Világgazdaság, 1989. március (21. évfolyam, 42/5048-61/5067. szám)
1989-03-01 / 42. (5048.) szám
1989. március 1. Eredmény vagy inflációs árnyereség? A kereskedelemhez két dologra van szükség: árura és pénzre. A magyar fogyasztó ma mindkettőnek szűkében van. A hazai kínálatban nem a fogyasztó érdeke érvényesül, hanem a termelővállalatok áruszerkezete tükröződik. A kereskedelem gazdasági eredményei mögött az inflációs árnyereség húzódik meg. Meglehetősen magasra csaptak az indulatok a FOT kibővített elnökségi ülésén a Hazafias Népfront Belgrádrakparti székházában, ahol a kereskedelem helyzetét vitatták meg a kibővített elnökségi ülés résztvevői. A lakosság belföldi fogyasztása 1988- ban - fejtette ki referátumában dr. Spilák Ferenc miniszterhelyettes -, mintegy 4-4,5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom volumene pedig közel 7 százalékkal maradt el a tervezettől. A csökkenés 3,7 százalékponttal több, mint amennyivel a belföldi fogyasztást eredetileg mérsékelni akarták. A kiskereskedelmi forgalom volumene 1989-ben előreláthatólag az 1988-as szinten alakul. Számítani kell arra, hogy a lakossági kereslet tovább differenciálódik. A tervezett importliberalizálás csupán a beruházási javak piacán hoz élénkülést. Viszont az import „liberó” - a mezőgazdaságot és élelmiszeripart leszámítva - nem érinti a napi termeléshez szükséges anyagimportot, így előreláthatólag idén sem szűkölködünk hiánycikkekben, nem lesz zavartalan az ellátás például vegyipari és papíripari cikkekből. A meglévő nehézségek ellenére a tárca a gazdasági élénkítőprogram keretében maximálisan törekedni fog a fogyasztók érdekeinek védelmére. Ennek keretében erősíteni kívánják a kisvállalkozások támogatását, kísérletet tesznek egyelőre 15 kereskedelmi egységben a privatizálásra, s ha az eredmények biztatóak, folytatják a privatizálási programot. A hozzászólók több alkalommal is megkérdőjelezték a kereskedelmi koncepciók hatásosságát, így például elmondták, aligha valószínű, hogy sikerrel jár a privatizálási kísérlet, hiszen az alacsony árrés, a csökkenő forgalom nem teszi lehetővé, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a kereskedelem vagy a szolgáltatások bármely területén. A vendéglátásban a kimutatások szerint 20 százalékkal csökkent a forgalom, de ha leszámítjuk a luxushotelek növekvő bevételét, a középkategóriában inkább 30 százalékos visszaeséssel kell számolni. Ma már tudomásul kell vennünk, hogy a szerződéses rendszer - elkapkodott bevezetése miatt - megbukott, és erősen kérdőjeles, hogy ilyen előjelek mellett gyors sikert hozhat-e a privatizálás. Többen szóvá tették, hogy az árváltozásokat sokszor mindenféle ellenőrzés nélkül hajtják végre, és sem a gyártók, sem a kereskedők nem gondolnak arra, hogy a magasabb árért legalább egyenletesebb minőséget kellene nyújtani. Az osztrák bevásárló turizmusból annyit megtanulhattunk volna, hogy milyen az igazi kereskedelem. Ahogy a bécsiek hetek alatt letelepedtek Bruckba és Nickelsdorfba, úgy a magyarok is megtehették volna hasonló lépéseiket. A hazai kereskedelem viszont hónapok óta nem jut túl azon, hogy az országból kiáramló 200-300 millió dollár(?) elvesztésén kesereg. Rév Lajos, a FDT elnöke vitazáró beszédében leszögezte: a hazai kereskedelmi helyzet is azt mutatja, hogy másfél éve nincs tárca, amely kemény kézzel irányítaná a problémák megoldását. Egyedül a külkereskedelmi forgalom egyenlegének javulása az eredmény, de miután ez nem gyorsítja fel a reformokat, csupán kedvezőbb külpiaci árakat tükröz, kérdésessé válik, hogy a sikerben szerepe van-e az irányításnak. S ma már előre sejteni lehet, hogy újabb problémagócok keletkeznek. Az építőanyagipar az ipari tárca, az építés a közlekedési kormányzat fennhatósága alatt valószínűleg egyik minisztériumban sem lesz elsődleges