Világgazdaság, 1983. szeptember (15. évfolyam, 171/3670-192/3691. szám)
1983-09-01 / 171. (3670.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 2111 1983. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK _____ XV. ÉVFOLYAM, 171. (3670.) SZÁM Ma hangzik el az üzenet Mexikó helyzetéről A gazdaság konszolidálódik, de a számlát a lakosság fizeti Miguel de la Madrid szeptember elsején intézi első államfői üzenetét a mexikói néphez. Az elnöknek, hivatali ideje kilenc hónapjának mérlegét megvonva, oka van a derűlátásra. Mexikó elfogadta a feléje dobott nemzetközi mentőövet, teljesítette a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) hitelének gazdasági feltételeit, és időben törleszti esedékes külföldi tartozásait is. Sikerült átvészelnie az olajpiac pangását is, noha mint a többi nagy olajexportőr, megsínylette az árcsökkenést. Igaz, a szükségintézkedésekszámláját többnyire a lakosságnak nyújtották be, az életszínvonal az utóbbi hónapokban aggasztóan csökkent. Éppen ezért az elnök bizonyára a nemzeti szellem és az összetartozás eszméjére hivatkozva, további türelmet kér majd az ország népétől. Ma mondja el Miguel de la, Madrid mexikói elnök beiktatása óta első, a mexikói néphez intézett beszédét, amelyben elsősorban a gazdaság gondjaival foglalkozik. Noha Mexikó ege fölött még viharfelhők tornyosulnak, az ország a válság nehezén még koránt sincs túl, minden ok meg van a derűlátásra. Ez nagy szó, hiszen Miguel de la Madrid elődjétől, Lopez Portillotól Iisad szélén álló gazdaságot örökölt, több mint 80 milliárd dolláros tartozást, burjánzó korrupciót, kevéssé hatékony termelést, a nemzeti javak tarthatatlan pazarlását, végül, de nem utolsósorban ingatag valutát. Az új mexikói elnök, miután kiderült, hogy a latin-amerikai ország egyszerűen nem tudja törleszteni külföldi adósságát, kiegyezett a Nemzetközi Valuta Alappal (IMF). Belement, hogy sorra bevezeti a 3,9 milliárd dolláros IMF- kölcsön feltételeként előírt gazdasági szükségintézkedéseket, vállalva annak esetleges politikai következményeit is. Valójában nem tehetett mást, hiszen az IMF jóváhagyásán múlott az az 5 milliárd dollár is, amelyet Mexikó a neki hitelező kereskedelmi bankoktól várt. Amint a latin-amerikai ország megkapta a valutaalap kölcsönének első részletét, csordogálni kezdtek a magánhitelek is. Azóta az IMF szemmel tartja a mexikói helyzetet, elsősorban azt figyeli, hogy sikerül-e a költségvetési mérleghiányt kellőképpen lefaragni. Tavaly az államháztartás deficitje elérte a belföldi össztermék (GDP) 17,5 százalékát. Az IMF szakértői a kölcsön fejében kikötötték, hogy a passzívum az idén ne lépje túl a GDP 8,5 százalékát, 1984-ben pedig az 5,5 százalékos arányt. A mexikói kormány arra is ígéretet tett, hogy 1983-ban 4,25 milliárd dollárra faragja le a fizetésimérleg-hiányt a tavalyi 6,5 milliárdról, továbbá hogy az áremelkedés éves üteme ebben az évben lépi túl az 55 százalékot a tavalyi 90—100 százalék után. Májusban a valutaalap küldöttsége ellátogatott Mexikóvárosba, hogy helyben tanulmányozza: az ország teljesíti-e a feltételeket, vagy sem. A delegáció teljesen elégedetten tért vissza, így lehetővé vált, hogy az IMF Mexikó rendelkezésére bocsássa kölcsönének következő, 325 millió dolláros részletét. Ennek nyomán a kereskedelmi bankok is jóváírták Mexikónak