Világgazdaság, 1987. október (19. évfolyam, 188/4687-210/4709. szám)

1987-10-01 / 188. (4687.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A' MAGYAR KERESKEDSLK! KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VJUGGAZESSBJJ 1987. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK XIX. ÉVFOLYAM, 183. (4687.) SZÁM Az amerikai szenátus döntése nyomán AZ IRÁN ELLENI OLAJEMBARGÓ ESÉLYEI Miközben a telexek még arról közöltek hosszú elemzéseket, hogy Amerika egyre több iráni kőolajat vásárol, az Egyesült Ál­lamok szenátusa meglepő gyorsasággal egyhangúlag (98:0 arány­ban) megszavazta Dole szenátor indítványát, amely kimondja min­den iráni árucikk, és mindenekelőtt a kőolaj importjának bojkott­ját. Az effajta tilalmakat persze ki lehet játszani — ha az eladó és a vevő érdekei megkövetelik —, de az embargó ennek ellenére nehezítheti az iráni olaj el­a­dását, további gondokat okozva az egyre hevesebb belső viszálynak kitett országban. „Az olajembargó üzenet Teherán­nak, hogy Amerika nem tűri a nor­mális üzletmenetet Iránnal a jelen körülmények között” — szögezte le Dole szenátor, az elnökjelöltség egyik várományosa, az embargója­vaslat benyújtója. A tilalom a jövő évi hadi költ­ségvetéshez csatolt passzus, amelyet még a képviselőháznak (akárcsak az elnöknek) jóvá kell hagynia. Nemcsak az olajra vonatkozik, ha­nem minden Amerikába szállított iráni árura, a textíliától a pisztá­ciáig. Dole szenátor azzal indokolta az indítványt, hogy az iráni olajbe­­vételek ,­támogatják Teherán harci erőfeszítéseit, hozzásegítik a perzsa hadsereget Selyemhernyó típusú (Sakworm) kínai rakéták és más fegyverek megvásárlásához, ame­lyek a térségben tartózkodó ameri­kai hadihajók biztonságát is fenye­getik.” (Ezekben a napokban ame­rikai hadihajók és harci helikop­terek már a tizedik kuvaiti tar­­tályhajókonvojt kísérik az Öböl­ben). Az amerikai kormány tagjai ré­széről a reakció inkább óvatos. Schultz külügyminiszter New York-i sajtónyilatkozatában közölte, hogy meg kell vizsgálni az Amerikába irányuló iráni olajszállítások gyors felfutásának okait. „Ha nem fo­gunk iráni olajat vásárolni, akkor ezt megteszi más helyettünk. Ezért ajánlatos nagyon körültekintően el­járni” — mondta. Irak nyáron az Egyesült Államok második legnagyobb olajszállítójává lépett elő Nigéria után (VILÁG­­GAZDASÁG, 1987. szeptember 30., 2. oldal), de a szakértők szerint ez több egyedi tényező egybeesésének tudható be. Az Egyesült Államok tavaly napi 4,5 millió barrel kőolajat importált, ebből 93 ezer barrel jutott Iránra. Az idei év eddigi részében viszont az USA-ba szállított iráni olaj­­mennyiség napi 231,5 ezer barrelra emelkedett. Az iráni olaj részben a Stark fregatt elleni iraki támadás nyo­mán lett kapós, amikor az ameri­kai olajcégek megijedtek, hogy a közel-keleti feszültség kiéleződése miatt esetleg romlanak beszerzési lehetőségeik. A másik ok, hogy míg több OPEC-ország tartja magát a Kő­olajexportáló Országok Szervezete által elrendelt termeléskorlátozás­hoz, Irán nem, és részben ennek tudható be, hogy az OPEC által előírt napi 16,6 millió barreles „glo­bálkvótát” , nem sikerült tartani. (Egyes hírek szerint a napi terme­lés egyes időszakokban 20 millió barrel fölé