Világgazdaság, 1987. május (19. évfolyam, 83/4582-102/4601. szám)
1987-05-05 / 83. (4582.) szám
MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA A SZÁLAK TÁVOL-KELETRE VEZETNEK Textilipari alapanyagok — olcsóbban Az utóbbi években a hazai könnyűiparnak késztermékexportját illetően bizonyos mértékig új piacok után kellett néznie, így Nyugat-Európán kívüli offenzívába kezdett. Úgy tűnik fel, most hasonló folyamatra lenne szükség a beszerzési oldalon is, mert a nyugat-európai alapanyagárak olyan magasságokba kúsznak, hogy lassan többe kerül a fonal mint a késztermék. Magyarország mintegy 6,1 milliárd forint értékben importál textilipari alapanyagokat (rostokat, szalagokat, fonalakat) elsősorban Nyugat-Európából. A behozatal körülbelül felét a Gyapjú és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat (GYTV)—Teximpex bonyolítja le. „Vállalatunk már tavaly elkezdett foglalkozni a gondolattal, hogy Távol-Keletről szerzi be a kevert fonalakat — tájékoztat dr. Fonyódi Gyula kereskedelmi vezérigazgatóhelyettes. Mi úgy véljük, hogy a teljes textilnyersanyag-import egyharmadát ki lehetne, illetve kellene váltani olcsóbb, ám a mostaniakhoz hasonló minőségű anyagokkal.” A Habselyem Kötöttárugyár az egyik legnagyobb felhasználó. Évente 14 millió darab terméket állít elő, az ehhez szükséges fonal 70 százalékát importálja, főként tőkés országokból. Igaz, termelésének majdnem fele exportra kerül. „A nyugat-európai fonalak sohasem voltak olcsók, és most a forintleértékelés méginkább megdrágította beszerzésüket — mondja Gyebrószki Andrásné, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója. — Meggyőződésünk — teszi hozzá —, hogy ha sikerülne jó minőségű, ámde olcsóbb fonalat vásárolnunk, akkor az árfolyamváltozásokból adódó mennyiség csökkenését ellensúlyozni tudnánk. Új beszerzési forrás bevonása már csak azért sem lenne hátrányos, mert ma importunk túlzottan egyoldalú, túlságosan függ a nyugat-európai termelőktől.” A GYTV—Teximpex és a Habselgen Kötöttárugyár vezetői azonban nem csak megfogalmazták ezeket a gondolatokat, hanem az első lépéseket már meg is tették a megvalósítás végett. Március végén Dél-Koreában és Tajvanon jártak. Meglátogatták többek között a legnagyobb tajvani poliészter gyártó céget a Far Eastern-t, amelynek textúráit fonal kapacsása havonta 2 ezer tonna, vágott poliészter-szál termelése pedig 13 ezer tonna. Dél-Koreában felkeresték a világ hetedik legnagyobb nylon gyártóját a Tong Yangat, amelynek kapacitása napi 200 tonna, s ellátogattak a legnagyobb szintetikus szálgyártóhoz is, a Colon Co-hoz. A "fonalak mellett sport és szabadidő ruházati célra alkalmas kelméket is megvizsgáltak a dél-koreai Hanil cégnél. „Rendkívül jó tapasztalatokra tettünk szert — hangsúlyozza Gyebrószki Andrásné. Mindkét országban a legmodernebb gépekkel felszerelt üzemeket láttunk. Óriási kapacitások vannak ezeken a területeken, ami egyúttal biztosíték arra is, hogy folyamatosan azonos jó minőséget tudnak kínálni.” A távol-keleti termelők állandó vásárlói közé tartoznak olyan vezető országok, mint az USA, Kanada, Japán, sőt még Nyugat-Európa textilesei is. A kérdés csak az, hogy tudnak-e olyan szolgáltatásokat nyújtani, mint a neves nyugat-európai gyártók. „Ezideig kevert fonalat, illetve HESPAN fonalat vásároltunk a’ Távol-Keletről és bevezetés alatt van a poliészter rostszalag felhasználása — mondja dr. Fonyódi Gyula. Eddig csak a legjobbakat mondhatom mindegyik termékről. Magyarországon jól ismertek a nyugat-európai márkanevek, de állíthatom, hogy a távolkeleti fonalak legalább ilyen jó minőségűek, csak éppen nincs jól csengő márkanevük.” A szerviz, a szállítási gondok áthidalása megoldható átmenő készletekkel, ami lényegében a GYTV tevékenységébe tökéletesen