Világgazdaság, 1983. október (15. évfolyam, 193/3692-213/3712. szám)
1983-10-01 / 193. (3692.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 2BS 1983. OKTÓBER 1. SZOMBAT XV. ÉVFOLYAM, 193. (3692.) SZÁM KOHL ÁLDOZATVÁLLALÁSRA SZÓLÍTJA FEL AZ NSZK ÁLLAMPOLGÁRAIT Az IFO mérsékelten bizakodó prognózisa Rendíthetetlenül bizakodónak mutatkozik Kohl nyugatnémet kancellár, noha kormányát az utóbbi napokban két megrázkódtatás is érte. Az ellenzéki szociáldemokraták hesseni és brémai megerősödése, a több mint százezer acélipari és hajógyári dolgozó bonni tüntetése mindenekelőtt a gazdasági helyzet, a munkanélküliség terjedése miatt érzett aggodalmakról árulkodik. A kancellár védelmébe vette a takarékossági programot, mint a kezdődő fellendülés tartósításának eszközét, a munkanélküliség visszaszorításához, a strukturális átalakításokhoz időt és áldozatokat kért „Minden problémánk ellenére optimista vagyok. Le fogjuk gyűrni a nehézségeket” — jelentette ki a JDPA-nak adott nyilatkozatában Kohl nyugatnémet kancellár. Mint mondta, a takarékossági politika a gazdasági konszolidáció feltétele; a megszorításokat „keserű kényszer” szülte, de a fellendülés tartósításáért 30 millió ember áldozatvállalására van szükség. „A konszolidáció hosszú, rögös út, amely azonban felfelé vezet.” Nyilvánvalóan az acél- és a hajógyártó iparra célozva, kijelentette: a szociáldemokraták tizenhárom évig tartó kormányzásuk alatt semmit vagy majdnem semmit nem tettek a válságiparágak helyzetének javítására. Most már nem lehet halogatni a szükséges strukturális átalakításokat, mivel másképpen nem lehet harcolni a munkanélküliség ellen, márpedig a bonni kormány legfontosabb gazdaságpolitikai törekvése a munkanélküliség csökkentése. Kohl rámutatott, hogy „egész sor ágazatban tisztán felismerhető pozitív jelek mutatkoznak”, s a hazai össztermék (GDP) újbóli emelkedését emlegette. Ami az acél- és a hajóipart illeti, ismeretes, hogy Bonn hallani sem akar az e két ágazat államosítására vonatkozó szakszervezeti követelések teljesítéséről, de hajlandó az acélipart 3 milliárd márkával, a hajógyártást pedig 600 millió márkával megsegíteni — feltéve, hogy az iparági vezetők „megfelelő” racionalizálási tervekkel állnak elő. A Bonnban csütörtökön tüntető acél- és hajógyári dolgozók azt panaszolták, hogy ebben a két ágazatban immár 14 százalékos a munkanélküliség, szemben a 8,9 százalékos országos átlaggal. Az NSZK gazdasága csaknem három évig tartó recesszió után rálépett a fellendülés útjára — állapítja meg most közzétett, legújabb gazdasági jelentésében a müncheni IFO kutatóintézet. Az idei év első felében a nemzeti össztermék (GNP) kisebb volt ugyan, mint 1982 első felében, de csak azért, mert a múlt év második felében jelentékeny volt a visszaesés, s ezt ez év januártól júniusig még nem sikerült maradéktalanul behozni. Az idei év második felére jósolt fellendülés motorja nem a külföldi, hanem a belföldi kereslet élénkülése lesz — véli az intézet. Elsősorban a nyugatnémet építőipartól lehet jó teljesítményeket várni. S miután rövidesen érvényüket vesztik a kormány által nyújtott beruházás-ösztönzők, várható, hogy az idei év hátralevő részében megélénkül a beruházási javak, a gépek és a berendezések iránti kereslet. Ami 1984-et illeti, a további fejlődés kilátásai nem ennyire egyértelműen biztatóak — folytatja a jelentés. A fő hajtóerőnek tartott belföldi keresletet mérsékelni fogja, hogy a Kohl-kormány gazdaságstabilizáló intézkedéseinek eredményeként az elkölthető személyi jövedelmek stagnálni, rosszabb esetben árnyalatnyit csökkenni is fognak. Úgyhogy a magánfogyasztás inkább csak 1983-ban járulhat hozzá a gazdasági gyarapodáshoz, amely egyébként nem lesz képes gátat vetni a munkanélküliség terjedésének. A munkanélküliek száma 1984- ben várhatóan 2,75 millióra emelkedik a jelenlegi 2,2 millióról, s 1990-ben a jelek szerint már 3,5 millióan lesznek munka nélkül