emelkedett.) Ezért az exportkínálaton belül megnőtt az iráni olaj részaránya. Végül a nyáron átmeneti zava­rok támadtak az Egyesült Államok olajellátásában, ezért a barrelen­ként hozzávetőleg 18 dollárért vá­sárolt iráni olajat 22 dollárért is el lehetett adni a New York-i ha­táridős piacon. Mindent összevéve a Reuter sze­rint az Egyesült Államok az év eddigi részében összesen mintegy 830 millió dollárt költött iráni olaj vásárlására. Az utóbbi három esztendőben egyébként az Egyesült Államok tel­jes iráni importjának értéke (bele­értve a kőolajon kívüli termékeket is) átlagban évi 700 millió dollár volt, míg Irán néhány tízmillió dol­lárért importált amerikai árucikke­ket, szinte kizárólag az olajterme­léshez szükséges eszközöket, beren­dezéseket. Az embargó (amennyiben a­ kép­viselőház és az elnök is jóváhagy­ja) az Egyesült Államok számára nem okoz különösebb bonyodalma­kat — állítják olajpiaci szakértők, legfeljebb az USA egy árnyalatnyi­val drágábban jut hozzá az olajhoz, de még ez sem biztos. A tilalom rövid távon kedvezhet más olajimportőröknek, mindenek­előtt az európaiaknak, mert az Amerikába szánt iráni olaj felte­hetően Európára zúdul majd, le­nyomva nemcsak az iráni kőolaj árát, hanem általában a szabadpia­ci olajárakat is. Sokat javítana az embargó haté­konyságán, ha Japán is csatlakozna hozzá, hiszen az idén az USA és Japán együttesen már több mint napi 500 ezer barrel iráni olajat vásárolt. (Ez Irán teljes exportjá­nak több mint a negyedrésze.) Meg­figyelők szerint amennyiben Wa­shington nyomást gyakorolna Irán­ra, Tokió mint hasonló esetekben, addig hozná a döntést, ameddig csak lehet. Nyugat-Európában jelenleg Fran­ciaország bojkottálja az iráni ter­mékeket, beleértve a kőolajat. (A nyáron a két ország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat is, mi­vel a franciák ki akartak hallgatni egy, a terrorista merényl­etekben való részvétellel gyanúsított nem­diplomáciai státusban levő iráni tolmácsot, ezt a kérést azonban Teherán megtagadta.) A legtöbb más nyugat-európai kormány kap­csolata sem felhőtlen Iránnal. Mindent összevéve, Irán bizo­nyára nehezebben fogja eladni ola­ját, afelől persze nem lehet két­ség, hogy még az embargót meg­hirdető országok is vásárolnak majd belőle, hiszen habár a pénz­zel ellentétben az olajnak van szaga, eredetét könnyen el le­het leplezni. Iránnak s­em elsősorban az ame­rikai olajembargó fog gondokat okozni, hanem az, hogy a jelek szerint erősödik a hatalmi harc és a széthúzás az országban. Leg­alábbis sok megfigyelő ekképp ér­telmezi Khomeini vallási vezető keddi beszédét, amelyben az ajatol­­lah imára szólította fel a muzul­mán világot az egységért. „Hívjá­tok fel a népet, legyen szolidáris, támogassa a kormányt, a parla­mentet. Nem engedhető meg a szét­húzás.” B. T. IMF-közgyűlés ÁTTÖRÉS AZ ÁRFOIMSTABILITÁS IRÁNYÁBAN? A fejlett tőkésországok gazdaság- és pénzügypolitikájának összehangolásában vitathatatlanul jelentős előrehaladást sikerült elérni, az adósságválság kezelésében azonban annál kevésbé lehet bármiféle eredményt felmutatni — ez az általános vélemény ala­kult ki a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) és a Világbank mostani konferenciáján résztvevő