beleillik, hiszen a GYTV TEK-vállalat is. A kezdetben szükséges nagyobb aktivitás, odafigyelés pedig megtérül, méghozzá az árában. Számításokkal tudjuk bizonyítani — jelenti ki Gyebrószki Andrásné —, hogy a tajvani illetve dél-koreai piacról 20—40 százalékkal olcsóbban tudjuk megvásárolni a fonalakat, beleértve már a szállítási költséget is. A Habselyem Kötöttárugyár 24 tonna fonalat rendelt a térségből, próbagyártásra. Kinti tapasztalataink alapján úgy látjuk, hogy hasznos lenne, ha a többi textilalapanyag felhasználó fantáziája megmozdulna. Sőt továbbmennék, elképzelhető lenne árucsere, reexport és egyéb más külpiaci műveletek is, és nemcsak textil termékekkel. Éppen ezért javasoltuk a Magyar Kereskedelmi Kamarának, hasznos lenne, képviselet, iroda létesítése ebben a térségben. Ideje lenne már, hogy a piaci szerkezetváltozásról a hatékonyabb devizagazdálkodásról ne csak beszéljünk, hanem konkrétabb lépésekre újvsor kerüljenek.Itt hangsúlyozta a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója, K. É. Vegyipari gépészeti konferencia Budapesten A Gépipari Tudományos Egyesület 1997. május 12—15. között rendezi Budapesten a Technika Házában a III. Vegyipari Gépészeti Konferenciát. A konferencia nemzetközi részvételű. Fő témakörei: Mechanikai és hidromechanikai műveletek gépei; Kalorikus és diffúziós műveletek gépei; Környezetvédelem; Biotechnológia; Tervezés és megbízhatóság. A konferencia részvételi díja 3800 forint. Jelentkezéseket még elfogadunk. Érdeklődni lehet az 530-749-es telefonszámon. (MKK—MTESZ) A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA HETI ESEMÉNYEIBŐL Május 4—6-ig A kamara fővállalkozói tagozatának internet munkabizottsága fővállalkozói konferenciát tart Szirákon. A konferencián meghívott külföldi szakemberek és dr. Juhász Ádám, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, dr. Fecser Péter, a Chemimas vezérigazgatója tartanak előadásokat. Május 4—7-ig Budapesten tartózkodik a Teknisk Ukeblad című norvég heti műszaki folyóirat főszerkesztője és rovatvezetője. Programjukat a kamara tájékoztatási főosztálya szervezi. (Tájékoztatást ad: Hámori Istvánná) Május 5—16-ig Finnországban rendezvénysorozatot szervez a kamara. Helsinkiben, Tamperében és Turkuban kiállítást, gasztronómiai hetet, illetve kulturális rendezvényeket tartanak. A delegációt Marjai József miniszterelnök-helyettes vezeti, a kamarát dr. Zányi Jenő alelnök képviseli, aki a megnyitón gazdaságpolitikai előadást tart. (Tájékoztatást ad: Salamon Miklós) Május 5-én 10.00 órakor (237. sz. terem) Ülést tart a kamara iráni tagozata. (Tájékoztatást ad: Böröcz Lajos) Május 5-én Miskolc A kisvállalkozói tagozat képviselői megbeszélést folytatnak az észak-magyarországi bizottság mellett működő kisvállalkozói munkacsoport elnökségének tagjaival. Május 5-én Magyar gazdasági melléklet jelenik meg a Handelsblatt című NSZK-beli napilapban. (Tájékoztatást ad: Szemere Ádám) Május 5-én 14.00 órakor A Budapesti Francia Központban dr. Sigora Ágnes, a Sütőipari Kutató-Fejlesztő és Szolgáltató Közös Vállalat kutatója, volt ACTIM ösztöndíjas tart előadást Gabonafeldolgozó iparok Franciaországban — Sütőipari műszaki fejlesztés címmel. (Tájékoztatást ad: dr. Szakáts Kálmánná) Május 6-án A kamara elnöke fogadja Paolo Zanninit, a Trieste Portrading igazgatóját, és megbeszéléseket folytatnak a trieszti kikötő és a magyar vállalatok közötti együttműködésről. Május 6-án A kamara észak-magyarországi bizottságánál folytat megbeszéléseket Ladányi József, a Borsod megyei tanács elnöke. A megbeszélés során a bizottság elnökével és titkárával áttekintik a két szervezet együttműködésének helyzetét és aktuális, a területet érintő gazdaságpolitikai kérdéseket. Transadria ’87 II. A „magyar kapcsolat” — Az