Világgazdaság, 1987. április (19. évfolyam, 63/4562-82/4581. szám)
1987-04-01 / 63. (4562.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK ÁLAGGAZDASÁG 1987. ÁPRILIS 1., SZERDA XIX. ÉVFOLYAM, 63. (4562.) SZÁM Tokió rászánta magát a cselekvésre ? A japán—amerikai viszály újabb stációja A tőkés világ két vezető gazdasági hatalmának viszonya megint egyszer pattanásig megfeszült, a mély érdekellentétek azonban nem fenyegetnek robbanással. A chipegyezmény ürügyén Tokiónak címzett pénteki washingtoni ultimátum után a jelek arral vallanak, hogy — bár a kedélyek még messze nem nyugodtak meg — a Csendes-óceán mindkét partján felülkerekedik a józan ész az indulatokon. Ez létfontosságú most mindkét ország vezető politikusának is, akik a sorozatos kudarcok után igencsak rá vannak utalva a sikerre, vagy legalább annak látszatára. Brüsszel higgadtan, majdnemhogy semlegesen reagál a legújabb japán—amerikai kötélhúzásra, az EGK nem tervez újabb támadást a szorongatott Tokió ellen. A nemzetközi valuta- és tőkepiacok igen érzékenyen reagáltak a kiújult washingtoni—tokiói viszályra: a Wall Street történelmének harmadik legnagyobb árfolyamzuhanását élte át, a dollár esését pedig a sokmilliárd dolláros intervenció sem tudta megállítani. A jen feltartóztathatatlannak látszó erősödése és a Tokió ellen intézett legutóbbi washingtoni támadás súlyosan beárnyékolja a nem is olyan régen még hatalma és önbizalma teljében levő Nakaszone miniszterelnök politikai jövőjét, amely megfigyelők szerint már a vezető tőkésországok júniusi csúcstalálkozója előtt lezárulhat. A kormányfő pozíciója ugyanis felettébb ingatag a vitatott adóreform miatt: a Nakaszone által erőltetett fogyasztási adó ellen a kormányzó párt rivális frakciói legalább olyan hevesen fellázadtak, mint az ellenzéki pártok. A jen drámai felértékelődések árfolyama a dollárhoz képest 70 százalékkal emelkedett másfél év alatt — következtében stagnálni kezdett a japán gazdaság, a teljes élethossziglani foglalkoztatásról híres országban tömeges elbocsátások voltak. Mindez alaposan megtépázta Nakaszone befolyását, akinek talán az utolsó aduja éppen a Washingtonhoz fűződő rendkívül szoros kapcsolata volt. A japán— amerikai szövetség erősítéséért oly sokat tevő Nakaszone most joggal érezheti úgy, hogy a pénteki washingtoni ultimátummal hátba támadták. Reagan elnök bejelentette, hogy 300 millió dollárnyi pótlólagos vámot vet ki a japán elektronikai termékekre megtorlásként, mert a japánok állítólag nem tartották be a tavaly nyáron aláírt kétoldalú félvezető-egyezményt (VILÁGGAZDASÁG, 1937. március 31., 8. oldal). A szóban forgó egyezményben, mint ismeretes, Tokió megígérte, hogy nem zúdítja dömpingáron a külpiacokra félvezetőit és nagyobb piaci részesedést enged át az amerikai szállítóknak a belpiacon. Tény, hogy azamerikai csipszállítók piaci pozíciója nem erősödött, sőt valamelyest gyengült tavaly óta. (Az egyezmény szerint piaci részarányuknak 1991-ig 20 százalék fölé kellene emelkednie a tavalyi 8,5 százalékosról.) Nakaszone amerikai jóbarátjának, Reagannek a helyzete nem sokkal rózsásabb, ő is kénytelen jópontokat gyűjteni a nagy port kavart, „Kangate” által megtépázott renoméja helyreállítására, nem is beszélhet az újabb rekordokat döntő költségvetési és kereskedelmi deficitek, miatti kiábrándultságról. Az elnök nyilván úgy érezte, gesztust kell tennie a japán konkurensek sikere miatt frusztrált amerikai vállalatoknak, a határozott ellenakciókat követelő demokrata pártképviselőknek. A pénteki, 300 millió dollárnyi pótlólagos vám kivetése ugyanis inkább gesztus, mint hadüzenet, amely nem mérsékelheti érezhetően az USA által tavaly a szigetországgal szemben elszenvedett 58,6 milliárd dolláros kereskedelmi passzívumot. Az amerikai félvezetőgyártók érthetően üdvözölték az elnöki bejelentést, bár illúzióik nekik sincsenek, de kevésbé ujjongnak