abban az esetben, ha a GNP az évtized második felében csak évi 2,5 százalékkal gyarapszik. (A kormány nemrég közölte, hogy szerinte a munkanélküliek száma ez év végén tetőzik, eléri a 2,5 milliót, majd jövőre 2,3 millió körül stabilizálódik. Majd hozzátette, hogy a helyzet a vártnál is jobban javul.) Visszatérve az IFO jelentésére, az intézet a munkanélküliség mérséklésére azt javasolja a kormánynak, hogy bátorítsa a munkaidő csökkentésére irányuló törekvéseket. Hozzáteszi viszont, hogy arról végeredményben a munkavállalóknak kell dönteniük, hogy akarnak-e kevesebbet dolgozni, vagy sem. Ismeretes, hogy a nyugatnémet DGB szakszervezeti szövetség a heti munkaidő 5 órával való csökkentését sürgeti, azért küzd, hogy az iparban foglalkoztatottaknak heti átlag 35 órát kelljen dolgozniuk a jelenlegi 40 helyett; mindezt úgy, hogy eközben fizetésük ne csökkenjen. Az IFO nem vizsgálta meg, milyen hatásokkal járna a munkaidő 35 órára való csökkentése, de úgy véli, hogy ha a munkaidőt csak heti 38 órára mérsékelnék, akkor ez kevesebb negatív következménnyel járna a növekedésre és az árakra nézve. Az intézet szerint 1990-ig 150-500 ezer munkahely szabadulna fel, ha a heti munkaidőt 38 órára szállítanák le, attól függően, hogy a csökkentést ennek megfelelő teljes, részleges vagy nulla bércsökkentés kíséri-e. Az intézet felhívja rá a figyelmet, hogy mivel a munkaidő mérséklése együtt járna a termelékenység javulásával, 1990-ig minden valószínűség szerint csak 60 ezerrel több új munkahely szabadulhatna fel. Ami a DGB véleményét illeti: a szakszervezeti szövetség szerint a heti 35 órás munkaidő elterjesztése bércsökkentés nélkül, 1,4 millió új munkahely felszabadulásához vezetne. HU. SZOMBATTÓL EMELKEDNEK A LENGYEL LAKBÉREK Felvásárlási láz a tervezett áremelések miatt A lengyel ipar az év végéig a tervezettnél 415 millió dollárnak megfelelő értékkel nagyobb árukészletet ad át a belkereskedelemnek egyes hiánycikknek számító fogyasztási cikkekből — jelentette a PAP hírügynökség. A jelentés szerint elsősorban cipőkből, háztartási készülékekből, szőnyegekből és függönyökből nő meg a vásárlók rendelkezésére álló árumennyiség. Az AP—DJ kommentárja az intézkedést kapcsolatba hozza a lengyel hatóságok által már bejelentett, januárban hatályba lépő 7—12 százalékos áremelésekkel. Az amerikai hírügynökség értesülései szerint az áremelések hírére vidéken ismét élelmiszer-felvásárlási láz tört ki. Gorywoda, a LEMP KB gazdasági ügyekért felelős titkára ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy nagyobb, hirtelen áremeléseket nem terveznek, élelmiszerhiány nem fenyeget, s a januári drágulás a mezőgazdasági felvásárlási árak emelésének a következménye. Lengyelországban október 1-én felemelik a lakbéreket. Az intézkedés azokat érinti, akik állami (tanácsi), vállalati lakásokban, illetve más személyek magántulajdonában álló lakásokban bérlőként laknak. A lakbéremelést három szakaszban hajtják végre: az első emelésre most, a továbbiakra két év leforgása alatt kerül sor. Eddig a bérlakások havi bére 3,40 zloty volt négyzetméterenként. Az első szakaszban ezt átlagosan 6 zlotyra emelik. Az egyénileg megállapított lakbér a lakás minőségétől függően négyzetméterenként 4,20-tól 13,20 zlotyig terjedhet. A lakbérreform további szakaszaiban az átlagos lakbér tovább növekszik: 1984-ben 8, 1985-ben pedig 10 zlotyra. A lakások bére 1965 óta — mint a Trybuna Ludu írja — változatlan Lengyelországban. Ez a helyzet különböző társadalmi aránytalanságokhoz vezetett. Azonos lakásért a nem saját tulajdonú szövetkezeti lakások használói a tanácsi bérlakások bérének többszörösét fizették. Az évek óta változatlanul alacsony lakbérek közben pedig a lakások folyó karbantartási költségeit sem fedezték. A tanácsi lakások tatarozási és korszerűsítési költségeit hosszú ideje az állami költségvetésből finanszírozták. A múlt évben a bérlakások fenntartási költsége elérte az 50 milliárd zlotyt, s a lakbérek ennek az öszszegnek alig 18 százalékát fedezték. A legrosszabb anyagi helyzetben levő családok számára a tanácsi lakásalapokból rendszeres segélyt folyósítanak majd a felemelt lakbérek részleges kiegyenlítésére. E térítésmentes anyagi támogatásban elsősorban a nyugdíjasok és a sokgyermekes családok részesülhetnek — állapítja meg a LEMP központi lapja.