Világgazdaság, 1987. augusztus (19. évfolyam, 147/4646-165/4664. szám)

1987-08-01 / 147. (4646.) szám

2­07- augusztus 1. MŰSZAKI FEJLŐDÉS DÉL-KOREÁBAN A dél-koreai vállalatok, amelyek már kemény versenytársak az olcsó feldolgozóipari termékek piacán, magasabb szintű áruk piacaira akar­nak behatolni fejlettebb műszaki megoldások segítségével — írja az Asian Wall Street Journal. A kor­mány nagy támogatásokkal és az exportot előmozdító intézkedésekkel segíti­k őket abban, hogy az elkövet­kező évtizedben darabot hasíthas­sanak ki maguknál­ a bonyolult termékek piacából. Min Pjong-csun a Goldstart Co. ügyvezető igazgatója szerint „Dél-Korea átmeneti hely­zetben van, most válik olcsó tö­megcikkek termelőjéből nagy hozzá­adott értékű, magas műszaki szín­vonalú cikkek gyártójává”, azaz át­tér a viszonylag drága, nagy hasz­not hozó javak termelésére. A kulcsszó az átmenet. A dél­koreaiak a közeljövőben nem fog­nak szuperkomputereket, vagy diva­tos sportkocsikat gyártani. A hala­­­­dás nagyrészt csak kis hangsúly­­változást jelent, hiszen az új termé­kek többnyire még a rajzasztalon vannak. Egyes japán szakértők nem hiszik, hogy Dél-Korea betör azok­nak a jó minőségű termékeknek a piacára, amelyeket Japán és a Nyu­gat birtokol. A dél-koreai ipar azonban már korábban is meglepte a kétkedőket. Ezenkívül sok nyugati elemző sze­rint a műszaki színvonal emelése elkerülhetetlen, mert a dél-koreai valuta egyre erősebb lesz, a mun­kaerőköltségek emelkednek, és a ke­vésbé fejlett ázsiai szomszédok fe­nyegetik az olcsó termékek piacát. A dél-koreaiaknak nincs más vá­lasztásuk, mint hogy magasabbra törjenek. A dél-koreai műszaki fejlődés egyik példánya a Samsung minia­tűr felvevője beépített kis képmag­nóval (camcord), amely könyvnagy­­ságú, 4 milliméteres szalaggal mű­ködik, és a dél-koreaiak maguk ter­vezték. A 2,2 millió dolláros fejlesz­tés eredménye tavaly feltűnést kel­tett az amerikai elektronikai kiál­lításon. A másik példa a Hyundai gyár új közepes árszínvonalú gépkocsi­ja, amelyet most próbálnak ki, és amelyet az Egyesült Államokba akarnak exportálni. Dél-Korea ta­valy több mint 300 ezer egyszerű gépkocsit exportált, de az alacsony árak már nem elegendők a jövő­ben a növekedéshez. Dél-Korea elsősorban azokra a piacokra vetett szemet, amelyek je­lenleg Japán legfontosabb piacai. A múltban a dél-koreai vállalatok elsősorban az elavult külföldi eljá­rásokkal gyártott olcsó termékekből éltek, előnyük az volt, hogy a ver­senytársakénál olcsóbbak voltak. Ezzel a módszerrel azonban lát­ványos sikereket értek el. A kormány erősen ösztönzi a vál­lalatok fejlesztési törekvéseit. A tu­dományos és technológiai ügyek minisztériumának fejlesztési prog­ramja szerint 2001-ig Dél-Koreá­­nak a bonyolultabb személyi szá­mítógépek „work stations” piacá­nak 10 százalékát kell megkapa­rintania. Az Állami Távközlési Ku­tató Intézet több nagy vállalattal együtt 70 millió dolláros progra­mot dolgozott ki, amely szerint 1990-ig megtervezik a koreai szu­­pennin­ komputert. A kétkedők túl nagyravágyónak tartják Szöul terveit, hiszen az or­szág sok műszaki eljárás területén még hátul kullog. Különösen ne­héznek tartják különféle eljárások egy termékben való egyesítését, amire példa a Samsung kis 4 mil­liméteres képmagnója. Valóban, ez a termék még fontos japán alkat­részeket is tartalmaz, akárcsak a Hyundai új gépkocsija. Nagy lé­pést jelent azonban, hogy a koreai mérnökök kezdik maguk tervezni termékeiket, és nem mások tervei alapján gyártanak. (AP—DJ) m. Amerikai közgazdászok azon a véleményen vannak, hogy a gaz­dasági növekedés az Egyesült Álla­mokban nem törik meg az év má­sodik felében sem, az elkövetkező időszak gazdasági tevékenységét jelző szintetikus mutató 0,8 száza­lékkal ugrott meg júniusban, s már ötödik esetben jelzett növe­kedést az idén.