Világgazdaság, 1988. december (20. évfolyam, 236/4985-257/5006. szám)

1988-12-01 / 236. (4985.) szám

1988. DECEMBER 1. CSÜTÖRTÖK XX. ÉVFOLYAM, 236. (4985.) SZÁM VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK GAZDASÁGI NAPILAPJA A nemzeti ünnep előestéjén A jugoszláv államfő egységre szólított fel Jugoszlávia módosított alkotmányának célja a gazdasági reformok meggyorsításához szükséges jogi keretek megteremtése, de az alapsza­bályban megkezdték a párt és az állam szerepének szétválasztását is. Milosevics szer­­ pártfőnök üdvözölve az alkotmányt, máris kijelentet­te, hogy márciusig Szerbiában is szeretnék kidolgozni és elfogadtatni a köztársaság módosított alapszabályát, amely az eddiginél nagyobb beleszólást adna a szerbeknek a két autonóm tartomány, Koszovó és a Vajdaság ügyeibe. A jugoszláv állam megalakulása 70. évfordulójá­nak előestéjén Dizdarevics jugoszláv államelnök egységre szólította föl az ország lakosságát, a honvédelmi miniszter pedig a szeparatisták el­leni fellépést sürgette. Az államelnök ugyanakkor tagadta, hogy Jugo­szlávia polgárháború küszöbén állna. A The Economist Intelligence Unit mértékadó elemzéséből viszont az derül ki, hogy az országban fennáll a politikai és gazdasági katasztrófa veszélye. A jugoszláv szövetségi nemzet­­gyűlés pénteken hosszú vitákat le­zárva elfogadta a módosított alkot­mányt, amelyben 39 változtatást eszközöltek, átírva, a rendelkezések majd egyharmadát. Az alkotmány elfogadja a magántulajdon szélesebb körét, és első ízben ismeri el a ban­kokat és vállalatokat önálló, profit­orientált egységként, megteremtve ezzel a tőzsde létrehozatalának elvi esélyét. A módosításokkal lazítják a mun­kástanácsok ellenőrzését a vállalat­­vezetés fölött, de érintetlenül hagy­ják a szocialista önigazgatás alapkö­vét, a társult munka törvényét. Al­kotmányba foglalták ugyanakkor a sztrájkjogot. Az új alkotmánnyal megteszik az első lépéseket a párt és az állam szerepének szétválasztása felé is, ki­zárva, hogy a JKSZ elnökségének elnöke tagja lehessen az államel­­nökségnek. A szövetségi nemzetgyű­lésnek pedig ezentúl joga lesz el­mozdítani az államelnökséget. A vá­lasztásokon ezután legalább két je­löltet kell állítani. Bár a szövetségi alkotmány mó­dosításai közvetlenül nem érintik Szerbia két autonóm tartományá­nak jogállását, Milosevics szerb pártvezető hétfőn azonnal üdvözölte az ország új alkotmányát, és beje­lentette, hogy a köztársaság parla­mentjével február végéig szeretnék elfogadtatni a szerb alkotmány mó­dosítását. A tervek szerint a változ­tatások következtében Szerbia ellen­őrizné Koszovó és a Vajdaság igaz­ságügyét, hadügyét, külkapcsolatait és gazdaságtervezését. Mint ismere­tes, a legutóbbi — a második világ­háború utáni negyedik —, 1974-es szövetségi alkotmány még széles önállóságot biztosított a két auto­nóm tartománynak. A tervezett szerb alkotmánymódo­sításba beleegyeztek Jugoszlávia tagköztársaságai, elkeseredett ellen­kezéssel válaszoltak viszont a ko­szovói albánok. Az ellentétek leg­újabb fejezete, hogy november ele­jén koszovói albánok ezrei vonultak az utcára, tiltakozva két tartományi vezetőjük lemondatása ellen, akiket a belgrádi vezetés azzal vádolt, hogy túl elnézők a