Világgazdaság, 1988. március (20. évfolyam, 41/4790-62/4811. szám)
1988-03-01 / 41. (4790.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1988. MÁRCIUS 1., KEDD XX. ÉVFOLYAM, 41. (4790.) SZÁM Krónika Tények és gondolatok Külföldiek leszünk Európában? kérdi a svájci Die Weltwoche. A kérdést — hogyan is lehetne másként —, a felsőbb osztályba lépő integráció teszi aktuálissá, a szándék komolyságát jelző sok új kezdeményezés, amilyen például a fáradhatatlan Genscheré, aki a hét végén fölkarolta — és evvel a megoldáshoz közelebb vitte — a közös jegybank és a közös pénz megteremtését célzó francia javaslatot. De olvassuk tovább a zürichi újságot. „Kénytelenek leszünk a beleszólás joga nélkül átvenni az Európai Közösségek határozatait, ha ezután is szállítani akarunk az európai piacra?” Pedig, írja a lap, mi is az európai csónakban ülünk, politikailag is, bár csak mint megtűrt utas, aki még ragaszkodik a semlegességhez. Holott az elvesztette eredeti értelmét, az ősi európai gyűlölségek megszűntével. Ne legyenek illúzióink. Ha tétlenek maradunk, követnünk kell az európai határozatokat, és ez „a csatlakozással vállaltnál nagyobb sebet üt majd a függetlenségen”. Nehéz kérdések. És még csak azt se lehet mondani, hogy fájjon miattuk a svájciak feje. Most azonban függesszük föl a töprengést, de, ha lehet, csak átmenetileg. Tartsunk az Egyesült Államokba, ahol már javában folyik a választási harc. „Ember ez magáért”, hirdeti a Bush megválasztásárt szolgáló propaganda; az a fő mondandója az elnökválasztási kampány leghatalmasabb, legolajozottabban működő gépezetének. Annáik, amelyiknek kasszáját a legtöbb adománnyal bélelték ki. Az eredmény azonban nincs arányban a ráfordítással. „A halálomról elterjedt híreik túlzottak voltak” — tréfálkozott New Hampshire után az alelnök. Túlzotak voltak, de túlzott lenne az az állítás is, hogy különösen jó egészségnek örvend. Azt mondta — és még mindig mondja — a fámja, hogy Bush gyönge akaratú, puha ember, aki nyolc éven át nem tudott kilépni Reagan árnyékából. A kormányzás csínját-bínját ismeri, de mi haszna, ha a döntés pillanatában remegni kezd az ina. Dole, a szenátus köztársaságpárti csoportjának vezetője ugyancsak Reagan, a jelenlegi Reagan híve. (A distinkció fontos: a többi köztársaságpárti jelölt a tegnapi, az egyértelműen hidegháborús Reagan örökösének vallja magát.) Dole azonban, Bushhoz hasonlóan, azt ígéri, hogy ott folytatja, ahol Reagan abbahagyta. De, ami a modort illeti, szöges elentéte a sima, diplomatikus alelnöknek. Mit üzen Bushnak? — kérdezték tőle. Azt, hogy „hagyja abba a hazudozást”, vágta oda. Az úgynevezett „negatív tévéreklámok” egyikében Bush emberei azt fogták rá ugyanis, hogy föl akarja emelni az adót. Persze valójában mindketten tudják, hogy senki sem folytathatja ott, ahol Reagan abbahagyta. A Fehér Ház új lakójának, akárki lesz is, az lesz a dolga, hogy rendezze az adósságokat, melyeket a könnyűkezű elnök nyolc éven át fölhalmozott. Ennek nyilván része lesz az adó emelése is. De — ebben nincs különbség demokrata és köztársaságpárti jelölt között — ennek bevallásától mindenki irtózik. A demokraták többségben vannak a kongresszus két házában, de nincsenek ismert, vonzerőt sugárzó, a képzeletet izgalmas témákkal felgyújtó jelöltjeik. Egyelőre nem érezzük mulasztásnak, ha e jelöltek portékájával adósak maradunk. Március 8-án húsz jelölőgyűlést, illetve előválasztást rendeznek, utána világosabb lesz a helyzet. De lehet, hogy a „szuperkedd” sem tisztázza a rangsort, és igaza lesz a párt választási főkorifeusának. Szerinte csak a koranyári demokrata konvención dől el, ki lesz a párt jelöltje, és elképzelhető, hogy e személy nem is szerepel a színen ágáló mostaniak között. A francia elnökválasztás fél évvel megelőzi az amerikait. Mégis, a Szajna partján kisebb a zaj. A botrányok szimatolásában, a lejáratási kísérletekben ugyan nincs hiány, de a mérvadó jelöltek között voltaképp nincsenek lényeges bel- és külpolitikai ellentétek. A munkanélküliség