Világgazdaság, 1982. augusztus (14. évfolyam, 149/3396-167/3414. szám)

1982-08-03 / 149. (3396.) szám

1982 AUGUSZTUS 3. A TÉT: AZ USA NYUGAT-EURÓPAI EXPORTJA Az amerikai külügyminisztérium egy belső tanulmánya arra a kö­vetkeztetésre jutott,­­ hogy sok, a Reapan-kormányzathoz tartozó po­litikus­­ nézeteivel ellentétben, a Szovjetunióta­ irányuló export drasztikus csökkentése, legalábbis az első szakaszban, több kárt okol­na a Nyugatnak, mint a Szovjet­uniónak. Ha a nagy nyugati orszá­gok iparikésztermék-exportjukat az idén és jövőre az előző évek szintjéhez képest 50—50 százalék­kal visszafognák, ez mindössze évi 0,2 százalékkal lassítaná le a szov­jet gazdasági növekedést, azaz a két év alatt mindössze 4,5 milliárd dollárt venne el a szovjet bruttó társadalmi terméktől. A csökken­tés viszont a Szovjetunióba expor­táló nyugati ipari országok bruttó nemzeti termékét az említett idő­szakban 30 milliárd dollárral nyir­bálná meg. Az ipari késztermékek exportjára kimondott teljes embar­gó 12,5 milliárd dollárt venne el 1983 végéig a szovjet gazdaságtól, de még nagyobb veszteségeket okozna a Nyugatnak. A helyzet nem olyan robbané­kony ugyan, mint a Közel-Keleten, de potenciálisan épp olyan veszé­lyes az Egyesült Államok számára: az USA , és Nyugat-Európa közötti viszony mélypontra süllyedt, Rea­gan elnök döntése következtében, hogy gazdasági háborút indít a Szovjetunió ellen. Azzal, hogy az elnök megtiltotta amerikai licencek alapján készített termékek exportját a tervezett szi­bériai földgázvezetékhez, az elnök lényegében gazdasági háborút rob­bantott ki Nyugat-Európával. Schultz újonnan kinevezett kül­ügyminiszternek nagyon hamar elő kell vennie ezt a kényes problémát. A viszály rossz időben lángolt fel, az USA és Nyugat-Európa viszo­nyát ugyanis megterheli az amerikai döntés a szubvencionált nyugat­európai acéltermékek importjának korlátozásáról, amerikai munkahe­lyek védelmében. A lépést Nyugat- Európában protekcionista jellegű in­tézkedésnek minősítik. Az USA és Nyugat-Európa közti vita mélyebb oka, hogy a legtöbb nyugat-európai ország a mély re­cesszióért részben a magas amerikai kamatokat hibáztatja. Tovább bo­nyolítja a helyzetet, hogy Európá­ban teret nyer az a megítélés, mi­szerint Reagan elnök nemcsak hogy nem érti Nyugat-Európa igényét a Szovjetunióval fenntartott baráti ke­reskedelmi kapcsolatok folytatására, hanem túlontúl nem is izgatja a probléma nyugat-európai megítélése. Nyugat-Európa szükségesnek tartja a békés együttélést a Szovjetunióval, ez az egyik útja a háborús kocká­zatok mérséklésének és a keleti tömbbel való kereskedelem kiter­jesztésének. A Reagan-kormány ez­zel szemben, úgy látszik, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szovjetuniót el kell szigetelni, a vele folytatott kereskedelmet pedig akadályozni. Elég érdekes, hogy az amerikai üzleti közösség befolyásos elemei, amelyek általában a kormány kon­zervatív ideológiáját képviselik, ke­reken kimondják, Reagan hibát kö­vet el, amikor azt hiszi, hogy ke­reskedelmi szankciókkal szoríthatja a hurkot a szovjet gazdaság körül. L. Lesher, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának elnöke panaszos levelet írt Reagannak, amelyben rámutat, hogy egy külföl­di vállalat exportjának visszamenő hatályú és „egyoldalú” korlátozása „tovább rontja kereskedelmi meg­­bízhatóságunkat". Ugyanezt mondja Thatcher brit miniszterelnök és Gotlieb kanadai nagykövet. Ez utóbbi július 7-én hi­vatalos jegyzéket nyújtott át a Reagan-kormánynak. A levél meg­állapítja, hogy az amerikai törvé­nyek más országokra való kiterjesz­tése a szovjet kőolaj- és gáziparral kapcsolatban „elfogadhatatlan mó­don sérti Kanada szuverenitását”. Mit tehetnek a britek, a nyugat­németek, az olaszok és mások, akik több milliárd dolláros