Világgazdaság, 1981. július (13. évfolyam, 123/3124-145/3146. szám)
1981-07-01 / 123. (3124.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JÚLIUS 1., SZERDA XIII. ÉVFOLYAM, 123. (3124.) SZÁM Véget ért a tízek csúcstalálkozója MITTERRAND REFLÁCIÓRA HÍVJA FEL A KÖZÖS PIACOT A hét legfejlettebb tőkésország három hét múlva esedékes ottawai csúcskonferenciájára való felkészülés jegyében folyt le a Közös Piac kétnapos csúcsértekezlete Luxembourgban. Ennek megfelelően háttérbe szorultak a tíz tagország belső gondjai, mindössze Mitterrand francia elnök közös piaci szintű reflációs tervei keltettek feltűnést. A külpolitikai kérdések között ugyancsak a francia államfő kijelentése érdemeli talán a legtöbb figyelmet, amely szerint a Közös Piac közel-keleti rendezési elképzeléseit nem lenne helyes egyedül üdvözítőnek tartani, meg kell fontolni az amerikai békejavaslatokat is. Szóba kerültek a Szovjetunióval fennálló kapcsolatok is. Lord Carrington brit külügyminiszter, aki mától fél évig az EGK miniszteri tanácsának soros elnöke lesz, a 10 tagország képviseletében utazik vasárnap a szovjet fővárosba, hogy ott elsősorban az afganisztáni helyzetről tárgyaljon. Első ízben vett részt közös piaci szintű találkozón Mitterrand, Franciaország új elnöke és máris nagy horderejű javaslatokkal lepte meg a tagországok vezetőit. A munkanélküliség elleni harc során oly gyakran emlegetett „közös fellépésnek” adott merőben új tartalmat, amikor felszólította az EGK országait: tegyék magukévá Franciaország reflációs elképzeléseit, s közösségi pénzalapok felhasználásával gerjesszék gazdaságukat, elsősorban a növekedésre képes iparágakat. Mitterrand arról beszélt, hogy egyes, fölös munkaerő felszívására képes ágazatokat a tagországok egyedül nem képesek fejleszteni. A kormányoknak ezért közös piaci kölcsönöket kellene beleszivattyúzniuk például az adatfeldolgozással foglalkozó cégekbe, az energiakutatásba, tudományos kutatásokba, a közmunkákba. Egyúttal megismételte a heti munkaidő 35 órára való leszállítására korábban tett javaslatát,, és síkra szállt amellett, hogy nyugat-európai országokban vizsgálják felül az úgynevezett szociális partneri viszony kérdéseit. A francia elnök reflációs javaslatai távolról sem találkoztak a tagországok teljes egyetértésével. Spadolini olasz miniszterelnök kijelentette: Olaszország továbbra is abszolút elsőbbséget biztosít az inflációellenes harcnak, az állami kiadások fokozásáról szó sem lehet — a fő cél a belföldi kereslet mérséklése, azaz az importterhek enyhítése. Hasonlóképpen vélekedett Schmidt nyugatnémet kancellár is, bár azt ő is elismerte, hogy a szigorú monetáris politika, a magas kamatlábak hátráltatják a kibontakozást. A Mitterrand-féle gazdaságösztönző elképzelések legfőbb bírálója azonban természetesen Thatcherbrit miniszterelnök volt, aki egyébként most, az EGK csúcsértekezletén találkozott első ízben a francia államfővel. Bár megbeszéléseikre a hivatalos ülések szünetében került sor, a találkozó mégis nagy figyelmet keltett a résztvevők és a meg-,figyelők körében. Annál inkább is, mert szöges ellentétben a korábbi Giscard Thatcher megbeszélések rendszerint hűvös, kemény hangvételével, a mostani beszélgetés francia források szerint „a lehető legmelegebb, baráti légkörben” zajlott le. Ez nem azt