Világgazdaság, 1987. május (19. évfolyam, 83/4582-102/4601. szám)

1987-05-05 / 83. (4582.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA A SZÁLAK TÁVOL-KELETRE VEZETNEK Textilipari alapanyagok — olcsóbban Az utóbbi években a hazai könnyűiparnak késztermékexport­ját illetően bizonyos mértékig új piacok után kellett néznie, így Nyugat-Európán kívüli offenzívába kezdett. Úgy tűnik fel, most hasonló folyamatra lenne szükség a beszerzési oldalon is, mert a nyugat-európai alapanyagárak olyan magasságokba kúsznak, hogy lassan többe kerül a fonal mint a késztermék. Magyarország mintegy 6,1 mil­liárd forint értékben importál tex­tilipari alapanyagokat (rostokat, szalagokat, fonalakat) elsősorban Nyugat-Európából. A behozatal kö­rülbelül felét a Gyapjú és Textil­­nyersanyagforgalmi Vállalat (GYTV)—Teximpex bonyolítja le. „Vállalatunk már tavaly elkezdett foglalkozni a gondolattal, hogy Tá­vol-Keletről szerzi be a kevert fo­nalakat — tájékoztat dr. Fonyódi Gyula kereskedelmi vezérigazgató­helyettes. Mi úgy véljük, hogy a teljes textilnyersanyag-import egy­­harmadát ki lehetne, illetve kelle­ne váltani olcsóbb, ám a mosta­niakhoz hasonló minőségű anyagok­kal.” A Habselyem Kötöttárugyár az egyik legnagyobb felhasználó. Évente 14 millió darab terméket állít elő, az ehhez szükséges fonal 70 százalékát importálja, főként tő­kés országokból. Igaz, termelésének majdnem fele exportra kerül. „A nyugat-európai fonalak sohasem voltak olcsók, és most a forintleér­tékelés méginkább megdrágította beszerzésüket — mondja Gyebrósz­­ki Andrásné, a Habselyem Kötött­árugyár vezérigazgatója. — Meg­győződésünk — teszi hozzá —, hogy ha sikerülne jó minőségű, ám­de olcsóbb fonalat vásárolnunk, ak­kor az árfolyamváltozásokból adó­dó mennyiség csökkenését ellensú­lyozni tudnánk. Új beszerzési for­rás bevonása már csak azért sem lenne hátrányos, mert ma impor­tunk túlzottan egyoldalú, túlságosan függ a nyugat-európai termelőktől.” A GYTV—Teximpex és a Habse­­lgen Kötöttárugyár vezetői azonban nem csak megfogalmazták ezeket a gondolatokat, hanem az első lépése­ket már meg is tették a megvaló­sítás végett. Március végén Dél-Ko­reában és Tajvanon jártak. Meglá­togatták többek között a legna­gyobb tajvani poliészter gyártó cé­get a Far Eastern-t, amelyn­ek textúráit fonal ka­pac­sása havonta 2 ezer tonna, vágott poliészter-szál term­elése pedig 13 ezer tonna. Dél-Koreában felkeresték a világ hetedik legnagyobb nylon gyártó­ját a Tong Yangat, amelynek ka­pacitása napi 200 tonna, s elláto­gattak a legnagyobb szintetikus szálgyártóhoz is, a Colon Co-hoz. A "fonalak mellett sport és szabad­idő ruházati célra alkalmas kelmé­ket is megvizsgáltak a dél-koreai Hanil cégnél. „Rendkívül jó tapasz­talatokra tettünk szert — hangsú­lyozza Gyebrószki Andrásné. Mind­két országban a legmodernebb gé­pekkel felszerelt üzemeket láttunk. Óriási kapacitások vannak ezeken a területeken, ami egyúttal bizto­síték arra is, hogy folyamatosan azonos jó minőséget tudnak kínál­ni.” A távol-keleti termelők állan­dó vásárlói közé tartoznak olyan vezető országok, mint az USA, Ka­nada, Japán, sőt még Nyugat-Euró­­pa textilesei is. A kérdés csak az, hogy tudnak-e