Világgazdaság, 1985. március (17. évfolyam, 42/3745-63/4066. szám)

1985-03-01 / 42. (3745.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1985. MÁRCIUS 1. PÉNTEK Zavaros politika — egyértelmű, jó irányba haladó gazdaság BONNI ELŐKÉSZÜLETEK­­ A TŐKÉS CSÚCSKONFERENCIÁRA Az ország helyzetéről adott szerdai nyilatkozatában a nyugatné­met kancellár jónak minősítette a gazdasági helyzetet, és lenyesege­tett néhányat azokból a vadhajtásokból, amelyek elburjánzását az utóbbi heteikben és hónapokban passzívnak nem is mindig mondható jóindulattal szemlélte. Fellépett — írja a Reuter bonni tudósítója — saját pártjának azon tagjai ellen, akik hajdani német területeket igényelnek vissza. A kijelentés háttere — folytatódik a tudósítás — a bonni félelem május 8-ától, a német fegyverletétel 40-ik évfor­dulóján elhangzó megállapításoktól. A bonni vezetők nemcsak a környező — elsősorban a keleti — szomszédoktól tartanak. Elég porcelán tört már össze a szélrózsa ellenkező irányában is. A kancellár presztízsének — szavazatokban is kifejeződő — növeke­dését várta a hét tőkés hatalom május elején tartandó bonni csúcskonferenciájától és Reagan arra következő hivatalos látogatásá­tól. De a díszvendég kénytelen látogatását két nappal megrövidí­teni, különben az NSZK-ban érné a kapituláció évfordulója, és ezt vendéglátói semmiképp sem szeretnék. Nem nagyon tudják eldön­teni, hogy kit győztek le 40 évvel ezelőtt: a nácikat vagy a németeket, mi volt május 8-a, a vereség napja vagy a felsza­badulásé, melyik szövetségről illő beszélni ezen a napon: a Hitler elleniről-e vagy a NATO-ról. Ezért Reagant rávették, hogy utazzék hamarább haza, május 8-án pedig a strasbourgi parlamentben tart­son beszédet, kizúrva az előbb meghívott Pertinit, az olasz államfőt, az egykori antifasisztát. A gazdasági helyzet csakugyan javul. Stoltenberg pénzügyminisz­ter a hét elején bejelentette, hogy fölfelé módosítják az idei növe­kedésre vonatkozó előrejelzést: 2,5 százalék helyett 2,7 százalékos ex­panziót várnak. Közölte, hogy a rossz januári statisztika ellenére is bízik a munkanélküliség csökke­nésében. Kifejtette, hogy az ame­rikai, a japán, a svájci foglalkoz­tatottsági helyzet azért kedvezőbb, mert a közületi szektor kiadásai a nemzeti össztermék 35 százaléka körül mozognak ezekben az orszá­gokban, az NSZK-ban viszont a GNP 48 százalékára rúgnak. A ta­nulság: tovább kell csökkenteni a kiadásokat, erősíteni kell a nem­zetközi összefogást. Már a májusi csúcsértekezletre utalva kijelentet­te, az ipari országoknak együtt és nem egymás ellen kellene megol­daniuk a­ valutáris és a kereskedel­mi problémákat. A pénzügyminiszter véleményével összecseng a Reuter szemleírójá­­nak összegezése. Az alapok kétség­kívül megbízhatók: a termelés nő, az export virágzik, minimális az infláció, a munkásk­öl­tségek kis­mértékben és ellenőrzötten emel­kednek, állapítja meg, szakértőkre hivatkozva, az újságíró. Tekintettel a költségvetési deficit lefaragásában, elért eredményekre (amit a szakemberek a gazdasági stratégia központi elemének tarta­nak), illetve a konszolidáció egyéb sikereire, a közgazdászok ma már kevésbé félnek a dollár irányzatá­nak előbb-utóbb csak bekövetkező fordulatától. Ha emiatt visszaesne az Egyesült Államokba irányuló export, úgy ezt ellensúlyozza majd Nyugat-Európának — az NSZK hagyományosan legfontosabb pia­cának — megnövekedett érdeklődé­se. Az export megtorpanásának va­lamikori esetleges veszélyénél köz­vetlenebb gond a dollár felívelésé­nek hatása az importárakra és az inflációra. Az év eleje óta a márka 9,5 százalékot vesztett értékéből a dollárhoz képest, ugyanakkor a dollárimport részaránya növekszik. 