Világgazdaság, 1986. február (18. évfolyam, 22/4272-41/4291. szám)
1986-02-01 / 22. (4272.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1986. FEBRUÁR 1., SZOMBAT XVIII. ÉVFOLYAM, 22. (4272.) SZÁM Bizonytalanság a Pia életbe lépő Líbia-ellenes amerikai szankciók körül Ma lépnek teljes mértékben hatályba a Reagan elnök által január 7-én meghirdetett Líbia-ellenes amerikai gazdasági szankciók. Az érintett amerikai cégek hangsúlyozzák, hogy készek eleget tenni Washington akaratának, problémát okoz viszont, hogy egyelőre senki sem tudja pontosan, mit is jelentenek valójában a tilalmak.. Egyes sajtójelentések szerint már maga az amerikai kormány is enyhíteni készül korábbi elképzeléseihez képest a szankciókon. Közben az Arab Liga megbélyegezte ugyan a korlátozásokat és a földközi-tengeri katonai demonstrációt, de Tripoli az utolsó pillanatban meggondolta magát, s vitára sem bocsátotta az USA-elenes pánarab gazdasági bojkottról szóló javaslatát. A líbiai gazdaságról közöl helyzetképet a Business Week című amerikai hetilap, s azt a megállapítást teszi: a washingtoni embargó már csak legfeljebb annyi kárt okozhat Líbiának, hogy ráirányítja a nemzetközi üzleti élet figyelmét a líbiai gazdaság teljes ziláltságára. Az ország olajbevételei az utóbbi három évben több mint 50 százalékkal csökkentek, s a legutóbbi drasztikus olajáresés már csak a kegyelemdöfést jelentette. Csütörtök este rendkívüli ülést tartottak az Arab Liga külügyminiszterei, de az előzetes bejelentéssel szemben nem került sor az Ammerika-ellenies arab gazdasági szankciók ügyének megvitatására, mert Líbia visszalépett a javaslat előterjesztésétől. A líbiai külgyminiszter, Ali Triki alig néhány órával az ülés kezdete előtt még azt közölte a Reuter hírügynökséggel, hogy Tripoli a következőkre fogja felszólítani a 20 arab államot és az PFSZ-t tömörítő szervezetet: az USA-ban lévő összes arab tőke kivonására, az arab országok amerikai importjának visszafogására s ellenlépésekre minden amerikai céggel szemben, amely részt vesz Washington Líbiára összpontosuló korlátozásaiban. Azt, hogy Líbia végül is eltekintett e lépéstől, a megfigyelők annak tulajdonítják, hogy Szaúd-Arábia előzetesen jelezte: csak akkor küldi el külügyminiszterét a tanácskozásra, ha ez a javaslat lekerül a napirendről. Megjegyzendő, hogy így is mindössze nyolc külügyminiszter jelent meg a találkozón, a többi tagországból a ligához delegált állandó képviselő vett részt. Az ülés azonban így is elítélte az USA-t a Líbiával szemben tanúsított magatartásáért. Ez legélesebbena szervezet főtitkárának, Sadli Kitinnek a felszólalásában hangzott el. „Kötelességünk figyelmeztetni ,az amerikai kormányt, hogy az egyik tagországunkkal szemben mesterségesen táplált kampány további folytatása csak negatív következményekkel járhat az arab—amerikai viszony tekintetében.” A Reaffan elnök által január elejéna római és bécsi repülőtéri terrortámadásokat követően) rendeletileg meghirdetett gazdasági tilalmak egy része nyomban életbe lépett, az intézkedések egészére pedig február 1-ét jelölték meg a hatályba lépés dátumának. Ehhez képest, — mint a legfrissebb tudósításokból kiderül — meglehetősen nagy zűrzavar uralkodik a szankciók konkrét tartalmát illetően washingtoni kormánykörökben és az érdekelt vállalatoknál egyaránt. A tilalmak röviden úgy foglalhatók össze, hogy minden amerikai állampolgárnak el kell hagynia Líbiát, az amerikai cégeknek abba kell hagyniuk ottani tevékenységüket és a Líbiával folytatott egyéb üzleteket, és semmilyen kifizetést sem szabad eszközölni Líbia felé. Nem vonatkoznak viszont a korlátozások az amerikai cégek külföldi leányvállalataira, feltéve, ha azok nem amerikai munkaerővel vagy technikával dolgoznak az észak-afrikai országban. Ez a könynyítés sokak szerint azért került bele a rendeletbe, mert Washingtonban még élénken emlékeznek arra, hogy milyen nagy felzúdulást váltott ki Nyugat-Európában a leányvállalatok tevékenységének korlátozása a