Világgazdaság, 1983. február (15. évfolyam, 21/3520-40/3539. szám)
1983-02-01 / 21. (3520.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. FEBRUÁR 1., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 21. (3520.) SZÁM A politikusok egyre optimistábbak Beldiige, Schmidt, Lambsdorff, Davignon felszólalása a davosi szimpóziumon Az amerikai gazdaság fellendüléséről, a kamatok csökkenéséről beszélt a davosi szimpóziumon az amerikai kereskedelmi miniszter, aki szerint a kormány a költségvetési hiány csökkentését célzó javaslatait el tudja fogadtatni a kongresszusban. Schmidt volt nyugatnémet kancellár belátta, hogy Washington elsősorbana hiány lefaragásával van elfoglalva, a többi fejlett tőkésország esetében azonban a fiskális és monetáris politika szigorúságának enyhítését sürgette, mert különben szerinte a világgazdaságra 1983 végén újabb depresszió vár. Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter pesszimistának véli Schmidt jóslatát, az inflációellenes harc lazítását pedig veszélyesnek. Davignon, a brüsszeli bizottság alelnöke az amerikai közös piaci kereskedelmi viták rendezését sürgette, a libanoni miniszterelnök pedig segítséget kért a résztvevőktől a háború okozta károk helyreállításához. Huszonöt ország miniszterelnökei, illetve gazdasági miniszterei vasárnap a svájci Davosban több mint 12 órát tárgyaltak a világgazdaság problémáiról. Mint ismeretes, befolyásos üzletemberek és tankárok százainak részvételével csütörtök óta folyik a davosi szimpózium néven ismert tanácskozás, amelyet immár 12 esztendeje minden évben megtartanak, hogy az ottlevők kötelezettségek nélkül fejtsék ki nézeteiket. A tanácskozás egyben fórumot teremt fontos találkozókra, nagy jelentőségű megállapodások kezdeményezésére. A vasárnapi tanácskozáson Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter arról beszélt, hogy az amerikai gazdaságban a fellendülés már elkezdődött, s hogy a reálnövekedés átlagos üteme az év második felére eléri a 4 százalékot. Becslése szerint az idén a lakásépítések száma 30—40 százalékkal nagyobb lesz a tavalyinál, a gépkocsipiacon pedig 20—30 százalékkal növekszik a forgalom. Vitába szállt azokkal a feltevésekkel, amelyek szerint 1983 első negyedében az amerikai gazdaság növekedése évi 1 százalékos szintnek felel meg. Azt állította, hogy a fellendülés ennél gyorsabb lesz, s hogy a recesszió befejeződése immár nem vitás, az amerikaiamatokról szólva a miniszter az év közepére a kamatszint 1-2 százalékos esését ígéri, a következő két hónapra azonban „átmeneti emelkedéssel” kell számolni. Hosszú távon viszont — hangsúlyozta Baldrige — a vállalatok csökkenteni akarják eladósodásukat, tartózkodnak a nagyarányú új kölcsönfelvételektől és így lehetővé válik, hogy a kamatok csökkenjenek. Megerősítette korábbi előrejelzését, hogy az amerikai kereskedelmi hiány 60—70 milliárd dollárra nőhet a tavalyi 43 milliárdról. Ezt, tekintettel a gazdaság általános fellendülésére, normális jelenségnek nevezte, s mint mondotta, ennek más kereskedő országok is hasznát látják. Megkockáztatta, hogy a kormány kellő kongresszusi támogatást tud szerezni a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedésekhez. A duzzadó költségvetési hiány sem az USA-ban, sem Franciaországban nem teszi lehetővé a jelenlegi szigorú fiskális politika enyhítését — mondotta beszédében Schmidt volt nyugatnémet kancellár, úgy vélte azonban, hogy a többi fejlett tőkésország, így az NSZK, Japán, Ausztria, Hollandia, Norvégia és esetleg Nagy-Britannia lazíthatna fiskális és monetáris politikáján, hogy harcba induljon „napjaink csatájába, amely a politikai stabilitásért folyik”. A volt kancellárnak ugyanis az a véleménye, hogy a következő télen a nyugati világ — széles körű politikai megmozdulásokkal is járó — súlyos depresszióval nézhet szembe, ha a kormányok továbbra is kitartanak inflációellenes politikájuk mellett. Schmidt sürgette, hogy az USA állítsa vissza politikai vezető szerepét a világban, és ezt