Világgazdaság, 1985. június (17. évfolyam, 103/4106-123/4126. szám)

1985-06-01 / 103. (4106.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1985. JÚNIUS 1., SZOMBAT XVII. ÉVFOLYAM, 103. (4106.) SZÁM Úl OECD jelentése a fejlett tőkésországok gazdasági helyzetéről Nem túl optimista, de nem is túl pesszimista az OECD, a­ fej­lett tőkésországok gazdasági kilátásait illetően. A Gazdasági Együtt­működési és Fejlesztési Szervezet szakértői most tették közzé Pá­rizsban szokásos jelentésüket a 24 tagország gazdasági helyzetéről. Az USA és Japán várhatóan a tavalyinál kisebb ütemű fejlődést lesz kénytelen elkönyvelni, s Nyugat-Európa csak úgy kerülheti el a munkanélküliség terjedését és a nagyobb mérvű lassulást, ha gaz­daságélénkítő intézkedéseket hoz. A dokumentum szerint az inflá­ció a következő időszakban is elfogadható mérvű lesz a legtöbb tag­államban. USA Az amerikai gazdaság magához fog térni az első negyedévi lankadtságá­­ból, de az idei év egészében növe­kedési üteme csak fele lesz a tava­lyi és a tavalyelőtti tempónak — ál­lapítja meg az OECD féléves jelen­tése. A szervezet szakértői úgy lát­ják, hogy az amerikai fellendülés megszűntétől nem kel komolyan tartani, h­iszen a kilátások mérsékelt inflációt ígérnek, és erős a fogyasz­tói kereslet. Az OECD 3 százalékos nemzeti össztermék (GNP) növeke­dést jósol 1903-re, és ugyanennyit 1986-ra, szemben az 1982—84 közöt­ti átlagosan 6 százalékos ütemmel. A költségvetési deficit 1985-ben 210 milliárd dollárra duzzad az 1984-es 175 milliárdról. A fogyasztók továbbra is derűlá­tóan ítélik meg a gazdasági kilátá­sokat,­­kiadásaik évi 3—3,5 százalé­kos ütemben növekednek a követke­ző 13 hónapban. Az infláció az idén nem haladja meg a 3,5 százalékos ütemet, az elkölthető reáljövedel­mek pedig a fogyasztói kiadásokkal, összhangban emelkednek. Ez azon­ban nem lesz elég erőteljes ahhoz, hogy csökkentse a munkanélküliségi rátát; nincs sok esélye annak, hogy lejjebb megy a jelenlegi 7 száza­lékról. Az OECD a feldolgozóipar gyen­gélkedésének tulajdonítja az első negyedévi szerény, 0,7 százalékos növekedési ütemet, s a feldolgozó­iparban a tendenciát tartósnak ítéli meg. Az OECD szakértői szerint alig lesz változás a dollár árfolyamában, s tovább romlik az amerikai keres­kedelmi és fizetési mérleg pozíciója, ahogyan az olcsó import még inkább kiszorítja a belföldön előállított ter­ítékeket.­­ A­­ növekedés mérséklődé­sével­ a vállalatok valószínűleg las­sítják beruházásaikat, és ezek egy­re nagyobb hányadát finanszírozzák kölcsönökből. Így­ tehát erősödik a vállalati szektornak a hitelek felvételéért folytatott versenye a kormánnyal, amelynek a deficitet kell finanszíroznia, ami megakadá­lyozza, hogy a kamatok számotte­vően csökkenjenek. Japán A japán gazdaság növekedési üteme — állítják az OECD szak­értői — fékeződik­­ a következő 18 hónapban, lelassul ugyanis az ipa­ri expanzió, a kivitelt pedig visz­­szafogja az amerikai gazdaság nö­vekedési ütemének lassulása. A GNP növekedési­­üteme jövőre 4,5 százalékos lesz, szemben az idei 5 és a tavalyi 5,5 százalékkal, de szélesebb alapokra helyeződik, több impulzust kap a belföldi kereslet­től és kevesebbet az exporttól. Tavaly a japán kivitel 35 száza­léka irányult az USA-ba, míg 1900- ban csak 