jelenti, hogy a két vezető gazdaságpolitikai koncepciója egy hajszálnyit is közeledett volna egymáshoz. A brit miniszterelnök ezúttal is az inflációellenesség, a szigorú monetarizmus mellett tört lándzsát, hangoztatva, hogy a magas kamatok hosszabb távon milyen jótékony hatást gyakorolnak a gazdaságra. Éppen a kamatok, az amerikai kamatok kérdésében volt csak teljes azegyetértés a francia, az olasz és a nyugatnémet vezetők között. Mitterrand lemondóan közölte: nincs semmiféle illúziója az amerikai kamatszint áhított csökkenésével kapcsolatban. Spadolini ehhez annyit tett hozzá, hogy az amerikai monetárisba gazdaságpolitika sikerei, legalábbis az infláció megfékezésében, vitathatatlanok — de csak az Egyesült Államok határain belül. Washingtonnak — tette hozzá — szem előtt kellene tartania Nyugat-Európa érdekeit. A Közös Piac országai — folytatta — az amerikaiak megértése nélkül csupán két, egyformán veszélyes utat választhatnak: vagy követik az amerikai példát, stagnálásra ítélve a gazdaságot, elkerülhetetlenül növelve a munkanélküliek számát, vagy pedig kénytelenek felvállalni a rohanó inflációt és a valutaárfolyamokra nehezedő nyomást. A Közös Piac tagországainak vezetői egyébként a hét legfejlettebb tőkésország ottawai csúcsértekezletétől várnak valamiféle előrelépést. Ugyancsak az ottawai csúcsértekezlet napirendjén szerepel, méghozzá igen előkelő helyen. Japán és a legtöbb fedett tőkésország kereskedelmi vitája. A Közös Piac mostani csúcsértekezletén egyébként határozat született, hogy a nézeteltéréseket mégsem kétoldalú alapokon, h hanem egységes közös piaci álláspontra támaszkodva igyekeznek rendezni. A döntés, a brit miniszterelnök sürgetésére született. Thatcher rámutatott: mind ez ideig csak elszigetelt kétoldalú megállapodások születtek a japán autóexport korlátozásáról, egységes közös piaci álláspont máig sem létezik. Ismeretes, hogy először az NSZK, később Hollandia, majd Belgium, Luxemburg jutott egyezségre Tokióval. A bonni kormányt éles bírálatok érték, amiért külön utakon jár, a japán— nyugatnémet megállapodást még a brüsszeli bizottság is ferdes szemmel nézte. Schmidt válaszképpen a Japánba irányuló közös piaci export — szerinte — tág lehetőségeire emlékeztette partnereit. A japánokkal szembeni egységes közös piaci álláspont kidolgozásáról hozott döntés egyébként alighanem a legjobbkor jött. Szuzuki japán miniszterelnök éppen a közelmúltban jelentette ki, hogy szorosabb kapcsolatokra törekszik a Közös Piac egészével. Az EGK fővárosaiban viszont szívesebben látnának az ígéretek helyett konkrét lépéseket az 1980-ban 11 milliárd dollárosra duzzadt japán kereskedelmi aktívum lefaragására. A korábbi várakozásokkal ellentétben — s ebben az ottawai csúcs közelsége is szerepet játszik — nem történt lényeges előrehaladás a Közös Piac költségvetése mind sürgetőbb reformjának ügyében. A brüszszeli bizottság, mint ismeretes, kidolgozta javaslattervezetét, a luxembourgi értekezleten azonban a tagországok vezetői nem mondtak róla véleményt. (Mindössze Schmidt hangsúlyozta: szép dolog, hogy igyekeznek csökkenteni Nagy-Britannia nettó költségvetési hozzájárulásainak mértékét, de eközben nem volna helyes megfeledkezni róla, hogy jelenleg éppen az NSZK az EGK költségvetésének legfőbb teherviselője.) Mindössze annyiban állapodtak