Világgazdaság, 1987. március (19. évfolyam, 42/4541-62/4561. szám)

1987-03-03 / 42. (4541.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. MÁRCIUS 3., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 42. (4541.) SZÁM Tények és gondol­atok A hét krónikája Gyorshírben jelentették a hírügy­nökségek, hogy a Pekingben tartóz­kodó Shultz amerikai külügymi­niszter valószínűleg még ebben a hónapban Moszkvába látogat. Ame­rika és a Szovjetunió viszonyát temérdek ügy terheli, de Shultz tervezett utazása csakis azzal a szovjet bejelentéssel lehet összefüg­gésben, hogy Moszkva — mint Gorbacsov, az SZKP főtitkára a múlt hét végén közölte — kész különmegállapodást kötni az euró­pai középhatótávolságú rakéták kölcsönös leszereléséről. A tervezett külügyminiszteri látogatás kiszivá­rogtatása is minősíti, milyen ko­molyan veszik Washingtonban a szovjet ajánlatot. A javaslat fogad­tatása, legalábbis az eddigi nyilat­kozatok és sajtókommentárok tük­rében, szinte egyöntetűen pozitív. A várható akadályokra figyelmez­tet több kommentátor. A párizsi Abération szerint Gorbacsov javas­latai az atomhatalom Franciaor­szágban nyugtalanságot is kelthet­nek. Teret nyerhet ugyanis Európa teljes atommentesítésének szovjet terve. Az NSZK-nak nincs atom­fegyvere, ezért könnyen kísértést érezhet, hogy az atommentesítés mellé álljon, ha ellenszolgáltatás­képpen Pécsben sikerül megálla­podni a hagyományos fegyverzetek korlátozásában. Ekkor viszont az NSZK az eddiginél jóval fontosabb szerepet játszhatna az európai biztonságban. Még nem tartunk itt, de Gorbacsov kezdeményezése két­ségtelenül újabb „nyitást” jelent az NSZK irányában — mondja a kommentár. A zürichi Tages Anzer- tzér más szempontra hívja fel a figyelmet. A NATO-nak most már nem szabad visszakoznia, és el kell határolódnia azoktól az erőktől, amelyek beleszerettek a Pershin­­gekbe, vagy roncstelepre küldésük­től azért tartanak, mert az, úgy­mond, leválasztja Európát a most közvetlen atomernyőt nyújtó Ame­rikától (Ezt az utóbbi nézetet kép­viseli egyébként a­ NATO most le­váltott európai főparancsnoka, Ro­­gers tábornok.) Visszatérve az amerikai külügy­miniszterre, Schultz azért tartózko­dik jelenleg Pekingben, hogy kipu­hatolja az ott végbemenő változá­sokat (amellett, hogy bizonyára ki­kérdezik a washingtoni fejlemé­nyekről is). Shultznak az a kelle­metlen feladat is osztályrészül ju­tott, hogy lebeszélje Kínát az iráni fegyverszállításokról épp akkor, amikor az Irangate-ügytől hangos a világ. Reagan szerdán vagy csü­törtökön eljátszhatja élete legna­gyobb szerepét , ha tudja. A tévén keresztül igyekszik majd ismét megkedveltetni magát az ameri­kaiakkal Ehhez minden bizonnyal megkapni­­ a támogatást a Fehér Ház új seprőjétől, a menesztett Regan kabinetfőnök helyébe lépő Baker­től. Baker 1985-ig a szenátus re­publikánus többségének vezetője volt, és azért mondott le, hogy elő­készítse saját elnökjelölési kampá­nyát. Ú­j beosztásával azonban le­­mondott elnöki ambícióiról. Gorbacsov indítványa esetleg mentőöv lehet Reagan számára, hogy legalább külpolitikai sikere­ket­ tudjon­." -felmutatni amellett,­ hogy nyilván,­ martának Gorbacsov­­nak is komoly érdeke fűződik a fegyverkorlátozásban elért