Világgazdaság, 1986. szeptember (18. évfolyam, 168/4418-188/4438. szám)

1986-09-02 / 168. (4418.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VLLAGGAZDASÁG 1986. SZEPTEMBER 2., KEDD Tények és gondolatok A hét krónikája Halál, végzetes mulasztás, ter­mészeti katasztrófák, gyászlobogók a házfalakon, gyász a szívekben, meghalt Kekkemen, a nagy finn ál­lamférfi és Henry Moore, a nagy ír származású angol szobrász. Los Angeles térségében ütközés követ­keztében lezuhant egy mexikói re­­­­pülőgép. A halottak száma 80 körül jár, az ok: a pilóta figyelmetlen­sége. Romániában és egyes környe­ző országokban földrengés volt. A tudósítók szerint a román olaj­ipart nem érte súlyos kár. Vulkáni eredetű gázok 1700 ember halálát okozták az afrikai Kamerunban, ami nem tartotta vissza az ország elnökét (aki előzőleg az izraeli Pe­reszt látta vendégül), hogy hivata­los látogatásra az NSZK-ba utaz­zék. Lengyelországban újfent leérté­kelték a zlotyt; az amerikai hatósá­gok tonnánként 13 dollárról 15 dol­lárra emelték a Szovjetuniónak fel­kínált gabona szubvencióját. Lip­csében megnyílt az őszi vásár, s ez­ némely beavatottak szerint jó al­kalom arra, hogy a két német ál­lam képviselői megalkudjanak az NDK-n keresztül érkező távol­keleti és afrikai menekültáradat el­torlaszolásáról. Líbia komolyan veszi a fenyege­tést, amit a közelben cirkáló ame­rikai hadihajók jelentenek. Erősíti Líbiát, hogy a maga oldalán tud­hatja Szíriát és Iránt. Még feszül­tebbé vált azonban a­­ viszonya Egyiptommal, amelynek hajói az amerikaiakkal együtt gyakorlatoz­tak és Marokkóval, amely a Hasz­­szán és Peresz közötti megbeszélés barátságtalan líbiai fogadtatására hivatkozva, fölmondta Tripolinak a barátságot és egy füst alatt beje­lentette, hogy elfogtak egy külföl­diekből álló terrorista csoportot. A megfigyelők nem nagyon hisznek az amerikai támadásban, azt mond­ják, inkább idegháborúról van szó, annál is inkább, mert a Líbia elle­ni áprilisi akció miatt Sevardnadze egyszer már lemondott a Schultzcal való találkozásról. Márpedig az újabb, szeptember közepére kitű­zött megbeszélés, fontos Washing­tonnak, mert napirendjén a Gor­bacsov—Reagan csúcstalálkozó elő­készítése szerepel. Az idegháború igazi címzettjei ezúttal a nyu­gat-európai fővárosok, ahol most körbejár Vernon W­alters ame­rikai ENSZ-nagykövet, azt hajto­gatva, hogy: „tessék beszüntetni a líbiai olaj vásárlását”. Irak mind távolabbi iráni olaj­célpontokat bombáz. Legutóbb a Farsz-szigetén berendezett szükség­rakodót támadta. Irán, noha az idő ellene dolgozik (olajbevétele a ta­valyi­ 17­ milliárd dollárról 7 mil­­liárdra csökken az idén), még min­dig húzza a beígért végső táma­dást, pedig ez nehezebb lesz, ha be­köszönt az esős évszak. A­ vártnál, nagyobb sikert aratott beszédével Johannes Adu Nürn­bergben; a nyugatnémet szociálde­mokraták visszanyerték önbizalmu­kat, amelyet megtépázott a június közepén megtartott alsó-szászországi választáson elszenvedett kudarc. A hangulat javult. Ez nem kis dolog, ám nem szüntette, nem szüntet­hette meg a párt kilátásai szem­pontjából a kedvezőtlen politikai konstellációt, s a belső ellentmon­dásokat, amelyeket a hannoveri eredmény fölhangosított, de ame­lyek Valójában Schmidt kancellár távozása óta jelen voltak. A külső tényezők közül a legfontosabb: végképp kiderült, hogy az SPD