olyan szolgáltatáso­kat nyújtani, mint a neves nyu­gat-európai gyártók. „Ezideig ke­vert fonalat, illetve HESPAN fo­nalat vásároltunk a’ Távol-Keletről és bevezetés alatt van a poliészter rostszalag felhasználása — mondja dr. Fonyódi Gyula. Eddig csak a legjobbakat mondhatom mindegyik termékről. Magyarországon jól is­mertek a nyugat-európai márkane­vek, de állíthatom, hogy a távol­keleti fonalak legalább ilyen jó minőségűek, csak éppen nincs jól csengő márkanevük.” A szerviz, a szállítási gondok át­hidalása megoldható átmenő kész­letekkel, ami lényegében a GYTV tevékenységébe tökéletesen beleil­lik, hiszen a GYTV TEK-vállalat is. A kezdetben szükséges nagyobb aktivitás, odafigyelés pedig megté­rül, méghozzá az árában. Számí­tásokkal tudjuk bizonyítani — je­lenti ki Gyebrószki Andrásné —, hogy a tajvani illetve dél-koreai piacról 20—40 százalékkal olcsób­ban tudjuk megvásárolni a fonala­kat, beleértve már a szállítási költ­séget is. A Habselyem Kötöttáru­­gyár 24 tonna fonalat rendelt a térségből, próbagyártásra. Kinti ta­pasztalataink alapján úgy látjuk, hogy hasznos lenne, ha a többi textilalapanyag felhasználó fantá­ziája megmozdulna. Sőt tovább­mennék, elképzelhető lenne árucse­re, reexport és egyéb más külpiaci műveletek is, és nemcsak textil termékekkel. Éppen ezért javasol­tuk a Magyar Kereskedelmi Kama­rának, hasznos lenne, képviselet, iroda létesítése ebben a térségben. Ideje lenne már, hogy a piaci szer­kezetváltozásról a hatékonyabb de­vizagazdálkodásról ne csak beszél­jünk, hanem konkrétabb lépésekre újvsor kerü­ljenek.Itt hangsúlyozta a Habselyem Kötöttárugyár vezér­­igazgatója, K. É. Vegyipari gépészeti konferencia Budapesten A Gépipari Tudományos Egyesü­let 1997. május 12—15. között ren­dezi Budapesten a Technika Házá­ban a III. Vegyipari Gépészeti Konferenciát. A konferencia nem­zetközi részvételű. Fő témakörei: Mechanikai és hidromechanikai műveletek gépei; Kalorikus és dif­fúziós műveletek gépei; Környezet­­védelem; Biotechnológia; Tervezés és megbízhatóság. A konferencia részvételi díja 3800 forint. Jelent­kezéseket még elfogadunk. Érdek­lődni lehet az 530-749-es telefon­számon. (MKK—MTESZ) A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA HETI ESEMÉNYEIBŐL Május 4—6-ig A kamara fővállalkozói tagozatá­nak internet munkabizottsága fő­vállalkozói konferenciát tart Szi­­rákon. A konferencián meghívott külföldi szakemberek és dr. Ju­hász Ádám, a Ganz-MÁVAG ve­zérigazgatója, dr. Fecser Péter, a Chemimas vezérigazgatója tarta­nak előadásokat. Május 4—7-ig Budapesten tartózkodik a Tek­­nisk Ukeblad című norvég heti műszaki folyóirat főszerkesztője és rovatvezetője. Programjukat a kamara tájékoztatási főosztálya szervezi. (Tájékoztatást ad: Há­mori Istvánná) Május 5—16-ig Finnországban rendezvénysoroza­tot szervez a kamara. Helsinki­ben, Tamperében és Turkuban kiállítást, gasztronómiai hetet, il­letve kulturális rendezvényeket tartanak. A delegációt Marjai József mi­­niszterelnök-helyettes vezeti, a kamarát dr. Zányi Jenő alelnök képviseli, aki a megnyitón gazda­ságpolitikai előadást tart. (Tájé­koztatást ad: Salamon Miklós) Május 5-én 10.00 órakor (237. sz. terem) Ülést tart a