Világgazdaság, 1985. február (17. évfolyam, 22/3725-41/3744. szám)

1985-02-01 / 22. (3725.) szám

NYERSANYAGPIACOK A nyersanyagpiacok A tavalyi utolsó negyedév nyersanyagár-alakulásának értéke­lése kételyeket támaszt az idei évre vonatkozó árelőrejelzések meg­bízhatósági fokával kapcsolatban. Legtöbben ugyanis úgy vélik, hogy az élénkülő kereslet hatására enyhül az áresésekben kicsúcso­sodó kínálati többlet nyomása. Azaz az 1985-ös nyersanyagpiaci árak az ideinél magasabbak lesznek. Az inflációs spirál mozgása következtében ennyit — végül is — bizton ki lehet jelenteni. Nem érdektelen éves összehasonlítást tenni a nyersanyagárak mozgásáról: a tavalyi átlagszint elmaradt az 1980-as magasságtól, de meghaladta a recesszió mélypontján, 1982-ben mért értékeket. A tőkésországok gazdasági fellendülése azóta azonban nem a koráb­ban megszokott módon ragadta magával a nyersanyagárakat. Alá­támasztja azokat a véleményeket, hogy a nemzetközi konjunktúra és a nyersanyagpiaci árszint közötti elméleti összefüggés lazuló­­ban van. Az 1982-ben kezdődött konjunk­túrahullám egyik sajátossága, hogy gerjesztője sokkal inkább a fogyasztói kereslet, semmint — a fellen­dülés tartósságát illetően biztatóbb — ipari beruházási szükségletek növekedése. Ehhez társulnak bizonyos strukturális változások, ame­lyek hosszú távon negatívan hatnak a nyersanyagpiaci ártrendekre. Ilyen például, hogy — különösen a fejlett országokban — a szol­gáltatási szektorból származik a GNP egyre nagyobb hányada, to­vábbá, hogy az anyagfelhasználásban fokozatosan terjednek a taka­rékos módszerek. Ennek eredményeként a GNP egységnyi növeke­dése olyan fontos nyersanyagok, mint például az acél, a réz, az ólom, a horgany, az ón, a kőolaj és az alumínium fajlagos felhasz­nálásának csökkenésével jár együtt. A tavalyi utolsó negyedévben is, érvényesültek az előbb elmon­dottak, avval kiegészülve, hogy e három hónapban a dollár különös ereje tovább nehezítette a tisztánlátást. Míg ugyanis a dollár felér­tékelődött a nyersanyagpiacokon, más valuták leértékelődtek. Ez jól illusztrálható a Reuter, illetve a Moody nyersanyag-árindexek ala­kulásával. (Mindkét index bázisa 1933, mindkettő számításaiból hiányzanak a kőolaj és származékai, valamint vegyipari alapanya­gok — egyébként, ha szerepelnének is, az sem változtatott volna a vizsgált időszak áralakulásáról kialakított képen. A némileg eltérő áruféleségek számbavétele mellett különbség továbbá, hogy a Moody-index kizárólag az USA legfontosabb piacainak mozgását regisztrálja.A negyedik negyedévében előző negyedév végi 1150 fontról. Jó esélyt lát arra is a New York-i cég, hogy az amerikai jegyzés az első negyedév végére vagy a má­sodik elejére tonnánként 1433—1542 dollárra emelkedik az 1934 végi 1256 dollárról. Chile költségvetésé­ben is évi átlagban 1433 dolláros árat vett alapul, bár vérmesebb kor­mánytisztviselők inkább 1530 dollá­ros átlagárra alapozták volna ter­veiket. Az óvatosabbak azonban rá­mutatnak, hogy egy hirtelen ár­emelkedés a­­ leállított kapacitások újbóli beindítására ösztönözne, s ez túlságosan is növelné a kínálatot. On Az ön londoni jegyzése októberben újból megközelítette a még soha el nem ért tonnánkénti 10 ezer font sterlinget, decemberben pedig már a havi átlag is súrolta ezt az „álomhatárt”. Kuala Lumpurban viszont, ahová október 1-vel költö­zött át Penansból az ónegyez­­mény szempontjából irányadó tőzs­de, az