Világgazdaság, 1987. március (19. évfolyam, 42/4541-62/4561. szám)
1987-03-03 / 42. (4541.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. MÁRCIUS 3., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 42. (4541.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája Gyorshírben jelentették a hírügynökségek, hogy a Pekingben tartózkodó Shultz amerikai külügyminiszter valószínűleg még ebben a hónapban Moszkvába látogat. Amerika és a Szovjetunió viszonyát temérdek ügy terheli, de Shultz tervezett utazása csakis azzal a szovjet bejelentéssel lehet összefüggésben, hogy Moszkva — mint Gorbacsov, az SZKP főtitkára a múlt hét végén közölte — kész különmegállapodást kötni az európai középhatótávolságú rakéták kölcsönös leszereléséről. A tervezett külügyminiszteri látogatás kiszivárogtatása is minősíti, milyen komolyan veszik Washingtonban a szovjet ajánlatot. A javaslat fogadtatása, legalábbis az eddigi nyilatkozatok és sajtókommentárok tükrében, szinte egyöntetűen pozitív. A várható akadályokra figyelmeztet több kommentátor. A párizsi Abération szerint Gorbacsov javaslatai az atomhatalom Franciaországban nyugtalanságot is kelthetnek. Teret nyerhet ugyanis Európa teljes atommentesítésének szovjet terve. Az NSZK-nak nincs atomfegyvere, ezért könnyen kísértést érezhet, hogy az atommentesítés mellé álljon, ha ellenszolgáltatásképpen Pécsben sikerül megállapodni a hagyományos fegyverzetek korlátozásában. Ekkor viszont az NSZK az eddiginél jóval fontosabb szerepet játszhatna az európai biztonságban. Még nem tartunk itt, de Gorbacsov kezdeményezése kétségtelenül újabb „nyitást” jelent az NSZK irányában — mondja a kommentár. A zürichi Tages Anzer- tzér más szempontra hívja fel a figyelmet. A NATO-nak most már nem szabad visszakoznia, és el kell határolódnia azoktól az erőktől, amelyek beleszerettek a Pershingekbe, vagy roncstelepre küldésüktől azért tartanak, mert az, úgymond, leválasztja Európát a most közvetlen atomernyőt nyújtó Amerikától (Ezt az utóbbi nézetet képviseli egyébként a NATO most leváltott európai főparancsnoka, Rogers tábornok.) Visszatérve az amerikai külügyminiszterre, Schultz azért tartózkodik jelenleg Pekingben, hogy kipuhatolja az ott végbemenő változásokat (amellett, hogy bizonyára kikérdezik a washingtoni fejleményekről is). Shultznak az a kellemetlen feladat is osztályrészül jutott, hogy lebeszélje Kínát az iráni fegyverszállításokról épp akkor, amikor az Irangate-ügytől hangos a világ. Reagan szerdán vagy csütörtökön eljátszhatja élete legnagyobb szerepét , ha tudja. A tévén keresztül igyekszik majd ismét megkedveltetni magát az amerikaiakkal Ehhez minden bizonnyal megkapni a támogatást a Fehér Ház új seprőjétől, a menesztett Regan kabinetfőnök helyébe lépő Bakertől. Baker 1985-ig a szenátus republikánus többségének vezetője volt, és azért mondott le, hogy előkészítse saját elnökjelölési kampányát. Új beosztásával azonban lemondott elnöki ambícióiról. Gorbacsov indítványa esetleg mentőöv lehet Reagan számára, hogy legalább külpolitikai sikereket tudjon." -felmutatni amellett, hogy nyilván, martának Gorbacsovnak is komoly érdeke fűződik a fegyverkorlátozásban elért eredményekhez. Reagannek egyébként nehéz dolga lesz otthon, mert a sajtó, miután éveken át az egekig magasztalta, most ontja a barátságtalan jelzőket: lusta, szenilis, nemtörődöm. Volt olyan újságíró, aki a néhai Wilson elnökhöz hasonlította. Az első világháborús elnök ugyanis gutaütést kapott, és uralmának végén gyakorlatilag a felesége tartotta kezében a kormányrudat, mint ahogy most egyesek szerint Nancy Reagan teszi. Az amerikai elnököt olyannyira divat lett sárba rántani, hogy nem lenne elegáns beállni a sorba. A politikai eseménynaptárban a fontos várható események között szerepel Craxi olasz miniszterelnök keddre beharangozott szenátusi beszéde. Már a verebek is csiripelik (noha Olaszországban még a verebeknek sincs mindig igazuk), hogy a kormányfő lemond. Csak nyakatekert