Világgazdaság, 1981. június (13. évfolyam, 102/3103-122/3123. szám)
1981-06-02 / 102. (3103.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JÚNIUS 2., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 102. (3103.) SZÁM VÉGET ÉRT AZ ÚJVIDÉKI ÉLELMEZÉSI VILÁGKONFERENCIA A FAO legújabb élelmezési körképe . Hatástalanoknak bizonyultak az erőfeszítések a világ élelmezési helyzetének javítására, hiszen ma 500 millióan vannak kitéve a hiányos táplálkozásnak, sőt esetenként az éhínségnek, többen, mint valaha — szögezi le az ENSZ égisze alatt a világ élelmezési helyzetéről Újvidékre összehívott tanácskozás záródokumentuma. Nem valószínű azonban, hogy ezen a helyzeten a mostani tanácskozás sokat lendítene előre, mert a nem is túl vérmes ,reményekkel kezdődő konferencián még abban sem tudtak megállapodni, hogy egyhangúlag megtiltsák az „élelmiszerfegyver” bevetését. A változtatni akarás és a tehetetlenség fogalmazódik meg abban, hogy az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági segélyekkel foglalkozó szervei tevékenységének felülvizsgálatát határozták el — a konferencia egyetlen eredményeként. A záróközlemény kibocsátásával pénteken Újvidéken befejeződött a Világélelmezési Tanács (WFC) ötnapos konferenciája. (A WFC az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-nak a közgyűlés által választott állandó irányítási szerve.) A megbeszélések során nemigen történt előrehaladás , a fejlődő országok eredetileg azt szerették volna elérni, hogy a fejlett tőkésországok nemzeti összterméküknek (GNP) a jelenleginél (0,35 százaléknál) nagyobb hányadát fordítsák megsegítésükre. Ehelyett a záróközlemény javasolja, hogy a rászorulók fordítsanak nagyobb gondot saját élelmiszerellátásuk megjavítására belföldi erőforrásokból, s a nemzeti élelmiszerstratégia kidolgozásához a fejlettek nyújtsanak több segítséget. Ezt az immár két éve felvetett gondolatot a gazdag országok melegen támogatták, főleg azért, mert elégedetlenek voltak az élelmiszersegélyprogramokkal, amelyek — szerintük — aláaknázzák az egyes országokban a belföldi termelés növelésére tett erőfeszítéseket. Ebből az alapállásból kiindulva ellenezte az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália, hogy a záróközlemény szövegébe bekerüljön az élelmiszer(segély)ek politikai fegyverként való alkalmazásának határozott megtiltása. A péntek délutáni plenáris ülésen kétórás vita után elfogadott szöveg „végül is így hangzik: „Számos delegáció ismételten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az élelmiszerek politikai nyomásra való felhasználását el kell kerülni”. Az eredeti szövegtervezet a „számos delegáció” helyett még magát a szervezetet, tehát a Világélelmezési Tanácsot foglalta magába alanyként. A konferencia záródokumentuma ugyanakkor felszólította a jövő hónapban Madridban a Nemzetközi Búzaegyezménnyel kapcsolatban tárgyaló feleket, hogy mielőbb hozzák tető alá az új megállapodást az immár 1971. óta érvényben levő felváltására. Az új egyezményhez a résztvevők szinte egyhangúlag nemzetközileg ellenőrzött búzakészleteket kívánnak rendelni, szemben az USA-val, amely ezt elvileg ellenzi. Konferenciakörökből származó értesülések szerint azonban Block amerikai mezőgazdasági miniszter korábbi, megingathatatlanul kemény álláspontja