Világgazdaság, 1987. július (19. évfolyam, 124/4623-146/4645. szám)

1987-07-01 / 124. (4623.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA Adóreform és a vállalatok (Folytatás az 1. oldalról) bírja a kormányzatnak. Zányi Jenő ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a külföldi példák arra tanítanak: a bevezetés fényére és időpontjára vonatkozó, időben meghozott döntés után, viszonylag rövid idő alatt, in­tenzív munkával kell kidolgozni azokat a módszereket és megoldá­sokat, amelyek alkalmasak a cél el­érésére. A mai helyzetben a kamara úgy látja, a bevezetést nem szabad el­odázni, viszont minél előbb be kel­lene fejezni az előkészületeket, ne­hogy az év második részében ez elterelje a figyelmet a jelenlegi idő­szak amúgy is meglévő problémái­ról. Hiszen az ez évi feladatok meg­oldása egyébként is rendkívül erő­teljes, feszített munkát igényel. A külföldi példákból kiindulva gon­dolni kell arra is, hogy az ilyen változások elfogadtatásához a ná­lunk tapasztalhatónál nagyobb nyil­vánosságra, jobb tájékoztatásra, és jól előkészített oktatási akcióra van szükség. Érdemes még egy do­logra fokozottan figyelni, ez pedig a technikai feltételek biztosítása. Legutóbb osztrák szakemberek hív­ták fel a figyelmet arra, milyen fontos, hogy a kereskedelem pél­dául pénztárgépekkel is felkészül­jön az új adórendszerre. S ezt nem­csak a szoros elszámolású üzletek­ben, de a magánszektorban is kö­telezően elő kellene írni. Sajnos azonban nincs ilyen akció Magyar­­országon, bár ennek szükségességé­re jó előre utalt a kamara. A külföldi előadásokból kiderült, hogy az adórendszerbeli változást általában mindenhol a gazdasági fellendülés időszakában vezették be. Sajnos erről nálunk nem lehet be­szélni. Így, bár ennek a külföldi tapasztalatok ellentmondanak, mégis vállalni kell a kockázatot, ugyanis gazdaságunkban a várako­zások szerint a strukturális kibon­takozás eszközei között, jelentős szerepet tölthet be az adóreform. Papp Emília Vita a szellemi termék tagozat ülésén CSAK A JÓL MŰKÖDŐ PIACON ALAKULHATNAK KI REÁLIS ÁRAK Árrendszerünk továbbfejlesztésében fontos szerepet játszik, hogy az innováció feltételei is javuljanak — hangzott el a szellemi ter­mék tagozat legutóbbi ülésén, amelyre Lakatos Józsefet, az Orszá­gos Anyag- és Ár­hivatal főosztályvezetőjét hívták meg a kamarába. Ármunka és innováció címmel tartott bevezető előadását élénk vita követte, amelyben a tagozati elnök többszöri figyelmeztetése elle­nére sem volt könnyű a jelenlevőket az eredeti témánál tartani. A tagvállalati vezetők többsége — érthetően — igyekezett kihasználni a lehetőséget és hangot adott véleményének az árakkal kapcsolat­ban. Az ülés befejeztével sem csillapodtak a kedélyek, s a megvá­laszolatlan kérdések sora újabbat szült: vajon mi tartozik az árhi­vatal asztalára? Lakatos József előadásában ki­emelte, hogy az ár akkor tölti be szerepét, ha a piacon alakul ki, és az állam csak azokon a területeken avatkozik be, ahol a piaci mecha­nizmus tartósan akadozik. Tehát az alapvető feladat a piac műkö­dőképessé tétele. Ez a reformfolya­mat kibontakoztatása, szempontjá­ból is elengedhetetlen. 