politikusok, pénzügyi vezetők körében. A vezető tőkésországok a valuta­­árfolyamok stabilizálását célzó Loutt­e-egyezmény folytatása, to­vábbfejlesztése mellett foglaltak ál­lást. Szerdán Nigel Lawson brit pénzügyminiszter, miután a Louvre­­egyezményt teljes és átütő sikernek minősítette, bejelentette: a hét ve­zető tőkésország már a közeljövő­ben nyilvánosságra hozza a hét leg­jelentősebb valuta kurzusának meg­állapított ingadozási sávjait. Lawson szerint a fő cél továbbra is az árfolyamok stabilizálása, a szükségessé váló korrekciók rende­zett végrehajtása. A pénzügymi­niszteri beszédből kiderült továbbá, hogy az elképzelések szerint az ár­folyamoknak a hét ország átlagos gazdasági növekedése vagy inflá­ciója függvényében kellene mozog­nia. Nyilatkozatában Lawson síkra szállt egy olyan átfogó gazdasági mutató kidolgozása mellett, amely a Hetek gazdasági teljesítményét összességében mérné. A vezető tőkésországok jegybank­­elnökei a hírek szerint komoly elő­rehaladást értek el a bankszabályo­zás egységesítésében. A pénzpiacok nemzetközivé válásával és kitel­jese­désével, továbbá a hagyományos mérlegekben meg nem jelenő új­fajta swap-ügyletek és kötvénye­sítések elterjedésével egyre sürge­tőbben merült föl a bankszabályok nemzetközi összehangolásának igé­nye. A mostani washingtoni tárgyalá­sok után a 10 vezető tőkésország jegybankjai hamarosan közös ne­vezőre tudnak majd jutni atekintet­­ben, hogy miként definiálják egysé­gesen a banktőke fogalmát, a kint­levőségekhez képest milyen arány­ban rögzítsék az alaptőke nagysá­gát, és miként értékeljék, számsze­­rűsítsék a különféle kockázatok mértékét. Minthogy az egyes orszá­gok bankszabályai ma igen eltérően értékelik például a részvénytőkét, a rejtett tartalékokat, a tartalékala­pokat és méginkább különböznek a kockázatmérési módszerek, a közeli jövőre tervezett egységesítés szá­mos országban átfogó, komoly kö­vetkezményekkel járó reformot fog jelenteni. Bizonyosra vehető, hogy például a japán és a francia ban­koknak drasztikusan növelniük kell alaptőkéjüket. A közgyűlés azonban eddig sem­mi érdemi újdonsággal sem szol­gált a súlyos adósságválság enyhí­tésére. Az egyetlen kézzel fogható eredmény, hogy immár Washington is beleegyezett a Világbank alap­tőkéjének feltöltésébe. Az IMF úgynevezett ,,strukturá­lis kiigazítási alapjának” (SAF) 3 (Folytatás a 2. oldalon) NAPRÓL NAPRA ♦ ERŐMŰVEKBEN TAPASZTALT SÚLYOS HIÁNYOSSÁGO­KÉRT Romániában leváltottak egy miniszterelnök-helyettest és egy minisztert. (2. oldal) ♦ NO A TÖKÉSORSZÁGOKBAN a biotechnológiai fejlesztések állami támogatása. (6. oldal) ♦ SOK SZABÁLY SÚJTJA az osztrák kereskedőket. (5. oldal) ♦ A KÍNAI KORMÁNY TERVEI a titántermelés látványos fel­futtatására­­ és exportjának beindítására. (8. oldal) PENTAGON-VÁDAK • KERESKEDELMI MINISZTÉRIUM -ELLENI Az USA könnyítette a személyi számítógépek exportját Az amerikai hadügyminisztérium ismét azzal vádolta a kereskedelmi minisztériumot, hogy magatartásá­­val aláaknázza azt a politikát, amely a katonai célokra is felhasz­nálható számítógépek exportellen­­őrzésének szigorítását célozza. No­ha a Pentagon ismét felhatalmazást kapott a kereskedelmi miniszté­riumhoz benyújtott exportkérelmek