Világgazdaság, 1988. szeptember (20. évfolyam, 172/4921-193/4942. szám)
1988-09-01 / 172. (4921.) szám
1988. SZEPTEMBER 1. CSÜTÖRTÖK XX. ÉVFOLYAM, 172. (4921.) SZÁM Minden út a Közös Piacba vezet? Az Európai Közösség 1992-ig kiépülő egységes belső piaca hamleti dilemma elé állítja az EFTA országait: belépni, vagy nem belépni. A három észak-európai államban élénk (és alkalmasint eltérő eredményekkel záruló) vita folyik, hogy kívül maradjanak, vagy bebocsáttatást kérjenek-e Brüsszelben. Svájcban hasonló a helyzet, Bécs pedig voltaképpen már eldöntötte: fölvételéért folyamodik. E többékevésbé ismert tényeknél is érdekesebb, hogy Görögország napirendre akarja tűzni Ciprus belépését, aminek az volna az előfeltétele, hogy megegyezés jöjjön létre a sziget görögjei és törökjei között. Ez persze föltételezi, hogy Ankara hozzájárul a probléma Athén szája íze szerinti rendezéséhez, de ahhoz is, hogy Papandreu fölhagy Törökország Közös Piacba való befogadásának ellenzésével. Delors, a brüsszeli bizottság vezetője Párizsban beszédet mondott, s ebben kifejtette, hogy az egységes belső piac nem azt jelenti, hogy mindent az égvilágon szabályoznak és egységesítenek. A gazdasági integrációval párhuzamosan létrehozandó szociális integráció problémáit ismertetve, szólt arról, hogy nem akarják megkövetelni az NSZK példájának követését, a 35 órás munkahét általános meghonosítását. Azt se, hogy az üzletek mindenütt egyformán tartsanak nyitva. Viszont bizonyos szabványosítást nélkülözhetetlennek tartanak. Így például nem liberalizálhatják a fuvarpiacot anélkül, hogy ne egységesítenék a munkafeltételeket, a gépkocsivezetők munkaidejét és pihenőjét. A beszéd (amely kizárta példának okáért a „profi futballisták közös európai piacát”) kisebb, taktikai engedmény a csupán részleges, főként az áruforgalomra vonatkozó integrációt óhajtó Thatchernek. De, ami a lényeget illeti, a brüsszeli főhadiszállás töretlenül folytatja a teljes — a kül- és a védelmi politikára is kiterjedő — közösség előkészítését. Ez kiderül két mértékadó közös piaci politikus nyilatkozataiból, amelyek Ausztriában, az úgynevezett Alpbach Fórumon hangzottak el. De Clercq, a brüsszeli bizottság tagja és Peter Ludlow, a Center for European Studies, az EK kutatóintézetének igazgatója leszögezte, hogy fenntartásokkal (értsd: a semlegesség mellet való kitartással) együtt nem lehet a szervezetbe bekerülni. Jelezték: a hivatalosan kifelé mutatott tartózkodástól függetlenül, Brüsszelben eldöntött dolognak tekintik, hogy a semlegesség és az EK- tagság összeegyeztethetetlen. Mégpedig azért, mert „külső és belső tényezők gondoskodnak arról, hogy az EK politikai unióvá fejlődjék, s opciói között szerepeljen a közös védelmi kapacitás”. Ez a koncepció pedig szöges ellentétben van a brit kormányfő elképzeléseivel. De hideg zuhany az észak-európai országok, meg Ausztria, Svájc számára is, mert valamennyiük gondolatai valamilyen „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” megoldás körül forognak. Ez érthető: a Közös Piac az EFTA-országok legfontosabb kereskedelmi partnere; kisebb-nagyobb eltéréssel valamennyire érvényesek a svájci kimutatás arányai: 1987-ben Svájc importjának 72,1 százaléka a közös piaci térségből származott, s kivitelének több mint fele ebbe a relációba irányult. És bármennyire bizonygatták is Alpbachban a brüszszeli küldöttek, hogy nem építenek „Európa-erődöt”, a jelenlevők inkább azt hallották meg, hogy például „csak olyan ország bankjai nyernek bebocsátást a belső piacba (amelyben a 12 tagország pénzintézetei és más szolgáltató vállalatai, teljesen szabadon működhetnek majd), amelyek hasonlóan bánnak a Közös Piac bankjaival. S, hogy ez így van-e, azt minden esetben külön fogják megvizsgálni.” Igaz, az elmondottakhoz hozzá kell fűzni: az EK-nak sem lehet közömbös, hogy miként alakulnak kapcsolatai a legfontosabb partnereket tömörítő Európai Szabadkereskedelmi Társulással. De függetlenül a különböző nyilatkozatoktól, folyik a vita a kívülálló országokban. Ausztriában kialakult az álláspont: felvételüket kérik, de nem adják föl a semlegességet. Svájc szeretne független maradni, de a jólétről sem akar