Világgazdaság, 1986. október (18. évfolyam, 189/4439-211/4461. szám)

1986-10-01 / 189. (4439.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A­ MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VIÁGGAZDASAG XVIII. ÉVFOLYAM, 189. (4439.) SZÁM 1986. OKTÓBER 1., SZERDA Szegény gazdagok A NYERSANYAGÁRESÉS MEGTÖRI AZ AUSZTRÁL GAZDASÁG LENDÜLETÉT A világ gazdag országai k­özé tartozó Ausztráliát súlyos sérelem érte: kirakták a legjobb adósok klubjából, mert túl sok a tartozása és kétséges a pontos visszafizetés. A rendkívül korszerű feldolgozó­­iparral is rendelkező gazdaság más szempontból is a fejlődő orszá­gok sorsára jutott, a nyersanyagárak hanyatlása kibillentette egyen­súlyából. A három éve kormányzó munkáspárt gyors gazdasági nö­vekedést, többszázezer munkahelyet hozott az országnak, ennek ára a túlköltekezés, a súlyosbodó törlesztési gondok. A szakszervezetek­kel meghitt viszonyban levő kormány most együttműködésre sar­kallja a gazdasági élet résztvevőit, takarékoskodik és igyekszik ja­vítani a gazdaság versenyképességét. Az ausztrál kormánynak a múlt héten sikerült közös tárgyalóasztal­hoz ültetnie a szakszervezeti szövet­ség (ACTU) és a munkáltatók két csoportjának képviselőit, s azok kö­zös közleményben ígérték meg együttes fellépésüket a gazdasági gondok orvoslásáért. „Együttműköd­ni akarunk, nem pedig egymással harcolni” — mondták ki az elad­dig szemben álló felek. Ha arra emlékezünk, hogy a három évvel ezelőtt hatalomra került munkás­párti kormánynak és személyesen Haviké miniszterelnöknek az volt az első sikere, hogy közös frontba tud­ta tömöríteni a gazdasági élet részt­vevőit, akkor a mostani hírnek nincs különösebb fontossága. De ha az utóbbi három esztendőt tekint­jük, amelynek során nagyon is ki­éleződtek az ellentétek a munkálta­tók és a szakszervezetek között, ak­kor e megállapodásnak igen komoly jelentősége van. Egy külső tényező késztette jobb belátásra a szembenálló feleket: a tekintélyes amerikai Moody beru­házási szolgáltató cég kigolyózta Ausztráliát a legjobb adósok három A-val jelzett klubjából, s egy szint­tel lejjebb sorolta. Bár ez még min­dig előkelő kategória, a lépés mégis arculcsapásként érte az ötödik kon­tinenst. A Moodyt az vitte rá az ud­variatlan lépésre, hogy Ausztrália külföldi adósságállománya eléri az 52,1 milliárd amerikai dollárt, s ami súlyosabban hangzik: ez a bel­földi össztermék 28 százaléka, szem­ben az öt évvel ezelőtti 6,7 száza­lékkal. Az adósok veséjébe látó amerikai cég szerint a közeljövőben sincs remény a helyzet javulására, illetve garancia arra, hogy Auszt­rália képes lesz gond nélkül tör­leszteni. A helyzet ugyanis az, hogy bár a világ egyik leggazdagabb, gazdaságilag nagyon is szilárd or­szágról van szó, a kivitel háromne­gyedét nyersanyagok és mezőgazda­­sági termékek alkotják, olyan cik­kek, amelyek ára még belátható ideig nyomott marad, és ráadásul Ausztrália nincs is abban a hely­zetben, hogy az árak alakulását be­folyásolni tudja. (Lásd még hírün­ket a 8. oldalon.) Hosszul megy a szén, a búza, a gyapjú, a vasérc és a timföld értékesítése, annyira, hogy a júniusban zárult esztendő során­ a folyó tételek mérlegének deficit­je 13,7 milliárd ausztrál dollárra duzzadt. A „deklasszálódás” elsősorban az ország önbecsülését sérti, hiszen a