konzultációkra, véleménycserékre alapozza, nem pediig pop.v . civicakiveltja, ahogyan az Carter és Reagan elnöksége idején előfordult. Rossz véleménye van az SPD alelnökének a legfejlettebb tőkésországok csúcstalálkozóiról, az utóbbi években a résztvevők közötti együttműködés a szükséges minimum alá csökkent „Elmúltak már azok az idők, amikor — mint például 1975-ben, az első csúcson — a résztvevők fele személyes jóbarát volt és hajlandó volt együttműködni. Túl sok a megbeszélendő téma, s a politikusok megnyilatkozásaikat saját sajtójuknak szánják, a felelősséget pedig átadták bürokratáiknak.” Schmidt hangsúlyozta, hogy mind az USA- nak, mind a Szovjetuniónak érdeke a fegyverzetkorlátozási megállapodás, és leszögezte, hogy nézete szerint a fegyverkezési verseny felgyorsulásába a Szovjetunió nem fog beleroppanni. Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter nem osztotta Schmidtnek az inflációellenes harc enyhítésére vonatkozó javaslatát. Ha a pénz olcsóbbá válik, mondotta, akkor újból felgyorsul az infláció, és veszélybe kerülnek az új munkahelyek. Kétségbe vonta azt is, hogy a világra újabb depresszió vár, szerinte a fellendülés időszaka következik. Rosszallotta, hogy az amerikai kongresszus protekcionista törvényeket javasol, annak ellenére, hogy az amerikai kormány ezek elkerülését ígéri. Davignon, a brüsszeli bizottság alelnöke az USA és az EGK közötti kereskedelmi konfliktusokról beszélt, úgy vélte, hogy a kereskedelmi feszültségek az utóbbi hetekben enyhültek. Sürgette, hogy az agrárexport-támogatások ügyében állapodjanak meg, hogy elkerüljék a helyzet romlását Evvel Davignon az USA egyiptomi üzletére célzott amely az EGK szubvenciói ellen irányult. A tanácskozás résztvevőinek az volt a véleménye, hogy a vezető gazdasági hatalmak a korábbinál nagyobb megértést mutatnak a harmadik világ adóssággondjai iránt, és a korábbinál jobban el vannak szánva a protekcionizmus elleni küzdelemre. Az adósságproblémák megoldásában való nemzetközi együttműködés szükségességét Baldrige is hangsúlyozta, s ebből a többi résztvevő azt a következtetést vonta le, hogy amióta Mexikó fizetési problémákkal néz szembe, az amerikai kormány sem akarja kizárólag a piaci erőkre bízni a fizetési válság megoldását. F. Zs. Erősödik az arany és a dollár Tovább drágult az arany, unciánkénti ára hétfőn a világ vezető tőzsdéin huzamosabb ideig 500 dollár fölé emelkedett, ami 1981. április közepe óta nem fordult elő. Később néhány centtel 500 dollár alatt állapodott meg a jegyzés, elsősorban a dollár erősödése nyomta vissza az arany árát. A piacokon élénk az arany s általában a nemesfémek iránti kereslet, s ez részben a nemzetközi pénzügyi válságtól való félelemmel magyarázható. Most, hogy egyre nagyobb az olajár csökkenésének valószínűsége, megnőtt a bankárok aggodalma is, hogy az olajjövedelmektől túlzottan függő olajtermelő országokra súlyos pénzügyi gondok várnak. Az csaknem bizonyosnak látszik, hogy az olajárak előbb-utóbb lemorzsolódnak, az olcsóbbítást azonban halogatják, s ez két valutának is jót tesz: a dollárnak és az angol fontnak. Az olajimportőrök a csak lassú árcsökkenésre számítva a korábbiakhoz hasonlóan feltöltik dollártartalékaikat. (Az olajszámlát nagyrészt dollárban fizetik.) Ráadásul hó vége lévén amúgy is nagy az amerikai valuta iránti kereskedelmi kereslet. Erősítette az amerikai valutát, hogy most kezdi éreztetni hatását az a bejelentés, amely szerint növekedett decemberben az USA vezető gazdasági mutatóinak indexe, ami a gazdaság fellendülésének jele lehet. Ami azonban a leginkább fölhajtotta az amerikai valuta jegyzését, az a hétfőn benyújtott amerikai költségvetés-tervezet. Ebben majdnem 190 millliárd dolláros deficitet terveznek (részletesebben lásd lapunk más helyén). A passzívum mértékéből a valutapiacokon arra következtetnek, hogy ismét emelkedni fognak az amerikai kamatok. (Reuter, AP—DJ) . A szaksajtó elkerülhetetlennek tartja az olajár csökkentését „Szívesen kiegyeznének abban, ha az