fontosságú, így pedig a mai kedvezőtlen helyzet könnyen súlyosabbra fordulhat. Bán Zsuzsa AZ UNIDO-MAGYAR VEGYES BIZOTTSÁG ÜLÉSE Tegnap jegyzőkönyv aláírásával fejeződött be az UNIDO-Magyar Vegyes Bizottság kétnapos ülése Budapesten. Az aláírt programok értelmében a magyar vállalatok 1989-ben újabb együttműködési lehetőségeket kapnak az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetén keresztül finanszírozott, elsősorban a fejlődő országokba irányuló ipari beruházások megvalósításában. A megállapodások az alumínium-, a gyógyszer-, az építő-, a híradástechnika- és a műszeripari vállalati elképzeléseket fogják át. Ezek pénzügyi garanciáját az UNIDO biztosítja, míg a gazdasági eredmények, gépek, berendezések, komplett beruházások, a szakmai képzés közvetlenül a vállalatoknál jelentkezik, mondta dr. Nanovfszky György, a bizottság magyar társelnöke. Dr. Herbert May, az UNIDO-delegáció vezetője külön megemlítette a vegyes bizottság által kezdeményezett és az év elején aláírt több mint 1 millió dollár értékű szakértői együttműködési megállapodást a TESCO-val, valamint azt, hogy magyar szakemberek nyertek el egy nigériai cementgyár kivitelezésére kiírt pályázatot. Mindez csak a kezdet, mondta, mert a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kialakítását a Magyar Gazdasági Kamara is szorgalmazza. A magyar vállalati együttműködés fejlesztése szempontjából külön figyelmet érdemel a már mintegy másfél éve működő KOPINT-DATORG multinacionális tájékoztató szolgálat tevékenysége. Ez az UNIDO keretében meghirdetett programokról és lehetőségekről tájékoztatja rendszeresen a kamara tagvállalatait, s a hazai érdekelteket. Az UNIDO-delegáció vezetőjét fogadta dr. Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes, az UNIDO magyar nemzeti bizottságának elnöke és Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. (MGK) Kamarai eseménynaptár Március 1. 9.00 óra (337. terem) Ülést tart a Szoftver Fórum. Napirend: 1. / A Szoftver Fórum szervezeti és működési szabályzatának megvitatása. Előadó: Havass Miklós vezérigazgató, a Szoftver Fórum elnöke 2. / Az NSZK-munkavállalási kérelemhez javasolt formanyomtatvány-tervezet és eljárási rend előterjesztése és megvitatása. Előadó: Péter József külker.ig. (SZÁMALK) 3. / A Szoftver Fórum 1989. évi munkaprogramjának kialakítása. Tájékoztatást ad: Viosz Csaba Március 13. Magyar-lengyel kamarai tagozati munkamegbeszélés lesz Varsóban, ennek kapcsán sor kerül az ez évi munkaterv feladatainak egyeztetésére. Az MGK-t Simonyi Jánosné, a szocialista országok osztályának vezetője, a lengyel tagozat titkára képviseli. Tájékoztatást ad: Sándor István Közlemény A Magyar Gazdasági Kamara szervezésében a grazi nemzetközi vásár igazgatósága március 2-án 11 órakor a Hilton Szálló Mátyás-termében a tavaszi grazi nemzetközi vásárral kapcsolatosan prezentációt és sajtótájékoztatót tart. További információk: Sarkadi Károly, 313-522. (MGK) A Gazdasági Vezetők Érdekképviseleti Szervezete, amely a Magyar Gazdasági Kamara keretében önállóan kezdi meg működését, májusban tartja alakuló közgyűlését - jelentette be Bihari István, az intéző bizottság elnöke kedden a Magyar Gazdasági Kamarában. Az új szervezet a vállalatok, vállalkozások, szövetkezetek, vegyes vállalatok első számú vezetőinek érdekképviseletét hivatott ellátni. Foglalkozni kíván a vezetők munkaviszonyával, munkaszerződésével, jogi helyzetével kapcsolatos kérdésekkel, vitás esetekben ajánlásokat készít. Megfogalmazza a gazdasági vezetők etikai normáit, és arra is vállalkozik, hogy egy-egy konkrét esetben minősítse a vezetőket. Szakértőkből álló tanácsadó szolgálatot hoz létre az igazgatók munkájának segítésére. VILAGGAZDASAG MAGYAR GAZDASAG 3 FORMAVÁLTÁS... Az átalakulási törvény alapelvei Munkatársunktól: A hagyományos szervezeti