Világgazdaság, 1987. november (19. évfolyam, 211/4710-229/4728. szám)
1987-11-03 / 211. (4710.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK taggarmsig 1987. NOVEMBER 3., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 211. (4710.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A pszesztroika a társadalom demokratizálása és a gazdaság radikális átalakítása — mondta Gorbacsov, az SZKP főtitkára nagyívű beszédében, amellyel megnyitotta az októberi forradalom 70-ik évfordulójának ünnepségét. Gorbacsov szólt a reformok konzervatív ellenzőiről, de azokat is bírálta, akik azt hiszik, hogy az átalakítást egyetlen ugrással meg lehetne valósítani. Kínában befejeződött a pártkongresszus és lényegében szentesítette a reformfolyamatot. A befolyásos agg Teng Hsziao-ping úgy adta fel szinte valamennyi tisztségét, hogy a háttérből irányíthatja az eseményeket, miközben visszavonulásával példát mutatott a KKP más idős vezetőinek is, akik nagy megbecsüléssel övezve léphettek vissza. Még egy sajátos mozzanata a kongresszusnak, hogy a politikai bizottságban megint ott látjuk Hu Jao-pangot, a párt korábbi főtitkárét, aki a téli sanghaji diákzavargások után köszönt le tisztségéről. Akkoriban Teng Hsziao-ping erősen bírálta, amiért hibákat követettel, hozzátéve, hogy „azért jó dolgokat is tett", később a bírálat elhalványult, és Hu ismét bekerült a párt vezető testületébe, amelynek megválasztott főtitkára az eddig csak megbízott, ugyancsak reformpárti Csao Ce-jang lett. A központi bizottság megfiatalodott, a pártvezetőségben pedig a reformnak immár nincsenek ellenfelei — emelik ki a hírügynökségek. Hétfőn kellett volna életbe lépnie annak a közép-amerikai béketervnek, amelynek kikovácsolásáért Arias, Costa Rica elnöke Nobelbékedíjat kapott. A fegyverek még mindig ropognak nemcsak Nicaraguában, hanem Salvadorban és Guatemalában is, ezért az Ariasterv megvalósítását két hónappal elhalasztották. De az ügy nem reménytelen. A legnehezebb helyzetben talán Washington van, hiszen még Napóleon Duarte salvadori elnök is nyíltan ellenzi Reagan tervét, hogy 270 millió dollár segélyt szavaztasson meg a kongresszusban a kontrák címére. Dörögnek a fegyverek az Öböl térségében is. A hét végén Ammanban csúcsértekezletet kezdenek az arab országok, hogy megpróbáljanak egységfrontot kialakítani Iránnal szemben, amely — úgy tűnik — az ő létüket is fenyegeti. De Kadhafi líbiai vezető máris jelezte, hogy nem megy el Ammanba. Az igazi nagy kérdés azonban a korábban Iránt határozottabban támogató, most viszont tőle egyre inkább elhatárolódó Szíriának a magatartása. A dollárt tegnap már csak egyetlen pfennig választotta el az 1080-as iráni—amerikai túszválság idején mutatkozó mélypontjától. Az idei, október 19-i fekete hétfő, a tőzsdekrach után sokan feltették a kérdést, megismétlődhet-e az 1929-33- as világválság. A múlt árnya mindenesetre kísérti a politikusokat, akik most azon gondolkodnak, hogyan lakjék jól a kecske és maradjon meg a káposzta is, miként védjék úgy saját nemzeti, sőt esetleg személyes érdekeiket, hogy közben elejét vegyék a világméretű visszaesésnek. Nyugat-Európában és Japánban azt mondják: a bajok fő forrása Amerika túlköltekezése, amely óriási kölségvetési és kereskedelmi deficitként csapódik le. Washington pedig leegyszerűsítve így vág viszsza: "az amerikai exportőrök azért tudnak csak kevés terméket eladni (■ennélfogva kevesebb profitot elérni és kisebb mértékben hozzájárulni a költségvetési egyensúly helyreállításához), mert az NSZK és Japán csökönyösen elzárkózik a gazdaság élénkítésétől. A Wall Street-i összeomlás sokak szerint talán avégső figyelmeztetés volt Reagan számára, hogy bármennyire hoztahalasztotta is a dolgot, most már lépnie kell. Akármennyire fáj is neki, talán még az adóemelésbe is bele kell törődnie. A kínálatösztönzők és a keynesiánusok