Világgazdaság, 1982. október (14. évfolyam, 190/3437-211/3458. szám)

1982-10-01 / 190. (3437.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TSUGGAZDASÁG 1982. OKTÓBER 1., PÉNTEK XIV. ÉVFOLYAM, 190. (3437.) SZÁM Kényszerű fordulat a francia kormány gazdaságpolitikájában Előtérben az egyensúlyi törekvések Adóemelésekről, kedvezménymegvonásokról határozott szerdai ülésén a francia kormány, hogy enyhítse a költségvetésben és a szociális programok fedezetében mutatkozó hiányt. A népszerűtlen intézkedésekre a gazdasági helyzet romlása, az állástalanság terje­dése, a profitok csökkenése, az életszínvonal romlása és a frank szűnni nem akaró gyengélkedése miatt kényszerült. Ezeket a lépé­seket azonban a szocialisták csak átmenetinek tekintik, hosszú távon továbbra sem mondanak le a gazdaság élénkítéséről, helyre akar­ják azonban állítani az egyensúlyt, még ha ez a Mauroy-kormány feláldozását is követeli. A francia kormány szerdán olyan javaslatokat fogadott el, amelyeknek az a célja, hogy csök­kenjen a deficit a különböző tár­sadalombiztosítási programok költ­ségvetésében, de úgy, hogy ez ne az államháztartást terhelje. A szo­cialisták, mint ismeretes, célul tűzték ki, hogy a költségvetési hiány ne haladja meg a nemzeti össztermék 3 százalékát. Az intézkedések közé tartozik, hogy 1983-tól a közalkalmazottak­nak fizetésük 1 százalékát be kell fizetniük a munkanélküliség-biz­tosítási alapba, hogy csökkenjen a jövőre várható 37 milliárd frankos hiány. (Az alapot a szakszerveze­tek és a munkáltatók az állami költségvetéstől függetlenül keze­lik.) Noha az így befolyó összeg alig csökkenti a hiányt, a kor­mány e döntésével azt a törekvé­sét akarja hangsúlyozni, hogy a terhek javát fokozatosan a mun­káltatók és a munkavállalók ve­gyék át. A miniszterek határoztak Beregovov szociálisügyi miniszter javaslatáról is, amely a társada­lombiztosítási rendszer 1983-ra vár­ható 30 milliárd frankos hiányá­nak csökkentését célozza. A kormány továbbra sem akarja emelni a munkások és a vállalatok társadalombiztosítási adóját, de a kifizetendő juttatásokat 1983-tól kezdve nem az előző évi, hanem a folyó béremelések ütemével kap­csolja össze. És mivel jövőre az infláció várhatóan lassul, ezek a juttatások csak 8 százalékkal nö­vekednek, szemben a jelenlegi 12—14 százalékos ütemmel. Ily módon a kormány 10 milliárd frankos megtakarításra, számít. A megszorító intézkedések közé tartozik, hogy január elsejétől 25 százalékos adót vetnek ki a do­hányárukra, és a 25 százaléknál nagyobb alkohol tartalmú szeszes italok, ára literenként átlagosan 10 frankkal drágul. Ezek a drágítások 17 milliárd frankos bevétel-növe­kedést­­ eredményeznek, amit a kormány tervei szerint az állami egészségbiztosítási alap kap meg. Foglalkozik a kormány azzal a gondolattal, hogy az önálló dolgo­zók és az idő előtt nyugdíjba vo­nulók társadalombiztosítási hozzá­járulását 18 százalékkal növeli, s­­ezentúl mindenkivel megfizetteti a kórházi ápolás „szobahasználati és étkeztetési költségeit, 4 milliárd frankos bevételt szerezve. A fenti intézkedések elősegítik a kormány egyensúlyi törekvéseit, to­vább rontják azonban az életszín­vonalat, amelynek romlását a hét elején tartott dél-franciaországi