1984 utolsó negyedében már az összes import 29,9 százalékára rú­gott. Januárban a dollárért vásá­rolt olaj tonnáját 667,51 márkás áron forgalmazták, szemben az előző év januárjának 629,11 már­kás árával, holott közben­­az olaj termelői ára dollárban számotte­vően esett. Ma még nem hárítják át az eladók a megemelkedett im­portárakat a fogyasztóra, de ez ha­marosan elkerülhetetlenné válik, és ez a beígért 2,3 százalék fölé fogja hajtatni az inflációt, miköz­ben az ipar az expanziót támogató lazább pénzpolitikára szeretné rá­venni a Bundesbank­ot. Az iparhoz közelálló kutatóinté­zeteknek emellett más, általáno­sabb kifogásai is vannak a gazda­ságirányítással szemben. Ezek, rö­viden összefoglalva, így hangza­nak: A bérköltségek színvonala még mindig magas, a munkapiaci r­­ugalmasság nem kielégítő. A költ­ségek oldaláról nézve nincs mit szembeszegezni a fejlődő országok nyomasztó árukínálatával. Ami a technikailag­élenjáró termékeket és a leghaladottabb termelési eljárá­sokat illeti, még mindig sok a gyönge láncszem. Az adók és a szociális juttatások fékezik a nö­vekedést és a munkaalkalmak gya­rapítását. A piaci szabályozások és a szubvenciók elállják az utat a szerkezetváltás előtt. A ma még a holnap gondjai, il­letve a távolabbi jövőbe vetített akadályok ellenére a közgazdászok túlnyomó többsége — összhangban a Bundesbank legutóbbi jelentésé­ben elhangzottakkal — úgy véli, hogy a tavalyi konjunktúra idén is folytatódik, s valószínűleg erő­sebb lesz az előző évinél. E kon­junktúrának pedig a­ robusztus ex­port és a beruházási javakra irá­nyuló belföldi kereslet fokozódása lesz a két tartóoszlopa. Ezen a vé­leményen van az ,,öt bölcs”, a kor­­m­ány szakértőinek tanácsa. Azt várják — írja a Die Zeitben kö­zölt cikkében e tanács titkára —, hogy „a dinamikus verseny új ter­mékeket, új, modern, versenyképes technológiát és több munkaalkal­mat hoz felszínre”. Az ipari és kereskedelmi kama­rák csúcsszerve, a DIHT a vállala­tok növekvő optimizmusáról ad szá­mot. A múlt héten közzétett fel­mérés szerint, amely 14 ezer válla­lat­ megkérdezésén alapszik, tovább erősödik a konjunktúra. Az export­ mellett különösen a beruházások fokozódása jelent biztosítást. Igaz, még mindig túltengenek a moder­nizáló, racionalizáló beruházások, de ismét­­ növekszenek a kapacitások kiépítését szolgáló invesztíciók is, ha most még nem észlelhető is , több munkahelyet ígér. (Az i-fO jelentése még egy lépéssel to­vábbmegy: „hosszú idő után most először a munkanélküliség csökke­nésével is számolni lehet”.) A DIHT felmérése szerint min­denekelőtt a gépek és berendezések előállítói, az elektrotechnikai vál­lalatok, a finommechanikai és az optikai ipar növeli a beruházások­ra fordítandó összegeket. De bő­víti az invesztíciókat a­­vegyipar és az acélipar, meg néhány köny­­egűipari ágazat is. Hasonló követ­keztetésekre jut a Frankfurter All­­gemeine­n Zeitung legutóbbi kon­junktúrajelentése, amely rámutat, hogy kitűnő évre számít a papír­ipar, a hajóépítőipar pedig lassan túljut a strukturális válságon. Za­varok vannak viszont a katalizátor beszerelése körüli huzavona­ miatt a gépkocsiiparban, amely december­ben 25 százalékkal kevesebb rende­lést kapott, mint az előző év utol­só hónapjában, továbbá az egyre rosszabb helyzetbe kerülő építő­iparban. A gazdaság alakulásáról szólva, a Reuter bonni tudósítóm meg­jegyzi: Kohl kancellár kedvtelve idézi az olyan külföldi sajtóhan­­gokat, amelyek a jelenlegi élénkü­lést az 50-es és a 60-as évek gaz­dasági csodájához hasonlítják. De ez nyilvánvaló túlzás — teszi hoz­zá a tudósító. Ez még messze van a csodától, ez többé-kevésbé jó alapokon nyugvó, lassú, de tartós­nak ígérkező fejlődés. Március elején tartományi vá­lasztások lesznek a Saarvidéken, majd később Nyugat-Berlinben, Észak-Rajna-Vesztfáliában. Ekkor ki fog tűnni, hogy a jobb gazda­sági helyzet (amitől persze, nem választható el a 2,6 millió mun­kanélküli szem) eléggé