olajár csak 4 dollárral menne lejjebb” — írja a Szaúd-Arábia vezette öböl menti országcsoportról szólva a jól értesültelek számító Middle East Oil Journal hétfői száma. Ehhez a nem kevésbé befolyásos MEES, a Middle East Economic Survey hozzáteszi, hogy ezek az arab termelők készek minden lehető megtételére a leszállítás utáni új ár védelmében. A MEES ehhez hozzáfűzi: a többi OPEC-ország, amely egyelőre ellenáll a hivatalos barrelenkénti 34 dolláros ár leszállításának, „alkalmasint" hajlandó lesz megszívlelni az öböl menti országok álláspontját, ha őkis felismerik, hogy az egyetlen megoldás, amely megmentheti gazdaságaikat a válságtól: a stratégiai árcsökkentés, amelyet aztán a piac teljes stabilizációja követ, hiszen Szaúd-Arábia e célból összes erejét beveti”. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + A DOLLÁR LEÉRTÉKELŐDÉSÉT JÓSOLJÁK hosszabb távon a hírmagyarázók, míg a hírek egyszer az árfolyam szilárdságáról, máskor meg a lanyhulásáról szólnak. (4. oldal) + A KOOPERÁCIÓ TARTALOM NÉLKÜL CSAK JELSZÓ — hangzott el a magyar—svéd üzletember-találkozón a kamarában. (3. oldal) + KÍNA KÜLKERESKEDELMÉBEN TAVALY REKORDNAGYSÁGÚ AKTÍVUM alakult ki, a többlet több mint háromszorosa az 1981. évinek. (2. oldal) + HÁROMNEGYEDÉRE ESETT A SZOVJETUNIÓ ARANYEXPORTJA tavaly, ez és kintlevőségeinek növekedése gazdasági pozíciója javulásáról tanúskodik. (8. oldal) ■f A VILÁG RÉZFOGYASZTÁSÁNAK fejlődési dinamikája lefékeződött az utóbbi években. (8. és 8. oldal) + A KÁVÉEXPORTKVÓTÁK BETARTÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE NEM KÖNNYŰ, az importőrök szívesebben veszik a kvótán kívüli — olcsóbb — kávét. (8. oldal) + A FEHÉR HÁZ ÉS A FED MEG AKARJA GYŐZNI A TÖRVÉNYHOZÁST, hogy az USA-nak feltétlenül hozzá kell járulnia az IMF tőkéjének bővítéséhez. (2. oldal) A SVÁJCI MUNKANÉLKÜLISÉG tavaly év végén mindössze 0,8 százalék volt, a berni kormány mégis munkahelyteremtő és exportösztönző programot dolgozott ki. (2. oldal) Reálértékben csak a katonai kiadások nőnek Az amerikai kongresszus előtt az új költségvetés A költségvetési kiadások mindössze 5,3 százalékos növekedését irányozza elő az amerikai kormánynak az 1984-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetési tervezete, amelyen belül azonban a katonai kiadások 14 százalékkal emelkednek. A hétfő óta a kongresszus előtt fekvő tervezet a belföldi programok befagyasztását szorgalmazza, fél évvel késlelteti a különböző szociális juttatásoknak a megélhetési költségekhez való igazítását. Az amerikai kormány korábbi álláspontjával ellentétben most nagyobb fontosságot tulajdonít a különböző nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, továbbá az Eximbanknak, az ezeknek szánt összegek növekednek. A költségvetésitervezethez csatolt prognózis az év második felére ígéri a fellendülés erősödését. Mérsékelt inflációval, nagyarányú munkanélküliséggel, még mindig viszonylag magas kamatszinttel és a tőkeberuházások lanyhaságával számol. Az amerikai elnök hétfőn beterjesztette a kongresszus elé az októberben kezdődő 1984-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetési tervezetet, amely 848,5 milliárd dolláros kiadással és 188,8 milliárd dolláros hiánnyal számol a fölhíséélési tervezetben nem szerepelnek, nagyobb szabású adóemelések, a belföldi programokkal kapcsolatos kiadások 3 százalékkal, a katonai kiadások pedig 14 százalékkal emelkednek. Az új költségvetés tervezett kiadásai mindössze 5,3 százalékkal nagyobbak, mint a jelenlegi költségvetésé, amely a várakozások szerint rekordösszegű, 207,7 milliárd dolláros hiánnyal fog zárulni. Jóllehet a költségvetési tervezet azt ígéri, hogy az 1984-es pénzügyi évben nem lesznek jelentősebb adóemelések, az előterjesztés felszólítja a kongresszust, hogy az 1986-os pénzügyi évtől hároméves időszakra a személyi és a vállalati adók 5 százalékos emelését és a nyersolajforgalmi, adójának növelését hagyja jóvá, hogy csökkenjen a deficit. A katonai kiadások tervezett öszszege az 