szeparatistáikkal szem­ben. November 23-án gyülekezési ti­lalmat vezettek be Koszovóban, de politikai elemzők szerint még az al­kotmánymódosítások életbe lépteté­se előtt további megmozdulásokra kell számítani. Dizdarevics államelnök vasárnapi beszédében viszont azt állította, hogy a legutóbbi koszovói albán megmozdulások „megmutatták a ko­szovói vezetés gyöngeségét”, és to­vábbi személyi változtatásokat sür­getett a tartomány vezetőinek köré­ben. A jugoszláv nemzeti ünnep elő­estéjén tartott beszéd középpontjá­ban a többnemzetiségű ország egy­ségére való felszólítás állt. Kadijevics, honvédelmi miniszter szombaton, a JKSZ hetilapjában, a Kommuniszb­an megjelent interjú­jában a koszovói szeparatisták elle­ni keményebb fellépést sürgette, és ehhez mind politikai, mind jogi esz­közök igénybevételét elkerülhetet­lennek tartotta. A miniszter azokat is támadta, akik szerint az ország politikai, gazdasági és etnikai prob­lémáit orvosolandó, a hadsereg — amely a decentralizált jugoszláv ál­lamszövetség néhány központi in­tézményének egyike — puccsal akarná átvenni a hatalmat. Kadije­vics hangsúlyozta, hogy „a jugo­szláv államelnökségnek van egye­dül joga dönteni a hadsereg moz­gósításáról”. Az utóbbi időben néhány jugoszláv lapban erre vonatkozó híresztelések kaptak lábra, a szlovéniai Mladina című ifjúsági lap három újságírója és egy katonatiszt pedig éppen bör­tönbüntetése megkezdésére vár, mi­után a kérdést feszegető és a had­sereget bíráló cikkeik miatt haditit­kok elárulásáért elítélték őket. Kadijevics közvetett módon a szlo­véniai tagköztársaság vezetőit is tá­madta, hangsúlyozva, hogy a hadse­reget ért támadások „logikus követ­kezményei azoknak a nézeteknek, amelyekkel megkérdőjelezik Jugo­szlávia mint szövetségi köztársaság létét”. Mint ismeretes, az autonó­miára hivatkozva Szlovénia ellenállt annak a legutóbbi javaslatnak, hogy a katonai kiadások finanszírozására pótlólagos adót vessenek ki. Egyes szlovén csoportok pedig azt vetették fel, hogy a hadsereget köztársasági egységekre osszák föl. A szlovén pártvezetőt, Stanovnikot bírálta burkoltan Dizdarevics is be­szédében, kijelentve, hogy nem érti, „néhány jugoszláv tisztviselő miért akarja annyira bemutatni, hogy az ország helyzete rossz, olyan kifejezé­seket használva, mint a »libanoni­­zálódás« vagy a »polgárháború«”. Mint ismeretes, Stanovnik nemrég az Egyesült Államokban annak a véle­ményének adott hangot, hogy Jugo­szlávia a polgárháború küszöbén áll. Kedden tette közzé jelentését Ju­goszláviáról a mértékadónak tartott londoni The Economist Intelligence Unit (EIU). A dokumentum szerint az ország gazdasági és politikai prob­lémái a kormányt bukással, Jugo­szláviát pedig a katasztrófa szélére sodródással fenyegetik. „A Jugoszlá­via politikai rendszerére nehezedő nyomás csak fokozódhat, ahogy a la­kosságnak egyre több áldozatot kell hoznia. Ez támogathatja a karizma­tikus szerb vezető, Szlobodan Milo­sevics ambícióit, bár más személyisé­gek is megjelenhetnek a porondon”, — áll a jelentésben. Az EIU szerint Jugoszlávia gaz­daságának sorsa a májusban beve­zetett reformcsomag sikerétől függ. „Ha a program nem működik, az infláció kicsúszásával a hatóságok ellenőrzése alól, a