Világgazdaság, 1989. március (21. évfolyam, 42/5048-61/5067. szám)

1989-03-01 / 42. (5048.) szám

1989. március 1. Eredmény vagy inflációs árnyereség? A kereskedelemhez­ két dologra van szükség: árura és pénzre. A magyar fogyasztó ma mindkettőnek szűkében van. A hazai kínálatban nem a fogyasztó érdeke érvényesül, hanem a termelő­­vállalatok áruszerkezete tükröződik. A kereskedelem gazdasági eredményei mögött az inflációs árnyereség húzódik meg. Meglehetősen magasra csaptak az indulatok a FOT kibővített elnökségi ülésén a Hazafias Népfront Belgrád­­rakparti székházában, ahol a kereske­delem helyzetét vitatták meg a kibőví­tett elnökségi ülés résztvevői. A lakosság belföldi fogyasztása 1988- ban - fejtette ki referátumában dr. Spi­­lák Ferenc miniszterhelyettes -, mintegy 4-4,5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom volumene pedig közel 7 szá­zalékkal maradt el a tervezettől. A csökkenés 3,7 százalékponttal több, mint amennyivel a belföldi fogyasztást ere­detileg mérsékelni akarták. A kiskereskedelmi forgalom volume­ne 1989-ben előreláthatólag az 1988-as szinten alakul. Számítani kell arra, hogy a lakossági kereslet tovább differenciá­lódik. A tervezett importliberalizálás csupán a beruházási javak piacán hoz élénkülést. Viszont az import „liberó” - a mezőgazdaságot és élelmiszeripart leszámítva - nem érinti a napi terme­léshez szükséges anyagimportot, így előreláthatólag idén sem szűkölködünk hiánycikkekben, nem lesz zavartalan az ellátás például vegyipari és papíripari cikkekből. A meglévő nehézségek elle­nére a tárca a gazdasági élénkítőprog­­ram keretében maximálisan törekedni fog a fogyasztók érdekeinek védelmére. Ennek keretében erősíteni kívánják a kisvállalkozások támogatását, kísérletet tesznek­­ egyelőre 15 kereskedelmi egységben­­ a privatizálásra, s ha az eredmények biztatóak, folytatják a pri­vatizálási programot. A hozzászólók több alkalommal is megkérdőjelezték a kereskedelmi kon­cepciók hatásosságát, így például el­mondták, aligha valószínű, hogy siker­rel jár a privatizálási kísérlet, hiszen az alacsony árrés, a csökkenő forgalom nem teszi lehetővé, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a kereskedelem vagy a szolgáltatások bármely területén. A vendéglátásban a kimutatások szerint 20 százalékkal csökkent a forgalom, de ha leszámítjuk a luxushotelek növekvő bevételét, a középkategóriában inkább 30 százalékos visszaeséssel kell számolni. Ma már tudomásul kell vennünk, hogy a szerződéses rendszer - elkapkodott bevezetése miatt - megbukott, és erősen kérdőjeles, hogy ilyen előjelek mellett gyors sikert hozhat-e a privatizálás. Többen szóvá tették, hogy az árválto­zásokat sokszor mindenféle ellenőrzés nélkül hajtják végre, és sem a gyártók, sem a kereskedők nem gondolnak arra, hogy a magasabb árért legalább egyen­letesebb minőséget kellene nyújtani. Az osztrák bevásárló turizmusból annyit megtanulhattunk volna, hogy milyen az igazi kereskedelem. Ahogy a bécsiek hetek alatt letelepedtek Bruckba és Nickelsdorfba, úgy a magyarok is megtehették volna hasonló lépéseiket. A hazai kereskedelem viszont hónapok óta nem jut túl azon, hogy az országból kiáramló 200-300 millió dollár(?) el­vesztésén kesereg. Rév Lajos, a FDT elnöke vitazáró beszédében leszögezte: a hazai keres­kedelmi helyzet is azt mutatja, hogy másfél éve nincs tárca, amely kemény kézzel irányítaná a problémák megol­dását. Egyedül a külkereskedelmi for­galom egyenlegének javulása az ered­mény, de miután ez nem gyorsítja fel a reformokat, csupán kedvezőbb külpiaci árakat tükröz, kérdésessé válik, hogy a sikerben szerepe van-e az irányításnak. S ma már előre sejteni lehet, hogy újabb problémagócok keletkeznek. Az építő­anyagipar az ipari tárca, az építés a közlekedési kormányzat fennhatósága alatt valószínűleg egyik minisztérium­ban sem lesz