Világgazdaság, 1987. november (19. évfolyam, 211/4710-229/4728. szám)

1987-11-03 / 211. (4710.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK t­aggarmsig 1987. NOVEMBER 3., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 211. (4710.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A psze­sztro­ika a társadalom de­mokratizálása és a gazdaság radi­kális átalakítása — mondta Gor­bacsov, az SZKP főtitkára nagyívű beszédében, amellyel megnyitotta az októberi forradalom 70-ik év­fordulójának ünnepségét. Gorba­csov szólt a reformok konzervatív ellenzőiről, de azokat is bírálta, akik azt hiszik, hogy az átalakítást egyetlen ugrással meg lehetne va­lósítani. Kínában befejeződött a párt­­kongresszus és lényegében szentesí­tette a reformfolyamatot. A befo­lyásos agg Teng Hsziao-ping úgy adta fel szinte valamennyi tisztsé­gét, hogy a háttérből irányíthatja az eseményeket, miközben vissza­vonulásával példát mutatott a KKP más idős vezetőinek is, akik nagy megbecsüléssel övezve léphettek vissza. Még egy sajátos mozzanata a kongresszusnak, hogy a politikai bizottságban megint ott látjuk Hu Jao-pangot, a párt korábbi főtitká­rét, aki a téli sanghaji diákzavar­gások után köszönt le tisztségéről. Akkoriban Teng Hsziao-ping erő­sen bírálta, amiért hibákat követett­­el, hozzátéve, hogy „azért jó dol­gokat is tett", később a bírálat el­halványult, és Hu ismét bekerült a párt vezető testületébe, amelynek megválasztott­ főtitkára az eddig csak megbízott, ugyancsak reform­párti Csao Ce-jang lett. A központi bizottság megfiatalodott, a pártve­­zetőségben pedig a reformnak im­már nincsenek ellenfelei — emelik ki a hírügynökségek. Hétfőn kellett volna életbe lép­nie annak a közép-amerikai béke­­tervnek, amelynek kikovácsolásáért Arias, Costa Rica elnöke Nobel­­békedíjat kapott. A fegyverek még mindig ropognak nemcsak Nicara­guában, hanem Salvadorban és Guatemalában is, ezért az Arias­­terv megvalósítását két hónappal elhalasztották. De az ügy nem re­ménytelen. A legnehezebb helyzet­ben talán Washington van, hiszen még Napóleon Duarte salvadori el­nök is nyíltan ellenzi Reagan ter­vét, hogy 270 millió dollár segélyt szavaztasson meg a kongresszusban a kontrák címére. Dörögnek a fegyverek az Öböl térségében is. A hét végén Amman­­ban csúcsértekezletet kezdenek az arab országok, hogy megpróbálja­nak egységfrontot kialakítani Irán­nal szemben, amely — úgy tűnik — az ő létüket is fenyegeti. De Kadhafi líbiai vezető máris jelezte, hogy nem megy el Ammanba. Az igazi nagy kérdés azonban a ko­rábban Iránt határozottabban tá­mogató, most viszont tőle egyre in­kább elhatárolódó Szíriának a ma­gatartása. A dollárt tegnap már csak egyet­len pfennig választotta el az 1080-as iráni—amerikai túszválság idején mutatkozó mélypontjától.­ Az idei, október 19-i fekete hétfő, a tőzs­dekrach után sokan feltették a kér­dést, megismétlődhet-e az 1929-33- as világválság. A­­ múlt árnya min­denesetre kísérti a politikusokat, akik most azon gondolkodnak, ho­gyan lakjék jól a kecske és­ marad­jon meg a káposzta is, miként véd­jék úgy saját nemzeti, sőt esetleg személyes érdekeiket, hogy közben elejét vegyék a világméretű vissza­esésnek. Nyugat-Európában é­s Japánban azt mondják: a bajok fő forrása Amerika túlköltekezése, amely óriá­si kölségvetési és kereskedelmi de­ficitként csapódik le. Washington pedig leegyszerűsítve így vág visz­­sza: "az amerikai exportőrök azért tudnak csak kevés terméket eladni (■ennélfogva kevesebb profitot elér­ni és kisebb mértékben hozzájárul­ni a költségvetési egyensúly hely­reállításához), mert az NSZK és Ja­pán csökönyösen elzárkózik a gaz­daság élénkítésétől. A Wall Street-i összeomlás sokak szerint talán a­­végső figyelmeztetés volt Reagan számára, hogy bármennyire hozta­­halasztotta is a dolgot, most már lépnie kell. Akármennyire fáj is neki, talán még az adóemelésbe is bele kell törődnie. A kínálatösztönzők