eredmé­nyekhez. Reagannek egyébként nehéz dol­ga lesz otthon, mert a sajtó, miután éveken át az egekig magasztalta, most ontja a barátságtalan jelző­ket: lusta, szenilis, nemtörődöm. Volt olyan újságíró, aki a néhai Wilson elnökhöz hasonlította. Az első világháborús elnök ugyanis gutaütést kapott, és uralmának vé­gén gyakorlatilag a felesége tartot­ta kezében a kormányrudat, mint ahogy most egyesek szerint Nancy Reagan teszi. Az amerikai elnököt olyannyira divat lett sárba rántani, hogy nem lenne elegáns beállni a sorba. A politikai eseménynaptárban a fontos várható események között szerepel Craxi olasz miniszterelnök keddre beharangozott szenátusi be­széde. Már a verebek is csiripe­lik (noha Olaszországban még a ve­rebeknek sincs mindig igazuk), hogy a kormányfő lemond. Csak nyakatekert logikával lehetne gaz­dasági okokra, is visszavezetni a kormánykoalíció nehézségeit. Craxi a II. világháború utáni időszak kor­mányfői közül példátlanul hosszú életű: már három és fél éve van hatalmon. A kereszténydemokraták úgy érzik, hogy az ország legna­gyobb pártjának ismét joga van a legnagyobb tortaszelethez, a mi­niszterelnöki poszthoz. Ez nem tet­szik Craxinak, sem a többi, szám szerint három kisebb koalíciós part­nernak, így az lenne inkább a meg­lepő, ha Craxi nem íratna ki újabb választásokat Cossiga elnökkel. Ha Rómának keddtől nem lesz kormánya, Izraelnek már most ket­tő van. Samir miniszterelnök és Pe­resz külügyminiszter aligha beszéli ugyanazt a nyelvet. Míg Peresz közleményt írt alá Egyiptomban, mi­szerint még az idén nemzetközi bé­kekonferenciát kell tartani, addig Samir azt mondja, hogy szó sem lehet egy olyan értekezletről, ahol a többiek túlkiabálnák Izraelt. A napfényben úszó Bejrút nyu­gati része megtelt kocogókkal, gye­rekkocsit tologató anyákkal, miköz­ben szír katonák Asszad portréjával ragasztják át a Kiiomeini-fejeket. A he­lyzet azért nem ilyen egyértel­mű. És nem idilli. Hogy mást ne mondjunk, Bejrúton kívül ugyan, de most például a muzulmán frak­ció síita attrakciójának két szárnya lövi egymást, mert egyeseknek nem tetszik Berri síita vezető személye. És mi van a túszokkal ? — kér­dik aggódva Európában és Ameri­kában. A franciák különösen ide­gesek. Az ügyész — nyilván fel­sőbb sugallatra — legfeljebb tíz évet kért a gyilkos merényletek elkövetésével vádolt egyik Abdal­­lah-fivérre, de a bírák szentenciája — később talán maguk is meg­ijedtek saját bátorságuktól — élet­fogytiglani börtön lett. Hol robban az újabb bomba? — latolgatják a franciák, mert Abdallahnak igen­csak népes családja él Libanonban. Japánban pillanatnyilag n­em terrormerényletektől félnek (bár ott is történtek már ilyesmik), ha­nem az értéknövekedési adó (VAT) bevezetésétől. Tüntetni sok minden, ellene szoktak, de hogy több tízezer­ embert lehessen felvonultatni több­ mint kéttucat japán városban, a’ VAT ellen,­ erre aligha­ volt példa.