1985-ben lényeges változás ment végbe az árszabályozás területén. Életbe lépett a tisztességtelen gaz­dálkodás tilalmáról szóló­­ törvény, megteremtődtek a versenyár kal­kulációs feltételei, visszavonult az — úgymond — árbürokrácia. Az előadó szerint az 1985-ös irányel­vek helytállók, de néhány hosz­­szabb távon nem kívánatos jogsza­bály fennmaradt. Napjainkban a legfontosabb feladat a pótlólagos és a kiegészítő szabályok felülvizs­gálata, illetve megszüntetése, a korlátozó eszközök — így az álla­mi árszabályozás — visszaszorítá­sa. Az utóbbi két évben tett intéz­kedések közül kiemelte az előadó az árklub létrehozatalát, a nagy­kereskedelmi vállalatok árrés-el­számoltatásának megszüntetését. Márciusban hatályon kívül helyez­ték a feldolgozóipar kompetitív ár­képzését, az építő-szerelőiparban a lakásépítés kivételével megszüntet­ték a tételes hatósági költségnor­mákon nyugvó árképzést. Az ár­rendszer­­ továbbfejlesztésénél az előadó szerint ezen az úton kell továbbhaladni abból kiindulva azonban, hogy bizonyos területe­ken szükséges az árakat jobban kézben tartani. Elképzelhetőnek tartotta egy megállapodásos­ kon­zultációs rendszer kialakítását, amelyben bizonyos termékeknél termelési-forgalmazási készletek­ben a kulcsvállalatokat felkérik, hogy árpolitikai tárgyalásokat foly­tassanak az árhivatallal. Ha ez nem vezet eredményre, társadal­mi egyeztető bizottsághoz fordul­hatnak. Ahol a piac elfogadhatóan működik, ott az árproblémát piac­szabályozási ügyként kellene ke­zelni. — A feladatokat eltérően kell ér­telmezni a népgazdaság különböző ágaiban — hangsúlyozta az előadó. Kevesebb állami rásegítésre van szükség például a feldolgozóipar­ban, míg a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az energiaszek­torban erőteljesebbre. Az előadó kifejtette, hogy az árszabályozás ilyen módon jobban támogatná az innovációt, de szükséges lecsökken­teni legnagyobb fékezőjét, a külön­böző felmentéseket, a különadókat, a kivételeket, stb. Az előadást követően a jelenle­vők kifejezték aggályaikat. Felme­rült, hogy képes-e a hazai piac sza­bályozni, vagyis elég fejlett-e ah­hoz, hogy a bizonyos területeken megszüntessék a központi szabályo­zást. Egyes vélemények szerint nem is beszélhetünk piacról, pontosab­ban nincsenek tiszta piaci viszo­nyok. Ehelyett inkább a személyes kapcsolatok rendszere alakult ki. A gyakorlat ellentétes az elmélet­tel. Nagyon sok gazdálkodó szerve­zet élvez monopolhelyzetet, s jut ezáltal erőfölényhez — jegyezték meg a hozzászólók. Az előadó sze­rint nem lehet a hazai piaci vi­szonyokat ennyire egysíkúan jelle­mezni.­­ A kép sokkal differenciál­tabb, és az árszabályozásnak erre tekintettel­ kell lennie. Az viszont egyértelmű, hogy a monopolpozíció egyoldalú kihasználásával szemben törvényesen fel lehet és kell is lép­ni. Felmerült még, hogy mit tud ten­ni az árhivatal a különböző árfel­hajtó manipulációk ellen — zöld­ség-, illetve virágárak, stb. A vá­lasz: az ellenőrzés lehetőségei kor­látozva vannak, más eszköz elle­nük pedig nincs. , Hangsúlyozta az előadó, hogy a láthatatlan jövedelemeket fokoza­tosan meg akarják szüntetni, illet­ve olyan legális pályára próbálják terelni, ahol az adózási kötelezett­ség is fennáll. Szükséges lenne pél­dául, hogy minden kereskedő szám­lát adjon a vásárláskor. Ez azon­ban elsősorban nem árszabályozási és ellenőrzési kérdés — mondta az előadó. Az ülés résztvevőinek han­gulatán összességében az érződött hogy a fogyasztói érdekvédelem számos kérdése a FÖT egyre aktí­vabb­­ tevékenysége, kezdeményezése ellenére is mindmáig rendezetlen E téren érdemleges megoldásokat vár­nak. Az innováció szempontjából pedig a vita nem hozott felszínre olyan elemeket, amelyek a hatósá­­gok, beleértve az ORÁH munkájá­ban is megszívlelhető tanulságul szolgálhatnának. F. P. Zuglói „A" kategóriás vállalat felvételre keres árszakértőt (tel.: 835-721), gyors- és gépírókat, vagy gépíró adminisztrátorokat (tel.: 830-720), operátort (gimn. + operátori tanf.), jogügyi előadót (tel.: 830-584). 