csökkentését valamennyien a zászlajukra írták, az év második felére ígért gazdasági hanyatlás elhárítását szintúgy. Mitterrand csak tapsot kaphat Chiractól meg Barre-tól, ha szerdán, a NATO-tanácskozáson — revanzsálva Genschernek a közös jegybank ügyében mutatott szolgálatkészségét is — elmondja: nem időszerű a taktikai atomfegyverek „generáljavítása”, a fő, a hagyományos fegyverek alacsonyabb szinten létrehozott egyensúlya. A francia választási kampányt az is tompítja, hogy a legesélyesebbnek látszó jelölt — a jelenlegi elnök —, nem igazán támadható, egyszerűen azért, mert még nem jelölt. A pártok fölött lebegő államférfi, aki csak március 15-én nyilatkozik (egyébként nem kétséges) szándékairól. Barre és Chirac a polgári jobboldal két jelöltje is kíméli egymást. De ezt a luxust nem sokáig engedhetik meg maguknak: április 27-én, az első fordulóban az dől el, ki lesz kettejük közül Mitterrand ellenfele. A NATO értekezletét előzi meg a legnagyobb várakozás, de nem ez az egyetlen fontos tanácskozás. Tegnap Hamburgban megbeszélés kezdődött a közös piaci és a latinamerikai külügyérek között. Az egyik téma a gazdasági együttműködés, a másik:Nicaragua. Az óceánon túli vendégek nagyobb támogatást szeretnének, meg azt, hogy az európaiak (főleg a közvetítést vállaló Wischnewste révén már amúgy is aktív nyugatnémetek) ellensúlyoznák az amerikaiakat és segítenék a kontrák és a sandinisták közt folyó — de mostanában inkább akadozó — tárgyalásokat kihúzni a kátyúból. A balkáni országok múlt heti tanácskozása előtt azt mondták, már az is siker, hogy összeülnek, utána pedig az volt a vélemény: a vártnál jobban sikerült. Miért? Először is azért, mert Albánia is képviseltette magát, a jelek azt mutatják, hogy kilép elzárkózottságából. Ez mérsékelheti az albánok és jugoszlávok közötti feszültséget. A javuló török—görög viszony talán kiegészül a bolgárok és a törökök közötti kapcsolatok javulásával is. Ez esetleg odavezet, hogy a bulgáriai törökök levethetik az idegen gúnyát, és visszanyerhetik identitásukat. Még esetlegesebben kisugározhat ennek hatása a másféle identitást nem toleráló románokra is, bár legutóbbi lépésük, pontosabban visszalépésük az amerikai legnagyobb kereskedelmi kedvezmény igénybevételétől, azt mutatja, hogy továbbra is a dolgok kiélezésére törekszenek. Végül: Belgrád nem volt egyszeri alkalom, a találkozások folytatódnak. Schultz hazautazott, befejezte a közel-keleti látogatást. A térség összes vezetőivel találkozott (kivéve persze a PFSZ golyóitól félő Palesztinai arab személyiségeket), de — a rossz nyelvek szerint — valójában Samir és Peresz között közvetített. Amikor a Közel-Keletre indult, azt mondták Washingtonban: „Senki sem fogadja el az amerikai elgondolásokat, de mindenki azt akarja, hogy történjék valami.” Azóta sem jutottunk semmiféle olyan értesüléshez, ami ennél többet, ennél konkrétabbat mondana. De az nemcsak a képzelet birodalmaiba tartozik talán, hogy a legutóbbi Sevardnadze—Schultz találkozó ígéretes regionális programja, a nagy alku, amely az érdekszférákat semleges övezetté fejleszti vissza (avagy fel? — ez ízlés dolga), kiterjed a Közel-Keletre is. Meg a Közép-Keletre is, ahol már ma sem ugyanaz a helyzet, mint az előző években volt. Irán fenntartja támadási szándékát, de nem támad. Elmaradt az idei nagy offenzíva. És nem fenyegeti az Öböl menti olajsejkségeket Épp fordítva: szeretne barátkozni velük. A légitámadások ugyan ismét elkezdődtek, a városok épületeit, ismét rakéták rombolják szét, de most Irak kezdte, valószínűleg azért, hogy megélénkítse az Irán elleni szankciókkal késlekedő Biztonsági Tanácsot. A szankciókkal kapcsolatban azonban több szempont is lehet, nemcsak Teherán jobb belátásra késztetése. Nem hagyható teljesen figyelmen kívül, hogy Iránnak hosszú közös határa van Afganisztánnal, s a szovjet kivonulást elősegítő (vagy fékező, halasztó) afgán—pakisztáni tárgyalások március 2-án kezdődnek Genfben. De nemcsak Pakisztánban vannak afgán menekültek: 2 milliót Irán