• A Lengyelországnak hitelező nyugati kormányok — miután a szükségállapot július 22-i feloldását követően elvben már jóváhagyták az átütemezési tárgyalások újraindítását — első lépésként egy tényfeltáró delegációt küldenek Varsóba. A csoport október 3 7-ig tartózkodik a lengyel fővárosban, s főként a pénzügyminisztérium illetékeseivel tárgyal majd. Az erről szóló jelentés megvitatása után döntenek majd a kormányok a tavalyi 2,2 milliárd és az idei 2,9 milliárd dolláros lengyel adóssághátralék átütemezésével kapcsolatos hivatalos tárgyalások megkezdésének időpontjáról. (Reuter, AP—DJ, Trybuna Ludu) NAPRÓL NAPRA + A FŐVÁLLALKOZÓK MUNKÁJÁT SEGÍTŐ SZOLGÁLTATÁSRÓL és az ajánlatadás feltételeit megszigorító utasításról tájékoztatták a kamara fővállalkozói ülésének résztvevőit. (3. oldal) + A SZOVJET TEHERFUVAROZÁS HATÉKONYSÁGÁNAK JAVÍTÁSÁRA új szabályozást készítenek elő, amely anyagilag érdekeltté teszi a vállalatokat az üresjáratok és az állásidő csökkentésében. (2. oldal) + MEGMOZDULT AZ IMF-NEK NYÚJTANDÓ HITEL ÜGYE, talán van rá remény, hogy az idén összejön a hiányzó 8 milliárd dollár. (2. oldal) + MEGÉLÉNKÜLT AZ INTERNATIONAL HARVESTER franciaországi leányvállalatának forgalma. Javul az anyavállalat helyzete is. (4. oldal) + LONDONBAN AZ ÁRUTŐZSDÉKEN JEGYZETT TERMÉKEK körének kiszélesítését tervezik, többek között az almával, a tojással, a marha- és a sertéshússal. (4. oldal) + EREDMÉNY NÉLKÜL ZÁRULT A NEMZETKÖZI CUKOREGYEZMÉNYRŐL a legutóbbi genfi konferencia. A következő fordulót az egyezmény megújításáról 1984 februárjában tartják. (4. oldal) Húszévi sikeres piacellenőrzés után Ma lép életbe az 5. Nemzetközi Kávéegyezmény Az UNCTAD nyersanyagprogramja keretében 20 évvel ezelőtt hívták életre az 1. Nemzetközi Kávéegyezményt (ICA), amely a legsikeresebbnek tartott ilyen megegyezés a maga nemében. Az ICA-nak jelenleg 72 kávétermelő és fogyasztó ország a tagja, az elmúlt két évtized alatt ezek igen hatékonyan működnek közre abban, hogy ennek az — olaj után a legszélesebb körben forgalmazott — árucikknek a piacát megóvják a váratlan és a keresletkínálatnak nem megfelelő áringadozástól. Az új egyezmény életbe lépése előtt természetesen optimistán nyilatkoztak az érdekeltek. Közben a Nemzetközi Kávészervezet (ICO) londoni székhelyén, az Ünnepi hangulattól sem zavartatva, folytatódnak a tárgyalások az örökzöld témákról, a kvóták elosztásáról, a küszöbárak módosításáról, az egyezményen kívüli országok piacain értékesíthető kávé mennyiségéről. Az 1983. október 1-t követő hat éven keresztül az 5. Nemzetközi Kávéegyezmény szabályzata alapján folyik majd a világ kávékereskedelmének java része. A piacszabályozás elve ugyanaz, amely eddig is jól bevált; az egyezmény tagországai előre meghatározott mennyiségeket exportálhatnak a világpiaci ár alakulásától függően. Ha az árak kilépnek egy meghatározott sávból — ez jelenleg tonnánként 2645,5 dollár és 3086,4 dollár közé esik —, az ICO ütközőkészletének igazgatója eladással növeli, vagy felvásárlással csökkenti a világpiaci kínálatot. A jelenleg is folyó londoni tanácskozáson egyik fontos napirendi port az ezen interveniós sáv körüli alku; a termelők szeretnék kiharcolni, hogy az árakat 5 százalékkal felfelé módosítsák, a fogyasztók pedig 5 százalékos árleszállítás mellett érvelnek. Az alkudozások másik területe az exportkvóták kérdése. A kávétermelő országok, arra hivatkozva, hogy a ma kezdődő 1983/84-es termelési évben a fogyasztói készletek mintegy 300 ezer 60 kilogrammos zsákkal csökkennek, 55,9 millió kávé