1987. JÚLIUS 1. W (^3 ELKELNE A VILÁGOSABB MEGFOGALMAZÁS Képviselői vélemények az ipar szerkezetátalakítási programjáról Várhatóan az Országgyűlés őszi ülésszakán kerül napirendre az ipar szerkezetátalakítási programja, amely része a politikai vezetés által kimunkálandó átfogó gazdasági-társadalmi kibontakozási prog­ramnak. Az Országgyűlés ipari bizottsága tegnap megvitatta a prog­ramot, amelyhez Kapolyi László ipari miniszter rövid szóbeli ki­egészítést fűzött. A képviselők közül többen nem látták biztosí­tottnak a program megvalósításához szükséges feltételeket, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy elsősorban a vállalati gazdál­kodásban kell olyan érdekeltséget teremteni, amelyre aztán ala­pozni lehet egy iparfejlesztési stratégiát. Az ipari miniszter, röviden ösz­­szefoglalva a szerkezetátalakítási programot, 5 fő irányt jelölt meg, amelyekre az elkövetkezendő idő­szakban építeni lehet a fejlesztést. Ebben szó van az energetika rend­szerszerű fejlesztéséről, az ipari ter­mékek és az elektronika „házasí­­tásáról”, a szerkezeti anyagok vá­lasztékának és minőségének fejlesz­téséről, a bioipari háttér, a biotech­nológia erősítéséről és az iparban dolgozók képzéséről. A felvázolt fejlesztési stratégia megvalósításához az ipari miniszter szerint is rugalmasabb mozgásteret kellene kialakítani a vállalati szfé­rában. Ráadásul a jelenlegi egyen­súlyi gondjaink tovább szűkítik egy ilyen nagyszabású szerkezetátalakí­tási program forráslehetőségeit. A miniszter röviden utalt a jelenlegi külkereskedelmi struktúrára, arra, hogy a meglévő dollárimport lehe­tőségeket az iparban egyelőre fő­ként alapanyag- és alkatrészbeho­zatalra használják fel, így a műsza­ki fejlesztésre gyakran már nem jut. Rubel-viszonylatban pedig ál­landó feszültséget jelent, hogy a vállalatok általában exportálni akarnak, s nem importálni, noha ez utóbbi elengedhetetlen lenne az egyensúly megteremtéséhez. A jö­vőbeli fejlesztési célokat úgy pró­bálja megvalósítani az Ipari Mi­nisztérium, hogy közben célul tűzte ki a vagyonérdekeltség erősítését, a vállalkozások előtérbe helyezését, és a piacorientációt. Ez­­ utóbbi gondolat azonban konkrét elképzelésekben sajnos nem öltött testet, ezért a bizottsági ülés résztvevőiben az az érzés tá­madhatott, megint előbb határoz­zuk el, hogy mit akarunk termelni, és utána keressük majd hozzá a piacot. Magát az iparfejlesztési koncep­ciót egyetlen képviselő sem vitat­ta. A célokat: a magasabb műsza­ki-technológiai szint elérését, a fel­dolgozottsági fok növelését, a vi­lágszínvonalhoz való felzárkózás gondolatát természetesen mindenki támogatja. Kócza Imre Heves me­gyei képviselő hangsúlyozta, minél előbb kormányprogram szintjére kellene emelni az iparfejlesztési stratégiát, hogy azután konkrétab­ban kimunkálhassák a végrehaj­táshoz szükséges eszközöket. Nem véletlen, hogy azok a kép­viselők, akik „civilben” vállalatok élén állnak, főként azt tartották a program erősségének, hogy számol a vállalati mozgásszabadság kiter­jesztésével, a vállalaton belüli ön­elszámoló egységek számának gya­rapításával. A vállalati kollektívák vagyonérdekeltségének megterem­téséről is szó esett. Mérei Emil Ba­ranya megyei képviselő, a Mecseki Szénbányáknál bevezetendő kísér­letről úgy vélekedett, hogy a dol­gozók, mint kollektív vállalkozók az eddiginél sokkal szorosabb füg­gésbe kerülhetnek a vállalat ered­ményeitől. A szerkezetátalakítási elgondolá­sokkal kapcsolatban, ha nem is bí­ráló, de kétségeket tükröző véle­ményeket az ülésre más parlamen­ti bizottságból meghívottak mond­tak. Puskás Sándor Heves megyei képviselő a gazdaság jelenlegi helyzetéből való elmozdulás köz­ponti kérdésének tartotta a szer­kezetváltást, és ebből a szempont­ból üdvözölte a kidolgozott progra­mot. De bizonytalannak látta meg­valósítását éppen az ország kényes ellensúlyi helyzete miatt. Hiányol­ta