Világgazdaság, 1982. november (14. évfolyam, 212/3459-232/3479. szám)
1982-11-02 / 212. (3459.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1982. NOVEMBER 2., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 212. (3459.) SZÁM Reagan gazdaságpolitikája a mérlegen Időközi választások az Egyesült Államokban Megszűnik-e a republikánus párti többség az amerikai szenátusban, véget ér-e a republikánusok és a demokraták egy részének két éve tartó együttműködése a képviselőházban, hogyan változnak az erőviszonyok az államok élén? Ezek azok a kérdések, amelyekre ma az amerikai szavazóknak válaszolniuk kell. El kell dönteniük, hogy a tények ellenére bíznak-e még a Reagan által beígért erős Amerika feltámadásában, a vállalkozói mítosz helyreállításában. A választási kampány első számú kérdésévé az aggasztó mérvű munkanélküliség vált, így a Reagan-kormány ellen főként az iparosodott államok álláskeresői fognak szavazni. Nemet mondanak a republikánusokra a társadalombiztosítási juttatások visszafogásának kárvallottjai, az embargó sújtotta farmerek, különböző kisebbségek, az idősek, a társadalom peremén élők. Reagan elnök személyes népszerűsége hozhat némi szavazatot a republikánusoknak, a nyomasztó gazdasági gondok miatt azonban sok amerikai nem fog eleget tenni az elnök felszólításának, hogy ne a félelmére, hanem a reményre szavazzon. Amint az a páros évek novemberének első keddjén lenni szokott, az amerikai választók ma az urnák elé járulnak, hogy újjáválasszák a 435 tagú képviselőházat, a 100 tagú szenátus egyharmadát, 36 állam kormányzóját, továbbá a helyhatóságok tagjait. Jelenleg a képviselőházban a demokratáknak 241 mandátumuk van, szemben a republikánusok 142 mandátumával, a szenátusban 54:45 arányú a republikánus többség, ami pedig a kormányzókat illeti, közülük 27-en a Demokrata Párthoz, 23-an pedig a Republikánus Párthoz tartoznak. A négyéves elnöki periódusok derekán szokásos időközi választásokon, amelyek egyfajta mérlegét adják a kormánypárt tevékenységének, immár hagyomány, hogy az elnök pártja veszít pozícióiból. Ehhez a hagyományhoz most az utóbbi évtizedek legsúlyosabb gazdasági helyzete is társul, így a kérdés egyértelműen úgy fogalmazódik meg, hogy milyen mértékben törnek előre a demokraták, illetve hogy az erőpozíciók módosulásával véget ér-e az a kétpárti szövetség, amely a köztársasági törvényhozók és a déli konzervatív demokrata honatyák között alakult ki Reaganelnöksége óta. Az amerikai választások sorsát mindig is döntően belpolitikai kérdések határozták meg, most a tét még jobban leszűkül, az igenek és a nemek a gazdaság helyzetére, kilátásaira vonatkoznak. A republikánusok számára igen előnytelenül, a választási kampány kezdetén a lakosság figyelme a nagy számban meglevő gazdasági gondok közül egyre erőteljesebben egy problémára, a munkanélküliségre összpontosult. Októberben hozták ugyanis nyilvánosságra, hogy a munkanélküliségi ráta szeptemberben, 40 éves rekordot döntve, elérte a 10,1 százalékot. Amióta a Reagan-kormány hivatalba lépett, igyekezett a munkanélküliséget mint sokadrangú problémát kezelni. Azt ígérte, hogy visszavezeti Amerikát a gazdasági növekedés időszakába, visszaállítja a vállalkozás becsületét, megszünteti az inflációsfélelmeket, amelyek megakadályozzák a fellendüléshez szükséges beruházásokat. Ha az amerikai gazdaság ismétlési fényében ragyog, akkor megoldódik a munkanéküliek gondja is. A kínálatösztönzési és a monetarista elvekből táplálkozó „reaganomics”, a gazdaság fő ellenségének az inflációt, emellett az állam gazdasági szerepének túltengését tekintette. Ezért vállalt szövetséget a FED szigorú pénzpolitikájával, amelynek következménye a magas kamatszint volt, ezért ígérte az állami kiadások visszafogását, a közalkalmazottak számának gyökeres csökkentését, és — a magánvállalkozás fontosságának megerősítésére — a jövedelmi adók csökkentését. S amivé a 21 hónappal ezelőtti ígéretek mára váltak: a gazdasági növekedés továbbra is csak remény, az ipari termelés a szeptemberrel zárult 12 hónapban 10,8 százalékkal csökkent, hagyományos