Világgazdaság, 1982. május (14. évfolyam, 84/3331-103/3350. szám)
1982-05-04 / 84. (3331.) szám
külgazdaság A mezőgazdasági és élelmiszeripari tagozat ülése Az innováció elmélete ismert , a gyakorlati lehetőségek már kevésbé Munkatársunktól. A mezőgazdasági és élelmiszeripari tagozat múlt heti ülésén dr. Lénárt Lajos elnök beszámolt a múlt évben végzett munkáról. Elmondta, hogy évközben különböző hatóságok többször kikérték a tagozat véleményét, javaslatait a tőkés export növeléséről és szervezési kérdésekben. Megállapította: a döntéseknél néhány esetben már érezhető volt, hogy figyelembe vették a tagozat elnökségének javaslatait. A mostani ülésen az elnökség újjáválasztása során a jelenlévők dr. Lénárt Lajost megerősítették az elnöki tisztségben. Ezt követően Birmann Erzsébet, a Központi Váltó- és Hitelbank Rt. Innovációs Alapjának igazgatója tartott előadást Innovációs lehetőségek és problémák az élelmiszertermelésben címmel. Az innováció a korábbi fejlettségi szinthez képest magasabb szervezési és fejlesztési feltételt jelent — hangsúlyozta előadása bevezetéseként Birmann Erzsébet. Rámutatott: ha átveszünk egy újabb technológiát vagy egy újabb terméket, de a módszer vagy a termék már ismert a nemzetközi piacon, számunkra újdonságról van ugyan szó, de mégsem innováció. Olyan fejlesztésről kell tehát az innováció keretében gondoskodni, amit a piac akceptál, s amivel a piacon az eddiginél jobb pozícióhoz juthatunk. Az innováció láncfolyamat, amely, a termelést, a kutatást-fejlesztést és az értékesítést is magában foglalja, vagyis másképpen kifejezve, valamilyen saját új szellemi termékből új áru vagy szolgáltatás jut a piacra. Milyen feltételekkel gondolhatnak innovációra a magyar vállalatok? Sok eszköz áll rendelkezésre — hangsúlyozta az előadó —, és mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a fő probléma nem az innováláshoz szükséges pénz megléte vagy hiánya. Magyarországon egy év alatt 13— 15 milliárd forintnyi műszaki-fejlesztési alap képződik, amely az innovációs célokat hivatott kiszolgálni. Ebből az összegből azonban évről évre körülbelül 4 milliárd forintot mégsem használnak fel, legalább is ötéves átlagban. Pedig a félüzemi kísérletekig még az állóeszközt is finanszírozni lehet a műszaki-fejlesztési alapból. Sőt, olyan vállalatoknak, amelyek nem tudnak elég műszaki-fejlesztési alapot képezni, két év óta a Magyar Nemzeti Bank is ad innovációs hitelt. Az előadó hangsúlyozta, hogy minden magyar szellemi terméket el lehet vinni a termelésig a felvett innovációs hitel segítségével, hiszen az MNB csak azt vizsgálja, hogy 8 éven belül vissza tudják-e fizetni a kölcsönt. Az Innovációs Alap, mint ismeretes, elsősorban azért jött létre, hogy a lehetőség szerint ezentúl ne sikkadjanak el azok a kutatási eredmények, amelyek hasznot hozhatnának az országnak, csak azért, mert nincs, aki kockázatot mer vállalni értük. A két év tapasztalata azt mutatja, hogy nem kerül hátrányoshelyzetbe a beruházás során az a vállalat, amelyik meri vállalni a kockázatot, sőt miután előzetesen bizonyítani kell, hogy sikeres témáról van szó, még nagyobb is az esélye a beruházás megvalósítására. Kétségtelen azonban, hogy az érdekeltségi rendszer nem szolgálja kellően az innovációs folyamatot. Az is probléma, hogy hiányoznak a menedzselő társaságok vagy menedzselő emberek, akik vagy amelyek a kutatástól kezdve az üzemeltetésen át a marketingmunkáig végigviszik a folyamatot. Éppen ezért az Innovációs Alap most azt kezdeményezi, hogy jöjjön létre több hozzá hasonló finanszírozási szervezet, amely a marketinggal, a menedzseléssel is törődik. Ebben a témában előrelépés, hogy a kutatóintézetek közül néhány fejlesztő intézetté is válik, illetve hogy társaságok