Világgazdaság, 1985. március (17. évfolyam, 42/3745-63/4066. szám)

1985-03-26 / 59. (4062.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VHÁGGAZDASÁG 1985. MÁRCIUS 26., KEDD XVII. ÉVFOLYAM, 59. (4062.) SZÁM Az indiai kormányfő meg akarja gyorsítani az ipar korszerűsítését Átfogó új intézkedéseket sürgetett üzletembereknek tartott hétfői be­szédében az­ indiai miniszterelnök a gazdasági növekedés meggyorsítá­sára. Fontosnak tartotta a külföldi technológia importjának további li­beralizálását. Hangoztatta, hogy ja­vítani kell az együttműködést az állami és a magánvállalatok között, és hosszan beszélt arról, hogy mi­lyen döntő fontosságú a külföldi technológia importja a gazdaság korszerűsítéséhez. Gandhi a gép­ipari exportőrök konferenciáján szólalt föl és egy új iparpolitikai elképzelést, körvonalazott, amely szerint a régi és gyenge vállalato­kat hagyni kell tönkremenni, szá­mos területen pedig fel kell szá­molni az élőmunka-igényes gyára­kat. Azokat a termékeket, amelyek­nek hazai előállítása drága, kül­földről kell beszerezni. Felszólította a külföldön élő indiaiak millióit, térjenek haza, és járuljanak hozzá az­ indiai ipar felvirágoztatásához. Beszédében azt ígérte, hogy Indiát az­ iparosítás legkorszerűbb techno­lógiai útjára irányítja. Az­ indiai kormány a múlt hét csütörtökén újabb intézkedéseket hozott a külföldi­­elektronikai tech­nológiák importjának liberalizálásá­ra. Ezt megelőzően eltörölte a leg­korszerűbb számítógépek import­­vámját. Az­ új költségvetés pedig kü­lönféle kedvezményeket irányoz elő a magánvállalkozás bátorítására. Gandhi kifejtette, hogy az indiai technológia nem tekinthető igazán korszerűn­ek, s szükségesnek, vélte a nemzetközi technológiai fejlemé­nyek nyomon követését. Azt mond­ta, hogy számos olyan terület van, ahol nem lehet fenntartani a mun­­kaintenzív vállalatokat. Lévén In­diának mintegy 25­­ millió munka­nélkülije, nem is beszélve az úgy­nevezett alulfoglalkoz­tatottakról, számos politikai vezető, és egyes közgazdászok körében is az­ a véle­mény, hogy indokolt az elsősorban élőmunkára, nem, pedig­­gépekre alapozó termelés. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + A MAGYAR ALUMÍNIUMIPARI TRÖSZT TŐKÉS EXPORT­JA TAVALY 19 MILLIÓ DOLLÁRRAL NŐTT és elérte a 168 millió dollárt. (3. oldal) ♦ LATIN-AMERIKA ADÓSSÁGPROBLÉMÁIVAL IS FOGLAL­KOZIK az Amerikaközi Fejlesztési Bank bécsi közgyűlése. (2. oldal) + NEM BŐVÜL A SZOVJET KERESKEDELMI FLOTTA EB­BEN AZ ÉVTIZEDBEN, sőt a hajópark esetleg csökkenhet is. (8. oldal) + AZ ÉVSZÁZAD VÉGÉIG SZILÁRDAN NŐ A KEESEUET A ROZSDAMENTES ACÉLTERMÉKEK IRÁNT., azonban még mindig elégedetlenek a jelenlegi­a­kai. (6. oldal) ­ A hétvége a címszavakban A mezőgazdasági árakról tanácskoznak az EGK miniszterei A nyugati jegybankok 11 milliárd dollárt fordítottak intervencióra az elmúlt két hónapban — közölte a hétvégén a Bundesbank szóvivője. Az amerikai valuta felívelését még­sem a központi bankok vártnál jó­val nagyobb dollárvásárlásai akasz­tották meg, hanem az amerikai gazdaság állapotáról érkező jelenté­sek után keletkezett bizonytalanság. Hétfőn a dollár a múlt hét utolsó napjaiban kialakult alacsonyabb szint körül ingadozott, és ez nagy­jában annyit jelent, hogy a piacok nem vonták meg bizalmukat a dol­lártól (és azoktól a gazdasági té­nyezőktől, amelyek a dollár erejét adják), de — figyelmen kívül