a tanácskozás alatti magánbeszélgetések során némileg enyhült. A konferencia elfogadta azt a kanadai javaslatot, hogy a WFC jövő szeptemberben Daccában sorra kerülő üléséig vizsgálják felül az élelmezési és mezőgazdasági segélyekkel foglalkozóm mintegy 30 ENSZ- ügynökség hatékonysgát. Ez azért indokolt, mert minden eddigi erőfeszítés ellenére ma a világ 500 millió lakosát fenyegeti éhínség, többet, mint valaha, ezért több tettre és kevesebb szóra lenne szükség. A FAO Rómában kibocsátotta legfrissebb élelmezési körképét. Az idén a búza és a takarmánygabonák terméskilátásai alapján a tavalyinál jobb eredményre lehet számítani. Az őszi búza az északi féltekén általában jól telelt át, s a tavaszi búza és a takarmánygabonák vetésekor viszonylag kedvezőek voltak az időjárási feltételek. Ennek alapján 1981-ben a világon összesen 460—480 millió tonna búzát és 750— 800 millió tonna takarmánygabonát arathatnak. Tavaly 444 millió tonna búzát és 724 millió tonna takarmánygabonát gyűjtöttek be világszerte. A várakozások szerint az 1980— 81- es mezőgazdasági évben az átmenőkészlet 218 millió tonna lesz, 33 millió tonnával kisebb, mint a nyitókészlet, de 7 millió tonnával nagyobb, mint amennyire korábban számítottak. A jó terméskilátások lehetővé teszik, hogy jövőre valamennyire feltölthessék a készleteket, amelyek ennek ellenére is az idei fogyasztás 14 százalékát fedeznék csak. A világ gabonakereskedelme (búza és takarmánygabonák) az 1981— 82- es évben tovább nő, eléri a 200 millió tonnát, szemben az 1980—81- es 192 millió tonnával. A legnagyobb felvevő várhatóan ismét a Szovjetunió és Kína lesz, de többet szállítanak a Közel-Keletre, Észak- Afrikába és néhány európai országba is. Rizsből 11,5 millió tonnáról 11,8 millió tonnára nő a forgalom. A FAO a listáján szereplő74 legszegényebb ország idei gabonaszükségletét, a tavalyinál 18 százalékkal nagyobbra, 42 milliótonnára taksálja. Ami a hústermelést illeti, a FAO körképében megállapítja,hogy az idei első félévben a termelés már hosszabb ideje tartó növekedése megállt. A sertéshústermelés stagnált, sőt helyenként visszaesett. Kevesebb a juhhús is. A marhahús előállításában viszont új ciklus kezdődik, legalábbis Észak-Amerikában. A Szovjetunió, amely nemrégiben átvette a marhahús importlistáján a vezető szerepet az USA-tól, továbbra is jelentős behozatalra szorul. Az exportőrök között is átrendeződés ment végbe: Ausztrália mögött a Közös Piac lett a második, s a korábban őt megelőző Argentína a harmadik. (Reuter, AP,DJ, DPA, AFP) A nyugatnémet költségvetés deficitje 33,8 milliárd márka, ezt kölcsönökből kell fedezni, és csökkenteni kell a kiadásokat. A koalíció két tagja, a szociáldemokrata párt és a szabaddemokrata párt abban egyetért, hogy le kell faragni a kiadásokat, de abban nem, hogy miből és mennyit. Számítani lehet rá, hogy a vita szeptemberig — a jövő évi költségvetés előterjesztéséig — roppantul kiélezi a partnerek közti ellentéteket, és veszélyesebb lehet a koalíció fennmaradására, mint akármelyik más ügy — mondják Bonnban. A szociáldemokraták ellenzik azt, hogy csökkentsék a szociális kiadásokat, ezzel szemben az FDP úgy véli, hogy pontosan ezen a téren van a legnagyobb lehetőség a takarékosságra. A költségvetési deficit kétharmada a társadalombiztosítási és