Világgazdaság, 1985. május (17. évfolyam, 82/4085-102/4105. szám)
1985-05-03 / 82. (4085.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1985. MÁJUS 3., PÉNTEK XVII. ÉVFOLYAM, 82. (4085.) SZÁM ÜLÉSEZIK A VEZETŐ TŐKÉSORSZÁGOK CSÚCSÉRTEKEZLETE Eureca kontra SDI kiküldött tudósítónktól. Az állam- és kormányfők csütörtökön kezdték meg tanácskozásukat, de az előző nap sem mondható eseménytelennek. A Nicaragua elleni embargó bejelentésével Reagan hű maradt a hagyományokhoz; ottawai fellépése óta (akkor a szovjet—nyugateurópai földgáz-megállapodás ellen ásta ki a csatabárdot) eddig minden évben volt valami új ötlete az embargó témájában. Nakaszone és Kohl találkozott, s újból megerősítette az egyes újságok emlékeztetője szerint az egykori tengelyidőkből eredő hagyományos barátságot. Ezt csak megkönnyíti, hogy az SDI programmal kapcsolatban (a csúnya kifejezés: „csillagháború” mintegy karmesteri intésre eltűnt a nyugatnémet lapokból) azonos az álláspontjuk, és ez az álláspont, mondani sem kell, lényegében igenlő. A sajtó értesülései szerint az amerikai elnök és a nyugatnémet kancellár négyszemközti megbeszéléseinek ugyancsak a csillagháborús program volt és lesz az egyik fő témája. Minthogy gazdasági vonalon még nem történt semmi, a lapok tovább rágják a lerágott csontokat: a kereskedelmi forduló, az amerikai deficit, a pénzügyi együttműködés témáit. Ez utóbbi vonatkozásokban azért van új: ismét kedvezőtlen adatok kerültek nyilvánosságra az amerikai gazdaságról; kiábrándító az összesített mutatók indexe; tovább romlik a kereskedelmi mérleg. Ilyen módon már nincs alapja azoknak a reményeknek, amelyek szerint a megtorpanás az első negyedévre korlátozódik. A szakértők hat-kilenc hónapos szünetre számítanak. Ebből pedig az is következik, hogy szemben az előző évek gyakorlatával gazdasági téren az amerikaiaknak is van kívánnivalójuk partnereiktől. Az előző csúcsértekezleteken az európaiak fennkölt elvekre, az amerikai vezető szerepből fakadó kötelezettségekre hivatkozva kérték (s többnyire hiába) kívánságaik megszívlelését. Most azonban Washingtonnak is fontosabb a gazdasági együttműködés. A kölcsönös érdekre, az adok-vészekre épülő alku pedig jobb talaj az eredmények eléréséhez. Egyébként házi használatra a bennfentesek „temetőcsúcsnak” keresztelték el a bonni konferenciát, de ez a téma ma már nincs annyira első helyen, miután végképp eldőlt, hogy Reagan ellátogat Bitburgba. A ténytől függetlenül azonban a látogatás fordítva sül el — írják a Kohlra szórt elmarasztalások közepette a lapok. El akarta temetni a múltat, de, éppen hogy exhumálta. A külföldi újságok s őket követve a nyugatnémet lapok tele lettek olyan képekkel, amelyekre errefelé nem nagyon szeretnek emlékezni : csontvázsovány foglyokéval, boglyákba rakott hullákéval, a gázkamrába induló öregek, gyerekek riasztó menetével. Ennek reakciójaként pedig fölidéződnek másféle emlékek is. Alig tíz percre a modern, de sivár kormányzati negyedtől,ahol a konferencia folyik, festői környezetben a Bonn piacterét övező patinás kiskocsmákban, a boxokban söröző társaságok — javarészt meglett polgárok — szinte mind a háborúról beszélgettek. Izgatottan emlegették a szörnyű borubázásokat, a menekülést a rommá lett otthonokból, s fölelevenedtek az egykori hadifoglyok kevéssé szívderítő emlékei is. Mindennek dacára lehet, hogy utóbb Bonnt nem vagy nemcsak temetőcsúcsként emlegetik majd. Meglehet, véli sok megfigyelő, hogy a műszaki fejlesztés, az európai— amerikai együttműködés vagy különállás, illetve a kettő kombinációja a konferencia egyik fő kérdésévé nő. Közelebbről és konkrétabban ez nagyrészt az Stl-programhoz való csatlakozás problémáját jelenti. A műszaki fejlesztés kérdését a franciák már az 1932-es versailles-i csúcskonferencián fölvetették, de nem sok sikerrel. Napirenden tartották a témát a Közös Piac tanácskozásain is, ahol kezdeményezések eredményeként létrejött a