azokat a konkrét intézkedése­ket, amelyek az egész szerkezetát­alakítási program erőteljes elindí­tásához szükségesek. Rámutatott: a programban nincs világosan megfo­galmazva, mely részét kívánja a minisztérium megvalósítani saját intézkedési körében. Hol próbál közvetetten, támogatással ösztönöz­ni arra, s mit tekint olyan kér­désnek, amely csupán vállalati ha­táskörbe tartozik. Nincs tisztázva eléggé a programban az sem, hol számolhatunk visszafejlesztéssel, pedig a szelektív iparfejlesztésnek nyilvánvalóan ezzel is foglalkoznia kell. Lényeges kérdést fogalmazott meg Szabó Kálmán budapesti képviselő, aki utalt arra, hogy először is a vállalati gazdálkodásban ható érde­keltségi viszonyokat kell átalakítani, csak ez lehet ugyanis a gazdasági kibontakozás alapja. A külföldi ta­pasztalatokból leszűrhető tanulság: amikor egy kormány olyan prog­ramot fogalmazott meg, amely el­sősorban vállalati kezdeményezése­ken alapult, a megvalósítás 90 szá­zalékban sikerült. A vállalati kez­deményezésektől függetlenül elha­tározott fejlesztési elképzeléseknél viszont néha a siker gyakran el­maradt. Szabó Kálmán szerint Ma­gyarországon elsősorban a gazda­sági mechanizmus, a pénzügyi sza­bályozók stabilitására van szükség, amihez végre kellene hajtani a tu­lajdonformák reformját is. A hosz­­szú távú érdekeltséget kellene a vállalati gazdálkodás középpontjá­ba állítani, másképp fogalmazva inkább profitráta érdekeltségre van szükség, semmint a nyereség töme­gében való érdekeltségre. Üdvözlendőnek tartotta Szabó Kálmán, az Ipari Minisztérium el­gondolását a részvénytársasági for­ma széles körű kiterjesztéséről. Hozzátette azonban azt is, hogy az elgondolást érdemes lenne tovább­fejleszteni például úgy, hogy a dol­gozók is vásárolhassanak részvényt. P. E Bányatóból turistafalu Viták egy vállalkozási ajánlat körül Győri tudósítónktól: Leleményes, ám mégis heves vi­tákat kiváltó üzleti ajánlattal állt elő egy osztrák cég képviselője a Magyar Kereskedelmi Kamara észak-dunántúli összekötő bizottsá­ga győri székházában az építésügyi munkabizottság kibővített ülésén. Az ajánlat szerint osztrák vállalatok üdülőtelepeket létesítenének magyar területen felhagyott művelésű ka­vicsbánya-tavak körül, s gondos­kodnának az üdülők bérleti jogának nyugati értékesítéséről. Borbély Károly, az osztrák Inter­­nac­iau und Handelsgasellschaft magyarországi képviselője elmond­ta, hogy cége — illetve az ahhoz társuló más vállalatok megbízásá­ból — magyar partnereket keres egy leendő vegyesvállalat megalapításá­hoz. A létrehozandó vállalkozás fel­hagyott művelésű kavicsbánya-ta­vakat kíván idegenforgalmi célra hasznosítani. Az elképzelés szerint a magyar vállalkozók adnák a ve­gyesvállalathoz a bányatavat, a környezet kiépítéséhez szükséges anyagokat és a munkaerőt, míg az osztrák vállalkozók biztosítanák az induláshoz szükséges tőkét s a maj­dani kereskedelmi tevékenységet. Az ajánlat szerint jobbára az oszt­rák—magyar határhoz közel eső bá­nyatavak jöhetnek számításba. A tavak köré legalább 150—200 üdülő­házat építenének egyenként 45—50 négyzetméter alapterülettel. Az üdülőtelephez sportpályákat, áruhá­zakat, éttermeket és más szolgálta­tó üzleteket is építenének. A ve­gyesvállalat a tervek szerint egy­­egy üdülőt 10—12 évre bérbe adna osztrák és nyugatnémet családok­nak. Számítások szerint ennyi idő alatt megtérülne a ráfordítás. Kor­látozott számban magyar családok is jogot szerezhetnének a bérleti jog megváltására. Az osztrák ajánlattevő minde­nekelőtt a magyar vállalkozók várható üzleti hasznát ecsetelte: a bérleti díjak és a szolgáltatások egyaránt jelentős devizabevételt ígérnek. Az osztrákok remélt hasz­náról a győri