első részt egy kérdéssel zártuk: vajon van-e mód az észak-adriai útvonal leértékelődésének megállítására, sőt a folyamat visszafordítására? Most a lehetséges válaszokat szeretnénk ismertetni, majd hazánk és e térség kereskedelmi kapcsolatait bemutatni, különös tekintettel arra, hogy Magyarország tengeren túli kereskedelmének nagyjából a felét (!) az Adrián át bonyolítja le. A konferencia majd minden olasz és horvát hozzászólója kiemelte, hogy az északnyugati kikötőkkel az Adria csak egy módon versenyezhet, összefogással. Ha legalább a négy legjelentősebb kikötő (Velence, Trieszt, Koper, Rijeka) együttesen lépne fel a fuvarpiacon, összehangolnák fejlesztéseiket, és nemcsak a vetélytársat látnák egymásban, máris több esélyük lenne. A hozzászólók lelkesen ecsetelték a kooperáció fontosságát, több érdemi javaslatot is téve. Avatatlan szemlélő már-már elhinné, hogy ennek alapján néhány év múlva az adriai hajózás jelentősége a mainál sokkal nagyobb lesz, hisz kétségtelen, hogy a jó szervezéssel, együttes fellépéssel nagymértékben javítható lenne az egész térség versenyképessége. Később azonban, többen még horvátok is, felvilágosítottak, hogy nagyjából ugyanezt hallhattam volna az előző öt konferencián, a rivalizálás viszont azóta is folyik az olasz és a jugoszláv, sőt még a jugoszláv kikötők között is. (A rijekai komplexum Horvátországhoz, Koper Szlovéniához tartozik). Ez több párhuzamos, végső soron pénzpocsékoló beruházáshoz vezetett, például nem sokkal Trieszt után Rijeka is nagy kapacitású konténerállomást épített, s röviddel Rijeka után Koper is létrehozta a maga óriássilóját szemes termények és őrletek tárolására. Ezen kívül azt sem lehet említés nélkül hagyni, hogy főleg az olasz kikötők kétes nemzetközi hírnévre tettek szert gyakori s a külföldi számára néha érthetetlennek ható sztrájkjaikkal. Egy fiatal osztrák újságíró pedig azt mesélte, hogy néhány éve, ha Triesztben feltette a kérdést, miért nem költenek többet a szolgáltatások javítására, a válasz annyi volt csupán, hogy „minek fejlesszünk, hisz úgyis mi vagyunk Ausztria kikötője”. Mindez jó 65 évvel a monarchia felbomlása után hangzott el döntő érvként. Persze, igazságtalanság lenne az éremnek csak az egyik oldalát bemutatni. Vitathatatlan tény, hogy mindkét adriai ország sokat áldozott kikötői fejlesztésére, s azok nemzetközi mércével mérve is korszerűnek számítanak. Az egyik hozzászóló szerint évről évre fejlődnek, csak ezalatt az észak-nyugatiak, sajnos, napról napra... A „hazai” kikötő A Masped rijekai kiküldötte, Király János optimista, szerinte a magyar külkereskedelemben még a mainál is fontosabb szerep várhat a rijekai kikötőre. Ezt lehetővé teszik nagyszerű természetes adottságai: mélyvízű, védett öböl, a Földközitengerhez közel, tehát közel a még mindig fontos piacunknak számító Észak-Afrikához, a Közel- és a Közép-Kelethez, nem utolsósorban pedig a Szuezi-csatornához. A felsorolás végére maradt a potenciálisan talán legnagyobb előny, hogy nincs még egy tengeri kikötő ilyen kis távolságra Budapesttől. Igaz, jelenleg nem ez a legfőbb érv a rijekai kikötő használata mellett, mivel a vasúti tarifák éppen a rövid távolság miatt sokkal kevesebb kedvezményt tartalmaznak, mint például az NSZK-ban. A Rijeka— Zágráb szakasz kis áteresztő képessége miatt esetenként 6—8 nap is kell hozzá, hogy az áru megtegye Budapestig az alig 600 kilométeres utat, Így aztán, bár szinte hihetetlen, de a közúti fuvarozás még árban is versenyképes lehet a vasúttal — tudtuk meg Bálint Jánostól, a Hungarocamion volt rijekai kiküldöttjétől. Nem beszélve arról, hogy a hosszú vonatozással szemben ők 1—2 nap alatt végeznek a szállítással. A nehézséget nekik is a Zágráb—Rijeka szakasz jelenti, olyannyira, hogy télen Ljubljana