kamara iráni tago­zata. (Tájékoztatást ad: Böröcz Lajos) Május 5-én Miskolc A kisvállalkozói tagozat képvi­selői megbeszélést folytatnak az észak-magyarországi bizottság mellett működő kisvállalkozói munkacsoport elnökségének tag­jaival. Május 5-én Magyar gazdasági melléklet je­lenik meg a Handelsblatt című NSZK-beli napilapban. (Tájékoz­tatást ad: Szemere Ádám) Május 5-én 14.00 órakor A Budapesti Francia Központban dr. Sigora Ágnes, a Sütőipari Kutató-Fejlesztő és Szolgáltató Közös Vállalat kutatója, volt ACTIM ösztöndíjas tart előadást Gabonafeldolgozó iparok Fran­ciaországban — Sütőipari műsza­ki fejlesztés címmel. (Tájékozta­tást ad: dr. Szakáts Kálmánná) Május 6-án A kamara elnöke fogadja Paolo Zanninit, a Trieste Portrading igazgatóját, és megbeszéléseket folytatnak a trieszti kikötő és a magyar vállalatok közötti együtt­működésről. Május 6-án A kamara észak-magyarországi bizottságánál folytat megbeszélé­seket Ladányi József, a Borsod megyei tanács elnöke. A megbe­szélés során a bizottság elnöké­vel és titkárával áttekintik a két szervezet együttműködésének helyzetét és aktuális, a területet érintő gazdaságpolitikai kérdése­ket. Transadria ’87 II. A „magyar kapcsolat” — Az első részt egy kérdéssel zártuk: vajon van-e mód az észak-adriai útvonal leértékelődésének megállítására, sőt a folya­mat visszafordítására? Most a lehetséges válaszokat szeretnénk is­mertetni, majd hazánk és e térség kereskedelmi kapcsolatait be­mutatni, különös tekintettel arra, hogy Magyarország tengeren túli kereskedelmének nagyjából a felét (!) az Adrián át bonyolítja le. A konferencia majd minden olasz és horvát hozzászólója kiemelte, hogy az északnyugati kikötőkkel az Adria csak egy módon verse­nyezhet, összefogással. Ha leg­alább a négy legjelentősebb kikötő (Velence, Trieszt, Koper, Rijeka) együttesen lépne fel a fuvarpia­con, összehangolnák fejlesztéseiket, és nemcsak a vetélytársat látnák egymásban, máris több esélyük lenne. A hozzászólók lelkesen ecse­telték a kooperáció fontosságát, több érdemi javaslatot is téve. Avatatlan szemlélő már-már elhin­né, hogy ennek alapján néhány év múlva az adriai hajózás jelentő­sége a mainál sokkal nagyobb lesz, hisz kétségtelen, hogy a jó szerve­zéssel, együttes fellépéssel nagy­mértékben javítható lenne az egész térség versenyképessége. Később azonban, többen még hor­­vátok is, felvilágosítottak, hogy nagyjából ugyanezt hallhattam volna az előző öt konferencián, a rivalizá­lás viszont azóta is folyik az olasz és a jugoszláv, sőt még a jugoszláv kikötők között is. (A rijek­ai komp­lexum Horvátországhoz, Koper Szlovéniához tartozik). Ez több párhuzamos, végső soron pénzpo­csékoló beruházáshoz vezetett, pél­dául nem sokkal Trieszt után Ri­jeka is nagy kapacitású konténer­állomást épített, s röviddel Rijeka után Koper is létrehozta a maga óriássilóját szemes termények és őrletek tárolására. Ezen kívül azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy főleg az olasz kikötők kétes nemzetközi hírnévre tettek szert gyakori s a külföldi számára néha érthetetlennek ható sztrájkjaikkal. Egy fiatal osztrák újságíró pedig azt mesélte, hogy néhány éve, ha Triesztben feltette a