exportmeg­rendelésektől eshetnek el Reagan ti­lalma következtében? Megtehetik, hogy nem törődnek az amerikai tilalommal és kormá­nyaik a Szovjetunióval megkötött szerződések teljesítésére szólítják fel vállalataikat. Ez esetben viszont az Egyesült Államokkal fenntartott ke­reskedelmi kapcsolatokat kockáztat­ják. A britek, úgy látszik, ezt az utat követik: a kormány védelmet nyújt egy a General Electric li­­cence alapján gyártott termékeket 250 millió dollár értékben expor­táló brit cégnek. Az amerikai ellenlépés megfonto­landó, mivel a Business Week ki­mutatása szerint az USA évi 52 milliárd dollár értékben exportál Nyugat-Európába, ez 18 milliárd dolláros aktívumhoz juttatja (az összeg körülbelül fedezi a Japánnal kialakult amerikai passzívumot). Az amerikaiak, mint a hetilap rámu­tat, „kockáztatják” ezt az 52 mil­liárd dollárt. Peter Rees brit kereskedelmi mi­niszter máris azt a javaslatot tette, hogy Nyugat-Európának fel kellene lépnie az USA ellen a GATT-ban. Az USA éppen most szeretné elérni, hogy liberalizálják a nemzetközi kereskedelemben a számítástechnikai és egyéb szolgáltatásokat, valamint a beruházásokat, tehát olyan terü­leteken, amelyeken az USA-nak je­lentős adui vannak, és előnyét to­vább szeretné fokozni. A Wharton Intézet legutóbbi ta­nulmányában leszögezi, hogy az amerikai kormánynak az acélimport és a gázvezeték ügyében hozott döntése „komolyan veszélyezteti azt is, ami még a háború utáni multi­laterális kereskedelmi rendszer iránti európai tiszteletből megma­radt ... Nyugat-Európának eggyel több oka lesz, hogy külön utakon járjon”. A Fehér Ház ez utóbbi tényezőt legfeljebb az utolsóként vette szá­mításba, ehhez Reagan tanácsadói nagyon is provinciálisak. Egyébként európai barátai többek között emiatt is panaszkodnak: az Egye­sült Államok majdnem sohasem veszi figyelembe gazdasági lépései­nél a világ többi részének érdekeit. A versailles-i csúcsértekezlet köz­leményének megszövegezői még egyhangúan elismerték annak szük­ségességét, hogy „érzékenységet” tanúsítsanak politikájuk külső ha­tásai iránt. Schultz külügyminiszter feladata, hogy új életet leheljen ezekbe az immár értelmet vesztett szavakba. (The Washington Post, 1982. augusztus 1.) Nyereségének több, mint 93 szá­zalékos csökkenését kénytelen el­könyvelni a Mitsui, Japán második legnagyobb konszernje, miután meghiúsult egy nagynak ígérkező üzlete Iránban. Egy petrolkémiai üzem felépítését visszamondták, emiatt 160 millió dollár veszteség keletkezett.­­ Az újonnan alapított Britoil ve­szi át az angol állami olajtársaság, a BNOC feltárási és termelési te­vékenységét. A londoni kormányzat azt tervezi, hogy az ősszel kiárusít­ja a Britoil részvényeinek 51 száza­lékát. Malaysiában átmenetileg befa­gyasztják a luxusautók importját, hogy ezzel is devizát takarítsanak meg. Részleteket egyelőre nem kö­zöltek. • Ma utazik Kanadába Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter. Az ottawai kormány tag­jaival a Kanada és az NSZK kö­zötti gazdasági kapcsolatok elmé­lyítésének lehetőségéről folytat esz­mecserét. Ott ismét nő az idegenforgalom Spanyolországban. Az idei év első felében 11,3 százalékkal több tu­rista fordult meg az országban, mint 1981 azonos időszakában. A külföldi látogatók száma meghalad­ta a 15 milliót, az idén újabb tu­ristarekord várható. AW(IT JELENTI Amerikai kereskedelmi kül­döttség tartózkodik Japánban, hogy a két ország közti súrlódások kikü­szöböléséről tárgyaljon.