Világgazdaság, 1985. június (17. évfolyam, 103/4106-123/4126. szám)
1985-06-01 / 103. (4106.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT XVII. ÉVFOLYAM, 103. (4106.) SZÁM Úl OECD jelentése a fejlett tőkésországok gazdasági helyzetéről Nem túl optimista, de nem is túl pesszimista az OECD, a fejlett tőkésországok gazdasági kilátásait illetően. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szakértői most tették közzé Párizsban szokásos jelentésüket a 24 tagország gazdasági helyzetéről. Az USA és Japán várhatóan a tavalyinál kisebb ütemű fejlődést lesz kénytelen elkönyvelni, s Nyugat-Európa csak úgy kerülheti el a munkanélküliség terjedését és a nagyobb mérvű lassulást, ha gazdaságélénkítő intézkedéseket hoz. A dokumentum szerint az infláció a következő időszakban is elfogadható mérvű lesz a legtöbb tagállamban. USA Az amerikai gazdaság magához fog térni az első negyedévi lankadtságából, de az idei év egészében növekedési üteme csak fele lesz a tavalyi és a tavalyelőtti tempónak — állapítja meg az OECD féléves jelentése. A szervezet szakértői úgy látják, hogy az amerikai fellendülés megszűntétől nem kel komolyan tartani, hiszen a kilátások mérsékelt inflációt ígérnek, és erős a fogyasztói kereslet. Az OECD 3 százalékos nemzeti össztermék (GNP) növekedést jósol 1903-re, és ugyanennyit 1986-ra, szemben az 1982—84 közötti átlagosan 6 százalékos ütemmel. A költségvetési deficit 1985-ben 210 milliárd dollárra duzzad az 1984-es 175 milliárdról. A fogyasztók továbbra is derűlátóan ítélik meg a gazdasági kilátásokat,kiadásaik évi 3—3,5 százalékos ütemben növekednek a következő 13 hónapban. Az infláció az idén nem haladja meg a 3,5 százalékos ütemet, az elkölthető reáljövedelmek pedig a fogyasztói kiadásokkal, összhangban emelkednek. Ez azonban nem lesz elég erőteljes ahhoz, hogy csökkentse a munkanélküliségi rátát; nincs sok esélye annak, hogy lejjebb megy a jelenlegi 7 százalékról. Az OECD a feldolgozóipar gyengélkedésének tulajdonítja az első negyedévi szerény, 0,7 százalékos növekedési ütemet, s a feldolgozóiparban a tendenciát tartósnak ítéli meg. Az OECD szakértői szerint alig lesz változás a dollár árfolyamában, s tovább romlik az amerikai kereskedelmi és fizetési mérleg pozíciója, ahogyan az olcsó import még inkább kiszorítja a belföldön előállított terítékeket. A növekedés mérséklődésével a vállalatok valószínűleg lassítják beruházásaikat, és ezek egyre nagyobb hányadát finanszírozzák kölcsönökből. Így tehát erősödik a vállalati szektornak a hitelek felvételéért folytatott versenye a kormánnyal, amelynek a deficitet kell finanszíroznia, ami megakadályozza, hogy a kamatok számottevően csökkenjenek. Japán A japán gazdaság növekedési üteme — állítják az OECD szakértői — fékeződik a következő 18 hónapban, lelassul ugyanis az ipari expanzió, a kivitelt pedig viszszafogja az amerikai gazdaság növekedési ütemének lassulása. A GNP növekedésiüteme jövőre 4,5 százalékos lesz, szemben az idei 5 és a tavalyi 5,5 százalékkal, de szélesebb alapokra helyeződik, több impulzust kap a belföldi kereslettől és kevesebbet az exporttól. Tavaly a japán kivitel 35 százaléka irányult az USA-ba, míg 1900- ban csak 24 százaléka. Ezáltal sebezhetőbbé vált a japán gazdaság az" amerikai kereslet növekedési" tempójának lassulásától. A közgazdászok szerint sok múlik azon, miként alakulnak az USA-ba irányuló gépkocsiszállítások. A márciusban lejárt egyezmény évi 1,85 millió gépkocsiban maximálta a járdán kivitelt, az új korlát 2,3 millió darab. Növekedett a raktáron levő japán termékek mennyisége külföldön, különösen az USA-ban, és ebből az OECD arra következtet, hogy a kivitel volumene csak 3,5 százalékkal fog növekedni, azaz fele olyan gyors lesz, mint tavaly. Az ipar növekedési üteme 1986 második felére éves szinten 5 százalékos tempóra lassul a múlt év egészének 11,1 százalékáról, amely az utóbbi 8 esztendő leggyorsabb expanziója volt. Nyugat-Európa Ha a nyugat-európai országok az USA gazdasági növekedésének lassulásával