alakulnak fejlesztési célokra. Ezek a társaságok nemcsak a műszaki fejlesztést vállalják, hanem a termelés bevezetésének menedzselését is. Az Innovációs Alap az ilyen társaságoknak messzemenően segítséget nyújt a kockázat vállalásában. Az elmondottak után a hozzászólásokra jelentkező nem akadt. Áthidaló megoldásként dr. Lénárt Lajos megkérdezte, tud-e az előadó olyan példákat ismertetni, amelyek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén valósultak meg. Birmann Erzsébet válaszában elmondta, hogy az eltelt két év ahhoz kevés, hogy ezen a téren is értékelhessék a teljes innovációs folyamatot. Egy példát, azért megemlített: a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi intézete egy juhhodály és legeltetési rendszer kidolgozott szabadalmához referenciaüzemet kívánt létesíteni- és ehhez az Innovációs Alap nyújtott segítséget. A telep azóta elkészült, és az eredmények igazolták az intézet elképzeléseit. Miután ez a párbeszéd sem ösztönözte hozzászólásra a közel kilencven jelenlevőt, dr. Lénárt Lajos zárszavában a következőket hangoztatta: valószínűleg az az alapvető probléma, hogy az innováció irodalmát vele együtt a többi gazdasági vezető is olvasgatja, de ennek ellenére mégsem egészen világos a feladat. A megújulás komplexitása részlegesen minden vállalat életében jelen van, ezt az is bizonyítja, hogy csak az élelmiszergazdaságban 4 ezer új termék született az utóbbi időben. Valami miatt azonban mégsem veszszük igénybe — mondta — lehet, hogy ezt tudati elmaradottsággal indokolhatjuk. A világgazdaságban végbemenő változás bennünket is arra kényszerít — folytatta —, hogy keressük a megújulás komplex lehetőségeit, de ehhez vállalati szinten is ki kell tapintani, hogy mik a konkrét lehetőségek, annál inkább, mert a reálisan várható eredményt érzékeltetni kell az Innovációs Alaptól kérhető hitelnél. Arra is rámutatott, hogy valami nagy propagandát a bank sem fejtett ki ebben az ügyben, és így csak azt érzékelik a vállalatok vezetői, hogy valami többről van szó, de hogy pontosan miről, azt még tisztázni kell. E gondolatokra reagálva, Birmann Erzsébet elmondotta, hogy az Innovációs Alap célja: a magyar szellemi terméket fogadja el a piac. Propagandát azért nem fejtett ki, mert kísérletnek szánták, s ahhoz túl kis létszámmal dolgozik az alap, hogy a nagy propaganda hatására esetleg túl sok jelentkezővel ténylegesen foglalkozni tudjanak. Azt is leszögezte, horry nem a nagyvállalatok részére kíván elsősorban segítséget adni az Innovációs Alap, a kis- és középüzemek közül olyanok keressék fel, akiknek valami új van a tarsolyukban, de a kifejlesztésre, a kockázatra nem tudnak vállalkozni. K. L Nemcsak késztermék-kooperációban kell gondolkodni Budapesten tárgyalt a Belga Külkereskedelmi Hivatal vezérigazgatója Munkatársunktól: Belgium nem tartozik jelentősebb tőkés kereskedelmi partnereink közé és a Közös Piac miniszteri tanácsának jelenlegi elnökeként a politikai indíttatású korlátozó intézkedések meghozatala alól sem vonhatja ki magát, a Budapestre érkezett magasszintű kereskedelmi küldöttség ténye azonban a brüsszeli kormány realitásérzékéről tanúskodik. Erre utalt a Belga Külkereskedelmi Hivatal vezérigazgatója a hitelpolitikával kapcsolatban is és a konkrét tárgyalások első napján belgiumi magyar napok rendezéséről állapodott meg. A brüsszeli magyar kereskedelmi tanácsos a közös elnökségi ülésen a magyar vállalatok adottságainak jobban megfelelő, a félkésztermékek gyártásában megvalósítandó együttműködést indítványozta. Nem lebecsülendő a jelenlegi világgazdasági — és világpolitikai — helyzetben, ha egyik nyugat-európai partnerünk az eddigi szokásoktól eltérően vezérigazgatói szinten képviselteti magát egy kétoldalú kamarai