egész negyedéven át a kilo­grammonként 29,15 ringgitben rög­zített­­ küszöbáron tartózkodott a jegyzés. Pontosabban: az ütköző­készlet igazgatójának intervenciós vásárlásokkal sikerült a minimu­mon tartania. Ártámogató vásárlá­sainak Londonban más ok volt, így próbálta mérsékelni a két tőzsde jegyzései közötti, valutáris okokkal magyarázható különbséget. Túl nagy mozgástere nem volt, s emiatt december végén már 400 font ster­­linges felár mutatkozott a Kuala Lumpur-i jegyzés javára a londoni azonnali árral szemben. Bár ez a kettősség nemcsak a tisztánlátást zavarja, hanem a fo­gyasztóknak és a termelők egyné­­melyikének is komoly anyagi hát­rányt jelent, az öntanács (ITC) legutóbbi, december közepi ülésén sem kapott felhatalmazást az ütkö­zőkészlet igazgatója, hogy például a dollár/font árfolyam további elto­lódása esetén a küszöbár alatt is tevékenykedhessen. Az ülés egyéb­ként változatlanul hagyta az ön­­egyezmény által tartani hivatott ár­­sávot, és továbbra is közel 40 szá­zalékos termeléskorlátozást rendelt el az 1982. április előtti szinthez vi­szonyítva. A fő szabályozó eszközök folya­matossága azonban nem az egyez­ménnyel kapcsolatos általános elé­gedettség bizonyítéka. A Metál Bul­letinben megjelent szerkesztőségi cikk annak a véleménynek ad ki­fejezést, hogy az egyre inkább csak termelői és azon belül is elsősorban a malaysiai érdekeket, de azokat is csak felemásan érvényesítő nemzet­közi ónegyezmény sürgős reformra szorul, máskülönben a termelők kartellja léphet a helyére (lásd VI­LÁGGAZDASÁG, 1935., január 8., 6. oldal). Az Öntermelő Országok Szerve­zetének (ATPC) hat tagországa még októberben tanácskozott. Tízpontos nyilatkozatban biztosították támoga­tásukról az ITC árstabilizáló erőfe­szítéseit, a fogyasztó országok tá­mogatását kérték a piac megszilár­dításához, új alkalmazásokat kifej­lesztő és propagáló központ létre­hozatalát határozták el, s csatlako­zásra szólították fel Brazíliát. A brazil bányaügyi miniszter azonban csak arra tett homályos ígéretet, hogy a brazilok új piacok megszer­zése céljából sem adják , a többiek­nél olcsóbban az ónt. Az ónegyezmény reformját szor­galmazók egyik fő érve, hogy a magas árakhoz vezető mostani me­rev szabályozás visszaveti a fo­gyasztást, és a termelést is. Az ITC gazdasági és árbizottságának no­vemberi ülésén kiadott statisztikai adatok és előrejelzések csak rész­ben igazolják ezt a borúlátást. Igaz, hogy a felhasználás 1972-ben 154 ezer tonnára zsugorodott az 1977 — 79-es évek 185 ezer tonnás átlagá­ról, 1934-ben azonban mintegy 161 ezer tonnára bővült, s 1937-re to­vább emelkedhet, 167 ezer tonnára. Miután a termelés 205 ezer tonná­ról 171 ezerre esett az 1981—83-as években, tavaly tovább süllyedt, mintegy 158 ezer tonnára. Egyhar­­madával, 18 ezer tonnára emelke­dett viszont az ITC-hez nem csat­lakozott Brazília óntermelése, a fo­gyasztói státusú Angliáé pedig 4000 tonnáról csaknem 5000-re. Ilyenfor­mán és a nehezen korlátozható ón­csempészet miatt alig mérséklőd­tek, és még mindig 70 ezer ton­nára rúgnak az árakra nyomasz­tóan ható fölöslegek. Csak a ki­egyenlítő készlet fenntartásának ka­matköltsége heti egymillió fontra rúg. A felhasználás távolabbi kilátá­sait illetően érdemel figyelmet a lágyforraszt gyártó Cie­ Francaise de l'Etain múlt év végi bezárásá­nak indoklása: a francia és a nyu­gat-európai forrászeladási lehetősé­gek általános romlása miatt nincs mód a