­ De előbb az előzményekről. Reagan elnökkel új gazdaságfilo­zófia is bevonult a Fehér Házba. A kínálatösztönző politika, ahogy nevezik, pofonegyszerű logikán alapszik. Kevesebb adót fizetek — több pénzem van beruházásra. Vagy mint magánszemély, jobban hajtok — hiszen az állam nem vonja el a többletjövedelmem. Az állam csökkenti a kivételek, a mentességek körét, éleződik a ver­seny. Amerikában már az 1925-ös szintre szorították le a vállalati és a személyi közvetlen adókat. Ahol kisebb az adó, ott jobban megy a tehetőseknek, ott érdemesebb be­ruházni. Tehát nemcsak a nagy szövetséges divatból való utánzása, hanem bizonyos félelmek is az adóreform felé hajlítják Nyugat- Európát és Japánt, nehogy elmen­jen a tőke és a szürkeállomány .Arról nem is szólva, hogy Washington is adóreformra szorítja őket, remélve, hogy több árut tud majd eladni partnereinek.) Előbb Angliában követték a washingtoni példát, majd a múlt héten, mint már jelentettük, a bonni kormánykoalíció is az adó­reform mellett döntött. Itt is, akár­csak, mint látni fogjuk, Japánban, az a baj, hogy az adóleszállítást könnyebb elrendelni, mint az ebből szükségszerűen adódó állami taka­rékossági intézkedéseket megtenni. (Az állam nem mondhat le egyik napról a másikra milliárdokról — kínálatösztönzés ide vagy oda.) A takarékosság az NSZK-ban például újabb szociális vívmányok­ vissza­vonására vezethet, ami elsősorban a CDXJ-t idegesíti. Hiszen a kor­mánykoalíciónak ez a pártja na­gyon számít a baloldaltól elszipká­­zott „népi” szavazókra is. A CSU-t az aggasztja, hogy az állam szub­venciókat von meg. Például az ál­tala dédelgetett légibuszterv nem kapna állami pénzeket. Japánban a Nakaszone minisz­terelnök által beharangozott adóre­form szintén elsősorban azt jelenti, hogy leszállítják a közvetlen adó­kat. Csakhogy itt is elő kell terem­teni az engedmények ellentételét. Ezért Nakaszone kénytelen-kellet­len úgy döntött, hogy az adócso­magba beveszi az értéknövekedési adó bevezetését is, holott korábban azt ígérte, hogy addig, amíg ő ül a miniszterelnöki bársonyszékben, nem lesz általános közvetlen adó­emelés. A VAT-ra tehát az államkincstár­nak van szüksége. És noha az adó­kulcs nemzetközi összehasonlításban nevetségesen csekély, mindössze 5 százalékos lenne — számos termék­re pedig 0 értékű kulcsot akarnak megállapítani.—, mindenki áremelke­déstől tart. Félnek az adminisztrá­ció túlburjánzásától is A tömegek hangulatát a kormányzó Liberális Demokrata Párt is érzékeli, és mi­vel az LDP több frakcióra bomlik, amelyek holmi fiókpártként egy­mással is versengenek, a Naka­­szone-ellenes frakciók az adórefor­mot a miniszterelnök ellen akarják fordítani. Így jutunk el a tömeg­tüntetésekig, amelyeken, mint­­ a hírügynökségek jelentik, szakszerve­zeti aktivisták, fogyasztói érdekvé­delmi csoportok, nyugdíjasok vitték a prímet. Részben talán tudatlan­ságból­ tüntettek (az indokoltnál na­gyobb a félelem), részben talán azért, mert­ még a kis­­változásokra is érzékeny a lakosság. Még abban az országban is, amelyet a világ államainak zöme irigyen figyel, és sok tekintetben utánozni szeretne. Boronkay Tamás NAPRÓL NAPRA + JÓ ÖTLET ÉS MEGFELELŐ INDULÓTŐKE együttesen sza­vatolhatja egy vegyesvállalat sikerét. (3. oldal) -a VENEZUELÁNAK ELŐNYÖS FELTÉTELEKKEL sikerült át­ütemeztetnie külföldi adósságát. (2. oldal) + WASHINGTON TÁMOGATÁSÁT szeretnék elnyerni az ón­termelők az új kvótarendszerhez. (8. oldal) + A JUGOSZLÁV VÁLSÁG MEGSZÜNTETÉSÉRŐL folytattak eszmecserét tudós közgazdászok. (2. oldal) + SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZETEK ALAPÍTÁSÁNAK felté­teleit szabályozta .a Szovjetunió minisztertanácsa. (4. oldal) -­ A KOREAI NDK LENDÜLETES FEJLŐDÉSÉT a főváros ha­talmas emlékművei mutatják a legszembeszökőbben. (5. oldal) + 600 EZER TONNA FINOMÍTOTT CUKROT vásárolt a minap a Szovjetunió a szabadpiacon. (8. oldal) + TOVÁBB NŐTT TAVALY A VILÁG TEXTIL- és ruházati ke­reskedelme. (6. oldal) ♦ VAN MIT JAVÍTANI MAGYARORSZÁG külpiaci propagan­damunkáján. (3. oldal) + THAIFÖLD DÉLKELET-ÁZSIA EGYIK mintagazdaságává vált. (2. oldal) LÁTVÁNYOSAN NŐNEK A KATONAI KIADÁSOK AZ INDIAI KÖLTSÉGVETÉSBEN Az indiai miniszterelnök költség­­vetési előterjesztésében a katonai kiadások erőteljes növelését, kezde­ményezte, de hogy enyhítsen a költ­ségvetés hiányán, az egyéb kiadások befagyasztását jelentette be. Rad­­zsiv Gandhi — mint ismeretes — szombaton ismertette kormányának az áprilisban kezdődő pénzügyi év­re vonatkozó költségvetési elképze­léseit. A katonai kiadások 43 szá­zalékkal, 125,2 milliárd rúpiára nö­vekednek, ezzel több mint 17 szá­zalékát teszik a teljes költségvetési kiadásnak. Gandhi hangoztatta, hogy a terhek súlyosak, de India, amely a világ egyik legszegényebb országa, nem köthet kompromisszu­mot biztonsági kérdésekben. Mivel a kormányzó Kongresszus Párt márciusban több tagállamban is választások előtt áll, a minisz­terelnök közölte, hogy nem tervez­nek számottevő adóemelést, és a fejlesztési kiadásokat sem kívánják csökkenteni. De a folyó kiadásokat befagyasztják, hogy ne ismétlődjék meg a tavalyi rekordnagyságú, 82,85 milliárd rúpiás (6,6 milliárd dolláros) költségvetési deficit. „A hiány nagy, és ezt én nem szere­tem. Úgy döntöttem, hogy az 1987— 88-as időszakra vonatkozóan a de­ficit nem lépheti túl az előirányzot­tat” — mondta Gandhi anélkül, hogy kifejtette volna, tervének meg­valósítását hogyan képzeli. Utasí­totta a minisztériumokat, hogy csökkentsék kiadásaikat és ígérte, hogy átvizsgálják a veszteséges ál­lami vállalatokat. Az indiai ellenzéki politikusok, az üzletemberek és az újságok, egyaránt bírálták az új költségve­tést és a betervezett körülbelül 57 milliárd rúpia deficitet Hiányolják viszont a gazdasági növekedést elő­mozdító kezdeményezéseket. A ka­tonai kiadások tervezett növelését ellenben nyilvánosan nemigen bí­rálják. Az üzletemberek azt mond­ják, hogy a költségvetés alig-alig gondol rájuk, nincs szó például az ipari beruházások és a termelé­kenység ösztönzéséről. S a várako­zásokkal ellentétben nem szünteti meg a vállalati jövedelmekre kirótt pótadót. (Reuter) ÉLÉNKÜLŐ LENGYEL-NYUGATI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK „Kedvező fogadtatásra talált a lengyel érvelés a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) tár­gyalódelegációjánál a múlt heti wa­shingtoni tárgyalások során” — je­lentette ki Wladyslaw Baka, a len­gyel nemzeti bank igazgatója, a PAP lengyel hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Szavai szerint, a tárgyalások olyan együttműködés alapjainak lerakására irányultak, amely újabb hitelfelvételeket, illetve kedvezőbb visszafizetési feltételeket eredményezne. A lengyel pénzügyi vezető a tárgyalásokat nyíltnak és jó légkörűnek nevezte, s kijelentet­te, hogy