gazdasági növeke­dés állandó visszaesésével, a külke­reskedelem romló szereplésével és a bénító keményvaluta-hiánnyal Jugo­szlávia jelenlegi gazdasági és politi­kai válsága állandósulhat, és előbb vagy utóbb az ország a katasztrófa szélére érkezik” — s­ögezi le a je­lentés. A dokumentum előrejelzése szerint a jugoszláv hazai össztermék (GDP) az idei évre várt 2,5 százalékos csök­kenés után jövőre már 3,5 százalék­kal zuhanhat. Az infláció 1989-ben elérheti az 1000 százalékot, és az en­nek leküzdésére hozott megszorító in­­tézkedések sok vállalat és vállalkozás felszámolását eredményezhetik. A gazdasági felépülés első jelei nem je­lentkezhetnek a kilencvenes évek kezdete előtt — állítja az EIU jelen­tése. N. G. Hitelmegszorítás Zimbabwéban Zimbabwéban újabb hitelmegszo­rításról döntött a kormány. Az or­szág­ jegybankja 100 millió zim­babwei dollár (1 amerikai dollár, 1,902 zimbabwei dollár) értékű jegy­banki váltó lejegyzését tette köte­lezővé a bankoknak. Ez annyit je­lent, hogy ennyi pénzt kivontak a gazdaságból. A cél az, hogy csök­kentsék a belföldi pénzellátás nö­vekedési ütemét. A bankok nem nagy lelkesedéssel fogadták a hírt, hiszen az értékpapír nem kamato­zik, ráadásul nem számít bele a hi­vatalos likvid tartalékaiba. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A DEVIZA­BEVÉTELEK 70­­ SZÁZALÉKÁT árverésre kívánja bocsátani jövőre a lengyel kormány. (2. oldal) ♦ A VILÁG EGYIK LEGLIBERÁLISABB SZABÁLYOZÓREND­SZERÉVEL Törökország egyre nagyobb ütemben csábítja befek­tetésre a külföldi tőkét. (2. oldal) ♦ VILÁGOSSÁ KELL TENNI A MAGYAR TÁRSADALOMBIZ­TOSÍTÁS valódi feladatait, és meghatározni a szociálpolitikával való együttműködés módját — beszélgetés a társadalombiztosí­tás kormánybiztosával. (3. oldal) ♦ MEGSZÜLETETT A MAGYAR FAGYÁLLÓ FOLYADÉK, de a lehetséges felhasználók még alig ismerik. (3. oldal) ♦ A GAZDASÁGI TANÁCSADÓ TEVÉKENYSÉG HAZAI SZOL­GÁLTATÁSAI — interjú a Kopconsult igazgatóhelyettesével. (4. oldal) ♦ AZ ÉSZT KISVÁLLALKOZÁSOK — GYERMEKCIPŐBEN. (5. oldal) Magyar–dél-koreai beruházásvédelmi megállapodás Bővülő kapcsolatok a többi szocialista országgal is Magyar részről Borbély László, a Pénzügyminisztérium nemzetközi pénzügyek főosztályának vezetője, Dél-Korea képviseletében pedig Csun Szun Kju, a külügyminisztérium nemzetközi gazdasági kapcsolatok főosztályának vezetője írt alá szer­dán Szöulban a kölcsönös beruházá­sok ösztönzéséről és védelméről szóló magyar—dél-koreai megállapodást. A 11 pontból álló dokumentum ér­telmében a felek kölcsönösen alkal­mazzák egymással szemben a legna­gyobb kedvezmény elvét; a másik fél beruházóit ugyanúgy kezelik, mint a hazaiakat; egy esetleges ál­lamosítás után megfelelő kártérítést fizetnek, s biztosítják a haszon és a befektetett tőke szabad kivitelét. Az állandó képviseletek szeptemberi felállítása utáni első magyar—dél­­koreai kormányközi megállapodás azután lép életbe, hogy a két kor­mány értesítette egymást a hazai ra­tifikálási folyamat lezárulásáról. Az utóbbi időben, nagyrészt piac­diverzifikációs célzattal, Dél-Korea folyamatosan bővíti kapcsolatait a szocialista országokkal. Bár Jugo­szláviának és Lengyelországnak nincs diplomáciai kapcsolata Szöullal, mindkét ország