be­szédében maga Mitterrand elnök is­­ elismerte. Kifejtette, hogy az októ­ber végéig érvényes ár- és kérbe­fagyasztás elkerülhetetlen lépés volt, a szocialista kormány ugyanis kezdeti reflációs­ gazdaságpolitiká­jával túlfűtötte a gazdaságot, s, el­viselhetetlen feszültségeket okozott. S bár hozzátette, hogy a kormány nem tesz le gazdaságélénkítő, mun­kahelyteremtő elképzeléseiről, pil­lanatnyilag fontosabbnak tartja az egyensúlyi kérdéseket és az inflá­ció megfékezését. Az elnök beszéde és a kormány­nak az utóbbi időszakban hozott gazdasági intézkedései láttán meg­figyelők gazdaságpolitikai fordulat­ról beszélnek, Mitterrandról pedig azt mondják, hogy­ lassan Ny­ugat- Európa legkonzervatívabb szocialis­ta politikusává válik. A fordulat — mondják — elég nagy ahhoz, hogy azok, akik a szocialisták vá­lasztási ígéreteiben, a több munka­­lehetőségben, a jobb életkörülmé­nyekben bíztak, csalódjanak, ahhoz viszont kevés, hogy a kormány a vállalkozók rokonszenvét elnyerje. Egyre több nyilatkozat jelenik meg a Mauroy-kormány eredménytelen­ségéről, s a bukása óta első ízben televíziós nyilatkozatot adó Giscard d’Estaing volt elnök a helyzetet meglovagolva kijelentette: ,,Ma már világos, hogy a szocializmus nem életképes Franciaországban”. A vádak: a frank a szocialisták kormányzása óta 30 százalékot vesz­tett értékéből, valószínű, hogy im­már harmadszori leértékelését nem lehet elkerülni. Az infláció még mindig kétszámjegyű, magasabb, mint a tőkés partnereknél. A mun­kanélküliség a gazdaságösztönző in­tézkedések ellenére rekordszintű, az ipari termelés csökken. Igaz, hogy a júliustól elrendelt négyhónapos ár- és bérbefagyasztás megfékezte az inflációt. De egyrészt a gazda­ság különböző ágazataiban súlyos feszültségeket okozott, s ezért a szakszervezetek és a munkáltatók egyaránt élesen támadják, másrészt mindenki fél belegondolni abba, hogy mi lesz november elsejétől, amikor a befagyasztásnak vége., A kormány csakugyan óriási erő­feszítéseket tesz a befagyasztás fel­oldásának fokozatosságára, a ma­gánvállalkozók elé példának állítja, hogy az állami foglalkoztatottak bére a következő 12 hónapban csak 3 százalékkal emelkedhet, s hogy továbbra is az inflációval egyenlő mértékben engedik emelkedni a szolgáltatási díjakat, mégsem tud bizonyos fejleményeket befolyásolni. A mezőgazdasági termelők, akik­nek ráfordítási költségeit az árbe­­fagy­asztás nem érintette, sürgetik, hogy jövőre jelentősen növelhessék áraikat, s az iparvállalatok is ár­emelést követelnek profitjuk csök­kenésére hivatkozva. A Peugeot cég szóvivője például elmondta, hogy a vállalat a befagyasztás el­lenére 17 százalékkal volt kényte­len növelni a bérköltségeket, rom­lottak az értékesítési lehetőségek bel- és külföldön egyaránt.