meg, hogy különbizottságot hoznak létre a tagországok, magas rangú , szakértőinek részvételével, amely — még a szeptemberben esedékes külügyminiszteri megbeszélések előtt — tanulmányozza a bizottság javaslatait. E különbizottságnak brit elnöke lesz, csakúgy, mint mától fél évig a Közös Piac miniszteri tanácsának. H. V. USA—egyiptomi atomipari megállapodás Az USA és Egyiptom atomipari együttműködési megállapodást írt alá, amely, mint Haig amerikai külügyminiszter kijelentette, megerősíti a két ország erőfeszítését a közelkeleti béke és biztonság előmozdítására. A megállapodást Washingtonban írta alá Haig és Abaza egyiptomi villamosenergiaügyi miniszter. A megállapodás értelmében Egyiptom két, egyenként 1000 megawattos amerikai atomerőművet és alacsony dúsítási fokú uránt vásárol. Haig hangsúlyozta, hogy olyan berendezésekről van szó, amelyek csak elektromos energia előállítására alkalmasak. A külügyminiszter azt is elmondta, hogy külön kikötés tiltja meg, hogy a felhasznált fűtőanyagot Egyiptomban újra feldolgozzák. Ez a szerződés értelmében csak egy közösen kijelölt harmadik országban történhet. Az egyezményt aláíró két miniszter hangsúlyozta, hogy Egyiptom nem kíván atomfegyvert gyártani. Kairó februárban csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez és aláveti magát a bécsi központú Nemzetközi Atomenergiaügynökség ellenőrzésének. Haig azt is közölte, hogy az atomipari tárgyalásokról folyamatosan tájékoztatták Izraelt, és az nem emelt kifogást az üzlet ellen. Az USA 1979-ben ugyanilyen típusú megállapodást ajánlott fel Izraelnek, az azonban végül is lemondott a lehetőségről. Az Egyiptommal kötött mostani szerződés modellül szolgál majd a más országokkal kötendő hasonló megállapodásokhoz — tette hozzá Haig. (Reuter, AP—DJ) Nyomás alatt az arany jegyzése Tizennyolc hónapja nem volt ilyen olcsó az arany, mint tegnap, unciájáért délután Londonban már csak 421,50 dollárt adtak, később kissé megszilárdult az irányzat. Hogy az arany jegyzése két nap alatt miért esett hirtelen 25 dollárral, arra a tőzsdéken nemigen tudnak új magyarázatot találni. A már hagyományosnak számító okok között első helyen szerepel az erős dollár,, amelyet az igen magas amerikai kamatszint támogat. Londoni aranyszakértők szerint az arany unciája hamarosan 400 dől, zár alá esik. Előrejelzésüket arra alapozzák, hogy Irán és Irak a háború finanszírozására kénytelen lesz aranykészleteihez nyúlni. Az is elképzelhető — mondották —, hogy a két ország a namokban is adott el nagyobb mennyiségű aranyat. (AP— DJ, Reuter) NAPRÓL NAPRA + A ROMÁN UZINE VÁLLALAT IGEN KÖZEL ÁLL HOZZÁ, hogy elnyerje a Kudremuti trónőre Co. megrendelését 3 millió tonna kapacitású mangalorei vasércpelletizáló üzemre. (8. oldal) + OLASZORSZÁG HAJLANDÓ SEGÍTENI A LEBOMBÁZOTT IRAKI atomreaktor újjáépítésében — hírlik kuvaiti forrásokból. (2. oldal) -I KÍNA OLAJ- ÉS SZÉNTERMELÉSE CSÖKKENNI FOG a következő években, mert elavultak a berendezések. (4. oldal) + KÍNA MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSE az utóbbi 25 évben évi átlagban 2,3 százalékkal nőtt, a lélekszám pedig 2,2 százalékkal gyarapodott. (8. oldal) - A SZÓJABAB ÉS A SZÓJATERMÉKEK VILÁGKERESKEDELMI JELENTŐSÉGE növekszik hosszú távon — jósolja a Continental Grain Co. (8. oldal) . A MŰANYAGTERMELŐK EGYRE