Világgazdaság, 1986. augusztus (18. évfolyam, 148/4398-167/4417. szám)

1986-08-01 / 148. (4398.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK H XVIII. ÉVFOLYAM. 143. (4393.) SZÁM 1936. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Gazdasági körkép A bérek veszélyeztetik e skandináv termékek versenyképességét Bár lényeges különbség van az egyes skandináv országok je­lenlegi­ gazdasági helyzete, kilátásai között, egy tekintetben közös a gondjuk: Svédországban, Norvégiában, Dániában és Finnország­ban fokozatosan csökken a termelés nemzetközi versenyképessége a bérköltségeknek a konkurens országokénál gyorsabb emelkedé­se folytán. Gazdasági pozíciójuk lényegi különbsége nagyrészt ab­ból fakad, hogy­ merőben eltérő módon érinti a térség országait a kőolajárak összeomlása: míg a kőolajtermelő Norvégia számára valóságos csapás az áresés, addig Svédország és Dánia profitál az olaj olcsóbbodásából. Finnország számára nem jelent egyértelmű áldást az olcsó olaj. A finnek a Szovjetunióból importálják az ola­jat, a kétoldalú, barterhez hasonló megállapodásuk következtében az olcsó olaj lényegesen lecsökkenti a Szovjetunióba eladható finn áruk mennyiségt.­ ­*• A jelek szerint az emberek nemigen fogják fel, hogy mennyire súlyos a norvég gazdaság helyzete panaszkodott Gunner Begge norvég pénzügyminiszter az Aften­­posten című oslói napilapban köz­zétett nyílt levelében. „Fokozni kell a feldolgozóipari termelést, le kell szorítani a költségeket a belföldi fogyasztói kereslet megfékezése után” — foglalta össze a legsürgő­sebb teendőket a pénzügyminiszter. Az év közepén a norvég gazdasá­got az olajár esése, az ismét gyor­suló infláció, a duzzadó kereskedel­mi hiány jellemzi. A bajok fő for­rása az olaj­jövedelem elapadása: a napi 990 ezer barrel olajat kibá­nyászó Norvégia állami bevételei­nek tavaly még egyötödét adta az olajgazdaság, az idén ez az arány már csak 5 százalékos lesz. A drasztikus jövedelemkiesés arra kényszerítette Oslót, hogy a nem­zetközi pénzpiacokhoz forduljon: a parlament az idei évre 7 milliárd tonnás kölcsönkeretet hagyott jóvá, miután 7 év óta első ízben ismét deficitessé vált a fizetési mérleg folyó tételeinek a szaldója. Az idei első negyedévben a hiány 1,3 mil­liárd koronára rúgott, szemben az egy évvel korábbi 9,5 milliárdos többlettel. Ugyanebben az időszak­ban 22 százalékkal 22 milliárd ko­ronára esett vissza a kőolaj- és földgázkivitel. Tavaly a norvég ex­portbevételek fele a szénhidrogén-, eladásból származott. A tetemes béremelések és a koro­na májusi 9 százalékos leértékelése erős lökést adott az inflációnak, amely az év végére elérheti a 10 százalékos ütemet — hangzik a bankárszövetség közgazdászainak vészjósló prognózisa. A központi bank elnöke szerint egyértelmű­ a teendő: jövőre csökkenteni kell a reálbéreket, vissza kell fogni a fo­gyasztást, az­­ importot, és további gazdaságszigorító intézkedéseket kell bevezetni. Nyugati szomszédjával ellentét­ben Svédország jelentősen profi­tált az olajárak csökkenéséből. A kedvezőre fordult kül- és belgaz­dasági környezetet, és a szintén kedvező politikai helyzetet kihasz­nálva, a Carlsson által vezetett szo­ciáldemokrata kormány eltökélte, hogy gátat vet végre a svéd áruk nemzetközi versenyképességét alá­ásó túlzott béremeléseknek — jelen­, ti, svéd kormánykörökre hivatkoz­va, a Reuter. A béremelések miatt a kormánynak 1981-ben és 1982-ben 25 százalékkal kellett leértékelnie a koronát a nemzetközi versenyké­pesség fenntartása végett, de mos­tantól szó sem lehet devalválásról, még akkor sem, ha nem sikerül kellő mértékben korlátok közé szo­rítani az árak és a bérek emelke­dését — jelentette be a svéd pénz­ügyminiszter. A kormány egy új­fajta, első ízben szankciókat is tar­talmazó bérmegállapodástól várja a béremelések kordában tartását. Áp­rilisban a fizikai dolgozók szak­­szervezete kétéves megállapodást írt alá a munkáltatókkal, amely szerint a bérek az idén 5 százalék­kal, jövőre pedig 4 százalékkal emelkedhetnek. Svédországban a kérdések kér­dése, hogy miként lehetne a kon­kurens országok szintjére beállí­tani a bérszínvonalat a majdnem teljes foglalkoztatottság fenntartá­sa mellett. Svédországban jelenleg 2,5 százalékos a munkanélküliségi ráta, a töredéke a többi fejlett tő­késországénak. A jóléti mintaállam azonban továbbra is elősbbséget ad a foglalkoztatásnak, még ha a bér­emelés korlátozását célzó kormány­­politika csődöt mondana is, akkor sem engednék nőni a munkanélkü­liséget, hanem további szükségin­tézkedésekkel csökkentenék az élet­­színvonalat. A kormány valóban kedvező helyzetben láthat hozzá terve meg­valósításához. A választásokig még két év van hátra, a gazdasági ba­rométer pedig kedvez­ő, elsősorban a külgazdasági környezet barátsá­gosabbá válása miatt. Az olajár­esés és a dollárgyengülés azt jelen­tette Svédországnak, hogy az idei első negyedévben például 7,1 mil­liárd svéd koronáért vásárolhatta meg 5,4 millió tonnás olaj- és olaj­származék-szükségletét, szemben az egy évvel korábbi 11,7 milliárd koronás olajszámlával. Az olajáresés jótékony hatással volt a kereskedelmi mérlegre is: az idei első három hónapban 8,9 mil­liárd koronára, az egy évvel koráb­binak csaknem a hétszeresére duz­zadt fel az aktívum. A nemzetközi­­kamatlábak leszállítása­, csökkentés­re bátorította a svéd központi ban­kot is: az év első négy hónapjában a kamatot három ízben 10,5 száza­lékról 8 százalékra mérsékelte. A pénzügyminisztérium becslése sze­rint az idén a bruttó nemzeti ter­mék 2 százalékkal fog nőni, az inf­láció­­ pedig a tavalyi 5,7 százalékos helyett 3,5 százalékos lesz. A prog­nózis derűlátó az áruk és szolgál­tatások külkereskedelmének mérle­gét illetően is:­­a tavalyi 9,4 mil­liárd koronás deficitet az idén 3 milliárdos többlet váltja föl. A dán kormánynak további in­tézkedéseket kell hoznia, a növekvő folyó fizetési mérleghiány megféke­zésére, ha meg karja őrizni valu­tájának stabilitását és termékei nemzetközi versenyképességét — mondják egybehangzóan a gazda­sági­ szakértők. Tavaly a fizetési mérleg folyó tételeinek a deficitje 23,4 milliárd koronára­­ duzzadt föl az 1984. évi 18,8 milliárdról. Az idei első negyedévben a hiány még mindig 8,4 milliárd korona volt, szemben az egy évvel korábbi 8,2 milliárddal. Dán bankkörökben egy­értelműen a deficitet tartják a ko­rona gyengülése fő okának. A ko­rona értékvesztése jól tükrözi a dán tőkeforgalomban beállt 1885. évi fordulatot: a tavalyi első negyed­évben Dánia még nettó 12,3 mil­liárd korona tőkét importált, az idei első három hónapban azonban már 4 milliárd korona nettó tőke­exportot