a japán elektronikai cikkeket felhasználó amerikai cégek. A liberális, szabadkereskedelmi elveket hirdető Reagan-kormány a pénteki ultimátum kihirdetése után sietett békülékeny hangú nyilatkozatokban tompítani a retorika élét, nyilvánvalóvá téve, hogy nem szívesen folyamodott a büntetővámokkal való fenyegetéshez. Baldrige kereskedelmi miniszternek egyenesen cáfolnia kellett, hogy a pénteki bejelentés elsődleges célja nem a képviselőházon belül erősödő protekcionista törekvések lecsillapítása lenne. Tokióban meglehetősen higgadtan reagáltak az újabb amerikai kihívásra. A politikusok már csak kötelező kincstári optimizmusuk miatt is siettek kijelenteni: bíznak benne, hogy tárgyalások útján közös nevezőre jutnak az amerikaiakkal, elejét véve a büntetővámok kiszabásának. A japán külkereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) már a héten delegációt küld Washingtonba, hogy meggyőzze az amerikaiakat, hogy Tokió a maga részéről betartja a chipmegállapodást, amelytől azonban röpke hat hónap alatt nem lehet csodákat várni. Tokióban remélik, hogy a Washington által kiszabott határidőig, április 17-ig sikerül zöldágra vergődni az amerikaiakkal. Nakaszone egyébként április 29-én készül Washingtonba, és nagyon is tisztában van vele, hogy közelgő útjának — ha törik, ha szakad — sikeresnek kell lennie, a kudarc ugyanis politikai karrierjének végét jelenthetné. A tét nagy, így érthető, hogy a szorongatott helyzetben levő Nakaszone-kormány sebtiben több jelentős lépést tett. Felszólította a félvezetőgyártókat, hogy az első negyedévi 23 százalékos termeléscsökkentés után a második negyedévben további 11 százalékkal mérsékeljék a kibocsátást. A MITI már pénteken felszólította a vezető elektronikai cégeket, hogy haladéktalanul rendeljenek amerikai chipeket, amelyekkel az általuk felhasznált félvezetők egy bizonyos százalékát váltanák fel. Kérdes, hogy a korábban oly jól bevált úgynevezett „adminisztratív irányítás”, amikor a vállalatok az össztőkés érdekeket képviselő hatóság felszólításának önként eleget tettek, beválik-e most is. Egyes amerikai vélemények szerint ugyanis Japán azért nem teljesítette a kétoldalú chipmegállapodást, mert a legnagyobb gyártók a fülük botját sem mozdították a szerződést betartatni kívánó MITI felszólítására. Az USA- ban egyébként is kétlik, hogy a japánok bármit is tehetnének a büntetővám érvénybe lépése előtti rövidke két hétben. Kedden további, nagyobb jelentőségű bejelentéseket tettek Tokióban. Nakaszone kormányfő átütő erejű gazdaságélénkítő programra tett ígéretet az április 1-jén kezdődő új pénzügyi évben. Közvetve utalt rá, hogy a nagyobb cél, a növekedés belföldi hajtóerejének felszabadítása céljából átmenetileg háttérbe szorulhat az államháztartás szanálását célzó úgynevezett adminisztratív reform, amely szintén az ő nevéhez fűződik. A jövő héten kéreti magához Tamara, a MITI vezetője a japán nagyvállalatok 151 vezető képviselőjét, hogy személyesen kérje fel őket: vásároljanak minél több külföldi árut. A külkereskedelem kiegyensúlyozását célozza a múlt héten elfogadott japántörvény az importőrök biztosításáról előre fizetés esetén az elmaradt szállítás kockázata ellen. A MITI értékelése szerint az új biztosítási törvény évi 5 milliárd dollárral fogja növelni a szigetország importját és ugyanannyival a japán működőtőke-kivitelt. Az esetleges japán—amerikai konfrontáció veszélyének előszelét megérezték a tőkepiacok is. Hétfőn este a Wall Streeten a Dow Jones index, az eddigi harmadik legnagyobb arányú eséssel 2278 pontra zuhant. (Igaz, az év eleje óta meglepő kitartással emelkedtek a részvényárfolyamok.) A New York-i árfolyamesést követően kedden nyomottak voltak a részvényárfolyamok Tokióban és Londonban is. Tokióban a dollár árfolyama hétfőn rekordszintre süllyedt a jennel szemben, a 145 jenes mélypontról kedden is alig mozdult el a