francia szükségletek egyhar­­madát fedező, évek óta vesztesé­ges üzem további működtetésére. Derűlátó vélemények is elhangzot­tak viszont a Londonban rendezett harmadik nemzetközi ónozott lemez­­konferencián. Az Önkutató Intézet a jövőbe vetett bizalom jeleként értékelte, hogy az utóbbi tíz évben 16 új elektrolitikus ónozó vonalat avattak fel, és további hét új gép­sor beállítását tervezik. Az ITC szakértői azonban a leg­jobb esetben is csak stagnálásra, rosszabb esetben viszont évi 2 szá­zalékos csökkenésre számítanak az ónozott lemez felhasználásában. A fogyasztásnak a fejlett országokban, mindenekelőtt az USA-ban várha­tó évi 1,5 százalékos visszaesését csak ideális esetben egyenlítheti ki a világ egyéb­ régióiban jelzett évi 1—3 százalékos bővülés. A bevo­nat vékonyodásából eredő évi 1—3 százalékos ónmegtakarítást is fi­gyelembe véve, évente 2—4 száza­lékkal kevesebb ónra lesz szükség a legfontosabb alkalmazási terüle­tén. A Shearson Lehman cég sze­rint viszont az ónozott lemez ver­senyképessége javulni fog fő vetély­­társával, az alumíniummal szem­ben, amelynek világpiaci ára jóval kevesebben ingadozott, mint akár az acéllemezé, akár az óné. Ólom Az eladók szempontjából kedve­zően alakultak tavaly az alapvető statisztikai adatok az ólomnál. Augusztus végéig a tőkésországok felhasználása 6 százalékkal volt na­gyobb, mint 1983. első nyolc hónap­jában, a finomítás teljesítménye 2 százalékkal nőtt, a kibányászott érc ólomtartalma pedig 5 százalékkal esett vissza. Ez utóbbi az USA, Ausztrália és Peru ólombányáiban bekövetkezett munkabeszüntetések­nek tulajdonítható. A sztrájkok a legtovább — az egyik cégnél kilenc hónapig — Missouri államban, az USA atomövezetében tartottak, de még az év vége előtt ott is befeje­ződtek. A sztrájk­mozgalom vártnál előb­bi beszüntetése nem sokkal azelőtt kiadott előrejelzésének módosításá­ra késztette a Shearson-Lehman céget: a becsült jövő évi átlagár 390 font helyett csak valahol 320 és 390 font között lesz tonnánként (idén 330 font sterling volt).­­ A washingtoni kereskedelmi mi­nisztérium becslése már a sztráj­kok után készült. Eszerint az USA elsődleges ólomtermelése 1935-ben 28 százalékkal 550 ezer tonnára bő­vül, a finomított ólom bevitele pe­dig hasonlóképpen erőteljesen, 125 ezer tonnára csökken. Az USA ólomfelhasználása 2,5 százalékkal mérséklődik. Akkumulátorok gyár­tására jövőre az ideinél 1,7 száza­lékkal kevesebb ólmot, 870 ezer tonnát használtak fel. Ha a wa­shingtoni környezetvédelmi ható­ság, mint tervezi, felére korlátozná a benzin maximális ólomtartalmát, ez 30 százalékkal csökkentheti az üzemanyagokba kerülő ólom meny­­nyiségét. Nő viszont, mintegy 2 szá­zalékkal, a festékanyagokhoz fel­használt mennyiség. Az ólom hosszú távú fogyasztási kilátásai világszerte rosszak: az ólommentes üzemanyagokra való áttérés a vártnál gyorsabban halad. Jelenleg még e célra jut a világfel­használás 6—8 százaléka. Az új technikai eljárások az autóakkumu­látorok ólomszükségletét is mérsék­lik. Új alkalmazásokat pedig mind­eddig nem sikerült találni. Ilyen­formán az ólom pozitív tulajdonsá­gainak propagálását tűzhette kam­pánya céljául a Lead Development Association. A szervezet szerint el­túlozzák az ólom veszélyeit, miköz­ben a környezetvédő és biztonsági alkalmazások alig kapnak publici­tást. Horgany Rekordmennyiségű, 5 millió ton­na horgany került ki tavaly a bá­nyákból. A vas, az alumínium és