­­9 A Buenos Aires-i kormány cá­folta azokat a híreket, amelyek sze­rint tárgyalásokat kezdett London­nal a kereskedelmi szankciók felol­dásáról. _________ Hatalmas amerikai magán ezüstkészletek Tekintélyes mennyiségű ezüst­tömb- és éremkészlet halmozódott fel magánkezekben az Egyesül Álla­mokban — derül ki egy, az Ame­rikai Bányaügyi Hivatalnak készített jelentésből. A tanulmány a nem jelentett készletek nagyságát 1980 végén 1,6 milliárd unciára becsüli, ami az 1981-es keresleti színvonalon 12 évi ipari felhasználásnak felel meg. A készlet 61 százaléka érmék for­májában a lakosság kezében van. Az érméket nagyrészt a demonetari­­zálást megelőző időszakban szerez­ték be, ami egybeesett az ezüst for­galomból való kivonásával. A maradékot magánosok egy ki­sebb csoportja tartja kézben, többek között spekulánsok, akik nyereség reményében aktívan kereskednek ezüsttel. (Reuter) ­ Bankreform-tervek Franciaországban Az államosított bankoknak job­ban ki kell elégíteniük az ipar szükségleteit — mondotta a banká­rok előtt tartott beszédében Delors pénzügyminiszter. A kormány ősszel törvényjavas­latot terjeszt a nemzetgyűlés elé a bankreformról, hogy a pénzintézetek tevékenysége jobban megfeleljen a korszerű ipar követelményeinek. „A bankoknak új szellemben kell cselekedniük és nagyobb megértést kell mutatniuk a vállalatok iránt” — szögezte le a miniszter, aki azt is elmondta, hogy több ügyet sze­mélyesen vizsgált meg és arra a következtetésre jutott, hogy a kis- és középméretű vállalatok nem kap­nak­ elég kölcsönt. A széles körű bankállamosítások révén a francia állam kezében van a bankletéteknek immár több mint 90 százaléka. A pénzügyminiszter felszólításá­hoz a Reuter azt a magyarázatot fű­zi, hogy a kormány rá szeretné ven­ni a bankokat: folyósítsanak több hitelt a dinamikusan fejlődő ipar­ágaknak. Ez sokkal fontosabb, mint a 40 éves banktörvény tervezett mó­dosítása, amely gyakorlatilag érin­tetlenül hagyja a központi bank ve­zető szerepét, a külföldi bankok franciaországi tevékenységét. (Reu­ter) Az ITT megállapodása a francia kormánnyal Az ITT amerikai konszern szer­dán megállapodást kötött a francia kormánnyal franciaországi érdekelt­ségeinek átadásáról — jelentették be csütörtökön Brüsszelben. A meg­állapodás a CGCT, a Pouget, az LCT vállalatokban levő ITT érde­keltségekre vonatkozik, az amerikai konszern összesen 350 millió frank kártérítést kap. Az összeg első fele szeptember végén, a második fele pedig fél évvel később esedékes. (AFP) EGK-dokumentum az Egyesült Államoknak földgázvezeték-ügyben Az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország képviselői kérték a Közös Piac brüsszeli bi­zottságát: jogilag erősítse meg azt a határozattervezetet, amely az EGK Washington-ellenes álláspont­ját tartalmazza a földgázvezeték ügyében. Emlékezetes, hogy az Egyesült Államok szigorító intézke­dései nagy felzúdulást keltettek Nyugat-Európa azon országaiban, amelyek nagyobb mennyiségű föld­gázra számítanak 1984-től a Szibé­riából induló földgázvezeték révén. Az embargós­ intézkedésre mintegy válaszképpen a Közös Piac brüsz­­szeli bizottságának jogi osztálya — együttműködve legkevesebb két, meg nem nevezett amerikai ügyvédi irodával — határozattervezetet dol­gozott ki, amely kifejezi a tagálla­mok jogi ellenvetéseit az amerikai döntéssel szemben. A brüsszeli bi­zottság csütörtökön áttanulmányoz­ta a dokumentumot, majd az emlí­tett közös piaci országok kérték a bizottságot: véglegesítse az ok­mányt, s augusztus 21. előtt — az EGK-külügyminiszterek jóváhagyá­sa után — küldje el az amerikai külügyminisztériumba, amely aztán a kereskedelmi minisztériumba to­vábbítja. A dokumentum Amerikába kül­désétől Nyugat-Európában azt vár­ják, hogy talán rávilágít az em­bargós döntés lehetséges következ­ményeire, s esetleg döntésének meg­változtatására sarkallja Reagan el­nököt. Ennek valószínűsége mind­azonáltal elég kicsiny. A brüsszeli bizottság szóvivője azt nyilatkozta ugyan, hogy van remény az ame­rikai döntés megváltoztatására, de hozzátette, hogy erre utaló konkrét jelek mindeddig nincsenek A több­ség szerint Reagan saját