találkozón. Különösen akkor nem, ha tekintetbe vesszük, hogy ez az ország — Belgium — hagyományosan a nyugat-európai térségre összpontosítja külkereskedelmét és tőkés exportunkban mindössze a 13., onnan származó importunkban pedig a 11. helyet foglalja el. A Magyar Kereskedelmi Kamara és belga partnerszervezete évente kétszer megtartott szokásos elnökségi ülésére ezúttal a Belga Külkereskedelmi Hivatal vezérigazgatója, Willy Monfils vezetésével érkezett a küldöttség. A delegációban főként a magyar cégekkel kapcsolatban álló belga vállalatok képviselői, így , a vegyipari szövetség vezérigazgatója és a gépipari szövetség tanácsosa kapott helyet, de Budapestre jött számos üzletember társaságában a Société Générale pénzintézet aligazgatója is. Dr. Honfi György, a kamara belga tagozatának elnöke nyitotta meg a Kossuth Lajos téri székházban az elnökségi ülést, amelyen részt vett Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke is. A belga küldöttség vezetője részletesen kitért országa gazdaságának legutóbbi fejleményeire. Monfils megerősítette a munkanélküliség és az államadósság súlyosságáról szóló híreket, de azt is elmondta, hogy a belga frank év eleji leértékelése már érezteti hatását az export növekedésében. Elismerte, hogy a magyar—belga kétoldalú forgalomban egyelőre még mindig jelentős a magyar deficit, amelynek csökkentésére mindkét félnek nagyobb erőfeszítéseket kell tennie. Magyarország hitelképességét a belga fél pozitívan értékeli — mondta Monfils a látogatás hivatalos jellegére is utalva —, ezért a Belga Állami Hitelbiztosító Intézet felülvizsgálta korábbi döntését a magyar adóspozíció átminősítésével kapcsolatban és a korábbi besorolás visszaállítását határozta el. Magyarország felvétele a Nemzetközi Valuta Alapba és a világbankba új alapokra helyezheti a két ország kapcsolatát — fejtegette a belga hivatal vezetője. Az alapítótag Belgium például rendszeresen megkapja azoknak a beruházásoknak a jegyzékét, amelyekben valamilyen formában érintettek az említett pénzügyi szervezetek és ha a felvétel nyomán Magyarország hozzájut ezekhez, könnyebbé válik a harmadik piaci együttműködések kimunkálása. A vezető előadás megállapításait dr. Mikósdi György, a brüsszeli magyar kereskedelmi tanácsos egészítette ki, aki szintén hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok erősítésének a szükségességét a jelen körülmények között. „Az együttműködés ellenében ható szubjektív tényezőktől — a külső politikai nyomástól függetlenül — az EGK-nak, ezen belül Belgiumnak továbbra is szubjektív érdeke fűződik a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséhez” — mondta. A két nagy gazdasági integráció — a Közös Piac és a KGST — egymást kiegészítő jellege nyilvánvaló, ha a fejlett feldolgozóiparral rendelkező nyugat-európai tagállamokat és nyersanyagforrásokban bővelkedő Szovjetuniót nézzük, de a kisebb országok kapcsolatában sem annyira elhanyagolható, mint amennyire az a forgalom adataiból következnék. Magyarország tavaly 38 millió dollár értékben adott el árut Belgiumban, onnan viszont 92 millió dollárnak megfelelő összegért vásárolt. Ez azt jelenti, hogy behozatalunknak csak 41,3 százalékát tudjuk fedezni exportunkkal. Szembetűnő, hogy ezek a forgalmi adatok az ugyanebbe a gazdasági unióba tartozó Hollandiával lebonyolított árucserének mintegy a felét érik csak el. Kivitelünkből a Beneluxországok 0,4 százalékkal, teljes importunkból pedig 1,0 százalékkal részesednek, míg a forgalom a fejlett tőkésországokra szűkítve 1,4 százalékos, illetve 2,5 százalékos részesedést mutat, összehasonlításképpen Magyarország mindössze 0,16 százalékkal részesedik a Benelux-országok teljes kiviteléből és 0,05 százalékkal az odairányuló