Világgazdaság, 1982. október (14. évfolyam, 190/3437-211/3458. szám)
1982-10-01 / 190. (3437.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TSUGGAZDASÁG 1982. OKTÓBER 1., PÉNTEK XIV. ÉVFOLYAM, 190. (3437.) SZÁM Kényszerű fordulat a francia kormány gazdaságpolitikájában Előtérben az egyensúlyi törekvések Adóemelésekről, kedvezménymegvonásokról határozott szerdai ülésén a francia kormány, hogy enyhítse a költségvetésben és a szociális programok fedezetében mutatkozó hiányt. A népszerűtlen intézkedésekre a gazdasági helyzet romlása, az állástalanság terjedése, a profitok csökkenése, az életszínvonal romlása és a frank szűnni nem akaró gyengélkedése miatt kényszerült. Ezeket a lépéseket azonban a szocialisták csak átmenetinek tekintik, hosszú távon továbbra sem mondanak le a gazdaság élénkítéséről, helyre akarják azonban állítani az egyensúlyt, még ha ez a Mauroy-kormány feláldozását is követeli. A francia kormány szerdán olyan javaslatokat fogadott el, amelyeknek az a célja, hogy csökkenjen a deficit a különböző társadalombiztosítási programok költségvetésében, de úgy, hogy ez ne az államháztartást terhelje. A szocialisták, mint ismeretes, célul tűzték ki, hogy a költségvetési hiány ne haladja meg a nemzeti össztermék 3 százalékát. Az intézkedések közé tartozik, hogy 1983-tól a közalkalmazottaknak fizetésük 1 százalékát be kell fizetniük a munkanélküliség-biztosítási alapba, hogy csökkenjen a jövőre várható 37 milliárd frankos hiány. (Az alapot a szakszervezetek és a munkáltatók az állami költségvetéstől függetlenül kezelik.) Noha az így befolyó összeg alig csökkenti a hiányt, a kormány e döntésével azt a törekvését akarja hangsúlyozni, hogy a terhek javát fokozatosan a munkáltatók és a munkavállalók vegyék át. A miniszterek határoztak Beregovov szociálisügyi miniszter javaslatáról is, amely a társadalombiztosítási rendszer 1983-ra várható 30 milliárd frankos hiányának csökkentését célozza. A kormány továbbra sem akarja emelni a munkások és a vállalatok társadalombiztosítási adóját, de a kifizetendő juttatásokat 1983-tól kezdve nem az előző évi, hanem a folyó béremelések ütemével kapcsolja össze. És mivel jövőre az infláció várhatóan lassul, ezek a juttatások csak 8 százalékkal növekednek, szemben a jelenlegi 12—14 százalékos ütemmel. Ily módon a kormány 10 milliárd frankos megtakarításra, számít. A megszorító intézkedések közé tartozik, hogy január elsejétől 25 százalékos adót vetnek ki a dohányárukra, és a 25 százaléknál nagyobb alkohol tartalmú szeszes italok, ára literenként átlagosan 10 frankkal drágul. Ezek a drágítások 17 milliárd frankos bevétel-növekedést eredményeznek, amit a kormány tervei szerint az állami egészségbiztosítási alap kap meg. Foglalkozik a kormány azzal a gondolattal, hogy az önálló dolgozók és az idő előtt nyugdíjba vonulók társadalombiztosítási hozzájárulását 18 százalékkal növeli, sezentúl mindenkivel megfizetteti a kórházi ápolás „szobahasználati és étkeztetési költségeit, 4 milliárd frankos bevételt szerezve. A fenti intézkedések elősegítik a kormány egyensúlyi törekvéseit, tovább rontják azonban az életszínvonalat, amelynek romlását a hét elején tartott dél-franciaországi beszédében maga Mitterrand elnök is elismerte. Kifejtette, hogy az október végéig érvényes ár- és kérbefagyasztás elkerülhetetlen lépés volt, a szocialista kormány ugyanis kezdeti reflációs gazdaságpolitikájával túlfűtötte a gazdaságot, s, elviselhetetlen feszültségeket okozott. S bár hozzátette, hogy a kormány nem tesz le gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő elképzeléseiről, pillanatnyilag fontosabbnak tartja az egyensúlyi kérdéseket és az infláció megfékezését. Az elnök beszéde és a kormánynak az utóbbi időszakban hozott gazdasági intézkedései láttán megfigyelők gazdaságpolitikai fordulatról beszélnek, Mitterrandról pedig azt mondják, hogy lassan Nyugat- Európa legkonzervatívabb szocialista politikusává válik. A fordulat — mondják — elég nagy ahhoz, hogy