regisztráltak. .A külföldi befektetők eladják dán kötvényei­ket, a dán invesztorok pedig kül­földi kötvényeket vásárolnak. A kormánynak további megszorí­tó intézkedéseket kell hoznia, a bel­földi kereslet lehűtésére, a külgaz­dasági egyensúly helyrebillentésére — jelentette ki Anders Anderson dán gazdasági miniszter. A Privat­­bank­en vezető közgazdásza szerint viszont a dán közvélemény aligha fogadna el további restriktív intéz­kedéseket — az utóbbi 8 hónapban a kormány 18 milliárd koronás ta­karékossági rendelkezéseket hozott —, így a szakértő szerint valószí­nűbbnek látszik a korona további leértékelése, amely ellensúlyozhatná a dán áruk nemzetközi versenyké­pességét veszélyeztető feltűnően gyors bérszínvonal-emelkedést. A központi bank szakértője ezzel szemben kizártnak tartja a deval­vációt, emlékeztetve rá, hogy a jobbközép Schlitter-kormány a gaz­daságot élénkíteni képes, stabil valuta ígéretével került hatalomra. Finnország a legtöbb nyugati or­szághoz képest viszonylag jobban vészelte át az utóbbi évek dekon­junktúráját, de a finn gazdaság most mintha kimaradna a nyugat­európai fellendülésből, legalábbis erre lehet következtetni a növeke­dés érezhető lelassulásából. Tavaly még 3 százalékkal gyarapodott a gazdaság, de az idei évre már csak 1,5—2 százalékos , expanzióval szá­molnak.­A­ tavaly 4 százalékkal bő­vülő ipari termelés növekedése az idén csak szerény 2—3 százalékos lesz. A beruházási kedv kifejezetten lanyha, a kamatszint pedig alig csökkent. Határozott sikert ért el viszont Helsinki az infláció mér­séklésében — az idén az árszínvo­nal-emelkedés megfelel majd az OECD-átlagnak, vagyis 3 százalék körül lesz, miközben az erősen re­gionális jellegű munkanélküliség a tavalyi 6,3 százalékos körül marad. A most tavasszal kialkudott ta­rifa szerint a bérek az idén átlago­san 2,4 százalékkal, jövőre 2,6 szá­zalékkal emelkednek. A produktív szférában a főbb partnerországoké­nál gyorsabban nő a költségszint — mondja több kül- és belföldi szak­értő. A nemzetközi versenyképesség gyengülését jelzi, hogy tavaly 2,5 százalékkal zsugorodott a nyugati export, noha a kereskedelmi mérleg összességében 2 milliárd márkás aktívumot mutatott. Az előrejelzé­sek szerint az idén még pozitív, de jövőre már negatív lesz a kereske­delmi szaldó. A kőolajáresés sem­­ jelent egy­értelműen áldást Finnországnak. A szovjet olajért jóval kisebb árat kell ugyan fizetni, de kisebb lesz a Szovjetunióba irányuló finn export is.­­ A finnek számításai szerint akár egynegyedével is visszaeshet a szovjet piacra irányult szállítások értéke az idén és jövőre. .Villányi Katalin NAPRÓL NAPRA + INDIA NEM HAJLANDÓ teljesíteni a Világbankk*al­alon fel­­tételeit. (2. oldal) + ÚJFAJTA JOGOSÍTVÁNYOKAT ruházott a szovjet—bolgár közös kutató-fejlesztő intézetre az SZKP. (2. oldal) -A MAGYAR CÉGEK IS hasznosítják a VOEST-Alpine osztrák állami konszern tapasztalatait és kapcsolatait. (3. oldal) -f JUGOSZLÁVIA NÖVELI az olajkutatásra szánt ráfordításo­kat. (4. oldal) -f KEVESEBB KÁVÉT isznak az amerikaiak. (4. oldal) + SZINGAPÚRI országmelléklet. Deficitek árnyékában A BIZONYTALAN ADATOK MIATT A NYILATKOZATOK MOZGATJÁK A DOLLÁRÁRFOLYAMOT Washington folytatja a „dollárháborút” legfőbb kereskedelmi partnereivel. Amerikai politikusok egymást túllicitálva „beszélik lefelé” a dollár árfolyamát abban a reményben, hogy az Atlanti- és a Csendes-óceán másik partján végre tesznek valamit a gazda­ságok felfűtésére. Az eddigi washingtoni felhívások süket fülekre találtak. Pedig, ahogy egyre mélyebbre kerül a dollár árfolyama, a szövetségesek aggodalma is nőttön-nő. Persze, nemcsak a nyilat­kozatok lélektani hatása miatt esik a dollár, hanem a már soro­zatossá váló rossz gazdasági és kereskedelmi helyzet okán is. Ez viszont már az amerikai kormányt is aggasztja, a kongresszusról nem is beszélve. Ez a magyarázata, hogy a kongresszusban újra tüzes viták alakultak ki egyfelől az új költségvetési törvényjavas­latról, másfelől a törvénybeiktatás előtt álló adóreformról. Frankfurtban 2,10 nyugatnémet márka alatt, Tokióban 154 japán jen alatt jegyezték az amerikai dol­lárt. Hogy a márkával szemben a napokban, lassabban értékelődött le az amerikai valuta, azt a szakem­berek állítólagos nyugatnémet va­lutapiaci intervenciókkal magyaráz­zák. Ezt azonban a Bundesbank nem erősítette meg. Bár már hónapok óta folyama­tosan dollárellenes a hangulat, az amerikai valuta csütörtöki leérté­kelődésének konkrét, előzménye van. Az első és legfontosabb, hogy közzétették a júniusi kereskedelmi adatokat, s ezek szerint a deficit 14,17 milliárd dollár volt, alig ke­vesebb, mint egy hónappal koráb­ban. Amerikában a külföld­ hibá­jául róják fel, hogy a dollár drasz­tikus leértékelődése ennyire hide­gen hagyja a mérlegeket. Ezzel ma­gyarázhatók a harcias nyilatkoza­tok. Shultz amerikai külügyminiszter azzal fenyegette meg az USA part­nereit, hogy számítsanak a dollár további gyengülésére. Az elnök ex­porttanácsa előtt mondott beszédé­ben közölte, hogy mindaddig nem lehet számítani fordulatra az ame­rikai kereskedelmi mérlegen és egyáltalán a gazdaságban, amíg Bonnban és Tokióban el nem szán­ják magukat a megfelelő lépésre. Ehhez a véleményhez egyébként csatlakozott Baldrige, amerikai ke­reskedelmi miniszter is, aki éppen a minap járt haza sikeresnek alig­ha mondható, háromnapos hivatalos tokiói tanácskozásairól. Mindketten hangsúlyozták, hogy a partnerek tehetetlensége nemcsak hanyatlásra ítéli a világgazdaságot, hanem újabb kereskedelmi háború­val is fenyeget. Az amerikai kép­viselők körében ugyanis újra sokat hallani: az USA-nak protekcionista intézkedésekkel kellene válaszolnia az NSZK és főleg Japán tétlenségé­re. A legújabb kereskedelmi adatok még inkább felbőszítették őket. Mert nem elég, hogy mindössze 40 millió­ dollárral csökkent az ameri­kai kereskedelmi mérleghiány, de továbbra is rekord összegű aktívu­mot mérnek a másik, a japán ol­dalon. A többlet júniusban 7,805 milliárd dollár volt. Ráadásul a jen erősödése ellenére a szigetország ki­vitele egy év alatt 19,9 százalékkal nőtt, míg az import csak 9,3 szá­zalékkal. A japán—amerikai­ kétol­dalú­ árucsere-forgalomban pedig a japán oldalon a többlet június­ban 3,69 milliárd dollárra csökkent az előző havi 4,99 milliárdról, de ez kétes siker. A japánok ugyanis váratlanul, 2 milliárd dollár érték­ben vásároltak aranyat Amerikától — s ez egyszeri dolog. Pedig ha valaki, ő mélységesen elítéli a túl­zásokat és a szélsőséget, s igencsak aggódik az USA pénzügyi és gaz­dasági presztízse miatt. Teljes jog­gal, hiszen nem túl megnyugtatók a prognózisok