és a keynesiá­­nusok furcsa módon egymásra talál­tak, s mindnyájan őrültségnek ne­vezik a költségvetés visszafogását, mondván, hogy Hoover elnök is pontosan a költségvetés kiadási és bevételi oldalának kiegyensúlyozásá­val mélyítette el a válságot 1929- ben. A kínálatösztönzők az adóemelés­re zúdítják az össztüzet, mondván, hogy az visszafogja a keresletet, a termelést, a profitot, és végső soron az adóbevételeket is. Az állami ki­adások gazdaságösztönző szerepét ki­emelő keynesiánusok inkább a költ­ségvetés kiadási oldalának megkur­títása ellen vannak, szintén azzal érvelve, hogy az recesszióba taszít­ja az amerikaiakat. (Mindkét cso­port hivatkozhat arra, hogy az ame­rikai gazdaság előremutató össze­tett indexe szeptemberben először esett január óta, ez pedig a recesz­­szió veszélyét jelzi.) Persze Amerikának nyilván az volna a legjobb, ha a külföld a végtelenségig hajlandó lenne finan­szírozni a deficitet. Ezt pedig (bár­mit mondjanak is a keynesiánusok vagy a kínálatösztönzők), nem fog­ja megtenni. Ezért mások szerint Washingtonnak neki kell kezdenie a költségvetési deficit csökkentésé­nek, miközben a kamatok lefelé mozgatásával kell megakadályoznia egy újabb recesszió kibontakozását. Ennek viszont inflációs veszélye van. Ha pedig a külföld nem haj­landó kooperálni és a kamatot le­szállítani, a tőkék elvándorolnak az Egyesült Államokból, és ismét csak finanszírozási gondok jelentkeznek. A kis kamatok a dollárárfolyamot is leszorítanák, ez kedvezne az amerikai exportnak (tehát a ter­melésnek és a profitoknak), viszont az import drágulása miatt megint csak inflatorikus hatásuk lehet. Az International Herald Tribüne hasábjain folyó vitában egy köz­gazdász úgy próbálja eldönteni a­­vitát, hogy azt javasolja: 10 dollá­ros illetéket kellene kivetni minden barrel importált olajra, ez csapás lenne az olajexportőr Iránra, ked­vezne a költségvetési bevételeknek, az amerikai olajtermelésnek, de — bár a cikkíró ennek kisebb jelentő­séget tulajdonít — felerősítené az inflációs veszélyt, nehéz helyzetbe hozná az USA-nak szállító más olajexportőröket. Az egész vitának az a tanulsága, hogy Amerika ebből a helyzetből csak valaminek a feláldozásával kecmereghet ki: egyszerre külső és belső egyensúlyra, változatlan fo­gyasztási rátára, a pénz stabilitásá­ra, tartós növekedésre törekedni le­het ugyan, de megvalósítani min­den célt lehetetlen. Ugyanez a dilemma tükröződik egyébként az úgynevezett Louvre­­egyezmény körül folyó vitában is. Baker pénzügyminiszter híve an­nak, hogy mint a februárban kötött egyezmény hallgatólagosan előírta, a vezető nyugati országoknak sta­bilizáljuk kell a valuták árfolya­mát. (Így többek közt mérsékelik az inflációs veszélyt Amerikában.) Mások viszont azt mondják, hogy a Louvre-egyezményt föl kell rúg­ni, alacsony dollárárfolyammal kell ösztönözni az exportot, még ha ez erősíti is az inflációt. (Ezen a né­zeten van Schultz külügyminiszter és Sprinkel, az elnök gazdasági fő­tanácsadója is.) A vitában a külföldi állásfogla­lások is nyomatékkal esnek latba. Nakaszone visszavonuló japán mi­niszterelnök a múlt hét végén bú­csúfogadást adott újságíróknak. Sokkal keményebben és szabadab­ban beszélt, mint korábban. Bí­rálta a dollárra épülő nemzetközi pénzügyi rendszert, amely lehetővé teszi, hogy Washington nyakló nél­kül eladósodjék, kölcsönöket ve­gyen fel külföldön, a saját valutá­ban. Ezt például a latin-amerikai országok nem engedhetnék meg maguknak, mert ők nem nyomtat­hatnak dollárt, csak export révén juthatnak hozzá. Thatcher angol miniszterelnök, a The Observer londoni hetilap ér­tesülései szerint — példátlan módon beavatkozva az amerikai belpoliti­kába — levelet küldött Reagannak, felszólítva, hogy csökkentse a költ­ségvetési deficitet. A Washingtontól való elzárkózást tükröző nyilatkozatokat sorolni le­hetne, persze az is igaz, hogy eköz­ben a nyugati központi bankok