Világgazdaság, 1987. július (19. évfolyam, 124/4623-146/4645. szám)
1987-07-01 / 124. (4623.) szám
MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA Adóreform és a vállalatok (Folytatás az 1. oldalról) bírja a kormányzatnak. Zányi Jenő ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a külföldi példák arra tanítanak: a bevezetés fényére és időpontjára vonatkozó, időben meghozott döntés után, viszonylag rövid idő alatt, intenzív munkával kell kidolgozni azokat a módszereket és megoldásokat, amelyek alkalmasak a cél elérésére. A mai helyzetben a kamara úgy látja, a bevezetést nem szabad elodázni, viszont minél előbb be kellene fejezni az előkészületeket, nehogy az év második részében ez elterelje a figyelmet a jelenlegi időszak amúgy is meglévő problémáiról. Hiszen az ez évi feladatok megoldása egyébként is rendkívül erőteljes, feszített munkát igényel. A külföldi példákból kiindulva gondolni kell arra is, hogy az ilyen változások elfogadtatásához a nálunk tapasztalhatónál nagyobb nyilvánosságra, jobb tájékoztatásra, és jól előkészített oktatási akcióra van szükség. Érdemes még egy dologra fokozottan figyelni, ez pedig a technikai feltételek biztosítása. Legutóbb osztrák szakemberek hívták fel a figyelmet arra, milyen fontos, hogy a kereskedelem például pénztárgépekkel is felkészüljön az új adórendszerre. S ezt nemcsak a szoros elszámolású üzletekben, de a magánszektorban is kötelezően elő kellene írni. Sajnos azonban nincs ilyen akció Magyarországon, bár ennek szükségességére jó előre utalt a kamara. A külföldi előadásokból kiderült, hogy az adórendszerbeli változást általában mindenhol a gazdasági fellendülés időszakában vezették be. Sajnos erről nálunk nem lehet beszélni. Így, bár ennek a külföldi tapasztalatok ellentmondanak, mégis vállalni kell a kockázatot, ugyanis gazdaságunkban a várakozások szerint a strukturális kibontakozás eszközei között, jelentős szerepet tölthet be az adóreform. Papp Emília Vita a szellemi termék tagozat ülésén CSAK A JÓL MŰKÖDŐ PIACON ALAKULHATNAK KI REÁLIS ÁRAK Árrendszerünk továbbfejlesztésében fontos szerepet játszik, hogy az innováció feltételei is javuljanak — hangzott el a szellemi termék tagozat legutóbbi ülésén, amelyre Lakatos Józsefet, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetőjét hívták meg a kamarába. Ármunka és innováció címmel tartott bevezető előadását élénk vita követte, amelyben a tagozati elnök többszöri figyelmeztetése ellenére sem volt könnyű a jelenlevőket az eredeti témánál tartani. A tagvállalati vezetők többsége — érthetően — igyekezett kihasználni a lehetőséget és hangot adott véleményének az árakkal kapcsolatban. Az ülés befejeztével sem csillapodtak a kedélyek, s a megválaszolatlan kérdések sora újabbat szült: vajon mi tartozik az árhivatal asztalára? Lakatos József előadásában kiemelte, hogy az ár akkor tölti be szerepét, ha a piacon alakul ki, és az állam csak azokon a területeken avatkozik be, ahol a piaci mechanizmus tartósan akadozik. Tehát az alapvető feladat a piac működőképessé tétele. Ez a reformfolyamat kibontakoztatása, szempontjából is elengedhetetlen. 