a két vezető nemzetközi szervezet messzemenő megértéssel fogadta a nehéz lengyel gazdasági helyzetről szóló beszámolót. A szombaton véget ért tárgyalá­sokon Baka bejelentette, hogy Len­gyelország eleget kíván tenni az Egyesült Államokkal szemben fenn­álló pénzügyi kötelezettségeinek, de erre rövid időn belül nem fog sor kerülni. Lengyelország idén egyéb­ként sem tud majd eleget tenni sem az esedékes hitel-, sem pedig a ka­mattörlesztéseknek­ tekintettel csök­kenő konvertibilis kereskedelmi többletére. Bankárkörökben ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy csu­pán a dollár tavalyi árfolyamesése mi­ntegy 3 milliárd dollárnyival nö­velte a nyugati kormányokkal és bankokkal szemben fennálló, jelen­leg összesen 33,5 milliárd dolláros­ra becsült lengyel adósságállo­mányt. (A becslések szerint az év végéig a tartozások már meg fogják haladni a 35 milliárd dolláros szin­tet is.) Mint ismeretes, Lengyelország ta­valy júniusban — 36 éves szünet után — lett újra a Nemzetközi Va­luta Alap tagja. Ezt követően több valutaalapi és világbanki delegáció is felkereste Varsót. Legutóbb idén ja­nuárban járt Lengyelországban egy IMF-delegáció. Mint arról a PAP hírügynökség beszámol, többek kö­zött egy készenléti hitel nyújtásá­nak gazdasági feltételeit is megvitat­ták ekkor. A Reuters e hírt kommentálva, rámutat, hogy Lengyelország már eddig is több, az IMF igényeivel összhangban álló gazdaságpolitikai intézkedést tett. Például leértékelte a zlotyt, csökkentette az állami ki­adásokat, emelte az árakat, és töre­kedett a bérkiáramlás megfékezé­sére. Megfigyelők rámutatnak, hogy a lengyel vezetés nem tett eleget az IMF valamennyi elvárásának, te­kintettel arra, hogy tartott az ezek nyomán esetleg bekövetkező elége­detlenségtől. Azt, hogy Lengyelor­szág mindenképpen törekszik a Vi­lágbankkal és a valutaalappal a jó kapcsolatokra, mutatja az a múlt heti varsói bejelentés, hogy Len­gyelország nem kívánja követni a brazil példát. (Reuter) Az NSZK fő exportpiaca továbbra is Európa Az NSZK külkereskedelmében továbbra is Európáé a főszerep — derül ki a nyugatnémet statisztikai hivatal jelentéséből. Eszerint ta­valy az NSZK kivitelének 70 szá­zaléka az európai tőkésországokba került. A közös piaci tagországokba irá­nyuló nyugatnémet export 0,1 szá­zalékkal, 267 milliárd márkára nőtt — ez az NSZK kivitelének 51 szá­zaléka volt az 1985-ös 50 százalék után. A többi európai tőkésországba 3,4 százalékkal, 98 milliárd márkára nőtt a nyugatnémet export. Ez a teljes kivitel 19 százalékát jelen­tette az 1985-ös 18 százalék helyett. Az Egyesült Államokba és Kana­dába 0,8 százalékkal kevesebb, 61 milliárd márka értékű nyugatné­met áru került. Ez az összes export 11,5 százaléka volt, az arány válto­zatlan 1985-höz képest. Az európai és az ázsiai szocia­lista országokba , 1985-höz képest 7,3 százalékkal kevesebb, 26 mil­liárd márka értékű árut exportált tavaly az NSZK. Ez összes kivite­lének 4,9 százaléka volt. Az olaj­termelő országokba 29 százalékkal, 18 milliárd márkára, a többi fej­lődő országba 8 százalékkal, 33 milliárd márkára csökkent az ex­port. Így a fejlődők körülbelül 12 százalékkal részesedtek a nyugat­német kivitelből 1983-ban. (MTI)

Next