a felajánlott 5 milliárd dollárból a következő, 1,1 milliárdos részletet. Az eladósodás szempontjából a valutaalap meg lehet elégedve és a bankárok is fellélegezhetnek, hiszen Mexikó az odadobott mentőöv révén, úgy látszik, lassan-lassan talpra 611. Ezt az optimizmust azonban a lakosság aligha osztja. A szegényebb rétegeket és a munkanélkülieket húsbavágóan érintette a kormány szükségprogramja. _ A gazdasági tevékenység hanyatlása következtében a legtöbb ágazatban munkáselbocsátásra került sor és noha a kormány programot indított, amelytől azt várják, hogy az idén 700 ezer új munkahelyet teremtenek, az állásnélküliek száma nőttön-nő. A mexikói központi bank legutóbbi becslése szerint még az év vége előtt további 750 ezer mexikói dolgozó válik feleslegessé, s kerül az utcára, gyarapítva a munkanélküliek amúgy is népes, 1,2 millió főnyi seregét. Egy magánkutató intézet tanulmánya szerint az ország 15 millió főre tehető aktív lakosságának legalább 25 százaléka lesz munka nélkül 1983 végéig. Ráadásul Mexikó 75 millió főnyi lakosságának több mint a fele a szegénységi küszöb alatt él, az alacsony jövedelműek rövid távú kilátásai pedig továbbra sem rózsásak. Az üzemanyagok és a kenyér árának legutóbbi 100 százalékos emelését szintén nagyon megérezték Mexikó szegényebb rétegei. Az idén az alapvető élelmiszerek ára várhatóan tovább nő, egyes jóslatok szerint a drágulás 80 százalékos lesz. Miguel de la Madrid, ismerve a belpolitikaihelyzetet és a növekvő nyugtalanságot, televíziós beszédében igyekszik a lakosság nemzeti érzelmeire, nemzeti szolidaritására hatni. Mindazonáltal a jelek arra utalnak, hogy a mexikói kormánynak nem kell nagyon tartania a belső ellenzéktől, semmiféle komolyabb veszély nem fenyegeti. A szervezett munkások csak fél szívvel tiltakoznak a galoppozó inflációt soha utol nem érő bérek miatt, mert sokkal fontosabb számukra, hogy egyáltalán megtarthassák állásukat. Szinte alig tiltakoztak, amikor júniusban a minimális béreket az inflációhoz képest igen szerény mértékben, mindössze 15,7 százalékkal emelték csak meg. (Reuter) Tovább tart a dolláreufória a valutapiacokon Újabb lendületet kapott az amerikai valuta. Árfolyama a legtöbb valutaközpontban megközelítette az augusztusi rekordjait. Milánóban egy nap alatt 14 lírával ugrott meg jegyzése, s meghaladta az 1614 lírát, Zürichben 2,19 frank fölött jegyezték, ami már több mint 9 hónapja nem fordult elő. A leglátványosabban azonban a nyugatnémet márka és a francia frank veszített erejéből. A Bundesbank hiába dobott piacra valutája védelmében több mint 33 millió dollárt, nem ért el vele eredményt. A nagyobb értékveszteséget szerdán csak a japán jen és az angol font kerülte el. Tokióban bejelentették ugyanis, hogy a jelenlegi valutapiaci helyzet túlságosan ingatag, s a bizonytalanság kezd tarthatatlanná válni. Emiatt a japán központi bank úgy döntött, hogy kerül, amibe kerül, támogatni fogja a jent a dollárral szemben, megpróbálja elejét venni a jegyzések szélsőséges mozgásának. Az angol valuta a dollárral együtt erősödött, elsősorban a folyamatosan szilárduló olajárak hatására. A dollár látványos felértékelődése mögött elsősorban változatlanul a kamatmegfontolások állnak, vagyis az, hogy az amerikai valuta tulajdonosai ragaszkodnak dollárjukhoz, mert azzal számolnak, hogy az USA-ban