­­Ezért belföldön áremelést akar az autó­ipar, s a külföldi eladások javítá­sára a frank leértékelését. Márpedig a kormány presztízs­­kérdésnek tekinti, hogy ne kerüljön sor újabb leértékelésre, hiszen eb­ben az ellenzék és a külvilág is a rossz gazdaságpolitika bizonyítékát látná. Ismeretes, hogy Párizs a múlt hónapban 1,2 milliárd dollárt fordított a frank védelmére, s evé­gett vesz fel 4 milliárd dolláros eurohitelt is. Az erőfeszítések el­lenére a valutaszakértők túlérté­keltnek tartják a frankot, a valuta­piacok a szocialista kormány eddigi politikája miatt bizalmatlanok, és hangoztatják, hogy a frank árfo­lyamát aláássa a növekvő költség­­vetési és kereskedelmi hiány. Nem hisznek abban, hogy a Mauroy­­kormány lényegesen meg tudja fé­kezni a költségvetési deficitet, hi­szen jövőre az állástalanok száma meghaladja a kétmilliót, azaz a munkanélküliségi ráta eléri a 9 százalékot, s emiatt a szakszerve­zetek akkora nyomást gyakorolhat­nak a kormányra, hogy az kény­telen lesz felhagyni restiktív gaz­daságpolitikájával. Az ár- és bérbefagyasztás meg­szűnése után várhatóan spekulá­ciós nyomás nehezedik a frankra, ráadásul a védelmére hozott intéz­kedések hatását a nyugatnémet po­litikai fordulat előszele, a márka megerősödése máris lemorzsolta. A nyugatnémet fordulat amúgy sem ígér sok jót Franciaországnak. Pénzügyi körök Kohl kancellársága esetén arra számítanak, hogy a két ország gazdaságpolitikai koordiná­ciója gyengül, a gazdaságok közötti különbség növekszik, erősödik a frankra nehezedő nyomás, éleződnek a kereskedelmi feszültségek és a mezőgazdasági kérdésekben megle­vő ellentétek. Ebben a helyzetben egyáltalán nem meglepő, hogy Mitterrandnak és kormányának a népszerűsége mélypontot ért el. Ez a tény lehan­goló nemcsak a novemberi bértár­gyalások miatt, hanem azért is, mert jövő tavasszal helyhatósági válasz­tások lesznek Franciaországban, így a kormány képtelen a következetes­ségre, az egyre-másra megjelenő ta­karékossági intézkedések közé ösz­tönző rendeleteket iktat. Október 1-től péld­ul 0,75 százalékkal csök­kenti a hosszú lejáratú kedvezmé­nyes állami beruházási hitelek ka­matát, a jövő év első negyedében 4 milliárd frankkal akar­ hozzájárulni az építőipar fellendítéséhez, s a kö­vetkező három évben 600 millió frankkal akarja ösztönözni a mező­­gazdasági exportot. S bár a munka­helyek védelmét általában fontosnak tartja, kénytelen beletörődni, hogy a Jacilor és az Usinor államosított trösztök a nyugat-európai acélvál­ságra hivatkozva 1986-ig 12 ezer munkahelyet akarnak megszüntetni. A következetlenségek ellenére vi­lágosan látszik, hogy a kormány, ha már rákényszerül, elsősorban jóléti elveiből áldoz, s a tőkés kormányok többségéhez hasonlóan ingadozik egyensúlyt és növekedést célzó szán­dékai között. S bár Mitterrand el­nöksége 1988-ig, s a szocialisták ké­nyelmes parlamenti többsége még négy évig biztosítva van­ a közvéle­mény­, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért tartják Párizsban el­­képzelhetőnek, hogy ha a feszültsé­gek tovább nőnek, s ha az ár- és bérbefagyasztás utáni időszakot nem sikerül nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelni, Mitterrand a Mau­roy-kormány feláldozása mellett dönt. F. Zs. m NAPRÓL NAPRA -­ A KISVÁLLALKOZÁSOK KÜLPIACI TEVÉKENYSÉGÉNEK SEGÍTÉSÉRE tanácsadó szolgálatot hozott létre az Intercoo­­peration. (3. oldal) ♦ A KORÁBBAN VÁRTNÁL KISEBB LESZ A VILÁG NAPRA­FORGÓTERMÉSE, főleg azért, mert a szocialista országok termése, a napraforgót megtámadó betegség miatt, visszaesik. (4. oldal) -­ LIBANON 500 MILLIÓ DOLLÁR HITELT akar kérni a Világ­banktól az ország újjáépítésére. A bank már jelezte készségét az összeg folyósítására. (2. oldal) + JAPÁN—AMERIKAI KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK kez­dődtek Washingtonban. A téma ismét az USA-ba irányuló japán export, illetve a japán piac megnyitása az amerikai vál­lalatok előtt. (2. oldal) KUVAITI KÉZBE KERÜLT a HOECHST részvényeinek közel egynegyede, ezután üzletpolitikáját már nem alakíthatja a korábbi önállósággal. (4. oldal) + AZ AMERIKAI VÁLLALATOK zöme a prime rate-nél olcsób­ban jutott hitelhez — közli felmérésének meglepő eredményét a Fortune magazin. (2. oldal) Ismét 400 dollár alatt az aranyár Négyszáz dollár alá süllyedt teg­nap az aranyár, ami augusztus 23-a óta nem fordult elő. Egy nap alatt 11 dollárral esett unciánkén­ti jegyzése, bár a tőzsdei záráskor valamelyest magához tért a ne­mesfém. A dollár az utóbbi idő­ben alapvetően erős, s ezt mindig megsínyli a sárga fém. Az utóbbi napokban lefelé nyomta jegyzését a kamatkilátások körüli bizonyta­lanság. A szerdai záráskor, sőt még a csütörtöki nyitáskor is arra kö­vetkeztettek a valutapiacok az amerikai jegybank szerepét betöl­tő Federal Reserve Board bizo­nyos intézkedéseiből, hogy az szi­gorítja hitelpolitikáját, azaz nem csökken tovább az amerikai ka­matszint. Később mégis megválto­zott a hangulat a piacokon, a dol­lár árnyalatnyit veszített erejéből Az utóbbi napok eseményeiből inkább a kamatok süllyedésére le­het következtetni. Az USA-ban né­hány kisebb jelentőségű bank fél százalékponttal, 13 százalékra csökkentette a legnagyobb ügyfe­leknek felszámított kedvezményes kamatot, a prime rate-et. Igaz, a nagyobb bankok eddig még nem követték példájukat. A jóslatok kü­lönben a következő hetekre 13 százalékra teszik az amerikai ka­matszintet. Végül a tőzsdéken elterjedt az a hír is, hogy néhány központi bank aranyat dobott piacra, hogy az eb­ből befolyó dollárösszegeket saját valutája támogatására fordítsa. (Reuter, AP,DJ) Kétértelmű kínai kormánynyilatkozat Pánikhangulat a hongkongi tőzsdén Ismét felbolydultak a kedélyek Hongkong jövője kapcsán. A kínai külügyminisztérium szóvivője je­lentőségteljes külsőségek között hi­vatalos nyilatkozatot olvasott fel, amely hangsúlyozza, hogy „Hong­kong kínai terület, a múlt század­ban a császársággal kötött megál­lapodás egyenlőtlen szerződés, amelyet a kínai nép sosem foga­dott el. Ennélfogva, amint a fel­tételek megérettek rá, Kína Hong­kong egész területét ismét birto­kába veszi”. A­ kínai nyilatkozat nyilvánvaló válasz Thatcher mi­niszterelnök pekingi tárgyalásai után tett kijelentésére, amely sze­rint a Hongkongot 1397-ig brit ko­ronagyarmati státuszba helyező szerződés érvényben marad mind­addig, amíg a kínai és a brit fél közös megegyezéssel nem módosít­ja. A kínai szóvivő nyilatkozata azért okozott különösen nagy izgal­mat, mert akár úgy is értelmezhe­tő, hogy Peking még a szerződés lejárta, 1997 előtt megragadja az alkalmat, hogy visszaszerezze Hongkongot. Mindamellett a pe­kingi kormánynyilatkozat végén ez a mondat is ott áll: „a kínai és a brit fél reméli, hogy sikerül meg­őrizni Hongkong stabilitását és vi­rágzását, és e célból diplomáciai csatornákon keresztül folytatják a tárgyalásokat.” Bár megfigyelők még nem érte­nek egyet abban, hogy a pekingi nyilatkozat célja csupán az-e, hogy helyére tegye