Világgazdaság, 1982. augusztus (14. évfolyam, 149/3396-167/3414. szám)
1982-08-03 / 149. (3396.) szám
1982 AUGUSZTUS 3. A TÉT: AZ USA NYUGAT-EURÓPAI EXPORTJA Az amerikai külügyminisztérium egy belső tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy sok, a Reapan-kormányzathoz tartozó politikus nézeteivel ellentétben, a Szovjetunióta irányuló export drasztikus csökkentése, legalábbis az első szakaszban, több kárt okolna a Nyugatnak, mint a Szovjetuniónak. Ha a nagy nyugati országok iparikésztermék-exportjukat az idén és jövőre az előző évek szintjéhez képest 50—50 százalékkal visszafognák, ez mindössze évi 0,2 százalékkal lassítaná le a szovjet gazdasági növekedést, azaz a két év alatt mindössze 4,5 milliárd dollárt venne el a szovjet bruttó társadalmi terméktől. A csökkentés viszont a Szovjetunióba exportáló nyugati ipari országok bruttó nemzeti termékét az említett időszakban 30 milliárd dollárral nyirbálná meg. Az ipari késztermékek exportjára kimondott teljes embargó 12,5 milliárd dollárt venne el 1983 végéig a szovjet gazdaságtól, de még nagyobb veszteségeket okozna a Nyugatnak. A helyzet nem olyan robbanékony ugyan, mint a Közel-Keleten, de potenciálisan épp olyan veszélyes az Egyesült Államok számára: az USA , és Nyugat-Európa közötti viszony mélypontra süllyedt, Reagan elnök döntése következtében, hogy gazdasági háborút indít a Szovjetunió ellen. Azzal, hogy az elnök megtiltotta amerikai licencek alapján készített termékek exportját a tervezett szibériai földgázvezetékhez, az elnök lényegében gazdasági háborút robbantott ki Nyugat-Európával. Schultz újonnan kinevezett külügyminiszternek nagyon hamar elő kell vennie ezt a kényes problémát. A viszály rossz időben lángolt fel, az USA és Nyugat-Európa viszonyát ugyanis megterheli az amerikai döntés a szubvencionált nyugateurópai acéltermékek importjának korlátozásáról, amerikai munkahelyek védelmében. A lépést Nyugat- Európában protekcionista jellegű intézkedésnek minősítik. Az USA és Nyugat-Európa közti vita mélyebb oka, hogy a legtöbb nyugat-európai ország a mély recesszióért részben a magas amerikai kamatokat hibáztatja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Európában teret nyer az a megítélés, miszerint Reagan elnök nemcsak hogy nem érti Nyugat-Európa igényét a Szovjetunióval fenntartott baráti kereskedelmi kapcsolatok folytatására, hanem túlontúl nem is izgatja a probléma nyugat-európai megítélése. Nyugat-Európa szükségesnek tartja a békés együttélést a Szovjetunióval, ez az egyik útja a háborús kockázatok mérséklésének és a keleti tömbbel való kereskedelem kiterjesztésének. A Reagan-kormány ezzel szemben, úgy látszik, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szovjetuniót el kell szigetelni, a vele folytatott kereskedelmet pedig akadályozni. Elég érdekes, hogy az amerikai üzleti közösség befolyásos elemei, amelyek általában a kormány konzervatív ideológiáját képviselik, kereken kimondják, Reagan hibát követ el, amikor azt hiszi, hogy kereskedelmi szankciókkal szoríthatja a hurkot a szovjet gazdaság körül. L. Lesher, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának elnöke panaszos levelet írt Reagannak, amelyben rámutat, hogy egy külföldi vállalat exportjának visszamenő hatályú és „egyoldalú” korlátozása „tovább rontja kereskedelmi megbízhatóságunkat". Ugyanezt mondja Thatcher brit miniszterelnök és Gotlieb kanadai nagykövet. Ez utóbbi július 7-én hivatalos jegyzéket nyújtott át a Reagan-kormánynak. A levél megállapítja, hogy az amerikai törvények más országokra való kiterjesztése a szovjet kőolaj- és gáziparral kapcsolatban „elfogadhatatlan módon sérti Kanada szuverenitását”. Mit tehetnek a britek, a nyugatnémetek, az olaszok és mások, akik több