Világgazdaság, 1982. január (14. évfolyam, 1/3248-20/3267. szám)

1982-01-05 / 1. (3248.) szám

külgazdaság A REFORM KÖRVONALAI srybrano Luda A lengyel parlament illetékes bi­zottságai december 22-i, összevont ülésükön ismerkedtek meg első­ ol­vasásban a gazdasági reformmal kapcsolatos törvények csomagtervé­vel. A társadalmi-gazdasági terve­zésről, a statisztikáról, az állami vállalatok pénzügyi gazdálkodásá­ról, a külkereskedelmi tevékenység folytatásáról, a bankjogról, illetve a Nemzeti Bankról szóló törvényter­vezetek hosszabb ideig álltak széles körű társadalmi konzultációk kö­zéppontjában. A kormány a köz­ponti reformbizottság véleményén kívül figyelembe vette különböző társadalmi szervezetek, a szakszer­­vezetek, valamint több tucat­ nagy­üzem, javaslatait. Az ily módon elkészült törvény­tervezeteknek a törvényhozás elé való bocsátása, valamint a szejm­­ben folytatandó érdemi munkák kezdete között vezették be az or­szágban a szükségállapotot. Az ez­zel kapcsolatos intézkedéseknek azonban nem céljuk ,a reformok v lefékezése, a pozitív átalakulási fo­lyamat megállítása. Ezt a többi kö­zött, az is bizonyítja, hogy a parla­menti bizottságok eredeti, a decem­ber 13-át megelőző szövegezésük­ben kezdték tárgyalni a törvények csomagtervét. Az összevont bizottsági ülésen hozzászóló képviselők hangsúlyoz­ták, hogy a gazdasági reform teljes körű bevezetéséhez nem csupán a szükségállapot kihirdetését kiváltó okok megszüntetésén keresztül ve­zet az út, hanem le kell számolni a szükségállapot következményeivel is. Az ülésen­ elnöklő parlamenti képviselő azt emelte ki, hogy az ütemes, jó munkához szükségesek a gazdaság körén kívüli motivációk is, és ezek megteremtése minden való­színűség szerint meghosszabbítja a reform gyakorlati megvalósításának folyamatát. . • A reform feladatának­­ tekintik Olyan gazdasági mechanizmusok, működési elvek életbe léptetését, amelyek a gazdálkodás minél ma­gasabb fokú hatékonyságát eredmé­nyezik, hozzájárulnak a gazdasági­­egyensúly megteremtéséhez és az­­egyensúlyi,..., állapot­­ tartóssá...-tételé­­hez, lehetővé teszik a nemzeti jö­vedelem igazságosabb elosztását. A reformok szilárd alappilléreit képezik az önálló és önfinanszírozó vállalatok,­­továbbá ezek önkor­mányzati kollektívái. Wladyslaw Baka professzor, aki­ a központi re­formbizottság­­ elnökeként az ülés bevezető előadását tartotta, az ál­lami statisztikával és a társadalmi­gazdasági tervezéssel kapcsolatban szólt a fejlődési, irányzatokat érzé­keltető objektív információknak, a valóságot híven tükröző statisztikai vizsgálatoknak a jelentőségéről. A tervezési törvényjavaslat első szakasza szerint: „ ... a gazdasági fejlődést, a népgazdaság működését piaci mechanizmusok alkalmazásá­val, a társadalmi-gazdasági terve­zés rendszerével szabályozzák.” A tervezés korábbi gyakorlatával el­lentétben a központi, illetve vál­lalati tervek közötti összhangot köz­gazdasági szabályozó eszközökkel teremtik meg. Az új tervezési rend­szer lényeges jellemvonása a terv­­készítés­ és -teljesítés ellenőrzése a társadalmasításának jogi garantálá­sa. A stratégiai­ döntésekben szá­mottevően nő a parlament szerepe. (A jövőben a szejm már az ötéves tervváltozatokat is véleményezi, ko­moly részt vállalva a fejlesztési koncepció megválasztásában.) Az ártörvén­y célja, hogy az árait a társadalom döntő részének gazda­sági érdekeit szem előtt tartva, a vállalatokat társadalmi szempontból hasznos termelésre, műszaki