sokmilliárd dolláros pénzpiaci beavatkozás ellenére. A valutakereskedők a dollár további gyengülésére, illetve a jen további erősödésére számítanak.. Az amerikai kincstár szempontjából azonban az árfolyamnak valahol meg kell állapodnia, hiszen egy bizonyos ponton túl a japán befektetők elvesztik érdeklődésüket az amerikai kormánykötvények iránt, s ez lehetetlen helyzetbe hozná az amerikai költségvetést. A japán központi bank azonban nem adja fel a harcot a piaci erőkkel szemben: a bank a valutaawap-megállapodások kiterjesztésében hatékony eszközt lát a jen felértékelődésének megakadályozására. Villányi Katalin NAPRÓL NAPRA + A SZAKSZERVEZETI KÖZPONT ÉS A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ egyaránt megkérdőjelezi az áremeléseket Lengyelországban. (2. oldal) + A KORMÁNY KÜLFÖLDI SEGÉLYPROGRAMJÁT vitatja az amerikai képviselőház. (2. oldal) + KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL szállít olajat Brazíliának Kuvait. (2. oldal) + NYERESÉGADÓ-KEDVEZMÉNYEKHEZ jutnak a jól gazdálkodó vállalatok. (3. oldal) - ÉLÉNKÜLŐ VITÁK KÍNÁBAN a tervgazdaság és a piacgazdaság hívei között. (4. oldal) + A JAPÁN DIGITÁLIS MAGNETOFONNAK csak a fogyasztók örülnek, a nyugati lemeztársaságok kétségbe vannak esve miatta. (6. oldal) + SZUPERSZÁMÍTÓGÉPET építenek a Szovjetunióban. (8. oldal) Több pénzt a mezőgazdaságnak! Hozzászólások a kínai kormányfő parlamenti beszámolójához Jóllehet alapvetően helyeslés fogadta a kínai parlamentben Csao Ce-jang beszámolóját, a korábbi esztendőkben szokatlan módon némi bírálat is elhangzott a kormány gazdaságpolitikájával szemben. Zsong Csi-jen, a Kína nemzetközi beruházásait, hiteltevékenységét irányító szervezet, a Citic elnöke, aki mint Sanghaj képviselője vesz részt a tanácskozáson, a „profit mindenekelőtt” szemléletet bírálta, amely pazarláshoz, drága ajándékokhoz, bankettek szervezéséhez vezet. Ő ezt a jelenséget annak tulajdonította, hogy a gazdasági szférában érvényesül a burzsoá ideológia hatása. Egy másik felszólaló egyenesen a kormányt bírálta, kifogásolta, hogy az utóbbi három évtizedben már többször kialakult a túlfűtött gazdasági növekedés, ideje volna tudni, miként kell szabályozni a gazdaságot. Egy pártonkívüli képviselő arról beszélt, hogy az embereket nyugtalanítja a költségvetési hiány, amely az előirányzatok szerint az idén 2 milliárd dollárnak megfelelő összegű lesz. Úgy vélte, hogy a hiány nemcsak az olajárak zuhanásának a következménye, hanem a pénzalapok herdálásának is, amelyet meg kell állítani. A mezőgazdaság szempontjait hangoztatták három tartomány képviselői, akik azt mondták, hogy a miniszterelnök nem volt elég erőteljes az agrárproblémák érintésében. Egy küldött kifejtette, hogy az állam,ma az összes tőkeberuházások 3—4 százalékát fordítja a mezőgazdaságra, szemben az 1979-es 11 százalékkal. „Ez nem felel meg annak a fontosságnak, amelyet a mezőgazdaság betölt.” Más küldöttek azt állították, hogy az állam megszegte azt az ígéretét, hogy javítja tartományuk ellátását műtrágyából, olajból és vetőmagból. Külföldi megfigyelők arra számítanak, hogy a miniszterelnök programadó beszédét a parlament, miként tavaly, némi módosítással, szerény kiegészítéssel elfogadja. (Reuter, AP—DJ) SZOVJET-BRIT MEGÁLLAPODÁSOK THATCHER MOSZKVAI HÍJÁN Szovjet-brit együttműködési megállapodásokat írt alá Moszkvában Sevardnadze szovjet és Howe brit külügyminiszter Gorbacsov főtitkár, valamint Thatcher brit és Rizskov szovjet miniszterelnök jelenlétében. A két ország külügyminisztere aláírta egyebek mellett a Szovjetunió és Nagy-Britannia űrkutatási együttműködéséről szóló, valamint a Kreml és a londoni miniszterelnöki hivatal közötti közvetlen telexösszeköttetés javítását előirányzó kormánymegállapodásokat. A két politikus aláírt egy memorandumot is, amely a két ország kormányainak kölcsönös egyetértését rögzíti a tájékoztatásban, illetve