iparágak sora küzd válsággondokkal. A közalkalmazottak száma ez év júniusában 5316-tal volt több, mint Reagan beiktatásának napján. S bár az állami kiadásokat 66 milliárd dollárral sikerült csökkenteni, a költségvetés a szeptemberrel zárult pénzügyi évet rekordösszegű, 110,7 milliárd dolláros deficittel zárta. Az infláció kétségtelenül nagyot csökkent, 12 százalékról 4 százalékra, de ahogy az International Herald Tribüne fogalmaz, „a gyógymód fájdalmasabb volt, mint maga a betegség”, az infláció mérséklődéséhez a munkanélküliség és a csődök terjedése szegődött. Reagan elnök azzal érvel, hogy a munkanélküliség az előző kormányok öröksége, s hogy eddig neki és kormányának nem sikerült jobban mérsékelnie, azért a jórészt a kongresszust kell hibáztatni. „Amikor hivatalba léptem, a munkanélküliségi ráta 7,4 százalékos volt, míg ma 10,1 százalékos. Hajlandó vagyok vállalni a 2,7 százalékot, ha van, aki viseli a 7,4 százalékért a felelősséget.” A republikánusok a választási kampány során főként inflációellenes eredményeiket hangoztatták, rámutatva, hogy ezzel olyan üzleti légkört sikerült kialakítaniuk, amelyben már csak rövid idő kérdése a fellendülés. Eredményeik között emlegetik, hogy a kamatszint csökkenni kezdett, a részvényárfolyamok viszont növekednek (azóta ismét nagyot estek), leépülőben vannak a raktári készletek, javulást mutat a vezető gazdasági mutatók indexe, erősödik a magánfogyasztás, és élénkülőben van a lakásépítési tevékenység. A republikánus taktika szerint tehát a helyzet még nem jó, a kilátások viszont biztatók. A közvéleménykutatások arról tanúskodnak, hogy ennek a propagandának van hitele. A U. S. News and World Report felmérése szerint a megkérdezettek többsége úgy véli, hogy a gazdaság helyzete ma rosszabb, mint két évvel ezelőtt volt, erről viszont az elnök, aki kiváló vezetői képességekkel rendelkezik, kevéssé tehet, s hogy várakozásaik szerint rövidesen javulnak az életkörülmények. Megfigyelők meglepőnek tartják, hogy a gazdasági gondok közepette az amerikai elnök népszerűsége mennyire szilárd. A bizonytalan egzisztenciális légkörben imponáló Reagan magabiztos optimizmusa, dinamizmusa, az a szerepe, hogy még elnöksége második évében is kívülállónak tünteti fel magát a profi államirányítókkal szemben. Sokaknak tetszik az is, hogy — legalábbis a látszat szerint — konokul ragaszkodik eredeti elképzeléseihez, ígéreteihez. Pedig hogy ez mennyire csak látszat, arról külpolitikai cikcakkjai, gazdaságpolitikai hangsúlyváltásai gazdagon tanúskodnak. Kétségtelen, hogy az elnök népszerűsége, fáradhatatlan választási korteskedése hozhat szavazatokat a republikánusoknak, a kedvezőtlen gazdasági tényeket azonban a sikert mutató Reagan sem fedheti el. Elsősorban a kékgalléros (fizikai) dolgozók fordultak el tőle, felmérések szerint 44 százalékuk már eldöntötte, hogy a demokratákra adja voksát, 20 százalékuk pedig még nem foglalt állást. A korábbinál militánsabbak a szakszervezetek is, amelyek most meg akarják erősíteni a demokratákkal választási szövetségüket, amelyet 1980-ban fellazítottak. Reagan hatalmas sikere volt 1980- ban, hogy — megtörve a korábbi évtizedek hagyományát — a Roosevelt óta következetesen a demokratákra szavazó kisebbségeket maga mellé állította. Mivel azonban programja elsősorban a gazdagoknak kedvez, a kisebbségek és a társadalom peremén élők ma már megtagadják. A szociális juttatások megnyirbálása hatalmas rétegeket sújtott, a nyugdíjalapok csökkentése miatt a republikánusok ellen fognak szavazni ma az 55 évnél idősebbek, akik a szavazásra jogosultak egyharmadát alkotják. Mivel a közvéleménykutatások szerint a lakosság a demokratákban sem lát vonzó alternatívát, elképzelhető, hogy a választási részvétel még rosszabb lesz, mint 1978- ban, amikor a szavazásra jogosulttaknak alig több mint egyharmada járult az urnákhoz. A munkanélküliek körében általában 20 százalékkal alacsonyabb a választási részvételi arány, mint az átlagos, ezúttal azonban az állástalansági gondok a politikailag aktív rétegeket is sújtják, ezért lehet, hogy ezek a szavazatok