a réz után legnagyobb mennyiség­ben termelt fém felhasználása is dinamikusan, 4 százalékkal bővült. A tavasszal váratlanul megélénkült kereslet­ májusban 9 éves csúcsra, tonnánként 800 fontra nyomta fel a londoni fémtőzsdei jegyzést. A termelés ezt követő felfuttatása vi­szont átmenetileg 600 font alá ve­tette vissza az azonnali árat, amely az év végére ismét 700 font köze­lébe került. A májusban minden idők legma­gasabb szintjére, tonnánként 1090 dollárra felemelt európai termelői ár több lépésben korábbi szintjéig esett vissza. Utoljára október ele­jén szállította le, — először három horganytermelő — 950-ről 890 dol­lárra, a többiek viszont 900 dollár­ra, és ez is maradt az árbázis egé­szen az év végéig. A tőzsdei jegyzés és az európai termelői ár időnként meglehetősen távol került egymástól: az USA-n kívül alkalmazott félhivatalos ár legutolsó csökkentése után (!) mint­egy 150 dollárral volt magasabb a standard minőségű (minimálisan 99,3 százalékos) tisztaságú horgany tőzsdei jegyzésénél. A tetemes ár­különbséget azzal magyarázták, hogy a tőzsdei jegyzés nem­ mérv­adó egy olyan kontraktusnál, amelynek napjai meg vannak szám­lálva. Mint ismeretes, szeptember 3. óta a jó minőségű (high grade) horganyt is jegyzik Londonban, és a jövőben a fémtőzsde nem kíván foglalkozni a gyengébb minőségű áruval, amely jelenleg már csak 20 százalékkal részesedik a világter­melésből. A tisztább (99,95 százalékos) horganykontraktus startja a várt­nál rosszabbul sikerült, tőzsdei for­galma töredéke csak a már elpa­­rentált standard minőségűének. Ezt egyesek annak tulajdonítják, hogy a horganykontraktus korszerűsítésé­nek élharcosai jobban örültek, vol­na a szupettisztaságú, 99,99 százalé­kos minőség bevezetésének, s túl­ságosan keveset szállítanak a tőzs­dére a 99,95 százalékos áruból. A horgany kilátásait illetően a Shearson-Lehman cég borúlátó: a felhasználás 1985-ben csak 2, 1986- ban pedig 1 százalékkal bővül, az átlagár pedig mindkét esztendőben az ideinél alacsonyabb szinten, ton­nánként 600 font körül alakul, fel­téve, hogy a termelés nem nő olyan ütemben, mint 1984-ben. Ezüst A korábbi évek heves kilengései­vel összehasonlítva, szűk határok kö­zött mozgott az ezüst ára a tavalyi évben. A spekuláció, amely évtize­dünk elején kétszer is rajta vesz­tett, kevésbé kockázatos terepet ke­resett magának. A Shearson Leh­man­ American Express elemzése szerint a nemzetközi pénzügyi rend­szer korszerűsödése megfosztja az ezüstöt védőpajzs szerepétől gazda­sági és politikai válságok idején. * az ezüst pénzügyi irányultságú fém­ből ipari fémmé alakul át. Ipari alkalmazása 1979-ig dina­mikusan­ bővült a tőkés or­szágokban, s tavaly elérte a 13 880 tonnát. A következő évi közel tízszeres ár­emelkedés helyettesítési folyamatot indított el, aminek következtében Horgany, font sterling/tonna too 300 A REUTER ÉS A MOODY NYERSANYAG-ÁRINDEX ALAKULÁSA (átlagok) 1984. okt. 1984., nov. 4.984. dec. 1984. 1. n.é. 4984. II. n.o. 4984. III. n.o. 4983-as átlag Reuter 1887.65 1876.0 1899.