egyedül áll, a zöldek semmiképp sem jöhetnek koalíciós partnerként szóba. Sőt a szociáldemokrácia egyik legnagyobb feladata, hogy — visszaverve az uniópártok megállás nélkül hajtogatott vádját — hitelt érdemlően elhatárolja magát a kör­nyezetvédőktől. Ez létkérdéssé vált a zöldek Csernobilt követő hiszté­riája, a helyzet téves fölmérésén alapuló túlzott és ezért irreális kí­vánságlistája nyomán, amely az NSZK egész társadalmi életének, kül- és belpolitikájának gyökeres, egész a felismerhetetlenségig menő átalakítását követelte, azonnal és egycsapásra. E kampány (amely már Alsó-Szászországban is sokat ártott az SFD-nek), világosan meg­mutatta, hogy a párt csak önmagá­ra támaszkodhat. Egyúttal, pontot tett egy másik vita végére: végérvényesen eldőlt, hogy a pártnak, ha győzni akar, a középen álló választót kell megcé­loznia. Annál is inkább, mert a szociológiai felmérések azt sugall­ják, hogy „tíz megnyerhető választó közül hét a kevésbé kötődő CDXJ- választók közül kerül ki, három a kevésbé kötődő zöld­ választók kö­zül”. Ez nem életidegen spekuláció, alátámasztja egy másik fölismerés: eszerint manapság lazulnak a párt­kötelékek, az úgynevezett „törzsvá­lasztók” száma fogy. A választók mostanában szeszélyesek, a véletlen és átmeneti fejleményeknek köny­­nyebben lehet perdöntő hatása, fo­gékonyabbak az új érvekre, ezzel szemben közömbösebbek a távla­tok iránt. Szakzsargonban szólva: „rövidebb az időhorizontjuk”. Még fontosabb, hogy hajlamosak az ér­zelmi döntésekre: a politika „per­­szonalizálódik”, a listavezető lesz a remények letéteményese. E perszo­­nalizálás csak erősítheti a kevéssé népszerű Kohllal,— akinek listave­zetői helye nem ígér többletszava­zatokat — szemben fölléptetett „János testvér”, a családszerető, bibliás, jó embernek hírlelt Rau helyzetét, akinek kinyilvánított cél­ja, hogy „a hidegség, amit a jelen­legi kormány áraszt, ne váljék az NSZK normális hőmérsékletévé”. Ez tetszetős stratégiának ígérkez­nék, de a dolgot bonyolítja, hogy a párttagság túlnyomó részének „baloldalt van a szíve”. Már Schmidt sok vonatkozásban közép­utasnak tartott vonalát is rosszabba, s utóbb — a kormányválság után — nyomban elvetette. És ez még hagyján. Nagyobb baj (mert az ügyet még zűrösebbé teszi), hogy elhasználódtak azok a vezéreszmék, amelyek a szociáldemokráciát húsz esztendeje győzelemre vitték, de még mindig ezek vannak beleírva abba a bizonyos baloldalon dobogó szívbe. „Szétoszlott a naiv hit is — írja épp Schmidt lapja, a Die Zeit —, amellyel azt képzelték, hogy az ál­lam a növekmény irányított szét­osztása révén mindent szinte ter-' mészetszerűleg jobbra fordíthat.” Az új, a korszerűnek hirdetett bal-­­­oldaliság viszont még az útkeresés stádiumában van, s Brandt, a ki­váló taktikus Nürnbergben óvott attól, hogy kiérleletlen, még nem időszerű gondolatokkal zavarossá tegyék választási győzelemért foly­tatott küzdelmet. Mégis, ezek az ember, a gazda­ság, a természet viszonyának új alapokra fektetésével próbálkozó felgondolások, amelyek — ez kitű­nik Luciano Lama egyik nyilatko­zatából — összecsengenek az olasz kommunisták új utakra induló re­formercsoportjának eszméivel, ko­­rántsem érdektelenek. Alternatívát akarnak kínálni az elmúlt évtized­ben győztes újliberalizmussal szem­ben, a piac és az állam új típusú integrációját próbálják kidolgozni, jobban figyelve a béke, az igazsá­gosság, a szabadság, az egyenlőség érdekeire, mint az ideológiai kli­sékre. E reformisták fő gondolata egyébként Európa „európaizálása”. Úgy vélik, a jövő sürgető kérdé­seit csak, európai keretben lehet megválaszolni.’ A szociális demok­ráciát és főleg a demokratikus szo­cializmust csak mint európai kon­cepciót lehet megvalósítani, a bal­oldal csak­­ mint európai baloldal ütőképes.”" Európa közössége olyan mozgásteret nyit, amelyekkel a nemzeti állam nem tud élni: visz­­szaadja az egyes nemzetek „önren­delkezési jogát”. Ez izgalmas program, de nem az 1987. január 25-én tartandó válasz­tás programja. Brandt figyelmezte­tő ujja, Rau óhaja nyomán meg­változott a választási kiáltvány cí­me. „A gazdaság ökológiai és szo­ciális­­megújításáért!” ez volt az eredeti. „A tömeges munkanélkü­liség megszüntetéséért!” — ez a végső változat. De alcímként az eredeti is bennmaradt, amiként a szövegben a messzebbre gondolok egyes tézisei is bennmaradtak, ke­veredve az azonnali gondok enyhí­tésére tett javaslatokkal. Ezek sok­félék, még olyan is van, ami Rea­gan koncepcióival érintkezik, pél­dául a kamatleszállítás kívánalma. „Csak így tovább!” — ez a jel­szava a kormánykoalíciónak, amely hivatkozhat (és lépten nyomon hi­vatkozik is) az infláció eltűnésére, a jó gazdasági teljesítményre. A több mint kétmilliós munkanélkül­­liséget illetően elmés megoldást vá­laszt: azt mondja, csökken, miköz­ben nő. A jelszó különben sem egész helytálló: a régi útról le-le csusszan a kancellár pártja. A bal­oldali padkára csusszan. Le akarja magáról mosni a szociális érzéket­lenség, az amerikai kívánságok szolgai teljesítésének fájó és veszé­lyes vádját. A fortélyos Geissler, a CDU vá­lasztási kampányának legfőbb irá­nyítója a minap Chilében járt, azért, hogy demonstrálja: pártja el­ítéli Pinochetet és a Pinocheteket. De azért is, hogy kisüsse: a szabad­ságot egyaránt veszélyeztette a hó­hér meg az áldozat, Pinochet és Allende, aki ma, persze, Brandt­­tal meg Rauval helyettesítendő be. De van a hóhér és az áldozat közé húzott egyenlőségjelnek egy mé­lyebb, a német múlttal összefüggő tartalma is, amire a választók egy része még a háború után ennyi év­vel is jólesően rezonál. A nürnbergi tanácskozás véget ért, de az ott elhangzottak elem­zése még javában folyik. Most utó­lag a megfigyelők kivált két moz­zanatra emlékeztetnek. Az egyik: Rau már nem emlegeti az abszo­lút többséget, annál­­ gyakrabban szól arról, hogy az SPD kerüljön ki „első pártként” a választásból. Ellenfelei, akik mindenáron a baloldali sarokba akarják szorítani, azt mondják: tehát mégis a vörös­­zöld koalíció. Nem, hangoztatják a szociáldemokraták, de az igaz, hogy a párt kisebbségi kormány megala­kítására is, vállalkoznék. A másik a hőkérdés előtérbe állítása. Érdekes­nek találják, hogy a szociáldemok­raták meg akarják változtatni a jelenlegi modellt, amelyben domi­nál „az apa nélküli család és az anya nélküli társadalom”. Vajna János NAPRÓL NAPRA + MEGNYÍLT a Lipcsei Vásár (2. oldal) + A KÜLKERESKEDELEM ÉLÉNKÍTÉSÉRE léptették életbe a zloty leértékelését (2. oldal) + AZ AUTÓBUSZOK TERVEZÉSÉBE nem ártana belevonni a felhasználókat is (3. oldal) + ELTÉRŐ FELTÉTELEKET biztosítanak partnereiknek a bar­­terkereskedelemben az európai szocialista országok (4. oldal) + AZ AMERIKAI