elsődleges fontosságú, így pedig a mai kedvezőtlen helyzet könnyen súlyosabbra fordulhat­. Bán Zsuzsa AZ UNIDO-MAGYAR VEGYES BIZOTTSÁG ÜLÉSE Tegnap jegyzőkönyv aláírásával feje­ződött be az UNIDO-Magyar Vegyes Bizottság kétnapos ülése Budapesten. Az aláírt programok értelmében a magyar vállalatok 1989-ben újabb együttműkö­dési lehetőségeket kapnak az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetén keresztül finanszírozott, elsősorban a fejlődő országokba irányuló ipari beruházások megvalósításában. A megállapodások az alumínium-, a gyógyszer-, az építő-, a híradástechni­ka- és a műszeripari vállalati elképze­léseket fogják át. Ezek pénzügyi ga­ranciáját az UNIDO biztosítja, míg a gazdasági eredmények, gépek, beren­dezések, komplett beruházások, a szak­mai képzés közvetlenül a vállalatoknál jelentkezik,­­ mondta dr. Nanovfszky György, a bizottság magyar társelnöke. Dr. Herbert May, az UNIDO-delegáció vezetője külön megemlítette a vegyes bizottság által kezdeményezett és az év elején aláírt több mint 1 millió dollár értékű szakértői együttműködési meg­állapodást a TESCO-val, valamint azt, hogy magyar szakemberek nyertek el egy nigériai cementgyár kivitelezésére kiírt pályázatot. Mindez csak a kezdet, mondta, mert a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kialakítását a Magyar Gaz­dasági Kamara is szorgalmazza. A magyar vállalati együttműködés fejlesztése szempontjából külön figyel­met érdemel a már mintegy másfél éve működő KOPINT-DATORG multina­cionális tájékoztató szolgálat tevékeny­sége. Ez az UNIDO keretében meghir­detett programokról és lehetőségekről tájékoztatja rendszeresen a kamara tag­vállalatait, s a hazai érdekelteket. Az UNIDO-delegáció vezetőjét fogadta dr. Melega Tibor kereskedelmi minisz­terhelyettes, az UNIDO magyar nemzeti bizottságának elnöke és Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. (MGK) Kamarai eseménynaptár Március 1. 9.00 óra (337. terem) Ülést tart a Szoftver Fórum. Napirend: 1. / A Szoftver Fórum szervezeti és működési szabályzatának megvitatása. Előadó: Havass Miklós vezérigazgató, a Szoftver Fórum elnöke 2. / Az NSZK-munkavállalási kére­lemhez javasolt formanyomtatvány-ter­vezet és eljárási rend előterjesztése és megvitatása. Előadó: Péter József külker.ig. (SZÁMALK) 3. / A Szoftver Fórum 1989. évi munkaprogramjának kialakítása. Tájékoztatást ad: Viosz Csaba Március 1­3. Magyar-lengyel kama­rai tagozati munkamegbeszélés lesz Varsóban, ennek kapcsán sor kerül az ez évi munkaterv feladatainak egyezte­tésére. Az MGK-t Simonyi Jánosné, a szocialista országok osztályának veze­tője, a lengyel tagozat titkára képviseli. Tájékoztatást ad: Sándor István Közlemény A Magyar Gazdasági Kamara szer­vezésében a grazi nemzetközi vásár igazgatósága március 2-án 11 órakor a Hilton Szálló Mátyás-termében a tava­szi grazi nemzetközi vásárral kapcsola­tosan prezentációt és sajtótájékoztatót tart. További információk: Sarkadi Károly, 313-522. (MGK) A Gazdasági Vezetők Érdekképvise­leti Szervezete, amely a Magyar Gaz­dasági Kamara keretében önállóan kez­di meg működését, májusban tartja alakuló közgyűlését - jelentette be Bihari István, az intéző bizottság elnöke ked­den a Magyar Gazdasági Kamarában. Az új szervezet a vállalatok, vállal­kozások, szövetkezetek, vegyes vállala­tok első számú vezetőinek érdekképvi­seletét hivatott ellátni. Foglalkozni kí­ván a vezetők munkaviszonyával, munkaszerződésével, jogi helyzetével kapcsolatos kérdésekkel, vitás esetekben ajánlásokat készít. Megfogalmazza a gazdasági vezetők etikai normáit, és arra is vállalkozik, hogy egy-egy konkrét esetben minősítse a vezetőket. Szakér­tőkből álló tanácsadó szolgálatot hoz létre az igazgatók munkájának segítésére. VILAGGAZDASAG MAGYAR GAZDASAG 3 FORMAVÁLTÁS... Az átalakulási törvény alapelvei Munkatársunktól: A hagyományos szervezeti