­­ A londoni City, amely a világ legnagyobb pénzügyi központja, mindinkább a szigetország egyik legjelentősebb valuta- és profit­­szerző intézményévé növi ki ma­gát. A City pénzintézetei tavaly már 9,4 milliárd font hasznot köny­velhettek el, ami jelentős emelke­dés az 1985-ös 6,6 milliárdhoz ké­pest. A jelenti ■HP Csehszlovákiában, csütörtökön megindult a dukoványi atomerőmű utolsó, 440 megawattos blokkjának próbaüzeme. Leértékelték a jugoszláv dinárt A jugoszláv dinárt pénteken a nyugatnémet márkáihoz képest 8,3 százalékkal leértékelték — jelenti a DPA hírügynökség. Ezentúl egy márkáért 395 dinárt adnak. Július elején még 350 dinárt ért 1 márka, az év elején pedig 230-at­. Az or­szágban, mint ismeretes, a fogyasz­tói árak, évi szintre kivetítve, 100 százalékot meghaladó ütemben emelkednek. A devalválás célja a jugoszláv export gazdaságosságának fenntartása a vágtató infláció kö­rülményei között. (Reuter) IRODATECHNIKA Az Általános Vállalkozási Bank Rt.­, a Bútorkereskedelmi Vállalat, az OFOTÉRT Vállalat, a SALDO Pénzügyi Szervező és Tanácsadó Vállalat, a RODATA Ügyvitelgépesítési és Szolgáltató Leányvállalat és a Tisza Bútoripari Vállalat létrehozta a CATERGON Irodatechnikai Műszaki és Szolgáltató Betéti Társulást.. A vállalkozás célja* • korszerű irodai és ügyfélszolgáltai munkahelyek kialakítása, iroda­házak berendezése a tervezéstől a kulcsátadásig • irodai célú számítástechnikai harware és software termékek forgal­mazása, fejlesztése, a meglevő rendszerek átalakítása, bővítése ■ korszerű és hagyományos irodagépek /számítógépek, telefasx, fénymásoló­­gépek, iratmegsemmisítőgépek, írógépek, stb.­ • egyedi és széria irodabútorok tervezése és értékesítése • irodai munka szervezése, munkafolyamatok betanítása, oktatása • lízing cím: Budapest, V.­, Stollár B., u.. 3/a.. 1055 Tel..: 326-590 Tartályhajókon tárolja többlettermelését az OPEC számos tagállama Egyre nagyobb mennyiségben készletez olajat a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) jó né­hány tagországa, élükön Szaúd-Ará­­biával­­ vélekednek olajipari kö­rökben, így akarják csökkenteni az árakra nehezedő nyomást, amit nö­vekvő kitermelésük idézhet elő. Fel­tehetően a készletezés szolgál ma­gyarázattal arra az ellentmondásra, hogy az OPEC — saját állítása sze­rinti — napi termelése nem halad­ja meg a 16,6 millió barrelt, mér­tékadó olajipari körök szerint vi­szont júliusban már 18 millió bar­rel fölött volt az együttes OPEC- teljesítmény. Olajipari szakértők arra hivatkoz­nak, hogy Szaúd-Arábia az utóbbi napokban több nagy tartályhajót bérelt, vagyis ezekben a vízi jármű­vekben, a tengeren tárolja olaját. Egyes vélemények szerint mintegy 30—40 millió hordónyi olajat hal­mozott­ fel a hajókban. New York-i olajipari források szerint a király­ság tartja magát termelési kvótá­jához, nem így viszont a készlete­zésiben hozzá hasonló gyakorlatot folytató Kuvait (nem egészen 1 mil­lió barreles engedélyezett kvótája fölött termel 200—400 ezer hordó­val). Az említett források szerint több más öbölmenti olajtermelő is túllépi kvótáját. (MTI, Reuter) A kormány tőkejuttatása a Renaultnak? A francia állami Renault Művek a legutóbbi 5 év alatt 30 milliárd frankkal növelte adósságát, amely­nek összege ma már 54,3 milliárd frank, majdnem 10 milliárd frank­kal több, mint a vállalat aktívái­nak értéke. Most a francia kor­mány azt tervezi, hogy a hiánnyal azonos összegű tőkejuttatást ad a Renaultnak. Ez lehetővé tenné, hogy a jelenleg közüzemként mű­ködő cég vállalati formában mű­ködjön — írja, a Wall Street­ Jour­nal európai kiadása. A végső cél a­­Renault magántulajdonba adása volna, noha neve nem szerepel a reprivatizálásra kijelölt cégek lis­táján. A Renault-t 1945-ben államosí­tották, mert a tulajdonoscsalád együttműködött a német fasiszták­kal. Az elkobzásról szóló rendelet értelmében a céget az ipari mi­niszter irányítja, és nem vonatkoz­nak rá a francia kereskedelmi jog szabályai, hanem közüzemi formá­ban működik a „nemzet érdeké­ben”. Ez a forma tette lehetővé, hogy a francia állam a költségvetésből pótolja a Renault veszteségeit. Az EGK­ bizottsága épp a hét elején indított vizsgálatot a Renaultnak juttatott támogatások miatt, mond­ván, hogy azok torzítják a ver­senyfeltételeket. A kormány azon­ban azt mondja, hogy egyszerűen részvényesi kötelezettségeit telje­síti. Most azt reméli, hogy a bizottsá­got meg lehet győzni: a tőkejutta­tás terve, ha jóváhagyják, lépés lesz az autógyárat az államhoz fű­ző kapcsolatok szétszakítása felé. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jövő­ben a Renault a tőkepiacihoz for­dulhat finanszírozásért és nem kell az államtól kérnie. A jogi változást azonban nem le­het végrehajtani a tőkejuttatás nél­kül, ugyanis a vállalati formában működő cégnek ekkora hiány esetén csődöt kell jelentenie. A vállalat státuszának módosítá­sához az is szükséges, hogy meg­szűnjön a vezteséges működés. Er­re van remény, mert az idén már 1 milliárd frank nyereségre számíta­nak, szemben a tavalyi, több mint 5,5 milliárdos veszteséggel. (A vál­lalat forgalma 131 milliárd frank volt). A Renault-nak adott támogatást belföldön is ellenzi a legfőbb ver­senytársa, a francia Peugeot-rész­­vénytársaság, amelynek vezérigaz­gatója szerint a Renaultnak, akár­csak a Peugeot-nak saját erejéből kell rendbe jönnie. A kormány ezt a bírálatot azzal akarja kivédeni, hogy a tőkejuttatás a tartozás leírá­sával történne, és nem újabb tá­mogatás nyújtásával. (AP—DJ, Reu­ter) VILAGGAZDASAG ­ÁLLAMI MONOPÓLIUM ÉS VÁLLALATI ÖNÁLLÓSÁG A közgazdasági tevékenység át­alakításának irányvonala megfelel a szovjet gazdasági reform koncep­ciójának: jelentősen bővül a szállí­tók és a vevők önállósága, miköz­ben felelősségük is növekszik, az adminisztratív módszerek alkalma­zásáról pedig főként a gazdasági szabályozásra térnek át. E téren az az egyik legnagyobb hiba, hogy a vállalatok elszakadtak a külkereskedelmi műveletektől és gyenge az exportérdekeltségük is. Csaknem minden export—import műveletet — a forgalom 90 száza­lékát — néhány állami szervezet, elsősorban a külkereskedelmi mi­nisztérium bonyolította le. Az idén változott a helyzet: több mint 20 különféle ágazati miniszté­rium és 78 nagy egyesülés és válla­lat kapott önálló külkereskedelmi jogot. Az idén a külkereskedelmi forga­lom 20 százalékát, a gép- és beren­dezésszállítás több mint 40 százalé­kát bonyolítják le az önálló külke­reskedelmi jogú vállalatok. Ami konkrétan az exportot illeti, a szov­jet gépek és berendezések több mint 65 százalékát közvetlenül a gyártók szállítják 19­87-ben külföldre. Ezeket a szerződéseket még jórészt a kül­kereskedelmi­ minisztérium és a Kül­gazdasági Kapcsolatok Állami Bi­zottsága kötötte, így lesz még 1988- ban is, azután az iparnak magának kell felkutatnia a megrendeléseket és megtalálnia a szállítókat. A külkereskedelmi jogot minde­nekelőtt azok a vállalatok kapják meg, amelyek már korábban is ex­portálták termékeik jórészét. Az 1. Moszkvai óragyár például termékei­nek 60 százalékát exportálja — 1990-re ez az arány 80—90 százalé­kot ér el. Jelentősen változik azok­nak az iparágaknak, vállalatoknak a helyzete is, amelyek még nem kaptak ilyen jogot. Exportjukat és importjukat to­vábbra is a külkereskedelmi vagy más szervezetek intézik. A korábbi adminisztratív kapcsolat helyett, amelyben, gyenge volt a kölcsönös gazdasági felelősség,„most gazdasági szerződéses alapon folyó közvetítés­ről van szó. A közvetítő az export­áru értékének meghatározott száza­lékában kap jutalékot. A gyártó vi­szont nem marad passzív szemlélő, mint korábban, hanem tevékenyen részt vehet annak meghatározásá­ban, milyen feltételek között expor­tálják termékeiket. Megváltozik a külkereskedelmi műveletekhez szük­séges eszközök megszerzési módja is, korábban a vásárlásokra központi­lag biztosították a valutát, a szüksé­ges cikkek beszerzésére pedig a szakminisztérium kapott megbízást. Az exportból származó valutabevé­tel