hagy­va jónéhány optimista nyilatkozatot — még nem szavaztak újabb bizal­mat a számára. ■ Tegnap tanácskozást folytatott a nyugatnémet kancellár és a fran­cia elnök. A közös piaci külügymi­niszterek maratoni konferenciájá­nak kudarca után együtt próbáltak megoldást keresni az ibériai or­szá­­gok csatlakozásának mind bonyolul­tabb kérdésére. Nagyon sürget az idő: még ezen a héten el kell há­rítani az összes­­ akadályt, ha tartani akarják magukat ígéretük­höz, és 1930. január 1-én föl akar­ják venni az egyre türelmetlenebbé váló két országot. Tegnap összeül­tek­ a Közös Piac agrárminiszterei is. A mezőgazdasági árakról tár­gyalnak. Nem lesz könnyű dolguk. A brüsszeli bizottság be akarja fa­gyasztani az árakat, a termelők leg­alább 3,5 százalékos emelést köve­telnek. Brüsszelből nemcsak problé­mákról és kérdőjelekről érkeznek­ hírek: a hét végén az EGK bizott­sága 30 millió dolláros tervet foga­dott el a nyugat-európai telekom­munikációs ipar kutatási program­jának támogatására, fölkészítésére az amerikai és a japán verseny­társ ellenében. Ám ez, ha nagy lépés is, csak az első lépés: a terv még csak ezután kerül a szakmi­niszterek, majd később a külügymi­niszterek elé. Kohl már a CDU újjáválasztott elnökeként ment Párizsba. A Ke­reszténydemokrata Unió, az NSZK -s és egyben a kormánykoalíció — legnagyobb pártja újból megválasz­totta kongresszusán, amelyen ér­tékelte a március elején tartott helyi és tartományi választásokat. Ezekből a CDU kissé meggyöngül­ve, de a koalíció (az FDP jó sze­replése révén) kissé megerősödve került ki. A következő választá­sokra gondolva, a CDU politikusai mindenesetre ösztönzést éreztek, hogy visszanyúljanak a kezdetek­hez, fölidézzék ideológiájuk szociá­lis elemeit. Evvel akaratlanul is se­gítettek a profitgondokkal küzdő liberálisokon. A munkanélküliséget az ország nagy problémájának el­ismerő kereszténypártokkal szem­ben az FDP lesz a korlátlan sza­bad vállalkozás, a vegytiszta gazda­sági­­ ráció pártja. A munkanélkü­lieken a szociáldemokraták ellené­ben, a nőkön a zöldek ellenében esett meg a CDU politikusok szí­ve. Az eredetileg vallásos konzer­vatív színezetűnek szánt „család­­védelmi” napirendi pont vitája át­fordult (a zöldek vezetőségét jelen­leg hat nő alkotja) a női emanci­páció kiteljesítéséről folytatott vi­tába. Egyébként a zöldek­ szemlé­letének térnyeréséről számos kör­nyezetvédelmi intézkedés is ta­núskodik, az ő fellépésük nélkül a környezetkímélő autó sem vált vol­na kormányprogrammá. Dániában az utóbbi évtized leg­nagyobb sztrájkja bontakozik ki: leállnak a közszolgáltatások, meg­bénul a közlekedés, a lakosság élel­miszer- és benzinkészleteket­ hal­moz föl. Athénban lezajlott az el­nökválasztás második menete, s a szombati forduló után úgy látszik: Papandreu jelöltje (akit a kom­munisták is támogatnak) végül cél­ba fog érni. Görög vonatkozású az a washingtoni hír is, amely a gaz­daságügyi miniszter látogatásával foglalkozik. A miniszter azt mon­dotta az őt körülvevő újságírók­nak: szeretnék megfordítani az amerikai gazdasági jelenlét 10 év óta hanyatló trendjét. Ugyancsak Washingtonból jelentik, hogy a Berif­an-kormány felkérte a tör­vényhozást, teljes egészében hagy­ja jóvá a Görögország számára előirányzott katonai segélyt. A kínai miniszterelnök e héten átfogó képet ad a gazdasági hely­zetről, a reformprogram eredmé­nyeiről a