­16 1979,25 1980,5 1876.79 1823,42 Moody 961,23 979,40 972,95 1053,5 1071,2 1006.72 1051,1 on,font sterling/tonna ólom, font,sterling/tonna 700 600 500/ 400 f 1983 1982 ***"'------. -----l. II. III. IV. V. VI. VII. Vili. IX. x. XI. XII. FÉMEK Réz Szembeszökő eltérést mutatott a réz áralakulása két fő piacán 1034 utolsó negyedében: Londonban, föl­felé tartva, egy-másfél éves csúcso­kat döntögetett, New Yorkban vi­szont csak árnyalatnyit javult. Az eltérés csak részben magyarázható az angol valutával szemben meg­erősödött dollárral. A Blick durch die Wirtschaft ér­tékelése szerint a napi konjunktu­rális szempontokat előtérbe helye­ző New York-i Comex-szel szemben a londoni fémtőzsde jóval nagyobb figyelmet szentel a keresleti-kíná­lati tény­ezőknek. November végén például­­ hosszú idő után először — tetemes áremelkedéssel reagált néhány termelő ország helyenként sztrájkokban is kifejezésre jutó bel­politikai problémáira, amelyeket korábban nem találtak az ellátás szempontjából nyugtalanítói­ak.­­Most viszont az elemzések nyoma­tékosan figyelmeztetnek Chile és Peru, valamint Zambia és Zaire gazdasági és politikai nehézségeire, amelyek Peruban december elején vis maior közlését is kikényszerí­­tették. A tonnánkénti 1100 dolláros lé­lektani határt áttört rézár sem éri el azonban a tőkés réztermelők többségének költségszintjét. Az USA rézipara emiatt néhány év alatt 1,5 millióról évi 1­­millió tonnára csök­kentené elsődleges termelését. Stag­nált vagy csökkent a CIPEC alapí­tó tagjainak kibocsátása is, Chilét kivéve, amely tavaly, az USA-t megelőzve, az első helyre került a réztermelők sorában. S bár a Réz­­termelő Országok Kormányközi Ta­nácsának november végi párizsi ülésén elhatározták, hogy a szerve­zet a jövőben koordinálni fogja tagjai fellépését a határidős piaco­kon, a finanszírozás részleteinek megtárgyalását későbbre halasztot­ták, azt pedig eleve kizárták, hogy e célra ütközőkészleteket halmozza­nak fel. Ismerve a tagországok leg­alább annyira ellentétes, mint egy irányba mutató érdekeltségét, meg­figyelők szkeptikusan szemlélik a CIPEC újabb elhatározását. A Fi­nancial Times lakonikusan csak­ annyit mond róla: senki sem hiszi, hogy működhetne. A londoni gazdasági napilap elemzésében rámutat: napjaink technikai forradalma a réz ellen hat. A sokat emlegetett helyettesí­tési és miniatürizálási folyamatról ezúttal nem szólva, arra emlékez­tet, hogy az éves rézfelhasználás több mint egyharmada származik rézhulladékból, s ez az arány állan­dóan nő. Mindamellett a tavalyi negyedik negyedév várakozáson felüli ár­emelkedést hozott, és a New York-i Drexel Burnham Lambert cég sze­rint a hossz az idei első negyedév­ben is folytatódik. 1934-ben Japán­ban és az­ USA-ban is mintegy 10 százalékkal, Nyugat-Európában pe­dig 3,2 százalékkal nőtt a rézfel­­használás, a tőkés világtermelés vi­szont csak 1,6 százalékkal emelke­dett. Bár a szocialista országokba irányuló nettó rézexport csökkenő irányzata (az 1933-as 355 ezer ton­náról tavaly 200 ezerre süllyedt, az idén pedig 130 ezer tonna körül várható), a nyugati országokban levő rézkészletek is süllyednek — a tavalyi 350 ezer tonna után idén újabb 209 ezer tonnával. Rendkívül leapadtak a tőzsdei készletek is, különösen a jó minőségű áruból. E részleges áruhiánnyal, a kamatcsök­kenéssel, végül pedig a réz hosszú távú áralakulásával kapcsolatos bo­rúlátással magyarázható, hogy mindkét tőzsdén leszűkült a határ­idős jegyzéseknek a napi árral szembeni szokásos felára, és öt éve nem tapasztalt fordított piac, úgy­nevezett backwardation kialakulása is felvetődött. A Drexel Burnham Lambert ja­nuár első napjaiban kiadott jelen­tése szerint a jó minőségű (HG) réz háromhavi jegyzése tonnánként 1200 font sterling felé vesz irányt az Réz, font sterling/tonna 1935. FEBRUÁR 1.

Next