Szovjetunióval szemben kimondott- gázvezetékembargó idején. Líbiában elsősorban néhány olajcég van közvetlenül érdekelve. Róluk néhány amerikai lap elhíresztelte, hogy gyorsan átjátszották érdekeltségeiket nyugat-európai cégeknek, illetve a líbiai állami olajvállalatnak. Ennek a következménye, hogy egyáltalán nem esett vissza a líbiai olajtermelés, tartja a napi 1,2 millió barreles szintet. Az érintettek közül az Occidental Petroleum, a Conoco és az Amerada Hess azonnal visszautasította a gyanúsítást, közölték, hogy január 7. óta teljesen felhagytak líbiai tevékenységükkel, őszintébbnek hangzik két másik cég, a Maraikon Oil és a W. R. Grace and Co. megnyilvánulása. Ezek is kifejezték készségüket ugyan a washingtoni akarat követésére, de egyszerűen elképzelni sem tudják, hogy mi történjék a Líbiában lekötött tőkéjükkel. Nem kis összegről van szó, a New York Times összesen 1 milliárd dollárra teszi az amerikaiak összes tőkéjét. Ez a lap még azt a feltevést is megkockáztatta, hogy Washington máris enyhíteni készül a szankciókon, ami még azt is lehetővé teszi majd, hogy amerikai cégek újabb olajfúrási koncessziókat, kaphassanak. Merész állítás a tilalmak életbelépésének napján... A Líbiában élő amerikaiak számát az év végén 1500 főre becsülték. Közülük csak a líbiai állampolgárokkal családi kötelékben élők maradhatnak legálisan, s számukra is tilos minden üzleti tevékenység. A rendelet szigorú értelmezése szerint még kenyeret, sem szabad venniük. Az eddigi jelentések alapján mintegy 500-an már elhagyták az országot. Az amerikai kormány súlyos büntetést helyezett kilátásba a rendeletet megszegő magánszemélyeknek is. Reagan „potenciális túszoknak” nevezte az ottmaradókat — nyilvánvaló, hogy az USA számára akadályt jelentenének egy esetleges katonai akció mérlegelésénél. Az amerikai szankciók támogatásához Reagan szerette volna megnyerni a nyugat-európai kormányokat is, de nem lehet azt mondani, hogy lelkes helyeslésre talált volna. A Business Week ennek okát abban látja, hogy a mai feszült világgazdasági helyzetben egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy nagyobb üzletekről lemondjon. A másik fontos tényezőként a lap megemlíti a korábbi gazdasági embargók sikertelenségét. A nyugat-európai hozzáállásra jellemző, hogy csütörtökön útnak indult Líbiába az a belga üzleti küldöttség, amelyet Washington, és nyomására Brüsszel is, szeretett, utjlna, visszatartsk. Annyit azonban elértek,hogy,akét nagy - belga, vállalat képviselői lemondták részvételüket. Az amerikai, gazdasági hetilap egyébként arra a következtetésre jut, hogy Líbiának most minden ellenséges szankciónál nagyobb gazdasági kárt okoz az olajbevételek csökkenése. Az országban munkát vállaló, külföldi cégek közül sokan már csak azért tartanak ki, mert még reménykednek kinnlevőségeik behajtásában. A lap szerint most fel fog erősödni az a tendencia. Hogy ,a tőkés rések kivonulnak a Táblából,s helyeiket a szocialista országok vállalatai foglalt’51 el. L. K. Jugoszlávia kijelölt miniszterelnökének gazdasági nyilatkozata Üv:Meggyőződésem, hogy le tudjuk „Küzdeni jelenlegi gazdasági és egyéb problémáinkat, s kijutunk országunk hosszú távú gazdasági stabilizációs programja sikeresebb megvalósításának útjára” — jelentette ki Branko Mikilics a jugoszláv.. .jkranjfelnökség .tagja. . Braanko Mikulics,. akit* a május 15- én ‘ rfidialaseuló új szövetségi kormány, elnöki tisztére jelölték, csütöntökök a"’ szocialista' szövetség (népfront) országos választmánya elnáte'égiehék belgrádi ülésén mondott beszédet, amelyben összegezte az általa legfontosabbnak tartott feladatokat és megoldásuk útját-módját. „Szeretném hangsúlyozni — mondta —, hogy nem lesz könynyű kikerülnünk a mostani szakaszból, amelyben a társadalmi termék növekedése stagnál, a személyi jövedelem és az életszínvonal csökken. A munkatermelékenység alig emelkedik, a gazdálkodás minőségi tényezői háttérbe szorulnak, az ex-L ...... . . . ... port és a devizabevétel nem nő