Világgazdaság, 1985. január (17. évfolyam, 1/3704-21/3724. szám)
1985-01-03 / 1. (3704.) szám
JAV&L BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK I&S&I 1985. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK XVII. ÉVFOLYAM, 1. (3704.) SZÁM ARGENTÍNA TÖBB MILLIÁRD DOLLÁROS HITELCSOMAGOT KAPOTT A Buenos Aires-i kormány és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) képviselői több mint egy évig tartó kötélhúzás után december utolsó napjaiban végül is megállapodtak, hogy a 42 milliárd dolláros adósságot felhalmozó latin-amerikai ország újabb nagyszabású hitelcsomagot kaphat. Az egyezség közvetlen előzménye, hogy az adósságait akadozva törlesztő Argentínának hitelező magánbankok összeadták a már több mint egy éve kért hitelösszeg 90 százalékát. Ily módon Alfonsín argentin elnök kormánya újabb lélegzetvételnyi szünethez jutott. A megfigyelők többsége azonban szkeptikus, kételkedik benne, hogy az eddig elvesztegetett egy év után Alfonsín és kabinetje egyhamar következetes és működőképes gazdaságpolitikát fog kidolgozni. Az IMF-fel kötött megállapodás szerint a valutaalap összesen 1,06 milliárd dollár kölcsönt folyósít Argentína számára. A Buenos Aires-i kormány cserébe azt ígérte, hogy jócskán megszigorítja belföldi pénzpolitikáját, és drasztikus intézkedéseket hoz az infláció megfékezésére. Az áremelkedés üteme az utóbbi tizenkét hónap során elérte az évi 700 százalékot is, de ezt állítólag 1905 negyedik negyedére évi 150 százalákra lassítják le. Az ígéretek listáján szerepel még, hogy az idén az ország költségvetési hiányát a hazai össztermék (GDP) 5 százalékára szorítják vissza az 1984-es 10, illetve, az 1983-as 12,5 százalékról, hogy lelassítják a belföldi pénzellátás és hitelfolyósítás növekedési ütemét, s hogy még a korábbinál is rugalmasabb árfolyamrendszer alkalmazásával próbálják erősíteni az argentin termékek külföldi versenyképességét. Ez utóbbi, valamint a mértéktartó költségvetési és bérpolitika révén azt remélik, hogy az ország kereskedelmi mérlegének atívuma 1985-ben 4,3 milliárd dollárra ugrik a tavalyi 3,7, illetve, az 1933-as 3 milliárd dollárról. Az IMF pecsétje a hitelmegállapodásra szokatlan módon azután került fel, hogy néhány nappal korábban a magánbankok képviselői bejelentették: 4,2 milliárd dollár új kölcsönt folyósítanak Argentínának, továbbá 12 éves fizetési haladékot adnak annak a körülbelül 14 milliárd dolláros argentin tartozásnak a törlesztésére, amely 1882 és 1935 között esedékes. Pénzügyi megfigyelők számára a dolog azért volt meglepő, mert a magánbankok eddig mindig ragaszkodtak hozzá, hogy előbb adjon pénzt az IMF és csak utána ők. Mindenesetre e két egyezség további 590 millió dollárhoz segítette hozzá , Argentínát. Az amerikai pénzügyminisztérium szóvivője bejelentette ugyanis, hogy ezt az öszszeget nyújtja a latin-amerikai országnak — méghozzá azonnal. Néhány, ugyancsak súlyosan adósságokkal küszködő, ám szolidáris latin-amerikai ország, köztük Mexikó, Venezuela, Brazília és Kolumbia szintén felajánlott 103 millió dollárt Argentínának, így az argentin hivatalos tartalékokból lehívandó 250 millió dollárral együtt az ország napokon belül kifizetheti összesen 850 millió dolláros hátralékát. . Bár pénzügyi szakértők és politikai megfigyelők egyöntetűen üdvözlik a várva várt megállapodást, a sikert méltató kommentárok ezúttal elmaradtak. Az elemzések ehelyett arról szólnak, hogy Alfonsín elnök hivatali idejének alig több mint egy éve alatt nem tudta kimozdítani az ország gazdaságát a mélypontról. Jóllehet Perón elnöksége óta ő a legnépszerűbb argentin politikus, s támogatóinak ma is népes a tábora, szaporodnak a kormányzatnak címzett bírálatok. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Alfonsínnak még most sincs következetes gazdaságpolitikája, s hogy eddigi intézkedései kudarcba fulladtak. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója megállapítja: a Buenos Aires-i kormány abban a hiszemben élt, hogy a lazább költségvetési politikával a vásárlóerő és a bérek növelésével és az árellenőrzés bevezetésével felpörgetheti a konjunktúrát. Épp ezért alig-alig alkalmazták a takarékossági politika eszközeit. Azóta azonban kiderült, hogy ez az út nem járható, és a stabilizációhoz való visszatérés a jövőben sokkal több áldozatot fog követelni, mintha ezt a politikát időben elkezdték, volna — olvasható a nyugatnémet lapban. A kormány bizonytalankodása mindenesetre elbátortalanította az üzleti életet, amely az utóbbi hónapokban vagy radikálisan csökkentette vagy be is szüntette új beruházásait. Ráadásul Argentína legtőkeerősebb gazdasági köreiben erősen kételkednek benne, hogy a kormány gazdaságformáló testülete egyáltalán érti-e a dolgát. Már abban sem biztosak, hogy Grin-nnn gazdasági miniszter való-e a bársonyszékbe. Emiatt elég kevés a remény rá, hogy az országból az utóbbi években kiszivárgott több mint 20 milliárd dollárt a közeljövőben viszontláthatják. Alfonsín elnöknek — mondják a szakemberek — legalább olyan nehéz lesz visszaszereznie a belső üzleti élet bizalmát, mint amilyen nagy feladat volt meggyőzni a bankárokat az ország bonitásáról. (Reuter, AP—DJ) AZ OLAJÁRAK ALAKULÁSA AZ OPEC-KONFERENCIA UTÁN IS NYITOTT KÉRDÉS Sovány eredményre jutott az OPEC szokatlanul hosszúra nyúlt decemberi konferenciája az árkülönbözetek ügyében: olyan hangsúlyozottan ideiglenes egyezséget kötött, amelyhez két erősen érdekelt tagország — Algéria és Nigéria — eleve nem csatlakozott. A tizenegy ország által elfogadott átmeneti megállapodás megegyezik a Szaúd-Arábia által ajánlottal (VILÁGGAZDASÁG, 1984. december 29., 2. oldal), azaz a nehézolajak ára barrelenként 50, a közepeseké 25 centtel emelkedik, a legjobb fajta könnyűolajoké pedig 25 centtel csökken. A konferencia egyéb határozatai már ismeretesek, a tagországok nem változtattak a 29 dolláros alapáron, a 16 millió barreles napi termelési plafonon, és megállapodtak egy új, a határozatok érvényre juttatását szigorúan ellenőrző OPEC-intézmény alapításáról. Ez ügyben az értekezleten elnöklő Subroto indonéz olajügyi miniszter közölte a sajtóval, hogy öttagú miniszteri végrehajtó tanácsot hoztak létre az OPEC-szabályok betartatására. Subroto a konferenciát záró sajtóértekezleten igen visszafogottan nyilatkozott az elért eredményekről. ..Magunk is készséggel elismerjük, hogy az árkülönbözetek ügyében tett lépéseink nem feltétlenül ideálisak” — mondta. Hangsúlyozta, hogy ideiglenes megállapodásról van szó, amelyet egy miniszteri tanácskozás hamarosan felülvizsgál. Ezt a találkozót állítólag január 18-ra Genfbe hívták össze. Olajipari szakértők a mostani konferenciában annak bizonyítékát látják, hogy az OPEC eltávolodott a realitásoktól. A szervezet továbbra is abból a feltételezésből kiindulva hozza döntéseit, hogy a piaci fordulat, azaz az árak újbóli emelkedése küszöbön áll. Az erő látszatának fenntartása végett nem nyúl az alapárhoz, miközben az arab könnyűolaj a szabadpiacokon a hivatalos árnál legalább 1,50 dollárral olcsóbban kel el. Úgy, tesz, mintha a piac követelményeinek megfelelően átalakítaná az árstruktúrát, de az érintettek egy részének tartózkodása folytán intézkedéseinek kihatása nem egyéb, mint hogy a károsabb nehézolajat is nehezebben eladhatóvá teszi. Ha — ahogy az olajiparban működők látják — a mostani értekezlet legfőbb törekvése a szervezet megrendült hitelének helyreállítása volt, akkor ez az értekezlet messze nem érte el célját. Senki sem hiszi el, hogy az OPEC szétesését jelenti, ha két