24 százaléka. Ezáltal se­bezhetőbbé vált a japán gazdaság az" amerikai kereslet növekedési" tempójának lassulásától. A közgaz­dászok szerint sok múlik azon, mi­ként alakulnak az USA-ba irá­nyuló gépkocsiszállítások. A már­ciusban lejárt egyezmény évi 1,85 millió gépkocsiban maximálta a jár­dán kivitelt, az új korlát 2,3 mil­lió darab. Növekedett a raktáron levő japán termékek mennyisége külföldön, különösen az USA-ban, és ebből az OECD arra következ­tet, hogy a kivitel volumene csak 3,5 százalékkal fog növekedni, az­az fele olyan gyors lesz, mint ta­valy. Az ipar növekedési üteme 1986 második felére éves szinten 5 százalékos tempóra lassul a múlt év egészének 11,1 százalékáról, amely az utóbbi 8 esztendő leg­gyorsabb expanziója volt. Nyugat-Európa Ha a nyugat-európai országok az USA gazdasági növekedésének las­sulásával­ párhuzamosan nem szán­ják el magukat gazdaságuk élénkí­tésére, a munkanélküliség még na­gyobb lesz, s gyengülni fog a növe­kedés — szögezi le tőle szokatlanul egyértelmű megfogalmazásban az OECD. A tanulmány megállapítja: Nyugat-Európában a munkanélküli­ség már ma is nagyobb arányú, mint az utóbbi fél évszázadban bár­mikor, de még tovább fog nőni, ha a nyugat-európai kormányok nem el­lensúlyozzák gazdaságösztönző in­tézkedésekkel az USA gazdasági növekedésének, mindenekelőtt az amerikai import emelkedésének lanyhulását. Az OECD szerint, és­ a rátán számítva, az amerikai növe­­kedés rátája a tavalyi 6,8 százalék­ról a következő 18 hónapban évi 3 százalék alá eshet, ha pedig Was­hington megteszi a költségvetési de­ficit csökkentéséhez szükséges in­tézkedéseket, a ráta még alacso­nyabbra süllyedhet. Az európai tőkésországokban a munkanélküliségi ráta a tavalyi 10,7 százalékról 1986 végére 11 szá­zalékra nőhet, ez 19,5 millió főt je­lent, az 1986 végéig várt éves­ rátán mintegy 2,25 százalékos növekedés nem elég, hogy megakadályozza a foglalkoztatás rosszabbodását. Rá­adásul a hosszabb távra szóló előre­jelzések sem kecsegtetnek e téren javulással. . . .. . A jelentés beismeri, hogy az erős , dollár és a magas amerikai kamatok nem sok teret adnak Nyugat-Euró­­pának a gazdasági ösztönzésre. Ha viszont a dollár az amerikai belső kereslet növekedésének lassulásával egyidejűleg gyengülne, akkor lehe­tővé" és egyben feltétlenül szüksé­gessé is válna, hogy az USA-n kívül is csökkenjenek a kamatot. Nem­­ lenne helyes hagyni, hogy Washim­m egyedül vis­­je költség­­vetési kereskedel­mi deficitje mér­i■"terheit A jelentés me­g­érvérét áprilisi mi­niszteri­ értekezletén elhangzott fel­hívást, összehangolt európai felédést sürget a kereskedelmi akadál­yok­ leépítésére, az iparnak nyújtott szubvenciók leépítésére, a munka­erőpiac rugalmasabbá tételére. Miután azonban a javaslatot po­litikai okokból nehéz kivitelezni — mondja az OECD —, figyelmet ér­demelnek az egyéb intézkedések, hogy az oly gondosan megtervezett adócsökkentések, amelyek egyszer­re képesek a kínálat bővítését és a keresletet ösztönözni. OECD-ber­­kekben nyilvánvaló, hogy a felhí­vás címzettje elsősorban az NSZK, kisebb mértékben Nagy-Britannia. Ez a két ország ugyanis az áprilisi értekezleten mereven elzárkózott a gazdaságösztönzés lehetőségétől. A jelentés ezután külön foglalko­zik az egyes nyugat-európai gazda­ságokkal. Az OECD a gazdaság némi élénkülését jósolja az NSZK- nak, az idei enyhe lassulás után ugyanis erős lesz az exportkereslet. A GNP (nemzeti össztermék) az idén 2,5 százalékkal, 1986-ban 2,75 százalékkal nő. Az export a követ­kező 13 hónapban évi rátán 6 szá­zalékkal bővül, úgyhogy tovább nő a nyugatnémet kereskedelmi több­let, és javulni­­fog a versenyképes­ség, elképzelhető viszont, hogy ter­jedni fog a munkanélküliség. A kis­kereskedelmi árak emelkedése te­kintetében az NSZK továbbra is egyike a legjobb helyzetben levők­nek az OECD-n belül: a tavalyi, évi 2,6 százalékos rátáról az idén és jövőre 2,25 százalékra mérséklődik a drágulás üteme. A francia kilátásokról már nincs ilyen jó véleménnyel az OECD, bár azt jósolja, hogy a francia GDP (hazai össztermék) a tavalyi 1.7 százalék és az idei mindössze 1.25 százalék után jövőre már 2 száza­lékkal nő. Az infláció az idén 6 százalékra csökken (ez magasabb annál, amit a kormány jósolt), jö­vőre pedig 0,5 százalékra. Szemben a hivatalos párizsi előjelzésekkel, amelyek szerint az idén kereske­delmi aktívum várható, az OECD úgy látja, hogy a francia kereske­delmi mérleg az idén — igaz, a tavalyi 3,76 milliárd dolláros hiány­nál kisebb , 2,25 milliárd dolláros deficitet mutat, és jövőre kerül egyensúlyba. A foglalkoztatási hely­zet az idén rosszabbodhat, jövőre viszont már nem romlik tovább. A brit GDP az idén várhatóan 3 százalékkal emelkedik, a ráta jö­vőre viszont a tavalyi mértékre, 2,5 százalékra lassul a magas ka­matlábak és a font erőssége követ­keztében. A beruházások növeke­dése a tavalyi 7,5 százalékról az idén 4,5 százalékra mérséklődik jö­vőre pedig csupán 2 százalékos lesz. A brit munkanélküliség — amely a hét vezető tőkésország kö­zött a­ legsúlyosabb — 1986 végéig a mostani szinten marad, azaz 3,3 millió fő, a munkaképes korú la­kosság 12—13 százaléka lesz mun­ka nélkül. Olaszországban az OECD számí­tásai szerint az idei 2,25 százalék­ról ,jövőre lassulni fog a GDP nö­vekedése, s a jövő év második fe­lében a munkanélküliségi ráta kö­zel 11 százalékra emelkedik. Vár­ható, hogy az idén túllépik a hiva­talosan előirányzott 7 százalékos inflációs rátát, az OECD­ szerint a drágulás üteme az idén 7,75, jö­vőre 7,25 százalék lesz. A legtöbb narthorpnél magasabb infláció az ■ idén 4­5 miliárd dollárra nyom­­hatja fel az olasz fizetési mérleg folyó tételeinek hiányát. A Benerifr államok, valamint fr­­ors­án G­NP-növekedése várhatóan jövőre is minteszv 2 százalék körül (folytatás a 2. oldalon) Ami mindenekelőtt érdekessé tet­te a mostani találkozót, az az, hogy az SZKP KB prém­iumának áprilisi ülése után nem sokkal került sor rá — kezdte a beszélgetést a nyu­galmazott államtitkár. Ezen Gorba­csov főtitkár a gazdasági mechaniz­mus gyökeres átalakításának szük­ségességét hangsúlyozta. Most azon folyik a munka, hogy milyen felté­telek között lehet, reálisan­­ eleget tenni ennek a követelménynek. Amennyire most ezt, meg tudjuk ítélni, olyan szakaszba jutottak e munkában, hogy — feltehetően vi­szonylag rövid időn belül — az SZKP újabb állásfoglalást tesz majd közzé, amely már jobban körvona­lazni fogja az átalakításhoz vezető utat. — E munka, gondolom, nem ápri­lisban­ kezdődött el, akkor azonban kétségtelenül új hangsúlyt kapott. Hol tartanak vele? — A probléma jelentőségére rá­mutat az az előadás, amelyet Agan­­begjan akadémikus tartott. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy intézetének számításai szerint a nemzeti jövedelem növekedésének mennyiségi tényezőit meghatározó erőforrások (munkaerő-tartalék, ter­mészeti erőforrások, a beruházások fizikai volumene) önmagukban évi 4 százalékos növekedést tettek volna lehetővé a 60-as években és a 70-es évek közepéig. A 70-es évek máso­dik felében ez lement 3 százalékra, most valahol 2 százalék körül van, és tartanak tőle, hogy még tovább csökken. A nemzeti jövedelem nö­vekedése ennél nagyobb, olyan mér­tékben, ahogy a gazdasági haté­konyságot sikerül javítani. De a gaz­dasági, hatékonyság javulásának üte­me is csökken. Ezzel magyarázható, hogy a mostani ötéves tervben már csak 3 százalékos gazdasági növe­kedést produkálnak éves átlagban. Most már egyetértés van abban a kérdésben, hogy ez a növekedés nagymértékben összefügg az irányí­tási rendszer elavultságával, mert (ahogy otthon is mondjuk) az irá­nyítási rendszer korszerűsítésével növekedési energiák hozhatók mű­ködésbe. Csak azon folyik már a vi­ta, hogy ez a 3 százalékos növeke­dés az említett belső energiával 4 vagy 5 százalékra hozható-e fel. Ez mindenesetre óriási különbség, kü­lönösen közép- és hosszú távon.­­ Ilyen önkritikus állásfoglalá­sokkal saját irányítási rendszerüket illetően mi még nem találkoztunk. Az ilyen jellegű találkozókon­ min­dig is volt érdeklődés a magyar gazdasági reform iránt, de erős fenntartásaikat hangoztatták. Ez érthető, hiszen a magyar lépéseket a nagyon stabilnak és hosszú tá­von változatlannak tekintett saját irányítási rendszerükkel szembesí­tették. Most, hogy ők is a váltás szakaszába értek, a beszélgetések jellege is megváltozott.­­ Van-e közös vonás a szovjet elképzelések és a magyar gazdasági reform között? — ők nem neveznék ezt gazda­sági reformnak, noha úgy látszik, hogy a megtenni szándékolt lépés jelentősége felér a mi 68-as lépé­sünkkel. A gazdaságirányítás át­alakításának nevezik. Elképzelé­seinknek sok rokon vonása van a miénkkel. Megegyeznek például ab­ban, hogy az áru- és pénzviszo­nyok aktivizálása nélkül az „átál­lítás” nem oldható meg, hogy új módon kell összehangolni a köz­ponti irányítást a vállalati önálló­sággal, illetve a központi akaratot a gazdasági önállósággal szinteti­zálva kell értelmezni. Az egyik akadémikus elhibázottnak nevezte azt a múltbeli elképzelést, hogy a vállalati önállóság gyengíti a köz­ponti akaratot, mert az egészet ad­minisztratív eszközként értelmez­ték a múltban, most viszont köz­­gazdasági eszközként értelmezik. Végül is a szabályozott piac akti­vizálása irányában mennek a dol­­­­gok. Rokonvonás az is, hogy vala­milyen módon egyeztetni próbálják az indirekt és a direkt szabályozó eszközöket.­­ Mégsem mondanám, hogy ugyanaz a két modell. Ők, mint a tanácskozáson is körvonalazódott, a következőkből indulnak ki­ orszá­guk méretei, különleges feladatai, a szovjet gazdaság autonóm szer­kezete (mert hiszen nem olyan nyi­tott gazdaság, mint a magyar) szük­ségessé teszi a tervlebontás rend­szerének fenntartását. Két vonalon azonban itt is lényeges az eltérés. Egyrészt kevesebb, de kötelező tervmutatóval akarnak dolgozni, másrészt több lesz a kötelező mu­tatókon belül a normatíva, mint a mennyiségi mutató. Tehát a mi­nőségi elem meghatározóbb lesz, s itt tér nyílik a nagyobb önállóság­nak.