sok­­milliárd dollárt vásároltak az ame­rikai valuta támogatására, mert sen­kinek sem mindegy, hogy a kiigazí­tás a devizapiacon gyors vagy las­sú. A kötélhúzás Amerika és part­nerei közt folytatódik, és valaki­nek a rövidebbet kell húznia. Azért folyik a harc, hogy kinek. Boronkay Tamás A szárazség listája az indiai gazdaságra Az évszázad legnagyobb indiai aszálya miatt az ország nemzeti terméke 1987/88-ban nem nő, míg az 1986/87-es gazdasági évben még 5 százalékos volt a növekedés — adja közre a Reuter a Világbank prognózisát. Eszerint a szárazság miatt legalább 1 milliárd dollárral nőni fog a folyó fizetési mérleg deficitje is, s a hiány eléri a 3,7 milliárd dollárt az 1987 88-as gaz­dasági évben. A monszunesők el­maradása mintegy 10 százalékkal veti majd vissza az indiai mező­­gazdaság teljesítményét. A Világ­bank becslése ellentétben van az indiai pénzügyminisztérium által korábban jósolt 1,5—2 százalékos nemzeti jövedelem-növekedéssel. A világbanki vélemény szerint a fi­zetési mérleg hiányát nemcsak a szárazság miatti agrárproduktum­­csökkenés okozza, hanem a­­ koráb­binál nagyobb étolaj-importszámla, valamint a dráguló kőolaj- és kő­olajtermék-behozatal is. A Világbank a szárazság követ­kezményeinek enyhítése céljából nemrég 300 millió dolláros szaba­don felhasználható hitelt helyezett kilátásba India számára. A köl­csönzés részleteit várhatóan Barber Conable-nek, a Világbank elnöké­nek november 4—9. között esedé­kes új-delhi látogatásán tisztázzák majd. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A LEGFONTOSABB NYUGATNÉMET GAZDASÁGKUTA­TÓ INTÉZETEK SZERINT jövőre megélénkül az ország gaz­dasági teljesítménye. (2. oldal) ❖ NEM KIELÉGÍTŐ A MAGYAR PIACKUTATÁS NAGY-BRI­­TANNIÁBAN — véli egy hazánkban járt manchesteri üzlet­ember. (3. oldal) ♦ MÁSODIK GAZDASÁG ÉS FEKETEMUNKA FRANCIAOR­SZÁGBAN. (4. oldal) ♦ FŐT JAVASOL A VILÁGBANK LENGYELORSZÁGNAK? (5. oldal) ♦ A GENFI TÁVKÖZLÉSI VILÁGKIÁLLÍTÁS MÉRLEGE. (6. oldal) ELŐZETES ÁTÜTEMEZÉSI MEGÁLLAPODÁS LENGYELORSZÁG ÉS A HITELEZŐK KÖZÖTT Felgyorsul a japán—lengyel autógyártási együttműködés A Párizsi Klubba tömörült nyu­gati hitelező országok képviselői elő­zetes megállapodásra jutottak Len­gyelországgal, hogy átütemezik adósságainak egy részét. A tárgyalá­sok résztvevői hangsúlyozták, hogy csupán előzetes megállapodásról van szó, a részleteket Varsónak még tisztáznia kell az egyes hitelező or­szágokkal. Lengyelország külföldi adóssága 35 milliárd dollár, ennek mintegy kétharmadával tartozik a nyugati kormányoknak. A mostani megálla­podás az 1988 végéig esedékes kor­mányhitelek átütemezésére vonatko­zik, ebből Lengyelországnak már ta­valy is sikerült 2,5 milliárdot átüte­meznie. Örömmel vették az előzetes meg­állapodás hírét japán autóipari cé­gek, illetve pénzügyi és kereskedel­mi körök, mert ez szabaddá teheti az utat Japán számára a lengyel gépkocsigyár beruházásainak meghi­telezése előtt. A 100 milliárd jen (714 millió dollár) értékű beruházás­hoz szükséges hitelek nagy részét ugyanis a Daihatsu és a lengyel kormány a japán export-import banktól várja. A párizsi döntés le­hetővé teszi a japán hitelek folyósí­tását. A japán kormány még az idén lét­re akarja hozni a megállapodást. Ennek értelmében a Daihatsu, a Mitsui, a Co­lrok és a Sumitomo cé­gek látnák el az érintett lengyel vállalatot a szükséges gépekkel és berendezésekkel, technológiával és alkatrészekkel. A Charade 1300 köbcentiméteres autóból évente 120 ezret gyártana a lengyel FSO gyár. E mennyiség egy részét a Daihatsu visszavásárolná és Európa többi or­szágába exportálná. (Reuter, MTI) Szovjet miniszterhelyettes tárgyalt Brüsszelben Egyelőre nincs kitűzve az EGK és a KGST közötti hivatalos kap­csolatok felvételéről szóló tárgya­lások következő fordulójának az időpontja — mondta a brüsszeli bi­zottság szóvivője, miután de Clercq, a bizottság külkapcsola­­tokért felelős tagja és