1984-es pénzügyi évre 238,3 milliárd dollár, 14,2 százalékkal nagyobb, mint az idei. Peagan az 1985-ös pénzügyi évre a katonai kiadások újabb 16,3 százalékos emelését szeretné. A kormány az új pénzügyi évre valamennyi belföldi program költségvetésének befagyasztását javasolja és ettől 19 milliárd dolláros megtakarítást vár. A befagyasztás azonban nem terjedne ki mindenre: egyes programok kiadásait az ideihez képest csökkentenék, másokét viszont növelnék. A kormány a társadalombiztosításra, az élelmiszerjegyekre, a veteránok támogatására, és egyéb szociális célokra szóló programok inflációs indexelését hat hónappal késleltetni akarja, a szövetségi bérek és nyugdíjak összegét pedig egy évre befagyasztani. Az elnök javasolja a kongresszusnak, hogy szólítsa fel az államok hatóságait: kössék a jóléti juttatások kifizetését különböző közszolgáltatásokban való néhány órás munkavégzéshez. Az elnök szeretné, ha a kongresszus egy átfogó egészségügyi reformot is jóváhagyna, amely az országos egészségügyi költségekben csökkentené az állami részesedést. A kormány az új pénzügyi évben eleget akar tenni a Világbank költségvetésére vonatkozó amerikai vállalásnak, és növelni kívánja az Eximbank finanszírozási forrásait Az eddiginél aktívabban akar részt venni az Amerikaközi Fejlesztési Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, valamint az Afrikai Fejlesztési Bank költségeinek fedezésében is, a hozzájárulási összeg növeléséről még folynak a tárgyalások. A kormány várhatóan 1,41 milliárd dollárral járul hozzá a fejlesztési bankok költségvetéshez 1984-ben, 133 millió dollárral nagyobb összeggel, mint az idén. Az Eximbank valószínűleg 10 milliárd dollárt kap, és a kormány további 2,67 milliárd dollárt kar a kofigreechjelűi erre az esetre, ha más országok szubvencióival kell harcba szállnia. A költségvetési előterjesztés gazdasági prognózist tartalmaz az idei évre. Megállapítása szerint 1983 utolsó negyedévében a gazdaság növekedési üteme 3,1 százalékkal lesz nagyobb, mint a múlt év utolsó három hónapjában. „Már ez év első felében is számos jele lesz a fellendülésnek, a növekedés felerősödésére pedig a második fél évben lehet számítani. Az év végére a növekedési ütem eléri az évi 4 százalékos tempót, és ez az ütem egészében 1988-ig fennmarad.” Mérsékelt marad az infláció, 1983 utolsó negyedében a fogyasztói árindex 5 százalékkal lesz magasabb, mint a múlt év utolsó negyedében. A költségvetési előrejelzés szerint a feltételezett fellendülés túl gyenge lesz ahhoz, hogy érezhetően javítson a foglalkoztatási helyzeten. A munkanélküliségi ráta az év folyamán átlagosan 10,7 százalék körül alakul, s az év utolsó negyedében csökken csak 10,4 százalékra. Tavaly a ráta átlagosan 9,5 százalékos volt, az utolsó három hónapban 10,4 százalékos. Ha a gazdaság helyzete nem úgy alakul, ahogy azt becsüli, akkor ez igen kedvezőtlenül hathat az elnöknek a szövetségi költségvetési hiány lefaragását célzó erőfeszítéseire ”– figyelmezteti a törvényhozókat a költségvetési dokumentum. Ha a GNP ez évi reálnövekedése 1 százalékkal nagyobb lesz a kormány által vártnál, akkor ez a jövő évi költségvetési deficitet 13,5 milliárd dollárral csökkentheti, ha viszont 1 százalékkal a várakozások alatt marad, a hiányt 13,8 milliárd dollárral növelheti. A kormány által felvázolt fellendülés eltér a második világháború utáni évek megszokott megélénküléseitől — állapítja meg a költségvetési dokumentum —, ma a gazdaság nem olyan egészséges vagy kiegyensúlyozott, mint a korábbi fellendülési időszakokban. A kapacitások alacsony kihassználtsága és a vállalati profitoknak az utóbbi négy évben tapasztalt csökkenése miatt a költségvetés szerint lanyhák lesznek a tőkeberuházások. Tekintettel a nagyarányú költségvetési hiányra, a szövetségi kormány hitelfelvétele szokatlanul nagy lesz, így történelmi mércével mérve a reálkamatok magasak maradnak, a fejlődő országok fizetési gondjai pedig korlátot szabnak az amerikai kivitel növekedésének. (Reuter)