szállításokból. Mint az ilyen, viszonylag kis forgalmat mutató piacokon nem ritkaság, egy-egy termék belépése vagy kiesése drámai változást okozhat a kivitel értékében. A forgalom nemkívánatos ingadozását elhárítandó, a tanácsos három területen is javasolt lépéseket. A piacfejlesztési stratégiában első helyen a gyártók közötti közvetlen kooperációt említette. „Nemcsak a késztermékek terén megvalósítható együttműködésben kell gondolkodni, hiszen a magyar ipari fejlesztés nyomán a félkésztermékek gyártásában jelenleg jóval szélesebb körű lehetőségek kínálkoznak” — mondotta. A két ország gazdaságának egymást kiegészítő jellege leginkább ezen a téren hasznosítható és ezt a megállapítást a belga küldöttség vezetője későbbi hozzászólásában igen találónak nevezte. A kirendeltség vezetője a piaci stratégia másik elemeként a kis- és a középvállalatok közötti együttműködés élénkítését javasolta, tekintettel a Belgiumban nagy számban tevékenykedő ilyen méretű termelő vállalkozásra. A recesszió közepette a belga cégek egyre nehezebben állják a szolgáltatási és a bérköltségeket, és ez az együttműködés felé tereli őket. A hagyományos exportban ígéretesnek látszik az áruházaknak és a szupermarketeknek való közvetlen szállítások növelése, mert ez már eddig is figyelemreméltó eredményeket hozott — hangsúlyozta. Dr. Mikósdi György kiemelte, hogy a magyar vállalatok gyorsan reagáltak az időben kapott információkra, és a belga frank leértékelése szinte azonnal tükröződött árpolitikájukban. A leértékelés hatásának érvényesülését rövid időre hátráltatta ugyan a Brüsszelben elrendelt árbefagyasztás, ezt azonban feloldották és most már nincs akadálya exportáraink megfelelő emelésének. A belga delegáció hivatalos megbeszélései már az ülést követően megkezdődtek és ezek során felkereste az OKISZ székházát. Rév Lajos, az OKISZ elnöke javaslatára megállapodtak egy Belgiumban megrendezendő magyar eseménysorozatról. A közelmúltban megtartott rotterdami és hamburgi Magyar Héthez hasonló programba bevonnák az ipari szövetkezeteket, amelyek képviselői a harmadik piaci együttműködésről is megbeszéléseket folytathatnak. A látogatás során a belga küldöttség tagjai tárgyaltak a Külkereskedelmi Minisztériumban, az Ipari Minisztériumban, a Magyar Nemzeti Bankban és a Külkereskedelmi Bankban is, a delegáció üzletember tagjai edig vállalatoknál folytattak tárgyalásokat. K. L. Az első innovációs akadémia tanulságai A K + F TEVÉKENYSÉG ÖNMAGÁBAN NEM ÉRTÉKELHETŐ Munkatársunktól: Tatán március 25—27. között rendezte meg a Szervezés- és Vezetéstudományi Társaság az első innovációs akadémiát, amelyet a napokban értékelt a szervezési szakosztály vállalati belső mechanizmusmunkabizottsága. A résztvevők mindenekelőtt leszögezték, hogy várakozáson felül jól sikerült a rendezvény, s a többi között ezt azzal is alátámasztották, hogy az akadémia harmadik napján, szombaton sem szűnt meg a vitakészség, az aktív részvétel. Tatán egyébként az ország minden részéről 140 szakember gyűlt össze, hogy meghallgassa a két vitaindító előadást, amelyek közül az egyiket Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkár tartotta A kutatási-fejlesztési eredmények bevezetésének feltételrendszere címmel, a másikat pedig Kádái Vilmos, a tatai pártbizottság egyik vezetője A környezet és az innováció hasznosulása címmel, összesen 18 előadás hangzott el három szekcióülés keretében és 42-en szóltak hozzá. Juhász Ádám Tatán elhangzott bevezető előadásában a többi között hangsúlyozta, hogy a kutatás-fejlesztés eredményeinek bevezetésénél legfőbb akadály a vállalatok fogadókészsége, hogy az innovációs tevékenység még mindig nem épült be a vállalatok funkcionális rendszerébe, hogy az innovációs munkának nem teremtik