furcsa módon egymásra találtak, s mindnyájan őrültségnek nevezik a költségvetés visszafogását, mondván, hogy Hoover elnök is pontosan a költségvetés kiadási és bevételi oldalának kiegyensúlyozásával mélyítette el a válságot 1929- ben. A kínálatösztönzők az adóemelésre zúdítják az össztüzet, mondván, hogy az visszafogja a keresletet, a termelést, a profitot, és végső soron az adóbevételeket is. Az állami kiadások gazdaságösztönző szerepét kiemelő keynesiánusok inkább a költségvetés kiadási oldalának megkurtítása ellen vannak, szintén azzal érvelve, hogy az recesszióba taszítja az amerikaiakat. (Mindkét csoport hivatkozhat arra, hogy az amerikai gazdaság előremutató összetett indexe szeptemberben először esett január óta, ez pedig a receszszió veszélyét jelzi.) Persze Amerikának nyilván az volna a legjobb, ha a külföld a végtelenségig hajlandó lenne finanszírozni a deficitet. Ezt pedig (bármit mondjanak is a keynesiánusok vagy a kínálatösztönzők), nem fogja megtenni. Ezért mások szerint Washingtonnak neki kell kezdenie a költségvetési deficit csökkentésének, miközben a kamatok lefelé mozgatásával kell megakadályoznia egy újabb recesszió kibontakozását. Ennek viszont inflációs veszélye van. Ha pedig a külföld nem hajlandó kooperálni és a kamatot leszállítani, a tőkék elvándorolnak az Egyesült Államokból, és ismét csak finanszírozási gondok jelentkeznek. A kis kamatok a dollárárfolyamot is leszorítanák, ez kedvezne az amerikai exportnak (tehát a termelésnek és a profitoknak), viszont az import drágulása miatt megint csak inflatorikus hatásuk lehet. Az International Herald Tribüne hasábjain folyó vitában egy közgazdász úgy próbálja eldönteni avitát, hogy azt javasolja: 10 dolláros illetéket kellene kivetni minden barrel importált olajra, ez csapás lenne az olajexportőr Iránra, kedvezne a költségvetési bevételeknek, az amerikai olajtermelésnek, de — bár a cikkíró ennek kisebb jelentőséget tulajdonít — felerősítené az inflációs veszélyt, nehéz helyzetbe hozná az USA-nak szállító más olajexportőröket. Az egész vitának az a tanulsága, hogy Amerika ebből a helyzetből csak valaminek a feláldozásával kecmereghet ki: egyszerre külső és belső egyensúlyra, változatlan fogyasztási rátára, a pénz stabilitására, tartós növekedésre törekedni lehet ugyan, de megvalósítani minden célt lehetetlen. Ugyanez a dilemma tükröződik egyébként az úgynevezett Louvreegyezmény körül folyó vitában is. Baker pénzügyminiszter híve annak, hogy mint a februárban kötött egyezmény hallgatólagosan előírta, a vezető nyugati országoknak stabilizáljuk kell a valuták árfolyamát. (Így többek közt mérsékelik az inflációs veszélyt Amerikában.) Mások viszont azt mondják, hogy a Louvre-egyezményt föl kell rúgni, alacsony dollárárfolyammal kell ösztönözni az exportot, még ha ez erősíti is az inflációt. (Ezen a nézeten van Schultz külügyminiszter és Sprinkel, az elnök gazdasági főtanácsadója is.) A vitában a külföldi állásfoglalások is nyomatékkal esnek latba. Nakaszone visszavonuló japán miniszterelnök a múlt hét végén búcsúfogadást adott újságíróknak. Sokkal keményebben és szabadabban beszélt, mint korábban. Bírálta a dollárra épülő nemzetközi pénzügyi rendszert, amely lehetővé teszi, hogy Washington nyakló nélkül eladósodjék, kölcsönöket vegyen fel külföldön, a saját valutában. Ezt például a latin-amerikai országok nem engedhetnék meg maguknak, mert ők nem nyomtathatnak dollárt, csak export révén juthatnak hozzá. Thatcher angol miniszterelnök, a The Observer londoni hetilap értesülései szerint — példátlan módon beavatkozva az amerikai belpolitikába — levelet küldött Reagannak, felszólítva, hogy csökkentse a költségvetési deficitet. A Washingtontól való elzárkózást tükröző nyilatkozatokat sorolni lehetne, persze az is igaz, hogy eközben a nyugati központi bankok sokmilliárd dollárt vásároltak az amerikai