közös technikai kutatásokra vonatkozó Esprit-program. Idén ezt kibővítették, az új terv neve: Eureca program. Ennek szellemében Delors, a brüsszeli bizottság francia elnöke a közelmúltban , javasolta, hogy a műszaki kutatásokra előirányzott 3 százalékot emeljék fel a közös költségvetés 6 százalékára. Itt tartottak, amikor belépett a történetbe a csillagháborús terv. Ez megrémítette a nyugat-európaiakat, mert a háborús veszély eszkalációját jelenti, s kérdőjeleket vet fel Nyugat-Európa védelmével kapcsolatban. Sebtiben fölélesztették a nyugat-európai uniót, amelynek ülésén Dumas francia külügyminiszter, de a kancellárjától magát finoman elhatároló nyugatnémet Genscher is hosszú nyilatkozatokban fejtette ki az európai műszaki együttműködés kiépítésének és meggyorsításának szükségességét. Viszont az SDI- programban való közreműködés nagy csábítást is rejt: zsíros üzletek és a technológiatranszfer terén a rejtett amerikai protekcionizmus áttörésének lehetőségét ígéri. Itt tehát megnyílt egy válaszút az önállóbb, az európai unió felé való haladást könnyebbé tevő egyik és az amerikaiaktól való technikai függést tovább erősítő másik út között. Ez akkor lett teljesen világos, amikor Reagan kijelentette: nagyon érdekli az Eureca-terv, Mitterrand pedig ekképp felelt neki: ez a nyugat-európaiak ügye, ne üsse bele az orrát. Sok jel mutat azonban arra, hogy csak a franciák ügye. Az EGK kutatási hozzájárulás alapjához való hozzájárulás felemelésére a nyugatnémetek még nem mondták ki az igent. S ha Kohl a számlát a Pershing rakéták nyugatnémetországi telepítéséért bitburgi látogatás kierőltetésével egyenlítette ki, úgy Reagan túl nagy árat fizetett, most neki van követelni valója. Az SS-sírokat is rejtő temetőkben lerótt kegyeletnek talán az SDI- programba való beszállás lehet az ára. Az események e lehetséges irányát már előrevetíti a Die VJ ért. Ezt írja: a lelkesedés ,Jligh Tech, Európáért” veszélyes, fékezheti a részvételi szándékot az SDI-programban. Vajna János iV Szgrarország tagja lett is SFC-nek és ui IDA-nak Washingtonban aláírták azokat az okmányokat, amelyek alapján Magyarország csatlakozik a Nemzetközi Pénzügyi Társasághoz (IFC) és a Nemzetközi Fejlesztési Társuláshoz (IDA). Ezzel hazánk tagja lett a Világbank e két leányvállalatának. A Magyar Népköztársaságnak az IFC-hez való csatlakozásával az ország nemzetközi kapcsolati rendszere új elemekkel gazdagodott, s ezek révén további lehetőségek nyílnak meg a szövetkezeti szektor támogatására, valamint közös vállalatok alapítására. Az IDA révén a multilaterális alapon is — részt vehetünk a fejlődő országok gazdaságfejlesztési programjainak támogatásában és megvalósításában. (Az IFC-ről a VILÁGGAZDASÁG április 2-i számának 4. oldalán közöltünk ismertetést.) Mi a Nemzetközi Fejlesztési Társulás? a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA), a Világbank, továbbá e pénzintézetnek a másik leányvállalata, a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) alkotja az, úgynevezett Világbank-csoportot. Az IDA (International Development Association) a szegény fejlődő országok pénzintézete. Hasonlóan a Világbankhoz, elsősorban kormányoknak és hivatalos pénzügyi intézményeknek kölcsönöz. Az IDA különféle fejlesztési programok, mezőgazdasági, oktatási célú befektetések finanszírozásában vesz részt. Lényegesen kedvezőbb feltételekkel folyósít kölcsönöket, mint a Világbank. A futamidő olykor eléri az 50 évet is, a törlesztésmentes türelmi idő általában 10 év. Bizonyos esetekben a hiteleket nemzeti valutában is törleszteni lehet. Az IDA kölcsönei gyakorlatilag kamatmentesek, csupán a kölcsönösszeg 0,75 százalékának megfelelő kezelési költséget és egyéb járulékot számít fel. Az IDA négy forrásból szerzi be kölcsönalapjait. A legfontosabb pénzforrásnak a gazdagabb tagországok hozzájárulásai számítanak. Általában háromévenként szoktak dönteni arról, hogy ezeket a hozzájárulásokat