milliárd dolláros exportmegrendelésektől eshetnek el Reagan tilalma következtében? Megtehetik, hogy nem törődnek az amerikai tilalommal és kormányaik a Szovjetunióval megkötött szerződések teljesítésére szólítják fel vállalataikat. Ez esetben viszont az Egyesült Államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat kockáztatják. A britek, úgy látszik, ezt az utat követik: a kormány védelmet nyújt egy a General Electric licence alapján gyártott termékeket 250 millió dollár értékben exportáló brit cégnek. Az amerikai ellenlépés megfontolandó, mivel a Business Week kimutatása szerint az USA évi 52 milliárd dollár értékben exportál Nyugat-Európába, ez 18 milliárd dolláros aktívumhoz juttatja (az összeg körülbelül fedezi a Japánnal kialakult amerikai passzívumot). Az amerikaiak, mint a hetilap rámutat, „kockáztatják” ezt az 52 milliárd dollárt. Peter Rees brit kereskedelmi miniszter máris azt a javaslatot tette, hogy Nyugat-Európának fel kellene lépnie az USA ellen a GATT-ban. Az USA éppen most szeretné elérni, hogy liberalizálják a nemzetközi kereskedelemben a számítástechnikai és egyéb szolgáltatásokat, valamint a beruházásokat, tehát olyan területeken, amelyeken az USA-nak jelentős adui vannak, és előnyét tovább szeretné fokozni. A Wharton Intézet legutóbbi tanulmányában leszögezi, hogy az amerikai kormánynak az acélimport és a gázvezeték ügyében hozott döntése „komolyan veszélyezteti azt is, ami még a háború utáni multilaterális kereskedelmi rendszer iránti európai tiszteletből megmaradt ... Nyugat-Európának eggyel több oka lesz, hogy külön utakon járjon”. A Fehér Ház ez utóbbi tényezőt legfeljebb az utolsóként vette számításba, ehhez Reagan tanácsadói nagyon is provinciálisak. Egyébként európai barátai többek között emiatt is panaszkodnak: az Egyesült Államok majdnem sohasem veszi figyelembe gazdasági lépéseinél a világ többi részének érdekeit. A versailles-i csúcsértekezlet közleményének megszövegezői még egyhangúan elismerték annak szükségességét, hogy „érzékenységet” tanúsítsanak politikájuk külső hatásai iránt. Schultz külügyminiszter feladata, hogy új életet leheljen ezekbe az immár értelmet vesztett szavakba. (The Washington Post, 1982. augusztus 1.) Nyereségének több, mint 93 százalékos csökkenését kénytelen elkönyvelni a Mitsui, Japán második legnagyobb konszernje, miután meghiúsult egy nagynak ígérkező üzlete Iránban. Egy petrolkémiai üzem felépítését visszamondták, emiatt 160 millió dollár veszteség keletkezett. Az újonnan alapított Britoil veszi át az angol állami olajtársaság, a BNOC feltárási és termelési tevékenységét. A londoni kormányzat azt tervezi, hogy az ősszel kiárusítja a Britoil részvényeinek 51 százalékát. Malaysiában átmenetileg befagyasztják a luxusautók importját, hogy ezzel is devizát takarítsanak meg. Részleteket egyelőre nem közöltek. • Ma utazik Kanadába Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter. Az ottawai kormány tagjaival a Kanada és az NSZK közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésének lehetőségéről folytat eszmecserét. Ott ismét nő az idegenforgalom Spanyolországban. Az idei év első felében 11,3 százalékkal több turista fordult meg az országban, mint 1981 azonos időszakában. A külföldi látogatók száma meghaladta a 15 milliót, az idén újabb turistarekord várható. AW(IT JELENTI Amerikai kereskedelmi küldöttség tartózkodik Japánban, hogy a két ország közti súrlódások kiküszöböléséről tárgyaljon.9 A Buenos Aires-i kormány cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint tárgyalásokat kezdett Londonnal a kereskedelmi szankciók feloldásáról. _________ Hatalmas amerikai magán ezüstkészletek Tekintélyes mennyiségű ezüsttömb- és éremkészlet halmozódott fel magánkezekben