fontos termelő nem vesz részt az OPEC egy lényeges döntésében, de ez ma már inkább a gyengeség, nem pedig az erő jele. A szervezet a legkülönbözőbb okokból egyre több megállapodásának hatálya alól kénytelen egyik-másik tagját eleve felmenteni, és egyre-másra arra kényszerül, hogy utólag szentesítse tagjainak a megállapodásokat nyíltan felrúgó lépéseit. Ezért magukkal a megállapodásokkal már aligha lehet a piacra komoly hatást gyakorolni. Az egység hiánya komolytalanná, de legalábbis kétellyel fogadhatóvá teszi azokat a fenyegetéseket, amelyeket az OPEC a legjelentősebb szervezeten kívüli exportőrökhöz, Nagy- Britanniához, Norvégiához és a Szovjetunióhoz címzett. Arra figyelmeztette őket, hogy ha további árcsökkentéssel árháborút robbantanak ki, abban a közösen fellépő OPEC-tagokkal szemben csak ők húzhatják a rövidebbet. Sokak szerint az árak lemorzsolódása nem az OPEC fegyelmén múlik: a piacot az sem erősítené meg, ha valamennyi OPEC- tag komolyan venné az ármegállapodásokat és a termelési kvótákat Az újabb árcsökkentési hullám ellen azért szólnak érvek. Buchanan-Smith brit energiaügyi miniszter legutóbbi nyilatkozatában például azt ígérte, hogy a következő néhány héten nem változtatnak a brit olajárakon, (néhány hete vihart kavart, hogy kilátásba helyezték az árképzésben a szabadpiaci árhatás fokozott érvényesítését), és kivárják az OPEC- értekezlet piacra gyakorolt hatását. Az óvatosság mögött sokak szerint az húzódik meg, hogy a londoni kormány a brit olajárak gyengülésével ,együttjáró fontárfolyam-esést egyáltalán nem látná szívesen. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + AZ OSZTRÁK KANCELLÁR FELFÜGGESZTETTE A HAINBURGI VÍZERŐMŰ építkezési előmunkálatait a környezetvédők nyomásának hatására. (2. oldal) + A SZOVJET GAZDASÁGI HELYZET a vezető politikusok véleménye szerint javul. (5. oldal) + A KÍNAI MEZŐGAZDASÁG NÖVEKEDÉSI lehetőségei korlátozottak. (6. oldal) + A NYUGATNÉMET ARBED SAARSTAHLNAK JÓVÁHAGYOTT SZUBVENCIÓ feltehetőleg lágyít az NSZK magatartásán a közös piaci acélszubvenciókkal kapcsolatos jövendő vitákon. (8. oldal) + SVÁJCBAN DRÁGÁBBAN ÉS LASSABBAN lehet autózni január 1-től az úthasználati díjak és a sebességkorlátozás bevezetése után. (8. oldal) + A TEMAFORG JELENLEG 55 EZER TONNA TEXTIL- ÉS MŰANYAGHULLADÉKOT HASZNOSÍT, s ez a mennyiség csak akkor lenne növelhető, ha külföldről — szocialista országokból — hulladék-alapanyaghoz jutna a vállalat. (3. oldal) + A VILÁGPIACI NYERSANYAGÁRAK az idén csökkenni fognak — jósolják amerikai szakértők. (2. oldal) + AZ USA-BAN HÉTFŐTŐL MEGKEZDIK a mikroáramkörszeletek terveinek szabadalmi bejegyzését. (8. oldal) Kedves Olvasó! A magyar gazdaság életében és történetében az új esztendő — 1385 — jelentős változásokat hoz. A szabályozóváltozás főbb mozzanatai, az új vállalatirányítási formák, a gazdaságirányítás korszerűsítésére tett intézkedések órákon belül életünk részévé, munkánk rendezőelveivé válnak. Nekünk, a vállalati szférában dolgozóknak minden erőnkre szükségünk lesz, hogy eleget tegyünk a gazdasági kormányzat elvárásainak. A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöksége és apparátusa szolgálni szeretné tagvállalatait és a magyar gazdaság minden egységét. Az érdekvédelem, az érdekegyeztetés és az érdekközvetítés fontos feladatain keresztül kíván eleget tenni ennek a szolgálatnak. Meggyőződésünk és szilárd véleményünk, hogy a vállalatoknál dolgozó szakemberek ugyanazt a gazdaságpolitikát akarják megvalósítani, ugyanazt a célt akarják elérni, mint a gazdaságirányítás csúcsán dolgozó szakértők — sokszor azonban a módszerek és az eszközök a feladat megközelítése, a közös cél megvalósítása során másképp jelentkeznek. Ez természetes is, hiszen a szakmai praxis, a gyakorlati élet esetenként más módszereket sugall, mint amelyek elméleti megfontolásokból származnak. A jobb döntés, a hatékonyabb elhatározás kibontakoztatására a nézetek ütközése segíti polarizálni a legjobb véleményeket. A rendeletek születésének előkészítő fázisában, a „műhelymunkában” is ,nagyon fontos a kamarába tömörült magyar vállalatok véleményének kifejtése. 