Világgazdaság, 1987. szeptember (19. évfolyam, 166/4665-187/4686. szám)
1987-09-01 / 166. (4665.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. SZEPTEMBER 1., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 166. (4665.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája Ismét az Öböl tájékáról befutó hírek állnak a távirati irodák slágerlistáinak élén. Pedig a hét folyamán már megszakadt a hosszú ideje tartó vezetés, a Bonnból, Johannesburgból, Manilából érkező jelentések kerültek az eseményeket fontossági sorrendben tálaló hírcsokrok első helyére. Bonnban lefújták a Pershing rakéták körüli utóvédharcot, épp idejében ahhoz, hogy Reagan Los Angelesben bejelenthesse: elhárulnak az akadályok a kettős nullamegosztás elnevezésére hallgató egyezmény megkötése előtt. Az utóvéd utóvédjeként a Szófiából Münchenbe siető Strauss (aki jobboldaliságát ötletesen egyezteti bizonyos népi demokráciák iránt tanúsított rokonszenvével) háborog a megállapodás miatt. De eme háborgásnak — csakúgy, mint a Reagan-beszéd barátságtalan felhangjainak—az van a hátterében, hogy a jobboldalt benn akarják tartani a karámban. Kompromisszummal végződött a dél-afrikai bányászok sztrájkja. De ez a kompromisszum későbbi győzelmek ígérete. A 300 ezer bányász majd egy hónapig tartó helytállása azt jelenti, hogy új erő kapcsolódott be az apartheid elleni küzdelembe. Mert ez valójában kétirányú harc volt. Egyrészt bérharc, s e vonatkozásban a nagyobbrészt külföldi, a Botka-kormány engesztelhetetlen politikáját hol csendesebben, hol hangosabban opponáló bányatulajdonosokkal álltak szemben. Másfelől ez új nyitás a fő fronton, a politikai jogokért vívott harc területén a tavalyi föllángolásra következő átmeneti kifáradás után. A Fülöp-szigeteken leverték a puccsot, az ötödiket, a legkomolyabbat. Nem vagy nemcsak azért volt a legkomolyabb, mert most folyt a legtöbb vér. Inkább azért, mert a viszonyok romlását jelző sztrájkok, tüntetések előzték meg, s kirobbantása egybeesett egy általános sztrájk előkészületeivel. A jobboldali katonák meg akarták lovagolni a hangulatot: baloldali jelszavakat kiáltozva indultak az elnöki palota elfoglalására. Nem foglalták el. A kísérlet megbukott. Elültek a hullámok Manilában, csend van. Vihar utáni és vihar előtti csend. Az Öböl hullámai azonban nem ültek el. Zajlik, forr az Öböl vize. Bagdad a hét végén fölújította az iráni olajrakodók elleni támadásokat, mert látta, hogy az ENSZ fegyverszüneti felhívását követő csend Teheránnak kedvez: megkönnyíti a legfontosabb muníciónak, a pénznek a felhalmozását. Még nagyobb súllyal eshetett a latbant háttérbe szorítva Washington (váratlan és nagyon kedvező kereskedelmi megállapodással is megfejelt) óhaját —, hogy a mullahok ámulatba ejtő ügyességgel taktikáztak. Nem utasították el, de nem is fogadták el a Biztonsági Tanács felszólítását, vagyis időhúzásra játszottak. A taktikázást megkönnyíthette a legjobb esetben is felemás tuniszi értekezlet, amely ugyan közös, de meglehetősen semmitmondó nyilatkozattal zárult, és föltárta — Teherán szempontjából ez volt a legfontosabb —, hogy nemcsak az úgynevezett radikális arab országok ellenzik a határozott föllépést.A Szaúd-Arábia vezette (és avval katonai, gazdasági szövetségben álló) kis Öböl menti sejkségek sem mernek Iránnal ujjat húzni, nem követik a közös intézkedést sürgető szaúdiakat. Bebizonyosodott, hogy erről az oldalról nem fenyeget komoly veszély. Ami a potenciális — de legfőbb — ellenfelet illeti, Teherán ügyelt, hogy elkerüljék az összetűzést a kuvaiti konvojokat kísérő amerikai cirkálókkal, sőt, egyfajta mosolypolitikával próbálkozott. Iránban föltűnően kedvesek voltak a váratlanul — hosszú idő után először — odainvitált népes nyugati újságírótáborral. De az volt mindennek a teteje, hogy (valószínűleg a Damaszkusszal közösen kifundált terv alapján), sejtetni engedték, hogy a túszokat tulajdonképpen el is lehetne engedni. És erre a tetőre aztán ráhúztak még egy emeletet. Kiszivárogtatták, hogy