fejlesz­tésre, a piac gazdagítására ösztönöz­zék. Az állam egy lényeges, de szűk körben közvetlenül maga határozza meg az úgynevezett hatósági árak mértékét,­­alapvető fogyasztási ja­vak, nyers- és alapanyagok), illetve a szabályozott árak képzési elveit. Széles körben fogják alkalmazni a szerződéses és a szabadár formáit. Ez utóbbiak nagysága az árut szál­lító, valamint az azt átvevő szabad megállapodásának tárgya. Az ármo­nopólium káros hatása elleni küzde­lemben sok függ a szakszervezetek és egyéb társadalmi szervezetek kép­viselőiből életre hívandó Társadalmi Albizottságtól. A gazdálkodó egységek megadóz­tatását a tervezet a forgalmi, a bér­alap-, az ingatlan- és a jövedelem­­adó körére szűkíti le. A jövedelem­­adó általánossá tétele mellett a be­ruházásokat és a műszaki fejlesztést bizonyos kedvezményekkel kívánják ösztönözni. A vállalatok pénzügyi gazdálkodá­sával­ foglalkozó törvénytervezet sze­rint a vállalatoknak, akkora jöve­delemre kell szert tenniük, hogy az az értékcsökkenést is beszámítva elég fedezetet nyújtson tevékenységük folytatásához, szükség esetén — a későbbiekben saját eszközökből tör­lesztendő — bankhitellel kiegészítve. A tervezet leszögezi, hogy költség­­vetési dotáció csak kivételes esetek­ben, a parlament által meghatáro­zott elvek és mérték szerint nyújt­ható. A felosztható nyereséggel a vállalat szabad elhatározása szerint gazdálkodik, csupán tartalékalap képzése kötelező. 1 A® adminisztratív irányítási triód­nak­ az "olyan közgazdasági eszközök­kel történő felváltása, mint a hitel, kamatláb, valutaárfolyam­ (ez utób­bit január 1-ével egységesítették, a dollár esetében 80 zlotys kurzussal mind a kereskedelmi, mind pedig a nem kereskedelmi elszámolások ese­tében — a szerk.) elengedhetetlenné teszi a bankokról szóló törvény meg­alkotását, jelentősen fokozva a szó­ban forgó eszközök érdemi és aktív szerepét a gazdasági folyamatokban. A Lengyel Nemzeti Bank önálló stá­tuszát is törvény mondja majd ki. A központi bank eddig a pénzügy­­miniszter alá volt rendelve. A külkereskedelmi tevékenység folytatásának tárgyában készülő tör­vény egybeesik a termelő vállalatok azon törekvéseivel, melyek célja a nemzetközi munkamegosztásba való közvetlen bekapcsolódás. A külkeres­kedelmi jog megadását a törvény­ben meghatározott feltételektől te­szik majd függővé. (1981. dec. 23.) Bolgár mikroprocesszorok a termelésben PAEOTHH1ECK0 AEAO Bulgáriában a termelés komplex automatizálásával foglalkozó tudo­mányos kutató és tervező intézet (CNIKA) feladata a technológiai folyamatok automatizálásához szük­séges­ kutatási, tervezési munkák el­végzése. Az intézetben mikropro­cesszoros rendszereket is terveznek, amelyek program- és technikai bá­zisa az intézetben kidolgozott mik­roprocesszoros modulcsalád, illetve a folyamatos termelés decentrali­zált vezérlésének rendszere. 1982 I. félévében elkészülnek a rendszer speciális alapelemei: a sok- illetve­­egycsatornás regulátor, illetve a képernyős vezérlőpult. A folyamatos technológiákat ve­zérlő mikroprocesszoros rendszerek elsősorban az energiaigényes üze­mek és aggregátok számára készül­nek. Az intézetben most dolgoznak a betonkeverés, a fűtő, illetve ter­melési kazánok, a klímaberendezé­sek vezérlésére, az áramfelhaszná­lás ellenőrzésére és regisztrálására szolgáló rendszereken. Igen hatéko­nyan működnek a CM­KA által be­­vezetett automatizált villamos haj­tási rendszerek a kohászatban, a gépgyártásban, a cellulóz- és pa­pír-, a vegyiparban. 