exportját szeretnék engedélyeztetni. A fogyasztók képviselői 56,4 millió zsákos exportkvótát elegendőnek tartanak, szerintük ugyanis a tartalékok éppenséggel 200 ezer zsákkal növekednek. Új fejlemény az is, hogy Londonban, az ICO-n belül munkacsoportot hoztak létre, amelynek az lesz a feladata, hogy figyelje az egyezmény tagjai és a kívülálló országok közötti kávékereskedelmet. A termelők ugyanis azt kívánják, hogy bírságolják meg azokat, akik nem szolgáltatnak megfelelő adatokat a kívülálló országok piacára szállított tételekről. Szembetűnő volt, hogy ezek a szállítások az utóbbi időben mértéken felül megnövekedtek. Ennek arányában harapództak el azok a félelmek, hogy az ICO-n kívüli országok reexportálhatják a megvásárolt kávét az importőr tagországokba, ezzel aláásva a nemzetközi piac és az árak stabilitását. Az 5. Nemzetközi Kávéegyezmény jelentőségét méltatva egyébként Camilo Penna, Brazília ipari és kereskedelmi minisztere a fejlődő termelő országok és a fejlett fogyasztók közötti kölcsönösen előnyös együttműködés példájaként említette az elmúlt 20 év kávépiaci beavatkozásait, amelyek viszonylagos stabilitást és biztonságot hoztak egy olyan fontos árucikk kereskedelmében, amely ma már évente 9 milliárd dollár bevételt biztosít a fejlődő országoknak. Az ünnepi alkalomból nyilatkozó szakértők is egyöntetűen állítják, hogy a kávépiac összeomlana az ICA nélkül. Egy londoni kereskedőház vezetője szerint az árak legalább 50 százalékkal esnének a kialakuló zűrzavar következtében. Alexander Beltrao, a brazil kávéintézet vezetője pedig nem minden büszkeség nélkül úgy nyilatkozott: „Hosszú növekedési szakasz nyomán sikerült erős világpiaci pozíciót kivívnunk a kávé számára. Húsz évvel ezelőtt 50 millió zsák volt a világ kávéexportja, ma ennél 15 millió zsákkal több. Ezzel párhuzamosan alakult az import is, miközben a piacra dobható kávé mennyisége 55 millió zsákról 70 millió zsákra nőtt. Ebből a fejlődésből pedig a termelők, a fogyasztók, a kereskedők, a szállítók és a kávépörkölők egyaránt hasznot húzhattak, a lehető legigazságosabb elosztás szerint. (Reuter, AP—DJ) Takarékossági csomagterv Olaszországban 1984-re Hatórás ülésén megtárgyalta és pénteken a parlament elé terjesztette az olasz kormány 1984-re szóló takarékossági csomagtervét. Az intézkedések célja, hogy az eredetileg 120 ezer milliárd lírára tervezett költségvetési deficitet 40 ezer milliárddal csökkentse. Ezért a kormány egyfelől 10 ezer milliárd líra összértékben emelni akarja az adókat, s 30 ezer milliárddal csökkenteni a kiadásokat. És bár a csomagterv részleteinek kidolgozása még hátravan, azt már tudni lehet, hogy a kabinet csökkenti a családi pótlékokat, a tehetősebb nyugdíjas, és rokkant olaszok segélyezésére költött összegeket, emeli a gyógyszerek és az orvosi ellátás költségeit, illetve a megtakarításokból származó kamatok adóját. A most elfogadott megszorítások, ha a parlament is elfogadja őket, részét alkotják majd a jövő évi költségvetésnek, amely az éves infláció 10,5 százalékra való leszorítását és a hazai össztermék (GDP) 2 százalékos növekedését irányozza elő. A szükségprogramot javarészt az kényszerítette ki, hogy az idén a vártnál rosszabbul alakultak a dolgok. A kormány közgazdászai által készített, s a csütörtök este tartott kormányülésen jóváhagyott jelentés szerint az olasz állami szektor kölcsönszükséglete az idén a tervezettnél 10 ezer milliárd lírával több, 90 ezer milliárd lesz, s 20 ezer milliárddal haladja meg a tavalyit. Nagyrészt emiatt nem teljesülnek az idei inflációs előirányzatok sem; az áremelkedések üteme 13 százalék helyett minden valószínűség szerint 15 százalék körül lesz. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a két hónappal ezelőtt hivatalba lépett Crem-kormány nem tudja maradéktalanul betartási ígéretét, hogy 1983-ban és 1984- ben 80 ezer milliárd lírára szorítja le a kölcsönszükségletet. (Reuter, AP—DJ)