lemondani és fél, hogy elszalasztja a kellő pillanatot. A svájci székhelyű multinacionális vállalatok, a Ciba- Geigy, meg a Nestlé addig is kiépítik támaszpontjaikat a közösségben. Norvégiában, ahol, NATO-országról lévén szó, a legkisebb a probléma, a lakosság a pártok többségének ajánlását figyelmen kívül hagyva, 1972- ben egyszer már elvetette a csatlakozást. De most alighanem újból kikérik a véleményüket. A svéd ipari körök különösen nagy propagandát folytatnak. Werthen, az Electrolux és az Ericsson vezérigazgatója szerint félő, hogy az EFTA összezsugorodik, Svédország magára marad. Avval érvel, hogy Írország semleges, mégis EK-tag, Ausztria is semleges akar maradni, de kéri fölvételét. A szociáldemokrata kormány előkészületeket folytat, hogy ne érje váratlanul a teljes belső piac megvalósulása, bevezeti az EK-szabványokat, s a svéd ipar, hasonlóképpen a svájcihoz, igyekszik megvetni lábát a közösségen belül. És közben mindjobban éleződik a politikai konfliktus: „kívül maradni, vagy bekerülni?”. Finnország, tekintettel keleti szomszédjára, nem játszadozik a csatlakozás gondolatával. De a politikai felszín alatt, valamiféle „mintha” megoldáson törik a fejüket, hogy a finn exportágazatok ne kerüljenek alárendelt helyzetbe 1992 után. Papuliasz görög külügyminiszter, aki szeptember 15-ike, a ciprusi görögök és törökök tárgyalásainak következő fordulója előtt, Nicosiában járt, érdekes bejelentést tett. Közölte, Vasziliu elnökkel tárgyalt Ciprus esetleges közös piaci csatlakozásáról. „Ez volt megbeszélésünk egyik fő témája.” A csatlakozás eszméjét összefüggésbe hozta a sziget görög és török közösségeinek megegyezésével, sőt, a görög—török viszonnyal. „Ismét kategorikusan leszögezem, hogy a görög—török kapcsolatok javulásának útja Cipruson át vezet.” Vasziliu még nem adott érdemi választ a javaslatra, hogy Ciprust (amelyet egyébként vámunió köt az EK-hoz), bevigyék a Közös Piacba, de az ajánlat megvalósulásának valószínűleg ez a legkevésbé problematikus vonatkozása. Az ajánlat messze tekintő és nagyon szellemes, nagyon ravasz. Valamiképp beleillik a nagy világpolitikai trendbe, a regionális konfliktusok rendezésének hullámába. Ez volna az a láncszem, amelynek megragadásával fölszámolnák a két ciprusi közösség konfliktusát is, és a két NATO-állam — Görögország és Törökország — ellentétét is. Kimondatlanul benne van ugyanis, hogy a sziget két részállamának föderatív (de a görögöknek megfelelő) egyesülése új dinamizmust kap az EK-ba való bebocsátással együtt járó gazdasági lehetőségek révén. De egyszersmind az is, hogy Athén nem él vétójogával, vagyis teljesülhet az özal-kormány nagy kívánsága: Törökország fölvétele a Közös Piacba. Jó az ajánlat időzítése: a galoppozó infláció miatt az özal-kormány elvesztette népszerűségét, s arra kényszerült, hogy — tekintettel a jó termésre, meg arra, hogy később már érezhetők lesznek az IMF által előírt takarékossági kampány hangulati következményei — előrehozza őszre a tavasszal esedékes, de akkor már szinte biztos vereséget ígérő tartományi választásokat. A széljárást megfordíthatja, ha özal avval dicsekedhet, hogy beviszi az országot az Európai Közösségbe. Egyben a ciprusi pozíciók nagy részének föladását is könnyebben elfogadtathatja a nacionalista közvéleménnyel. Vajna János A kormány ígérete KÍNÁBAN AZ IDÉN NEM A kínai államtanács úgy határozott, hogy az év hátralévő részében, az új ötéves terv kezdetéig, 1989 januárjáig már nem lesz több áremelés. Li Peng miniszterelnök a kínai televízió tájékoztatása szerint a kormányülésen arról beszélt, hogy az árvizek és a szárazság miatt az idei gabonatermés elmarad a tavalyitól. Tavaly gabonából, burgonyából és a szójababból együtt 404,7 millió tonnát takarítottak be. A miniszterelnök elmondta, hogy az államtanács, utasította a tartományi kormányokat: nem emelhetik fel az árakat a központi szervek engedélye nélkül. Az év hátralévő részében a korábbinál sokkal szigorúbban ellenőrzik majd a gabona, a gyapot és az étkezési olajok központi felvásárlását, s megbüntetik azokat, akik spekulációs céllal indokolatlan áremeléseket hajtottak végre, vagy visszatartották áraikat. Az infláció