Világgazdaság, 1986. szeptember (18. évfolyam, 168/4418-188/4438. szám)
1986-09-02 / 168. (4418.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VLLAGGAZDASÁG 1986. SZEPTEMBER 2., KEDD Tények és gondolatok A hét krónikája Halál, végzetes mulasztás, természeti katasztrófák, gyászlobogók a házfalakon, gyász a szívekben, meghalt Kekkemen, a nagy finn államférfi és Henry Moore, a nagy ír származású angol szobrász. Los Angeles térségében ütközés következtében lezuhant egy mexikói repülőgép. A halottak száma 80 körül jár, az ok: a pilóta figyelmetlensége. Romániában és egyes környező országokban földrengés volt. A tudósítók szerint a román olajipart nem érte súlyos kár. Vulkáni eredetű gázok 1700 ember halálát okozták az afrikai Kamerunban, ami nem tartotta vissza az ország elnökét (aki előzőleg az izraeli Pereszt látta vendégül), hogy hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazzék. Lengyelországban újfent leértékelték a zlotyt; az amerikai hatóságok tonnánként 13 dollárról 15 dollárra emelték a Szovjetuniónak felkínált gabona szubvencióját. Lipcsében megnyílt az őszi vásár, s ez némely beavatottak szerint jó alkalom arra, hogy a két német állam képviselői megalkudjanak az NDK-n keresztül érkező távolkeleti és afrikai menekültáradat eltorlaszolásáról. Líbia komolyan veszi a fenyegetést, amit a közelben cirkáló amerikai hadihajók jelentenek. Erősíti Líbiát, hogy a maga oldalán tudhatja Szíriát és Iránt. Még feszültebbé vált azonban a viszonya Egyiptommal, amelynek hajói az amerikaiakkal együtt gyakorlatoztak és Marokkóval, amely a Haszszán és Peresz közötti megbeszélés barátságtalan líbiai fogadtatására hivatkozva, fölmondta Tripolinak a barátságot és egy füst alatt bejelentette, hogy elfogtak egy külföldiekből álló terrorista csoportot. A megfigyelők nem nagyon hisznek az amerikai támadásban, azt mondják, inkább idegháborúról van szó, annál is inkább, mert a Líbia elleni áprilisi akció miatt Sevardnadze egyszer már lemondott a Schultzcal való találkozásról. Márpedig az újabb, szeptember közepére kitűzött megbeszélés, fontos Washingtonnak, mert napirendjén a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó előkészítése szerepel. Az idegháború igazi címzettjei ezúttal a nyugat-európai fővárosok, ahol most körbejár Vernon Walters amerikai ENSZ-nagykövet, azt hajtogatva, hogy: „tessék beszüntetni a líbiai olaj vásárlását”. Irak mind távolabbi iráni olajcélpontokat bombáz. Legutóbb a Farsz-szigetén berendezett szükségrakodót támadta. Irán, noha az idő ellene dolgozik (olajbevétele a tavalyi 17 milliárd dollárról 7 milliárdra csökken az idén), még mindig húzza a beígért végső támadást, pedig ez nehezebb lesz, ha beköszönt az esős évszak. A vártnál, nagyobb sikert aratott beszédével Johannes Adu Nürnbergben; a nyugatnémet szociáldemokraták visszanyerték önbizalmukat, amelyet megtépázott a június közepén megtartott alsó-szászországi választáson elszenvedett kudarc. A hangulat javult. Ez nem kis dolog, ám nem szüntette, nem szüntethette meg a párt kilátásai szempontjából a kedvezőtlen politikai konstellációt, s a belső ellentmondásokat, amelyeket a hannoveri eredmény fölhangosított, de amelyek Valójában Schmidt kancellár távozása óta jelen voltak. A külső tényezők közül a legfontosabb: végképp