az Egyesül Államokban — derül ki egy, az Amerikai Bányaügyi Hivatalnak készített jelentésből. A tanulmány a nem jelentett készletek nagyságát 1980 végén 1,6 milliárd unciára becsüli, ami az 1981-es keresleti színvonalon 12 évi ipari felhasználásnak felel meg. A készlet 61 százaléka érmék formájában a lakosság kezében van. Az érméket nagyrészt a demonetarizálást megelőző időszakban szerezték be, ami egybeesett az ezüst forgalomból való kivonásával. A maradékot magánosok egy kisebb csoportja tartja kézben, többek között spekulánsok, akik nyereség reményében aktívan kereskednek ezüsttel. (Reuter) Bankreform-tervek Franciaországban Az államosított bankoknak jobban ki kell elégíteniük az ipar szükségleteit — mondotta a bankárok előtt tartott beszédében Delors pénzügyminiszter. A kormány ősszel törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé a bankreformról, hogy a pénzintézetek tevékenysége jobban megfeleljen a korszerű ipar követelményeinek. „A bankoknak új szellemben kell cselekedniük és nagyobb megértést kell mutatniuk a vállalatok iránt” — szögezte le a miniszter, aki azt is elmondta, hogy több ügyet személyesen vizsgált meg és arra a következtetésre jutott, hogy a kis- és középméretű vállalatok nem kapnak elég kölcsönt. A széles körű bankállamosítások révén a francia állam kezében van a bankletéteknek immár több mint 90 százaléka. A pénzügyminiszter felszólításához a Reuter azt a magyarázatot fűzi, hogy a kormány rá szeretné venni a bankokat: folyósítsanak több hitelt a dinamikusan fejlődő iparágaknak. Ez sokkal fontosabb, mint a 40 éves banktörvény tervezett módosítása, amely gyakorlatilag érintetlenül hagyja a központi bank vezető szerepét, a külföldi bankok franciaországi tevékenységét. (Reuter) Az ITT megállapodása a francia kormánnyal Az ITT amerikai konszern szerdán megállapodást kötött a francia kormánnyal franciaországi érdekeltségeinek átadásáról — jelentették be csütörtökön Brüsszelben. A megállapodás a CGCT, a Pouget, az LCT vállalatokban levő ITT érdekeltségekre vonatkozik, az amerikai konszern összesen 350 millió frank kártérítést kap. Az összeg első fele szeptember végén, a második fele pedig fél évvel később esedékes. (AFP) EGK-dokumentum az Egyesült Államoknak földgázvezeték-ügyben Az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország képviselői kérték a Közös Piac brüsszeli bizottságát: jogilag erősítse meg azt a határozattervezetet, amely az EGK Washington-ellenes álláspontját tartalmazza a földgázvezeték ügyében. Emlékezetes, hogy az Egyesült Államok szigorító intézkedései nagy felzúdulást keltettek Nyugat-Európa azon országaiban, amelyek nagyobb mennyiségű földgázra számítanak 1984-től a Szibériából induló földgázvezeték révén. Az embargós intézkedésre mintegy válaszképpen a Közös Piac brüszszeli bizottságának jogi osztálya — együttműködve legkevesebb két, meg nem nevezett amerikai ügyvédi irodával — határozattervezetet dolgozott ki, amely kifejezi a tagállamok jogi ellenvetéseit az amerikai döntéssel szemben. A brüsszeli bizottság csütörtökön áttanulmányozta a dokumentumot, majd az említett közös piaci országok kérték a bizottságot: véglegesítse az okmányt, s augusztus 21. előtt — az EGK-külügyminiszterek jóváhagyása után — küldje el az amerikai külügyminisztériumba, amely aztán a kereskedelmi minisztériumba továbbítja. A dokumentum Amerikába küldésétől Nyugat-Európában azt várják, hogy talán rávilágít az embargós döntés lehetséges következményeire, s esetleg döntésének megváltoztatására sarkallja Reagan elnököt. Ennek valószínűsége mindazonáltal elég kicsiny. A brüsszeli bizottság szóvivője azt nyilatkozta ugyan, hogy van remény az amerikai döntés megváltoztatására, de hozzátette, hogy erre utaló konkrét