1985-ben lényeges változás ment végbe az árszabályozás területén. Életbe lépett a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló törvény, megteremtődtek a versenyár kalkulációs feltételei, visszavonult az — úgymond — árbürokrácia. Az előadó szerint az 1985-ös irányelvek helytállók, de néhány hoszszabb távon nem kívánatos jogszabály fennmaradt. Napjainkban a legfontosabb feladat a pótlólagos és a kiegészítő szabályok felülvizsgálata, illetve megszüntetése, a korlátozó eszközök — így az állami árszabályozás — visszaszorítása. Az utóbbi két évben tett intézkedések közül kiemelte az előadó az árklub létrehozatalát, a nagykereskedelmi vállalatok árrés-elszámoltatásának megszüntetését. Márciusban hatályon kívül helyezték a feldolgozóipar kompetitív árképzését, az építő-szerelőiparban a lakásépítés kivételével megszüntették a tételes hatósági költségnormákon nyugvó árképzést. Az árrendszer továbbfejlesztésénél az előadó szerint ezen az úton kell továbbhaladni abból kiindulva azonban, hogy bizonyos területeken szükséges az árakat jobban kézben tartani. Elképzelhetőnek tartotta egy megállapodásos konzultációs rendszer kialakítását, amelyben bizonyos termékeknél termelési-forgalmazási készletekben a kulcsvállalatokat felkérik, hogy árpolitikai tárgyalásokat folytassanak az árhivatallal. Ha ez nem vezet eredményre, társadalmi egyeztető bizottsághoz fordulhatnak. Ahol a piac elfogadhatóan működik, ott az árproblémát piacszabályozási ügyként kellene kezelni. — A feladatokat eltérően kell értelmezni a népgazdaság különböző ágaiban — hangsúlyozta az előadó. Kevesebb állami rásegítésre van szükség például a feldolgozóiparban, míg a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az energiaszektorban erőteljesebbre. Az előadó kifejtette, hogy az árszabályozás ilyen módon jobban támogatná az innovációt, de szükséges lecsökkenteni legnagyobb fékezőjét, a különböző felmentéseket, a különadókat, a kivételeket, stb. Az előadást követően a jelenlevők kifejezték aggályaikat. Felmerült, hogy képes-e a hazai piac szabályozni, vagyis elég fejlett-e ahhoz, hogy a bizonyos területeken megszüntessék a központi szabályozást. Egyes vélemények szerint nem is beszélhetünk piacról, pontosabban nincsenek tiszta piaci viszonyok. Ehelyett inkább a személyes kapcsolatok rendszere alakult ki. A gyakorlat ellentétes az elmélettel. Nagyon sok gazdálkodó szervezet élvez monopolhelyzetet, s jut ezáltal erőfölényhez — jegyezték meg a hozzászólók. Az előadó szerint nem lehet a hazai piaci viszonyokat ennyire egysíkúan jellemezni. A kép sokkal differenciáltabb, és az árszabályozásnak erre tekintettel kell lennie. Az viszont egyértelmű, hogy a monopolpozíció egyoldalú kihasználásával szemben törvényesen fel lehet és kell is lépni. Felmerült még, hogy mit tud tenni az árhivatal a különböző árfelhajtó manipulációk ellen — zöldség-, illetve virágárak, stb. A válasz: az ellenőrzés lehetőségei korlátozva vannak, más eszköz ellenük pedig nincs. , Hangsúlyozta az előadó, hogy a láthatatlan jövedelemeket fokozatosan meg akarják szüntetni, illetve olyan legális pályára próbálják terelni, ahol az adózási kötelezettség is fennáll. Szükséges lenne például, hogy minden kereskedő számlát adjon a vásárláskor. Ez azonban elsősorban nem árszabályozási és ellenőrzési kérdés — mondta az előadó. Az ülés résztvevőinek hangulatán összességében az érződött hogy a fogyasztói érdekvédelem számos kérdése a FÖT egyre aktívabb tevékenysége, kezdeményezése ellenére is mindmáig rendezetlen E téren érdemleges megoldásokat várnak. Az innováció szempontjából pedig a vita nem hozott felszínre olyan elemeket, amelyek a hatóságok, beleértve az ORÁH munkájában is megszívlelhető tanulságul szolgálhatnának. F. P. Zuglói „A" kategóriás vállalat felvételre keres árszakértőt (tel.: 835-721), gyors- és gépírókat, vagy gépíró adminisztrátorokat (tel.: 830-720), operátort (gimn. + operátori tanf.), jogügyi előadót (tel.: 830-584). 