azok, akik a szocialisták választási ígéreteiben, a több munkalehetőségben, a jobb életkörülményekben bíztak, csalódjanak, ahhoz viszont kevés, hogy a kormány a vállalkozók rokonszenvét elnyerje. Egyre több nyilatkozat jelenik meg a Mauroy-kormány eredménytelenségéről, s a bukása óta első ízben televíziós nyilatkozatot adó Giscard d’Estaing volt elnök a helyzetet meglovagolva kijelentette: ,,Ma már világos, hogy a szocializmus nem életképes Franciaországban”. A vádak: a frank a szocialisták kormányzása óta 30 százalékot vesztett értékéből, valószínű, hogy immár harmadszori leértékelését nem lehet elkerülni. Az infláció még mindig kétszámjegyű, magasabb, mint a tőkés partnereknél. A munkanélküliség a gazdaságösztönző intézkedések ellenére rekordszintű, az ipari termelés csökken. Igaz, hogy a júliustól elrendelt négyhónapos ár- és bérbefagyasztás megfékezte az inflációt. De egyrészt a gazdaság különböző ágazataiban súlyos feszültségeket okozott, s ezért a szakszervezetek és a munkáltatók egyaránt élesen támadják, másrészt mindenki fél belegondolni abba, hogy mi lesz november elsejétől, amikor a befagyasztásnak vége., A kormány csakugyan óriási erőfeszítéseket tesz a befagyasztás feloldásának fokozatosságára, a magánvállalkozók elé példának állítja, hogy az állami foglalkoztatottak bére a következő 12 hónapban csak 3 százalékkal emelkedhet, s hogy továbbra is az inflációval egyenlő mértékben engedik emelkedni a szolgáltatási díjakat, mégsem tud bizonyos fejleményeket befolyásolni. A mezőgazdasági termelők, akiknek ráfordítási költségeit az árbefagyasztás nem érintette, sürgetik, hogy jövőre jelentősen növelhessék áraikat, s az iparvállalatok is áremelést követelnek profitjuk csökkenésére hivatkozva. A Peugeot cég szóvivője például elmondta, hogy a vállalat a befagyasztás ellenére 17 százalékkal volt kénytelen növelni a bérköltségeket, romlottak az értékesítési lehetőségek bel- és külföldön egyaránt.Ezért belföldön áremelést akar az autóipar, s a külföldi eladások javítására a frank leértékelését. Márpedig a kormány presztízskérdésnek tekinti, hogy ne kerüljön sor újabb leértékelésre, hiszen ebben az ellenzék és a külvilág is a rossz gazdaságpolitika bizonyítékát látná. Ismeretes, hogy Párizs a múlt hónapban 1,2 milliárd dollárt fordított a frank védelmére, s evégett vesz fel 4 milliárd dolláros eurohitelt is. Az erőfeszítések ellenére a valutaszakértők túlértékeltnek tartják a frankot, a valutapiacok a szocialista kormány eddigi politikája miatt bizalmatlanok, és hangoztatják, hogy a frank árfolyamát aláássa a növekvő költségvetési és kereskedelmi hiány. Nem hisznek abban, hogy a Mauroykormány lényegesen meg tudja fékezni a költségvetési deficitet, hiszen jövőre az állástalanok száma meghaladja a kétmilliót, azaz a munkanélküliségi ráta eléri a 9 százalékot, s emiatt a szakszervezetek akkora nyomást gyakorolhatnak a kormányra, hogy az kénytelen lesz felhagyni restiktív gazdaságpolitikájával. Az ár- és bérbefagyasztás megszűnése után várhatóan spekulációs nyomás nehezedik a frankra, ráadásul a védelmére hozott intézkedések hatását a nyugatnémet politikai fordulat előszele, a márka megerősödése máris lemorzsolta. A nyugatnémet fordulat amúgy sem ígér sok jót Franciaországnak. Pénzügyi körök Kohl kancellársága esetén arra számítanak, hogy a két ország gazdaságpolitikai koordinációja gyengül, a gazdaságok közötti különbség növekszik, erősödik a frankra nehezedő nyomás, éleződnek a kereskedelmi feszültségek és a mezőgazdasági kérdésekben meglevő ellentétek. Ebben a helyzetben egyáltalán nem meglepő, hogy Mitterrandnak és kormányának a népszerűsége mélypontot ért el. Ez a tény lehangoló nemcsak a novemberi bértárgyalások miatt, hanem azért is, mert jövő tavasszal helyhatósági választások lesznek Franciaországban, így a kormány képtelen a következetességre, az egyre-másra megjelenő takarékossági intézkedések közé ösztönző rendeleteket iktat. Október 1-től példul 0,75 százalékkal csökkenti