kérdést, miért nem költenek többet a szolgáltatá­sok javítására, a válasz annyi volt csupán, hogy „minek fejlesszünk, hisz úgyis mi vagyunk Ausztria kikötője”. Mindez jó 65 évvel a monarchia felbomlása után hang­zott el döntő érvként. Persze, igazságtalanság lenne az éremnek csak az egyik oldalát be­mutatni. Vitathatatlan tény, hogy mindkét adriai ország sokat áldo­zott kikötői fejlesztésére, s azok nemzetközi mércével mérve is kor­szerűnek számítanak. Az egyik hoz­zászóló szerint évről évre fejlőd­nek, csak ezalatt az észak-nyuga­tiak, sajnos, napról napra... A „hazai” kikötő A Masped rijek­ai kiküldötte, Ki­rály János optimista, szerinte a magyar külkereskedelemben még a mainál is fontosabb szerep várhat a rijekai kikötőre. Ezt lehetővé teszik nagyszerű természetes adottságai: mélyvízű, védett öböl, a Földközi­tengerhez közel, tehát közel a még mindig fontos piacunknak számító Észak-Afrikához, a Közel- és a Közép-Kelethez, nem utolsósorban pedig a Szuezi-csatornához. A fel­sorolás végére maradt a potenciáli­san talán legnagyobb előny, hogy nincs még egy tengeri kikötő ilyen kis távolságra Budapesttől. Igaz, jelenleg nem ez a legfőbb érv a rijekai kikötő használata mellett, mivel a vasúti tarifák éppen a rö­vid távolság miatt sokkal kevesebb kedvezményt tartalmaznak, mint például az NSZK-ban. A Rijeka— Zágráb szakasz kis áteresztő képes­sége miatt esetenként 6—8 nap is kell hozzá, hogy az áru megtegye Budapestig az alig 600 kilométeres utat, Így aztán, bár szinte hihetetlen, de a közúti fuvarozás még árban is versenyképes lehet a vasúttal — tudtuk meg Bálint Jánostól, a Hun­­garocamion volt rijekai kiküldött­jétől. Nem beszélve arról, hogy a hosszú vonatozással szemben ők 1—2 nap alatt végeznek a szállítás­sal. A nehézséget nekik is a Zág­ráb—Rijeka szakasz jelenti, oly­annyira, hogy télen Ljubljana felé kénytelenek kerülni. Hosszú-hosz­­szú évek óta egyfolytában tervezik és ígérik a két várost összekötő autópálya megépítését, de a nehéz­ségekre hivatkozva, a tervek mind­máig csak tervek maradtak. A baj az, hogy ehhez önmagában a kikötő érdeke kevés. Arányaiban jóval több pénz jut a közeli Koper fejlesztésére, mint Rijekáéra. Bá­lint János véleménye szerint Szlo­vénia koncentrálja anyagi eszközeit, és kiemelten fejleszti Kopert, Hor­vátország viszont elaprózza forrá­sait. Számunkra azonban továbbra is Rijeka a legfőbb kikötő, itt évente mintegy 700 ezer tonna magyar áru fordul meg, ugyanez a szám Hamburgban 450 ezer tonna, nagy­jából ennyi Koperben is, és 300 ezer tonna Gdyniában. A horvát kikötőnek hazánknál lényegesen fontosabb partnere Csehszlovákia, (1,625 millió tonna, ebből csak a vasércimport meghaladja az egy­millió tonnát!), és még Ausztria is megelőz minket a maga 892 ezer tonnájával. Ám ahogy nő a har­madik világbeli forgalmunk, úgy válik egyre fontosabbá a rijekai ki­kötő — ma már a szója mellett jelentős mennyiségű vasércet és foszfátot is importálunk a jugo­szláv kikötőkön át. A magyar exportban a mezőgaz­dasági termények mellett a műtrá­gya-alapanyag árca a legjelentősebb tétel. Itt gondokat okoz, hogy en­nek az anyagnak a szállításához olykor az egyik félnek sincs önürítő vasúti