logikával lehetne gazdasági okokra, is visszavezetni a kormánykoalíció nehézségeit. Craxi a II. világháború utáni időszak kormányfői közül példátlanul hosszú életű: már három és fél éve van hatalmon. A kereszténydemokraták úgy érzik, hogy az ország legnagyobb pártjának ismét joga van a legnagyobb tortaszelethez, a miniszterelnöki poszthoz. Ez nem tetszik Craxinak, sem a többi, szám szerint három kisebb koalíciós partnernak, így az lenne inkább a meglepő, ha Craxi nem íratna ki újabb választásokat Cossiga elnökkel. Ha Rómának keddtől nem lesz kormánya, Izraelnek már most kettő van. Samir miniszterelnök és Peresz külügyminiszter aligha beszéli ugyanazt a nyelvet. Míg Peresz közleményt írt alá Egyiptomban, miszerint még az idén nemzetközi békekonferenciát kell tartani, addig Samir azt mondja, hogy szó sem lehet egy olyan értekezletről, ahol a többiek túlkiabálnák Izraelt. A napfényben úszó Bejrút nyugati része megtelt kocogókkal, gyerekkocsit tologató anyákkal, miközben szír katonák Asszad portréjával ragasztják át a Kiiomeini-fejeket. A helyzet azért nem ilyen egyértelmű. És nem idilli. Hogy mást ne mondjunk, Bejrúton kívül ugyan, de most például a muzulmán frakció síita attrakciójának két szárnya lövi egymást, mert egyeseknek nem tetszik Berri síita vezető személye. És mi van a túszokkal ? — kérdik aggódva Európában és Amerikában. A franciák különösen idegesek. Az ügyész — nyilván felsőbb sugallatra — legfeljebb tíz évet kért a gyilkos merényletek elkövetésével vádolt egyik Abdallah-fivérre, de a bírák szentenciája — később talán maguk is megijedtek saját bátorságuktól — életfogytiglani börtön lett. Hol robban az újabb bomba? — latolgatják a franciák, mert Abdallahnak igencsak népes családja él Libanonban. Japánban pillanatnyilag nem terrormerényletektől félnek (bár ott is történtek már ilyesmik), hanem az értéknövekedési adó (VAT) bevezetésétől. Tüntetni sok minden, ellene szoktak, de hogy több tízezer embert lehessen felvonultatni több mint kéttucat japán városban, a’ VAT ellen, erre aligha volt példa. De előbb az előzményekről. Reagan elnökkel új gazdaságfilozófia is bevonult a Fehér Házba. A kínálatösztönző politika, ahogy nevezik, pofonegyszerű logikán alapszik. Kevesebb adót fizetek — több pénzem van beruházásra. Vagy mint magánszemély, jobban hajtok — hiszen az állam nem vonja el a többletjövedelmem. Az állam csökkenti a kivételek, a mentességek körét, éleződik a verseny. Amerikában már az 1925-ös szintre szorították le a vállalati és a személyi közvetlen adókat. Ahol kisebb az adó, ott jobban megy a tehetőseknek, ott érdemesebb beruházni. Tehát nemcsak a nagy szövetséges divatból való utánzása, hanem bizonyos félelmek is az adóreform felé hajlítják Nyugat- Európát és Japánt, nehogy elmenjen a tőke és a szürkeállomány .Arról nem is szólva, hogy Washington is adóreformra szorítja őket, remélve, hogy több árut tud majd eladni partnereinek.) Előbb Angliában követték a washingtoni példát, majd a múlt héten, mint már jelentettük, a bonni kormánykoalíció is az adóreform mellett döntött. Itt is, akárcsak, mint látni fogjuk, Japánban, az a baj, hogy az adóleszállítást könnyebb elrendelni, mint az ebből szükségszerűen adódó állami takarékossági intézkedéseket megtenni. (Az állam nem mondhat le egyik napról a másikra milliárdokról — kínálatösztönzés ide vagy oda.) A takarékosság az NSZK-ban például újabb szociális vívmányok visszavonására vezethet, ami elsősorban a CDXJ-t idegesíti. Hiszen a kormánykoalíciónak ez a pártja nagyon számít a baloldaltól elszipkázott „népi” szavazókra is. A CSU-t az aggasztja, hogy az állam szubvenciókat von meg. Például az általa dédelgetett légibuszterv nem kapna állami pénzeket. Japánban a Nakaszone miniszterelnök által beharangozott adóreform szintén elsősorban azt jelenti, hogy leszállítják a közvetlen adókat. Csakhogy itt is elő kell teremteni az engedmények ellentételét. Ezért Nakaszone kénytelen-kelletlen úgy döntött, hogy az adócsomagba beveszi az értéknövekedési adó bevezetését is, holott korábban azt ígérte, hogy addig, amíg ő ül a miniszterelnöki bársonyszékben, nem lesz általános közvetlen adóemelés. A VAT-ra tehát az államkincstárnak van szüksége. És noha az adókulcs nemzetközi összehasonlításban nevetségesen csekély, mindössze 5 százalékos lenne — számos termékre pedig 0 értékű kulcsot akarnak megállapítani.