kiderült, hogy az SPD egyedül áll, a zöldek semmiképp sem jöhetnek koalíciós partnerként szóba. Sőt a szociáldemokrácia egyik legnagyobb feladata, hogy — visszaverve az uniópártok megállás nélkül hajtogatott vádját — hitelt érdemlően elhatárolja magát a környezetvédőktől. Ez létkérdéssé vált a zöldek Csernobilt követő hisztériája, a helyzet téves fölmérésén alapuló túlzott és ezért irreális kívánságlistája nyomán, amely az NSZK egész társadalmi életének, kül- és belpolitikájának gyökeres, egész a felismerhetetlenségig menő átalakítását követelte, azonnal és egycsapásra. E kampány (amely már Alsó-Szászországban is sokat ártott az SFD-nek), világosan megmutatta, hogy a párt csak önmagára támaszkodhat. Egyúttal, pontot tett egy másik vita végére: végérvényesen eldőlt, hogy a pártnak, ha győzni akar, a középen álló választót kell megcéloznia. Annál is inkább, mert a szociológiai felmérések azt sugallják, hogy „tíz megnyerhető választó közül hét a kevésbé kötődő CDXJ- választók közül kerül ki, három a kevésbé kötődő zöld választók közül”. Ez nem életidegen spekuláció, alátámasztja egy másik fölismerés: eszerint manapság lazulnak a pártkötelékek, az úgynevezett „törzsválasztók” száma fogy. A választók mostanában szeszélyesek, a véletlen és átmeneti fejleményeknek könynyebben lehet perdöntő hatása, fogékonyabbak az új érvekre, ezzel szemben közömbösebbek a távlatok iránt. Szakzsargonban szólva: „rövidebb az időhorizontjuk”. Még fontosabb, hogy hajlamosak az érzelmi döntésekre: a politika „perszonalizálódik”, a listavezető lesz a remények letéteményese. E perszonalizálás csak erősítheti a kevéssé népszerű Kohllal,— akinek listavezetői helye nem ígér többletszavazatokat — szemben fölléptetett „János testvér”, a családszerető, bibliás, jó embernek hírlelt Rau helyzetét, akinek kinyilvánított célja, hogy „a hidegség, amit a jelenlegi kormány áraszt, ne váljék az NSZK normális hőmérsékletévé”. Ez tetszetős stratégiának ígérkeznék, de a dolgot bonyolítja, hogy a párttagság túlnyomó részének „baloldalt van a szíve”. Már Schmidt sok vonatkozásban középutasnak tartott vonalát is rosszabba, s utóbb — a kormányválság után — nyomban elvetette. És ez még hagyján. Nagyobb baj (mert az ügyet még zűrösebbé teszi), hogy elhasználódtak azok a vezéreszmék, amelyek a szociáldemokráciát húsz esztendeje győzelemre vitték, de még mindig ezek vannak beleírva abba a bizonyos baloldalon dobogó szívbe. „Szétoszlott a naiv hit is — írja épp Schmidt lapja, a Die Zeit —, amellyel azt képzelték, hogy az állam a növekmény irányított szétosztása révén mindent szinte ter-' mészetszerűleg jobbra fordíthat.” Az új, a korszerűnek hirdetett bal-oldaliság viszont még az útkeresés stádiumában van, s Brandt, a kiváló taktikus Nürnbergben óvott attól, hogy kiérleletlen, még nem időszerű gondolatokkal zavarossá tegyék választási győzelemért folytatott küzdelmet. Mégis, ezek az ember, a gazdaság, a természet viszonyának új alapokra fektetésével próbálkozó felgondolások, amelyek — ez kitűnik Luciano Lama egyik nyilatkozatából — összecsengenek az olasz kommunisták új utakra induló reformercsoportjának eszméivel, korántsem érdektelenek. Alternatívát akarnak kínálni az elmúlt évtizedben győztes újliberalizmussal szemben, a piac és az állam új típusú integrációját próbálják kidolgozni, jobban figyelve a béke, az igazságosság, a szabadság, az egyenlőség érdekeire, mint az ideológiai klisékre. E reformisták fő gondolata egyébként Európa „európaizálása”. Úgy vélik, a jövő sürgető kérdéseit csak, európai keretben lehet megválaszolni.’ A szociális demokráciát és főleg a demokratikus szocializmust csak mint európai koncepciót lehet megvalósítani, a baloldal csak mint európai baloldal ütőképes.”" Európa közössége olyan mozgásteret nyit, amelyekkel a nemzeti állam nem tud élni: viszszaadja az egyes nemzetek „önrendelkezési jogát”. Ez izgalmas program, de nem az 1987. január 25-én tartandó választás programja. Brandt figyelmeztető ujja, Rau óhaja nyomán megváltozott a választási kiáltvány címe. „A gazdaság ökológiai és szociálismegújításáért!” ez volt az eredeti. „A tömeges munkanélküliség megszüntetéséért!” — ez a végső változat. De alcímként az eredeti is bennmaradt, amiként a szövegben a messzebbre gondolok egyes tézisei is bennmaradtak, keveredve az azonnali gondok enyhítésére tett javaslatokkal. Ezek sokfélék, még olyan is van, ami Reagan koncepcióival érintkezik, például a kamatleszállítás kívánalma. „Csak így tovább!” — ez a jelszava a kormánykoalíciónak, amely hivatkozhat (és lépten nyomon hivatkozik is) az infláció eltűnésére, a jó gazdasági teljesítményre. A több mint kétmilliós munkanélkülliséget illetően elmés megoldást választ: azt mondja, csökken, miközben nő. A jelszó különben sem egész helytálló: a régi útról le-le csusszan a kancellár pártja. A baloldali padkára csusszan. Le akarja magáról mosni a szociális érzéketlenség, az amerikai kívánságok szolgai teljesítésének fájó és veszélyes vádját. A fortélyos Geissler, a CDU választási kampányának legfőbb irányítója a minap Chilében járt, azért, hogy demonstrálja: pártja elítéli Pinochetet és a Pinocheteket. De azért is, hogy kisüsse: a szabadságot egyaránt veszélyeztette a hóhér meg az áldozat, Pinochet és Allende, aki ma, persze, Brandttal meg Rauval helyettesítendő be. De van a hóhér és az áldozat közé húzott egyenlőségjelnek egy mélyebb, a német múlttal összefüggő tartalma is, amire a választók egy része még a háború után ennyi évvel is jólesően rezonál. A nürnbergi tanácskozás véget ért, de az ott elhangzottak elemzése még javában folyik. Most utólag a megfigyelők kivált két mozzanatra emlékeztetnek. Az egyik: Rau már nem emlegeti az abszolút többséget, annál gyakrabban szól arról, hogy az SPD kerüljön ki „első pártként” a választásból. Ellenfelei, akik mindenáron a baloldali sarokba akarják szorítani, azt mondják: tehát mégis a vöröszöld koalíció. Nem, hangoztatják a szociáldemokraták, de az igaz, hogy a párt kisebbségi kormány megalakítására is, vállalkoznék. A másik a hőkérdés előtérbe állítása. Érdekesnek találják, hogy a szociáldemokraták meg akarják változtatni a jelenlegi modellt, amelyben dominál „az apa nélküli család és az anya nélküli társadalom”. Vajna János NAPRÓL NAPRA + MEGNYÍLT a Lipcsei Vásár (2. oldal) + A KÜLKERESKEDELEM ÉLÉNKÍTÉSÉRE léptették életbe a zloty leértékelését (2. oldal) + AZ AUTÓBUSZOK TERVEZÉSÉBE nem ártana belevonni a felhasználókat is (3. oldal) + ELTÉRŐ FELTÉTELEKET biztosítanak partnereiknek a barterkereskedelemben az európai szocialista országok (4. oldal) + AZ AMERIKAI SZAKSZERVEZETEK új eszközökkel próbálják meg térdre kényszeríteni a velük ujjat húzó vállalatokat (5. oldal) + MÉG MINDIG AZ USA KIKÖTŐIBEN vesztegelnek a nyugat-európai acélszállítmányok (8. oldal) + Konjunktúra-körkép XVIII. ÉVFOLYAM, 168. (4418.) SZÁM KISSÉ LASSUL AZ OECD ORSZÁGOK NÖVEKEDÉSE Az amerikai kereskedelmi mérleg minden eddiginél nagyobb és szüntelenül duzzadó passzívuma szertefoszlatja az amerikai gazdaság újbóli nekilendülésébe vetett reményeket. A legnagyobb tőkés gazdaság megtorpanása, a világszerte fenyegetően erősödő protekcionizmus és a világkereskedelem nagyon szerény bővülése behatárolja a többi fejlett ipari ország növekedési lehetőségét — derül ki a konjunktúrajelentésekből. Az Egyesült Államokban valóságos sokkhatást váltott ki az a bejelentés, hogy júliusban minden eddigi rekordot megdöntött a külkereskedelem passzívuma: júliusban a növekvő import és a stagnáló export 18,07 milliárd dolláros passzívumot okozott, és ezzel az idei első hét hónapban máris 101,96 milliárdos deficit halmozódott fel, szemben az egy évvel korábbi 80—85 milliárdos hiánnyal. A feltartóztathatatlanul duzzadó kereskedelmi hiány további nyomást fog gyakorolni a dollárra, a kamatokra és legfőképpen rácáfol az újabb amerikai fellendülést jósló prognózisokra. Egyes szakértők most már azt sem tartják kizártnak, hogy a következő négy negyedévre a stagnálás lesz a jellemző, hacsak nem kerül sor újabb kamatleszállításokra. A hivatalos becslések azonban ez évre 2,5—3 százalékról szólnak, 1987-re pedig 3—3,5 százalékot jósolnak. A világgazdaság növekedése kerülhet veszélybe, ha nem sikerül nemzetközi összefogással úrrá lenni a protekcionizmuson és kiegyensúlyozottabbá tenni a nemzetközi kereskedelmet — jelentette ki a központi bank szerepét betöltő FED elnöke, hozzáfűzve, hogy az USA nem tűrhet meg a mostanihoz hasonló nagyságú deficiteket. Amerikában sokan hiszik, hogy Japánnak és az NSZK-nak nagyobb szerepet kellene vállalnia a konjunktúra táplálásában, mint ahogyan azt tette az USA négy évvel ezelőtt, amikor is a nekilendült amerikai gazdaság magával húzta a többi gazdaságot is. Tokió a napokban hivatalosan is lefelé módosította a folyó pénzügyi évre várható gazdasági növekedés ütemét. Az április 1-vel indult új pénzügyi évre a kormány eredetileg 4 százalékos reálnövekedést jósolt, most már azonban csupán 2,8 százalékos gyarapodásra lát lehetőséget, elsősorban a drasztikusan felértékelt jen nyomán megtört export következtében. A szigetország gazdasági nehézségei a munkanélküliség fokozódásában is megnyilvánultak: a munkanélküliségi ráta júliusban rekordszintre, 2,9 százalékra nőtt. Csúcsot döntött azonban a kereskedelmi mérleg többlete is, az aktívum júliusban 8,67 milliárd dollárra szökött fel. (Noha, jenben számolva, már hónapok óta érződik a jenfelértékelés exportvisszafogó hatása, de a gyengülő dollárra átszámítva, az exporttöbblet egyre nő. A nyersanyagárak, elsősorban az olajár esése viszont csökkenti Japán importszámláját.) Nemcsak külföldön, hanem a szigetországon belül is egyre sürgetőbb a követelés, hogy Tokió élénkítse belgazdaságát. Ennek esélyeit azonban meglehetősen szkeptikusan értékelik a szakértők, emlékeztetve, rá, hogy a kormány az idén már két úgynevezett komprehenzív