formákban működő vállalkozások tár­saságokká való átalakulásának ösztönzésére kívánják létrehozni a társasági törvényhez kapcsolódó, „segítő-támogató” átalakulási törvényt. Ezzel együtt azonban elkerülhetetlen olyan törvények módosítása is, mint az állami vállalatokról szóló, a szövetkezeti és a földtörvény. Az elmúlt héten a parlamenti bizottságokban megkezdődött ezek vitája. Ma a várhatóan májusban elfogadásra kerülő átalakulási törvény alapelveit és részleteit ismertetjük, míg későbbi számunkban az állami vállalati törvény módosításával kapcsolatos elképzeléseket. Régi hiányosság gazdaságunkban az - olvashatjuk az Igazságügyi Minisz­térium által a tárcaközi egyeztetések után elkészített anyagban -, hogy a tulaj­donformák túlzott elkülönítése miatt is tisztázatlan a szektorok közötti átmenet. A gazdasági szervezetek formaváltása ma nincs kielégítően szabályozva. Jogi értelemben nem átalakulás, tehát nem tartozna a megalkotandó törvény hatálya alá, ha az állami vállalat vagy szövetkezet: - megszűnése után a vagyonnal új társaságot hoznának létre; - több egységre való szétválásából hoznak létre egy gazdasági társaságot; - a részegységeket társaságokká ala­kítják, s csak egy kislétszámú vagyon­kezelő központot tartanak fenn. Az átalakulási törvény tárgya, ha a gazdálkodó szervezet egésze felszámo­lás nélkül „egy az egyben” megy át gazdasági társaságba, amely az átalakuló szervezet általános jogutódja lesz, de maga az átalakulás semmilyen pótlóla­gos kötelezettséget nem keletkeztet. Indokolt lehet ilyen esetekben a társa­sági törvényektől eltérő szabályokat megállapítani, például az alapításkori 30 százalékos pénzbetétet csökkenteni. A piacgazdaság kialakításának célja miatt az államnak érdeke az átalakulás támogatása - mondja az anyag -, de átalakulási és nem átalakítási törvény­ről van szó. Több közgazdász vélemé­nyével ellentétben tehát nem támogat­ják átalakulási kampányok központi szervezését, ki kell jelölnie részvényesi minőségé­ben a képviselőjét. Az állam az adók mellett még osztalékra is jogosult. Az előterjesztés szerint az államigaz­gatási irányítású vállalatok zömét már 1989-90-ben gazdasági társaságokká lehet alakítani az állami tulajdonosi szerve­zet alapelemeinek megteremtésével. Ezzel kapcsolatban különböző megoldások jöhetnek szóba. A nyilvánvalóan alkal­mazandó holdingmegoldások mellett nem ágazati profilú vagyonpénztárak felállí­tása indokolt, illetve az állami részvé­nyek szétoszthatók rendszeres költség­­vetési támogatásban részesülő olyan intézmények között, mint az egészség­­ügyi, oktatási szervezetek, községek, városok. A vállalati tanács ellentmondásai A részvénytársaságok többségre jutá­sának ma nincsenek meg a feltételei. A kis- és közepes méretű vállalatok tipi­kus formája az önigazgató vállalat kell hogy legyen. Velük szemben az állam rendelkezési-osztalékszedési igénnyel ne lépjen föl - olvasható az anyagban -, a vagyon csak végső esetben, pédául fel­oszlatáskor szálljon vissza az államra. A korábban túlságosan erőltetett vál­lalati tanácsi konstrukció sokhelyütt nem hatékony. Az ilyen helyeken a javaslat szerint a Minisztertanács 1990. január 1-ig vegye vissza ezeket a vállalatokat államigazgatási irányításba, az 1991. január 1-ig gazdasági társasággá való átalakítás kötelezettségével. Magának a konstrukciónak az ellentmondásait a vállalati törvény módosításával kell elérni. A megmaradó cégeket ez év végéig a cégbíróságok törvényességi felügyelete alá kell helyezni. Amennyiben egy vállalati tanáccsal irányított vállalat államigazgatási irányítás alá való vissza­vételét kéri - hogy később gazdasági társasággá alakulhasson -, ez nem ta­gadható meg. Ezen az úton biztosítható az Igazságügyi Minisztérium szerint az egészséges evolúció, a központi állam­­háztartás és a vállalati önállóság szem­pontjai közötti