jövőre előreláthatólag nem lesz olyan nagy, mint az idén — állapították meg a miniszteri tanácskozáson. Hivatalos adatok szerint az idei év első felében évi átlagban 13 százalékos volt az áremelkedés üteme, nyugati közgazdászok LESZ MÁR ÁREMELÉS szerint azonban a tényleges drágulás ennél naagyobb volt. A miniszteri tanácskozásról beszámoló televíziós híradás szerint a kínai központi bank arra fog törekedni, hogy a kamatok nagyjából összhangban legyenek az inflációval, megfékezze a pénzkibocsátás növekedésének ütemét, és leállítsa azokat a beruházásokat, amelyekhez a kormány nem járult hozzá. Korábbi jelentések szerint a bank szeptember 1-jétől a jelenlegi 7 százalékról 9 százalékra emeli a betétek kamatait. Az árreform kérdésében azonban meglehetősen lassú az előrehaladás. A kormány néhány hónappal ezelőtt, mint ismeretes, megszüntette néhány alapvető élelmiszer állami ártámogatását, emiatt felszöktek az árak, s a lakosság — további áremelésektől tartva — megrohamozta és szinte kifosztotta az üzleteket. Li Peng miniszterelnök szerint az árreform megvalósítása több mint 5 évet is igénybe vehet, s egyelőre még nem tisztázottak az 1989-ben induló új ötéves terv részletei sem. Az árreformmal kapcsolatos feladatokról szeptember folyamán tárgyal majd újra a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága — mondta a miniszterelnök. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ ÜTŐKÉPES SZERVEZET LÉTREHOZÁSÁT SZORGALMAZZA A KAMARA ÜGYVEZETŐSÉGE a külföldi tőkebevonás hazai intézményrendszerének fejlesztésére (3. old.) ♦ MEGINDULT A TŐKEMENEKÜLÉS A NSZK-BÓL LUXEMBURGBA a 10 százalékos forrásadó várható bevezetése miatt (2. old.) ♦ TALÁLGATÁSOK a norvég olajipar jövőjéről (2. old.) ♦ FELISMERÉS ÉS KÉNYSZER: a gazdasági szerkezetátalakítás eredményei Chilében (5. old.) ♦ az alumíniumfelhasználás további növekedését jósolja egy londoni piacelemző cég (8. old.) Ülést tartott • • az MGK Ügyvezetősége A Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetősége kedden Beck Tamás elnökletével ülést tartott. Elsőként a fővárosi kis- és középvállalatok helyzetéről és kamarai képviseletének aktuális kérdéseiről szóló előterjesztést vitatták meg. A gazdaságirányítási rendszer az elmúlt években először a tulajdon típusa, másodszor a vállalat mérete alapján értékelte a vállalatokat. Ez az eltérő adózási, jövedelemérdekeltségi és támogatási rendszerben fejeződött ki. Az erőforrások és a megtervezett tiszta jövedelem eltérő értékelése, valamint a különböző fajta támogatási módszerek eredménye, hogy a munkaerő és a tőke nem a népgazdaságilag hatékony, hanem az adott időszakban legkedvezőbb lehetőségeket nyújtó szervezetekbe áramlott. Részben ennek következménye, hogy hiányoznak azok a kis- és középvállalatok, amelyek a nagyvállalatok számára a megfelelő gazdasági hátteret biztosítanák. Az 1987. évi adatok alapján a fővárosi 1009 gazdálkodó egység több mint fele — 521 — sorolható a kis- és közepes gazdálkodó egységek körébe. Az 1988. év indítása szempontjából kedvező volt, hogy a főváros üzemei és vállalatai összességében eredményesen zárták az 1987. évet. Az 1988 elején bevezetett intézkedések azonban több helyen szinte megoldhatatlan adminisztrációs feladatot jelentettek, számos technikai, eljárási zavar volt. E körben az eddig eltelt időszakiban egyik legnagyobb gondot és bizonytalanságot a likviditási zavarok, valamint a rubelelszámolású export értékelése okozzák. Ebben a körben a konvertibilis exportnak jelentős gátat szab a nem megfelelő géppark, technológia és alapanyag. E vállalati körben is fokozódnak az elvárások a kamara érdekegyeztető, érdekképviseleti és érdekközvetítő funkciójával szemben. A közeljövőben sor kerül ennek érdekében a kis- és középüzemi tagozat megalakítására. A kamara súlyt helyez arra is, hogy a tömegkommunikációs eszközökben nagyobb teret szenteljenek ezen vállalatok munkája, sajátos gondjaik bemutatásának. Második napirendi pontként az ügyvezetőség megvitatta a „Javaslat a külföldi működőtőke-bevonás hazai intézményrendszerének fejlesztésére” című előterjesztés-tervezetet. (Erről lásd külön cikkünket a 3. oldalon. — A szerk.) Az