—, mindenki áremelkedéstől tart. Félnek az adminisztráció túlburjánzásától is A tömegek hangulatát a kormányzó Liberális Demokrata Párt is érzékeli, és mivel az LDP több frakcióra bomlik, amelyek holmi fiókpártként egymással is versengenek, a Nakaszone-ellenes frakciók az adóreformot a miniszterelnök ellen akarják fordítani. Így jutunk el a tömegtüntetésekig, amelyeken, mint a hírügynökségek jelentik, szakszervezeti aktivisták, fogyasztói érdekvédelmi csoportok, nyugdíjasok vitték a prímet. Részben talán tudatlanságból tüntettek (az indokoltnál nagyobb a félelem), részben talán azért, mert még a kisváltozásokra is érzékeny a lakosság. Még abban az országban is, amelyet a világ államainak zöme irigyen figyel, és sok tekintetben utánozni szeretne. Boronkay Tamás NAPRÓL NAPRA + JÓ ÖTLET ÉS MEGFELELŐ INDULÓTŐKE együttesen szavatolhatja egy vegyesvállalat sikerét. (3. oldal) -a VENEZUELÁNAK ELŐNYÖS FELTÉTELEKKEL sikerült átütemeztetnie külföldi adósságát. (2. oldal) + WASHINGTON TÁMOGATÁSÁT szeretnék elnyerni az óntermelők az új kvótarendszerhez. (8. oldal) + A JUGOSZLÁV VÁLSÁG MEGSZÜNTETÉSÉRŐL folytattak eszmecserét tudós közgazdászok. (2. oldal) + SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZETEK ALAPÍTÁSÁNAK feltételeit szabályozta .a Szovjetunió minisztertanácsa. (4. oldal) - A KOREAI NDK LENDÜLETES FEJLŐDÉSÉT a főváros hatalmas emlékművei mutatják a legszembeszökőbben. (5. oldal) + 600 EZER TONNA FINOMÍTOTT CUKROT vásárolt a minap a Szovjetunió a szabadpiacon. (8. oldal) + TOVÁBB NŐTT TAVALY A VILÁG TEXTIL- és ruházati kereskedelme. (6. oldal) ♦ VAN MIT JAVÍTANI MAGYARORSZÁG külpiaci propagandamunkáján. (3. oldal) + THAIFÖLD DÉLKELET-ÁZSIA EGYIK mintagazdaságává vált. (2. oldal) LÁTVÁNYOSAN NŐNEK A KATONAI KIADÁSOK AZ INDIAI KÖLTSÉGVETÉSBEN Az indiai miniszterelnök költségvetési előterjesztésében a katonai kiadások erőteljes növelését, kezdeményezte, de hogy enyhítsen a költségvetés hiányán, az egyéb kiadások befagyasztását jelentette be. Radzsiv Gandhi — mint ismeretes — szombaton ismertette kormányának az áprilisban kezdődő pénzügyi évre vonatkozó költségvetési elképzeléseit. A katonai kiadások 43 százalékkal, 125,2 milliárd rúpiára növekednek, ezzel több mint 17 százalékát teszik a teljes költségvetési kiadásnak. Gandhi hangoztatta, hogy a terhek súlyosak, de India, amely a világ egyik legszegényebb országa, nem köthet kompromisszumot biztonsági kérdésekben. Mivel a kormányzó Kongresszus Párt márciusban több tagállamban is választások előtt áll, a miniszterelnök közölte, hogy nem terveznek számottevő adóemelést, és a fejlesztési kiadásokat sem kívánják csökkenteni. De a folyó kiadásokat befagyasztják, hogy ne ismétlődjék meg a tavalyi rekordnagyságú, 82,85 milliárd rúpiás (6,6 milliárd dolláros) költségvetési deficit. „A hiány nagy, és ezt én nem szeretem. Úgy döntöttem, hogy az 1987— 88-as időszakra vonatkozóan a deficit nem lépheti túl az előirányzottat” — mondta Gandhi anélkül, hogy kifejtette volna, tervének megvalósítását hogyan képzeli. Utasította a minisztériumokat, hogy csökkentsék kiadásaikat és ígérte, hogy átvizsgálják a veszteséges állami vállalatokat. Az indiai ellenzéki politikusok, az üzletemberek és az újságok, egyaránt bírálták az új költségvetést és a betervezett körülbelül 57 milliárd rúpia deficitet Hiányolják viszont a gazdasági növekedést előmozdító kezdeményezéseket. A katonai kiadások tervezett növelését ellenben nyilvánosan nemigen bírálják. Az üzletemberek azt mondják, hogy a költségvetés alig-alig gondol rájuk, nincs szó például az ipari