egyensúly. Az átalakulásról való döntés tehát az államigazgatási irányítású vállalatoknál az alapító szervezetet, az önkormány­zó-önigazgató vállalatoknál a vállalati tanácsot, illetve a közgyűlést illeti meg. Az átalakulás a cégbíróság felügyelete alatt kell hogy történjék, illetve indo­kolt az átalakulás szándékát kötelezően bejelenteni a kormány valamely mi­niszterének, és ő meghatározott időn belül vétót emelhet. Az átalakulást nyilváno­san kell meghirdetni. A hitelezők át­alakuláskor megfelelő biztosítékot igé­nyelhetnek, felszámolás alatt álló vál­lalat azonban nem alakulhat át. A gazdaságilag indokolt, tehát tőke­bevonással járó átalakulás érdekében a meghatározott vagyontömeg 20 száza­lékát (a viták hatására nagyobb válla­latok esetében már szó van 10 száza­lékról is) külső részvényesnek kell je­gyeznie. Amennyiben ez nem történik meg, az átalakulást meghiúsultnak kell tekinteni. (Az átalakulási eljárás egyik legnagyobb mai gyengéje a vagyonmé­­rés megoldatlansága.) A külső jegyzés esetén a társasági törvény adta lehető­ség alapján mód nyílna arra, hogy a vállalat 30 százalékot három évre saját tulajdonú részvénynek tekintsen, 10 százalékot pedig dolgozói részvényként osszon szét. Megoldatlan a vagyonmérés Ennek alapján a részvényvagyon legfeljebb 40-50 százaléka maradhatna lefedezetlen. Elképzelhető, hogy ez a szabadon maradó rész egy központi állami vagyonpénztárhoz kerülne, amely sza­badon rendelkezik vele, s osztalékra is jogosult. A holdingmegoldás mellett a javaslat elképzelhetőnek tart egy pénz­intézetekből, alapítványokból, nyugdíj­­pénztárakból, városokból, stb. összeálló listát, ahonnan az átalakuló vállalatok részvényest választhatnának. A listára kerülés önkéntes, de a „felajánlkozást” ezután már nem lehetne visszautasítani. Egy kézbe nem kerülhetne több a rész­vények 15 százalékánál. Az anyag is megállapítja, hogy ez a listás konstruk­ció meglehetősen bonyolult. A szakmai viták során többségre ju­tott az a vélemény, hogy az ellenérték nélkül szerző „mesterséges” tulajdono­sok kötelesek legyenek visszajuttatni az osztalék 60-80 százalékát a társaság fejlesztési alapjába. Az államigazgatási irányítású válla­latoknál nem lenne kötelező a 20 szá­zalék külső részvényes, s vállalati, saját részvénytulajdonosra sem kell lehetőséget adni. S bár a mesterséges konszernek kor­látozása alapvetően a versenytörvény feladata, az átalakulási törvény előírná, hogy amennyiben egy vállalat részegy­ségeinek több mint felét társasággá alakította, három éven belül az irányító központnak is társasággá kell alakulnia. Az átalakuláshoz átalakulási tervet, vagyonmérleget kell készíteni, s az átalakulás megindításáról hirdetést kell közzétenni hivatalos lapban. Vita folyik ma még az úgynevezett banki „meg­erősítés” intézményéről, miszerint rt-vé való átalakulás csak arra feljogosított pénzintézet közreműködésével történ­hetne (500 milliós tőke fölött két, 1 milliárdos felett három, kétmilliárd fe­lett öt bank bevonását javasolják). Kérdés, mikor lesz ehhez eléggé fejlett a ma­gyar bankrendszer. "Túlállamosítás" ellen privatizálás A vállalatok, szövetkezetek számára viszont az átalakulás motívuma lehet a pótlólagos fejlesztési források, működő tőke, illetve az átalakuláshoz kapcsoló­dó szubvenciók megszerzésének a le­hetősége, vagy például a dolgozói és vezetői vagyonérdekeltség megteremté­se. A felszámolás megelőzése is lehet „ösztönző”, sőt célszerűnek látszik a vagyon 30 százalékos csökkenésének esetére ezt kötelezővé is tenni. A társasági törvénnyel már eldőlt az a politikai kérdés, hogy állami vállalat átalakulhat-e gazdasági társasággá. Az átalakulási törvény a gazdasági társasággá való átalakulásról és a gazdasági társa­ságok egymásba való átmenetéről és fúziójáról rendelkezik. Ennek lehetősé­gét biztosítani kell valamennyi állami