megállapodott már Dél-Koreával kereskedelmi irodák kölcsönös létesítéséről. Tegnap pe­dig azt közölte a Koreai Kereske­delemfejlesztő Társaság (KOTRA) szóvivője, hogy Bulgária és Dél-Ko­­rea képviselői megegyeztek: jövő jú­niusig kereskedelmi irodákat hoznak létre egymás országaiban. A megállapodást kedden írta alá Szófiában Li Szun Ki, a KOTRA el­nöke, valamint Petar Ruszev, a Bol­gár Kereskedelmi és Iparkamara el­nöke. A KOTRA szóvivője viszont nem volt hajlandó kommentálni azo­kat a szöuli lapértékeléseket, hogy Li rövidesen Moszkvába is ellátogat­na, hogy megvitassa a két ország köz­ti gazdasági együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeit. Ugyancsak a szerdai hírek közé tartozik, hogy a dél-koreai Daewoo 20 millió dollár értékben szövőgé­peket, további 10 millió dollárért pedig különböző szerszámgépeket vásárol Csehszlovákiától a jövő év­től kezdődően. Szöulban eközben közzétették, hogy a dél-koreai külkereskedelem értéke az ország történetében először halad­ta meg az évi 100 milliárd dolláros szintet, és keddel bezárólag elérte a 100,14 milliárd dollárt. Az export 53,537 milliárd, az import pedig 46,567 milliárd dollárt tett ki. A szöuli kereskedelmi és ipari minisz­térium közlése szerint ezzel Dél-Ko­rea megtartja tavalyi 12. helyét a világ kereskedőnemzeteinek sorá­ban. Ro Te Vu, dél-koreai elnök a 100 milliárd dolláros határ átlépésére és az ország kereskedelmi expanziójá­val kapcsolatban ismétlődő amerikai aggályokra reagálva, szerdai nyilat­kozatában hangsúlyozta, hogy orszá­gának „hozzá kell járulnia a világ­­gazdaság kiegyensúlyozott növeke­déséhez, és növelnie kell a bevitelt a külkereskedelmi feszültségek eny­hítése végett. (AP—DJ, Reuter, MTI) Észt kiállás, örmény felelősségre vonás MA SZAVAZNAK A SZOVJET ALKOTMÁNY ÉS A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL Két hozzászólást előzött meg különösen nagy érdeklődés a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa tegnap zárult alkotmányvitáján. Az észt legfelsőbb tanács elnöke kiállt köztársasága szuverenitási döntései mellett, az örmény elnök pedig élesen visszautasította azerbajdzsáni kollégájának keddi vádjait. A felszólalók többsége — Gorbacsov ked­den elhagyott megjegyzéseit pótolva — alkotmányellenesnek minősí­tette az észt döntéseket, és kiállt az átdolgozott tervezet mellett. Az alkotmány és a választási törvény módosításáról ma esedékes döntés­nek csak az egyhangúsága lehet kérdés. Ruutel észt elnök felszólalásában védelmébe vette a köztársasági par­lament döntését, amellyel vétójoggal ruházta fel magát a központi tör­vényekkel szemben, és azt mond­ta: meglepte a hevesen elutasító moszkvai reakció. (Ismeretes, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége szombaton élesen bí­rálta és semmisnek nyilvánította az észt döntések zömét.) Hangoztatta: az észt döntések teljességgel tükrö­zik a köztársaság gazdasági és po­litikai helyzetét, az emberek kíván­ságait. Elmondta, hogy a tervezet október végi közzététele után élénk vita kezdődött a köztársaságban, és sokan ítélték meg úgy, hogy a vál­toztatások csorbítják a köztársaság jogait. Ezzel többek, köztük Gorba­csov azon vádjára válaszolt, hogy az észt határozatokat