megbeszélésen nem esett ugyan szó, ám nem kétséges, hogy az osztrák és a magyar bel­földi árak különbsége csábította az osztrák üzletembereket a vállalko­zásra. Az Internac képviselője elmond­ta, hogy bár már meglehetősen sok tárgyalást tudhat maga mögött Magyarországon, az ajánlat ügye nem sokat haladt előre. Először a szép környezetet kínáló Szigetköz dunaszegi térségében szemelt ki egy bányatavat az osztrák cég, majd néhány községgel odébb, Győrzámolyon kezdett tárgyaláso­kat. Az ajánlat ismertetését követő vitából azonban az derült ki, hogy megalapozott érvek állnak a ma­gyar érdektelenség hátterében. A vízügyi hatóságok képviselője el­mondta például, hogy a bányata­vak csak úgynevezett „szivárgó vízből” táplálkoznak, tisztaságuk megőrzése nem garantálható — in­tő jel a sorozatos halpusztulás a közelmúltban. Biztonságosabb volna a vállalkozók számára, ha olyan területen épülne meg a tervezett üdülőfalu, ahol biztosítható a víz cseréje — például a Bős—Nagyma­ros vízlépcsőrendszer építése során üdülőövezetté formálódó folyósza­kaszok mentén. A tanácsok ugyancsak a vízlép­csőrendszer építésével magyaráz­ták óvatosságukat. Elmondták pél­dául, hogy most készül, a vízerő­mű építéséhez kapcsolódva, a Szi­getköz részletes, hosszútávú fej­lesztési településrendezési terve. Amíg a program nincs kész, fele­lőtlenség volna a térségben enge­délyezni a tervezett osztrák—ma­gyar vállalkozást. A fokozottan vé­dett Szigetközön kívül viszont bár­hol másutt már most is kínálnak lehetőséget a tanácsok a tervezett üdülőfalu felépítésére. Az érdekel­tek jelenleg azt vizsgálják, hogy megfelel-e a leendő vállalkozóknak a hegyeshalmi bányató és annak környéke üdülőfalu létesítésére. Pethő Lajos A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA HETI ESEMÉNYEIBŐL Július 2-án 10.00 óra (655. sz. terem) Tagvállalati ülést tart a textil-, textilruházati tagozat. Napirend: 1. A belkereskedelem ruházati importjának alakulása, a belföldi termelőkre gyakorolt hatása, kü­lönös tekintettel a kínai importra. Előadó: Bakonyi György, vezér­­igazgató, Pamuttextilművek. 2. Tájékoztató az általános forgal­mi adó rendszerről. Előadó: dr. Zányi Jenő, a kamara alelnöke. (Tájékoztatást ad: Szabóné Bol­­váry Marianne) Július 2-án Az észak-magyarországi területi bizottság megbeszéléseket folytat a megyei tanács munkaügyi osz­tályvezetőjével a VII. ötéves terv folyamán a megye munkaerőszer­kezetében várható változásokról. Július 2-án A Budapest-Fest megyei bizott­ság a kamara Csengery utcai he­lyiségében kerekasztal-megbeszé­­lést szervez a szolgáltató vállala­tok vezetőivel az együttműködés lehetőségeiről. Magyar munkavállalók külföldön Megnőtt az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint tavaly közel 1800-an — az előző évinél csaknem kétszer töb­ben — kaptak engedélyt arra, hogy egyéni munkavállalóként külföldön dolgozzanak. Egyéni munkavállaló­ként jelenleg több mint 80 ország­ban tevékenykednek magyar szak­emberek. A legtöbben német nyelv­­területen — Ausztriában, az NSZK- ban és az NDK-ban — vállalnak munkát. Néhányan azonban eljut­nak az USA-ba és Japánba is. A külföldön dolgozó magyarok közül sokan a vendéglátóiparban és a­­je­­reskedelemben helyezkednek el. A szellemi foglalkozásúak között sok az orvos, a műszaki szakember, s a fizikában, a matematikában jár­tas tudományos kutató. Miközben fokozódik az érdeklő­dés az egyéni munkavállalás iránt, a hazai szakemberek szervezett ke­retek közötti külföldi foglalkoztatá­sa az utóbbi években csökkenő irányzatot jelez. Tavaly több mint 8 ezren dolgoztak külhonban olyan, főként építési és szerelési munká­latokon, amelyekre vállalatuk köt­­ött szerződést. (MTI)

Next