1981-ben már megkezdődött az el­lennyomásos öntés vezérlésére, illet­ve az automatizált AL—50 alkat­részeket megmunkáló gyártósor gép­csoportjainak vezérlésére szolgáló mikroprocesszoros rendszerek beve­zetése. A szamokovi szövőgyárban megkezdte, működését a szövődé in­formációs irányító rendszere. Az intézetben most impulzusve­zérlők sorozatát tervezik, villamos targoncák és elektromobilok szá­mára. A berendezés gyártását 1983- ban fogják megkezdeni. A nehéz­gépipari kombináttal együttműköd­ve a CMIKA a folyó ötéves tervidő­szakban rendszereket fejleszt ki bo­nyolult cement-, vegy-, energiaipari, kohászati berendezések automatizá­lásához is. (1981. december 7.) EGK-dömpingvád négy szocialista vegyiszállító ellen A Közös Piac brüsszeli bizottsága a múlt héten bejelentette, hogy dömpingeljárást indít négy, polivi­­nil-klorid-gyantát és más vegyüle­­tet szállító kelet-európai exportőr ellen. A nyugat-európai vegyigyár­tók szövetségének (CEFIC) pana­sza nyomán folytatják le a vizsgá­latot. A szövetség szerint Csehszlo­vákia, az NDK, Magyarország és Románia lényegesen a világpiaci ár alatt adja el a szóban forgó ter­mékeket a nyugat-európai vevők­nek. Az EGK vegyigyártói pana­szuk alátámasztására rámutatnak, hogy az említett országok részará­nya a polivinilklorid-termékek EGK-piacán 6,5 százalékra emel­kedett 1980 utolsó negyedében az előző év 3,2 százalékáról. (AP-DJ) ­ Átalakulóban a szarvasmarha-állomány A szarvasmarha-tenyésztés fejlesz­tésére hozott kormányprogram nyo­mán az utóbbi 8 évben olyan páratla­nul gyors ütemű változás követke­zett be az állomány összetételében, ami a korábbi időszakban, az állat­­tenyésztés extenzív fejlődésének sza­kaszában elképzelhetetlen volt. A kutatók és a tenyésztők 1972 óta új fajták tömeges elterjesztésén dolgoz­nak, s — a kormányprogram elő­irányzata szerint — széles körű sza­kosítást hajtanak végre. Az állo­mány „kettéválasztása”, azaz a tej-, illetve a hústermelésre specializált fajták kialakítása jó ütemben halad — ezt írja az Országos Takarmányo­zási és Állattenyésztési Felügyelőség elemzése. A tejtermelésre szakosított állat­­állományt a világhírű Holstein Friz­­f­aj­tára alapozzák. A nagyüzemi te­lepeken tartott állatokat folyamato­san ezzel a fajtával keresztezik, és így néhány generáció alatt kialakul a fajtiszta, nagy hozamú tejtermelő állomány. A felügyelőség adatai sze­rint az ország tehénállományának mintegy 6 százaléka már fajtiszta Holsteinnek tekinthető. További 41 százalék sorolható a keresztezett ál­latok közé, ezek különböző arány­ban tartalmazzák a külföldi eredetű Friz-fajta vérét. Teljesítményük máris jóval nagyobb, mint az ere­deti állományé volt, egy generáció alatt nem ritka az 1000 literes hozamnövekedés sem. Az állomány további része, egye­lőre még több mint a fele, a ha­zánkban honos magyar tarkához tartozik. Ezek is további fajtaátala­kító keresztezésen esnek majd át, de természetesen nem mindenütt, hiszen a magyar tarka közismerten kettős hasznosítású állat, tehát tej- és hústermelésre egyaránt hasz­nosítható. Számos nagyüzem tovább­ra is ezt a fajtát részesíti előny­ben, tekintettel a helyi körülmé­nyekre, adottságokra. A hústípusú tehénállomány mint­egy kétharmadát a magyar tarka fajta adja, egyharmadát — az ösz­­szesítés szerint — a szintén külföld­ről behozott és szaporítás alatt levő Hereford, Limousin és Charolais­­fajták képezik. A gazdag választé­kot az eltérő üzemi