a hosszú lejáratú kedvezményes állami beruházási hitelek kamatát, a jövő év első negyedében 4 milliárd frankkal akar hozzájárulni az építőipar fellendítéséhez, s a következő három évben 600 millió frankkal akarja ösztönözni a mezőgazdasági exportot. S bár a munkahelyek védelmét általában fontosnak tartja, kénytelen beletörődni, hogy a Jacilor és az Usinor államosított trösztök a nyugat-európai acélválságra hivatkozva 1986-ig 12 ezer munkahelyet akarnak megszüntetni. A következetlenségek ellenére világosan látszik, hogy a kormány, ha már rákényszerül, elsősorban jóléti elveiből áldoz, s a tőkés kormányok többségéhez hasonlóan ingadozik egyensúlyt és növekedést célzó szándékai között. S bár Mitterrand elnöksége 1988-ig, s a szocialisták kényelmes parlamenti többsége még négy évig biztosítva van a közvélemény, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért tartják Párizsban elképzelhetőnek, hogy ha a feszültségek tovább nőnek, s ha az ár- és bérbefagyasztás utáni időszakot nem sikerül nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészelni, Mitterrand a Mauroy-kormány feláldozása mellett dönt. F. Zs. m NAPRÓL NAPRA - A KISVÁLLALKOZÁSOK KÜLPIACI TEVÉKENYSÉGÉNEK SEGÍTÉSÉRE tanácsadó szolgálatot hozott létre az Intercooperation. (3. oldal) ♦ A KORÁBBAN VÁRTNÁL KISEBB LESZ A VILÁG NAPRAFORGÓTERMÉSE, főleg azért, mert a szocialista országok termése, a napraforgót megtámadó betegség miatt, visszaesik. (4. oldal) - LIBANON 500 MILLIÓ DOLLÁR HITELT akar kérni a Világbanktól az ország újjáépítésére. A bank már jelezte készségét az összeg folyósítására. (2. oldal) + JAPÁN—AMERIKAI KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK kezdődtek Washingtonban. A téma ismét az USA-ba irányuló japán export, illetve a japán piac megnyitása az amerikai vállalatok előtt. (2. oldal) KUVAITI KÉZBE KERÜLT a HOECHST részvényeinek közel egynegyede, ezután üzletpolitikáját már nem alakíthatja a korábbi önállósággal. (4. oldal) + AZ AMERIKAI VÁLLALATOK zöme a prime rate-nél olcsóbban jutott hitelhez — közli felmérésének meglepő eredményét a Fortune magazin. (2. oldal) Ismét 400 dollár alatt az aranyár Négyszáz dollár alá süllyedt tegnap az aranyár, ami augusztus 23-a óta nem fordult elő. Egy nap alatt 11 dollárral esett unciánkénti jegyzése, bár a tőzsdei záráskor valamelyest magához tért a nemesfém. A dollár az utóbbi időben alapvetően erős, s ezt mindig megsínyli a sárga fém. Az utóbbi napokban lefelé nyomta jegyzését a kamatkilátások körüli bizonytalanság. A szerdai záráskor, sőt még a csütörtöki nyitáskor is arra következtettek a valutapiacok az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board bizonyos intézkedéseiből, hogy az szigorítja hitelpolitikáját, azaz nem csökken tovább az amerikai kamatszint. Később mégis megváltozott a hangulat a piacokon, a dollár árnyalatnyit veszített erejéből Az utóbbi napok eseményeiből inkább a kamatok süllyedésére lehet következtetni. Az USA-ban néhány kisebb jelentőségű bank fél százalékponttal, 13 százalékra csökkentette a legnagyobb ügyfeleknek felszámított kedvezményes kamatot, a prime rate-et. Igaz, a nagyobb bankok eddig még nem követték példájukat. A jóslatok különben a következő hetekre 13 százalékra teszik az amerikai kamatszintet. Végül a tőzsdéken elterjedt az a hír is, hogy néhány központi bank aranyat dobott piacra, hogy az ebből befolyó dollárösszegeket saját valutája támogatására fordítsa. (Reuter, AP,DJ) Kétértelmű kínai kormánynyilatkozat Pánikhangulat a hongkongi tőzsdén Ismét felbolydultak a kedélyek Hongkong jövője kapcsán. A kínai külügyminisztérium szóvivője jelentőségteljes külsőségek között hivatalos nyilatkozatot olvasott fel, amely hangsúlyozza, hogy „Hongkong kínai terület, a múlt században a császársággal kötött megállapodás egyenlőtlen szerződés, amelyet a kínai nép sosem fogadott el. Ennélfogva, amint a feltételek megérettek rá, Kína Hongkong egész területét ismét birtokába veszi”. A kínai nyilatkozat nyilvánvaló