sokat nyomnak majd a latban. Amennyiben a választások a republikánusoknak csak mérsékelt, az erőviszonyokat alapvetően nem felborító vereségével végződnek, nem lesz változás az amerikai kormány politikájában. Ha viszont a kongresszusban Reagan már nem tudja keresztülvinni elképzeléseit, akkor, hogy az ország irányítása ne bénuljon meg, bizonyára fordulat következik be a gazdaságpolitikában. A demokraták, akik a választási kampányban elsősorban a kormány gazdaságpolitikájának bírálatára összpontosítottak, azt ígérik, hogy megvédik az amerikai iparágakat a jogtalannak mondott külföldi versenytől, megváltoztatják a hitelrendszert, hogy csökkenjenek a kamatok, mérséklik a katonai kiadásokat és visszaállítják a társadalombiztosítási juttatásokat. A kongresszusban közmunka-programokat szavaznak meg, hogy enyhüljenek a foglalkoztatási gondok. Ma tehát az amerikai választók a következő két év gazdaságpolitikájáról döntenek, szavazatuk egyszersmind azt is befolyásolhatja, hogy Reagan 1984-ben indul-e újra az elnökségért. Földvári Zsuzsa NAPRÓL NAPRA + KUBA AZ ALACSONY VILÁGPIACI ÁRAK ELLENÉRE is növeli cukortermelését, mivel a szocialista országok megbízható és jól fizető vevői. (8. oldal) + GABONAEXPORTJÁNAK ELŐSEGÍTÉSÉRE 1,5 milliárd dolláros hitelakciót indított az USA. Washington az ausztrál gabonaexport visszaesésétől is új eladási lehetőségeket remél. (8. oldal) + FRANCIAORSZÁGBAN FELOLDOTTÁK AZ ÁR- ÉS BÉRKORLÁTOZÁST, de a kormány továbbra is igyekszik mérsékletre szorítani a vállalatokat. (2. oldal) + A BRIT SZÉNBÁNYÁSZOK A SZTRÁJK ELLEN szavaztak, ezzel egy időre elmarad a szakszervezetek és a konzervatív kormány közötti újabb erőpróba. (2. oldal) + A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM több mint két év óta stagnál. A dollárban számított világpiaci árak az idén is csökkennek. (4. oldal) + A CSOMAGOLÓESZKÖZÖK GYÁRTÁSÁRÓL hozott új rendeletet a szovjet kormány. (6. oldal) Új gazdasági program Argentínában Egységesítették az árfolyamrendszert Webbe argentin gazdasági miniszter a hét végén bejelentette, hogy egységesítik a kétcsatornás árfolyamrendszert. Ismeretes, hogy elődje, Dagnino Pastore júliusban választotta szét az úgynevezett kereskedelmi árfolyamot, amelyen az exportot és az importot számlázzák, továbbá a pénzügyi árfolyamot, amelyen az összes többi valutapiaci tranzakciót bonyolítják le. A kereskedelmi árfolyam szerint 1 dollár 32 520 pesóval volt egyenlő, a pénzügyi árfolyam pedig 39 ezer peso volt, ennyi lesz az új egységes árfolyam is. Ez azt jelenti, hogy az argentin valutát több mint 15 százalékkal leértékelik. A gazdasági miniszter, aki két hónapja van hivatalában, azzal indokolta a hirtelen intézkedést, hogy a külpiaci események késztették sietségre. Elterjedt ugyanis a hír, hogy a pezót ismét nagymértékben leértékelik. Erre spekulálva, az ország gabonaexportőrei vissza is tartották szállításaikat. Webbe elmondta még, hogy most már legalább érthető árfolyampolitikát folytatnak, az exportőrök és az importőrök könnyen tervezhetnek és számolhatnak bevételeikkel, illetve kiadásaikkal. A gazdasági miniszter kilátásba helyezte, hogy az infláció alakulását követni fogja a besz árfolyama is, hogy milyen módon, arról nem adott felvilágosítást. A legutóbbi statisztikák szerint Argentínában a drágulás üteme szeptemberben éves szinten 175 százalékos volt. Az országban többnyire örömmel fogadták az árfolyam egyesítésének a hírét, a gabonaexportőrök véleménye szerint ez megkönnyíti a szállítást. A peso devalválása kelendőbbé teszi ugyanis az argentin termékeket, így az export és a kereskedelmi aktívum gyarapodásával lehet számolni —mondják pénzügyi szakértők. A Buenos Aires-i kormány 1982- ben 5 százalékos belföldi össztermék (GDP) gyarapodást szeretne elérni. Azt tervezi, hogy a beruházásoknak a 10 százalékát az állami szektorban valósítja meg. Felveszi a harcot a munkanélküliség ellen is, pillanatnyilag az aktív lakosság 18 százaléka munkanélküli. A gazdasági miniszter szerint hamarosan legkevesebb 5 százalékkal felemelik a reálbéreket, a bérnövekedés