nem előzte meg demokratikus vita. Ruutel kijelentette: az eredeti ter­vezet ellentmondott a júniusi párt­értekezlet iránymutatásainak. Hoz­zátette: a tervezet változtatásai kö­zül sokkal egyetértenek az észtek. Ugyanakkor kívánatosnak nevezte, hogy a határozat végső szövegébe ne kerüljenek olyan egységesítő megfogalmazások, amelyek figyel­men kívül hagyják a köztársaságok és területek sajátosságait és igénye­it. Ruutel példával is szolgált. Mint mondta, Észtország meg kívánja tar­tani legfelsőbb szerveként legfelsőbb tanácsát, nem akar új népképvise­leti kongresszust létrehozni, ahogy a moszkvai tervezet javasolja. Ragasz­kodott a köztársaságok azon jogá­hoz is, hogy maguk válasszák meg választási rendszerüket. „Észtország minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy kövesse a partvonalat” — tet­te hozzá. Védelmébe vette az ipar és a mezőgazdaság Gorbacsov re­formpolitikája keretében való rész­leges magánkézbe adását. (Az egyik észt parlamenti döntés szerint az országban létezhet állami, vegyes és magántulajdon.) A balti köztársaságokból érkező hozzászólóktól eltekintve (VILÁG­­GAZDASÁG, 1988. november 30., 1. oldal) a felszólalók helyeselték az eléjük terjesztett tervezetet, és so­kan elítélték az észt döntéseket. Jellemzőnek tekinthető az oroszor­szági föderáció miniszterelnök-he­lyettesének, Kazakovnak a hozzá­szólása, aki szerint „jogos nyugta­lanságot kelt, hogy a tervezetek vi­táját sok helyütt alkotmányellenes koncepciók propagálására használták fel”. A demokráciát nem szabad anarchiának felváltania — hangoz­tatta. Grúz hozzászólásról nem érkezett hír. (Ismeretes, hogy a grúz parla­ment is elvetette a tervezet több pontját, az örmény parlament ha­sonló döntését annak elnöksége ér­vénytelenítette,) így a mai elfogadás egyhangúsá­ga lehet csak kérdéses. Ruutel dél­után újságírók kérdésére nem volt hajlandó jóslatokba bocsátkozni, hogy az észt képviselők végül meg­szavazzák-e a tervezeteket. Egy má­sik kérdésre válaszolva viszont ki­jelentette: nem tud olyan körülmé­nyeket elképzelni, amelyek közt Moszkva tankokat küldene Tallinn­­ba, ahogy azt a múlt héten Jere­vánban és Bakuban megtette. Az észtek mindig a jog keretein belül viselkedtek — mondta. Ruutel parlamenti beszédének fo­gadtatásáról nem érkezett hír. A képviselők viszont — rövid csend után — nagy tapssal fogadták az örmény legfelsőbb tanács elnökének, Voszkanjannak a felszólalását. Ő erőteljesen visszautasította az azer­bajdzsán elnök keddi vádjait, mi­szerint a mostani vérontást az ör­mények robbantották volna ki. Voszkanjan azzal vádolta az azer­bajdzsán vezetőket, hogy ők a fe­lelősek a kiújult zavargásokért, ami­ért nem ítélték el az év eleji szurn­­gaiti örményellenes vérfürdőt. Az örmény elnök kijelentette: azerbaj­dzsán kollégája nyilvánvalóan nem hallgatott Gorbacsov azon felhívá­sára, hogy békés megoldást kell ta­lálni a karabahi kérdésre, és téved,­­ ha azt hiszi, hogy az autonóm terü­let ügyét egyszer s mindenkorra ren­dezték. Voszkanjan végül különö­sen fontosnak tartotta a nemzeti­ségi viszonyokat érintő alkotmány­­cikkelyek módosítását, mondván, a mostani súlyos helyzet az alkot­mány tisztázatlanságával is össze­függ. (Reuter, AP—DJ, MTI)

Next