is befogadott. Nincs semmiféle oksági összefüggés, de talán nem töröm meg a logikai láncot, ha itt említem az örmény zavargásokat, főleg a zavargásoknak azt a fontosabbik részét, amelyik a szovjet Azerbajdzsánban lévő örmény enklávéban robbant ki. Azerbajdzsán ugyanis nem ott végződik, ahol a határa van: átnyúlik Iránba, folytatódik az iráni Azerbajdzsánban. Persze, ami a lényeget illeti, az örmény tüntetés először, másodszor és harmadszor is szovjet belügy. A geopolitika legföljebb járulékos tényező. Belügy, de annak nem egyszerű, bajos mindenkinek tetsző igazságot tenni kevert lakosságú vidékek vagy más etnikumú térségekbe ékelt nemzetiségi szigetek esetében. Továbbá: a példa ragadós is lehet, s ilyenformán új bonyodalmak forrása. Az ijedősek szerint előfordulhat még egy másik veszély is: íme a glasznoszty, mondhatja a szájkosárpárt. Ha megnő a konzervatívok hangja, ez esetleg lassíthat egy nagyon fontos és nagyon szükséges folyamatot: Sztálin politikájának és Sztálin bűneinek egyesítését. Ma még hajlanak némelyek a kettő mesterséges különválasztására, hogy azt mondhassák: a bűn rossz, a politika jó. Holott nyilvánvaló, hogy e politika feltételezte a bűnt, a bűn nélkül nem is valósulhatott volna meg. Ezt a múltban sokszor tagadták: a párt állítólag Sztálintól függetlenül létező külön vonalára hivatkoztak, és avval is megpróbálkoztak, hogy az embertelen taktikákat és praktikákat objektív — azaz szükségszerű — tudományos törvények magaslatára emeljék. Vajna János A szovjet kamara új alapszabályának részletei Moszkvai tudósítónktól: A Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara új alapszabálya híven tükrözi a szervezet megnövekedett feladat-, és jogkörét. A dokumentumot, amelynek egy példányát a kamara tájékoztatási osztályán most bocsátották rendelkezésemre, a testület egy hete tartott kongresszusán hagyták véglegesen jóvá a kamarai tagvállalatok képviselői. Az SZKP KB Politikai Bizottsága még tavaly decemberben tekintette át a kamara tevékenységének átalakítási kérdéseit, szerepének növelését, a Szovjetunió külföldi országokhoz fűződő gazdasági, tudományos, műszaki és kereskedelmi kapcsolatainak rendszerében, valamint a kapcsolatok megerősítésében. Most az a kamara fő feladata, hogy cselekvően járuljon hozzá a szovjet export fejlesztéséhez. A kongresszuson többek között felszólalt Vlagyimir Kamencev miniszterelnök-helyettes, a Minisztertanács mellett működő állami külgazdasági bizottság elnöke, valamint Vlagyiszlav Malkevics, a Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének újonnan kinevezett elnöke. A szónokok a párt- és kormánydokumentumok szellemében hangoztatták: a kamarának a szovjet üzletemberek véleménycseréjének és találkozóhelyének fórumává kell válnia, amely hozzájárul az iparral folytatandó együttműködés új formáihoz, így az ágazati szövetségek, az exportőrök klubja és a különböző társadalmi szekciók létrehozásához. A kamarának ugyanakkor arra is, kell törekednie, hogy teljes mértékben kihasználja a köztársasági, a regionális és a városi kamarai szervezetekben rejlő lehetőségeket. Ilyenformán a kamara funkcióinak kiszélesítése megkövetelte az alapszabály módosítását. Minthogy az EKOTASZSZ különszáma írja, e célra külön bizottságot hoztak létre, mivel gyakorlatilag új alapszabályt kellett alkotni. A 40 cikkelyből 24-et teljesen átdolgoztak. A leglényegesebb változtatásokat a „Kereskedelmi és Iparkamara funkciói” című részben hajtottak végre. Most a fő feladat abban áll, hogy elősegítsék az export fejlődését, szerkezetének progresszív átalakítását, valamint támogassák a vállalatok, szervezetek tevékenységét és az együttműködés új formáinak elsajátítását. E cél érdeke(Folytatás a 2. oldalon) 1s NAPRÓL NAPRA ♦ CSÖKKENŐ MAGYAR AKTÍVUM az idei magyar—szovjet árucsere-forgalomban (3. oldal) ♦ TANULSÁGOS ÉS SZERTEÁGAZÓ VITA A SZOVJET SAJTÓBAN az atomerőművek felhasználásának célszerűségéről, az alternatív energiapolitikai megoldásokról (4. oldal) ♦ ROMÁNIA NEM TART IGÉNYT