Világgazdaság, 1987. december (19. évfolyam, 230/4729-250/4749. szám)
1987-12-01 / 230. (4729.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1987. DECEMBER 1., KEDD XIX. ÉVFOLYAM, 230. (4729.) SZÁM Tények és gondolatok A hét krónikája A lengyelek kis többséggel — de így is a vártnál nagyobb többséggel — részt vettek ugyan a népszavazáson, ami a megfigyelőkben azt a hitet keltette, hogy igent mondanak a szavazólapon olvasható két kérdésre, és a kormány megkapja (a valójában nem szükséges, de általa igényelt) felhatalmazást a gazdasági és társadalmi reformprogram gyorsabb változatának megvalósítására. Hétfő délután azonban gyorshírben jelentették a távirati irodák, hogy vissza az egész, a többség elveti a gyorsabb változatot, és ez most már kötelezi a népszavazást kiíró vezetést e variáns elvetésére. Ez az első eset, hogy valamely népi demokráciában megvonják a bizalmat, valamilyen kormányprogramtól, és ez kétségkívül meglepetés. De talán nem akkora a meglepetés, ha számba vesszük, hogy miben kérték ki a lakosság véleményét. Mi volt a tét? A gyorsabb változat csak azt ígérte teljes bizonyossággal, hogy már a legközelebbi jövőben megkétszereződik az élelmiszerek ára, a jelenleginek a háromszorosára emelkedik a lakások bére, az energia költsége. De arra nézve, hogy mikor telik meg ismét a bőség kosara, és hogy abból mindenki egyaránt vehet-e majd, nem adtak és nem is adhattak megbízható tájékoztatást. Főleg erre a tényre hivatkozva, jelentős erők értelmetlennek minősítették a népszavazást, és bojkottra szólítottak fel. ..Elsőnek — írja a Neue Zürcher Zeitung — a betiltott, de többé-kevésbé nyíltan működő Szolidaritás, azután az ebből kivált, föld alatt tevékenykedő “harcoló Szolidaritás", továbbá az ifjúság soraiban tért hódító, pacifista “Szabadság és Béke" csoport, a “Független Lengyelország Konföderációja", valamint a nemrég újjáalakult, de nem legális “Lengyel Szocialista Párt".” A szavazás eredménye mégsem tekinthető teljességében negatívnak. Az emberek akaratának érvényesülése — ha merőben gazdasági szempontból esetleg helytelen is —, politikai szempontból tartalmaz pozitív elemet. Megnyilvánulása a jogaiba visszahelyezett pluralizmusnak, lépés az úgynevezett demokratizálástól a jelző nélküli demokrácia felé. . . És ki tudja, talán gazdasági szempontból sem történt igazi tragédia. Idézett cikkében a Neue Zürcher Zeitung megkockáztatja a föltevést, hogy a népszavazáson elszenvedett vereség nem is lenne ellenére a kormányzatnak. A lap e megállapítást olyan értesülésekkel támasztja alá, amelyekszerint az IMF és a Világbank megajánlotta új kölcsönök feltételei tették szükségessé, hogy ennyire radikális intézkedésekhez folyamodjanak. Ha a lakosság visszautasítja az elképzelést — folytatódik a cikk okfejtése —, akkor a kormány olyan reformintézkedésekhez folyamodhat, amelyeknek megvalósítására több idő jut, és ilyenformán nincs szükség az életszínvolhal ennyire .. drasztikus csökkentésére. Még két helyütt járultak a szavazóurnákhoz a hét végén. Haitiban, ahol csak elkezdték, de nem fejezték be a szavazást, mert a száműzött Duvalier ma is hatalmon lévő klikkje, fölöslegesnek tartván a parlament luxusát, egyszerűen szétlőtte a választást. A procedúra tényleges eredménye: 27 halott, 45 sebesült. A törökök is választottak. A lényeg az, hogy Özal miniszterelnök jobboldali liberális pártja nagy többséget szerzett. A kormányfő — noha már kiállítást rendezhetne a kosarakból, amiket a Közös Piactól kapott —, változatlanul azt tekinti a legfontosabbnak, hogy bevigye az országot az Európai Közösségbe, és minden cselekedetével arra törekszik, hogy a török gazdaságot elfogadhatóvá tegye Brüsszel számára. Egyébként nem áll egyedül ebben a törekvésben. Az osztrákoknak is az a legnagyobb gondja, hogy — a csatlakozás előkészítéseként — egy ütemre lépkedjenek az integráció 12 országával. Csak maga a Közös Piac nem tart lépést — önmagával. Az agrárminiszterek után a külügyminiszterek sem jutottak előbbre abban a nem mellékes kérdésben, hogy miből fedezzék az