presztízsét tartja szem előtt, s nem változtatja meg embargós döntését, amely, mint ismeretes, a csővezetékhez szükséges amerikai technológiák exportjának tilalmát kiterjesztette az USA hatá­rain túlra, az amerikai cégek külföldi leányvállalataira is. Mások ezzel szemben úgy vélekednek, hogy az információk elég vegyesek, elkép­zelhető, hogy Reagannak vannak bizonyos elképzelései a döntés eny­hítésére. Nyugat-Európában min­denesetre már azt tanulmányozzák, hogyan védhetnék ki azoknak az amerikai büntetőintézkedéseknek az erejét, amely az amerikai döntést semmibe vevő nyugat-európai cé­geket sújtja majd. (AP—DJ) VALACI GAZDASÁG Szorít a határidő a lengyel átütemezési tárgyalások ügyében Egyre közeleg szeptember 10., az a határidő, ameddig a nyugati ban­koknak egyezségre kellene jutniuk Lengyelországgal az 1982-ben ese­dékessé váló magánbanktartozások átütemezéséről. A fenti határidőt az 1981-es adósságok átütemezéséről ez év áprilisában megkötött egyez­ményben rögzítették a felek azzal, hogy ha Lengyelország nem tesz folyamatosan eleget kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségeinek, vagy ha szeptember 10-ig nem jön létre megállapodás az 1982-es ma­gánbanktartozások­ átütemezéséről, akkor bármelyik hitelező nyugati magánbank felmondhatja a koráb­bi átütemezési egyezményt, köve­telheti Varsótól valamennyi hátra­lékának megfizetését. Mindez lánc­reakciót indítana el, s Lengyelor­szág fizetésképtelenné nyivánításá­­hoz vezetne, ez viszont precedenst teremtene más országok esetében is. Nyugati bankárok általában igye­keznek kisebbíteni a határidő je­lentőségét, de különböző nyilatkoza­tokból egyértelműen kiderül: több­ségük aggódik, hogy szeptember 10-e előtt nem sikerül kidolgozni az idei adósságok átütemezéséről szóló egyezményt. Ebben az esetben ugyanis szétmállana a nyugat­európai és az amerikai hitelező bankok törékeny egysége, s bizo­nyára több kisebb hitelező bank kérné fizetésképtelenség kimondá­sát. Azt a bankárok többsége elis­meri, hogy kevés bank kockáztatná a szeptember 10-i határidő merev betartását. Az is igaz viszont, hogy ha addigra nem sikerül haladást elérni, ez egyfajta pánikhangulatot keltene a hitelezők között, amit — az AP—DJ szerint — „sokakat cse­lekvésre késztetne”. Mindenesetre, a Lengyelországnak hitelező 503 nyu­gati bankot képviselő csoport Lon­donban a múlt hét végén titkos ülést tartott, amelyen állítólag kö­zös álláspontot alakítottak ki a lengyelekkel való tárgyalásokra. Az átütemezési tárgyalások egyébként az egyik szakértő szerint a követ­kező napokban, de legkésőbb 10 nap múlva megkezdődhetnek. (AP— DJ) Jugoszláv energiagondok „Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az ország súlyos energetikai hely­zetben van. A helyzetet nehéznek értékelték már az ország energe­tikai mérlegének kidolgozásakor is. Okát a mérsékelt kőolajbehozatal­ban, néhány jelentős víz- és hő­erőmű befejezésének késedelmében és a kedvezőtlen hidrológiai hely­zetben kell keresni” — jelentette ki Rade Pavlovics, a szövetségi ener­getikai és ipari bizottság elnöke a Tanjug jugoszláv hírügynökségnek adott­ nyilatkozatában. Jugoszláviában az első félévben 1 milliárd 370 millió kilowattóra áramot továbbítottak a fogyasztók­nak, 4 százalékkal kevesebbet a szükségesnél. A víztárolókban ala­csony a víz szintje és az onnan kapott energia 45 százalékkal keve­sebb a tervezettnél. Ezen felül 1280 ezer tonnával kevesebb szenet bá­nyásztak ki és 1,1 millió tonna kőolajjal kevesebbet (mindössze 10 millió tonnányit) importáltak a ter­vezettnél. Ez utóbbi következtében nehézségek mutatkoznak a repülő­­benzinnel és a benzinnel való ellá­­­­tásban. Eddig még sikerült kikü­szöbölni a hiányt és az iparban sem lett súlyosabb következménye, a helyzet azonban az év végéig