Világgazdaság, 1982. szeptember (14. évfolyam, 168/3415-189/3436. szám)
1982-09-01 / 168. (3415.) szám
belső használatra a magyar kereskedelmi kamara tagvállalatainak 1982. SZEPTEMBER 1., SZERDA XIV. ÉVFOLYAM, 168. (3415.) SZÁM Választási erőpróba előtt Spanyolország ígéretek és lehetőségek Nagyon könnyen előfordulhat, hogy néhány hét múlva Franciaország déli szomszédjánál, Spanyolországban is szocialisták kerülnek hatalomra. A jelenlegi kormánytöbbséget adó Demokratikus Centrum Unió egyre inkább felmorzsolódik, és már csak „az egekben”, az október végén esedékes választásokat közvetlen megelőző időpontra tervezett pápai látogatás lélektani hatásában bízhat, ebben a mélyen katolikus országban. (A baloldal szerint az új politikum és el kell halasztani.) A szocialisták népszerűségüket részben a romló életkörülményeknek köszönhetik, nagy kérdés, hogy miként lehetne a szinte üres államkasszából finanszírozni a szocialista politikára általában jellemző népjóléti programokat. A megfigyelők a Spanyol Szocialista Munkáspártot, amely elutasítja az együttműködést a kommunistákkal, programjából törölte a marxizmus kifejezést, és nem hirdet nagyobb államosításokat, a „piacgazdálkodás” híveként ismerik. A párt folytatná a tárgyalásokat a közös piaci csatlakozásról, viszont népszavazást ígér Madrid NATO-tagságának fenntartásáról. Azok győztek a kormányzó Demokratikus Centrum Unión belül, akik azt mondták: minden percért kár. A pártot a Franco utáni korszakban megalapító Suarez miniszterelnök után az uniót rendre hagyták el vezető politikusai, parlamenti képviselői, olyannyira, hogy az ország hovatovább kormányozhatatlanná vált. Eközben a szociáldemokrata színezetű Spanyol Szocialista Munkáspárt csillaga magasabban áll, mint bármikor: a nyár elején az andalúziai választásokat fölényesen megnyerő és a centristákat a harmadik helyre visszaszorító párt a közvéleménykutatások tanúsága szerint messze vezet a népszerűségi listán. A kormánypárt két lehetőség között választhatott: vagy rendezi sorait a választásokig, amelyek időpontja eredetileg jövő tavasszal lett volna esedékes, vagy pedig mielőbb rászánja magát a választási erőpróbára, hogy a pártból kivált centristáknak ne legyen elég idejük megfelelő saját pártgépezet kialakítására. (Suarez volt miniszterelnök például alig egy hónapja alapította meg pártját.) A kocka el van vetve: az a döntés, hogy a választásokat október 28-án rendezik meg. Calvo Sotelo nyilván sohasem fogja bevallani, de egészen bizonyos, hogy a választások időpontjának kitűzésekor a miniszterelnök azt is figyelembe vette, hogy a pápa október közepén hivatalos látogatást tervez ebben a nagyon mélyen katolikus országban. Jelenléte feltehetően javítaná a centristáknak és a tőlük jobbra álló pártoknak a helyzetét a baloldaliak rovására. Jellemző, hogy míg a konzervatív ABC újság vezércikkének azt a címet adta a minap, hogy „jönnie kell a pápának”, addig a liberális Diario—16 ugyanaznap megjelent vezércikke ezt a címet viselte: „Ne jöjjön a pápa”. A püspökök, egyházi források szerint fontolóra vették, hogy felkérik az egyházfőt: tegyen más időpontban látogatást Spanyolországban. A Demokratikus Centrum Unió elhasználódásában nagy szerepet játszott a tömegek elégedetlensége a gazdasági helyzet miatt. Spanyolország tartja többek között Nyugat-Európában a munkanélküliség éllovasának szomorú rekordját, az aktív lakosság 15—16 százaléka keres hasztalan állást, sőt a szegényebb területeken az arány eléri a 20 százalékot is. A reálbérek vásárlóerejét aláássa az infláció, amely a nyáron évi szinten 14 százalék körül alakult, miközben a magánszektorban idén eddig kötött bérmegállapodások alig valamivel több, mint 10 százalékos béremeléssel számoltak ebben az évben. Kevesebb a pénz, növekszenek a társadalmi feszültségek. A hatvanashetvenes években, Spanyolország viharos fellendülésének időszakában a különbségek nem voltak annyira nyilvánvalók, a