a pénzügyi hatóságok szigorítani fognak hitelpolitikájukon, azaz intézkedéseket hoznak a hitelek drágítására. Ebbéli meggyőződésüket- két nyilatkozat is alátámasztani látszik. Bankárkörökben nagy feltűnést keltett Malcolm Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter bejelentése, miszerint a jövőben az amerikai kamatok felszökésével kell számolni. Feltétlenül drágulni fog a hitel, hiszen az USA gazdaságának megélénkülése valószínűleg feltüzeli az inflációt. Márpedig ezt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnöke, Walcker aligha fogja tétlenül nézni — mondotta. A miniszter újságírók kérdésére kitért az USA legutóbbi gazdasági statisztikáira is, amelyek szerint a vállalatokhoz beérkező új megrendelések állománya júliusban 1,7 százalékkal esett a júniusi 5,1 százalékos gyarapodás után. Baldridge úgy véli: a visszaesés átmeneti jellegű, nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani neki. Az amerikai kamatkilátásokkal kapcsolatban hasonló előrejelzést tett közzé szerdán a francia Banque Paribas. Tanulmánya szerint 1983-ban és 1984-ben folyamatosan erős marad az amerikai valuta, márpedig azért, mert a következő hónapokban újra gyorsulni kezd az USA-bana drágulás, és emiatt is kamatok ne is csökkenhetnek. A bank szakértői azt jósolják, hogy az áremelkedés üteme az idén 3—s 3,5 százalék között lesz, 1984-ben pedig már eléri az 5 százalékot. A bank tanulmánya hangsúlyozza: nemcsak emiatt lehetetlen csökkenteni a kamatszintet, hanen azért is, mert — bár csökkenő irányzatot mutat —, jövőre is meglehetősen nagy lesz az amerikai költségvetési mérleghiány. Ennek nyilvánvaló következménye, hogy az állam hitelétvágya továbbra is nagy marad-E két, az amerikai kamatok növekedését jósló előrejelzésen kívül volt más oka is a dollár gyors erősödésének, nevezetesen azok a hírek, amelyek a közel-keleti feszültségek éleződéséről szóltak. Tudvalevő, hogy atőketulajdonosok minden ilyesfajta esemény hatására a biztonságos befektetésnek látszó dollárba menekítik pénzüket. A nyugat-európai valuták közül sokat veszített erejéből a belga frank is, (a dollárt 54frank fölött jegyezték) s ezt nem lehet pusztán a dollár fölényével magyarázni. Belgiumban egyre többen beszélnek a belpolitikai válságról, s arról, hogy ezt Martens jobb-közép koalíciós kormánya nemigen élheti túl. A koalíciós pártok között is nagy a széthúzás, nem tudnak megegyezni abban, hogy miképpen lehetne talpraállítani a halódó építőipart. Az ellenzéket pedig az aggasztja, hogy az állami tartozások összege már csak csillagászati számokkal mérhető, egyes statisztikák szerint július végén elérte a 3567,1 milliárd belga frankot. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + A SZÉKESFEHÉRVÁRI AUTÓBUSZSZAKÉRTŐI KONFERENCIÁN elhangzott előadásokból mindinkább kirajzolódik az Ikarus új típuscsaládjának képe. (3. oldal) + MUNKAERŐPIACI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK a fejlett tőkés országok munkanélküliségisegély-rendszerével, az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkozik. (7. oldal) + AUSZTRIA EXPORTTÁMOGATÁSSAL KAPCSOLATOS KIADÁSAIRÓL közölt elemzést az osztrák gazdaságkutató intézet legfrissebb havi jelentése. (2. oldal) + KANADA BARTERMEGÁLLAPODÁSRA KÉSZÜL ROMÁNIÁVAL, hogy a további 2 leszállítandó Candu-reaktorért.ilyen módon