adottságok in­dokolják. Az állami gazdaságok és a tsz-ek ezekkel a fajtákkal ese­tenként szintén keresztezéseket hajtanak végre, és így alakítják ki a helyi hústermelésre legjobban al­kalmas állományt. A háztáji termelők állományában is megjelenik a nagy teljesítményű külföldi fajta. Zömmel azonban még mindig a magyar tarka a leg­kedveltebb a háztáji portákon. (MTI) 1983. JANUÁR 5. Innováció — információ — külkereskedelem Ha létezik a modern gazdasági életben valóban információ­igényes tevékenység, olyan tevékenység, amely kellő információ­ellátottság nélkül valódi -önmagának legfeljebb halovány árnyéka csupán, úgy az innováció feltétlenül ide sorolható. Az innováció­nak, ennek a ma oly gyakran használt fogalomnak a tartalmát rö­viden a következőképpen foglalhatjuk össze: Innováció a lokális újdonságnak a helyi gyakorlatba — elsősorban a gazdasági élet egyes területein — való sikeres bevezetése és elfogadtatása. Ez szükség szerint kiegészülhet a szóban forgó újdonság rendelkezésre állítását — létrehozását vagy átvételét és a helyi igényeknek megfelelő adap­tálását — eredményező tevékenységgel. A gazdasági életben az innováció csak akkor lehet sikeres, ha az eredményeként létrejött árucikkre — termékre vagy szolgáltatásra — fizetőképes kereslettel alátámasz­tott igény van. Ez az igény nem szükségszerűen eleve adott — fel­keltése része lehet az innováció fo­lyamatának. Egy ésszerűen felépí­tett innovációs programnál már a célok meghatározását szolgáló dön­téselőkészítés stádiumában elegendő piaci információval kell rendelkez­ni arra vonatkozóan, hogy mire van, illetve mi iránt támasztható fi­zetőképes kereslet azon a körön be­lül, amelybe az innováció tervezett eredménye is tartozik majd. A döntéselőkészítés egy másik kiemelkedő fontosságú kérdése an­nak eldöntése, hogy az újdonság be­vezetése révén elérni kívánt célt saját fejlesztési tevékenység segít­ségével, idegen fejlesztési eredmé­nyek átvételével, vagy e kettő al­kalmas kombinálásával célszerű-e megoldani. Ehhez­­ természetesen minél részletesebben ismerni kell, hogy milyen, a kitűzött cél elérését lehetővé tevő megoldások léteznek már itthon és világszerte, ezek mi­lyen jellemzőkkel bírnak, s közü­lük melyek hozzáférhetők és mik az átvétel főbb feltételei, ideértve a helyi adaptálás támasztotta köve­telményeket is. Mindehhez információ kell, sok, szerteágazó és naprakész informá­ció. Elcsépelt közhely ma már, hogy az információrobbanás korát éljük, hogy egyre nehezebb akár egy vi­szonylag szűk szakterületen is fi­gyelemmel kísérni az újabb és újabb eredményeket. Ez azonban ta­lán részben magyarázza, de semmi­képpen nem teszi könnyebben el­fogadhatóvá azt a tényt, hogy vál­lalatok, intézmények és magánem­berek igen komoly ráfordítások árán hoznak létre olyan fejlesztési eredményeket, amelyeket fizetőké­pes kereslet hiányában hasznosítani nem lehet, vagy amelyekkel egyen­rangú vagy esetleg jobb megoldások is léteznek és ésszerű feltételekkel megszerezhetők. Az ok az esetek döntő többségében az információ­­hiány. (Vannak természetesen egyéb okok is, például a szakmai elfogult­ság, a szűklátókörűség, ezek bonco­lása azonban kívül esik a jelenlegi mondanivalón.) Igen értékes, s más módon csak nehezebben, esetleg je­lentős áldozatok árán pótolható, ám túlnyomórészt mindmáig kihaszná­latlan lehetőségekkel rendelkeznek ugyanakkor e téren külkereskedel­mi vállalataink. Vegyük szemügyre először a lé­tező, valamint a