gazdasági csomagot hozott, de sem ezek az intézkedései, sem az eddigi három kamatcsökkentés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Tokióból érkező hírek szerint a kormány az ősszel újabb gazdaságösztönző csomagot fog bejelenteni. Ennek lényege a pótköltségvetés lesz, amelynek részleteiről egyelőre nem sokat tudni: a hírek szerint a tárcák 3 ezer milliárd jent akarnak, de a pénzügyminisztérium ezt le akarja szorítani 2 ezer milliárdra. Hogy Japán jövőre sem kíván az expanzív gazdaságfejlesztés útjára lépni, azt az 1987/1988-as pénzügyi évre szóló költségvetés most folyó előkészítéséből is látni. A minisztériumok összesen 57 700 milliárd jent kérnek, 6,7 százalékkal többet, mint most. A többlet zöme azonban a megnövekedett adósságszolgálatra kell, amelyre a kiadások egynegyede fog elmenni. A nyugatnémet kormány az idén és jövőre egyaránt 3 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Az IFO müncheni gazdaságkutató intézet szerint azonban az idén a társadalmi össztermék 2,5 százalékkal gyarapszik, és 1987-ben sem várható a tempó felgyorsulása. A müncheni intézet becslése szerint a foglalkoztatottság csak minimálisan fog javulni jövőre: az idén 2,23 millióan nem találnak munkát az NSZK-ban, számuk jövőre is 2,15 millió lesz. A nyugatnémet gazdaság egyik jelentős növekedési forrása jövőre is a magánfogyasztás lesz, amely az idei 4,5 százalékos bővülés után jövőre is 3,5 százalékkal fog nőni. Élénk marad a beruházási tevékenység is — az invesztíciók növekedését 1986-ban és 1987-ben egyaránt 6 százalékosra becsülik az IFO szakemberei. Mindez élénk importkeresletet támaszt: az ország bevitele az idén 4, jövőre 5 százalékkal fog bővülni. A világkereskedelemnek és az amerikai gazdaságnak a vártnál lassúbb fejlődése miatt a Brit Gyáriparosok Szövetsége (CBI) is lefelé módosította a brit gazdaság növekedési kilátásait. A hazai össztermék az idén csak 2 százalékkal fogja meghaladni a tavalyit, szemben a korábban jósolt 2,5 százalékossal. Jövőre a brit gazdaság feltehetően 2,6 százalékkal fog bővülni. Az idei 1,7 százalékos exportnövekedéssel szemben jövőre 3 százalékos felfutást várnak. A bevitel azonban még gyorsabban fog nőni, így a folyó fizetési mérleg idei 1,7 milliárd fontos többletét jövőre 1,5 milliárdos deficit fogja felváltani — jósolja a CBS. A deficit fő oka az olajáresés lesz. A lassuló növekedésre való tekintettel a kulcskérdés a brit versenyképesség fokozása kell, hogy legyen — mutat rá a CBS jelentése. Franciaország jövő évi gazdasági növekedése valamivel elmaradhat az előrejelzettől a többi fejlett országban mutatkozó lassúbb fejlődés következtében — mondta Balladur francia pénzügyminiszter. Párizs hivatalosan a GDP 2,5 százalékos gyarapodását jósolta az idei évre, és 3 százalékos növekedéssel számolt 1987-re, de az amerikai megtorpanásra való tekintettel a jövő évi prognózist 2,7 százalékra módosították. Sok más országhoz hasonlóan a franciáknak is az egyik legfőbb gondjuk a nagyfokú munkanélküliség, amely most 10,5 százalékos rekordszinten van. Ez azt jelenti, hogy Franciaországban 2,47 millióan vannak munka nélkül, és e téren e jövő év közepéig semmiféle javulás nem várható — jelentette ki a pénzügyminiszter, a nemzetközi kamatlábak csökkentését követelve. V. K. Á°).