meggyőző érv a kancellár és a mögötte álló jobbközép koalíció mellett. Több fény fog derülni majd arra is, mi­ként szembesítik a választók a kor­mány meghirdette „fordulat” er­kölcsi megújhodásra vonatkozó­ té­ziseit a közéleti színvonal nyilván­való süllyedésével, a Filcsc-afférral és­­ a többi, botránnyal. És , tisztább kép alkotható majd arról, hogy a fordulat , kezdetben rejtve,­ alig lát­hatóan érvényesülő politikai ele­mei, amelyek a legutóbbi­­„határ­­vitákban”, azután a fegyverletétel évfordulója körüli tragikomikus zűrzavarban kirajzolódtak, tetsze­nek-e a nyugatnémetek többségé­nek. Lesz valami válaszféle vagy legalábbis jelzés, utalás arra néz­ve, hogy a kormány homályos, két­értelmű, de azért felismerhetően jobbra húzó, a környező országok irányában elért eredményeket vi­szonylagossá tevő taktikája to­vább mélyíti-e a feldolgozatlan múltból eredő ,indentitási válságot, vagy pedig visszatetszést szül. V. J. NAPRÓL NAPRA A NYUGATI CÉGEK ÉRDEKLŐDNEK A SZOVJET földgáz iránt. (2. oldal) SZEMÉLYES KAPCSOLATOK NÉLKÜL LEHETETLEN EREDMÉNYEKET ELÉRNI TÖRÖKORSZÁGBAN — hang­súlyozta hazánk ankarai tanácsosa a kamarában. (3. oldal) FOLYTATÓDIK AZ ACÉLCSŐVITA AZ USA ÉS AZ EGK között, s napirendre került a félkésztermék exportjának kor­látozása is. (4. oldal) URUGUAY ÚJ POLGÁRI VEZETÉSE nehéz gazdasági hely­zetet örökölt. (2. oldal) A SZOVJETUNIÓBA MENŐ GABONASZÁLLÍTMÁNYOK A BALTI-TENGERI JÉG miatt a hamburgi kikötő tranzitforgal­mát duzzasztják. (4. oldal) LENGYELORSZÁG SZOVJET SEGÍTSÉGE­­ AZ ENERGIAHIÁNY LEKÜZDÉSÉRE Súlyosbodni látszanak a kelet-európai energiagondok. Lengyel­­országban a nagy hideg és a földgázimport akadozása miatt szá­mos üzem áll, s e problémáról a héten két lengyel—szovjet talál­kozón is szó volt. Csehszlovákiában — úgyszintén az energiaszűke miatt — januárban húszszázalékos, februárban ennél is nagyobb arányú volt az átlagos napi termeléskiesés a gazdaságban. Bulgáriá­ban — mint ismeretes — áramkorlátozásokat rendeltek el, majd megváltoztatták sok vállalat munkarendjét, s ideiglenesen kevesebb gyors- és személyvonatot közlekedtetnek. Szovjet segítséget kért a lengyel energiaellátási zavarok enyhítésé­hez a lengyel vegyipari és köny­­nyűipari miniszter. Edward Grzy­­na ezen a héten tárgyalt Alek­­szej Petriscsev szovjet ásványimű­­trágya-gyártási miniszterrel, főleg arról, hogyan csökkenthetnék a termeléskieséseket a lengyel vegy­iparban és könnyűiparban. Az év eleje óta rendkívül sú­lyossá vált a gázhiány Lengyelor­szágban — írta tegnapi számában a Zycie Warszawy című lap. Üveg­gyárak, acélöntödék, vegyipari üze­mek állnak, mert hiányzik a föld­gáz. Sok helyen az üzemeknek csak annyi gázuk van, amennyivel fenntarthatják a különböző terme­lőberendezések hőmérsékletét, de termelésre már nem futja; az er­re használt gáz pedig egyértelműen veszteség. A lengyel kőolaj- és földgázbá­nyászati vállalat igazgatója. Jerzy Tombak szerint a hiánynak nem­csak a kemény tél az oka, hanem a felelőtlen tervezés és más körül­mények is. Igaz, hogy az ötven napja tartó rendkívül hideg idő­járás miatt a lakosság gázfelhasz­nálása megnőtt, s kevesebb jut az iparnak. Tombak szerint a másik ok az, hogy a hidegben akadozik a Szovjetunióból érkező csővezeté­kes földgázszállítás is, mert gyak­ran keletkeznek jégdudók a veze­tékben. Emiatt napi 5 millió köb­méterrel kevesebb szovjet iola­­gázt kap Lengyelország, összeha­sonlításképpen: az ipari fogyasztók az­ utóbbi időben napi 11 millió köbméter földgázt kapnak, szük­ségletük viszont napi 17,5 millió köbméter lenne. A termelési zavarok harmadik fő oka az, hogy a tervek kidolgo­zásakor lényegesen több gázzal számoltak, mint amennyi egyálta­lán rendelkezésre állhatott, vagyis — fogalmazott Tombak — papíron többet osztottak el, mint amennyi volt. A