más szociális költségeknek tudható be, a pénzt ott kell megfogni, ahol elfolyik — érvelnek. Az FDP kölni kongresszusán maga Genscher alkancellár és külügyminiszter, a pártvezér használta a legkeményebb szavakat: „kozmetikai műtétekkel semmire sem megyünk, a különféle szociális juttatások megnyirbálása éppoly szükséges, mint az állami szubvenciók általános csökkentése”. Közelebbről a munkanélküliségi segély, a családi pótlék, a különféle tanulmányi segélyek és a mezőgazdasági szubvenciók csökkentéséről van szó — írja a Reuter. Az üzleti világ érthetően az FDP-nek szállít érveket. A költségvetési deficitről szóló számítások túl derűlátóak — mondják bankárkörökben. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a nemzeti össztermék az idén csak 1 százalékkal csökken, noha az öt vezető gazdaságkutató intézet egységesen azt jósolja, hogy a GNP 1,5 százalékkal lesz kisebb, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy zsugorodnak az adóbevételek, ezzel szemben nőnek a munkanélküli segélyre fordított kiadások. Nagyon valószínű, hogy a kormány hiteligénye az idén jóval 35 milliárd márka fölött lesz, és az sem lehetetlen, hogy eléri a 48 milliárdot. Nem lesz elég a kiadások csökkentése és a hitelfelvétel, hanem adóemelésre is szükség lesz, ami a jelenlegi gazdasági viszonyok között hálátlan dolog. A külföldi és a belföldi hitelfelvételt nem lehet a végtelenségig folytatni, nemcsak azért, mert az állam teherbíró képességének határai vannak. (Az idei 270 milliárd márkás költségvetésből 51 milliárd márkamegy rá az adósságszolgálatra.) A deficites költekezéssel a kormány végső soron pont azt éri el, amit el akart kerülni: a gazdaság stagnálását. A költségvetési passzívumnak nagy szerepe van benne, hogy az NSZK fizetési mérlege tavaly 29 milliárd márka deficittel zárt, mégpedig azért, mert az állami hitelfelvételeket nem elsősorban termelő beruházásokra fordítják, hanem a fogyasztást ösztönzik belőlük, s a fogyasztói kiadásokban igen nagy az import részaránya — mutat rá a Bundesbank jelentése. Emiatt tovább romlik a kereskedelmi mérleg, nem csökken a fizetési passzívum, gyengül a márka, ennélfogva a jegybank rá van szorítva, hogy a valutája védelmében folytassa a szigorú pénzpolitikát és magasan tartsa a kamatokat, ez pedig fékezi a gazdasági fellendülést. Itt bezárul a kör. Arról nem is beszélve, hogy az állam hitelkereslete felveri a kamatokat, s így nem jogos szemére hányni a Bundesbanknak, hogy szigorú kamatpolitikával „prolongálja a recessziót”. Rosszkor jött a kormánynak, de legalábbis a szociáldemokratáknak (nyilván ezt is akarták) a Der Spiegelben és a Welt am Sanntagban megjelent hír, amely különböző forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a hitelezést az NSZK-nak. Az ok: a nyugatnémet kamatok túl alacsonyak, de nem ez a fontos, hanem hogy Bonn vonakodik fegyvereket szállítani Rijádnak. A Spiegel a bonni gazdasági minisztérium köreire hivatkozva azt írja, hogy a királyság nemcsak újabb hitelek folyósítása elől zárkózik el, hanem már lekötött ügyleteket is felmond, sőt talán közös ipari beruházási programokat is leállít. „A kamatok nem érdekelnek minket. De nem kapjuk meg önöktől, amire biztonságunk miatt szükségünk van. A barátság nem egyirányú utca” — mondta volna a szaúdi nagykövet