halálra ítélték a libanoni túsztartókat kéziben tartó, a North alezredessel és MacFarlene-nel folytatott titkos tárgyalásokat eláruló Mehdi Hasemit, Montazeri ajatollah jobbkezét. Mindez, persze, elérte a kívánt hatást; a nyugati fővárosokban már olyasmiket is rebesgettek, hogy a béke közelebb van, mint ahogy gondolnánk. Szóval már félig kész volt a leves, amikor Irak beleköpött. Távoli vizek után ismerős tájak. A szomszéd rétje zöldebb? — hessegetném az elcsépelt kérdést, de újra és újra eszembe ötlik, miközben az Ausztria helyzetével foglalkozó cikket olvasom. A Frankfurter Allgemeine Zeitung körképét, amelyet a lap egykori — és most régi állomáshelyére visszalátogató — tudósítója állított össze friss szemmel, de nagy és megbízható terepismerettel. Tudom, Jugoszláviával kapcsolatban ugyancsak fölmerülhetne ez a kérdés, meg kereskedhetnék más égtájak irányában is. (De talán nem minden irányban: előfordulhat, hogy szomszéd van, ám rétje nincsen. Nem is volt, vagy már csak emlék.) De ez már meszsze vezetne. Maradjunk a témánknál. Ausztria még egyszer sem volt ilyen nehéz helyzetben az 1955-ös államszerződés megkötése óta, a hangulat eddig nem ismert mélypontra süllyedt — állítja a szerző. „A félelem a visszaeséstől, ami azelőtt ritkaságszámba ment az optimizmusra és elégedettségre hajlamos osztrákok között, most szinte általános. Különösen a fiatalok közt terjed. Ehhez köze van annak, hogy a külföld a Waldheim-ügy miatt ferde szemmel, nézi őket, de kivált annak, hogy az államélet fontos területein jóformán egyszerre problémák merülnek föl, és az emberek egyre kevésbé hiszik, hogy ezeket önerőből meg tudják oldani. Kezdenek rájönni, hogy az utóbbi esztendők jólétéért csak részben dolgoztak meg, nagyobbik felében hozamra kapták, és a számlát most ki kell fizetni.” A gazdaság eleinte észre sem vett bajai a 70-es évek második felében kezdődtek. Az olajsokk után, amikor az ipari országok fájdalmas, a munkanélküliséget, is vállaló szerkezetváltásba fogtak. Nem úgy Kreisky. ..Abban a hiszemben, hogy el tudja kerülni a struktúrák átalakítását, politikai dogmává fújta föl a teljes foglalkoztatottságot, és a nem rentábilis munkahelyek finanszírozásával adósságokba hajtotta az államot. Ez drámai méretű deficitekhez vezetett.” Ebből, ezt ma már tudják az osztrákok, csak a nadrágszíj meghúzásával lehet kikecmeregni. „A felduzzasztott állami ipar a túlélésért küzd, de mind többen kétlik, hogy még megmenthető. Veszélybe kerül sok tízezer munkahely. Nem lesz pénz a széleskörűen kifejlesztett jóléti állam finanszírozására. Az ismertetéshez két megjegyzés. Az egyik az a fajta, amit így szoktak kezdeni: „A gyengébbek kedvéért ..Nos, a gyengébbek kedvéért megsúgom, nem azért reprodukáltam ezt az alpesi naplementét, hogy a saját bajainkat bagatellizáljam, netán másokra kenjem. Azt esszük, amit főztünk, pontosabban, ami itt főzetett. A másik: a FAZ tudósítójának nyilván igaza van, az osztrákok bizonyára tudják, hol tartanak. De ha lehet, inkább másról beszélnek. Mostanában például a házasságon belüli erőszakról. Több osztrák nőpolitikus, és velük együtt a bécsi rádió szombati díszvendége, a nyugatnémet családügyi miniszter (a téma import: „Made in Cermany”) ugyanúgy büntetné ezt, mint a házasságon kívüli nemi erőszakot. Hát a védelemre szoruló férfiakkal mi lesz? — kérdezikep Tem. De nem teszem, mert Schssnuth asszony — aki a családvédelmi tárcát Geisslertől örökölte, s elődjével meg Bium munkaügyi maiziszterrel a CDU „modern”, balközépre húzódó szárnyának vezéregyénisége — kijelentette: a férfiak cinizmussal beszélnek az efféle kérdésekről. És nem is ez a veleje a mondandómnak. Komolyabb ennél. Azt tartom érdekesnek, hogy a családügyi tárca birtokosa nőpolitikát folytat. Igaz, a mindennapi életben a két téma rendszerint összekeveredik, meg se lehet különböztetni egymástól. De ami a tendenciát illeti, szemben áll egymással. Az utóbbi meg akarja valósítani a nők társadalmi egyenjogúságát, nemcsak a