hozzáférhető mű­szaki szellemi termékekre — mo­dern kifejezéssel technológiákra — vonatkozó információkat. (A „léte­ző” és a „rendelkezésre álló” nem azonos kategóriák. Ami létezik, még nem feltétlenül megkapható. A leg­modernebb technológiák ritkán kaphatók meg, viszont hozzájuk le­het mérni a megkaphatók modern vagy esetleg már túlhaladott vol­tát.) Jóllehet a rendelkezésre álló ha­zai műszaki szellemi termékekre vo­natkozó információs rendszer is csak nyomokban létezik, külgazda­sági vonatkozásban még rosszabb a helyzet. Vannak ugyan számunkra is hozzáférhető információs rend­szerek — szabadalmi zárak, szaba­dalmi tájékoztató és dokumentációs szolgáltatások, adatbankok — azon­ban teljes körű vagy azt valóban megközelítő információt még ezek összességéből sem lehet kapni. Ha­sonló a helyzet a szakirodalmi fi­gyelő szolgálatokkal is. Meghatározott célvizsgálatok el­végzésére általában jó, bár kifeje­zetten olcsónak nem mindig mond­ható lehetőséget kínálnak a piacku­tatásra specializálódott intézmények. Problémát okozhat ugyanakkor, hogy egy kellő gondossággal elvég­zett piackutatásnak — különösen, ha az nem oldható meg meglevő irodalmi anyag feldolgozásával, hanem field research tevékenysé­get is magában foglal — jelentős az időigénye. Igen hasznos, mások ré­szére gyakran hozzá sem férhető lehetőségekkel, információforrások­kal rendelkeznek az innovációs szakvállalatok. Erre jellemző példa, hogy egy ultramodern technológiára vonatkozó piackutatás során a NOVEX egy fejlett tőkésországban dolgozó, s vele állandó együttműkö­désben álló innovációs szakvállalat­tól tájékoztatást kapott arra vonat­kozóan, hogy egy ma is embargós elektronikai eszközt mennyi idő alatt és milyen költséggel fejlesz­tettek ki egy ugyanabban az or­szágban dolgozó nagyvállalat szá­mára. Ilyen hálószobatitkokhoz va­lóban csak egy zárt klubban lehet hozzájutni, s ilyen zárt klubot alkot az innovációs szakvállalatok egy je­lentős része. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy egy piacot csak az kísérhet minden fontosabb rész­letre kiterjedő figyelemmel, aki azon a piacon folyamatosan jelen van. Ez az, ahol az egyes külkereskedelmi vállalatok mindenki mással szem­ben jelentős helyzeti előnnyel ren­delkeznek, legalább is az informá­ciószerzés tekintetében. A külkeres­kedelmi vállalattól ugyanis napi te­vékenysége eleve megköveteli a sa­ját piacain való folyamatos jelenlé­tet, s ezáltal folyamatosan és lénye­gileg minden külön ráfordítás nél­kül juthat hozzá azokhoz a piaci információkhoz, amelyek az innová­ciós folyamatokban akár döntő fon­tosságúak is lehetnek. Nyilvánvaló természetesen, hogy egy-egy külke­reskedelmi vállalat ilyen informá­ciókat csak saját szakterületén és működési területén kap — a külke­reskedelmi vállalatok összessége vi­szont már többé-kevésbé átfogó kép adalékait nyújthatná. A megnyilvánult vagy felkelthető igények tekintetében lényegileg azonos a helyzet. A külkereskedel­mi vállalatoknak állandó piaci je­lenlétük már eleve számottevő in­formációhoz való hozzáférés lehető-­­ ségét biztosítja. Ezen túlmenően,, sa­ját céljaik eléréséhez, saját felada­taik elvégzéséhez is ismerniük kell az értékesítési lehetőségeket, azaz ■ birtokában kell lenniük olyan infor­mációknak, amelyek az innovációs­­ döntések meghozatalában elsőrendű, gyakran meghatározó jelentőségűek. Ma már nem eretnek nézet azt hangoztatni, hogy a külkereskedel­mi vállalat tevékenységének nem ott kell kezdődnie, hogy mepróbálja az ipar által előállított árucikkeket értékesíteni, hanem ott, hogy kel­lően megalapozott információkkal segíti a valóban kedvező feltételek­kel értékesíthető áruválaszték kiala­kítását. Ez más szóval az innovációs folyamatba való, kellő időben törté­nő bekapcsolódás szükségességét je­lenti.