van Well külügyi államtitkárnak. Hasonlókat ír a Welt am Sonntag, ez a kölni szabaddemokrata kongresszuson szerzett információkra hivatkozik, ami a koalíció szempontjából még kellemetlenebb. A jelentéseket Bonnban azonnal megcáfolták. „Egy szó sem igaz belőle” — mondta a pénzügyminisztérium szóvivője. Ám akár igaz, akár nem, a cikkek mégis kételyeket ébresztenek abban a tekintetben, hogy a költségvetési deficitet gond nélkül finanszírozni lehet az olajexportáló országoktól szerzett kölcsönökből. (Az idén 28 milliárd márka új hitelt remélnek az olajállamoktól, elsősorban Szaúd-Arábiától.) Abban nem kételkednek Bonnban, hogy az eheti költségvetési szavazást túl fogja élni a kormány, de baljós sejtelmeik vannak afelől, hogy mi lesz szeptemberben, amikor a jövő évi költségvetés tervezete kerül a Bundestag elé. Költségvetési erőpróba Bonnban Lapjelentések a szaúdi hitelek befagyasztásáról Kemény csata elé néz a nyugatnémet kormánykoalíció a héten, amikor utolsó olvasásra kerül a Bundestag elé az idei költségvetés tervezete. A csatát nem is annyira az ellenzékkel kell megvívni: a koalíciós pártok néznek egymással farkasszemet. A költségvetési deficit nő, a kormány idei hitelszükségletéről szóló legújabb becslés 33,8 milliárd márka, nem 27,4 milliárd, ahogy még az év elején remélték. A szabaddemokraták a szociális kiadások erős kézzel való csökkentését szorgalmazzák, kozmetikai műtétekkel semmire sem megyünk — mondja Genscher. A szociáldemokraták épp ezeket atételeket nem akarják lefaragni. A nagyvonalú költségvetési politika híveinek nem is jöhetett volna rosszabbkor az a sajtójelentés, hogy veszélyben forognak az NSZK-nak folyósítandó szaúdi kölcsönöse, mert Rijád a pénzért fegyvert akar, amelyet Bonn vonakodik szállítani. A hírt azonnal megcáfolták, de mert „nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél”, az ügy újabb muníciót szállít azoknak, akik ellenzik a bonni költségvetési politikát. NSZK: vámháború vagy szabadverseny! Közös piaci acélvita Az NSZK vállalja egy közös piaci vámháború megindításának kockázatát, ha a június 4-én kezdődő brüsszeli ülésen nem hoznak elfogadható döntést az acélipari vállalatok állami támogatásának megszüntetéséről. A brüsszeli bizottság korábban azt javasolta, hogy az acélgyáraknak adható állami segély folyósításának határideje 1983 közepe legyen, míg a nyugatnémetek ezt az időpontot túl távolinak tartják, és Lambsdorff gazdasági miniszter kijelentette, hogy az NSZK kénytelen lesz vámokat kivetni a közösség egyéb országaiból származó támogatott árú acéltermékekre, ha a kérdést nem oldják meg megnyugtatóan. Az NSZK vas- és acélegyesületének egyik szóvivője felhívta a figyelmet, hogy éppen a nyakló nélkül odaítélt állami támogatások eredményezik a korszerűtlen kapacitások továbbélését. Adataik szerint 1983-ban az EGK acélművei 25 millió tonnával tudnak majd többet termelni a saját szükségletnél, ráadásul a tagországok többsége tovább pumpálja a segélyeket a fzalódó acélóriásokba — várhatóan 50—80 milliárd márkát a következő két és fél évben —, miközben az NSZK vállalatai saját erejükből próbálnak lábra állni. A legnagyobb nyugatnémet acélvállalatok, a Kloeckner-Werke, az Estel-Hoesch és a Krupp Stahl 16 ezer fő elbocsátását tervezik a következő években, miközben