vállalatnál, szövetkezetnél, valamint a társadalmi szervezetek, érdekképvisele­tek és egyesületek vállalatainál. Nem rendelkezne viszont a törvény az átala­kulásról többek között az állami költ­ségvetési szerveknél, az egyesületek és alapítványok körében, a leányvállala­toknál, a kisiparosoknál. Az ebbe a körbe tartozó szervezeteknek gazdasági társa­sággá való átalakulásukhoz előbb meg kell szűnniük. Az előterjesztés a korábbi túlállamo­­sítás ellensúlyozására indokoltnak tart­ja az állami tulajdon kisebb részének „privatizálását”, társadalmi szerveze­teknek, magánszemélyeknek való át­adását, illetve eladását. Elválasztandó azonban az állam közhatalmi és tulaj­donosi minősége, s kiépítendő egy ál­lami tőketulajdonosi szervezet, ami azonban még csak az első lépéseknél tart. Állami vállalatok átalakulásánál a részvénytársasággá válás kerül előtérbe. Technikai könnyebbséget jelenthet azon­ban a „kétlépcsős átalakulás”, tehát ha először kft-vé alakulnak. Az állami vállalatok kétharmada 1984- ben önkormányzó vállalattá vált, ahol az állam tulajdonosi jogait majdnem teljes egészében maga a vállalat gyakorolja. Ezért indokolt, hogy akár mestersége­sen is az átalakulásnál külső tulajdonost kreáljanak, úgy, hogy a korábbi állam­­igazgatási tulajdonlás ne állhasson vissza. Ha az állam valóságosan is élni kíván tulajdonosi jogosítványaival, akkor a vállalati tanácsok feloszlatásával először vissza kell vennie a vállalatot állam­­igazgatási irányítással, s átalakuláskor A vita lefékezheti a tárgyalásokat Az iparnak három milliárd dollárra lenne szüksége Több tízmilliárdos rossz beru­házások terhei nehezednek ma az iparra - mondta Berecz Frigyes ipari miniszter a vasasakadémián. Berecz Frigyes úgy vélte, hogy a kormányzat most jobban és behatóbban foglalkozik a legsürgetőbb feladatokkal, a Minisztertanács számos olyan kérdést vitatott meg, amely korábban nem ke­rült üléseinek napirendjére, így nemrég a gépkocsigyártás lehetőségeiről ta­nácskoztak, rövidesen az alumíniumipar, majd az energetika és a távközlési fej­lesztés ügyét vitatják meg. Külön szólt a veszteséges vállalatok helyzetéről. Mint mondotta, a felszá­molási, szanálási elírásokba az iparve­zetés nemigen tud beleszólni, mert a döntéseket a pénztulajdonosok s a pénz­intézetek hozzák meg. Legfeljebb kiké­rik az iparirányítás véleményét egy-egy ilyen kérdésben. A közvélemény előtt is jól ismert ügyekről szólva elmondta, hogy a soroksári vasöntöde részvény­­társasággá alakult át, és ma jól műkö­dik. A Gábor Áron Gépgyár megegyezett hitelezőivel, és a Láng Gépgyárban is helyreálltak a pénzügyi működés felté­telei. Az Elektronikai Vállalatot felszá­molták, a telephely új tulajdonosa egy szövetkezet. A felszámolás és az ela­dás-átvétel módja viszont kedvezőtlen visszhangra talált. A Ganz Mozdony- és Vagongyár ez év elejétől részvénytár­saságként működik és remélhetően ren­deződik a helyzete. A vállalat az elmúlt időszakban többszöri átalakulás után is működésképtelennek bizonyult. Tízmil­­liárd forintnyi adósságterhét a kormány elengedte. A Labor Műszeripari Művek helyzete viszont továbbra is gondot jelent, mert a hitelezőkkel még nem állapod­tak meg. Berecz Frigyes arról is beszélt, hogy az ipar műszaki megújulása és fejlesz­tése céljából szükséges a külföldi mű­ködő tőke minél szélesebb bevonása. Az iparirányítás mintegy 50 vállalat teljes vagy részleges eladását fontolgatja, de erről az érintett vállalatok vezetőivel tárgyaltak. Az elmúlt hetekben e kérdés körül kialakult vita nagy nyilvánossá­got kapott, s így lehet, hogy a külföldi partnerekkel való tárgyalások leféke­ződnek. A miniszter elmondta: eddig háromszázmillió dollárnyi működőtőkét vontak be a magyar iparba a külföldi cégek, de ennek a 10-15-szörösére len­ne szükség. A fejlesztésekhez egyébként világbanki hiteleket is kap az ipar. (MTI)

Next