viszonylagos társadalmi békében nemcsak Franco diktatúrája játszott szerepet, hanem az emelkedő életszínvonal is. A statisztikai adatokból nem mindig lehet kiolvasni az egyéb, a lakosságot izgató problémákat, így azt, hogy a munkanélküliségtől tartó dolgozókat veszélyes, egészségükre ártalmas munkahelyeken alkalmazzák, gyakran feketén, társadalombiztosítás, megfelelő egészségügyi ellátás nélkül. Egyre roszszabb a nyugdíjasok helyzete. Ezek a társadalmi problémák a szocialisták malmára hajtották a vizet, akik, ha egetverő reformot nem ígérnek is (nehogy elijesszék a túlzott radikalizálódástól tartó rétegeket), azt mondják: ha ők kerülnek hatalomra, jobban ügyelnek a szélesütegeik helyzetére. A szocialisták a belpolitikában csak nagyon kismérvű államosításokat ígérnek (csak az elektromos műveket kívánják állami tulajdonba venni, ez már a legtöbb nyugat-európai országban jóval korábban megtörtént), jelentősebb adóreformot sem helyeztek kilátásba. Felipe Gonzalesék ígéretet tettek rá, hogy csökkentik a munkanélküliséget. Szó sincs azonban nagyobb szabású állami beruházási programokról, a párt pusztán a munkaidő megrövidítését, a nyugdíjkorhatár leszállítását helyezte kilátásba. Még ezeknek az intézkedéseknek is lehetnek inflációs hatásai, ez ellen úgy szeretnének védekezni, hogy bérkorlátozási megállapodásokat kötnének a szakszervezetekkel. Kérdés, hogy ezt meg tudnák-e tenni Camacho Munkásbizottságával. Egyes szocialisták emellett „pozitív ösztönzésről”, azaz a beruházások támogatásáról is beszélnek, de hogy ez milyen formában történjék és még inkább, hogy honnan vegyék ehhez a pénzt, arról nem szólnak. Az állam ugyanis nagyon el van adósodva. Rendjeles, a madridi központi bank elnöke kíméletlen szavakkal ostorozza a kormányt, hogy nem tudja megfékezni a deficitet. A választásokra tekintő Calvo Sotelo miniszterelnök nem merte visszafogni az állami kiadásokat, amelyek 1977 és 1981 között már amúgy is 2,4-szeresükre emelkedtek. E kiadások a bruttó hazai terméken belül 1977-ben még csak 24 százalékot képviseltek, tavaly már 30 százalékot, és a költségvetési deficit tavaly elérte a bruttó hazai termék 3,6 százalékát. Sokak szerint nagy takarékossági lehetőségek kínálkoznak az állami bürokrácia megfékezésében. Ez a bürokrácia, furcsa módon, épp Franco halála után duzzadt fel, Suárez akkori miniszterelnök ugyanis, kímélni akarván Franco híveit, temérdek tisztviselői posztot létesített, hogy állást adjon a francóista párt és a hivatalos szakszervezetek seregnyi funkcionáriusának. Kérdés, hogyan reagálnának ezek a rétegek, ha rovásukra takarékoskodnának. Az sem világos, hogyan fogadná a szocialisták győzelmét a hadsereg, amelynek egyes elemei még a centristák kormányával sem voltak kibékülve, sőt puccsot kíséreltek meg az állam ellen. B. T. LELASSULT AZ INFLÁCIÓ AZ EGK-BAN Júliusban mérték az idén a legalacsonyabb havi inflációs rátát a közös piaci országokban, az áremelkedés üteme mindössze 0,6 százalékos volt, szemben a júniusi 0,8 százalékkal — jelentette be az EGK statisztikai hivatala, az Eurostat. Az árak emelkedése Nagy-Britanniában megállt, Görögországban pedig az árszínvonal gyakorlatilag 0,5 százalékkal csökkent az előző hónaphoz képest. Az NSZK-ban a drágulás 0,2, Franciaországban 0,3, Hollandiában pedig 0,5 százalékos volt. A közösségi inflációs átlag fölötti áremelkedési ütemet mértek Belgiumban (0,7), Dániában (0,8), Luxemburgban (1) és Olaszországban (1,6). Az árindex — 1975-ös bázison — júliusban 210,2 ponton állt, 11,1 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Júniusban az éves áremelkedés valamivel gyorsabb, 11,4 százalékos volt. Az Eurostat szerint az infláció üteme az idén Nagy-Britanniában, Franciaországban és Hollandiában lassult. Valamelyest növekedett Belgiumban és Luxemburgban, valószínűleg a belga frank februári 8,5 százalékos leértékelése következtében. (Reuter) A portugál kormány tervei a