SZAKSZERVEZETEK új eszközökkel próbál­ják meg térdre kényszeríteni a velük ujjat húzó vállalato­­kat (5. oldal) + MÉG MINDIG AZ USA KIKÖTŐIBEN vesztegelnek a nyugat-európai acélszállítmányok (8. oldal) + Konjunktúra-kör­kép XVIII. ÉVFOLYAM, 168. (4418.) SZÁM KISSÉ LASSUL AZ OECD ORSZÁGOK NÖVEKEDÉSE Az amerikai kereskedelmi mérleg minden eddiginél nagyobb és szüntelenül duzzadó passzívuma szertefoszlatja az amerikai gazdaság újbóli nekilendülésébe vetett reményeket. A legnagyobb tőkés gaz­daság megtorpanása, a világszerte fenyegetően erősödő protekcio­nizmus és a világkereskedelem nagyon szerény bővülése behatárol­ja a többi fejlett ipari ország növekedési lehetőségét — derül ki a konjunktúrajelentésekből. Az Egyesült Államokban valósá­gos sokkhatást váltott ki az a beje­lentés, hogy júliusban minden ed­digi rekordot megdöntött a külke­reskedelem passzívuma: júliusban a növekvő import és a stagnáló ex­port 18,07 milliárd dolláros passzí­vumot okozott, és ezzel az idei első hét hónapban már­is 101,96 milliár­dos deficit halmozódott fel, szem­ben az egy évvel korábbi 80—85 milliárdos hiánnyal. A feltartóztat­hatatlanul duzzadó kereskedelmi hiány további nyomást fog gyako­rolni a dollárra, a kamatokra és legfőképpen­ rácáfol az újabb ame­rikai fellendülést jósló prognózi­sokra. Egyes szakértők most már azt sem tartják kizártnak, hogy a következő négy negyedévre a stag­nálás lesz a jellemző, hacsak nem kerül sor újabb kamatleszállítá­sokra. A hivatalos becslések azon­ban ez évre 2,5—3 százalékról szól­nak, 1987-re pedig 3—3,5 százalékot jósolnak. A világgazdaság növekedése ke­rülhet veszélybe, ha nem sikerül nemzetközi összefogással úrrá lenni a protekcionizmuson és kiegyensú­lyozottabbá tenni a nemzetközi ke­reskedelmet — jelentette ki a köz­ponti bank szerepét betöltő FED elnöke, hozzáfűzve, hogy az USA nem tűrhet meg a mostanihoz ha­sonló nagyságú deficiteket. Ameri­kában sokan hiszik, hogy Japánnak és az NSZK-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia a konjunktúra táplálásában, mint ahogyan azt tet­te az USA négy évvel ezelőtt, ami­kor is a nekilendült amerikai gaz­daság magával húzta a többi gazda­ságot is. Tokió a napokban hivatalosan is lefelé módosította a folyó pénzügyi évre várható gazdasági növekedés ütemét. Az április 1-vel indult új pénzügyi évre a kormány eredetileg 4 százalékos reálnövekedést jósolt, most már azonban csupán 2,8 szá­zalékos gyarapodásra lát lehetősé­get, elsősorban a drasztikusan fel­értékelt jen nyomán megtört ex­port következtében. A szigetország gazdasági nehézségei a munkanél­küliség fokozódásában is megnyil­vánultak: a munkanélküliségi ráta júliusban rekordszintre,­­ 2,9 száza­lékra nőtt. Csúcsot döntött azonban a kereskedelmi mérleg többlete is, az aktívum júliusban 8,67 milliárd dollárra szökött fel. (Noha, jenben számolva, már hónapok óta érződik a jenfelértékelés exportvisszafogó hatása, de a gyengülő dollárra át­számítva, az exporttöbblet egyre nő. A nyersanyagárak, elsősorban az olajár esése viszont csökkenti Ja­pán importszámláját.) Nemcsak külföldön, hanem a szi­getországon belül is egyre sürge­tőbb a követelés, hogy Tokió élén­kítse belgazdaságát. Ennek esélyeit azonban meglehetősen szkeptikusan értékelik a szakértők, emlékeztetve, rá, hogy a kormány az idén már két úgynevezett komprehenzív gaz­dasági