jelek mindeddig nincsenek A többség szerint Reagan saját presztízsét tartja szem előtt, s nem változtatja meg embargós döntését, amely, mint ismeretes, a csővezetékhez szükséges amerikai technológiák exportjának tilalmát kiterjesztette az USA határain túlra, az amerikai cégek külföldi leányvállalataira is. Mások ezzel szemben úgy vélekednek, hogy az információk elég vegyesek, elképzelhető, hogy Reagannak vannak bizonyos elképzelései a döntés enyhítésére. Nyugat-Európában mindenesetre már azt tanulmányozzák, hogyan védhetnék ki azoknak az amerikai büntetőintézkedéseknek az erejét, amely az amerikai döntést semmibe vevő nyugat-európai cégeket sújtja majd. (AP—DJ) VALACI GAZDASÁG Szorít a határidő a lengyel átütemezési tárgyalások ügyében Egyre közeleg szeptember 10., az a határidő, ameddig a nyugati bankoknak egyezségre kellene jutniuk Lengyelországgal az 1982-ben esedékessé váló magánbanktartozások átütemezéséről. A fenti határidőt az 1981-es adósságok átütemezéséről ez év áprilisában megkötött egyezményben rögzítették a felek azzal, hogy ha Lengyelország nem tesz folyamatosan eleget kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségeinek, vagy ha szeptember 10-ig nem jön létre megállapodás az 1982-es magánbanktartozások átütemezéséről, akkor bármelyik hitelező nyugati magánbank felmondhatja a korábbi átütemezési egyezményt, követelheti Varsótól valamennyi hátralékának megfizetését. Mindez láncreakciót indítana el, s Lengyelország fizetésképtelenné nyivánításához vezetne, ez viszont precedenst teremtene más országok esetében is. Nyugati bankárok általában igyekeznek kisebbíteni a határidő jelentőségét, de különböző nyilatkozatokból egyértelműen kiderül: többségük aggódik, hogy szeptember 10-e előtt nem sikerül kidolgozni az idei adósságok átütemezéséről szóló egyezményt. Ebben az esetben ugyanis szétmállana a nyugateurópai és az amerikai hitelező bankok törékeny egysége, s bizonyára több kisebb hitelező bank kérné fizetésképtelenség kimondását. Azt a bankárok többsége elismeri, hogy kevés bank kockáztatná a szeptember 10-i határidő merev betartását. Az is igaz viszont, hogy ha addigra nem sikerül haladást elérni, ez egyfajta pánikhangulatot keltene a hitelezők között, amit — az AP—DJ szerint — „sokakat cselekvésre késztetne”. Mindenesetre, a Lengyelországnak hitelező 503 nyugati bankot képviselő csoport Londonban a múlt hét végén titkos ülést tartott, amelyen állítólag közös álláspontot alakítottak ki a lengyelekkel való tárgyalásokra. Az átütemezési tárgyalások egyébként az egyik szakértő szerint a következő napokban, de legkésőbb 10 nap múlva megkezdődhetnek. (AP— DJ) Jugoszláv energiagondok „Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ország súlyos energetikai helyzetben van. A helyzetet nehéznek értékelték már az ország energetikai mérlegének kidolgozásakor is. Okát a mérsékelt kőolajbehozatalban, néhány jelentős víz- és hőerőmű befejezésének késedelmében és a kedvezőtlen hidrológiai helyzetben kell keresni” — jelentette ki Rade Pavlovics, a szövetségi energetikai és ipari bizottság elnöke a Tanjug jugoszláv hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Jugoszláviában az első félévben 1 milliárd 370 millió kilowattóra áramot továbbítottak a fogyasztóknak, 4 százalékkal kevesebbet a szükségesnél. A víztárolókban alacsony a víz szintje és az onnan kapott energia 45 százalékkal kevesebb a tervezettnél. Ezen felül 1280 ezer tonnával kevesebb szenet bányásztak ki és 1,1 millió tonna kőolajjal kevesebbet (mindössze 10 millió tonnányit) importáltak a tervezettnél. Ez utóbbi következtében nehézségek mutatkoznak a repülőbenzinnel és a benzinnel való ellátásban. Eddig még sikerült kiküszöbölni a hiányt és az iparban sem lett