bankszektor korszerűsítésére Az állami tulajdonban levő portugál bankszektort korszerűsíteni kell, hogy fel tudja venni a versenyt a magánkézben levő és a külföldi bankokkal — mondotta Joao Salgueiro pénzügyminiszter. A változások közé fog tartozni, hogy egy önálló testületet hoznak létre a bankok ellenőrzésére és bankszövetséget is létesítenek. A portugál parlament a múlt hónapban jóváhagyta az alkotmány módosítását, és ezzel jogilag a magánvállalkozók előtt is megnyitotta az 1975 óta államosított bankszektort. A miniszter elmondta, hogy a kormány egyszerűsíteni akarja a külföldi beruházásokra vonatkozó szabályokat, közelítve őket más nyugat-európai országokéihoz. Szerinte fontos lépéseket kell tenni, hogy a banktevékenységet és a biztosítást megnyissák a magánvállalkozók előtt. Bejelentette, hogy két beruházó vállalat és öt, lízinggel foglalkozó cég kapott működési engedélyt Portugáliában. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + AZ IMF ÉS A VILÁGBANK KÖZELGŐ KÖZGYŰLÉSE előtérbe helyezte e két nemzetközi pénzügyi szervezet szerepéről, jövőjéről folyó vitákat. (3. oldal/5. oldal) + HITELÁTÜTEMEZÉST KÉR KUBA JAPÁNTÓL az 1985-ig esedékes hosszú lejáratú tőketartozásokra. (2. oldal) + REFORMOKAT ÍGÉR AZ ÚJJÁALAKULT SPADOLINI-KORMÁNY, amely gazdaságpolitikájában továbbra is az infláció és a költségvetési deficit megfékezését ígéri. (2. oldal) + A GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK IRÁNYVÁLTÁSRA KÉNY-SZERÍTETTÉK A CHILEI VEZETÉST, a külföldi kölcsönlehetőségek romlása és az exporttermékek árának esése aláásta a monetarista politika alapjait. (2. oldal) + KIHASZNÁLATLAN AZ AMERIKAI ACÉLGYÁRTÓK KAPACITÁSÁNAK 60 SZÁZALÉKA, Japánban pedig több nagyolvasztót helyeznek üzemen kívül. (8. oldal) + A NYUGATNÉMET DAIMLER-BENZ KÖTÖTTPÁLYÁS AUTÓBUSZAi nem sínen járnak, az Ikarus kifejlesztendő sínautóbuszai inkábbmódosított vasúti járműnek tekinthetők. (6. oldal) + REKORD ALMATERMÉS VÁRHATÓ AZ EGK-BAN, a becslések 7,8 millió tonnáról szólnak. (8. oldal) A BRIT TURBINÁK BERAKODÁSA IS MEGKEZDŐDÖTT A skóciai Glasgow kikötőjében kedden délelőtt megkezdődött a Szibériát Nyugat-Európával összekötő gázvezetékhez szánt hat turbina hajóra rakása. A turbinákat a John Brown Engineering Ltd. gyártotta, amelynek egyébként öszszesen 21 turbinára van megrendelése a Szovjetuniótól, mintegy 104 millió font értékben. A rakodás egyes vélemények szerint péntekig tart majd, azt követően a brit cég — hasonlóképpen a Dresser France nevű francia gyárhoz — az amerikai kormány feketelistájára kerül. Reagan ugyanis közölte: ha a John Brown-féle turbinákat szállító szovjet hajó felszedi a horgonyt, intézkedéseket léptet életbe a brit cég ellen. Ezt a kijelentést egyébként a szakértők többsége úgy értékeli, hogy Washingtonnak egyre kevésbé érdeke a Nyugat-Európával való nyílt összetűzés, az Egyesült Államok talán enged valamit merevségéből : néhány nappal ezelőtt ugyanis a Dresser France esetében Reagan nem várt a szovjet hajó indulásáig, azonnal feketelistára tette a céget. A Dresser France dallasi székhelyű amerikai anyavállalatának képviselője közölte: a leányvállalat képes megépíteni a Szovjetunió által megrendelt 18 gázkompresszort,, ebben nem hátráltatja sem Reagan intézkedései, sem pedig az, hogy ezentúl nem kaphat semmi segítséget az anyavállalattól. A szankcióknak — jelentette ki a szóvivő — csak a politika világában lehet némi jelentőségük, de a gázvezetékügylet megvalósulására nem lesznek hatással. A brit John Brown céget fenyegető amerikai szankciókkal foglalkozik a londoni Daily Mirror, a Munkáspárt jobbszárnyával rokonszenvező lap. Megállapítja: a szovjet megrendelések értéke 2 milliárd font sterling, amiből következik, hogy „még ha nem volna is pangás, akkor sem lenne olyan épeszű kormány, amely ilyen összegről lemondana. Thatcher asszony és Reagan elnök néhány hónappal ezelőtt anynyira együvé tartozott, mint a vadász meg a