egyre növekő közös kiadásokat, úgyhogy a hét végén összeülő koppenhágai csúcskonferencia nem sok jót ígér. A sokak által már előre leírt Koppenhága nem is foglalkoztatja különösebben a hírforrásokat. Két vezető téma van. Az egyik: a pénzügyi helyzet. A másik: a Reagan—Gorbacsov találkozó. Ami a pénzügyeket illeti: a folyton beígért és a piacok által epedve várt konferencia, amilyen a vezető ipari hatalmaknak rendezni kéne soraikat, még mindig késik, és ez a késedelem a legvadabb találgatások táptalaja. A következmény: folytatódik a dollár esése, és a devizapiaci, értéktőzsdei berkekben mind gyakrabban hallható a jelszó: „Tessék a biztonsági öveket becsatolni!” Csak december 7-én ül össze a két szuperhatalom vezetője, de a cikkek, jelentések, hírek élén súlyra (de fajsúlyra is) ez a már most — előlegbe — történelminek mondott találkozó áll, meg az, hogy a szovjet főtitkár, Washingtonba mentében, stációt tart Angliában és megbeszélést folytat That Cherrel. Evvel kapcsolatban emlegetni szokták, hogy Angliának, amely Franciaországgal együtt szintén atomhatalom, előbb-utóbb meg kell találnia helyét a most kibontakozó új nukleáris világrendben. A kommentárok néha kitérnek arra is, hogy Thatcher nem nézi jó szemmel a mind határozottabb körvonalaikat öltő francia— nyugatnémet fegyverbarátságot, mondván, hogy az meglazíthatja a NATO kötelékeit. Olykor még azt is megjegyzik, hogy a bírálat kiparírozásának szándéka késztette Miterrand-t arra, hogy rábeszélje római látogatásakor az olasz kormányfőt: csapjon föl harmadik bajtársnak. De az ingatag pozícióban lévő Goma kitért a szíves invitálás elől, jelezte, hogy van enélkül is elég baja. Visszatérve a Reagan—Gorbacsov találkozóhoz, az újságcikkek kiemelik, hogy az INF-egyezmény aláírásán meg a későbbi leszerelési megállapodások előkészítésén túl nagy problémák és a regionális bonyodalmak is. Az utóbbiak közül a helyet kapnak a humanitárius, legfontosabb valószínűleg az Öböl menti , békéhez vezető utak kitapogatása lesz, minthogy a nyári ENSZ-határozat fogatlan volt, s valójában a háborút folytatni akaró Iránnak kedvezett: megkönnyítette olajkivitelét és a hatékony szankciók elodázását szolgáló taktikázást. Washingtonban szeretnék, ha aSzovjetunió belemenne a szankciókba. De lehet, hogy a francia—iráni, kapcsolat látványos javulása egyébként is időszerűtlenné teszi az efféle gondolatokat. A harciasságával dicsekvő Chirac beadta a derekát: futni hagyta két francia túszért cserébe Gorgit, az iráni követség alkalmazottját, a Párizst tavaly rettegésben tartó Abdallah-fivérek állítólagos felső kapcsolatát. Emellett felújította a diplomáciai kapcsolatokat, kártérítést fizet Teheránnak, és talán olyan kötelezettségeket is vállalt, amelyeket még nem hoztak nyilvánosságra. Nagy kérdés Afganisztán is. Meglehet, hogy közelebb kerül a szovjet csapatok kivonásának időpontja, és egyben járható (a vasárnapi kabuli rakétatámadások fényétől is bevilágított) utat találnak az ország „abanonizálásának” vagy — amit Reagan sem akarhat — második iszlám köztársasággá alakításának elkerülésére. Kambodzsa sem könnyű eset, de vannak biztató jelek. Vietnam a múlt héten jelentős erőket vont ki a szomszédos országból, s holnap, ha igaz, találkozik Hun Sen kambodzsai miniszterelnök és Szihanuk a volt király, a fegyveres ellenzéki csoportosulás vezetői". A találkozó előtt a phnampeni kormány jelezte: hajlandó szóba állni a vörös khmerekkel, vagyis elébemegy az ügyben érdekeit, a rendezést a szovjet kapcsolatok fejlesztésének kérdésévé is tevő Kínának. Szihanukot viszont épp egy ellenkező szempont motiválja: többek közt azért vág bele a dologba, hogy a közeledés lehetővé tegye az irányítása alatt álló koalícióba tartozó, de szívből gyűlölt polpotisták háttérbe szorítását. A remény lámpái villognak Közép- Amerikában is. Mi több, egész Latin-Amerikában változik a széljárás. A nicaraguai konfliktus fegyveres megoldásának tűzön-vizén át való erőltetése és e megoldás kudarcának visszahatása összevegyül a nagy adósok — Mexikó, Brazília, Argentína, Peru — keserűségével, és ahogy a most lezárult acapulcói értekezlet is mutatta: növekvő, Közép-Amerikára is kiterjedő együttműködési, önállósodási hajlamban nyilvánul meg. Megkönnyítette ezt a folyamatot, hogy Nicaragua jó, sőt talán stréber tanuló módjára teljesíti az Arras-tervből rá háruló kötelezettségeket, olykor azt a benyomást keltve: nem is bánja, hogy erővel térítik vissza a Kuba által kitaposott ösvény végig járásától. ..Az embereknek kezd derengeni, hogy nem Nicaragua az igazi kemény dió, hanem Salvador” — írja az International Herald Tribüne. „Nicaragua azért kemény dió, mert van forradalma. Általában bírálják a második, a szandinista forradalmat, de a többség támogatja az első, a Somoza elleni forradalmat. Valahol az első és a második forradalom között lehet az a terrénum ahol a politikát tekintve, megvethetik a lábukat a nicaraguaiak.” Salvador épp az ellenkező okból kemény dió. . ..mert nem volt forradalma” — hangoztatja a cikk. A Duarte elnök képviselte demokratikus tendenciák nyomán megingott, de nem tört meg a hagyományos feudális-militarista oligarchia uralma. ..Az Egyesült Államok a víz fölött tartotta ugyan a Duarte-kormányt, de az egyes sikerek dacára, kudarcnak bizonyult. A gerillafenyegetés nem enyhült, a gazdaság romokban hever, a demokrácia valószínűleg nem élné túl, ha az Egyesült Államok feladná kötelezettségvállalását.” Vajna János Körvonalazódik a nyugatnémet gazdaságélénkítő program Újabb történelmi mélyponton a dollár Pánikszerű dolláreladási hullám vonult át hétfőn a valutaközpontokon. Frankfurtban 1,63 nyugatnémet márka körül, Tokióban 132 japán jenen, Zürichben 1,33 svájci frankon állt a dollár árfolyama. Ezek a jegyzések történelmi mélypontnak számítanak. Az amúgy is dollárellenes hangulatot csak szította: a jelek szerint nem sok esély van arra, hogy a hét legfejletebb tőkesország az év vége előtt tárgyalni fog az árfolyamok megszilárdításáról. Csak Londonból és Tokióból sürgetik az eszmecserét, a többieknek nem ennyire sürgős. Még Washingtonnak sem — állapítják meg a szakemberek. A valutapiacokon elterjedt a szóbeszéd, hogy az amerikai kormány legszívesebben kivárná, amíg a dollár még lejjebb süllyed. (Ez a feltételezés egyébként önmagában is tovább gyengítette a dollárt. Olyannyira, hogy bár a japán központi bank interveniált, még lassítani sem tudta a dollár esését, nemhogy megfordítani az irányzatot.) Az amerikai valuta ezúttal is magával rántotta a részvényárfolyamokat. Londonban, Tokióban és a Wall Streeten újra besszhangulat uralkodott hétfőn. Annál élénkebb a forgalom a nemesfémpiacokon. Az arany unciánkénti (31,104 gramm) jegyzése 493 dollár fölé ugrott hétfőn reggel. A pénteki zárás óta több mint 15 dollárral lett drágább. A Wall Street Journal Europe elemzése szerint e pillanatban miden szempontra szegeződik. Mindenki azt találgatja, hogy a nyugatnémet kormány miféle gazdasági ösztönző intézkedésekre készülődik. Ám abban is mindenki biztos, hogy az NSZK az amerikai költségvetési deficit lefaragásának sikerétől teszi függővé: valóban rálépnek-e a nyugatnémet gazdaság gázpedáljára vagy sem. Bingemann nyugatnémet gazda- sági miniszter és Stoltenberg pénzügyminiszter a napokban tárgyalja meg a tervbe vett 15 milliárd nyugatnémet márkás program részleteit. Az összeget a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KFW) állami tulajdonban lévő intézménynek folyósítanák, és a KFW osztaná szét a különböző nyugatnémet ipari ágazatok között. Kormánykörökben azt remélik, hogy a nyugatnémet gazdaság növekedése a program következtében 1988-ban több mint két százalékos lesz. Ha a két miniszter megállapodik, akkor a programot már ezen a héten a kormány többi tagja elé terjesztik. A gazdaságélénkítő csomagterv mellett Bonnban arra számítanak, hogy a Bundesbank legalább fél százalékponttal leszállítja a jelenleg 3 százalékos leszámítolási kamatlábat. Ez az a kamat, amelyet a központi bank akkor számít fel, ha a kereskedelmi bankok váltók ellenében fordulnak hozzá hitelért. A Der Spiegel című magazinra hivatkozva