INKÁBB ARRA KÉNYSZERÜLNEK, hogy felülvizsgálják korábbi termelésfejlesztési elképzeléseiket, mert számos jel szerint véget ért az iparág dinamikus fejlődésének korszaka. (6. oldal) + AZ ÁLLAMI ALKALMAZOTTAK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSÉT, a jóléti és a közmunkaprogramok megnyirbálását tervezik Japánban. (2. oldal) ♦ BANGLADES GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓJA MEGTORPANT az elnökgyilkosság miatt. Döntő lesz, hogyan alakulnak a kapcsolatok Indiával és Pakisztánnal, valamint a segélyszervezetekkel. (5. oldal) - AZ ÚJJÁSZERVEZETT GYÓGYSZERIPARBAN INTEGRÁLT EGYSÉGET ALKOT a kutatástól a külpiaci értékesítésig terjedő teljes folyamat, ami rugalmasabb és piacorientáltabb cselekvést tesz lehetővé. (3. oldal) MÉLYPONTON AZ OPEC OLAJTERMELÉSE Líbia árengedményre készül? Az OPEC olajtermelése már elérte a mélypontot, s az árak sem csökkennek tovább, szeptemberben pedig megkezdődhet a kialakult felesleg leépülése — jelentette ki az OPEC főtitkára. A Líbiából érkező hírek azonban azt sejtetik, hogy még lehet árcsökkentésre számítani, azaz beválik Szaúd-Arábia taktikája. Zagaar, líbiai olajügyi miniszter ugyanis, aki egy hete még afrikai OPEC-partnereivel együtt határozottan kiállt az árak tartása mellett, most engedékenyebb hangot ütött meg. Azt fejtegette, hogy Líbia nem kívánhatja, hogy vásárlói veszteséget szenvedjenek a magas líbiai olajár miatt. Az OPEC olajtermelése több mint egy évtizede nem volt olyan alacsony, mint az utóbbi hetekben — állapította meg a New York-i Petroleum Intelligence Weekly (PIW). A szervezet tagjai átlagosan mindössze napi 22 millió barrelt hoznak felszínre, ez nagyjából napi 2 millió barrellel kevesebb az előző hónapok szintjénél. Tavaly év elején még 30 millió barrel körül volt a napi termelés. Legerősebben a drága afrikai olaj termelése csökkent, Algéria, Nigéria és Líbia összesen napi 1 millió barrellel kevesebbet termel, mint néhány hete, az OPEC közel-keleti tagjai együttesen napi 500 000 barrellal, s a többi OPEC-tag hasonló mértékben csökkentette termelését. A PIW számításai szerint az év első négy hónapjában az OPEC átlagosan napi 24,7 millió barrel olajat termelt, ez 14,7 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az időszakban a világ olajtermelése , beleértve a szocialista országokét is, átlagosan 57,9 millió barrel volt naponta, 5,8 százalékkal kisebb, mint 1980 első négy hónapjában. Szeptemberben csökkenni fog az olajpiaci felesleg, ahogy a fejlett tőkésországok gazdasági növekedésének megindulása növelni fogja a keresletet — jelentette ki Ortiz Mena, az OPEC főtitkára. Ortiz szerint az olajárak és a termelési szintek már elérték a mélypontot, tovább nem csökkennek. Ortiz véleménye eltér Jamani szaúdi olajügyi miniszterétől, aki azt jósolta, hogy az olajbőség még jövőre is megmarad. A főtitkár azzal indokolta véleményét, hogy részben szezonális hatásra, részben a beinduló gazdasági konjunktúra következtében a mostaninál nagyobb lesz a kereslet. Véleménye szerint a kiegyensúlyozott olajpiac egyik következménye az lehet, hogy létrejön az egységes olajár, és ezután az OPEC bevezetheti az árváltozásokat előre láthatóvá tevő hosszú távú árstratégiáját. Ortiz egyébként megjegyezte, hogy ha véget ért az iraki-iráni háború és bővülni fog a