párhuzamosan nem szánják el magukat gazdaságuk élénkítésére, a munkanélküliség még nagyobb lesz, s gyengülni fog a növekedés — szögezi le tőle szokatlanul egyértelmű megfogalmazásban az OECD. A tanulmány megállapítja: Nyugat-Európában a munkanélküliség már ma is nagyobb arányú, mint az utóbbi fél évszázadban bármikor, de még tovább fog nőni, ha a nyugat-európai kormányok nem ellensúlyozzák gazdaságösztönző intézkedésekkel az USA gazdasági növekedésének, mindenekelőtt az amerikai import emelkedésének lanyhulását. Az OECD szerint, és a rátán számítva, az amerikai növekedés rátája a tavalyi 6,8 százalékról a következő 18 hónapban évi 3 százalék alá eshet, ha pedig Washington megteszi a költségvetési deficit csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, a ráta még alacsonyabbra süllyedhet. Az európai tőkésországokban a munkanélküliségi ráta a tavalyi 10,7 százalékról 1986 végére 11 százalékra nőhet, ez 19,5 millió főt jelent, az 1986 végéig várt éves rátán mintegy 2,25 százalékos növekedés nem elég, hogy megakadályozza a foglalkoztatás rosszabbodását. Ráadásul a hosszabb távra szóló előrejelzések sem kecsegtetnek e téren javulással. . . .. . A jelentés beismeri, hogy az erős , dollár és a magas amerikai kamatok nem sok teret adnak Nyugat-Európának a gazdasági ösztönzésre. Ha viszont a dollár az amerikai belső kereslet növekedésének lassulásával egyidejűleg gyengülne, akkor lehetővé" és egyben feltétlenül szükségessé is válna, hogy az USA-n kívül is csökkenjenek a kamatot. Nem lenne helyes hagyni, hogy Washimm egyedül visje költségvetési kereskedelmi deficitje méri■"terheit A jelentés megérvérét áprilisi miniszteri értekezletén elhangzott felhívást, összehangolt európai felédést sürget a kereskedelmi akadályok leépítésére, az iparnak nyújtott szubvenciók leépítésére, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére. Miután azonban a javaslatot politikai okokból nehéz kivitelezni — mondja az OECD —, figyelmet érdemelnek az egyéb intézkedések, hogy az oly gondosan megtervezett adócsökkentések, amelyek egyszerre képesek a kínálat bővítését és a keresletet ösztönözni. OECD-berkekben nyilvánvaló, hogy a felhívás címzettje elsősorban az NSZK, kisebb mértékben Nagy-Britannia. Ez a két ország ugyanis az áprilisi értekezleten mereven elzárkózott a gazdaságösztönzés lehetőségétől. A jelentés ezután külön foglalkozik az egyes nyugat-európai gazdaságokkal. Az OECD a gazdaság némi élénkülését jósolja az NSZK- nak, az idei enyhe lassulás után ugyanis erős lesz az exportkereslet. A GNP (nemzeti össztermék) az idén 2,5 százalékkal, 1986-ban 2,75 százalékkal nő. Az export a következő 13 hónapban évi rátán 6 százalékkal bővül, úgyhogy tovább nő a nyugatnémet kereskedelmi többlet, és javulnifog a versenyképesség, elképzelhető viszont, hogy terjedni fog a munkanélküliség. A kiskereskedelmi árak emelkedése tekintetében az NSZK továbbra is egyike a legjobb helyzetben levőknek az OECD-n belül: a tavalyi, évi 2,6 százalékos rátáról az idén és jövőre 2,25 százalékra mérséklődik a drágulás üteme. A francia kilátásokról már nincs ilyen jó véleménnyel az OECD, bár azt jósolja, hogy a francia GDP (hazai össztermék) a tavalyi 1.7 százalék és az idei mindössze 1.25 százalék után jövőre már 2 százalékkal nő. Az infláció az idén 6 százalékra csökken (ez magasabb annál, amit a kormány jósolt), jövőre pedig 0,5 százalékra. Szemben a hivatalos párizsi előjelzésekkel, amelyek szerint az idén kereskedelmi aktívum várható, az OECD úgy látja, hogy a francia kereskedelmi mérleg az idén — igaz, a tavalyi 3,76 milliárd dolláros hiánynál kisebb , 2,25 milliárd dolláros deficitet mutat, és jövőre kerül egyensúlyba. A foglalkoztatási helyzet az idén rosszabbodhat, jövőre viszont már nem romlik tovább. A brit GDP az idén várhatóan 3 százalékkal emelkedik, a ráta jövőre viszont a tavalyi mértékre, 2,5 százalékra lassul a magas kamatlábak és a font erőssége következtében. A beruházások növekedése a tavalyi 7,5 százalékról az idén 4,5 