beruházások és a termelékenység ösztönzéséről. S a várakozásokkal ellentétben nem szünteti meg a vállalati jövedelmekre kirótt pótadót. (Reuter) ÉLÉNKÜLŐ LENGYEL-NYUGATI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK „Kedvező fogadtatásra talált a lengyel érvelés a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) tárgyalódelegációjánál a múlt heti washingtoni tárgyalások során” — jelentette ki Wladyslaw Baka, a lengyel nemzeti bank igazgatója, a PAP lengyel hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Szavai szerint, a tárgyalások olyan együttműködés alapjainak lerakására irányultak, amely újabb hitelfelvételeket, illetve kedvezőbb visszafizetési feltételeket eredményezne. A lengyel pénzügyi vezető a tárgyalásokat nyíltnak és jó légkörűnek nevezte, s kijelentette, hogy a két vezető nemzetközi szervezet messzemenő megértéssel fogadta a nehéz lengyel gazdasági helyzetről szóló beszámolót. A szombaton véget ért tárgyalásokon Baka bejelentette, hogy Lengyelország eleget kíván tenni az Egyesült Államokkal szemben fennálló pénzügyi kötelezettségeinek, de erre rövid időn belül nem fog sor kerülni. Lengyelország idén egyébként sem tud majd eleget tenni sem az esedékes hitel-, sem pedig a kamattörlesztéseknek tekintettel csökkenő konvertibilis kereskedelmi többletére. Bankárkörökben ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy csupán a dollár tavalyi árfolyamesése mintegy 3 milliárd dollárnyival növelte a nyugati kormányokkal és bankokkal szemben fennálló, jelenleg összesen 33,5 milliárd dollárosra becsült lengyel adósságállományt. (A becslések szerint az év végéig a tartozások már meg fogják haladni a 35 milliárd dolláros szintet is.) Mint ismeretes, Lengyelország tavaly júniusban — 36 éves szünet után — lett újra a Nemzetközi Valuta Alap tagja. Ezt követően több valutaalapi és világbanki delegáció is felkereste Varsót. Legutóbb idén januárban járt Lengyelországban egy IMF-delegáció. Mint arról a PAP hírügynökség beszámol, többek között egy készenléti hitel nyújtásának gazdasági feltételeit is megvitatták ekkor. A Reuters e hírt kommentálva, rámutat, hogy Lengyelország már eddig is több, az IMF igényeivel összhangban álló gazdaságpolitikai intézkedést tett. Például leértékelte a zlotyt, csökkentette az állami kiadásokat, emelte az árakat, és törekedett a bérkiáramlás megfékezésére. Megfigyelők rámutatnak, hogy a lengyel vezetés nem tett eleget az IMF valamennyi elvárásának, tekintettel arra, hogy tartott az ezek nyomán esetleg bekövetkező elégedetlenségtől. Azt, hogy Lengyelország mindenképpen törekszik a Világbankkal és a valutaalappal a jó kapcsolatokra, mutatja az a múlt heti varsói bejelentés, hogy Lengyelország nem kívánja követni a brazil példát. (Reuter) Az NSZK fő exportpiaca továbbra is Európa Az NSZK külkereskedelmében továbbra is Európáé a főszerep — derül ki a nyugatnémet statisztikai hivatal jelentéséből. Eszerint tavaly az NSZK kivitelének 70 százaléka az európai tőkésországokba került. A közös piaci tagországokba irányuló nyugatnémet export 0,1 százalékkal, 267 milliárd márkára nőtt — ez az NSZK kivitelének 51 százaléka volt az 1985-ös 50 százalék után. A többi európai tőkésországba 3,4 százalékkal, 98 milliárd márkára nőtt a nyugatnémet export. Ez a teljes kivitel 19 százalékát jelentette az 1985-ös 18 százalék helyett. Az Egyesült Államokba és Kanadába 0,8 százalékkal kevesebb, 61 milliárd márka értékű nyugatnémet áru került. Ez az összes export 11,5 százaléka volt, az arány változatlan 1985-höz képest. Az európai és az ázsiai szocialista országokba , 1985-höz képest 7,3 százalékkal kevesebb, 26 milliárd márka értékű árut exportált tavaly az NSZK. Ez összes kivitelének 4,9 százaléka volt. Az olajtermelő országokba 29 százalékkal, 18 milliárd márkára, a többi fejlődő országba 8 százalékkal, 33 milliárd márkára csökkent az export. Így a fejlődők körülbelül 12 százalékkal részesedtek a nyugatnémet kivitelből 1983-ban. (MTI)