kínálat, akkor az lenne a legtermészetesebb, ha Szaúd- Arábia visszafogná termelését. Az olajpiaci szakértők többsége mindenesetre arra számít, hogy Szaúd-Arábia most már mindenképpen vár a termeléscsökkentéssel, amíg a felesleg rá nem kényszeríti az afrikai termelőket, hogy csökkentsék áraikat, s ezzel a szervezeten belül kialakult olaj árkülönbözetet is. A legutóbbi jelentések szerint a szaúdi taktika hamarosan sikert hozhat: Líbia valósággal vevő nélkül marad, ha nem hajt végre sürgősen nagy árcsökkentést. Egyes hírek szerint Líbia vevői felháborodással utasították vissza, hogy legutóbb Tripoli barrelenként 1 dolláros árengedményt javasolt, s legtöbbjük kijelentette: legalább 6 dolláros árcsökkentés kell, hogy átvegyék a szerződött mennyiséget. Líbia a hivatalos árból még mindig nem akar engedni, de Zagaar olajügyi miniszter szenzációszámba menő nyilatkozatot tett. Kifejtette: Tripoliban tanulmányozzák a lehetőségét, hogy az adózási és az egyéb szabályok megváltoztatásával mérsékeljék az olajárat. Líbia tisztában van vele, hogy az olajcégek nem vállalhatják, hogy veszteséggel vásárolják meg az ország olaját, s ha Tripoliban úgy látják, hogy a helyzet már ilyen, akkor feltétlenül intézkedni fognak. Azonnal hozzátette, persze, hogy Líbia első reakcióként termelését fogja viszszafogni.Véleménye szerint a szokásos napi 1,7 millió barrelhez képest az ország napi 600 ezer barreles csökkenést is könnyen megengedhet magának. (Becslések szerint a líbiai olajtermelés már ma is csak 1,1 millió barrel körül mozog.) Egyes amerikai vásárlók azt sem tartják kizártnak, hogy Líbia minden amerikai vásárlója visszalép, ha nem kap elég nagy árengedményt, ez esetben a líbiai termelésnek napi 500 ezer barrelre kellene összezsugorodnia. Sokak szerint azonban a vásárlók ennyire nem élezik ki a helyzetet, s a teljes visszalépés helyett azt a kompromisszumot választják, hogy lemondattak a szerződött mennyiség egy részéről és a megállapodások értelmében kifizetik a visszalépésért járó, barrelenként 6 dolláros penálét, így még mindig kisebb a pénzveszteség, és legalább megmaradnak a kapcsolatok Líbiával — érvelnek a kompromisszum hívei. (Reuter) líbiai vezető gazdasgi megbeszélései Moszkvában és Delgrádban A Szovjetunió és Líbia gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési megállapodást kötött, amelyet hétfőn írt alá Moszkvában Tyihonov szovjet miniszterelnök és Dzsallád, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam forradalmi vezetőségének tagja. A szerződés egyebek között előirányozza szovjet vállalatok és intézmények részvételét Líbia iparosításában, főként az energetikában, a kohászatban, az olaj-, a gáz- és a vegyiparban. A most kötött megállapodás szerint szovjet közreműködéssel építenek fel a líbiai Misuratában egy fémkohászati üzemet, egy műtrágyagyárat és több vegyipari létesítményt. Dzsallád még hétfőn Belgrádba érkezett és megkezdte tárgyalásait Jugoszlávia és Líbia gazdasági, pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködéséről. Belgrádban emlékeztetnek rá, hogy a korábban kötött szerződések értelmében jugoszláv vállalatok 2 milliárd dollár értékben végeznek beruházási munkálatokat Líbiában. A két ország közötti kereskedelmi megállapodás 1981-re 550 millió dolláros árucsereforgalmat irányoz elő. (Reuter, MTI)