képviselőházban. Evvel kapcsolatban a Reuter előzetes szemléje — kínai és nyugati köz­gazdászokra hivatkozva — úgy lát­ja: a kínai gazdaság növekedése aggodalmat ébresztően túl gyors. Magán­értesülések szerint az ipar, és a mezőgazdaság az év első két hó­napjában 20 százaléknál is na­gyobb ütemben növekedett. Vasárnap — néhány nappal a 19 életet kioltó sortűz után — Dél- Afrikába érkezett Crocker ameri­kai miniszterhelyettes. Utazását szemlátomást sürgősnek tartották az Egyesült Államok külügyminiszté­­­rium­ában. Dél-Afrikában ugyanis a faji elégedetlenség jelenleg össze­fonódik a gazdasági helyzet roha­mos romlása nyomán támadt elége­detlenséggel. A dél-afrikai infláció már eléri a 14 százalékot, esik az exportbevétel 30 százalékát szolgál­tató arany ára, csökken az életszín­vonal, ugrásszerűen nő a munka­­nélküliség. Mindez elsősorban a jó­val alacsonyabb színvonalon élő fe­kete lakosságot sújtja, amely így kétszeresen érzi a hátrányos meg­különböztetés, a jogfosztottság sú­lyát. Ugyanakkor­­— épp a helyzet romlása miatt — a dél-afrikai re­zsim szeretne kilépni az elszigetelt­ségből,­­szeretné a­­szankciók meg­szüntetését (amelyek nem akadá­lyozták a külföldi áruk beérkezé­sét, de azokat mégis megdrágítot­ták), szeretné, ha az ipari országok újból növelnék beruházásaikat, élérikebben kooperálnának a dél­­afrikai gazdasággal. De akármeny­­nyire szeretne szalonképessé válni, ha egyszer a feketék menetelni kez­denek, egy a válasza: a sortűz. Washingtonnak egyre kényelmet­lenebb a törvény előtti egyenlőt­­lenséget kodifikáló dél-afrikai re­zsimmel a hallgatólagos szövetség, a fajüldöző rendszer makacssága aka­dályozza távolabbi terveit, minde­nekelőtt a kubai csapatok kivoná­sát a szomszédos országokból. A kubaiak hazatérésének előfeltétele ugyanis a nam­íbiai rendezés, illet­ve a Mozambikkal és Angolával kötött (de a délafrikaiak által be nem tartott) megállapodás tényle­ges tartalommal való megtöltése. Libanonban a hét végén elrabol­tak három francia diplomatát, hét­főn elhurcolták a negyediket. Az emberrablás ténye, sajna, nem új­donság,­ az indoklása annál­­inkább. Azért vetették ugyanis őket fogság­ba, mert „a franciák az öbölmenti háborúban Irakot pártolják”. Vagy­is: ezúttal nem a libanoni pervi­­szály folytatódott, a síita komman­dók Teherán és Bagdad háborújának —­­reméljük,, ez a fogalmazás utóbb túlzásnak­­bizonyul — újabb front­ját nyitották meg. Ami a főfron­tot illeti:­pillanatnyi szélcsend után újra tombol a vihar, a háború még hevesebben folytatódik, mégpedig most nem a szárazföldön, hanem­ az Iraknak kedvezőbb módon, tehát a levegőben. Egyébként, a Times kommentárja , sok igazságot, tartalmaz evvel a há­borúval kapcsolatban. A mészárlás láttán mindenki sopánkodik — írja a londoni újság, de a gyász vala­hogy nem meggyőző. Kényelmetlen tény, de így van: e háború minden­kinek megfelel, kivéve, akik elpusz­tulnak általa. Valószínű, hogy a két hadviselő kormány könnyebben ér­zi­ meg uralmát, amíg a háború folytatódik. Törökország mindkét féllel ragyogó üzleteket köt. Szíria és Izrael viszonylagos nyugalommal nézhet egymással farkasszemet, amíg Irak keze meg van kötve: a kis öböl menti országok , valamelyik fél győzelme után nagyobb fenyege­tettséget éreznének, mint most, amikor a háború folytatódik; való­színű, hogy az OPEC-nek inkább nehezére esne az árak tartása, ha Irak és Irán ismét akadály nélkül hozhatná felszínre olaját.