kipótolják, ezek az úgynevezett „IDA-alap-feltöltések”. Az IDA tőkéhez juthat még a gazdagabb államok adakozásai, a Világbank bevételeinek átcsoportosítása és saját nettó bevételei révén. Spanyol-portugál kereskedelmi és halászati mepikipédés Portugália és Spanyolország elvben elfogadta kereskedelmi és halászati megállapodásuk feltételeit. A megállapodás előírásai az EGK-hoz való csatlakozást követően léptek életbe — jelentették be a két ország külügyminiszterei tanácskozásuk befejeztével. A megállapodás egyes részeit még ki kell dolgozni, az elvi egyezség azonban mindenképpen pozitívan értékelendő — hangsúlyozták a külügyminiszterek —, mert ez megteremti a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokjavításának az alapját. A megállapodás értelmébenaz EGK-hoz való csatlakozás után a spanyol halászok engedélyt kapnak, hogy a 12—200 mérföldet a zónában Portugália felségvizein halásszanak. A tárgyalópartnerek elvileg megegyeztek abban is, hogy milyen előírások szabályozzák majd az egymás piacára irányuló exportot. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + AZ ÖNÁLLÓSODÁSRA PÁLYÁZÓ NAGYVÁLLALATI GYÁREGYSÉGEKNEK tervük meghiúsulása esetén megtorlással, jóváhagyás esetén a megmaradt nagyvállalat versenyével és elmaradó rendeléseivel számolniuk. (3. oldal) + FÉNYMÁSOLÓGÉPEK GYÁRTÁSÁRA JUGOSZLÁVIÁBAN KÖZÖS VÁLLALATOT alapított ottani partnerrel az amerikai Clark Copy International. (2. oldal) + KÉSIK AZ USA-BA EXPORTÁLHATÓ OLCSÓ JUGOSZLÁV SZEMÉLYAUTÓK értékesítésének megkezdése, mert a kocsik „minőségi finomításra” szorulnak (4. oldal) + HÚSZEZER SVÉD KÖZALKALMAZOTT KEZDETT CSÜTÖRTÖKÖN SZTRÁJKBA, amely érinti a külföldi áru- és személyforgalmat is. (2. oldal) A BUDAPESTI SZÉKHELYŰ CSOMAGKÜLDŐ ÁRUHÁZ ALAPÍTÁSÁRÓL írt alá megállapodást a Hungarotex és a nyugatnémet Quelle. (3. oldal) Nicaraguaátrendezi külkereskedelmét Találgatások az amerikai embargó várható hatásairól Miközben a sajtó a Nicaragua ellen elrendelt amerikai kereskedelmi embargó várható hatásait találgatja, Washingtonban jelezték: újabb lépéseket fontolgatnak a közép-amerikai ország ellen. Reagan döntése még azok körében sem talált egyöntetű helyeslésre, akik a Nicaragua elleni kemény fellépés hívei. Sokan közülük rámutatnak: meglehet, hogy az embargó nagy károkat okoz a nicaraguai gazdaságnak, de éppen a még most is embargó sújtotta Kuba példája bizonyítja, hogy Managua a kereskedelem átrendezésével talpon maradhat. Ortega kelet-európai körúton levő nicaraguai elnök Szófiába való elutazása előtt Belgrádban kijelentette: azzal számol, hogy Washington katonailag is beavatkozik. Ortega néhány nappal ezelőtt — mint ismeretes — gazdasági megállapodásokat is aláírt a szovjet vezetőkkel. Reagan amerikai elnök az úgynevezett külkereskedelmi szükségállapot-törvény alapján május 7-től lépteti életbe a Nicaragua elleni intézkedéseket. Ettől az időponttól kezdve amerikai vállalatok nem kereskedhetnek nicaraguai cégekkel. A tilalom a már megkötött üzletekre is vonatkozik. Az elnöki dekrétum, amelyet a kongresszusnak nem kell jóváhagynia, a kereskedelmi ügyletekre és szolgáltatásokra, tehát a hajózásra és a légiközlekedésre is vonatkozik, viszont nem érinti a külföldi amerikai leányvállalatok üzleti kapcsolatait. Motley amerikai külügyminiszter-helyettes jelezte, hogy Washington más megtorló lépéseket is fontolgat az, úgymond, agresszív Nicaragua, ellen, így többek között az USA-ban levő nicaraguai vagyon befagyasztását (értékét 130 millió dollár körüli összegre teszik), továbbá utazási tilalmat. A kelet-európai körúton levő Ortega nicaraguai elnök Belgrádban kijelentette: az USA valószínűleg katonai akciókra is készül Nicaragua ellen. Az amerikai visszhang vegyes, így Dole republikánus szenátor, a szenátus többségi frakciójának vezetője támogatásáról biztosította az elnököt, míg Michel, aki a képviselőházban vezeti a köztársaságiak