előterjesztés-tervezetet a kamara egyezteti a társszervekkel, majd az a Tervgazdasági Bizottság ülésére kerül a Pénzügyminisztérium anyagával együtt, amely javaslatot tesz a vegyesvállalati szabályozás fejlesztésére. (MGK) Új szerepben a japán Eximbank Közvetlen részesedés külföldi magánberuházásokban A japán Export-Import Bank (Eximbank) ahhoz próbál engedélyt szerezni a kormánytól, hogy közvetlenül is részt vehessen magánkézben lévő vállalatok külföldi beruházásaiban. Takashi Tanaka, a bank elnöke arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az állami tulajdonban lévő, általában külkereskedelmi ügyleteket finanszírozó bank tevékenységének diverzifikálása céljából szabadon felhasználható hiteleket szeretne nyújtani hitelképes magánvállalatoknak. Az exportfinanszírozás — a bank eddigi, hagyományosan legfőbb tevékenysége — ugyanis háttérbe szorult a jen megerősödése, illetve a hitelfelvétel költségeinek növekedése miatt. (Az Eximbanknak 5283 milliárd jen a tőkéje, egyike a legnagyobbaknak az ilyen jellegű pénzintézetek között.) „Bátorítni szeretnénk a japán vállalatokat arra, hogy olyan országokba is fektessenek be közvetlenül tőkét, amelyek politikai szempontból kockázatosnak tekinthetők” — mondta az Eximbank egyik vezetője. Nagyon sok esetben ugyanis a japán vállalatok csak azért riadnak vissza egy beruházástól, mert az adott országban bizonytalan a belpolitikai helyzet — tette hozzá. Viszont ha egy ilyen vállalkozásba közvetlenül bekapcsolódik egy állami intézmény — mint például az Eximbank —, akkor sokkal simább a vegyesvállalat indulása — mondta. A bank bekapcsolódásával ugyanis egyrészt megoszlanának a kockázatvállalás terhei, másrészt a bank anyagi támogatása nagy segítség lehetne egy viszonylag kisméretű vállalkozás számára. Általában ugyanis jelenleg a 100 millió dolláros nagyságrendű beruházások száma növekszik, s ezeknek igen nagy szükségük van kívülálló finanszírozókra a részvények vásárlása céljából. Az Eximbank közvetlen bekapcsolódása — részvények vásárlása révén — pedig azért lehet nagy ösztönző erő a japán magánvállalatok külföldi beruházásainak növelésére, mert a bank egyszersmind importfinanszírozó szerepet is játszik. Az exportfinanszírozásban viszont egyre inkább csökkent mostanában a szerepe: az 1988. március 31-ével befejeződött pénzügyi évben a bank új hiteleinek mindössze 22 százaléka jutott exportfinanszírozásra, miközben ez az arány 1970—71-ben még 75 százalék volt, s a március és július közötti időszakban a 22 százalék további 5 százalékkal csökkent. A jövőben fontos szerep várhat az Eximbankra azért is, mert kezdenek elapadni a pénzügyminisztériumtól a külföldi beruházásokra szerezhető források, s általában átértékelődőben van az állami pénzügyi szervezeteknek a tajiián gazdaságban játszott szerepe is — mondják tokiói gazdasági körökben. Az úgynevezett postai takarékrendszer — amely a pénzügyminisztérium legfőbb hitelezője — azt tervezi, hogy 1990-től a rendelkezésre álló pénzeszközök 10 százalékát magánjellegű befektetésekre fordítja, s általában is, a jövőben tovább terjeszkedik a nem állami szférában, így valószínűleg kevesebb pénze marad arra, hogy kölcsönözzön állami intézményeknek, mint például az Eximbanknak. (Reuter) Új elnök-vezérigazgató az OKHB élén Rendkívüli közgyűlést tartott szerdán az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. A pénzintézet első félévi eredményeit értékelve megállapították, hogy bár a bantk üzleti munkájának lendületét a kormány deflációs pénzpolitikája csökkentette, valószínűsíthető, hogy az üzleti év zárásakor 1987-hez hasonló mértékű nyereséget érnek el, így a részvényesek osztaléka el fogja érni a tavalyi 12 százalékos szintet. Kis Pál, a bank elnök-vezérigazgatója felmentését kérte, ezt érdemeinek elismerése mellett a közgyűlés elfogadta. A közgyűlés növelte a pénzintézet igazgatóságának létszámát, a testület tagjává választotta Lenk Gézát, az Általános Vállalkozási Bank Rt. vezérigazgatóját és Pulai Zoltánt, a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatóját. A közgyűlés után az igazgatóság Lenk Gézát választotta meg a részvénytársaság elnök-vezérigazgatójává. (MTI)