csomagot hozott, de sem ezek az intézkedései, sem az eddigi három kamatcsökkentés nem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. A Tokióból érkező hírek szerint a kormány az ősszel újabb gazdaság­­ösztönző csomagot fog bejelenteni. Ennek lényege a pótköltségvetés lesz, amelynek részleteiről egyelőre nem sokat tudni: a hírek szerint a tárcák 3 ezer milliárd jent akar­nak, de a pénzügyminisztérium ezt le akarja szorítani 2 ezer milliárd­­ra. Hogy Japán jövőre sem kíván az expanzív gazdaságfejlesztés út­jára lépni, azt az 1987/1988-as pénz­ügyi évre szóló költségvetés most folyó előkészítéséből is látni. A minisztériumok összesen 57 700 mil­liárd jent kérnek, 6,7 százalékkal többet, mint most. A többlet zöme azonban a megnövekedett adósság­­szolgálatra kell, amelyre a kiadá­sok egynegyede fog elmenni. A nyugatnémet kormány az idén és jövőre egyaránt 3 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Az IFO müncheni gazdaságkutató in­tézet szerint azonban az idén a tár­sadalmi össztermék 2,5 százalékkal gyarapszik, és 1987-ben sem vár­ható a tempó felgyorsulása. A müncheni intézet becslése sze­rint a foglalkoztatottság csak mi­nimálisan fog javulni jövőre: az idén 2,23 millióan n­em találnak munkát az NSZK-ban, számuk jö­vőre is 2,15 millió lesz. A nyugatnémet gazdaság egyik jelentős növekedési forrása jövőre is a magánfogyasztás lesz, amely az idei 4,5 százalékos bővülés után jövőre is 3,5 százalékkal fog nőni. Élénk marad a beruházási tevé­kenység is — az invesztíciók növe­kedését 1986-ban és 1987-ben egy­aránt 6 százalékosra becsülik az IFO szakemberei. Mindez élénk im­portkeresletet támaszt: az ország bevitele az idén 4, jövőre 5 száza­lékkal fog bővülni. A világkereskedelemnek és az amerikai gazdaságnak a vártnál lassúbb fejlődése miatt a Brit Gyár­iparosok Szövetsége (CBI) is lefe­lé módosította a brit gazdaság nö­vekedési kilátásait. A hazai összter­mék az idén­ csak 2 százalékkal fogja meghaladni a tavalyit, szem­ben a korábban jósolt 2,5 százalé­kossal. Jövőre a brit gazdaság fel­tehetően 2,6 százalékkal fog bővül­ni. Az idei 1,7 százalékos export­­növekedéssel szemben jövőre 3 szá­zalékos felfutást várnak. A bevitel azonban még gyorsabban fog nőni, így a folyó fizetési mérleg idei 1,7 milliárd fontos többletét jövőre 1,5 milliárdos deficit fogja felváltani — jósolja a CBS. A deficit fő oka az olajáresés lesz. A lassuló növeke­désre való tekintettel a kulcskérdés a brit versenyképesség fokozása kell, hogy legyen — mutat rá a CBS jelentése. Franciaország jövő évi gazdasági növekedése valamivel elmaradhat az előrejelzettől a többi fejlett or­szágban mutatkozó lassúbb fejlődés következtében — mondta Balla­­dur francia pénzügyminiszter. Pá­rizs hivatalosan a GDP 2,5 száza­lékos gyarapodását jósolta az idei évre, és 3 százalékos növekedéssel számolt 1987-re, de az amerikai megtorpanásra való tekintettel a jövő évi prognózist 2,7 százalékra módosították. Sok más országhoz hasonlóan a franciáknak is az egyik legfőbb gondjuk a nagyfokú munkanélküliség, amely most 10,5 százalékos rekordszinten van. Ez azt jelenti, hogy Franciaországban 2,47 millióan vannak munka nélkül, és e téren e jövő év közepéig sem­miféle javulás nem várható — je­lentette ki a pénzügyminiszter, a nemzetközi kamatlábak csökkenté­sét követelve. V. K. Á°).

Next