százalékra mérséklődik jövőre pedig csupán 2 százalékos lesz. A brit munkanélküliség — amely a hét vezető tőkésország között a legsúlyosabb — 1986 végéig a mostani szinten marad, azaz 3,3 millió fő, a munkaképes korú lakosság 12—13 százaléka lesz munka nélkül. Olaszországban az OECD számításai szerint az idei 2,25 százalékról ,jövőre lassulni fog a GDP növekedése, s a jövő év második felében a munkanélküliségi ráta közel 11 százalékra emelkedik. Várható, hogy az idén túllépik a hivatalosan előirányzott 7 százalékos inflációs rátát, az OECD szerint a drágulás üteme az idén 7,75, jövőre 7,25 százalék lesz. A legtöbb narthorpnél magasabb infláció az ■ idén 45 miliárd dollárra nyomhatja fel az olasz fizetési mérleg folyó tételeinek hiányát. A Benerifr államok, valamint frorsán GNP-növekedése várhatóan jövőre is minteszv 2 százalék körül (folytatás a 2. oldalon) Ami mindenekelőtt érdekessé tette a mostani találkozót, az az, hogy az SZKP KB prémiumának áprilisi ülése után nem sokkal került sor rá — kezdte a beszélgetést a nyugalmazott államtitkár. Ezen Gorbacsov főtitkár a gazdasági mechanizmus gyökeres átalakításának szükségességét hangsúlyozta. Most azon folyik a munka, hogy milyen feltételek között lehet, reálisan eleget tenni ennek a követelménynek. Amennyire most ezt, meg tudjuk ítélni, olyan szakaszba jutottak e munkában, hogy — feltehetően viszonylag rövid időn belül — az SZKP újabb állásfoglalást tesz majd közzé, amely már jobban körvonalazni fogja az átalakításhoz vezető utat. — E munka, gondolom, nem áprilisban kezdődött el, akkor azonban kétségtelenül új hangsúlyt kapott. Hol tartanak vele? — A probléma jelentőségére rámutat az az előadás, amelyet Aganbegjan akadémikus tartott. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy intézetének számításai szerint a nemzeti jövedelem növekedésének mennyiségi tényezőit meghatározó erőforrások (munkaerő-tartalék, természeti erőforrások, a beruházások fizikai volumene) önmagukban évi 4 százalékos növekedést tettek volna lehetővé a 60-as években és a 70-es évek közepéig. A 70-es évek második felében ez lement 3 százalékra, most valahol 2 százalék körül van, és tartanak tőle, hogy még tovább csökken. A nemzeti jövedelem növekedése ennél nagyobb, olyan mértékben, ahogy a gazdasági hatékonyságot sikerül javítani. De a gazdasági, hatékonyság javulásának üteme is csökken. Ezzel magyarázható, hogy a mostani ötéves tervben már csak 3 százalékos gazdasági növekedést produkálnak éves átlagban. Most már egyetértés van abban a kérdésben, hogy ez a növekedés nagymértékben összefügg az irányítási rendszer elavultságával, mert (ahogy otthon is mondjuk) az irányítási rendszer korszerűsítésével növekedési energiák hozhatók működésbe. Csak azon folyik már a vita, hogy ez a 3 százalékos növekedés az említett belső energiával 4 vagy 5 százalékra hozható-e fel. Ez mindenesetre óriási különbség, különösen közép- és hosszú távon. Ilyen önkritikus állásfoglalásokkal saját irányítási rendszerüket illetően mi még nem találkoztunk. Az ilyen jellegű találkozókon mindig is volt érdeklődés a magyar gazdasági reform iránt, de erős fenntartásaikat hangoztatták. Ez érthető, hiszen a magyar lépéseket a nagyon stabilnak és hosszú távon változatlannak tekintett saját irányítási rendszerükkel szembesítették. Most, hogy ők is a váltás szakaszába értek, a beszélgetések jellege is megváltozott. Van-e közös vonás a szovjet elképzelések és a magyar gazdasági reform között? — ők nem neveznék ezt gazdasági reformnak, noha úgy látszik, hogy a megtenni szándékolt lépés jelentősége felér a mi 68-as lépésünkkel. A gazdaságirányítás átalakításának nevezik. Elképzeléseinknek sok rokon vonása van a miénkkel. Megegyeznek például abban, hogy az áru- és pénzviszonyok aktivizálása nélkül az „átállítás” nem oldható meg, hogy új módon kell összehangolni a központi irányítást a vállalati önállósággal, illetve a központi akaratot a gazdasági önállósággal szintetizálva kell értelmezni. Az egyik akadémikus elhibázottnak