hitelezők alig számítanak fel az ed­diginél magasabb kamatokat. De súlyt ad Keating pénzügyminiszter nyári kijelentésének, amely szerint, ha a jelenlegi ütemben folyik az or­­­szág eladósodása, akkor hamarosan a banánköztársaságok sorsára jut. Most persze a miniszter, de a kormányfő is másként beszél. Sze­rintük a hitelszakértők nem veszik figyelembe, hogy az ausztrál gaz­daság az elmúlt három évben nem csupán eladósodott, hanem a világ­­gazdasági változásokhoz alkalmaz­­kodóbbá és versenyképesebbé vált. Tulajdonképpen ennek az illeszke­désnek az ára az eladósodás, ami nem is lenne akkora, ha a nyers­­anyagárak oly rosszkor jött zuha­nása be nem következik. A munkáspárt joggal büszkélked­het azzal, hogy az ausztrál gazda­ság az elmúlt három esztendőben gyorsabban növekedett, mint az OECD-országok átlaga — évi 4—4,5 százalékos ütemben —, hogy több mint 600 ezer új munkaalkalmat si­került teremteni egy olyan ország­ban, ahol a munkaképes lakosság száma mindössze 5,5 millió, s hogy jó ideig az inflációt is sikerült gúzs­ba kötni. Eredményesnek volt mondható a kormány és a szakszer­vezetek között 1983-ban létrejött, majd tavaly ősszel megerősített megállapodás is, amelyben az ál­lam garantálta, hogy a béreket az inflációhoz igazítják, cserében pe­dig a szakszervezetek lemondtak a reálbérek emeléséről. A fellendü­lést, amelyben nagy összegű köz­munkaprogramok is szerepet játszot­tak, Ausztrália hatalmas külföldi kölcsönökből finanszírozta, s a kor­mány példáját a magánszektor is követte, a magas belföldi kamatok elől menekülve, külföldről szerzett pénzt. Mindez persze nem mehet a végtelenségig. Most a közgazdászok a kormánnyal együtt abban re­ménykednek, hogy az ausztrál valu­ta leértékelődése (a gyengülés öt év alatt 40 százalékos) föllendíti az exportot, viszafogja az importot, ja­vít a fizetési mérleg helyzetén. Az erősödő jobboldal, pontosan az „új jobboldal” — egy újkeletű politi­kai tömörülés, az ellenzéki Liberá­lis Pártnál szélsőségesebb elképze­lésekkel — persze másképp látja a dolgokat, a devalválást önmagá­ban nem tartja elegendőnek. Úgy véli, hogy meg kell szüntetni a rög­zített béremelések rendszerét, csök­kenteni kell a vállalati adókat, visz­­sza kell szorítani a szakszervezetek már-már kormányszintű hatalmát, és minden eszközzel szabadpiaci kö­rülményeket kell teremteni. A kor­mány s a személy szerint még min­dig népszerű miniszterelnök egye­lőre jelentéktelennek tartja az új jobboldal befolyását, de már a jövő évi választásokra is gondolva, igyek­szik a távcsőkből ezt-azt megfo­gadni. Az »«­ költségvetés takarékos s kifejezetten :vállalati párti. A béremeléseket az infláció üte­mének a ‘felére’ csökkentik. Mint­hogyha csak Cop­berra szembe akar­na szállni azokkal a vádakkal, ame­lyek szerint Ausztrália évek óta messze lehetőségein felül él, aho­gyan a Guardian írja: pezsgőzik, pedig csak sörre futja neki. Hawke, aki jónéhány évvel ezelőtt Ausztrá­lia sörivó bajnoka volt, most azon van, hogy változtasson a szokáso­kon. F. Zs. Nigéria mégis hitelt kap ez IMF-től? Bár tavaly decemberben Lagos megszakította a hiteltárgyalásokat az IMF-fel, most állítólag mégis megállapodás előtt áll a Nemzet­közi Valuta Alappal. A Reuter Wa­shingtonból keltezett jelentése sze­rint az IMF igazgatótanácsa hama­rosan­­ várhatóan