válasz Thatcher miniszterelnök pekingi tárgyalásai után tett kijelentésére, amely szerint a Hongkongot 1397-ig brit koronagyarmati státuszba helyező szerződés érvényben marad mindaddig, amíg a kínai és a brit fél közös megegyezéssel nem módosítja. A kínai szóvivő nyilatkozata azért okozott különösen nagy izgalmat, mert akár úgy is értelmezhető, hogy Peking még a szerződés lejárta, 1997 előtt megragadja az alkalmat, hogy visszaszerezze Hongkongot. Mindamellett a pekingi kormánynyilatkozat végén ez a mondat is ott áll: „a kínai és a brit fél reméli, hogy sikerül megőrizni Hongkong stabilitását és virágzását, és e célból diplomáciai csatornákon keresztül folytatják a tárgyalásokat.” Bár megfigyelők még nem értenek egyet abban, hogy a pekingi nyilatkozat célja csupán az-e, hogy helyére tegye Thatcher asszony nem kellően megalapozott és túl optimista kijelentéseit, vagy azt jelzi-e, hogy a kínai kormány 1937 előtt is hajlandó elszánni magát Hongkong visszacsatolására, a koronagyarmat gazdasági köreiben az ügy már-már pánikszerűvé fokozta a nyugtalanságot. A hongkongi dollár mélypontra süllyedt az amerikai valutával szemben, a londoni részvénytőzsdén pedig tömegével kínálták a hongkongi értékpapírokat. A hongkongi tőzsdén kétéves mélypontra süllyedtek az árfolyamok. A kínai kormánynyilatkozattal nincs ugyan közvetlen összefüggésben, de a Hongkong jövője körüli általános bizonytalansággal igen, hogy felére kellett leszállítani az 1983. március 31-én végződő pénzügyi évre becsült növekedési adatokat. Ezek szerint a koronagyarmat belföldi összterméke (GDP) reálértékben nem a korábban számított 8—11 százalékkal, hanem a legjobb esetben is csak 4 százalékkal fog emelkedni. A dolog iróniája hogy a becslést közzé tevő hongkongi kormányhivatal szerint e szerényebb növekedésnek is elsősorban a Kínával lebonyolított kereskedelem a motorja. E téren számottevő növekedés van kilátásban. (Reuter) ÚJABB JUGOSZLÁV HITELTÁRGYALÁSOK Jugoszlávia a kért BIS-kölcsönön túl egyéb hitelek felvételéről is tárgyal.elgrádban a jugoszláv és az olasz kormány illetékesei 150 milliárd lírás hitelről folytatnak megbeszéléseket — közölte a Tanjug hírügynökség. A kölcsönt a tavaly aláírt kétoldalú pénzügyi egyezmény alapján folyósítanák. Részletek egyelőre nem ismeretesek, az illetékesek mindössze annyit mondtak: a h hiteltől határozott javulást várnak a két ország gazdasági együttműködésében. Makics, a Jugobanka elnöke Londonban tárgyal a Bank of England és kereskedelmi bankok képviselőivel. A központi banktól támogatást szeretne kapni a BTS-től kért 500 millió dolláros hitel ügyében (VILÁGGAZDASÁG, 1982. szeptember 30., 1. oldal), az utóbbiaknál pedig további kölcsönökről puhatolózik. A jugoszláv áramelnökség szigorú energiatakarékosságra szólította fel az országot arra hivatkozva, hogy az ország tartalékait a széntermelés szagítása, a nem kielégítő olajimport és az elhúzódó szárazság miatt csekély vízenergia -termelés kimerítette. Az elnökség energiamegtakarító programok kidolgozását és azonnali bevezetését sürgette. Az energiahiány miatt egyes helyeken már órákon át szüneteltetni kell az áramszolgáltatást, és a hatóságok a korlátozások kiterjesztését helyezték kilátásba. Mindennapossá váltak a benzinkutak előtt húzódó sorok, az ország ugyanis a devizahiány miatt nem tud elegendő olajat importálni. A helyzetet súlyosbítja a 30 százalék körüli infláció és az ipari termelés stagnálása. (Reuter, AP—DJ) Véget értek a magyar-osztrák kormányfői tárgyalások A Lázár György miniszterelnök tegnap véget ért ausztriai hivatalos látogatásáról kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a két ország kapcsolatai az utóbbi években dinamikusan fejlődtek. Legutóbbi találkozójuk óta tovább bővült a gazdasági együttműködés és a kereskedelmi forgalom, ezt a jövőben is erősíteni kell az árucsereforgalom kiegyensúlyozott és dinamikus növelése révén. Kiemelték az energetikai és a harmadik piaci együttműködés fontosságát. (MTI)