papíron, hanem a valóságban is, bár eközben túlzott — s mint az idéztem példa mutatja —, csak üggyel-bajjal verifikálható kívánságai támadnak. Az előbbi, amelyiknek címerét a család, a meleget adó házitűzhely díszíti, gyakorlatiasabb, de végső soron a hierarchikus, a családfői tekintélyen alapuló értékrendet akarja konzerválni, vagy — mint az Egyesült Államokban és néhány más országban, ahol már előbbre tartanak — visszaállítani. Társadalmi konzekvenciáit tekintve, az egyik a szabad, az autonóm személyiséget tekinti ideáljának, a másik titkos, talán önmagának sem bevallott ideálképe az autoritás előtt főt hajtó alattvaló. A nők tényleges egyenjogúságáért küzdő mozgalom és a különböző fundamentalista mozgalmakkal rokonságot tartó családpolitika közötti elvi különbséget több lakmusz is láthatóvá teszi. De ezek között is a legbiztosabb: a születésszabályozás. Persze, vannak ezzel szemben is elgondolkoztató érvek: a népszaporulat igénye, az anya védelme, a magzat élőlényként való felfogása. De az ellenzés végső értelme mégis a középkor szemlélése szerinti bűn, büntetés, bűnhödés restaurálásának óhaja, a vágyait beteljesülése elé állított tilalomra. A szerelem egy a szenvedélyek közül, de ellenkező a töltése, mint a többinek. Az alkoholba bánatukat fojtják az emberek, a meg nem élt élet, a munkahelyen, a közéletben való gyávaságok kárpótlását keresik benne. De: nincs szerelem gerinc nélkül. „Szabadság, szerelem” — írta Petőfi, és nemcsak egymás mellé rakta a szavakat. Valami nagyonmélyen, nagyon szervesen öszszetartozó dolgot fejezett ki. Vajna János NAPRÓL NAPRA + NEM SZÁNDÉKOZIK BELÉPNI az IMF-be a Szovjetunió. (2. oldal) + ÉSZAKI-TENGERI OLAJAT vásárol finomítói számára a kuvaiti olajtársaság. (2. oldal) + AKÁR NYÍRJÁK, AKÁR VÁGJÁK, nem jövedelmező a magyar birka. (3. oldal) + IGEN BÜSZKE ötéves kormányzásának gazdasági eredményeire a spanyol kormány. (5. oldal) + MINDEN ESZKÖZZEL meg akarja védeni egyeduralmát az új típusú számítógépek piacán az IBM. (6. oldal) + A VILÁG VALUTÁI. (7. oldal) + EREDMÉNNYEL KECSEGTETNEK a szovjet-amerikai textiltárgyalások. (8. oldal) A Szovjetunió be akar lépni a Nemzetközi Textilegyezmény tagjai közé A Szovjetunió az USA-ból érkező hírek szerint bekíván lépni az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT keretén belül működő Nemzetközi Textilegyezménybe (MFA) — közölte Reagan elnök kereskedelmi különmegbízottjának szóvivője, Garry Holmes. Kormánykörökre való hivatkozással a New York Times annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Szovjetunió a jelenleg 54 államot magában foglaló textilegyezménybe azért kíván bejutni, hogy utóbb tagjává váljék a GATT- nak is. Ilyen értelmű javaslatát ugyanis tavaly az USA erős ellenállása miatt visszautasították. A washingtoni külügyminisztérium most igyekszik a legújabb szovjet javaslathoz pozitív állásfoglalást kieszközölni a társtárcáknál, hogy ezzel is jó légkört teremtsen a leszerelési tárgyalásokhoz. Magát megnevezni nem kívánó kormánytag kijelentése szerint a külügyminisztérium miniszteriközi csoport felállítását szorgalmazza a szovjet javaslat megvizsgálására. A hadügyminisztérium állítólag továbbra is legnagyobb ellensége, hogy a Szovjetuniót felvegyék a textilegyezmény vagy más, a GATT-on belül létrejött megállapodás tagjai közé. (A szovjet—amerikai textiltárgyalásokról lásd hírünket az utolsó oldalon.) (APA, AP—DJ) Tajvan milliárdos vásárlásokat tervez Nyugat-Európában Tajvan helyre kívánja állítani Nyugat-Európával a kibillent kereskedelmi mérleg egyensúlyát. A tajpeji gazdasági minisztérium a hét végén bejelentette, hogy most készítik elő egy gazdasági szakemberektől álló delegáció európai útját. A novemberi körúton 110 üzletember mintegy 2 milliárd dollárért akar Európában vásárolni. A delegációban a hírek szerint olyan vezető tajvani cégek képviselői is helyet kapnak, mint a Formosa Plastics Corp., a Navia Plastics Corp. és a China Steel Corp. Az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint a bevásárlóküldöttség elsősorban gépeket, ipari berendezéseket, elektronikai termékeket, vasat és acélt, szállítási eszközöket, valamint élelmiszereket kíván beszerezni. A hírek szerint az európai célországok között szerepel többek között az NSZK, Franciaország, Hollandia és Ausztria is. Tajvan Nyugat-Európába irányuló eladásai az év első 7 hónapja során 4,19 milliárd dolláros szintre emelkedtek, s ez 70 százalékkal múlja felül a tavaly január -júniusi adatot. Az első hét hónap során az exportétól valamelyest elmaradó mértékben, 61,7 százalékkal nőttek a tajvani cégek nyugateurópai beszerzései is, összesített értékük 2,85 milliárd dollárra rúgott. Az egyre növekvő külkereskedelmi mérlegtöbblet miatt erősödnek azok a tajvani aggodalmak, hogy az európai országok protekcionista intézkedésekkel állítanak gátat a tajvani áruk elé. (APA) Gazdasági szükségintézkedéseket jelentett be a nicaragyai elnök Gazdasági megszorító intézkedéseket jelentett be a hét végén Daniel Ortega nicaraguai elnök. A takarékossági program keretében 100 százalékkal fölemelték az üzemanyagok árát, csökkentették a havi benzinfejadagokat, megdrágult a tömegközlekedés, és 5000-rel mérséklik az állami alkalmazottak számát, oly módon, hogy nem töltik be a megüresedő munkahelyeket. Ortega hangsúlyozta, hogy a lépések semmiképp sem érintik az ország védelmi képességét, továbbá az egészség- és az oktatásügyet. A Varricada, a kormány lapja szerint egy gallon (3,8 liter) benzin ára ezentúl 1000 cordoba lesz. Ez hivatalos árfolyamon körülbelül 14 dollár, a dollár feketepiaci árfolyama azonban 1500 cordoba körül mozog. A magángépkocsik tulajdonosainak havi benzinellátmánya 75 literről 66 literre csökken. Az ország komoly nyersolajhiánnyal küzd, az alapvető szükséglet fedezéséhez körülbelül 153 ezer tonna többletolajra lenne szükség — mondta Ortega. Hangsúlyozta, hogy Nicaragua ,,számít, és a jövőben is számítani fog a szovjet támogatásra”. Mint ismeretes, a Szovjetunió májusban jelezte, hogy különféle nehézségek miatt a jövőben csak részben képes biztosítani Nicaragua olajszükségletét. Az USA által támogatott kormányellenes erők elleni harc súlyosan megterheli a nicaraguai gazdaságot. Ortega szerint a háború 1982 óta 3 milliárd dollár kárt okozott. (MTI, Reuter, AP—DJ) KÍNAI BANK RÉSZVÉNYKIBOCSÁTÁSA Egy sanghaji bank a Kínai Népköztársaság fennállása óta első ízben szombaton részvények értékesítését kezdte meg — jelenti az Új Kína hírügynökség. A pénzintézetet a hírügynökség „szocialista részvényünkként” jellemezte, amely úgy bővíti alaptőkéjét, hogy különböző névértékű értékpapírokat kínál megvásárlásra az államnak, az állami vállalatoknak és — kisebb összegben — a lakosságnak. A bank mostani akciójában 100 millió jüan (27 millió dollár) értékben ajánl részvényeket. Az egyenként 10 ezer jüant érő papírok garantált osztaléka jelenleg nem haladja meg a lekötött bankbetétek harmadát. Az osztalék a pénzintézet eredményeitől, profitjától függ. A bank a tervek szerint összesen 2 milliárd jüan értékű új tőkéhez kíván jutni részvénykibocsátás útján. Ennek felét a tervek szerint az állam vásárolja majd meg, 5 százaléknyi pedig magánszemélyeknek jutna. Az áprilisban nyílt pénzintézet bevételei alapján maga dönthet hitelezési gyakorlatáról is. Több mint 10 európai, japán és hongkongi bank érdekelt a Kínai Mezőgazdasági Bank által Hsziamen különleges övezetben alapítandó közös bankban — írja a China, Daily angol nyelvű kínai lap. A Mezőgazdasági Fejlesztés Nemzetközi Bankja nevű vegyesbank feladata a kínai mezőgazdaság fejlesztése, az agrárexport előmozdítása és a külföldi tőke bevonása lesz. (MTI, Reuter) lapzártakor érkezett A Világbank és Magyarország képviselői Washingtonban hétfőn aláírták azokat a megállapodásokat, amelyek alapján a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) 150 millió dollár értékű kölcsönt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak az iparszerkezet átalakítását szolgáló célokra. (MTI)