1985-ben erre nagy energiával fogunk törekedni. A hazánkban elért gazdaság eredmények jelentősek, fizetőképességünk megőrzésén kívül hazánk hitelképessége is javult, amit kevés nyersanyagban szegény kis ország tudhat napjainkban saját eredményének. A VILÁGGAZDASÁG a magyar vállalatok vezetésének rendkívül fontos és nélkülözhetetlen eszközévé, sőt információs bázisává vált. Frissen, tárgyilagosan, szakszerűen és érdekesen tudósít a világgazdaság és a magyar gazdaság minden fontos mozzanatáról és megnyilvánulásáról. Egyes cikkeit és információit a vállalati szférában további viták, megbeszélések követik. Mindez hasznos, értékes tevékenység. A lap országmellékletei fontos forrásanyagok a szakemberek számára. A vállalatvezetésnélkülözhetetlen fegyverévé vált a VILÁGGAZDASÁG. Köszönet ezért a szerkesztőség dolgozóinak. Kedves Olvasóink! Megköszönve támogatásukat és érdeklődésüket, az MKK elnöksége nevében szeretettel kívánok nagyon boldog, sikeres új esztendőt. Beck Tamás a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke Rekordévet zárt a nyugatnémet külkereskedelem A statisztikai hivatal előzetes becslése szerint az NSZK exporttöbblete 54,9 milliárd márkára emelkedett 1984-ben, vagyis nagyobb volt 1982, az eddig legjobb év 51,3 milliárd márkás eredményénél. Franzen, a gazdaságügyi minisztérium szóvivője az eredményt pozitív jelnek minősítette, amiben kifejezésre jut a nyugatnémet ipar jelenlegi magasfokú versenyképessége. A Reuter tudósítójának kérdésére válaszolva, kifejtette, hogy az 1985-ös trend valószínűleg az előző évi nyomdokain halad. A növekedés fő ösztönzője az új évben az export és a beruházás; a nyugatnémet külkereskedelem valamivel gyorsabban nő majd a világkereskedelem egészénél. „Ez azonban nem jelent automatikusan újabb kiviteli rekordot.” Bár folytatódik a kedvező irányzat, a növekedés rátája nem lesz oly nagy, mint 1984-ben, és az Egyesült Államok aligha importál annyi nyugatnémet terméket, mint tavaly. A kereskedelmi többlet növekedése nem problémák nélkül való jelenség, kiválthatja a partnerek reakcióit. Az NSZK-nak azonban pozitív mérlegre van szüksége — hangsúlyozta a szóvivő, hogy ellensúlyozhassa az idegenforgalom és a szolgáltatások importjában jelentkező kiadásokat. (Reuter) Az USA-ban módosítják az embargólistát Az Egyesült Államokban rövidesen új exportszabályokat tesznek közzé és könnyítik a személyi számítógépek, valamint egyéb hasonló jellegű műszaki berendezések exportját a szocialista országokban jelenti, jóll értesült kormányforrásokra hivatkozva, a Reuter hírügynökség. A rendszabályok előreláthatólag még az év elején napvilágot látnak. Mint ismeretes, néhány hónappal ezelőtt a szocialista országokkal fenntartott kereskedelmet ellenőrző, párizsi székhelyű úgynevezett COCOM-bizottság részben szigorításokról döntött és elhatározta több, a legmodernebb technológiát hordozó termék kivitelének szigorítását, viszont enyhítette többek között a kisebb mértékű személyi számítógépek kiviteli szabályait azzal az indoklással, hogy olyan technológiáról van szó, amelyet már a szocialista országokban is jól ismernek és alkalmaznak. A COCOM-ot 1949-ben hozták létre azzal a feladattal, hogy korlátozza a katonai szempontból kényesnek minősített technológia eladását a szocialista országoknak. Tagjai a NATO-országok (leszámítva Izlandot és Spanyolországot), valamint Japán. (Reuter)