kielégítő mértékben, s igen magas az infláció, többet fogyasztunk, mint amennyit valójában fogyaszthatnánk, egyre több a veszteséges vállalat, a jövedelem gazdaságilag alaptalanul, átörhjik egyik ágazatból a másikba.” . .. Mikulics rámutatott: Jugoszlávia külföldi adósságainak törlesztése meghatározott keretek közé szorítja a termelés dinamikusabbá tételének és az ország társadalmi—gazdasági fejlesztésének lehetőségeit, a munkanélküliség pedig akut problémává vált. Kifejtette: a múlt év végén s az elmúlt hetekben olyan mértékben megnövekedett a lakosság áruvásárlása, hogy megingott a kereslet—kínálat egyensúlya. ■ „Ha nem foganatosítunk megfelelő intézkedéseket — hangsúlyozta —, akkor veszélybe kerülhet antiinflációs politikánk, nem tudjuk megvalósítanni ,exportprogramunkat és az idei esztendő tervfeladatait.’’ (MTI) NAPRÓL NAPRA + AZ INDIAI KORMÁNYPROGRAMM M MEGVALÓSÍTÁSA KEDVEZŐ szállítási lehetőségeket kínál a magyar iparnak. (3. oldal) + REKORDOT ÉRTEK EL TAVALY a Kínában engedélyezett külföldi működőtőke-beruházások. (2. oldal) + AZ OLAJÁRAK ESÉSE NEM TESZI OLCSÓBBÁ a műszálat a pamutnál. (4. oldal) + AZ USA AZ EMBERI JOGOK TISZTELETBEN TARTÁSÁTÓL TESZI FÜGGŐVÉ Haitinak megszavazott segélye további folyósítását. (2. oldal) + AZ EGK MEZŐGAZDASÁGI VEZETŐI ELTÉRŐ JAVASLATOKAT TESZNEK a mezőgazdaság szubvencionálásának megreformálására. (4. oldal) + A MÁT TOVÁBB NÖVELI A FELDOLGOZOTT alumíniumtermékek részarányát termelésében. (3. oldal) A Közös Piac válasza a KGST javaslataira A Közös Piac brüsszeli bizottsága elhatározta: válaszol a KGST tavaly szeptemberi levelére, amelyben az együttműködést javasolta két gazdasági tömörülés között. A döntés értelmében Willy de Ciercq, a nemzetközi kapcsolatokért felelős főbiztos egyidejűleg küldi meg a válaszlevelet a KGST-tagországok kormányainak és a KGST főtitkárának, aki a szeptemberi levelet aláírta. Az EGK nem zárkózik el a KGST által javasolt közös politikai nyilatkozat aláírásától, de ezt a tagországokkal kifejlesztett gazdasági kapcsolatok függvényében gondolja megvalósítani. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a levelek különböző tartalmúak. Romániának — amelynek már átfogó kereskedelmi , megállapodása van érvényben az EGK-vel — a bizottság rendes diplomáciai kapcsolatot javasol, valamint tárgyalásokat a meglévő egyezmény kibővítéséről. Magyarországnak és Csehszlovákiának indítványozza a már megkezdett tárgyalások meggyorsítását avégett, hogy kétoldalú kereskedelmi egyezményt köthessenek az EGK-val. Bulgáriának, Lengyelországnak, az NDK-nak és a Szovjetunónak felajánlja tájékoztató jellegű, tárgyalások megkezdését, és ennek eredményeként esetleg kereskedelmi egyezmény megkötését. A KGST főtitkárához intézendő levél hangsúlyozza, hogy az EGK elsődlegesnek tekinti a kétoldali kapcsolatokat a KGST tagországaival, mert addig „nem tartja normálisnak az együttműködést a KGST-vel mint szervezettel, amíg nincs kapcsolata annak tagországaival, illetve amíg a KGST nem ismeri el hivatalosan az EGK-bizottságot”. Ezt a diplomáciai elismerést előfeltételnek minősíti. Gazdasági téren az EGK a KGST- tagországokkal konkrétan fejleszteni kívánja a kereskedelmet és a gazdasági együttműködést, míg a KGST szervezetével lényegében csak munkakapcsolatot, kölcsönös tájékoztatást, statisztikai adatcserét tart elképzelhetőnek. (MTI) Csúcsaktívum Japánban — rekorddeficit az USA-ban Rekordnagyságúra nőtt Tokió külkereskedelmi aktívuma tavaly: 56 milliárd dollárra az 1984. évi 44,26 milliárdról — tette közzé a tokiói pénzügyminisztérium. Ezzel egyidőben Washingtonban is nyilvánosságra hozták a tavalyi kereskedelmi adatokat, amelyek szerint az USA-ban a kereskedelmi mérleg deficitje döntött rekordot. 