Malkovics, szovjet külkereskedelmi miniszter­­helyettes befejezte brüsszeli meg­beszéléseit. A szóvivő tájékoztatása szerint a szovjet politikus a tárgyalásokon aláhúzta: a Szovjetunió és a többi szocialista ország kész megoldást találni a Nyugat-Berlin státusával kapcsolatos kérdésben. Mint isme­retes, az EGK és a KGST 2 éve folytat tárgyalásokat a hivatalos kapcsolatfelvételt célzó közös nyi­latkozat kidolgozásáról, s ennek egyik utolsó akadálya Nyugat-Ber­lin státusa. (DPA) Az ötök prognózisa JÖVŐRE MEGÉLÉNKÜL A NYUGATNÉMET KONJUNKTÚRA A két hete tartó tőzsdei zűrzavar ellenére jövőre valamelyest meg fog élénkülni a nyugatnémet gazdaság — állapítja meg fél­éves jelentésében az öt vezető nyugatnémet gazdaságkutató intézet, lényegében megerősítve a bonni kormány­ előrejelzését. Az ,,öt bölcs” a Bonnban kidolgozott adóreform korábbi bevezetését, a dereguláció felgyorsítását javasolja a gazdasági növekedés előmoz­dítására. A Bonn­nak címzett kül- és belföldi bírálatokra, javasla­tokra válaszolva a nyugatnémet gazdaság három vezető irányítója sietett leszögezni: nem tartják indokoltnak a gazdaság- és pénzpo­litika megváltoztatását. Csak a DIW látja célszerűnek a pénzkíná­lat növelésének némi gyorsítását. A nyugatnémet gazdaság az idei 1,75 százalékos növekedés után jö­vőre várhatóan 2 százalékkal fog gyarapodni — állapítja meg a hét­főn közzétett féléves jelentésében a hamburgi HWWA, az esseni RWI, a müncheni IFO, a nyugat-berlini DIW és a kieli egyetem világgazda­sági intézete. Az öt intézet előre­jelzése a gazdasági növekedés vár­ható üteméről nagyjából megerő­síti a kormány prognózisát: a gazdasági minisztérium adatai sze­rint a nyugatnémet gazdaság az idén 1,5—2 százalékkal, jövőre pe­dig 2—2,5 százalékkal fog fejlődni. A gazdaságkutatók egybehangzó véleménye szerint a mostani tőzs­dei zűrzavar fokozta a bizonyta­lanságot­ a világgazdaságban, a jö­vő évi nyugatnémet gazdasági ki­látásokat azonban nemigen fogja beárnyékolni. Az export idei stagnálása után a jövő évben a nyugatnémet kivitel némi fellendülésével számolnak. A gazdaságkutató intézetek jövőre nem várják a dollár reálértékének érezhető változását. Ez alapján 1988-ban az NSZK kivitele akár 3,5 százalékkal is meghaladhatja az ideit. A dollárárfolyamok legutób­bi erős lemorzsolódását figyelembe véve mindazonáltal elképzelhető, hogy a dollár további értékvesztése folytán a nyugatnémet exportőrök a dollárhoz igazodó valutájú or­szágokban piaci részarányuk szűkü­lésével kell hogy számoljanak. A nyugat-európai országokba irá­nyuló szállítások minden bizonnyal fokozódhatnak, de a növekedés üte­mét mindenképpen behatárolja e térség mérsékelt fejlődése. Az USA-ba irányuló kivitel az idei visszaesés után várhatóan stabili­zálódik, és feltehetően valamivel több nyugatnémet ár­ut fognak vá­sárolni a szocialista országok. A fej­lődő országok piacainak bővülésére a növekvő adósságterhek miatt nemigen számítanak a nyugatnémet gazdaságkutatók. Továbbra is élénk lesz az ország importkereslete: a bevitel az idei 4 százalékos után jövőre várhatóan további 5 száza­lékkal fog bővülni. Az NSZK im­portján belül a leggyorsabban a be­ruházási javak és a komputerrend­szerek szállítása fog megugrani. A jelentés szerint jövőre az NSZK fo­lyó fizetési mérlegtöbblete várha­tóan 65 milliárd márka lesz, 10 milliárddal kevesebb az ideinél. A konjunktúra fő támasza jövő­re, akárcsak az idén, a magánfo­gyasztás, amely mindkét évben 3, 3 százalékkal bővül. Az infláció az idei 0,5 százalékos után jövőre sem fogja meghaladni a 2 százalékot. A szerény megélénkülés nem lesz elegendő a munkanélküliség mér­séklésére: az állást nem találók száma 1938-ban a becslések szerint 2,27 millió lesz, 40 ezerrel több az ideinél. A tőkeberuházás várható ütemét nem tartják kielégítőnek a gazda­ságkutató intézetek, prognózisuk szerint a tőkeberuházások reálérte­(Folytatás a 2. oldalon)

Next