felé kénytelenek kerülni. Hosszú-hoszszú évek óta egyfolytában tervezik és ígérik a két várost összekötő autópálya megépítését, de a nehézségekre hivatkozva, a tervek mindmáig csak tervek maradtak. A baj az, hogy ehhez önmagában a kikötő érdeke kevés. Arányaiban jóval több pénz jut a közeli Koper fejlesztésére, mint Rijekáéra. Bálint János véleménye szerint Szlovénia koncentrálja anyagi eszközeit, és kiemelten fejleszti Kopert, Horvátország viszont elaprózza forrásait. Számunkra azonban továbbra is Rijeka a legfőbb kikötő, itt évente mintegy 700 ezer tonna magyar áru fordul meg, ugyanez a szám Hamburgban 450 ezer tonna, nagyjából ennyi Koperben is, és 300 ezer tonna Gdyniában. A horvát kikötőnek hazánknál lényegesen fontosabb partnere Csehszlovákia, (1,625 millió tonna, ebből csak a vasércimport meghaladja az egymillió tonnát!), és még Ausztria is megelőz minket a maga 892 ezer tonnájával. Ám ahogy nő a harmadik világbeli forgalmunk, úgy válik egyre fontosabbá a rijekai kikötő — ma már a szója mellett jelentős mennyiségű vasércet és foszfátot is importálunk a jugoszláv kikötőkön át. A magyar exportban a mezőgazdasági termények mellett a műtrágya-alapanyag árca a legjelentősebb tétel. Itt gondokat okoz, hogy ennek az anyagnak a szállításához olykor az egyik félnek sincs önürítő vasúti kocsija. Az ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásbeli hiányosságokat az Adria közelsége nyújtotta komparatív előny csak akkor tudja ellensúlyozni, ha a tengeri szállítás sem nagyon hosszú. Ha az árut Budapestről a Közel-Keletre küldik, akkor a költségeken belül a szárazföldi előszállítás és a tengeri fuvar aránya nagyjából 50—50 százalék. Ha a célállomás India, a fuvardíjnak már kétharmada jut a hajózásra, de még ilyen távolságra is érvényesülhetnek Rijeka versenyelőnyei. Bizonyítja ezt, hogy például a Transelektro mintegy 14 ezer tonna kábelt ezen a kikötőn át fog Indiába exportálni, mivel innen kapták a legkedvezőbb ajánlatot. Kálmántól, a Masped vezérigazgatójától, aki egyben a kamarát is képviselte, hallhattunk egy érdekes beszámolót vagy a személyes találkozásoknak, mint a kiállításnak. Ennél azért Emi János, a Raabersped kereskedelmi igazgatója többre értékeli magát a vásárt. Bár prospektusokat nem hoztak, mert mint elmondta, azt úgyis csak a gyerekek hordanák el, de a puszta jelenlétükkel is a partnerek iránti megbecsülésüket kívánják kifejezni. Érdekes végiggondolni, hogy Ausztriát vagy fél tucat kiállító képviselte, Magyarországot egy, viszonylag fiatal, és ezért gyors terjeszkedésre kényszerülő vállalat, míg csehszlovák részről egyetlen cég sem vett részt a kiállításon. Tudjuk, hogy északi szomszédunknál a szállítmányozás és az egész külkereskedelem szigorúan centralizálva, sőt monopolizálva van. Lehetséges lenne, hogy egy-egy ország kiállítói aktivitása vállalatainak versenyhelyzetével függ össze? Vagy a magyar vállalatok már kényelmesen felosztották egymás között a piacot, és ehhez tartják magukat? Ez utóbbi aligha képzelhető el, hisz ennél azért élesebb a tényleges verseny. A hagyományos, régi szállítmányozók mellett egyre több külkereskedelmi vállalat, kereskedőház is spedíciós jogot kap, bár ezek egy része képzett szakemberek hiányában a jogosítványokkal még csak kevéssé vagy nem megfelelően tud élni. Arra is esély van, hogy a szárazföldi országok mind erősebb tárgyalási pozícióba kerüljenek az Adrián, hisz az ottani kikötőknek új kihívásokkal kell szembenézniük: a Cernavoda-csatorna a román kikötők helyzetét javíthatja, a Duna— Rajna-összeköttetés megteremtése pedig az északi-tengeri hajózást fogja segíteni. Mindezek ellenére Rijeka fontossága hazánk számára inkább nőni fog, mintsem csökkenni. Ezt a jóslatát Király János a következő érvvel támasztotta