nevezte azt a múltbeli elképzelést, hogy a vállalati önállóság gyengíti a központi akaratot, mert az egészet adminisztratív eszközként értelmezték a múltban, most viszont közgazdasági eszközként értelmezik. Végül is a szabályozott piac aktivizálása irányában mennek a dolgok. Rokonvonás az is, hogy valamilyen módon egyeztetni próbálják az indirekt és a direkt szabályozó eszközöket. Mégsem mondanám, hogy ugyanaz a két modell. Ők, mint a tanácskozáson is körvonalazódott, a következőkből indulnak ki országuk méretei, különleges feladatai, a szovjet gazdaság autonóm szerkezete (mert hiszen nem olyan nyitott gazdaság, mint a magyar) szükségessé teszi a tervlebontás rendszerének fenntartását. Két vonalon azonban itt is lényeges az eltérés. Egyrészt kevesebb, de kötelező tervmutatóval akarnak dolgozni, másrészt több lesz a kötelező mutatókon belül a normatíva, mint a mennyiségi mutató. Tehát a minőségi elem meghatározóbb lesz, s itt tér nyílik a nagyobb önállóságnak. Úgy érzékeltem, hogy a gazdasági szerkezetátalakításban az az uralkodó felfogás, hogy a beruházási erőforrások szétosztásakor a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell adni a működő üzemek rekonstrukciójának, korszerűsítésének. Ebben az esetben a beruházásoknál is nagyobb decentralizáció képzelhető el, mert nem kell erőteljes elvonással, majd újraelosztással élni. — Miként illik mindebbe a tavaly indult, majd az idén kibővített kísérleti gazdálkodás? — Erre is rákérdeztünk a vita során. Elmondták, hogy a kísérleti gazdálkodás ismert feltételeinek teljes körűvé való kiterjesztését két év alatt kívánják megvalósítani, de mindezt csak a gazdaságirányítás átállításának részeként tartják számon, nem magát az átállítást értik rajta. Az irányítási rendszer átállítása kiterjed a tervezés rendszerére, a szabályozásra és az intézményi rend néhány szervezési kérdésére is. Meglepő módon nagy hangsúlyt kapott az egyensúly problémája. Kiemelték a már meghirdetett élelmiszerprogramot, amely ki fog egészülni a szolgáltatások és a fogyasztási cikkek programjával. Vita nélkül pozitívan értékelik a szovjet közgazdászok a mezőgazdaságban elért eredményeinket és a lakosság fogyasztási javaikkal való ellátását Magyarországon. Egyetértés mutatkozott abban, hogy nincs anyagi ösztönzés, ha a pénz fizetőeszköz funkciója nem tud működni, azaz arra van szükség, hogy akinek pénze van, az tudjon is vásárolni. Szóba kerül-e ezzel kapcsolatban a szovjet közgazdászok véleménye az árrendszerről? — Egyetértenek abban, hogy csak rugalmasabb árakkal lehet egyensúlyi árakat fenntartani. A vita azon folyik, hogy mindezt meg (Folytatás a 3. oldalon) A szovjet-magyar közgazdásztalálkozóátaludtságai Beszélgetés Csikós-Nagy Bélával Moszkvai tudósítónktól: Háromnapos tanácskozást tartottak Moszkvában vezető magyar és szovjet közgazdászok Közgazdasági stratégia és a gazdasági mechanizmus korszerűsítésének kilátásai címmel. Előadások hangzottak el, amelyeket valódi érdeklődést bizonyító kérdések követtek. Tapasztalatait, elsősorban a szovjet gazdaságirányítás továbbfejlesztésének mozzanatairól szerzett újabb ismereteit osztotta meg tudósítónkkal Csikós-Nagy Béla akadémikus. NAPRÓL NAPRA A JÖVŐ ÉV ELEJÉTŐL MÓDOSÍTJÁK A KÉNYSZERFELSZÁMOLÁS szabályozását, figyelembe véve a jelenlegi előírásokat ért kritikákat. (3. oldal) A PÁRIZSI REPÜLŐGÉPSZALON TEGNAPI MEGNYITÁSÁNAK előestéjén az Airbus 28 gép szállításáról írt alá szerződést a PanAmmel. (4.oldal) A BRÜSSZELI FUTBALLTRAGÉDIA NYOMÁN Nagy-Britanniának le kellett mondania kereskedelmi bemutatóját a belga fővárosban. (2. oldal) MARJAI JÓZSEF TÖRÖKORSZÁGI TÁRGYALÁSAI során jó néhány üzleti lehetőség vetődött fel magyar vállalatok számára. (3. oldal) ■ A SZOVJETUNIÓVAL AZ USA-NAK FELTEHETŐEN SOHASEM LESZ NAGY KERESKEDELME, annál fontosabb lehet számára Kína és India — jelentette ki Baldrige. (2. oldal) MIKÖZBEN ÚJABB ÉS ÚJABB ÜZEMEK FOGNAK ELSŐ GENERÁCIÓS ROBOTOK gyártásába, igazi jövőjük az intelligens robotoknak van. (4. oldal)