közvetlenül a szervezet éves közgyűlése után — összeül, hogy jóváhagyja a Nigé­riának szóló 650 millió SDR-es (ár­folyamát lásd devizatáblázatunk­ban) készenléti hitelt. A lagosi kormány első lépésként 250 millió SDR-t hívhatna le a köl­csönből, de az IMF hitele rendkí­vüli módon megkönnyítheti Nigéria egyéb hiteltárgyalásait. Lagosi érte­sülések szerint néhány héten be­lül 452 millió dolláros hitelt kap a Világbanktól a gazdasági szerke­zet átalakítására, közelebbről a külkereskedelem liberalizálásának finanszírozására. A már életbe lép­tetett kétcsatornás valutaárfolyam­rendszer azonban azonnali likvidi­tásnövelést tett szükségessé, ezért tárgyalások folynak arról, hogy né­hány fejlett tőkésország 400—450 millió dollárnyi áthidaló kölcsönt nyújt, amelyet Nigéria a Világ­bank-hitel lehívása után azonnal visszafizetne. Az IMF-fel való megegyezés az országnak hitelező kereskedelmi bankokat is engedé­kenyebbé tenné az elnyúló átüte­mezési tárgyalásokon. Nigériában erős belső­­ellenzéke van annak, hogy az ország az IMF- hitel fejében, úgymond, feladja gaz­dasági függetlenségét. A gazdaság szanálására kialakított reformprog­ram megfelel a valutaalap elvárá­sainak, de Lagosban hangsúlyozzák, hogy nem az IMF nyomására jött létre. (Reuter) . Argentína a gabonaárakhoz akarja kötni adósságszolgálatát Argentína a gabona és más me­zőgazdasági termékek árához sze­retné­ kötni a közel 50 milliárd dol­láros külföldi tartozása után fize­tendő éves adósságszolgálata össze­gét — jelentette be Mario Broder­­sohn argentin pénzügyminiszter Washingtonban, ahol a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) és a Világbank közös közgyűlésen vesz részt. Mint mondotta, méltánytalan, hogy az adóssággondok rendezésénél csak az olajárakat veszik figyelembe, a töb­bi nyersanyag, legyen az bármilyen fontos az adós exportőr ország szá­mára, a háttérbe szorul. A pénz­ügyminiszter hozzáfűzte, hogy Ar­gentína folytatni szeretné tárgyalá­sait az IMF-fel egy újabb gazda­ságszerkezet-átalakító program vég­rehajtásáról. Ahhoz azonban a ma­gánbankok jóindulata is szükséges, hogy Argentína fájdalommentesen törleszthesse esedékes kamat- és tőketartozásait — tette hozzá. A statisztikák szerint a világpia­ci gabonaárak hanyatlása miatt Argentína az 1984-es árszínvonalat alapul véve az idén 2,3 milliárd dollárt, jövőre akár 3 milliárd dol­lárt is veszíthet. Argentína követelése valószínűleg gondolkodóba ejti azokat a magán­bankokat, amelyek éppen a mexikói átütemezési és hitelfeltételeket vi­tatják meg. Mert ha áldásukat ad­ják arra, hogy az olajárak szerepet játszhassanak az adósságszolgálat nagyságában, akkor ezzel prece­denst teremtenek és kénytelenek lesznek a többi adós ország ha­sonló jellegű kívánságainak is ele­get tenni — mondják a szakembe­rek. (Reuter) NAPRÓL NAPRA -­ AZ EGK MEGHOSSZABBÍTOTTA A SUGÁRFERTŐ­ZÖTT ÉLELMISZEREK importjának tilalmát. (8. oldal) + BÉCS AZ AGRÁREXPORT VERSENYKÉPESSÉGÉT a termé­kek feldolgozottsági fokának növelésével erősíti. (8. oldal) + VESZTESÉGES ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATAINK HÁZGYÁRAI nehezen kelnek el, noha sokféleképp lennének hasznosíthatók, panelből pedig kevesebb kell. (3. oldal) + A ECU EGYRE SIKERESEBBEN tölti be az elszámolási egy­ség és a fizetőeszköz