ellenőrzésére (VILÁGGAZDASÁG, 1987. szeptember 30., 1. oldal), Fred Hoffman hadügyi szóvivő emlékez­tetett rá: a Pentagon tavaly kétszer is elutasította, hogy az IBM nagy­­számítógépet adhasson el egy szov­jet részesedéssel működő nyugatné­met cégnek, a kereskedelmi minisz­térium pedig végül is hozzájárult egy hasonló típusú japán kompu­ter eladásához. Hoffman elmondta, hogy a ham­burgi székhelyű Transnautic társa­ság, amelyben az ő közlése szerint 51 százalékos a szovjet érdekeltség, egy kaliforniai cég közvetítésével juthatott hozzá a japán gyártmá­nyú nagyszámítógéphez az eredeti­leg vásárolni tervezett IBM-kompu­­ter helyett. Az ügyet egyébként a The New York Times is megszel­lőztette, hozzátéve, hogy a Trans­nautic már több mint tíz éve fo­lyamatosan vásárolt IBM-számító­­gépek­et, s arra nincs bizonyíték, hogy bármelyik gép kikerült volna az NSZK területéről. A Pentagon szóvivője szerint a kereskedelmi minisztérium arra készül, hogy megadja az engedélyt egy IBM 9375 típusú nagyszámító­gép eladásához egy Szingapúrban székelő, teljes egészében szovjet tu­lajdonban lévő vállalatnak. Hang­súlyozta: a kereskedelmi miniszté­rium magatartása ahhoz vezet, hogy csökken a szocialista orszá­gok technológiai lemaradása a Nyu­gat mögött, s ugyanakkor gyöngíti azokat az erőfeszítéseket, hogy az Egyesült Államok szövetségesei és Japán a COCOM előírásainak megfelelően fokozottan ellenőrizzék a katonailag érzékenynek minősülő technológia exportját. Emlékezetes: Japánt és Norvégiát az USA azzal vádolja, hogy a Szovjetunió hang­talanul működő tengeralattjáró-pro­pellerek előállítására alkalmas tech­nológiához jutott a japán Toshiba, illetve a norvég Kongsberg Vaapen­­fabrikk révén. A kereskedelmi minisztérium egyik felelős vezetője, Lee Mereer kijelentette, hogy alaposan meg­vizsgálnak minden exportkérelmet, s ez így történt a Transnautic ese­tében is. Mereer szerint az emlí­tett hamburgi cég nem foglalkozik katonai jellegű tevékenységgel a vá­sárolt technológiát a hamburgi ki­kötő forgalmának ellenőrzésére használta fel, a nyugatnémet kor­mány pedig nem ellenezte az ügy­letet. Freedenberg amerikai kereske­delmi miniszterhelyettes bejelen­tette, hogy október 19-től nem szükséges a minisztériumtól export­­engedélyt kérni a 6,5 megabitnél nem nagyobb kapacitású személyi számítógépek külföldi értékesítésé­hez. E lépés csaknem az összes személyi számítógéptípus exportjá­nak teljes felszabadítását jelenti. A jelenlegi határkapacitás, amely fölött már a kereskedelmi minisz­térium kiviteli engedélyét is meg kell kérni, 2 megabit. Freeden­berg kifejtette, nincs sok értelme a személyi számítógépek exportellen­őrzésinek, amíg Szingapúrban és Tajvanon ,,minden sarkon” ilyen berendezéseket állítanak össze, és megkötések nélkül exportálják is azokat. A bejelentés újabb éles vitát váltott ki a kereskedelmi minisz­térium és a hadügyi tárca között. (Reuter, AP—DJ) MI LESZ NIGÉRIA RÖVID LEJÁRATÚ KERESKEDELMI ADÓSSÁGAIVAL? Bár Nigéria többé-kevésbé sike­resen átütemeztette közepes és hosszú lejáratú adósságát, a keres-­­kedelmi adósságok körüli több éves huzavona érezhetően rontotta az ország amúgy is gyenge nem­zetközi hitelképességének a meg­ítélését. Nigéria a