gyártókapacitásukat is csökkenteni kívánják. Az NSZK vállalatainak súlyát a Közös Piacon belül az a tény is jól illusztrálja, hogy éppen egy nyugatnémet vállalat, a Kloeckner szembenállása hiúsította meg a közelmúltban a közösségi acélgyártók teljes megegyezését a júliustól előírandó önkéntes termeléscsökkentésről. A szakértők szerint most sem fér hozzá kétség, hogy az NSZK a 4-i brüsszeli ülésen is keresztülviszi akaratát az állami , acélsegélyek megszüntetésével kapcsolatban. (Reuter) Szíria több kőolajat szállít a Szovjetuniónak Moszkvai tudósítónktól. Nagy forgalomnövelést irányoz elő aSzovjetunió és Szíria új ötéves árucsere-forgalmi megállapodása, amelyet a múlt héten Moszkvában írtak alá a két ország képviselői. Az 1981—1985 közötti időszakban a kölcsönös szállítások értéke a megállapodásban rögzített előirányzat szerint megközelíti majd a 2 milliárd rubelt, szemben az előző ötéves időszak 850 milliós forgalmával. A Szovjetunió továbbra is különféle gépeket, berendezéseket, szállítóeszközöket, vaskohászati termékeket, vegyiárukat, fát, mozdonyokat és vasúti gördülőanyagot fog eladni az arab országnak, ahonnan túlnyomórészt — nagyjából kétharmados arányban — fogyasztási cikkeket (kötöttárut, illatszereket, kozmetikai cikkeket), nyersbőrt és gyapotot importál. Figyelemre méltó, hogy a megállapodás előirányozza a Szovjetunióba irányuló Szíriai kőolaj- és olajtermék-szállítások arányának növelését is. Mint ismeretes, Szíriában szovjet közreműködéssel alapozták meg a kőolaj kitermelést, de az arab ország csak a múlt évben kezdett olajat exportálni a Szovjetunióba. Nem tudni pontosan menynyi szíriai kőolajat vett eddig a Szovjetunió, valószínűleg néhány millió tonnát. (* si VJ/ ! NAPRÓL NAPRA TAVALY JELENTŐSEN NŐTT A SZOVJETUNIÓ KERESKEDELMI FORGALMA A FEJLETT TŐKÉSORSZÁGOKKAL, a kelet-nyugati kereskedelem visszaesése ellenére. (2. oldal) - A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KÖZÖTTI TERMELÉSI KOOPERÁCIÓ MÉRTÉKÉT alapvetően meghatározza az adott ország műszaki és gazdasági színvonala. (4. oldal) -A PEREMARTONBAN ÚJ NÖVÉNYVÉDŐSZER-ÜZEMET létesítenek 90 millió forintért. (3. oldal) - A FEJLETT TÖRÉSORSZÁGOKAT NAGYVONALÚBB SEGÉLYPOLITIKÁRA SZÓLÍTJA FEL A BRANDT-BIZOTTSÁG, miközben az OECD aggodalmának ad hangot az USA által folyósított segélyek várható megnyirbálása miatt. (2. oldal) „ + A NYUGATNÉMET DAIMLER-BENZ A TAVALYI ÉVET az eddigi legjobb eredménnyel zárta. (6. oldal) - A CELLULÓZKÍNÁLAT A 80-AS ÉVEKBEN CSÖKKEN, ezért az árak emelkedni fognak — jósolták Brüsszelben egy nemzetközi cellulózszimpóziumon. (8. oldal) London érdekelt a szibériai földgázügyletben Nagy-Britannia és a Szovjetunió bővíteni kívánja gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait — állapítja meg a Szuskov külkereskedelmi miniszterhelyettes londoni tárgyalásairól kiadott közös közlemény. A megbeszélések során megállapították, hogy brit vállalatok jelentős mértékben érdekeltek számos termékfajta kereskedelmének bővítésében, ezek közül is kiemeli a közös közlemény a vegyipari cikkeket és a gépkocsiipari gépeket és berendezéseket. A tárgyalások során a brit kormány képviselői közölték: készséggel támogatják, hogy brit cégek vegyenek részt a Szibériát Nyugat-Európával összekötő földgázvezeték építésében. (Reuter)