­­­­ Az 1970-es évek közepétől jelentő­sen megváltoztak a gazdasági fej­lődés külső és belső feltételei, de a világgazdaságban végbement válto­zások tartós jellegét késedelmesen ismertük fel. Ezekben az években a gazdaságpolitika elsősorban arra irányult, hogy elhárítsuk e változá­sok negatív hatását a gazdasági fej­lődésre és az életszínvonalra. Az or­szág kiadásai éveken át számotte­vően meghaladták a bevételeket, s ez végső soron a népgazdaság külső egyensúlyának romlását, jelentős adósságállomány kialakulását idézte elő. A XII. kongresszus megerősítette a Központi Bizottság döntését, azt az 1979 óta folytatott gazdaságpoli­tikai gyakorlatot, amely a népgaz­daság külső egyensúlyi helyzetének javítását és az elért életszínvonal megőrzését állította a gazdasági munka középpontjába. E céloknak rendelte alá a gazdaság növekedé­sét és a nemzeti jövedelem belföldi felhasználását. Alapvető vívmányaink sérelme nélkül sikerült megőrizni az ország nemzetközi fizetőképességét. Ez rendkívül nagy erőfeszítéseket igé­nyelt. Szükségessé vált, hogy csök­kentsük az adósságállományt is, ho­lott eredetileg csak a VI. ötéves terv utolsó évében számoltunk ezzel. Az elmúlt négy évben az export volumene­­23 százalékkal, az importé 4 százalékkal bővült. A külkereske­delmi áruforgalomban 1932 óta fo­kozatosan növekvő aktívumra tet­tünk szert. Mindez lehetővé tette, hogy konvertibilis valutában fenn­álló adósságállományunkat mintegy 15 százalékkal csökkentsük. Fenntartottuk, illetve néhány fon­tos területen javítottuk a népgazda­ság belső egyensúlyát. Javult a költ­ségvetés, a­ munkaerő- és a beruhá­zási piac egyensúlya, megőriztük az áruellátás és a fizetőképes kereslet összhangját. Építőmunkánk külső körülmé­nyeiben a következő években sem várható lényeges javulás. A külső egyensúlyi helyzet javítása tovább­ra is­­ alapvető feladat. Gazdasági nehézségeink leküzdése azt is­­ meg­­­követeli, hogy bővítsük a műszaki fejlődéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges alapokat. Mindezt csak a népgazdaság jöve­delemtermelő képességének növelé­sével érhetjük el. A gazdasági növekedést, az in­tenzív fejlődés minőségi terveit erősítve, úgy kell élénkíteni, hogy tovább javítsuk a népgazdaság egyensúlyát,­ gyorsítsuk a szükséges strukturális változásokat. A nemze­ti jövedelem növekedését csak ak­kor tudjuk gyorsítani, ha a rendel­kezésre álló eszközökkel, természeti feltételekkel, szellemi erőforrások­kal jóban, eredményesebben gaz­dálkodunk. Az exportképességi fo­kozása, az importigény mérséklése, a fajlagos ráfordítások csökkenM­­■ se, az emberi alkotóerő hasznosítá­sa döntően tőlünk függ. Tartalé­kaink e területeken még mindig számottevőek. Az intenzív fejlődés érvényesíté­se a gazdálkodás minden területén kötelező. A gazdálkodók­ feltételei­nek­ javításával, a gazdálkodó szer­vezetek felelősségének és vállalko­zókészségének kibontakoztatásával kell elősegíteni a versenyképes, korszerű termékek termelésének dinamikus emelkedését. Ezt szol­gálja többek között a gazdaság­­irányítási rendszer továbbfejleszté­se is, amely a jó minőségű és ha­tékony­ munkára ösztönöz. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VT­. ötéves népgazda­sági tervnek a hatékony és fokoza­tosan élénkülő gazdasági fejlődés programjának kell lennie. A gaz­dasági egyensúlyi viszonyok fenn­tartása és megszilárdítása mellett alapozza meg a nemzeti jövedelem növekedését, a műszaki haladást, a lakosság életszínvonalának érzé­kelhető emelkedését, életkörülmé­nyeinek javulását. Mai ismereteink szerint a VII. ötéves népgazdasági terv idősza­kában a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növekedését lehet előirá­nyozni. Az ipari termelés 13—16 százalékos és a mezőgazdasági ter­melés 12—14 százalékos bővítése le­hetővé tenné a belföldi felhasználás 13—16 százalékos növelését és a külső gazdasági egyensúly további javítását. Az 1978-ban bevezetett gazdasá­gi reform erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocia­lista tulajdonviszonyok, bővültek gazdaságunk termelőerői. Javult a gazdálkodás hatékonysága. A Köz­ponti Bizottság 1934. áprilisi ülése a megváltozott feltételeknek és kö­vetelményeknek megfelelően elha­tározta gazdaságirányítási rendsze­rünk átfogó korszerűsítését. Az irányítási rendszer olyan to­vábbi fejlesztésére törekedtünk, amely figyelembe veszi a szocializ­mus építésének általános törvény­­szerűségeit, országunk adottságait, számos szerkezeti sajátosságainkkal, előmozdítja társadalmunk szocialis­ta vonásainak erősítését, segíti a kezdeményező és a vállalkozói készség kibontakoztatását. A gazda­ságirányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a népgazdasági terv, valamint a szocialista gazdaságban is létező áru-, pénz- és piaci viszonyok ösz­­szekapcsolására, a piac aktív szere­pének figyelembevételével épül, le­hetővé teszi az önálló, felelős válla­lati döntéseket. Az elhatározott lé­pések szocialista megoldást jelente­nek, megvalósításuk segíti a kedve­zőtlen folyamatok felszámolását, alapvető társadalmi és gazdaságpo­litikai céljaink elérését. (MTI) Megkezdődött az MSZMP XIII. kongresszusa Hétfőn megkezdte tanácskozását a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusa. A tanácskozás napirendjén szerepel a Köz­ponti Bizottság beszámolója a XII. kongresszus határozatainak vég­rehajtásáról, a párt feladatairól. Kádár János, az MSZMP KB első titkára a beszámolóhoz szóbeli kiegészítést fűzött. Az alábbiakban a Központi Bizottság beszámolójának a gazdasági építőmunkával fog­lalkozó fejezetéből emelünk ki néhány fontos összefüggést. Szaúd-Arábia kisebb olajtermeléssel számol az idei évre További részletekre derült fény a szaúdi költségvetési előirányza­tokról azon a sajtóértekezleten, amelyet a rijádi kormány tervezés­ügyi minisztere tartott Bahreinban. Míg az első jelentésekből (VILÁG­­GAZDASÁG, 1985. március 23., 2. oldal) hiányzott a bevételek gerin­cét adó olajtermelés előirányzata, a miniszter most közölte, hogy a folyó évre napi 3,85 millió barre­les átlag kitermelésére számítanak, barrelenként 25 dolláros nettó be­vétellel (a szaúdi kitermelési költ­ség barrelenként átlagosan 2 dol­lár). Az olajbevételek csökkenését­ a szaúdi vezetés az importvámok és egyéb illetékek növelésével kívánja ellensúlyozni. A miniszter e tervek­ről nem beszélt bővebben, hangsú­lyozta viszont, hogy a beruházási javak import­vám­ja nem fog emel­kedni. Rijad folytatni akarja a gaz­daság szandizálását is, főként az építőipari tevékenység tervezett visszaesésével indokolják, hogy a most megkezdődött ötéves tervidő­szak alatt körülbelül 600 ezerrel kell csökkennie a vendégmunkások számának. (Reuter, AP—DJ)

Next