alá: „Minél nehezebb az országgazdasági helyzete, annál többet kell exportálnia. Ahogy nő a kiszállított áru mennyinyisége, úgy lesz egyre fontosabb tényező a fuvardíj, ez pedig a leg■ könnyebben elérhető kikötőknek fog kedvezni.” Fahidi Gergely Versengő szállítmányozók? Ami magát a kiállítást illeti, a külföldiek közül szinte csak olasz és osztrák cégekkel lehetett találkozni., Csehszlovák kiállító egyáltalán nem volt, és hazánkat is csak a Raabersped szállítmányozási vállalat képviselte. Meglepő módon standján semmiféle információs anyagot, kiadványt nem lehetett találni. Mint azt a Masped vagy a Hungarocamion munkatársaitól megtudtuk, a kiállítás, bár nyilvános, de olyannyira csak a szűk szakmai közönségnek szól, hogy nem gazdaságos standot bérelni rajta, hisz a „szakmai elit” úgyis ismeri egymást. Véleményük szerint nagyobb a hatása egy jó előadásnak (a konferencián Gelencsér Folytatódik-e a Wella kooperáció? Munkatársunktól: A nyugatnémet Wella AG, az Universal vegyipari szövetkezet és a Konsumex közreműködésével 5 évvel ezelőtt kooperációs szerződést írt alá. Ennek lényege, hogy a külföldi partner különféle vegyipari, kozmetikai anyagokat szállít Magyarországra, ezeket itt a szövetkezet feldolgozza, s eljuttatja a hazai felhasználókhoz. Ennek ellentételeként az ideszállított alapanyagok után a Wellának a szerződés szerint 50 százalékos levásárlási kötelezettsége van. Már tavaly némi gondot okozott ez, miután mintegy 250 ezer márka értékű magyar árut nem vett át a külföldi cég a drága magyar árakra való hivatkozással. A szerződés az idén lejár, a Konsumex szeretné meghosszabbítani. Ezért most különféle bélésanyagokat és tréningruhákat műanyagipari termékeket stb. ajánlott fel a Wellának. E pillanatban még vita van az ár körül, miután a nyugatnémet cég állítása szerint a magyar ipar árai mintegy 20—30 százalékkal drágábbak, mint a világpiaci árak. A tárgyalások során az is kiderült, hogy ha most sikerül a két félnek megállapodnia, akkor a Wella évente többmillió márkáért importálna magyar termékeket. 1937. MÁJUS 5. A Citibank mérlege A vegyesvállalati formában működő magyar—amerikai pénzintézzet, a Citibank Budapest Rtda- i pókban tartott közgyűlésén bejelentették, hogy a pénzintézet kihelyezései tavaly elérték a 6 milliárd forintot, a bank nyeresége meghaladta a 34 millió forintot. Ennek a kötelező kockázati alapú képzése után fennmaradó részét a közgyűlés döntése alapján átutalják a részvényeseknek, az amerikai Citibanknak és a Magyar Központi Váltó és Hitelbank Rt-nek. Az új pénzintézet üzletköre egyre bővül, már több mint 70 magyar termelő, értékesítő és külkereskedelmi vállalat tartozik üzleti partnerei közé. A bank tevékenységében elsősorban a magyar vállalatok működését finanszírozó forgóeszköz-hitelezés vált jellemzővé, , de nagy az érdeklődés a konzultációs és tanácsadó szolgáltatásai iránt is. (MTI) mm RÖVIDEN A szegedi Taurus Gumigyárban 65 millió forint értékű korszerű berendezés szerelését kezdték meg. A beruházás része a gyár műszaki fejlesztési programjának, amelynek nyomán több, korszerűbb szállítóhevedert gyárthatnak belföldre és exportra. "*■ Felavatták az első magyarországi nemzetközi kamionparkolót Budapesten. A 105 millió forintos beruházást a Terminál Közlekedési Szolgáltató Betéti Társulás finanszírozta.*• A keménysajtgyártás technológiájának és a termék csomagolásának korszerűsítése révén a múlt évi 25 tonnával szemben az idén már 250 tonna sajtot készítenek exportra a Vas megyei Tejipari Vállalatnál.*■ A békésszentandrási háziipari szövetkezet kézi szövésű és csomózott technikával készített szőnyegeit keresik külföldön. Az idén mintegy 25—30 millió forint értékű szőnyeget készít olasz, francia, NSZK- beli, angol megrendelők részére.