is a központi alapba került. En­nek kis részét néha megkapta a vál­lalat, de azt nem használhatta fel önállóan, sőt, bármikor elvonhatták, más szükségletekből kiindulva újra elosztva. Most a vállalat a külföldön eladott termékért kapott valuta egy részét hosszú távra megszabott norma alapján a központi alapba, egy ré­szét (10 százalékig) saját miniszté­­riumának fizeti be. A többi saját valutaalapjába kerül. Ezt senki sem vonhatja el, ezzel a vállalat rendel­kezik. Felhasználhatja a termelés fejlesztésére, rekonstrukciójára, részben pedig a szociális igények ki­elégítésére. Ha importigényeihez nem elég a valuta, akkor a vállalat a Külkereskedelmi­ Banktól világ­piaci feltételek mellett kaphat valu­tahitelt, amit saját valutakeretébő­ kell majd visszatérítenie. Felvetődhet a kérdés, milyen a kapcsolat a vállalatok külgazdasági tevékenységének kiterjesztése és a még 1918-ban bevezetett állami külkereskedelmi monopólium kö­zött. Ezt a Szovjetunió ma is fon­tos elvnek tekinti, de a megvaló­sítási formái változhatnak. A 20-as évek elejétől, például a külkeres­kedelmi népbiztosság mellett sok állami cég és szövetkezeti társaság is kapott export-import engedélyt, és csak a 30-as évektől korlátoz­ták a külkereskedelmi jogot ismét a népbiztosságra. Ma nincs szükség ilyen központosításra, ezért is vál­tozik most közgazdasági szabályo­zással a külkereskedelmi tevékeny­ség. Állami monopólium marad azonban a fűtő- és nyersanyag, élelmiszer és más országos jelentő­ségű áruk külkereskedelme. (APN) Kísérlet a csehszlovák fogyasztási szövetkezeteknél A fogyasztási szövetkezetek is bekapcsolódnak 1988 januárjától a csehszlovák gazdálkodási kísérletbe; az egy vagy két dolgozót alkalma­zó kis boltjaikban például azzal ösztönöznek majd jobb munkára, hogy az elért eredmények alapján osztalékot fizetnek. Más egységek­nél a brigádformát alkalmazzák: ezeknél a brigádtanács osztja szét a bérösszeg 40 százalékát. (MTI) A Budapesti Vegyipari Gépgyár pályázatot hirdet önelszámoló rendszerben működő fejlesztő-tervező egységébe VEZETŐ FEJLESZTŐ munkakör betöltésére, általános vegyipari gép, haszonjármű tartályok és kazánok önáló fejlesztésére. Feltételek: gépészmérnöki diploma, legalább ötéves szakmai gyakorlat. A közgazdasági és kapcsolódó szakirányú is­meretekkel vezetői, konstrukciós gyakorlattal, illetve szá­mítógépes, értékelemzési és idegennyelv-ismerettel ren­delkezőket előnyben részesítjük. A pályázathoz részletes önéletrajzot kérünk mellékelni. A pályázat tartalmazza a jelentkező eddigi szakmai tevékeny­ségét, jelenlegi munkahelyét, beosztását, jövedelmét, és fi­zetési igényét. Fenti területre tervezők, fejlesztők jelentkezését is várjuk. A pályázatokat a gyár személyzeti és oktatási osztályára kér­jük címezni (1475 Budapest, Pf. 69.). További felvilágosítás az 573-244/142, vagy a 271-924 telefonszámon. V­AGGAZMS&G A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI­­KIADVÁNYA Megjelenik hetenként ötször Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő helyettes: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ÁDÁM Szerkesztőség: Bp. VII., Wesselényi u. 57. Postacím: Budapest, Pf. 534. 1397 Telefon: 228-014 Telex: 22-7958 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából: a Magyar Távirati Iroda Kiadója Felelős kiadó: Werthe­­mer Andor igazgató Kiadóhivatal, Bp. I., Fém u. 5—7* Postacím: Pf. 3. 1426 Telefon: 756-722 Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj évi 5400 Ft • Előfizethető bármely hírlapkézbesítő poss­ta­hiva­talnál, a hírlapkézbesítőknél, a Pos­ta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési­­és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvet­lenül vagy postautalványon, valamint át­utalással a HELIR 215—96162 pénzforgal­mi jelzőszámra. 87,3102/9­ 07 - Szedte Zrínyi Nyomda, Bpest Felelős vezető: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán ISSN 0042-6148

Next