súlyosabb következménye, a helyzet azonban az év végéig súlyosbodik. A Rade Pavlovics vezette szövetségi bizottság ezek figyelembe vételével azt javasolja, hogy a köztársaságok és tartományok illetékesei tegyenek intézkedéseket a tervezett mennyiségű nyersolaj behozatala végett, fejezzék be az épülőfélben lévő villanyerőműveket, maximálisan növeljék a szénkitermelést és az áramtermelést. Ellenkező esetben decemberben, de főleg januárban és februárban áramellátási gondokkal, áramhiánnyal kell számolni. A szövetségi energetikai és ipari bizottság elnöke interjújában hangoztatta a fokozott takarékosság szükségességét és bírálta az energetikai beruházások körül a különböző köztársaságokban és tartományokban végtelenségig elhúzódó vitákat, illetve a meghozott döntések késedelmes gyakorlati végrehajtását. Végül állást foglalt az atomerőművek építésének határozottabb folytatása és az új energiaforrások gyorsabb feltárása mellett. (MTI) ÉLETBE LÉPETT AZ ÁRBEFAGYASZTÁS JUGOSZLÁVIÁBAN Augusztus elsején életbe lépett a jugoszláv kormány rendelete az árak féléves befagyasztásáról és a hitelnyújtási feltételek ugyancsak féléves időtartamra szóló szigorításáról. Anton Polajner, a kabinet árpolitikában illetékes tagja a hír bejelentésekor utalt rá, hogy az utóbbi három hónapban drasztikus ütemben növekedtek az árak, keresztezve a kormány stabilizációs céljait. A kiskereskedelmi árak az év eleje óta 19,3 százalékkal, a létfenntartási költségek pedig 21,3 százalékkal emelkedtek. Az infláció évi üteme tavaly és tavalyelőtt 40—40 százalékos volt, és a kormány azt a célt tűzte ki, hogy az áremelkedések ütemét az idén 15 százalékra szorítják le. Az árbefagyasztás gyakorlatilag mindent érint, a zöldség- és gyümölcsárakat kivéve. A kormány reméli, hogy az intézkedés nyomán az inflációs rátát 25—27 százalékon belül tudják tartani. A részletfizetési feltételek szigorítása a külföldi utazásokra is vonatkozik. Az infláció mellett Jugoszlávia nagy munkanélküliséggel, tetemes kereskedelmi deficittel is küszködik, a külföldi adósságállomány meghaladja a 19 milliárd dollárt. (Reuter) Az atomenergiáé a jövő az olajgazdag arab országokban Az olajban gazdag arab államoknak nincs más választásuk, mint atomerőművek telepítése — jegyezte meg az egyik vezető arab közgazdász. Mint Mohammed al- Amadi, a 2,8 milliárd dolláros alaptőkével működő Arab Szociális és Gazdasági Fejlesztési Alap elnöke elmondta: az arab országokban nincsenek nagy esésű folyók, így a vízenergia elérhetetlen, a napenergia hasznosítása pedig még gyermekcipőben jár, így túlságosan nagy összegeket emésztene fel kifejlesztése és túl hosszú ideig tartana. Az egyetlen megoldás, hogy atomenergiát telepítenek az említett országokban — szögezte le. A kőolaj, bármely nagy mennyiségben található is a térségben, véges, és ez a tény arra kényszeríti az olajtermelő országokat, hogy takarékoskodjanak bevételeikkel és egyre nagyobb mértékben fordítsák azokat az alternatív energiaforrások hasznosítására. (AP—DJ) hussarmsig A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik hetenként ötször Előfizetési díj évi 4200 Ft Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő helyettesek: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ADÁM Szerkesztőség •9p. V., Dorottya u. 6. IV. ett. Postacím: Budapest, Pf. 534 1397 Telefoni 184 055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Igazgató Kiadóhivatal, Bp., Blaha Lujza tér 1—3. 1959 Telefon: 343-100 Törleszti a Magyar Posta Előfizethetik a magyar közéletek (vállalatok, szövetkezetek, hatóságok. Intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára 82.3102/9.07 Szedte Zrínyi Nyomda, Bpest Felelős vezető: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán