Világgazdaság, 1986. január (18. évfolyam, 1/4251-21/4271. szám)

1986-01-03 / 1. (4251.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1996. JANUÁR 3., PÉNTEK XVIII. ÉVFOLYAM, 1. (4251.) SZÁM Elemzés le­í­r a nyersanyagárak várható alakulásáról Nem valószínű az árak emelkedése Másfél éves hanyatlás után a nyersanyagárak az idén sem ígérnek semmi jót a termelőknek — vélekedik a nyugati piacelemzők legtöbbje —, de aligha képzelhető el a tavalyi 9 százalékos árzuha­nás megismétlődése. 1985 ugyanis igen rossz éve volt a nyers­anyageladóknak: a túlkínálat következtében egyáltalán nem érez­tethették hatásukat olyan fejlemények, amelyek szokásos körülmé­nyek között áremelkedéshez vezetnek. Ide tartozik a dollár mint­egy 20 százalékos értékcsökkenése — ez a vevőknek elérhetőbbé teszi a dollárban­­jegyzett árukat —, a világgazdaság mérsékelt bő­vülése, a csökkenő kamatlábak és nem utolsósorban az áremelke­déssel kapcsolatos általános várakozások lélektani hatása. Az elemzők év végi ború lété a nem kis részben a nyersanyagok ősszel tapasztalt áralakulásának kö­vetkezménye. Az árutőzsdéken az 1931—82-es recesszió mélypontját is túlhaladva hét éve nem tapasztalt alacsony árszínvonalat regisztráltak, a szabadpiacon pedig hároméves rekordot döntött az­ áresés­r­ől­­.•Miata­ki a Mw Jerseyben műkö­dő Comm­odity Research Bureau in­dexeiből. Mint imeretes,­­szintén az őszi hónapok fejleményeihez tarto­zott a nemzetközi ón- és nyers­­olaj-kartellek összeomlása, ami egyéb nyersanyagok szintén meg­rendült pozíciójával együtt több fejlődő világbeli termelő gazdaságát a tönk szélére sodorta. Az öt nagy nyugati gazdasági hatalom — az USA,­­ Japán az NSZK, Nagy-Britannia és Francia­­ország — képviselőinek szeptemberi találkozója óta adódtak kedvező je­lek is, ezek azonban úgyszólván ki­zárólag a dollárgyöngítő intézkedé­sek következményei voltak. Más szavakkal: a dollárban kifejezett nyersanyagárak 3 százalékos emel­kedése közepette a világpiaci ár tovább süllyedt — hangsúlyozta a Georgia State University gazdasági előrejelzésekkel foglalkozó vezető szakembere. A New York-i­ Rudolf Wolff Futures Inc. igazgatója is úgy véli, hogy a dollár árfolyamá­nak leszorítása csak lassítja a nyersanyagok általános árcsökkené­sét. „Senki sem tudja, mikor érjük el a mélypontot — vélekedik a Klonvest Corp­ ,egyik vezető köz­gazdásza —, de az esetleg megin­duló áremelkedés semmiképpen sem ígérkezik drámainak.” Az elemzők ugyanis számos olyan kö­rülmény fennmaradását hangsúlyoz­zák, amelyek változatlanok marad­tak az utóbbi években. Így tovább­ra is bővül a fejlődő országok nyersanyag-kitermelő kapacitása, annak a nyomásnak következmé­nyeként, ami őket a valutaszerzésre ösztönzi. Változatlanul halad előre a­­ hagyományos , nyersanyagok ipari helyettesítse,­­így mindenekelőtt a műanyagok és az optikai szálak fel­használása. Az­ USA-n.. kívüli gaz­­­­­dasági növekedés lelassulásához az adósság" sújtotta harmadik világ olyan takarékossági intézkedései társulta­k, mint a fogyasztói ártá­mogatások felszámolása és a beru­házási programok megnyirbálása, amelyek együttvéve a nyersanyagok iránti kereslet világméretű meg­csappanásához vezettek. Ami a me­zőgazdasági nyersanyagokat illeti, számos korábbi importőr ország­­ nagy lépést tett az önellátás, sőt esetenként az export megvalósításá­hoz. A nyersanyag-értékesítők gondja tehát egészen egyszerűen az, hogy túl sok nyersanyagot kínálnak a piacokon túl kevés vevőnek. A Chase Econometrics elnöke a ked­vezőtlen időjárástól eltekintve sem­mi mást nem tud elképzelni árfel­hajtó tényezőként, mint a­ világgaz­daság általános élénkülését, de ez szerinte aligha következik be. Az ennél derűlátóbb közgazdászok is úgy vélekednek azonban, hogy egy esetleges fellendülésnek is legalább két egymást követő hege­tűivűen­ folytatódnia kellene ahhoz, hogy felszívhassa az eddig felhalmozott készleteket. ..Az adott kapacitásfö­­löslegekkel küszködő világban a nyersanyagok értékítéletét sokkal több lefelé hajtó tényező terheli, mint az a szokásos gazdasági körül­mények között lenne’’ — fűzik hozzá. Az egyes nyersanyagok kilátásaira térve az AP—DJ hírügynökség ál­tal megkérdezett vezető amerikai közgazdászok a kőolajat említették az első helyen, mint az egész nyersanyagpiacot jelképező termé­ket. Amennyiben a nyersolaj ára barrelenként 20 dollárra süllyed — vélekednek —, akkor több más nyersanyag, így mindenekelőtt a fémek jegyzése is valószínűleg ha­sonló tendenciát fog mutatni. Álta­lános vélemény szerint az idén 22—24,5 dolláros barrelenkénti árra lehet számítani a jelenlegi mintegy 26 dollárral szemben. Az olajterme­lő országok szervezete (OPEC) által meghirdetett árcsökkentés az érin­tettek közötti árháború kirobbaná­sával fenyeget, ez azonban aligha következhet be február előtt, ami­kor az északi félteke energiaéhsége szűnni kezd. Nem közömbös a nyersanyagpiac­ra nézve a fogyasztói ■­ áralakulás, amelynek átlagos növekedését 1986- ban az elemzők 3,5—4 százalékra teszik a fejlett ipari országokban, ami lényegében megegyezik a ta­valyi átlaggal. A mérsékelt inflá­ció ugyanis szükségtelenné teszi a túlzott áremelkedés hatását ellen­súlyozó fedezeti vásárlásokat, ame­lyek tárgya az utóbbi időben egyébként is inkább­­ részvény, és más értékpapír, mintsem nyers­anyag. Az eladókon az idén így — a Gary Shilling & Co. szakértője szerint — a zsugorodó, spekulációs kereslet sem segít. A bőséges termés nyomán a ga­bonafélék jegyzése szeptemberben hét éve nem tapasztalt mélypont­ra süllyedt. Azóta mintegy 7 szá­zalékos áremelkedést regisztráltak; ennek oka az amerikai kormány egyelőre még viszonylag bőkezű ártámogatása. 1985-ben az élő álla­tok világpiaci ára átlagosan 13,7 százalékkal, a növényi olajoké pe­dig 25 százalékkal esett. Amennyi­ben­­ nem következik be valamilyen terméscsökkenés, az árak az idén is alacsonyan maradnak, részben azért is, mert megkezdődik a washingtoni ártámogatás fokozatos felszámolása. Ez elsősorban a búza, a kukorica és a szójabab piacát érinti majd; az előbbi két termék ára a tavalyihoz képest átlagosan 5,6 százalékkal lesz kisebb a Chase Econometrics mezőgazdasági részlegének elnökhelyettese szerint, a szójabab pedig valószínűleg meg­marad az alaposan leapadt tavalyi árszinten. Az állattenyésztők ennél jobb évnek néznek elébe. A megcsap­pant állatállomány nyomán nyáron valószínűleg fel fog lendülni az élő állatok jegyzése — így a Cargill Investor Services Inc. elemzője. Szarvasmarháért 1986-ban a tava­lyinál átlagosan 7,3 százalékkal, sertésért pedig 8 százalékkal többet lehet majd kapni. Az időjárással kapcsolatos fejlemények közül egy már nyilvánvaló: a 20 éve nem tapasztalt ,súlyos brazíliai aszály felvetéscstíbar.­ r. kaviár roagka ad­­te várható folyamatos fölívelését. Brazília a világ kávétermésének egyharmadát adja és a becslések szerint a szárazság ennek legalább a felét pusztította el. A Smith Ba­rr­eis, Harris Upham & Co. szak­értője szerint egyáltalán nem el­képzelhetetlen az idén a kilogram­monként 5,5—5,5 dolláros kávéár a múlt év végi 4,95 dollárt köve­tően. A fémek közül az ezüst és a pla­tina ára 1985 első negyedében 3 éve nem tapasztalt szintre süllyedt, at­tól fogva pedig csak­ mérsékelten kezdett emelkedni. Ennél katasztro­­fálisabban alakult az ón piaca, mi­után a fém árának stabilizálásával foglalkozó 22 tagállamot számláló óntanács hitelválsága nyomán tel­jesen összeomlott. Az októberi vál­ság óta szünetelő londoni önértéke­sítés a többi fém jegyzésére is­ át­­ragasztotta a borúlátó hangulatot, és végső soron súlyos veszteséget okozott a világ legnagyobb fémke­­reskedőinek. Ebben a termékcsoportban tava­lyi gyengélkedése ellenére a réz és az alumínium ígérkezik nyertesnek. A Drexel Burnham Lambert fém­ipari elemzője szerint ezekből a fé­mekből nagyobb lesz a felhaszná­lás, mint a termelés, így a réz jegyzése tonnánként 1540—1560 dol­lárra emelkedhet a jelenlegi 1390 dollárról, az alumínium ára pedig 1110 dollárra a jelenlegi tonnán­kénti 1100 dollárról. Az említett csekély­ infláció a legtöbb elemző szerint lenyomhatja a nemesfémek, így elsősorban az ezüst és az arany árát. Itt azonban nem kell hirtelen eséstől tartani, hanem a várható heves ingadozás összesítése eredmé­­nnyezhet­i a"­ korábbinál alacson­yabb "árszínvonalat. ^ ________________ nXProl napra + AZ USA ÚJABB EGYOLDALÚ KORLÁTOZÁST jelentett be a Közös Piacról származó acél importjára. (4. oldal) -­ AZ ÉLELMISZER-CSOMAGOLÁS LEMARADÁSÁNAK fel­számolásához több mint 9 milliárd forintra lenne szükség. (3. oldal) 4- ÓVATOSABBAK VOLTAK TAVALY A BANKOK a hite­lek nyújtásával­ kevesebb kölcsönt adtak az eladósodott or­szágoknak, nőtt a rövid lejáratú hitelek aránya. (2. oldal) A NIGÉRIA ÖNERŐBŐL AKARJA MEGOLDANI gazdasági problémáit: az eladósodást, a munkanélküliséget, az inflációt, a nyersanyaghiányt. (2. oldal) Tisztelt Olvasó! Kemény esztendő van mögöttünk­, sikerek és csalódások egyaránt jellemezték. Az emberi természet egyik, jó tulajdon­sága, hogy előre szeret nézni, a megoldandó feladatok irányá­ba. A magyar gazdaság fő feladata az új esztendőiben is vál­tozatlanul a hitelképesség megőrzése. Ennek módozatait a XIII. kongresszus meghatározta: elért eredményeinkre támasz­kodva kell kibontakoztatni az intenzív jellegű gazdasági fej­lődést, dinamizálni a gazdaságot, s ezeken keresztül emelni népünk életszínvonalát. A magyar gazdaság nemzetközi megítélése attól függ, hogy maradéktalanul eleget tudunk-e tanai a külföldi fizetési kötele­­zettségeinknek. Ez a feltétele annak is, hogy hozzájuthassunk azokhoz a hitelekhez, amelyek elengedhetetlenül szükségesek. Az 1936-ba­n életbe lépő szabályozórendszernek úgy kell mű­ködnie, hogy e célok elérését a gazdaságpolitika követelemé­­nyeinek megfelelően segítse. A megvalósítás­ útja elsősorban a hatékony exporttevékenységen keresztül vezet. Reális a gazda­­­ságpoli­ti­kának ez az igénye, hiszen 1985-ben körülbelül 2060 milliárd dolár értékben vásároltak a világpiacról és körül­belül ugyancsak 2000 milliárd dollár értékben adt­ak el árut. Ebben az óriási forgalomban hazánk részesedése mérsékelt, de éppen ez teszi lehetővé fent vázolt céljaink elérését. A be­hozatal tekintetében ugyanis közvetlen és reexportforgalmunk körülbelül 0,45 százalék a világpiacon, kivitelünk pedig az összforgalomban mérve eléri a világpiaci kivitel­­ 0,47 százalékát. A nemzetközi­­ piac kihívása számunkra elsősorban abban jelentkezik, hogy a magyar ipar folyóáron mért értékesítésé­­nek mintegy 25 százaléka kerül évente exportra. Mivel az ipar hozzájárulása a nemzeti jövedelem termeléséhez megközelí­ti a 47 százalékot, állíthatjuk, hogy nemzeti­ jövedelmünk ter­melésének jelentős része, 10—12 százaléka az export volume­nétől, minőségétől és gazdaságosságától függ. Még nagyobb jelentőségűs számunkra az export, ha meggondoljuk, hogy ez biztosítja nyitott gazdaságunk importjának forrását, fedezetét. Nem közömbös tehát dollármilliérdokiban mért importunk és exportunk gazdaságossága, külkereskeedelm­áták cserearányai­nak alakulása. Ebben rejlik a nemzetközi piac kihívása, ezért kap nagy szerepet a magyar gazdaság a mi helyzetében külke­reskedelmi munkánkban a mennyiség mellett a minőség, a hatékonyság­ és a termékszerkezet. A Magyar Kereskedelmi Kamarába tömörült ipari, kereske­delmi, mezőgazdasági vállalatok és szövetkezetek minden tu­dásukkal, minden erőforrásukkal arra törekednek, hogy 1980- b­an minél hatékonyabban hajtsák végre a gazdaságpolitika által mesha'ár.—V ’ i'e’sdr.Jckat. A kamera társadalmi 87e rve­­zetként — hagyományos feladatain túlmenően — az érdekvé­delem, az­ érdekegyeztetés és az érdekeközvetítés fegyvertárá­val törekszik maximális segítséget nyújtani tagvállalatainak és minden hozzá forduló partnerének. A Magyar Kereskedemi Kamara tagvállalatainak 1936-ban különösen a termékminőség javítását, a gazdasági munka mi­nőségi jegyeinek erősítését kell szem előtt tartaniuk. Úgy vél­jük, hogy mind a külföldi, mind a hazai piacon ezt várják tő­lünk partnereink,­ ennek kell tehát munkánk homlokterében állnia. A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöksége nevében tisz­telettel és szeretettel kívánok a VILÁGGAZDASÁG minden kedves olvasójának boldog új esztendőt. Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke A TÖRÖK MINISZTERELNÖK IRÁNBA LÁTOGAT Özes naciv megrendelésekben reménykedik Özal török miniszterelnök pénte­ken Teheránba utazik 200 fős dele­gáció élén, hogy főként a gazdasá­gi kapcsolatok elmélyítéséről tár­gyaljon. Kíséretében van 150 üzletember, akik abban reménykednek, hogy Teherán nagy megrendeléseket ad nekik annak nyomán, hogy a múlt héten Mustafa Tinaz Titiz török államminiszter megállapodást írt alá a kétoldalú árucsere élénkíté­sére. Titiz szerdán tért haza Tö­rökországba, két nappal azután, hogy az érte küldött török repülő­gépet az iraki légierő elfogta, ezért a Szovjetunión keresztül kellett visszatérnie. Titiz hazatérve közölte: reméli, hogy az idén legalább 3 milliárd dollár lesz a kétoldalú forgalom értéke a tavalyi 2,3 milliárd után. Irán Törökország második legfon­tosabb kereskedelmi partnere az NSZK után. Az államminiszter szerint a tö­rök­­cégek reménykedhetnek kulcs­rakész üzemek szállításában, illet­ve már meglevők újjáépítésében a cement-, a kerámia-, a szerszám­gép-, a gépkocsigyártó, az elektro­mos és az elektronikai ipar terüle­tén. Ozal, jól értesült diplomaták sze­rint, felkéri Iránt, törlessze gyor­sabban ' Törökországgal szemben "fennálló adósságait. Teherán pénz­zavarral küszködik, az Irakkal fennálló háború következtében. Tör­ökország számos kész- és fél­készterméket szállít Iránnak, ahon­nan elsősorban olajat vásárol. Te­herán Törökország fő olajszállítója. Az öböl menti háború — a vá­rakozások szerint — nem lesz a fő napirendi pontok között, mivel Tö­rökország igyekszik Irakkal is jó kapcsolatokat fenntartani, és a há­ború ügyében tartózkodik az állás­foglalástól. A teheráni tárgyalásokon állítólag arról is szó lesz, hogy az iráni ola­jat Törökországon keresztül szállíta­nák vezetéken Ahvaz iráni város és az iskenderuni öböl között. Irán a Kharg szigetét ért soroza­tos iraki bombatámadások miatt igyekszik más lehetőségeket is fel­kutatni olajszállításra, (Reuter) Szovjet-japán megállapodás a szahalini földgáz kiaknázásáról Japán 1995-ben kezdi meg a sza­halini földgáz importját A tegnapi tokiói sajtójelenttések szerint a Szovjetunió és Japán között létre­jött a megál­lapodás a földgázügylet részleteiről,­ beleértve a közös feltá­rást, illetve cseppfolyósítást is. Az ehhez szükséges munkálatok 1939- ben kezdődnek. A Nihon Keizai Simbun japán gazdasági lap érte­sülése szerint a Szalad­in-sziget észak-keleti részén mintegy 4,5 mil­liárd dollár költséggel szivattyúzó, szállító és cseppfolyósító kapacitást építenek ki. A költségek felét a ja­pán Eximbank meghitelezi.. A lap azt írja, hogy a különböző japán vállalatok most dolgozzák ki hosz­­szú távú importprogramjukat, s ezekről is szó lesz Sevardnadze szovjet külügyminiszter két hét múlva kezdődő tokiói tárgyalásain A szahalini földgázvagyon közös feltárása és felhasználása már ré­gebben felmerült, az utóbbi évek­ben azonban részben a japán csepp­­folyósítottföldgáz-kereslet csökke­nése, részben a két ország külkap­­csolatainak problémái miatt az el­gondolás háttérbe szorult. A közös fejlesztésről tavaly, kezdődtek újra a tárgyalások. (MTI)

Next