kutyája, de most az ő útjaik is szétváltak.” (AP—DJ, MTI) Bonn még mindig nem döntüe az AEG megsegítése ügyében Továbbra is késik a bonni kormány döntése: megadja-e a fizetésképtelen AEG-Telefunken konszernnek a kért 1,1 milliárd márkás hitelgaranciát vagy sem. Ismeretes, hogy a cégnek 2,2 milliárd márkára volna szüksége, hogy ki tudja fizetni legégetőbb adósságait. A hitelező nyugatnémet bankok meg is ígérték ezt az összeget, de csak akkor teljesítik maradéktalanul ígéretüket, ha a bonni kormány az öszszeg felének visszafizetéséért garanciát vállal. A szóban forgó 1,1 milliárd márkás hitelgarancia terheit viszont Bonn szeretné felerészben a tartományi kormányokra testálni, pontosabban rábírni őket, hogy az 1,1 milliárd márka felének visszafizetéséért ők vállaljanak garanciát. Ez ügyben tárgyalt Lambsdorff gazdasági miniszter az érintett tartományok képviselőivel, de kétórás hétfői megbeszéléseik nem hoztak eredményt, a tartományi kormányok időt kértek maguknak a döntéshez. Ezenkívül azt is szeretnék, ha a szövetségi kormány ésszerűsítéseket hajtatna végre az egyes tartományokban működő AEG- leányvállalatoknál. Eközben a bonni kormány az AEG-konszern helyzetével kapcsolatos különleges jelentést tanulmányozza, s állítólag szerdán eldönti, megadja-e a hitelgaranciát vagy sem. Döntése attól függ, mit tartalmaz a jelentés a vállalat elképzeléseiről, s hogy ezt Bonn miként értékeli. Egyes hírek szerint a korrmány kedvező döntést fog hozni. A kormány szóvivője, Bölling, kijelentette: a kabinet valószínűleg megadja a garanciát, de ez még bizonyos körülmények alakulásától függ. Lambsdorff pedig ezt mondta: „A pénzügyminiszter és én azon leszünk a szerdai kormányülésen, hogy az AEG megkapja az 1,1 milliárdos hitelgaranciát, de ehhez a tartományi kormányok együttműködése kell.” (Az AEG-konszern fizetéskéntelenségének hatásairól lásd cikkünket a 4. oldalon.) (Reuter, AP—DJ) Elhalasztották a francia—indiai uránszállítási tárgyalásokat Meghatározatlan időre elhalasztották azokat a tárgyalásokat, amelyek e héten kezdődtek volna Új- Delhiben a francia dúsított urán szállításáról — közölte a francia külügyminisztérium szóvivője. Ismeretes, hogy Gandhi indiai miniszterelnök közelmúltban tett washingtoni látogatásán az USA és India uránszállítási vitájában az a kompromisszum született, hogy a mérsékelten dúsított urán szállítását az USA-tól Franciaország elvben hajlandó magára vállalni. A lehetőség konkretizálására e héten utazott volna indiai tárgyalásokra a Cogema, a nukleáris anyagok külkereskedelmével foglalkozó francia vállalat küldöttsége. Francia ipari körök szerint a tárgyalások elnapolásának az az oka, hogy India elfogadhatatlannak tartja a franciák szállítási feltételeit. A franciák ugyanis kikötötték, hogy India vállaljon kötelezettséget a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a bécsi központú IAEA által megkövetelt ellenőrzési szabályok szigorú betartására. E szabályok megkövetelik például az atomerőmű működése során keletkező melléktermékek felhasználásának ellenőrzését, valamint az ellenőrzésnek a szerződés lejárta után való fenntartását is. Francia részről arra hivatkoznak, hogy a szabályok alól India esetében sem tehetnek kivételt. Indiának viszont az az álláspontja, hogy ezek a kikötések túllépnek az előzetes tárgyalásokon már megállapított ellenőrzés keretein. (MTI) Argentína csökkenő exportja A tartósan csökkenő kivitel miatt Argentína 1982 első felében mindössze 3,1 milliárd dolláros exportbevételre tett szert, 25 százalékkal kevesebbre, mint várták, és jó 30 százalékkal kevesebbre, mint 1981 azonos időszakában. Az év első hét hónapjában a kereskedelmi aktívum 1,96 milliárd dollár volt, az import 3,13, az export pedig 5,66 milliárdra rúgott — jelentette be a gazdasági minisztérium. 1981 azonos időszakában az aktívum alig érte el a 105 millió dollárt, az import összege 5,819, az exporté 5,924 milliárd volt. (Reuter)