héten újabb javaslattal állt elő e rövid lejáratú kereske­delmi tartozások átütemezésére. A nigériai tervezet legkritikusabb pontja, hogy 4 milliárd dollárnyi kereskedelmi tartozást vállal ugyan, de 3,6 milliárdnyit nem ismer el, vagyis elutasít. A nyugat-afrikai ország ezen tartozások zömét az 1979—1983 között működő polgári kormányzat idején halmozta fel, amikor nyakló nélkül vett föl köl­csönöket, és óriási mennyiségű árut importált hitelre. Azok a külföl­di szállítók, többségükben brit cé­gek, amelyek elég óvatosak voltak, hogy nigériai exportjukhoz a saját kormányuk garanciáját kérjék, már átütemezték követelésüket, így a nigériai kormány a velük szembeni tartozásokat nem is vitatta. Az állami garancia nélkül Nigé­riába exportáló cégek sokasága azonban még ma is a legnagyobb bizonytalanságban van afelől, hogy valaha is visszakapja pénzét. A ni­gériai kormány e heti bejelentése után úgy tűnik fel, többségük to­vábbra sem remélhet semmi jót. A nigériai jegybank ugyanis 18 500 üzleti tranzakcióból származó, 1,05 milliárd dollárnyi tartozást kerek perec elutasított. További 2,6 milliárd dollárnyi, 49 500 üzleti szerződés utáni tarto­zást a jegybank azzal az indoklás­sal utasított el, hogy az exportőrök és az importőrök okmányai nem egyeznek. Végül a jegybank 58 276 exportügylet utáni 4,02 milliárd dolláros, nem biztosított tartozást vállalt fel. Ezekre a jegybank az év végéig saját váltót fog kiállítani. Lagos átütemezési javaslata értel­mében a kamatot tőkésítik, és jö­vő áprilistól kezdve, 8 negyedéven át a tartozás 1,25 százalékát utal­nák át háromhavonta, majd 1990 után 20 éven át kvartálonként a tartozás 2,2 százalékát törleszte­­nék. A nigériai fővárosban rámu­tatnak, hogy az új javaslat két kedvezményt tartalmaz a hitelezők­nek: lehetőséget ad a követelés be­ruházásra való átváltására kedvező árfolyamon, és engedélyezi, hogy a hitelezők a kezükben levő váltót számtalanszor forgassák. A nem­zetközi piacokon jelenleg ezek a nigériai váltók névértékük egyne­gyedéért cserélnek gazdát. Az új nigériai ajánlatot támo­gatja a biztosítás nélküli hitelezők ezreinek érdekeit képviselő Laio Debenture Trust. Hírügynökségi je­lentések szerint bizonyos, hogy a pénzüket évek óta behajtani akaró szállítók többsége elégedetlen lesz az elképzeléssel. A Financial Ti­mes szerint a nigériai indítvány gyakorlatilag egyet jelent az adós­ságfizetés megtagadásával. (Reuter, AP—DJ) ___________ tjeles) kedvező előrejelző index az U­SA-ban Az amerikai kereskedelmi mi­nisztérium bejelentése szerint a gazdaság állapotát jellemző legfon­tosabb mutató augusztusban 0,6 százalékos növekedést jelzett a jú­liusi 0,3 százalékos növekedés után. A minisztérium közleménye hozzá­tette, hogy immár a 7-dik egymást követő hónapban növekedik az a mutató, amely 3-6 hónapos távlat­ra jelzi a gazdasági irányzatokat. Az amerikai gazdaság lassú, de kiegyensúlyozott ütemben növekszik immár csaknem öt éve. A legtöbb elemző kizárja annak a valószínű­ségét, hogy a közeljövőben recesszió következne be, ám a kamatlábak jelenlegi növekedése hosszú távon veszélyeztetheti a fejlődést. Ennek hatása máris érezhető az üzleti életben, az ingatlanpiacon és a be­ruházásoknál. (Reuter)

Next