valuta támogatására, mert senkinek sem mindegy, hogy a kiigazítás a devizapiacon gyors vagy lassú. A kötélhúzás Amerika és partnerei közt folytatódik, és valakinek a rövidebbet kell húznia. Azért folyik a harc, hogy kinek. Boronkay Tamás A szárazség listája az indiai gazdaságra Az évszázad legnagyobb indiai aszálya miatt az ország nemzeti terméke 1987/88-ban nem nő, míg az 1986/87-es gazdasági évben még 5 százalékos volt a növekedés — adja közre a Reuter a Világbank prognózisát. Eszerint a szárazság miatt legalább 1 milliárd dollárral nőni fog a folyó fizetési mérleg deficitje is, s a hiány eléri a 3,7 milliárd dollárt az 1987 88-as gazdasági évben. A monszunesők elmaradása mintegy 10 százalékkal veti majd vissza az indiai mezőgazdaság teljesítményét. A Világbank becslése ellentétben van az indiai pénzügyminisztérium által korábban jósolt 1,5—2 százalékos nemzeti jövedelem-növekedéssel. A világbanki vélemény szerint a fizetési mérleg hiányát nemcsak a szárazság miatti agrárproduktumcsökkenés okozza, hanem a korábbinál nagyobb étolaj-importszámla, valamint a dráguló kőolaj- és kőolajtermék-behozatal is. A Világbank a szárazság következményeinek enyhítése céljából nemrég 300 millió dolláros szabadon felhasználható hitelt helyezett kilátásba India számára. A kölcsönzés részleteit várhatóan Barber Conable-nek, a Világbank elnökének november 4—9. között esedékes új-delhi látogatásán tisztázzák majd. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A LEGFONTOSABB NYUGATNÉMET GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZETEK SZERINT jövőre megélénkül az ország gazdasági teljesítménye. (2. oldal) ❖ NEM KIELÉGÍTŐ A MAGYAR PIACKUTATÁS NAGY-BRITANNIÁBAN — véli egy hazánkban járt manchesteri üzletember. (3. oldal) ♦ MÁSODIK GAZDASÁG ÉS FEKETEMUNKA FRANCIAORSZÁGBAN. (4. oldal) ♦ FŐT JAVASOL A VILÁGBANK LENGYELORSZÁGNAK? (5. oldal) ♦ A GENFI TÁVKÖZLÉSI VILÁGKIÁLLÍTÁS MÉRLEGE. (6. oldal) ELŐZETES ÁTÜTEMEZÉSI MEGÁLLAPODÁS LENGYELORSZÁG ÉS A HITELEZŐK KÖZÖTT Felgyorsul a japán—lengyel autógyártási együttműködés A Párizsi Klubba tömörült nyugati hitelező országok képviselői előzetes megállapodásra jutottak Lengyelországgal, hogy átütemezik adósságainak egy részét. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy csupán előzetes megállapodásról van szó, a részleteket Varsónak még tisztáznia kell az egyes hitelező országokkal. Lengyelország külföldi adóssága 35 milliárd dollár, ennek mintegy kétharmadával tartozik a nyugati kormányoknak. A mostani megállapodás az 1988 végéig esedékes kormányhitelek átütemezésére vonatkozik, ebből Lengyelországnak már tavaly is sikerült 2,5 milliárdot átütemeznie. Örömmel vették az előzetes megállapodás hírét japán autóipari cégek, illetve pénzügyi és kereskedelmi körök, mert ez szabaddá teheti az utat Japán számára a lengyel gépkocsigyár beruházásainak meghitelezése előtt. A 100 milliárd jen (714 millió dollár) értékű beruházáshoz szükséges hitelek nagy részét ugyanis a Daihatsu és a lengyel kormány a japán export-import banktól várja. A párizsi döntés lehetővé teszi a japán hitelek folyósítását. A japán kormány még az idén létre akarja hozni a megállapodást. Ennek értelmében a Daihatsu, a Mitsui, a Colrok és a Sumitomo cégek látnák el az érintett lengyel vállalatot a szükséges gépekkel és berendezésekkel, technológiával és alkatrészekkel. A Charade 1300 köbcentiméteres autóból évente 120 ezret gyártana a lengyel FSO gyár. E mennyiség egy részét a Daihatsu visszavásárolná és Európa többi országába exportálná. (Reuter, MTI) Szovjet miniszterhelyettes tárgyalt Brüsszelben Egyelőre nincs kitűzve az EGK és a KGST közötti hivatalos kapcsolatok felvételéről szóló tárgyalások következő fordulójának az időpontja — mondta a brüsszeli bizottság szóvivője, miután de Clercq, a bizottság külkapcsolatokért felelős tagja és