formákban működő vállalkozások társaságokká való átalakulásának ösztönzésére kívánják létrehozni a társasági törvényhez kapcsolódó, „segítő-támogató” átalakulási törvényt. Ezzel együtt azonban elkerülhetetlen olyan törvények módosítása is, mint az állami vállalatokról szóló, a szövetkezeti és a földtörvény. Az elmúlt héten a parlamenti bizottságokban megkezdődött ezek vitája. Ma a várhatóan májusban elfogadásra kerülő átalakulási törvény alapelveit és részleteit ismertetjük, míg későbbi számunkban az állami vállalati törvény módosításával kapcsolatos elképzeléseket. Régi hiányosság gazdaságunkban az - olvashatjuk az Igazságügyi Minisztérium által a tárcaközi egyeztetések után elkészített anyagban -, hogy a tulajdonformák túlzott elkülönítése miatt is tisztázatlan a szektorok közötti átmenet. A gazdasági szervezetek formaváltása ma nincs kielégítően szabályozva. Jogi értelemben nem átalakulás, tehát nem tartozna a megalkotandó törvény hatálya alá, ha az állami vállalat vagy szövetkezet: - megszűnése után a vagyonnal új társaságot hoznának létre; - több egységre való szétválásából hoznak létre egy gazdasági társaságot; - a részegységeket társaságokká alakítják, s csak egy kislétszámú vagyonkezelő központot tartanak fenn. Az átalakulási törvény tárgya, ha a gazdálkodó szervezet egésze felszámolás nélkül „egy az egyben” megy át gazdasági társaságba, amely az átalakuló szervezet általános jogutódja lesz, de maga az átalakulás semmilyen pótlólagos kötelezettséget nem keletkeztet. Indokolt lehet ilyen esetekben a társasági törvényektől eltérő szabályokat megállapítani, például az alapításkori 30 százalékos pénzbetétet csökkenteni. A piacgazdaság kialakításának célja miatt az államnak érdeke az átalakulás támogatása - mondja az anyag -, de átalakulási és nem átalakítási törvényről van szó. Több közgazdász véleményével ellentétben tehát nem támogatják átalakulási kampányok központi szervezését, ki kell jelölnie részvényesi minőségében a képviselőjét. Az állam az adók mellett még osztalékra is jogosult. Az előterjesztés szerint az államigazgatási irányítású vállalatok zömét már 1989-90-ben gazdasági társaságokká lehet alakítani az állami tulajdonosi szervezet alapelemeinek megteremtésével. Ezzel kapcsolatban különböző megoldások jöhetnek szóba. A nyilvánvalóan alkalmazandó holdingmegoldások mellett nem ágazati profilú vagyonpénztárak felállítása indokolt, illetve az állami részvények szétoszthatók rendszeres költségvetési támogatásban részesülő olyan intézmények között, mint az egészségügyi, oktatási szervezetek, községek, városok. A vállalati tanács ellentmondásai A részvénytársaságok többségre jutásának ma nincsenek meg a feltételei. A kis- és közepes méretű vállalatok tipikus formája az önigazgató vállalat kell hogy legyen. Velük szemben az állam rendelkezési-osztalékszedési igénnyel ne lépjen föl - olvasható az anyagban -, a vagyon csak végső esetben, pédául feloszlatáskor szálljon vissza az államra. A korábban túlságosan erőltetett vállalati tanácsi konstrukció sokhelyütt nem hatékony. Az ilyen helyeken a javaslat szerint a Minisztertanács 1990. január 1-ig vegye vissza ezeket a vállalatokat államigazgatási irányításba, az 1991. január 1-ig gazdasági társasággá való átalakítás kötelezettségével. Magának a konstrukciónak az ellentmondásait a vállalati törvény módosításával kell elérni. A megmaradó cégeket ez év végéig a cégbíróságok törvényességi felügyelete alá kell helyezni. Amennyiben egy vállalati tanáccsal irányított vállalat államigazgatási irányítás alá való visszavételét kéri - hogy később gazdasági társasággá alakulhasson -, ez nem tagadható meg. Ezen az úton biztosítható az Igazságügyi Minisztérium szerint az egészséges evolúció, a központi államháztartás és a vállalati önállóság szempontjai közötti