meg a tárgyi és a személyi feltételeit, hiányzik az alkotó légkör, és végül hogy az innovációs tevékenység értékelésénél a mechanikus bázisszemléletet alkalmazzák. A munkabizottság egyik tagjának érdekes megállapítása szerint maga az akadémia is újítás volt, hiszen első ízben nyílt arra alkalom, hogy három napon keresztül vitassák meg a felmerült problémákat Sok olyan információhoz jutottak a résztvevők, amit eddig csak kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek. Végül megállapította, hogy a tatai akadémia az SZVT egyik legolcsóbb rendezvénye volt, a korábbi átlag 3000 forintos részvételi költségeket ugyanis sikerült 1500 forintra csökkenteni. Gerely Péter, a munkabizottság elnöke beszámolt a már összefoglalható tanulságokról, így például arról, hogy a K-I-F tevékenység önmagában nem értékelhető és irányítható, a teljeskörű lánc a marketing mint igényt támasztó, a kutatás mint megalapozó, a fejlesztés mint feltételeket teremtő, a termelés mint realizálást megalapozó és az értékesítés mint realizáló folyamatrendszer, s az egyes láncszemek összehangolása alapvető feladat. Ismertette azokat az ajánlásokat is, amelyeket, az akadémia résztvevői állítottak össze az innovációs eredmények bevezetésének elősegítésére. Említésre méltó közülük például, hogy az innovációs tevékenység szervezését, irányítását „egy kézben” (társulás stb.) kell összefogni, mert a bevezetés föderatív alapon megoldhatatlan. Széles körben el kell terjeszteni a már eredményesen alkalmazott külföldi módszereket, javítani kell az országos ágazati és vállalati információs tevékenységet, ki kell dolgozni az innovációs tevékenység kockával vállalásának feltételeit és anyagi erőforrásbeli lehetőségeit, s végül a gazdasági ismereteket állandóan és aktívan be kell kapcsolni az innovációs tevékenységbe. Az is az akadémia tanulságai közé tartozik, hogy a továbbiakban is törődni kell az innovációs megoldásra váró kérdéseivel. Az első lépéseket már meg is tették: szervezés alatt áll a szeptember végén, október elején megrendezendő Inkurrencias Innováció Akadémia, amelyet Győrött tartanak majd meg. Megjelent a Külkereskedő Munkatársunktól. A Külkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapjának április 27-én megjelent 5. száma közli azoknak a névsorát, akik a külkereskedelem területén a felszabadulás évfordulója alkalmából különböző kitüntetéseket kaptak. Változtak a Külkereskedelmi Minisztérium néhány főosztályának, illetve osztályának vezetői is; a felmentéseket és a kinevezéseket ugyancsak tartalmazza a közlöny. A jogszabályok rovatban olvasható a külkereskedelmi miniszter 1/1982. (KkÉ. 5.) KKM számú utasítása a külkereskedelmi forgalom statisztikai megfigyeléséről. Eszerint az adatszolgáltatási kötelezettség Imi Értesítő 5. száma kiterjed az engedélyezésre, a szerződéskötésre és a lebonyolításra. Az utasítás alkalmazása szempontjából azok a vállalatok is külkereskedelmi tevékenységre jogosultaknak számítanak, amelyek eseti jog alapján folytatnak külkereskedelmi tevékenységet. Az utasítás a kihirdetés napjától, azaz 1982. április 27-től hatályos. A Külkereskedelmi Értesítő a továbbiakban tartalmazza a Magyar Televízió új külkereskedelmi jogkörét, amelynek értelmében többek között a 30 percnél nem hosszabb dokumentumfilmeket saját tevékenységi körében exportálhatja nem rubel elszámolású viszonylatokba. Úronnan alakult ipari koordinációs Iroda felvesz perfekt gyors kis gépírónőket Bérezés megállapodás szerint jelentkezni lehet a 159-284-es telefonszámon. 1982. MÁJUS 4. 'm 11 újonnan alakult Ipari Koordinációs Iroda bérelne legalább nyolc helyiségből álló irodát szociális létesítményekkel, lehetőleg Budapest belterületén. Felújítás nem akadály, telefon: 159-284.