csoportját, „aggodalmát” fejezte ki a „kemény szankciók és kereskedelmi korlátozások” politikájával kapcsolatban. Sokan utalnak arra a lehetőségre, hogy a kongresszusban ezek után még hangosabb lesz azoknak a tábora, akik Dél-Afrika ellen követelnek, az eddigieknél hatékonyabb lépéseket. Ami az embargó gazdasági hatásait illeti, Nicaraguát nyilvánvalóan nagy károk érik. A 148 ezer négyzetkilométeres, de mindössze 2,7 millió lakosú Nicaragua jelentős exportpiacát veszíti el, noha az utóbbi időben az USA részesedése fokozatosan csökkent Nicaragua kivitelében. A főként kávét, gyapotot, banánt, cukrot, húst és halat exportáló Nicaragua az 1979-ben elért 250 millió dollár helyett csak 57 millió dollár értékben szállított az Egyesült Államoknak (teljes tavalyi exportja 461 millió dollár volt), míg Nicaragua amerikai vásárlásai elérték a 111,5 millió dollárt. Nicaragua főként csomagolóanyagot, alkatrészeket és rovarirtószereket importál az USA-ból. Megjegyzendő, hogy Nicaragua azon kevés országok egyike,amellyel az Egyesült Államok tavaly kereskedelmi felesleget tudott felmutatni. Az ötvenegynél hány millió dolláros export kiesése egy nagyobb állam esetében nem jelentős, de Nicaragua esetében mijdnem a teljes Cxport ötödrészét érinti. Nem is szólva arról, hogy az ország súlyosan el van adósodva (bruttó adósságállományát 3,5 milliárd dollárra becsülik, miközben a nemzeti össztermék 1982-ban 2,7 milliárd dollár volt). A dollármilliókra Nicaraguának égetően szüksége van az adósságok törlesztése végett. Managua még az IMF-fel és a Világbankkal fennálló adósságait sem tudja menetrendszerűen törleszteni, holott még a legeladósodottabb országok is gondosan ügyelnek rá, hogy legalább e két nemzetközi szervezetnek időben fizessék az adósságokat. Az export átirányítása ennek ellenére még könnyebb feladatnak látszik, mint az amerikai import leállításának elviselése. A nicaraguai géppark nagy része amerikai eredetű, és az importtilalom az alkatrészekre is vonatkozik, amelyek híján a gépek használhatatlanok. A nicaraguai légitársaságnak minden bizonnyal le kell állítani járatait, mivel az amerikai gyártású repülőgépek tartalékalkatrészek nélkül aligha működhetnek. A nicaraguai termelőeszközöknek mintegy fele magántulajdonban van, és a nicaraguai vezetés többször hangoztatta, hogy „vegyes gazdaságot” akar. Az embargó most a magánszektort is érinti, egyrészt gazdaságilag, mert nem tud kereskedni az USA-val, másrészt politikailag is: nyilván sokan az amerikaiakkal azonosítják a magántőkéseket, és követelik majd a magánszektor határozottabb visszafogását. Nicaragua nyilván megkísérli, hogy kivédje az embargó kedvezőtlen hatásait, és szorosabb kapcsolatot alakítson ki más országokkal. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó Ramirez alelnök "nyilatkozata, aki rámutatott: országa minden ország segítségét elfogadja, nemcsak a Szovjetunióét. „Húsunkat, banánunkat, kávénkat, dohányunkat, halászati termékeinket megkíséreljük más piacokon elhelyezni. A forradalom gazdasági, társadalmi céljainak megvalósítása nincs veszélyben”. (Reuter, AP— DJ, DPA) IMF-kölcsön Jugoszláviának A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) igazgatótanácsa véglegesen jóváhagyta a Jugoszláviának nyújtandó 300 millió dolláros kölcsönt — közölte az IMF szóvivője. A kölcsön révén Belgrád lélegzetvételnyi szünethez jut, hogy átütemezési megállapodást köthessen nyugati hitelezőivel. A tetemes adósságállomány — 19 milliárd dollár — a rohamosan növekvő infláció és egyéb gazdasági nehézségek arra késztették az ország gazdasági vezetőit, hogy átütemezési kérelemmel folyamodjanak a Jugoszláviának hitelező nyugati kereskedelmi bankokhoz. Mint ismeretes, Belgrád az 1985— 1938. között esedékes 3,4 milliárd dollár visszafizetésére kért haladékot, az ezzel kapcsolatos tárgyalások azonban április elején megszakadtak, de várhatóan ebben a hónapban folytatódnak. (Reuter)