a kulturális és oktatási téren való együttműködésben. Ugyancsak a brit miniszterelnök jelenlétében nyitották meg Moszkvában a brit—szovjet kereskedelmi kamara képviseletét. A többszáz brit és több tucat szovjet céget tömörítő szervezet fontos szerepet tölt be a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. A megnyitó ünnepségen mondott beszédében a brit miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy a kamarai képviselet felállítását Gorbacsov 1984. évi nagy-britanniai látogatása idején határozták el. A brit kormányfő elmondta: Rizskov miniszterelnökkel folytatott megbeszélésein egyetértettek abban, hogy a kétoldalú árucsere-forgalom értéke 1990-re elérheti a 2,5 milliárd rubelt, s ebben nagy szerep , hárul a brit—szovjet kamara vállalataira. (Reuter, MTI) A konjunktúra lanyhulását jelzik a mutatók Ausztriában és az NSZK-ban Borúlátóan ítélik meg Ausztria idei gazdasági kilátásait a bécsi gazdaságkutató intézet (WIFO) szakértői: míg tavaly decemberben 2 százalékos növekedést jósoltak az idei évre, most azt mondják, hogy az ütem csak 1 százalék lesz. Ha jóslatuk beválik,, akkor ez azt jelenti, hogy 1981 óta — akkor a belföldi össztermék 0,1 százalékkal csökkent — a legrosszabb év lesz az idei Ausztriában. De elmarad a többi nyugat-európai ország mögött is, ahol általában átlagosan 2 százalékos gazdasági növekedési ütemet jósolnak a szakemberek. Az elkedvetlenítő adatok hátterében mindenekelőtt az alapanyagipar, gyakorlatilag az államosított ipar strukturális problémái állnak — mondta a WIFO igazgatója. Az állami vállalatok strukturális gyengeségeivel magyarázható az is, hogy az osztrák exportőrök egyre inkább kiszorulnak a világpiacról. A WIFO szakértőinek előrejelzése szerint a beruházások az idén mindössze 2 százalékkal bővülnek (a tavalyi 3,8 százalékos növekedést követően), a magánfogyasztás 2,3 százalékkal, nő (1,9 százalék), az export stagnál, (0,1 százalékos növekedés), az import 1,8 százalékkal növekszik (4 százalékos növekedés), a munkanélküliségi ráta 5,9 százalékra szökik fel (5,2 százalék), a folyó fizetési mérleg tételein keletkezett hiány (az ellenszolgáltatások nélküli átutalásokat leszámítva) 4,2 milliárd schilling lesz, míg tavaly a mérleg 2,6 milliárd schilling aktívumot mutatott. Az NSZK-ban is egyre több jel arra mutat, hogy az idén lanyhul a konjunktúra. A wiesbadeni statisztikai hivatal jelentése szerint az 1984. és 1985. évi rekordnövekedés után tavaly nem nőtt a beruházási javak iránti kereslet az NSZK-ban, és ez egyértelműen jelzi a lanyhulást. A jelenség egyebek mellett azzal magyarázható, hogy a külföldi megrendelések 4,2 százalékkal visszaestek az egy évvel korábbihoz képest. (AP, APA) A KÖZÖS PIACI BIZOTTSÁG BONNBA LÁTOGAT A Közös Piac brüsszeli bizottságának mind a 17 tagja Bonnba látogat ,szerdán. hogy.A helyszíni tárgyalásokon enyhítse a feszültséget az NSZK-val, a Közös Piac egykorilelkes tagjává, ("amely az utóbbiidőben egyre inkább, elégedetlen volt a közösség pénzügyeinek rendezetlensége miatt. Kohl kancellár eredetileg azért hívta meg a bizottságot, hogy azokat a problémákat vitassák meg, amelyek az NSZK alkotmánya és a Közös Piac politikája közti ellentétet okozták. Azóta azonban a viszony romlott, mert a bizottság át akarja alakítani a Közös Piac mezőgazdasági politikáját, ez ellentétben áll a német parasztok érdekeivel, akik viszont az uniópártok fontos belpolitikai támaszát jelentik. De hozzájárul a súrlódásokhoz a munkahelyükért aggódó acélipari munkások és a bizottság acélkartell-ellenes álláspontja miatt támadt viszály is. A helyzetet bonyolítja, hogy miközben a nyugatnémet kormány a bizottság politikáját kárhoztatja, a bizottság tagjai azt hangsúlyozzák, hogy ez csupán következménye annak a politikának, amelyért teljes mértékben a Közös Piac döntést hozó szerve, a miniszterek tanácsa felelős. (Reuter)