1985-ben a passzívum 148,5 milliárd dollárra rúgott, ez 20 százalékkal több az egy évvel korábbi hiánynál.. Csupán a Japánnal szemben képződött passzívum közel 50 milliárd dollár volt. A két ország kereskedelmi mérlegének adatairól szóló híreket aggodalommal vették Tokióban és Washingtonban egyaránt. A japán politikusok attól tartanak, hogy az USA tetemes kereskedelmi passzívuma Japánnal szemben megronthatja a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat, az USA megtorló intézkedéseit vonhatja maga után. Ezért Nakaszone miniszterelnök az ország gazdasági kilátásait taglaló parlamenti beszédében megerősítette, hogy a kormány gazdaságpolitikájában változatlanul a legfontosabb cél a külkereskedelmi egyensúly megteremtése. De bármennyire igyekszik is Tokió figyelembe venni legfontosabb kereskedelmi partnerei, így az Egyesült Államok igényeit, a kereskedelmi aktívum látványos csökkentésére, az export önkéntes visszafogására egyelőre nem sok jel mutat — vélik hírmagyarázók, különben is: a jen erősödése magától is fékezi a kivitelt. Ezt a véleményüket azzal támasztják alá, hogy Nakaszone miniszterelnök a parlamentben meglehetősen pesszimistán nyilatkozott az ország gazdasági kilátásairól, mondván, hogy az április elsejével kezdődő 1986—87-es gazdasági évben esetleg nem sikerül elérni a kilátásba helyezett 4 százalékos gazdasági növekedést, mert a jen erősödése a dollárhoz képest némileg visszavetette az exportot, az expanzió fő hajtóerejét. A tokiói külkereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) vezetője azt állítja, hogy bár a japán termékek exportja az utóbbi hónapokban mennyiségben meghaladta a tavalyelőttit, az export növekedési üteme lelassult, s Janán ugyanakkor több, a legkorszerűbb technológiát megtestesítő, termékeket, így netvául számítógépeket és repülőgépeket vásárol a tengerentúlról. Washingtont elsősorban az USA gazdasági növekedésének a lelassulása szempontjából aggasztja a két ország közötti kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozatlansága. Nemcsak Tokióval szemben, hanem általában véve is gyenge eredményekről adhatnak számot az amerikai exportőrök: tavaly — két év óta első ízben — csökkent az ex-mport, míg a bevitel, az erős dollár miatt, 6 százalékkal növekedett. Az import növekedése hátrányos helyzetbe hozhatja az amerikai termelőket a külföldi szállítókkal szemben. Mindezek nyomán felerősödtek a kongresszusban a protekcionista intézkedéseket követelő hangok, leszerelésükre a kormány hadjáratot indított a külföldi szállítók, úgymond, tisztességtelen kereskedelmi praktikái ellen. A most nyilvánosságra hozott kereskedelmi adatok tükrében valószínűleg újult erővel lendülnek majd támadásba azok, akik az import megszigorítását követelik vélik a megfigyelők. Miközben az USA Japánnal szemben protekcionista intézkedéseket fontolgat, Yeutter amerikai kereskedelmi főmegbízott éppen a világkereskedelemben egyre élesebben jelentkező protekcionista tendenciák letörésének lehetőségéről folytat megbeszéléseket a holland miniszterelnökkel, aki egyben az EGK soros elnöke. A két politikus hágai megbeszélésein áttekintette a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulását, de terítékre kerültek olyan átfogó kérdések is, mint a nemzetközi textilegyezmény megújítása, valamint az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) égisze alatt tartandó új tárgyalási forduló is. Mindkét politikus síkraszállt amellett, , hogy a GATT égisze alatt próbálják meg kiegyensúlyozni a nemzetközi kereskedelmet. . A tetemes amerikai kereskedelmi deficitre utalva, Yeutter Hágában kijelentette: az EGK, Japán és a többi iparilag fejlett tőkésország tárja szélesebbre kapuit a fejlődő országok termékei előtt. Véleménye szerint ugyanis az Egyesült Államok viseli a legnagyobb terhet a fejlődő országok termékeinek megvásárlásában, az utóbbi években a fejlődő országok exportjának 63 százalékát az USA vette át. Yeutter egyenlő teherviselésre szólította fel az iparilag fejlett országokat, annak reményében, hogy ezek az országok a jövőben több terméket vásárolnak majd a fejlődő országoktól, és így enyhülhet az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegére nehezedő nyomás. /"T " / . K. K.