kocsija. Az ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásbeli hiányossá­gokat az Adria közelsége nyújtotta komparatív előny csak akkor tud­ja ellensúlyozni, ha a tengeri szál­lítás sem nagyon hosszú. Ha az árut Budapestről a Közel-Keletre küldik, akkor a költségeken belül a szárazföldi előszállítás és a ten­geri fuvar aránya nagyjából 50—50 százalék. Ha a célállomás India, a fuvardíjnak már kétharmada jut a hajózásra, de még ilyen távolságra is érvényesülhetnek Rijeka ver­senyelőnyei. Bizonyítja ezt, hogy például a Transelektro mintegy 14 ezer tonna kábelt ezen a kikötőn át fog Indiába exportálni, mivel innen kapták a legkedvezőbb aján­latot. Kálmántól, a Masped vezérigaz­gatójától, aki egyben a kamarát is képviselte, hallhattunk egy érde­kes beszámolót­ vagy a személyes találkozásoknak, mint a kiállítás­nak. Ennél azért Emi János, a Raabersped kereskedelmi igazgató­ja többre értékeli magát a vásárt. Bár prospektusokat nem hoztak, mert mint elmondta, azt úgyis csak a gyerekek hordanák el, de a puszta jelenlétükkel is a partnerek iránti megbecsülésüket kívánják kifejezni. Érdekes végiggondolni, hogy Ausztriát vagy fél tucat kiállító képviselte, Magyarországot egy, viszonylag fiatal, és ezért gyors terjeszkedésre kényszerülő vállalat, míg csehszlovák részről egyetlen cég­­ sem vett részt a kiállításon. Tudjuk, hogy északi szomszédunk­nál a szállítmányozás és az egész külkereskedelem szigorúan centra­lizálva,­­ sőt monopolizálva van. Lehetséges lenne, hogy egy-egy or­szág kiállítói aktivitása vállalatai­nak versenyhelyzetével függ össze? Vagy a magyar vállalatok már ké­nyelmesen felosztották egymás kö­zött a piacot, és ehhez tartják ma­gukat? Ez utóbbi aligha képzelhető el, hisz ennél azért élesebb a tényleges verseny. A hagyományos, régi szál­lítmányozók mellett egyre több külkereskedelmi vállalat, kereske­dőház is spedíciós jogot kap, bár ezek egy része képzett szakemberek hiányában a jogosítványokkal még csak kevéssé vagy nem megfelelően tud élni. Arra is esély van, hogy a száraz­földi­ országok mind erősebb tár­gyalási pozícióba kerüljenek az Ad­rián, hisz az ottani kikötőknek új kihívásokkal kell szembenézniük: a Cernavoda-csatorna a román kikö­tők helyzetét javíthatja, a Duna— Rajna-összeköttetés megteremtése pedig az északi-tengeri hajózást fog­ja segíteni. Mindezek ellenére Rijeka fontos­sága hazánk számára inkább nőni fog, mintsem csökkenni. Ezt a jós­latát Király János a következő érv­vel támasztotta alá: „Minél nehe­zebb az ország­­gazdasági helyzete, annál többet kell exportálnia.­­ Ahogy nő a kiszállított áru menny­­i­nyisége, úgy lesz egyre fontosabb­­ tényező a fuvardíj, ez pedig a leg­­■ könnyebben elérhető kikötőknek fog kedvezni.” Fahidi Gergely Versengő szállítmányozók? Ami magát a kiállítást illeti, a külföldiek közül szinte csak olasz és osztrák cégekkel lehetett talál­kozni., Csehszlovák kiállító egyál­talán nem volt, és hazánkat is csak a Raabersped szállítmányozási vállalat képviselte. Meglepő módon standján semmiféle információs anyagot, kiadványt nem lehetett ta­lálni. Mint azt a Masped vagy a Hungarocamion munkatársaitól megtudtuk, a kiállítás, bár nyil­vános, de