1987. JÚLIUS 1. W (^3 ELKELNE A VILÁGOSABB MEGFOGALMAZÁS Képviselői vélemények az ipar szerkezetátalakítási programjáról Várhatóan az Országgyűlés őszi ülésszakán kerül napirendre az ipar szerkezetátalakítási programja, amely része a politikai vezetés által kimunkálandó átfogó gazdasági-társadalmi kibontakozási programnak. Az Országgyűlés ipari bizottsága tegnap megvitatta a programot, amelyhez Kapolyi László ipari miniszter rövid szóbeli kiegészítést fűzött. A képviselők közül többen nem látták biztosítottnak a program megvalósításához szükséges feltételeket, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy elsősorban a vállalati gazdálkodásban kell olyan érdekeltséget teremteni, amelyre aztán alapozni lehet egy iparfejlesztési stratégiát. Az ipari miniszter, röviden öszszefoglalva a szerkezetátalakítási programot, 5 fő irányt jelölt meg, amelyekre az elkövetkezendő időszakban építeni lehet a fejlesztést. Ebben szó van az energetika rendszerszerű fejlesztéséről, az ipari termékek és az elektronika „házasításáról”, a szerkezeti anyagok választékának és minőségének fejlesztéséről, a bioipari háttér, a biotechnológia erősítéséről és az iparban dolgozók képzéséről. A felvázolt fejlesztési stratégia megvalósításához az ipari miniszter szerint is rugalmasabb mozgásteret kellene kialakítani a vállalati szférában. Ráadásul a jelenlegi egyensúlyi gondjaink tovább szűkítik egy ilyen nagyszabású szerkezetátalakítási program forráslehetőségeit. A miniszter röviden utalt a jelenlegi külkereskedelmi struktúrára, arra, hogy a meglévő dollárimport lehetőségeket az iparban egyelőre főként alapanyag- és alkatrészbehozatalra használják fel, így a műszaki fejlesztésre gyakran már nem jut. Rubel-viszonylatban pedig állandó feszültséget jelent, hogy a vállalatok általában exportálni akarnak, s nem importálni, noha ez utóbbi elengedhetetlen lenne az egyensúly megteremtéséhez. A jövőbeli fejlesztési célokat úgy próbálja megvalósítani az Ipari Minisztérium, hogy közben célul tűzte ki a vagyonérdekeltség erősítését, a vállalkozások előtérbe helyezését, és a piacorientációt. Ez utóbbi gondolat azonban konkrét elképzelésekben sajnos nem öltött testet, ezért a bizottsági ülés résztvevőiben az az érzés támadhatott, megint előbb határozzuk el, hogy mit akarunk termelni, és utána keressük majd hozzá a piacot. Magát az iparfejlesztési koncepciót egyetlen képviselő sem vitatta. A célokat: a magasabb műszaki-technológiai szint elérését, a feldolgozottsági fok növelését, a világszínvonalhoz való felzárkózás gondolatát természetesen mindenki támogatja. Kócza Imre Heves megyei képviselő hangsúlyozta, minél előbb kormányprogram szintjére kellene emelni az iparfejlesztési stratégiát, hogy azután konkrétabban kimunkálhassák a végrehajtáshoz szükséges eszközöket. Nem véletlen, hogy azok a képviselők, akik „civilben” vállalatok élén állnak, főként azt tartották a program erősségének, hogy számol a vállalati mozgásszabadság kiterjesztésével, a vállalaton belüli önelszámoló egységek számának gyarapításával. A vállalati kollektívák vagyonérdekeltségének megteremtéséről is szó esett. Mérei Emil Baranya megyei képviselő, a Mecseki Szénbányáknál bevezetendő kísérletről úgy vélekedett, hogy a dolgozók, mint kollektív vállalkozók az eddiginél sokkal szorosabb függésbe kerülhetnek a vállalat eredményeitől. A szerkezetátalakítási elgondolásokkal kapcsolatban, ha nem is bíráló, de kétségeket tükröző véleményeket az ülésre más parlamenti bizottságból meghívottak mondtak. Puskás Sándor Heves megyei képviselő a gazdaság jelenlegi helyzetéből való elmozdulás központi kérdésének tartotta a szerkezetváltást, és ebből a szempontból üdvözölte a kidolgozott programot. De bizonytalannak látta megvalósítását éppen az ország kényes ellensúlyi helyzete miatt. Hiányolta azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek az egész szerkezetátalakítási program erőteljes elindításához szükségesek. Rámutatott: a programban nincs világosan megfogalmazva, mely részét kívánja a minisztérium megvalósítani saját intézkedési körében. Hol próbál közvetetten, támogatással ösztönözni arra, s mit tekint olyan kérdésnek, amely csupán vállalati hatáskörbe tartozik. Nincs tisztázva eléggé a programban az sem, hol számolhatunk visszafejlesztéssel, pedig a szelektív iparfejlesztésnek nyilvánvalóan ezzel is foglalkoznia kell. Lényeges kérdést fogalmazott meg Szabó Kálmán budapesti képviselő, aki utalt arra, hogy először is a vállalati gazdálkodásban ható érdekeltségi viszonyokat kell átalakítani, csak ez lehet ugyanis a gazdasági kibontakozás alapja. A külföldi tapasztalatokból leszűrhető tanulság: amikor egy kormány olyan programot fogalmazott meg, amely elsősorban vállalati kezdeményezéseken alapult, a megvalósítás 90 százalékban sikerült. A vállalati kezdeményezésektől függetlenül elhatározott fejlesztési elképzeléseknél viszont néha a siker gyakran elmaradt. Szabó Kálmán szerint Magyarországon elsősorban a gazdasági mechanizmus, a pénzügyi szabályozók stabilitására van szükség, amihez végre kellene hajtani a tulajdonformák reformját is. A hoszszú távú érdekeltséget kellene a vállalati gazdálkodás középpontjába állítani, másképp fogalmazva inkább profitráta érdekeltségre van szükség, semmint a nyereség tömegében való érdekeltségre. Üdvözlendőnek tartotta Szabó Kálmán, az Ipari Minisztérium elgondolását a részvénytársasági forma széles körű kiterjesztéséről. Hozzátette azonban azt is, hogy az elgondolást érdemes lenne továbbfejleszteni például úgy, hogy a dolgozók is vásárolhassanak részvényt. P. E Bányatóból turistafalu Viták egy vállalkozási ajánlat körül Győri tudósítónktól: Leleményes, ám mégis heves vitákat kiváltó üzleti ajánlattal állt elő egy osztrák cég képviselője a Magyar Kereskedelmi Kamara észak-dunántúli összekötő bizottsága győri székházában az építésügyi munkabizottság kibővített ülésén. Az ajánlat szerint osztrák vállalatok üdülőtelepeket létesítenének magyar területen felhagyott művelésű kavicsbánya-tavak körül, s gondoskodnának az üdülők bérleti jogának nyugati értékesítéséről. Borbély Károly, az osztrák Internaciau und Handelsgasellschaft magyarországi képviselője elmondta, hogy cége — illetve az ahhoz társuló más vállalatok megbízásából — magyar partnereket keres egy leendő vegyesvállalat megalapításához. A létrehozandó vállalkozás felhagyott művelésű kavicsbánya-tavakat kíván idegenforgalmi célra hasznosítani. Az elképzelés szerint a magyar vállalkozók adnák a vegyesvállalathoz a bányatavat, a környezet kiépítéséhez szükséges anyagokat és a munkaerőt, míg az osztrák vállalkozók biztosítanák az induláshoz szükséges tőkét s a majdani kereskedelmi tevékenységet. Az ajánlat szerint jobbára az osztrák—magyar határhoz közel eső bányatavak jöhetnek számításba. A tavak köré legalább 150—200 üdülőházat építenének egyenként 45—50 négyzetméter alapterülettel. Az üdülőtelephez sportpályákat, áruházakat, éttermeket és más szolgáltató üzleteket is építenének. A vegyesvállalat a tervek szerint egyegy üdülőt 10—12 évre bérbe adna osztrák és nyugatnémet családoknak. Számítások szerint ennyi idő alatt megtérülne a ráfordítás. Korlátozott számban magyar családok is jogot szerezhetnének a bérleti jog megváltására. Az osztrák ajánlattevő mindenekelőtt a magyar vállalkozók várható üzleti hasznát ecsetelte: a bérleti díjak és a szolgáltatások egyaránt jelentős devizabevételt ígérnek. Az osztrákok remélt hasznáról a győri megbeszélésen nem esett ugyan szó, ám nem kétséges, hogy az osztrák és