sú­lyosbodik. A Rade Pavlovics vezette szövet­ségi bizottság ezek figyelembe vé­telével azt javasolja, hogy a köz­társaságok és tartományok illeté­kesei tegyenek intézkedéseket a tervezett mennyiségű nyersolaj be­hozatala végett, fejezzék be az épü­lőfélben lévő villanyerőműveket, maximálisan növeljék a szénkiter­melést és az áramtermelést. Ellen­kező esetben decemberben, de fő­leg januárban és februárban áram­­ellátási gondokkal, áramhiánnyal kell számolni. A szövetségi energetikai és ipari bizottság elnöke interjújában han­goztatta a fokozott takarékosság szükségességét és bírálta az energe­tikai beruházások körül a külön­böző köztársaságokban és tartomá­nyokban végtelenségig­ elhúzódó vi­tákat, illetve a meghozott döntések késedelmes gyakorlati végrehajtá­sát. Végül állást foglalt az atom­erőművek építésének határozottabb folytatása és az új energiaforrások gyorsabb feltárása mellett. (MTI) ÉLETBE LÉPETT AZ ÁR­BE­FAGYASZTÁS JUGOSZLÁVIÁBAN Augusztus elsején életbe lépett a jugoszláv kormány rendelete az árak féléves befagyasztásáról és a hitelnyújtási feltételek ugyancsak féléves időtartamra szóló szigorítá­sáról. Anton Polajner, a kabinet árpo­litikában illetékes tagja a hír be­jelentésekor utalt rá, hogy az utób­­bi három hónapban drasztikus ütemben növekedtek az árak, ke­resztezve a kormány stabilizációs céljait. A kiskereskedelmi árak az év eleje óta 19,3 százalékkal, a lét­­fenntartási költségek pedig 21,3 szá­zalékkal emelkedtek. Az infláció évi üteme tavaly és tavalyelőtt 40—40 százalékos volt, és a kormány azt a célt tűzte ki, hogy az áremelkedések ütemét az idén 15 százalékra szorítják le. Az árbefagyasztás gyakorlatilag mindent érint, a zöldség- és gyü­mölcsárakat kivéve. A kormány re­méli, hogy az intézkedés nyomán az inflációs rátát 25—27 százalékon belül tudják tartani. A részletfize­tési feltételek szigorítása a külföl­di utazásokra is vonatkozik. Az infláció mellett Jugoszlávia nagy munkanélküliséggel, tetemes kereskedelmi deficittel is küszködik, a külföldi adósságállomány megha­ladja a 19 milliárd dollárt. (Reuter) Az atomenergiáé a jövő az olajgazdag arab országokban Az olajban gazdag arab államok­nak nincs más választásuk, mint atomerőművek telepítése — je­gyezte meg az egyik vezető arab közgazdász. Mint Mohammed al- Amadi, a 2,8 milliárd dolláros alap­tőkével működő Arab Szociális és Gazdasági Fejlesztési Alap el­nöke elmondta: az arab országok­ban nincsenek nagy esésű folyók, így a vízenergia elérhetetlen, a napenergia hasznosítása pedig még gyermekcipőben jár, így túlságosan nagy összegeket emésztene fel ki­fejlesztése és túl hosszú ideig tar­tana. Az egyetlen megoldás, hogy atomenergiát telepítenek az emlí­tett országokban — szögezte le. A kőolaj, bármely nagy mennyiség­ben található is a térségben, vé­ges, és ez a tény arra kényszeríti az olajtermelő országokat, hogy ta­karékoskodjanak bevételeikkel és egyre nagyobb mértékben fordítsák azokat az alternatív energiaforrások hasznosítására. (AP—DJ) hussarmsig A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik hetenként ötször Előfizetési díj évi 4200 Ft Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő helyettesek: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ADÁM Szerkesztőség •­9p. V., Dorottya u. 6. IV. ett. Postacím: Budapest, Pf. 534 1397 Telefoni 184 055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Igazgató Kiadóhivatal, Bp., Blaha Lujza tér 1—3. 1959 Telefon: 343-100 Törleszti a Magyar Posta Előfizethetik a magyar közéletek (vállala­tok, szövetkezetek, hatóságok. Intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy átutalással a KHI 215-96162 pénz­forgalmi jelzőszámára 82.3102/9.07 Szedte Zrínyi Nyomda, Bpest Felelős vezető: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán

Next