olyannyira csak a szűk szakmai közönségnek szól, hogy nem gazdaságos standot bérelni rajta, hisz a „szakmai elit” úgyis ismeri egymást. Véleményük szerint nagyobb a hatása egy jó előadás­nak (a konferencián Gelencsér Folytatódik-e a Wella kooperáció? Munkatársunktól: A nyugatnémet Wella AG, az Universal vegyipari szövetkezet és a Konsumex közreműködésével 5 évvel ezelőtt kooperációs szerző­dést írt alá. Ennek lényege, hogy a külföldi partner különféle vegy­ipari, kozmetikai anyagokat szállít Magyarországra, ezeket itt a szö­vetkezet feldolgozza, s eljuttatja a hazai felhasználókhoz. Ennek el­lentételeként az ideszállított alap­anyagok után a Wellának a szer­ződés szerint 50 százalékos levásár­­lási kötelezettsége van. Már tavaly némi gondot okozott ez, miután mintegy 250 ezer márka értékű magyar árut nem vett át a külföl­di cég a drága magyar árakra való hivatkozással. A szerződés az idén lejár, a Konsumex szeretné meghosszabbí­tani. Ezért most különféle bélés­anyagokat és tréningruhákat mű­­anyagipari termékeket stb. ajánlott fel a Wellának. E pillanatban még vita van az ár körül, miután a nyu­gatnémet cég állítása szerint a ma­gyar ipar árai mintegy 20—30 szá­zalékkal drágábbak, mint a világ­piaci árak. A tárgyalások során az is kiderült, hogy ha most sikerül a két félnek megállapodnia, akkor a Wella évente többmillió márkáért importálna magyar termékeket. 1937. MÁJUS 5. ­ A Citibank mérlege A vegyesvállalati formában mű­­­­ködő magyar—amerikai pénzintéz­­­zet, a Citibank Budapest Rt­da- i pókban tartott közgyűlésén beje­­l­­entették, hogy a pénzintézet ki­­­helyezései tavaly elérték a 6 mil­­­­liárd forintot, a bank nyeresége­­ meghaladta a 34 millió forintot.­­ Ennek a kötelező kockázati alap­ú képzése után fennmaradó részét a­­ közgyűlés döntése alapján átutal­ják a részvényeseknek, az ameri­kai Citibanknak és a Magyar Köz­ponti Váltó és Hitelbank Rt-nek. Az új pénzintézet üzletköre egy­­­­re bővül, már több mint 70 ma­­­­gyar termelő, értékesítő és külke­­­­reskedelmi vállalat tartozik üzleti partnerei közé. A bank tevékeny­­­­ségében elsősorban a magyar vál­­l­­alatok működését finanszírozó for­­­­góeszköz-hitelezés vált jellemzővé, , de nagy az érdeklődés a konzul­­­­tációs és tanácsadó szolgáltatásai­­ iránt is. (MTI)­­ mm RÖVIDEN A szegedi Taurus Gumigyárban 65 millió forint értékű korszerű be­rendezés szerelését kezdték meg. A beruházás része a gyár műszaki fej­lesztési programjának, amelynek nyomán több, korszerűbb szállítóhe­vedert gyárthatnak belföldre és ex­portra. "*■ Felavatták az első magyar­­országi nemzetközi kamionpar­kolót Budapesten. A 105 millió fo­rintos beruházást a Terminál Köz­lekedési Szolgáltató Betéti Társulás finanszírozta.­­*• A keménysajtgyártás technoló­giájának és a termék csomagolásá­nak korszerűsítése révén a múlt évi 25 tonnával szemben az idén már 250 tonna sajtot készítenek exportra a Vas megyei Tejipari Vállalatnál.­­*■ A békésszentandrási háziipari szövetkezet kézi szövésű és csomó­zott technikával készített szőnyegeit keresik külföldön. Az idén mint­egy 25—30 millió forint értékű sző­nyeget készít olasz, francia, NSZK- beli, angol megrendelők részére.

Next