Thatcher asszony nem kellően megalapozott és túl optimista kijelentéseit, vagy azt jelzi-e, hogy a kínai kormány 1937 előtt is hajlandó elszánni magát Hongkong visszacsatolására, a ko­ronagyarmat gazdasági köreiben az ügy már-már pánikszerűvé fokozta a nyugtalanságot. A hongkongi dol­lár mélypontra süllyedt az ameri­kai valutával szemben, a londoni részvénytőzsdén pedig tömegével kínálták a hongkongi értékpapíro­kat. A hongkongi tőzsdén kétéves mélypontra süllyedtek az árfolya­mok. A kínai kormánynyilatkozattal nincs ugyan közvetlen összefüggés­ben, de a Hongkong jövője körüli általános bizonytalansággal igen, hogy felére kellett leszállítani az 1983. március 31-én végződő pénz­ügyi évre becsült növekedési adato­kat. Ezek szerint a koronagyarmat belföldi összterméke (GDP) reál­értékben nem a korábban számí­tott 8—11 százalékkal, hanem a leg­jobb esetben is csak 4 százalékkal fog emelkedni. A dolog iróniája hogy a becslést közzé tevő hong­kongi kormányhivatal szerint e szerényebb növekedésnek is első­sorban­ a Kínával lebonyolított ke­reskedelem a motorja. E téren szá­mottevő növekedés van kilátásban. (Reuter) ÚJABB JUGOSZLÁV HITELTÁRGYALÁSOK Jugoszlávia a kért BIS-kölcsönön túl egyéb hitelek felvételéről is tár­­gyal.­elgrádban a jugoszláv és az olasz kormány illetékesei 150 mil­liárd lírás hitelről folytatnak megbe­széléseket — közölte a Tanjug hír­­ügynökség. A kölcsönt a tavaly alá­írt kétoldalú pénzügyi egyezmény alapján folyósítanák. Részletek egy­előre nem ismeretesek, az ille­tékesek mindössze annyit mondtak: a h hiteltől határozott javulást várnak a két ország gazdasági együttműkö­désében. Makics, a Jugobanka elnök­e Lon­donban tárgyal a Bank of England és kereskedelmi bankok képviselői­vel. A központi banktól támogatást szeretne kapni a BTS-től kért 500 millió dolláros hitel ügyében (VI­LÁGGAZDASÁG, 1982. szeptember 30., 1. oldal), az utóbbiaknál pedig további kölcsönökről puhatolózik. A jugoszláv áramelnökség szigorú energiatakarékosságra szólította fel az országot arra hivatkozva, hogy az ország tartalékait a széntermelés szagít­­ása, a­ nem kielégítő olajim­port és az elhúzódó szárazság miatt csekély vízenergia -termelés kimerí­tette. Az elnökség energiamegtaka­rító programok kidolgozását és azon­nali bevezetését sürgette. Az ener­giahiány miatt egyes helyeken már órákon át szüneteltetni kell az áram­szolgáltatást, és a hatóságok a kor­látozások kiterjesztését helyezték ki­látásba. Mindennapossá váltak a benzinkutak előtt húzódó sorok, az ország ugyanis a devizahiány miatt nem tud elegendő olajat importálni. A helyzetet súlyosbítja a 30 száza­lék körüli infláció és az ipari ter­melés stagnálása. (Reuter, AP—DJ) ­ Véget értek a magyar-osztrák kormányfői tárgyalások A Lázár György miniszterelnök tegnap véget ért ausztriai hivata­los látogatásáról kiadott közös köz­lemény hangsúlyozza, hogy a két ország kapcsolatai az utóbbi évek­ben dinamikusan fejlődtek. Leg­utóbbi találkozójuk óta tovább bő­vült a gazdasági együttműködés és a kereskedelmi forgalom, ezt a jö­vőben is erősíteni kell az árucsere­forgalom kiegyensúlyozott és dina­mikus növelése révén. Kiemelték az energetikai és a harmadik piaci együttműködés fontosságát. (MTI)

Next