sem, senki nem mer 0,2—0,4 százaléknál nagyobb növe­kedést jósolni júniusra. Pedig so­kan azt remélték eddig, hogy ez a hónap meghozza a fordulópontot. Nem csoda ezek után, hogy a protekcionizmust követelők tábora egyre népesebb az USA-ban, s az sem véletlen, hogy a dollárfegyver is népszerű, holott mindenki tudja: veszélyes, mert kétélű. Mindeneset­re az amerikai gazdasági kutatóin­tézetek és vállalatvezetők egymásra licitálnak, amikor a dollár várható további leértékelődéséről van szó. Vannak, akik már látni vélik, amint a dollár árfolyama hamaro­san 1,80 nyugatnémet márka, illetve 140 japán jen körül van. Meg a ráncba szedett inflációs eredménye­ket féltő Volcker, a FED elnöke sem merte nyíltan állítani, hogy a dollár eleget esett. Talán az új adóreform körül újra felparázsló vita is azt mutatja, hogy többségbe kerültek a borúlá­tók. A szakemberek azt feszegetik, hogy ésszerű dolog-e az adótereket a vállalatok kárára átcsoportosítani, éppen a gazdasági növekedés vé­szes lelassulása idején. A törvény­­javaslat egyébként már majdnem kész, csak a képviselőház és a sze­nátus közti — eddig nem túlságo­san lényegesnek tartott — nézetel­térések elsimítása van hátra. A do­logba már a vállalatok is kezdtek volna beletörődni, de amikor ez addig is csekély számú kedvező jel kezdett eltűnni, egyre mélytányta­­lanabbnak tekintették a törvényja­vaslatot. Azt pedig végképp,, hogy egy újabb indítvány szerint a meg­maradt vállalati adókedvezmények leépítésével kellene ellensúlyozni a személyi jövedelemadók leszállítása miatti költségvetési bevételkiesést. Mert azzal mindenki tisztában van, hogy milyen nagy teher az amerikai gazdaság szempontjából a már csillagászati számaikkal mérhe­tő költségvetési mérleghiány. Az ennek a lefaragását célzó úgyneve­zett Cramm-Rudmann törvény mó­dosított változatát éppen most fo­gadta el a szenátus. E szerint a kompromisszumos javaslat szerint az amerikai költségvetést 1991-ig ki­egyensúlyozzák, de a kiadások meg­nyirbálásáról a Fehér Ház költség­­vetési irodája, s nem — mint ahogy az eredeti tervek között szerepelt — a fő számvevőszék dönthet. Ezt ugyanis a Legfelsőbb Bíróság alkot­mányellenesnek minősítette. Az új változat szerint a költségvetési iro­dának figyelembe kell vennie a hivatalos gazdasági előrejelzéseket, vagyis nem hivatkozhat a sajátjai­ra. A prognózisok egyébként ellent­mondásosak, még erre az évre sem egységesek, jövőre pedig a pesszi­mistábbak 3,2, az optimistábbak 3,8 százalékos növekedésről szólnak. B. R. Fi­ggeljen a japán kölcsön­ Mexikónak A japán Export-Import Bank még nem döntötte el, hogy folyó­sítsa-e a Mexikó által kárt újabb 1 milliárd dolláros hitelt, amelyet a latin-amerikai ország három beru­házás finanszírozására szánt. A bank egyik tisztviselője cáfolta a Nihon Keizai Simbun cikkét, amely szerint a pénzintézet a három be­ruházás közül kettőnek a finanszí­rozására 750 millió dollárt ajánlott fel, s visszautasította egy acélmű­építés támogatásának kérelmét. Az észak-amerikai állam ezenkí­vül exportfejlesztési tervei (amelyet a Világbankkal együtt segítene a szigetország), továbbá a Santa Cruz-i olajfinomító,­­ valamint a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán partja közötti közlekedés fejleszté­séhez kért pénzügyi támogatást Ja­pántól. (Reuter)

Next