ezentúl követni fogja az infláció ütemét. Webbe arra figyelmeztetett viszont, hogy a gazdaság felfűtése mellett csökkenteni kell a költségvetés hiányát is. Az előrejelzések szerint a költségvetési paszszívum jövőre a GDP 2,1 százalékára zsugorodik az idei 3,7 százalékról. Kismértékben felemelik a kamatokat is, annyira azonban nem, hogy pozitívvá váljanak. (Ez azt jelenti, hogy az infláció üteme továbbra is magasabb marad, mint az ugyanannyi időre számolt kamat.) Az argentin gazdasági miniszter hozzáfűzte: a gazdasági és árfolyampolitikát egyeztette a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) képviselőivel, Buenos Aires várhatóan 2 milliárd dollár kölcsönt kap a valutaalaptól, a részletekben már meg is állapodtak. A napokban utazik Washingtonba Gonzalez del Solar, az argentin központi bank elnöke, hogy amerikai és külföldi bankok képviselőivel folytasson megbeszélést. Az IMF-kölcsön azonban húzódik, mert Buenos Aires eddig még nem tudott megállapodni az angol bankokkal az április és szeptember között, a kölcsönös pénzügyi szankciók miatt visszatartott 440 millió dollár törlesztésének ügyében. Az argentin tábornokok nem szívesen nyújtanak ugyanis békejobbot Nagy-Britanniának,a nemzeti, büszkeségüket még mindig sérti a Falkland-háborúban elszenvedett vereség. Ezzel azonban sokat kockáztatnak, hiszen először is nem kapják meg az IMF 2 milliárdját, továbbá a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) 750 milliárd dollárját, és azt az 1,1 milliárdos áthidaló kölcsönt, amelyet az ország 10 legnagyobb hitelező bankja helyezett kilátásba. (Reuter) Erős ütemben nőnek Irán devizatartalékai Irán devizatartalékai a kereskedelem felfutásának hatására, havonta mintegy 1 milliárd dollárral emelkednek — idézi a londoni Financial Times Ali Manavi-Radot, az iráni központi bank nemzetközi ügyekben illetékes igazgatóját. A magas rangú tisztviselő adatai szerint Irán az utóbbi hónapokban importra havonta — beleértve a hadianyagok vásárlását is — kevesebb mint 1 milliárd dollárt költött, olajexportjából eredő havi bevétele viszont 2 milliárd dollár. A Financial Times megjegyzi, hogy nyugati becslések szerint -Irán olajtermelésből eredő havi jövedelme 1,5 milliárd dollár. Az iráni devizatartalékok a lap szerint 4,5 milliárd dollár körül mozognak. (APA) repülőbenzinhiány a JAT-ot már korábban arra kényszerítette, hogy átmenetileg felfüggessze húsz hazai és nemzetközi járatát. Milenko Bojanics külkereskedelmi miniszter hivatalos látogatásra Bagdadba utazott a jugoszláv—iraki gazdasági együttműködés kérdéseinek megvitatására. Jugoszlávia évi 12 millió tonnás olajszükségletének felét Irakból szerzi be, s jugoszláv vállalatok számos létesítmény építésében vesznek részt az arab országban. (MTI) Közös piaci segély Jugoszláviának Az EGK Európai Beruházási Bankja pénzügyi támogatást nyújt Jugoszláviának villamosenergia-ipara fejlesztéséhez — erről született megállapodás a múlt hét végén az EGK pénzintézetének vezetői és egy jugoszláv küldöttség között A luxemburgi székhelyű bank mintegy 200 millió dollárt bocsát Jugoszlávia rendelkezésére, ezt erőművek fejlesztése mellett az út- és vasúthálózat javítására fordítják majd. A JAT jugoszláv légitársaság a hét végén üzemanyaghiány miatt törölte nyolc belföldi járatát — jelentette a Tanjug hírügynökség. A Újabb szovjet megrendelés Jugoszláviának a gázvezetékhez Jugoszláv építőipari vállalatok a Szibériát Nyugat-Európával összekötő gázvezeték harmadik kompresszorállomásának felépítésére kötöttek szerződést — jelentette a Tanjug hírügynökség. A vezeték kardivszkajai állomásának felépítésében négy vállalat: a belgrádi Komgrap, a szarajevói Hidroelektro és Union-Invest, a Slavonski Brod-i Djuro Djakovics vesz részt. A szerződés értéke 24 millió dollár. A belgrádi Union Engineering és a zágrábi Ingra vezetésével jugoszláv cégek korábban már elvállalták a vezeték Donja Zavodszkaja és Kungurszkaja nevű állomásainak felépítését, a jelentések szerint 48 millió dollárért. A Tanjug szerint a jugoszlávok összesen tíz kompresszorállomást építenek fel (AP—DJ)