szerepét. (4. oldal) -f A KÍNAI REFORMFOLYAMAT újabb szakasza a bankrend­szer átalakítása. (5. oldal) -f AZ INFLÁCIÓ ÉS A KÜLKERESKEDELMI MÉRLEG romlá­sa a jugoszláv gazdaság legnagyobb közvetlen gondja. (2. oldal) A lengyel parlament a gazdasági reform folytatása mellett A lengyel gazdaság helyzete és a gazdasági reform volt a fő té­ma a lengyel parlament, a szejm első őszi ülésén Varsóban. A jövő évi terv vitájában a képviselők az eddigi szigorú gazdaságpolitika, a gazdasági reform folytatása mellett foglaltak állást. Az állami do­táció befagyasztását és a költségvetési deficit teljes felszámolását ja­vasolták. Általános volt a vélemény, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági hely­zetből az ország csak a ma hozott áldozatok árán lábalhat ki. Ezzel kapcsolatban megfigyelők leszöge­zik, hogy Lengyelországban csak a 90-es évek vége felé éri el újra az életszínvonal a 70-es évek második felének szintjét. Az ország gazdasági vezetőinek szüksége lesz a lakosság türelmére, megértésére, jóindulatára és nem utolsósorban kemény munkájára — hangoztatják a külföldi kommentá­torok, megjegyezve, hogy Lengyel­­országban még mindig igen ala­csony a­ munka termelékenysége. A lengyel gazdasági reform megvalósulásáról és jövőjéről szóló képviselők e tekintetben mindenek­előtt azt hangsúlyozták, hogy Len­gyelországban a reform nemcsak a politikai vezetés és a társadalom teljes támogatását élvezi, hanem egyben olyan vállalkozás is, amely­nek semmilyen alternatívája sincs, kényszer és szükségszerűség. Mindezt nemcsak az ország gaz­dasági helyzete indokolja, hanem az is, hogy Lengyelország idén június óta a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) tagja, s­ a nemzetközi pénz­ügyi szervezet köztudottan a szigorú gazdaságpolitika híve. Az IMF -tag­­ság azonban azt is jelenti, hogy az ország új kölcsönökhöz juthat. Újabb nyugati hiteleket remélhet Lengyelország az amnesztiarende­­letet követően főbb nyugati partne­reitől is — mondják a megfigye­lők. Az illetékes szejm-bizottság be­számolója szerint a lengyel gazda­ságban 1983 óta kedvező változások következtek be, s ezek túlnyomó­­részt a reformintézkedések eredmé­nyei. A még meglevő nehézségek oka viszont a következetlen meg­valósítás, a részmegoldások alkal­mazása. A képviselők úgy foglaltak állást, hogy a reform második sza­kaszában, 1987-től szigorúan végre kell hajtani az eddig hozott dönté­seket, a helytelennek bizonyult ha­tározatokat pedig felül kell vizs­gálni. Különösen a teljesítmények­hez szorosan kötődő jövedelempoli­tika, a tényleges vállalati önállóság megvalósítása, a szigorú adó- és hi­telpolitika fontos. A vita hétfőn még nem a jövő évi tervjavaslatokról folyt, azt csak később terjesztik a szejm elé. En­­nek­ az az oka, hogy a LEMP idei X. kongresszusán lényeges módosí­tásokat javasoltak az 1986—90-es időszakra szóló tervekben. A­ szejm tervezési, költségvetési és pénzügyi bizottsága azt javasolja, hogy jövőre a nemzeti jövedelem 3,2—3,5, az ipari termelés 3,0—3,4, a mezőgaz­dasági termelés pedig 1,5 százalék­kal növekedjék. Ehhez a termelés energiaigényét 1,8­­ 2,1 százalékkal, anyagigényét pedig 1,4—1,7 száza­lékkal csökkenteni kell. A bizottság a fogyasztás mérsékelt emelkedése mellett a beruházások 2,7—4,2 szá­zalékos bővítését javasolja. Az