jusson hozzá az ellenértékhez. (8. oldal) + AZ ÖBÖL MENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSI TANÁCSBA (GCC) TÖMÖRÜLT HAT ORSZÁG, köztük a világ leggazdagabb államai szűkebb esztendőik elé néznek az olajbevételek esése miatt. (5. oldal) + AZ OLASZ INFLÁCIÓS RÁTA ÖTÉVES MÉLYPONTRA süllyedt augusztusban, így sor kerülhet a gazdasági helyzeten javító kamatcsökkentésre. (2. oldal) „Nézetek cseréje” Nem hozott közeledést az EGK pénzügyi reformülése „Kicserélték nézeteiket” a brüsszeli pénzügyi reformértekezlet résztvevői — összegzi a keddi történéseket diplomatikusan az AP— DJ. S ezzel voltaképpen mindent el is mondott. A tíz tagország harminc szakminisztere tökéletesen egyetértett abban, hogy az EGK-t fenyegető pénzügyi válság kivédésére vissza kell fogni a közös agrárkiadásokat, meg kell fékezni a fölöslegtermelést , de arról, hogy ez áldozatokat követel országaik parasztjaitól, nem akartak hallani. Úgyhogy maradtak a már ismert álláspontok, amelyek közelítése a következő, szeptember 20—21-i reformértekezlet, illetve a decemberi athéni csúcskonferenciáig hátralévő, októberi, novemberi és decemberi ülés dolga lesz. Az 1984-re jósolt pénzügyi csőd elkerüléséről volt szó Brüsszelben, a tagországok külügy-, pénzügy- és mezőgazdasági minisztereinekülésén. Program szerint a brüsszeli bizottság reformjavaslatait vitatták meg, amelyek szerint az EGK a következő három esztendőben 8,6 milliárd elszámolási egységet (körülbelül 7,3 milliárd dollárt) takaríthatna meg a mezőgazdasági kiadások viszszafogása révén. Az így felszabaduló összegeket — indítványozza a bizottság — a munkanélküliség enyhítésére, a szegényebb rétegek és vidékek támogatására lehetne fordítani. S ezzel idáig, elvben, minden tagország egyet is ért. Csak hát mi módon csökkenthetnék az egész közösségi költségvetés kétharmadát, az idén 14 milliárd dollárnak megfelelő összeget felemésztő mezőgazdasági kiadásokat? A bizottság javasolja, hogy mivel a legtöbb terhet a fölöslegek raktározása, feldolgozása, szubvencionált exportja rója az agrárköltségvetésre, büntessék meg a többletet termelő gazdákat, sújtsák különadókkal főleg a tejtermelőket, de a marhahús, a bárányhús, a zöldségek, a bor szállítóit is. S nemcsak az EGK-n belülieket, a javaslat szerint különilletékkel sújtandó az Amerikából, Új-Zélandról s a többi fő partnertől érkező növényi olaj-, szójabab-, takarmányimport is. A miniszterek azzal az elhatározással kezdték a tárgyalásokat, hogy kiálljanak parasztjaik mellett. Mi sem jellemző erre jobban, mint az, hogy az NSZK, a közös költségvetés legfőbb teherviselője hangnemet váltott. Míg korábban, saját befizetési terheire hivatkozva, a közös agrárkiadások, ártámogatások mérséklését szorgalmazta, addig a tegnapi ülésen Riedle agrárminiszter leszögezte:" Bonn ellenez minden, a felvásárlási árak mérséklésére irányuló törekvést. Úgy látszik, a miniszter győzött a hétfői bonni kormányülésen, s meggyőzte kollégáit az agrárkérdés belpolitikai érzékenységéről — jegyzi meg a Reuter. ■ Egyébként valamennyi résztvevő elismételte nézetét. London kifejtette, hogy szó sem lehet radikális felintézkedésekről, az egész mezőgazdasági rendtartást gyökeresen meg kell változtatni, drasztikusan csökkenteni kell az agrárkiadásokat, még a bizottsági javaslatoknál is jóval