­­ Úgy érzékeltem, hogy a gaz­dasági szerkezetátalakításban az az uralkodó felfogás, hogy a beruhá­zási erőforrások szétosztásakor a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell adni a működő üzemek rekonstruk­ciójának, korszerűsítésének. Ebben az­ esetben a beruházásoknál is na­gyobb decentralizáció képzelhető el, mert nem kell erőteljes elvo­nással, majd újraelosztással élni. — Miként illik mindebbe a ta­valy indult, majd az idén kibőví­tett kísérleti gazdálkodás? — Erre is rákérdeztünk a vita során. Elmondták, hogy a kísérleti gazdálkodás ismert feltételeinek tel­jes körűvé való kiterjesztését két­ év alatt kívánják megvalósítani, de mindezt csak a gazdaságirányítás átállításának részeként tartják szá­mon, nem magát az átállítást értik rajta. Az irányítási rendszer át­állítása kiterjed a tervezés rendsze­rére, a szabályozásra és az intéz­ményi rend néhány szervezési kér­désére is.­­ Meglepő módon nagy hang­súlyt kapott az egyensúly problé­mája. Kiemelték a már meghirde­tett élelmiszerprogra­mot, amely ki fog egészülni a szolgáltatások és a fogyasztási cikkek programjával. Vita nélkül pozitívan értékelik a szovjet közgazdászok a mezőgaz­daságban elért eredményeinket és a lakosság fogyasztási javaikkal va­ló ellátását Magyarországon. Egyet­értés mutatkozott abban, hogy nincs anyagi ösztönzés, ha a pénz fizető­­eszköz funkciója nem tud működ­ni, azaz arra van szükség, hogy akinek pénze van, az tudjon is vá­sárolni. Szóba kerül-e ezzel kapcsolat­ban a szovjet közgazdászok vélemé­nye az árrendszerről? — Egyetértenek abban, hogy csak rugalmasabb árakkal lehet egyensúlyi árakat fenntartani. A vita azon folyik, hogy mindezt meg (Folytatás a 3. oldalon) A szovjet-magyar­­ közgazdásztalálkozóátaludtságai Beszélgetés Csikós-Nagy Bélával Moszkvai tudósítónktól: Háromnapos tanácskozást tartottak Moszkvában vezető magyar és szovjet közgazdászok Közgazdasági stratégia és a gazdasági mechanizmus korszerűsítésének kilátásai címmel. Előadások hang­zottak el, amelyeket valódi érdeklődést bizonyító kérdések követtek. Tapasztalatait, elsősorban a szovjet gazdaságirányítás továbbfej­lesztésének mozzanatairól szerzett újabb ismereteit osztotta meg tu­dósítónkkal Csikós-Nagy Béla akadémikus. NAPRÓL NAPRA A JÖVŐ ÉV ELEJÉTŐL MÓDOSÍTJÁK A KÉNYSZERFEL­SZÁMOLÁS szabályozását, figyelembe véve a jelenlegi előírá­sokat ért kritikákat. (3. oldal) A PÁRIZSI REPÜLŐGÉPSZALON TEGNAPI MEGNYITÁSÁ­NAK előestéjén az Airbus 28 gép szállításáról írt alá szerző­dést a PanAmmel. (4.­oldal) A BRÜSSZELI FUTBALLTRAGÉDIA NYOMÁN Nagy-Britan­­niának le kellett mondania kereskedelmi bemutatóját a belga fővárosban. (2. oldal) MARJAI JÓZSEF TÖRÖKORSZÁGI TÁRGYALÁSAI során jó néhány üzleti lehetőség vetődött fel magyar vállalatok számára. (3. oldal)­­ ■ A SZOVJETUNIÓVAL AZ USA-NAK FELTEHETŐEN SOHA­SEM LESZ NAGY KERESKEDELME, annál fontosabb lehet számára Kína és India — jelentette ki Baldrige. (2. oldal) MIKÖZBEN ÚJABB ÉS ÚJABB ÜZEMEK FOGNAK ELSŐ GENERÁCIÓS ROBOTOK gyártásába, igazi jövőjük az intelli­gens robotoknak van. (4. oldal)

Next