a magyar belföldi árak különbsége csábította az osztrák üzletembereket a vállalkozásra. Az Internac képviselője elmondta, hogy bár már meglehetősen sok tárgyalást tudhat maga mögött Magyarországon, az ajánlat ügye nem sokat haladt előre. Először a szép környezetet kínáló Szigetköz dunaszegi térségében szemelt ki egy bányatavat az osztrák cég, majd néhány községgel odébb, Győrzámolyon kezdett tárgyalásokat. Az ajánlat ismertetését követő vitából azonban az derült ki, hogy megalapozott érvek állnak a magyar érdektelenség hátterében. A vízügyi hatóságok képviselője elmondta például, hogy a bányatavak csak úgynevezett „szivárgó vízből” táplálkoznak, tisztaságuk megőrzése nem garantálható — intő jel a sorozatos halpusztulás a közelmúltban. Biztonságosabb volna a vállalkozók számára, ha olyan területen épülne meg a tervezett üdülőfalu, ahol biztosítható a víz cseréje — például a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer építése során üdülőövezetté formálódó folyószakaszok mentén. A tanácsok ugyancsak a vízlépcsőrendszer építésével magyarázták óvatosságukat. Elmondták például, hogy most készül, a vízerőmű építéséhez kapcsolódva, a Szigetköz részletes, hosszútávú fejlesztési településrendezési terve. Amíg a program nincs kész, felelőtlenség volna a térségben engedélyezni a tervezett osztrák—magyar vállalkozást. A fokozottan védett Szigetközön kívül viszont bárhol másutt már most is kínálnak lehetőséget a tanácsok a tervezett üdülőfalu felépítésére. Az érdekeltek jelenleg azt vizsgálják, hogy megfelel-e a leendő vállalkozóknak a hegyeshalmi bányató és annak környéke üdülőfalu létesítésére. Pethő Lajos A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA HETI ESEMÉNYEIBŐL Július 2-án 10.00 óra (655. sz. terem) Tagvállalati ülést tart a textil-, textilruházati tagozat. Napirend: 1. A belkereskedelem ruházati importjának alakulása, a belföldi termelőkre gyakorolt hatása, különös tekintettel a kínai importra. Előadó: Bakonyi György, vezérigazgató, Pamuttextilművek. 2. Tájékoztató az általános forgalmi adó rendszerről. Előadó: dr. Zányi Jenő, a kamara alelnöke. (Tájékoztatást ad: Szabóné Bolváry Marianne) Július 2-án Az észak-magyarországi területi bizottság megbeszéléseket folytat a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjével a VII. ötéves terv folyamán a megye munkaerőszerkezetében várható változásokról. Július 2-án A Budapest-Fest megyei bizottság a kamara Csengery utcai helyiségében kerekasztal-megbeszélést szervez a szolgáltató vállalatok vezetőivel az együttműködés lehetőségeiről. Magyar munkavállalók külföldön Megnőtt az érdeklődés a külföldi munkavállalás iránt. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal adatai szerint tavaly közel 1800-an — az előző évinél csaknem kétszer többen — kaptak engedélyt arra, hogy egyéni munkavállalóként külföldön dolgozzanak. Egyéni munkavállalóként jelenleg több mint 80 országban tevékenykednek magyar szakemberek. A legtöbben német nyelvterületen — Ausztriában, az NSZK- ban és az NDK-ban — vállalnak munkát. Néhányan azonban eljutnak az USA-ba és Japánba is. A külföldön dolgozó magyarok közül sokan a vendéglátóiparban és ajereskedelemben helyezkednek el. A szellemi foglalkozásúak között sok az orvos, a műszaki szakember, s a fizikában, a matematikában jártas tudományos kutató. Miközben fokozódik az érdeklődés az egyéni munkavállalás iránt, a hazai szakemberek szervezett keretek közötti külföldi foglalkoztatása az utóbbi években csökkenő irányzatot jelez. Tavaly több mint 8 ezren dolgoztak külhonban olyan, főként építési és szerelési munkálatokon, amelyekre vállalatuk kötött szerződést. (MTI)