Malkovics, szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes befejezte brüsszeli megbeszéléseit. A szóvivő tájékoztatása szerint a szovjet politikus a tárgyalásokon aláhúzta: a Szovjetunió és a többi szocialista ország kész megoldást találni a Nyugat-Berlin státusával kapcsolatos kérdésben. Mint ismeretes, az EGK és a KGST 2 éve folytat tárgyalásokat a hivatalos kapcsolatfelvételt célzó közös nyilatkozat kidolgozásáról, s ennek egyik utolsó akadálya Nyugat-Berlin státusa. (DPA) Az ötök prognózisa JÖVŐRE MEGÉLÉNKÜL A NYUGATNÉMET KONJUNKTÚRA A két hete tartó tőzsdei zűrzavar ellenére jövőre valamelyest meg fog élénkülni a nyugatnémet gazdaság — állapítja meg féléves jelentésében az öt vezető nyugatnémet gazdaságkutató intézet, lényegében megerősítve a bonni kormány előrejelzését. Az ,,öt bölcs” a Bonnban kidolgozott adóreform korábbi bevezetését, a dereguláció felgyorsítását javasolja a gazdasági növekedés előmozdítására. A Bonnnak címzett kül- és belföldi bírálatokra, javaslatokra válaszolva a nyugatnémet gazdaság három vezető irányítója sietett leszögezni: nem tartják indokoltnak a gazdaság- és pénzpolitika megváltoztatását. Csak a DIW látja célszerűnek a pénzkínálat növelésének némi gyorsítását. A nyugatnémet gazdaság az idei 1,75 százalékos növekedés után jövőre várhatóan 2 százalékkal fog gyarapodni — állapítja meg a hétfőn közzétett féléves jelentésében a hamburgi HWWA, az esseni RWI, a müncheni IFO, a nyugat-berlini DIW és a kieli egyetem világgazdasági intézete. Az öt intézet előrejelzése a gazdasági növekedés várható üteméről nagyjából megerősíti a kormány prognózisát: a gazdasági minisztérium adatai szerint a nyugatnémet gazdaság az idén 1,5—2 százalékkal, jövőre pedig 2—2,5 százalékkal fog fejlődni. A gazdaságkutatók egybehangzó véleménye szerint a mostani tőzsdei zűrzavar fokozta a bizonytalanságot a világgazdaságban, a jövő évi nyugatnémet gazdasági kilátásokat azonban nemigen fogja beárnyékolni. Az export idei stagnálása után a jövő évben a nyugatnémet kivitel némi fellendülésével számolnak. A gazdaságkutató intézetek jövőre nem várják a dollár reálértékének érezhető változását. Ez alapján 1988-ban az NSZK kivitele akár 3,5 százalékkal is meghaladhatja az ideit. A dollárárfolyamok legutóbbi erős lemorzsolódását figyelembe véve mindazonáltal elképzelhető, hogy a dollár további értékvesztése folytán a nyugatnémet exportőrök a dollárhoz igazodó valutájú országokban piaci részarányuk szűkülésével kell hogy számoljanak. A nyugat-európai országokba irányuló szállítások minden bizonnyal fokozódhatnak, de a növekedés ütemét mindenképpen behatárolja e térség mérsékelt fejlődése. Az USA-ba irányuló kivitel az idei visszaesés után várhatóan stabilizálódik, és feltehetően valamivel több nyugatnémet árut fognak vásárolni a szocialista országok. A fejlődő országok piacainak bővülésére a növekvő adósságterhek miatt nemigen számítanak a nyugatnémet gazdaságkutatók. Továbbra is élénk lesz az ország importkereslete: a bevitel az idei 4 százalékos után jövőre várhatóan további 5 százalékkal fog bővülni. Az NSZK importján belül a leggyorsabban a beruházási javak és a komputerrendszerek szállítása fog megugrani. A jelentés szerint jövőre az NSZK folyó fizetési mérlegtöbblete várhatóan 65 milliárd márka lesz, 10 milliárddal kevesebb az ideinél. A konjunktúra fő támasza jövőre, akárcsak az idén, a magánfogyasztás, amely mindkét évben 3, 3 százalékkal bővül. Az infláció az idei 0,5 százalékos után jövőre sem fogja meghaladni a 2 százalékot. A szerény megélénkülés nem lesz elegendő a munkanélküliség mérséklésére: az állást nem találók száma 1938-ban a becslések szerint 2,27 millió lesz, 40 ezerrel több az ideinél. A tőkeberuházás várható ütemét nem tartják kielégítőnek a gazdaságkutató intézetek, prognózisuk szerint a tőkeberuházások reálérte(Folytatás a 2. oldalon)