egyensúly. Az átalakulásról való döntés tehát az államigazgatási irányítású vállalatoknál az alapító szervezetet, az önkormányzó-önigazgató vállalatoknál a vállalati tanácsot, illetve a közgyűlést illeti meg. Az átalakulás a cégbíróság felügyelete alatt kell hogy történjék, illetve indokolt az átalakulás szándékát kötelezően bejelenteni a kormány valamely miniszterének, és ő meghatározott időn belül vétót emelhet. Az átalakulást nyilvánosan kell meghirdetni. A hitelezők átalakuláskor megfelelő biztosítékot igényelhetnek, felszámolás alatt álló vállalat azonban nem alakulhat át. A gazdaságilag indokolt, tehát tőkebevonással járó átalakulás érdekében a meghatározott vagyontömeg 20 százalékát (a viták hatására nagyobb vállalatok esetében már szó van 10 százalékról is) külső részvényesnek kell jegyeznie. Amennyiben ez nem történik meg, az átalakulást meghiúsultnak kell tekinteni. (Az átalakulási eljárás egyik legnagyobb mai gyengéje a vagyonmérés megoldatlansága.) A külső jegyzés esetén a társasági törvény adta lehetőség alapján mód nyílna arra, hogy a vállalat 30 százalékot három évre saját tulajdonú részvénynek tekintsen, 10 százalékot pedig dolgozói részvényként osszon szét. Megoldatlan a vagyonmérés Ennek alapján a részvényvagyon legfeljebb 40-50 százaléka maradhatna lefedezetlen. Elképzelhető, hogy ez a szabadon maradó rész egy központi állami vagyonpénztárhoz kerülne, amely szabadon rendelkezik vele, s osztalékra is jogosult. A holdingmegoldás mellett a javaslat elképzelhetőnek tart egy pénzintézetekből, alapítványokból, nyugdíjpénztárakból, városokból, stb. összeálló listát, ahonnan az átalakuló vállalatok részvényest választhatnának. A listára kerülés önkéntes, de a „felajánlkozást” ezután már nem lehetne visszautasítani. Egy kézbe nem kerülhetne több a részvények 15 százalékánál. Az anyag is megállapítja, hogy ez a listás konstrukció meglehetősen bonyolult. A szakmai viták során többségre jutott az a vélemény, hogy az ellenérték nélkül szerző „mesterséges” tulajdonosok kötelesek legyenek visszajuttatni az osztalék 60-80 százalékát a társaság fejlesztési alapjába. Az államigazgatási irányítású vállalatoknál nem lenne kötelező a 20 százalék külső részvényes, s vállalati, saját részvénytulajdonosra sem kell lehetőséget adni. S bár a mesterséges konszernek korlátozása alapvetően a versenytörvény feladata, az átalakulási törvény előírná, hogy amennyiben egy vállalat részegységeinek több mint felét társasággá alakította, három éven belül az irányító központnak is társasággá kell alakulnia. Az átalakuláshoz átalakulási tervet, vagyonmérleget kell készíteni, s az átalakulás megindításáról hirdetést kell közzétenni hivatalos lapban. Vita folyik ma még az úgynevezett banki „megerősítés” intézményéről, miszerint rt-vé való átalakulás csak arra feljogosított pénzintézet közreműködésével történhetne (500 milliós tőke fölött két, 1 milliárdos felett három, kétmilliárd felett öt bank bevonását javasolják). Kérdés, mikor lesz ehhez eléggé fejlett a magyar bankrendszer. "Túlállamosítás" ellen privatizálás A vállalatok, szövetkezetek számára viszont az átalakulás motívuma lehet a pótlólagos fejlesztési források, működő tőke, illetve az átalakuláshoz kapcsolódó szubvenciók megszerzésének a lehetősége, vagy például a dolgozói és vezetői vagyonérdekeltség megteremtése. A felszámolás megelőzése is lehet „ösztönző”, sőt célszerűnek látszik a vagyon 30 százalékos csökkenésének esetére ezt kötelezővé is tenni. A társasági törvénnyel már eldőlt az a politikai kérdés, hogy állami vállalat átalakulhat-e gazdasági társasággá. Az átalakulási törvény a gazdasági társasággá való átalakulásról és a gazdasági társaságok egymásba való átmenetéről és fúziójáról rendelkezik. Ennek lehetőségét biztosítani kell valamennyi állami