ár­szint emelkedését 14 százalékban irányozza elő. A külgazdasági kapcsolatokban a bizottság állásfoglalása szerint a szocialista országoké az elsőbbség, de növelni kell a tőkésországokba irányuló kivitelt is. (MTI, The Eco­­nomist) Jelentős javulás az amerikai kereskedelmi mérlegben Árnyalatnyit emelkedett az ame­rikai dollár jegyzése a valutaköz­pontokban, miután közzétették az USA augusztusi kereskedelmi mér­legének adatait. Eszerint a kereske­delmi mérleghiány 13,32 milliárd dollárra csökkent az előző havi 16,05 milliárdról.­ Ez az adat sokkal jobb, mint a piacokon várták. (Ta­valy augusztusban a passzívum még 11 milliárd dollár alatt állt.) A kereskedelmi mérleget részle­teiben nézve az derül ki, hogy az összes fontos kereskedelmi partner­rel szemben mérséklődött az USA hiánya. Nyugat-Európával szemben a júliusi 4,16 milliárd dollárról 2,46 milliárd dollárra csökkent, az amerikai—japán kétoldalú árucsere­forgalomban pedig az amerikai­ passzívum 4,70 milliárd dollárra esett a júliusi 5,50 milliárd dollár­ról. A nemzetközi kereskedelmi aránytalanságok mérséklődését jel­zik a Tokióban nyilvánosságra ho­zott kereskedelmi statisztikák. A japán aktívum augusztusban 8,11 milliárd dollárra csökkent a júliusi 8,67 milliárdról. A teljes képhez hozzátartozik azonban, hogy egy évvel ezelőtt a japán kereskedelmi többlet még csak 4,4 milliárd dollár körül mozgott. Hogy az amerikai valuta árfolya­ma erre az USA gazdasága szem­pontjából igen jó hírre nem erősö­dött meg jobban, annak az a ma­gyarázata, hogy az amerikai gazda­sági növekedés további lassulását mutató statisztikákat is közzétet­tek. Augusztusban a legfontosabb gazdasági mutatókat összegző index 0,2 százalékkal csökkent a júliusi 1 százalékos növekedés után. A­ közgazdászok néhány napja már az index 0,2—0,4 százalékos növekedé­sét jósolták. A látványosan javuló amerikai kereskedelmi statisztikát kommen­tálva Malcolm Baldrige amerikai kereskedelmi miniszter közölte, hogy a helyzet valószínűleg for­dulóponthoz érkezett. Óva intett ugyanakkor attól, hogy bárki is azt várja: a következő hónapokban ha­sonlóan gyors lesz a javulás. (Reuter, AP—DJ) _______ Japán-amerikai vállalati együttműködés az SOI keretében A Mitsubishi japán nehézipari vállalat közös kutatást kíván kez­deni a massachusettsi Raytheon hadiipari konszernnel — hozták nyilvánosságra hétfőn Tokióban. A tárgyalások már elkezdődtek a két cég között. Ez az első konkrét vál­lalati együttműködési szándék azt követően, hogy Japán bejelentette: csatlakozik az Egyesült Államok „hadászati védelmi kezdeményezé­si” programjának kutatásaihoz. A Mitsubishi a rövid hatótávol­ságú rakéták elleni védelmi rend­szer kifejlesztéséhez kíván csatla­kozni. Amerikai partnerével nem ez lesz az első hadiipari együttmű­ködése. A két cég közösen gyártot­ta a Patriot típusú föld—levegő ra­kétákat is. A Mitsubishi — amely évi 25 milliárd jenes (1 dollár , 153 jen) katonai megrendelést kap a tokiói nemzetvédelmi hivataltól (hadügy­minisztériumtól) — egyébként a leg­aktívabb támogatója volt az SDI- hez való csatlakozásnak. Megfi­gyelők szerint a nagytekintélyű ja­pán világcég bejelentése a kezdete a kutatási együttműködési program konkrét, vállalati szintű megvaló­sításának, amelyhez számos japán cég csatlakozik majd. (MTI)

Next