mezőgazdaság kiemelten kezelt támogatása céljából ugyanis elhatározták, hogy nitrogénműtrá­gya gyártására 400 millió köbmé­terrel több földgázt adnak a vegy­iparnak, amit más ipari termelők­től vontak volna el. Az érintett ipari fogyasztók számára azonban a gázellátási limiteket úgy számí­tották ki, mintha az említett 400 millió köbméter változatlanul ren­delkezésükre állott volna. Varsói megfigyelők ugyancsak a kemény hideg tél okozta termelési gondokkal hozták összefüggésbe azt a tényt is, hogy kedden G­endar Alisfa, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Politikai Bizottságának tagja, első miniszterelnök-helyet­­tes saját kérésére fogadta Kod­o­­lencet, Lengyelország moszkvai nagykövetét; a lengyel—szovjet gazdasági együttműködésről tár­gyaltak. (MTI) /NARO. Az USA a technológiaexport könnyítéséről tárgyal Indiával Közel a megállapodás az USA és India között, amely megkönnyíti Washington számára, hogy számí­tógépeket és egyéb korszerű tech­nológiájú termékeket exportáljon Indiának. A külügyminisztérium tisztviselői magánjellegű beszélge­tésekben közölték az amerikai fel­dolgozóipar illetékeseivel, hogy a megállapodásban szerepel majd egy olyan kitétel, amely garantálja, hogy az amerikai gyártók termékeit az ő engedélyük nélkül sem reex­portálni, sem lemásolni nem sza­bad. Amerikai diplomaták közlése szerint a két ország kormánya egyetértésre jutott bizonyos alap­elvekben, amelyek az amerikai technológia átadását szabályozzák. Az erről szóló memorandumot azonban bizalmasan kezelik, mert India el nem kötelezett ország. Ha a két ország a jövő héten meg tud állapodni abban, hogy a biztonsá­gi eljárásokat hogyan lehet ellen­őrizni, a memorandum munka­­egyezménnyé válik. . Az amerikai számítógép- és irodabe­re­n­dezés-gyártók sz­e­rveze­­­tének elnöke szerint a megállapo­dás India liberális politikájával együtt hatalmas lehetőségeket kí­nál az amerikai kereskedelem nö­velésére. A Control Data Corp. je­lezte: versenyzik azért, hogy ő lát­hassa el az állami tulajdonban levő Electronics Corp. of Indiát a hiva­tali vagy ipari célokra használha­tó központi számítógépek gyártási technológiájával. A vállalat nemzetközi Részlegé­nek vezetője szerint ezekből a szá­mítógépekből India évente 500 da­rabot igényel. Úgy becsli, hogy az indiai megrendelésekért éles lesz a verseny, hiszen 4-5 éven belül In­dia akár 100 ezer számítógépet is vásárolhat. A­­ kereskedelmi, mi­nisztériumban jelenleg 19 olyan ké­relem fekszik, amely általános fel­használású számítógépek indiai ex­portjára vonatkozik. A gyártók az egyezménytől kérelmük gyors jó­váhagyását remélik. (AP—DJ) SZILÁRDULÓBAN A DOLLÁR A szerdainál valamivel békésebb volt a hangulat tegnap a valuta­­tőzsdéken. Az amerikai valuta ár­folyama lassanként újra felfelé ara­szolt, Frankfurtban 3,33­­márkán jegyezték. Ez ugyan messze elma­rad a keddi 3,47 márkától, de ma­gasabb, mint a szerdai 3,31 márka. A dollár újabb erősödését voltakép­pen nem indokolja semmi, hacsak az nem, hogy a nyugat-európai köz­ponti bankok tegnap nem interve­niáltak. Sőt, lefelé kellett volna nyomnia a dollár jegyzését annak a hírnek, hogy januárban nőtt az amerikai kereskedelmi mérleg hiá­nya. Baldrige amerikai kereskedel­mi miniszter szerint a kereskedel­mi deficit 1985-ben elérheti a 140 milliárd dollárt is a tavalyi ugyancsak rekordnak számító 123 milliárd után. A valutapiaci szakértők egyébként továbbra sem mernek jóslatokba bocsátkozni. Még azt sem merik megjövendölni, hogy a következő napokban felfelé, vagy­­ lefelé fog mozogni a dollárjegyzés. Attól pedig végképp óvakodnak, hogy bármiféle fordulatról beszéljenek. Vannak egyébként olyanok is, akik azt ál­lítják: a dollár árfolyama belátható időn belül eléri a­­ lélektani határ­nak számító 3,50 márkát. (Reuter, AP—DJ)

Next