vállalatnál, szövetkezetnél, valamint a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek és egyesületek vállalatainál. Nem rendelkezne viszont a törvény az átalakulásról többek között az állami költségvetési szerveknél, az egyesületek és alapítványok körében, a leányvállalatoknál, a kisiparosoknál. Az ebbe a körbe tartozó szervezeteknek gazdasági társasággá való átalakulásukhoz előbb meg kell szűnniük. Az előterjesztés a korábbi túlállamosítás ellensúlyozására indokoltnak tartja az állami tulajdon kisebb részének „privatizálását”, társadalmi szervezeteknek, magánszemélyeknek való átadását, illetve eladását. Elválasztandó azonban az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége, s kiépítendő egy állami tőketulajdonosi szervezet, ami azonban még csak az első lépéseknél tart. Állami vállalatok átalakulásánál a részvénytársasággá válás kerül előtérbe. Technikai könnyebbséget jelenthet azonban a „kétlépcsős átalakulás”, tehát ha először kft-vé alakulnak. Az állami vállalatok kétharmada 1984- ben önkormányzó vállalattá vált, ahol az állam tulajdonosi jogait majdnem teljes egészében maga a vállalat gyakorolja. Ezért indokolt, hogy akár mesterségesen is az átalakulásnál külső tulajdonost kreáljanak, úgy, hogy a korábbi államigazgatási tulajdonlás ne állhasson vissza. Ha az állam valóságosan is élni kíván tulajdonosi jogosítványaival, akkor a vállalati tanácsok feloszlatásával először vissza kell vennie a vállalatot államigazgatási irányítással, s átalakuláskor A vita lefékezheti a tárgyalásokat Az iparnak három milliárd dollárra lenne szüksége Több tízmilliárdos rossz beruházások terhei nehezednek ma az iparra - mondta Berecz Frigyes ipari miniszter a vasasakadémián. Berecz Frigyes úgy vélte, hogy a kormányzat most jobban és behatóbban foglalkozik a legsürgetőbb feladatokkal, a Minisztertanács számos olyan kérdést vitatott meg, amely korábban nem került üléseinek napirendjére, így nemrég a gépkocsigyártás lehetőségeiről tanácskoztak, rövidesen az alumíniumipar, majd az energetika és a távközlési fejlesztés ügyét vitatják meg. Külön szólt a veszteséges vállalatok helyzetéről. Mint mondotta, a felszámolási, szanálási elírásokba az iparvezetés nemigen tud beleszólni, mert a döntéseket a pénztulajdonosok s a pénzintézetek hozzák meg. Legfeljebb kikérik az iparirányítás véleményét egy-egy ilyen kérdésben. A közvélemény előtt is jól ismert ügyekről szólva elmondta, hogy a soroksári vasöntöde részvénytársasággá alakult át, és ma jól működik. A Gábor Áron Gépgyár megegyezett hitelezőivel, és a Láng Gépgyárban is helyreálltak a pénzügyi működés feltételei. Az Elektronikai Vállalatot felszámolták, a telephely új tulajdonosa egy szövetkezet. A felszámolás és az eladás-átvétel módja viszont kedvezőtlen visszhangra talált. A Ganz Mozdony- és Vagongyár ez év elejétől részvénytársaságként működik és remélhetően rendeződik a helyzete. A vállalat az elmúlt időszakban többszöri átalakulás után is működésképtelennek bizonyult. Tízmilliárd forintnyi adósságterhét a kormány elengedte. A Labor Műszeripari Művek helyzete viszont továbbra is gondot jelent, mert a hitelezőkkel még nem állapodtak meg. Berecz Frigyes arról is beszélt, hogy az ipar műszaki megújulása és fejlesztése céljából szükséges a külföldi működő tőke minél szélesebb bevonása. Az iparirányítás mintegy 50 vállalat teljes vagy részleges eladását fontolgatja, de erről az érintett vállalatok vezetőivel tárgyaltak. Az elmúlt hetekben e kérdés körül kialakult vita nagy nyilvánosságot kapott, s így lehet, hogy a külföldi partnerekkel való tárgyalások lefékeződnek. A miniszter elmondta: eddig háromszázmillió dollárnyi működőtőkét vontak be a magyar iparba a külföldi cégek, de ennek a 10-15-szörösére lenne szükség. A fejlesztésekhez egyébként világbanki hiteleket is kap az ipar. (MTI)