a Reuter hírügynökség azt jelentette, hogy a kamatleszállításnak nem lehet akadálya, mivel a Bundesbank igazgató tanácsának többsége mellette van. A hitel olcsóbbításra állítólag egy héten belül számítani lehet. A kamatcsökkentést külföldön és belföldön egyaránt szorgalmazzák, annak ellenére, hogy a Bundesbank az utóbbi napokban többször is lejjebb, vitte egyik-másik hitelének a kamatlábát. Ezeknek azonban nem volt olyan jelentőségük, mint az esetleges leszámítolási kamatcsökkentésnek. Inkább gesztusnak voltak tekinthetők — mondják a szakemberek. Most viszont már ez nem elég, annál kevésbé, mert az amerikaiak szempontjából a nyugatnémet kereskedelmi mérlegadatok egyenesen kiábrándítók. Mert bár októberben csak 10,1 milliárd márkás aktívumot mértek a szeptemberi 15 milliárd után, de ez még mindig óriási összeg ahhoz, hogy Washingtonban elégedettek lehessenek. A szakemberek szerint az egyetlen kedvező jel a nemzetközi gazdasági együttműködés esélyeinek szempontjából, hogy a novemberi adatok szerint ,jelentős mértékben csökkent a japán kereskedelmi mérleg aktívuma. A hónap első húsz napján a szufficit alig volt több 2 milliárd dollárnál, s ez majdnem a fele az egy évvel korábbinak. Tokióban azt mondják, hogy a kereskedelmi többlet ovadása nem az export hanyatlásával, hanem az import megugrásával magyarázható. „Éppen ez az, amit az USA követelt” — mondotta a japán kereskedelmi mérleget elemezve Gerstinhaber, a Morgan Stanley International vezető közgazdásza. Az import felfutása ugyanis kézenfekvő jele a belföldi gazdaság élénkülésének — tette hozzá. (Reuter, AP—DJ) Jugoszlávia átütemezést és Jugoszlávia nem moratóriumot, csupán fizetési könnyítéseket kér külföldi hitelezőitől 20 milliárd dollárra rúgó adósságának törlesztésére — idézi a Tanjug hírügynökség Mojszov államelnök szavait. Jugoszlávia vezető politikusai hivatalos formában sohasem beszédtek a viszszafizetések befagyasztásáról — mondta az államelnök, hozzátéve, hogy az adósságok visszafizetése nem történhet az adott ország gazdasági és szociális biztonságának, függetlenségének a rovására. Jugoszlávia jelenleg keményvaluta-bevételeinek 45 százalékát for nem moratóriumot akar ítja adósságszolgálatra, ezt az arányt jövőre 25 százalékra szeretnék leszállítani. A jugoszláv kormány csak úgy tudja megvalósítani a szükséges változtatásokat a gazdaság szerkezetében, ha átütemezi külföldi adósságait — hangsúlyozta az államelnök. A hírügynökségi jelentés emlékeztet arra, hogy Jugoszlávia idén augusztusban átmenetileg felfüggesztette adósságainak a visszafizetését. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások a jövő hónap elején kezdődnek Belgrád és a Nemzetközi Valuta Alapképviselői között. (Reuter) 'KH NAPRÓL NAPRA ♦ AZ OPEC-ORSZÁGOK ZÖME amellett van, hogy jövőre tartsák fenn a jelenlegi 18 dolláros barrelenkénti olajárat (2. oldal) ♦ A SZIBÉRIAI LÉGIKÖZLEKEDÉSBEN rendkívüli helyzet alakult ki kerozinhiány miatt'— adja hírül a szovjet sajtó. (2. oldal) ♦ A FAIPAR ÉS A BÚTORIPAR KÉPVISELŐi egyelőre nem képesek érdekeik kölcsönösen előnyös összehangolására (3. oldal) ♦ CIKKSOROZATUNK ELSŐ RÉSZE A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁGI REFORMRÓL (4. oldal) ♦ MILYEN VÁLTOZÁSOK ELŐTT ÁLL a lengyel külkereskedelem? (5. oldal) Az olasz kormány ellenáll a szakszervezetek bérköveteléseinek Az olasz kormány nem hajlandó engedni a szakszervezetek béremelési követeléseinek, nem emeli a sztrájkoló vasutasok, illetve a polgári légiforgalom dolgozóinak bérét — jelentette ki a hét végén a kormány szóvivője. A kormány állásfoglalása szerint a béremelés az infláció növekedését hozná magával, a kormány viszont elkötelezte magát: jövőre 4,5 százalékosra szorítja le az inflációt és csökkenti az ország tetemes költségvetési hiányát. A szakszervezetek tiltakoztak a kormány döntése miatt: a repülőtéri alkalmazottak újabb három napos sztrájkot helyeztek kilátásba december első két hetében, illetve további megmozdulásokat az év hátralevő részében, hasonlókat terveznek a vasutasok is. (Reuter)