­­Lényegében az innovációs dönté­sek kialakításának fontos részét al­kotja a létrehozni szándékozott áru­cikk várható értékesítési lehetősé­geinek felmérését szolgáló piackuta­tás is. Ez — megfelelő piackutatási technikákat alkalmazva — már a fejlesztési tervcél véglegesítése előtt elvégezhető, s így lehetőség nyílhat e tervcél szükség szerinti módosítá­sára, finomítására. A külkereske­delmi vállalatok közreműködése, helyismeretük, üzleti kapcsolataik felhasználása e tekintetben is — ha nem is feltétlenül pótolhatatlan — mindenképpen igen hasznos és cél­­r­avezető lehet. Az innovációban, csakúgy mint már korábban a marketingben is, közkedveltek a katonáktól — ha tet­szik a hadművészetekből — kölcsön­zött kifejezések. Ily módon azt mond­hatjuk, hogy az innováció számára a külkereskedelmi vállalatok jelen­tik a felderítés egyik legfontosabb eszközét. A külkereskedelmi válla­lat van jelen a meghódítani szándé­kozott terepen, s van állandó kon­taktusban az „ellenfél”-lel. Amiért minderről beszélnünk kell, az az a szomorú­­­­és gazdasági fejlő­désünk, termékszerkezet-váltási cél­jaink megvalósítása szempontjából veszélyes­ tény, hogy külkereskedelmi vállalataink ma finoman szólva a kí­vánatosnál sokkal kevésbé érdekel­tek abban, hogy az innovációs folya­matokban tevőleges részt vállalja­nak, s a fentiekben vázolt sajátos lehetőségeiket e célok elérésére moz­gósítsák. Ennek lényegében nem ne­héz okát adni: az innovációs folya­matokban való aktív részvétel, pél­dául a külkereskedelmi vállalat bir­tokába jutott információk kellő mó­don történő feldolgozása és a fel­­használásukban érdekeltekhez való rendszeres továbbítása nem csupán igen munkaigényes feladat, de szak­mailag is valóban jól felkészült, szé­les látókörű, alkotóképes szakembe­reket kíván. E munka ugyanakkor rövid távon — a jelenlegi éves be­számolási rendszer időskáláján — ritkán hoz látványos eredményt, s az innováció természetéből adódóan a sikertelenség sem ritka. A. külkereskedelmi vállalat közvet­lenül tehát kevéssé érdekelt abban,­ hogy erőforrásait és jól felkészült szakembereit — az egyéb, gyorsabb, biztosabb és a vállalat saját ered­ményén lemérve nagyobb jövedelmet nyújtó vagy valószínűsítő tevékeny­ségi területek helyett — az innová­cióban való részvételben kösse le." Az innováció teljes folyamatában való részvétel ma stagnál, esetenként éppen visszaszorul külkereskedelmi vállalataink jelentős részének tevé­kenységében. Osman Péter RÖVIDEN Színes mintás díszcsomagoló pa­pírok gyártására is berendezkedtek a Lábatlani Vékonypapírgyárban­. Eddig kétféle importpótló papírból összesen 2200 kilót adtak át a Pa­píripari Vállalat és a PIÉRT által közösen üzemeltetett boltjaiba. •A­ Az ország legnagyobb vetőmag­­termelő gazdasága, a bólyi kombi­nát útnak indította az új év első vetőmag-exportszállítmányait Hol­landiába, a Német Szövetségi Köz­társaságba és az Egyesült Államok­ba, összesen 170 tonna kukorica­vetőmagot. A tavalyi kukoricater­mésből összesen 12 ezer tonna vető­magot készít a kombinát a mostani télen, s ennek hetven százaléka kül­földre kerül tíz európai, illetve ten­gerentúli országba.

Next