exporttermékei legnagyobb kedvezményes kezelésére az USA-ban, és felülvizsgálja az amerikai importcikkekre nyújtott vámkedvezményeket (2. oldal) ♦ TAVALY 4 SZÁZALÉKKAL BŐVÜLT A VILÁGKERESKEDELEM VOLUMENE és a GATT szakértői szerint csökkent az idei világgazdasági recesszió veszélye (2. oldal) ♦ 6,4 MILLIÁRD DOLLÁROS ÚJ HITELCSOMAGRÓL és a törlesztések folytatásáról kötött előzetes megállapodást Brazília bankhitelezőivel (2. oldal) Középpontban a vállalkozás A CSKP HETILAPJA A TERVEZETT REFORM RÉSZLETEIRŐL A csehszlovák gazdasági reform részletes terveit és bevezetésének menetrendjét tette közzé legfrissebb számában a CSKP gazdasági hetilapja, a Hospodárské Noviny. A dokumentum részletesen felsorolja azokat az elveket és szabályokat, amelyek értelmében elő kell készíteni az 1991 januárjában beinduló csehszlovák gazdasági reformot. Emlékezetes, hogy a tavaly meghirdetett új gazdasági mechanizmusban növelik a vállalati önállóságot, nyereségességre törekednek, áttérnek az önfinanszírozásra és az önigazgatásra. A központi szervek a tervutasításos rendszer helyett elsősorban a fejlődés stratégiai irányait határozzák meg. A most közzétett dokumentum szerint döntő szerepe lesz a vállalkozásnak, a versenyek, a gazdasági szerződéseknek. Új elem, hogy a vállalatok belső egységei is folytathatnak majd vállalkozói tevékenységet. A gazdasági szervezetek ágazatai, illetve területi korlátok nélkül hozhatnak létre társulásokat, ám nem kerülhetnek monopolhelyzetbe. A korábbiaknál szélesebb körben fogják alkalmazni a kombinátformát, egyesítve a kutatást, a tervezést, a termelést, valamint a kül- és a belkereskedelmet. A gazdaság fő stratégiáját továbbra is az ötéves állami terv határozza meg, a vállalatok ugyancsak ötéves saját gazdálkodási tervet készítenek, éves lebontásban. A vállalatokat egyszemélyi felelősséggel irányítják az igazgatók, de a gazdálkodás főbb kérdéseiben úgynevezett vállalati önigazgató tanácsok döntenek majd. Ami a hitelpolitikát illeti, tervek szerint a hitelbankok az önfinanszírozás és a nyereségesség elve alapján működnek, és nem nyújtanak pénzügyi ellensúlyozására. A vállalatok átmeneti pénzügyi gondjainak enyhítésére rövid lejáratú hiteleket adhatnak, garanciát kell azonban kérniük a kölcsön viszafizetésére. (A tervezett reformról lásd VILÁGGAZDASÁG 1988. febr. 23., 4. o.) A jövőben elérhetővé teszik azt is, hogy a vállalatok meghatározott mennyiségben szabadon vásároljanak és adjanak el devizát. Ezt a korlátozott devizapiacot a központi bank irányítja majd. 1989 januárjától egyébként minden ágazatban nagykereskedelmi és felvásárlási árreformot vezetnek be, a külkereskedelem, a közlekedés, a távközlés, a lakossági szolgáltatások és a közétkeztetés kivételével. Lényegesen megnövelik a bér- és a vállalati vagyonadó szerepét, emellett jövedelemadót is fizetnek majd a gazdasági egységek. A vállalatok adózását két lépcsőben módosítják: 1989 januárjától ötven százalékos béradót vezetnek be, 1991 januárjától pedig további változtatásokat terveznek. A vállalati vagyonadót ugyancsak 1991 januárjától vezetik be, amikor teljes egészében beindul Csehszlovákiában a gazdasági reform. (MTI) Az első belga exporthitelkeret a Szovjetuniónak Egy belga bankkonzorcium 4 milliárd frankos (1 USA dollár , 35,597 frank) exporthitelkeret megnyitásáról írt alá megállapodást a Szovjetunió Külgazdasági Bankjával — közölte a Générale de Banque, a konzorcium egyik vezetője. A hitelkeret belga termékek Szovjetunióba irányult exportjának finanszírozására szolgál, s az első a maga nemében. A keretből a belga exporthitelbiztosító és egyéb finanszírozási hatóságok által jóváhagyott tőkejavak és szolgáltatások exportja értékének 85 százalékába nyújtanak hitelt. A megállapodás eredetileg három évre szól, de meg lehet hosszabbítani. A konzorcium másik vezetője a Banque Bruxelles Lambert, tagjai még a Kredietbank NV, a Banque Indosuez Belgique és a The Royal Bank of Canada (Belgium). A hitelfeltételekről nem érkezett hír. (Reuter)