erőteljesebben. Franciaország, Írország, Olaszország és Belgium éppen ellenkezőleg, a juttatások javasolt megcsonkítását ellenzi, s az EGK 8 millió parasztjának jövedelmére hivatkozik — akik közül, persze, a többség éppen ezekben az országokban gazdálkodik. Ráadásul ez utóbbiak, a déliek „ellentábora” is két részre szakad: az „északiak” inkább a mediterrán termények ártámogatását csökkentenék, a déliek pedig a húsét, a tejét, a gabonáét. Ezek után aligha meglepő, hogy a közös piaci miniszteri tanácsülések soros görög elnöke „nem talált közös alapot a tárgyalások folytatásához”. Athén új témák bedobásával szeretné kimozdítani a holtpontról a mezőgazdaság jövőjéről folytatott tárgyalásokat, így a szeptember 20—21-i ülésén az égető pénzügyi reform egyéb vonatkozásaira is szeretné ráterelni a figyelmet. Várhatóan szó lesz a bizottságnak arról a javaslatáról is, hogy a tagországok járuljanak hozzá, emeljék fel a közös költségvetésbe való befizetések felső határát, végső soron tehát a befizetések összegét. (Jelenleg egyéb forrásokon kívül nagyobbrészt abból származnak a közös bevételek, hogy a tagországok átutalják Brüsszelbe a saját kasszájukba befolyt értéknövekedési adók legfeljebb 1 százalékát. A bizottság ezt az arányt fokozatosan szeretné 1,4 százalékra emelni.) Megvitatásra vár még a brit hozzájárulások kérdése is. A bizottság új rendszert javasolt annak kivédésére, hogy bármely tagország tartósan többet fizethessen be a közösbe, mint amennyit onnan visszakap. Ilyesféle javaslattal állt elő kedden a dán küldöttség is: szerintük a brit hozzájárulások kérdését, már csak a kibontakozás kedvéért is, el kellene különíteni a reformtárgyalásokon (VILÁGGAZDASÁG, 1983. augusztus 31., 1. oldal). Azoknak az országoknak pedig, amelyek rosszul járnak az év végi elszámolásnál, egy új, elkülönített kasszából fizetnének viszszatérítést — s ez így a közös költségvetést sem terhelné meg. Megjegyzendő: a britek közös költségvetési befizetéseik és hozzájárulásaik ügyének tartós rendezését tartják az átfogó közösségi pénzügyi reform feltételének. S ez rontja a gyors megegyezés esélyeit. Csakúgy, mint az a körülmény, hogy Brüsszelnek bármiféle reformot nemcsak a tagországokkal kell elfogadtatnia, hanem a fő kereskedelmi partnerekkel is. Az Egyesült Államok már jelezte: „határozottan cselekszik”, ha az EGK-ban életbe léptetik a mezőgazdasági import- és fogyasztási korlátozásokat. H. V. Marokkó megriasztotta hitelezőit az átütemezési kérelemmel A marokkói olajimport finanszírozását szolgáló, már megtárgyalt és majdnem aláírt nemzetközi hitelcsomag terve meghiúsult, amikor az észak-afrikai királyság átütemezést kért közép- és hosszú lejáratú adósságaira. A 200 millió dolláros hitellevél múlt hét végi aláírását el kellett halasztani, mert az ügyletben részt vevő 25 nemzetközi bank közül néhány visszalépett a hitelezéstől, illetve csak az eddiginél szigorúbb feltételekkel hajlandó pénzt adni. Az eredeti terv szerint a bankok a marokkói állami olajkonszern 90 napos lejáratú hitelleveleit újították volna meg újabb 180 napra, a londoni bankközi kamatlábnál (LIBOR) 0,625 százalékponttal magasabb kamat fejében. Megfigyelők szerint a hitelcsomag, keményebb feltételekkel ugyan, de ismét napirendre kerülhet szeptember 9. után . Rabat ekkorra ígérte átütemezési javaslatainak közzétételét. (Reuter)