Világgazdaság, 1989. április (21. évfolyam, 62/5068-80/5086. szám)
1989-04-01 / 62. (5068.) szám
ÉLJEN ÁPRILIS 4! IRÁNI HELYZETKÉP Változnak a személyek, változik a politika Montazeri lemondatása az utódlásról és két másik, mérsékeltnek tekintett politikus távozása meg a további személycserékre vonatkozó találgatások mind azt mutatják, hogy Iránban ismét változik a vonal. A tűzszünet a mérsékeltek műve volt, és ők próbálkoztak a külvilághoz, mindenekelőtt a Nyugathoz fűződő gazdasági, politikai szálak újraszövésével. De ennek — miként ezt már a Salman Rushdie elleni „fetva” is előrevetítette — egyelőre vége: Khomeini teljes mértékben a radikálisok oldalára állt Az ipari országokban, kivált az Egyesült Államokban, ismét nagyon aggódnak a Libanonban foglyul ejtett túszok sorsa miatt. Visszapergetve az eseményeket, a hírforrások elmondják, hogy az augusztusi tűzszünetet követően Irán felélesztette vagy magasabb szintre emelte kapcsolatait Franciaországgal, Angliával, Kanadával és Kuvaittal. Washington is próbálkozott, de Bush szirénhangjai süket fülekre találtak Teheránban. Aztán februárban két esemény történt: Montazeri ajatollah, Khomeini kijelölt utódja, nyíltan kikelt a kivégzések szakadatlan árja ellen. „Ártatlanok vagy kis bűnösök vérét ontjuk, a gyilkosok országa leszünk a világ szemében” — hangoztatta a Bazargannal, a forradalom utáni első, liberálisnak mondott miniszterelnökkel politikai barátságot tartó főpap. A másik esemény Rafszandzsani nyilatkozata volt. A parlament elnöke jelezte, hogy magasabbra tör, közölte, hogy megpályázza a köztársasági elnöki tisztséget. Khomeini nyomban válaszolt a háború értelmét is kétségbe vonó Montazerinek: „Mily rövidlátás is azt hinni, hogy a mártírium és az önfeláldozás hiábavaló” — majd február 14-én minden mohamedán kötelességévé tette Salman Rushdie író megölését, jóllehet a „Sátáni versek” című könyv már hónapok óta a piacon volt. Evvel — írja az AP hírügynökség — szétszaggatta az összes szálat, amelyet Rafszandzsani, Velajati külügyminiszter és Laridzsani külügyminiszter-helyettes szorgos aprómunkával összefércelt. Válaszul Anglia megszakította a diplomáciai viszonyt, a közös piaci országok hazarendelték nagyköveteiket. De — és ez valószínűleg fontos mozzanata a történetnek — kisvártatva visszaküldték őket. „Most megtépázva visszakullognak, megszégyenülten és nyomorúságosan, teljes tudatában annak, amit tettek. Nem láttak előre, nem gondolták, hogy gonosz célra törő kísérletük ennyi szégyent és gyalázatot hoz rájuk” — kezdődött Khomeini triumfáló, a nagykövetek visszatérésében a kemény vonalhoz való hátraarc igazolását vélő üzenete. Március közepén felgyorsultak az események. Menesztették Mahallafit, Irán ENSZ-képviselőjét és Laridzsani külügyminiszter-helyettest. Mindkét diplomata az Egyesült Államokban tanult és nagy szerepet játszott abban, hogy megvalósult a fegyvernyugvás. Vasárnap Khomeini tanácskozásra ült össze a vallási szakértők, a „fagid”-ok tanácsával, s kedden nyilvánosságra került, hogy Montazeri (aki erre levélben felszólítást kapott) lemondott tisztségeiről és ezentúl csupán hitoktatással foglalkozik. Minden jel arra vall, hogy Rafszandzsani csillaga is elhalványul, de a vélemények megoszlanak arról, hogy a háború abbahagyásában „főbűnös" politikus csillaga teljesen kihuny-e. A Rafszandzsani jövőjét sötéten látók emlékeztetnek arra is, hogy a parlament elnöke a viták kiéleződésének szakaszában megpróbálta Khomeini érdeklődését a földi dolgokra terelni. Felhívta a figyelmét az inflációra és a nagy adókra. De Khomeini azt mondta, a felelősök ne hagyják figyelmüket elterelni holmi gazdasági gondokkal, a fő feladat továbbra is az iszlám terjesztése. Velajati külügyminiszter távozását szintén emlegetik, de rá — mondják a beavatottak — „helytelen nézetei” ellenére még szükség van. A külügyminiszter csütörtökön Moszkvába repült, s az IRNA hírügynökség közlése szerint levelet vitt Mihail Gorbacsovnak Ali Khamenei köztársasági elnöktől. Egyes hírmagyarázók azt állítják, hogy sok radikális szívesen látná a közeledést a Szovjetunióhoz. Khameini nyilatkozatai azonban nem mutatnak ebbe az irányba. Az EK-országok nagykövetei visszatérése alkalmából kibocsátott — fentebb már idézett — üzenetben az ajatollah kijelenti: „Újból felszólítom az Iszlám Köztársaság tisztségviselőit, ne féljenek mástól, csak Istentől.” Felszólította őket arra is: „Húzzuk szorosabbra a nadrágszíjat, hogy megvívjunk a kapitalizmussal és a kommunizmussal, mert a Nyugat és a Kelet elleni háborúnk még csak az első szakaszába ért.” Montazeri letűnt, de még nem tudni, ki kapja meg a funkcióit. A megfigyelők a kemény, tereszkedő vonal vezéralakjaiként Muszavi miniszterelnököt, Mohtasemi belügyminisztert, Mesniki ajatollahot, a fagidok, az iszlám szakértők tanácsának vezetőjét tartják nyilván. A következő fejezet, a várakozásokkal ellentétben, nem Iránban zajlott le, hanem Brüsszelben, és még az sem derült ki, hogy szervezeti összefüggés, vagy csak eszmei összefüggés van-e a dolgok közt. Az történt, hogy a belga fővárosban megölték az ottani iszlám közösség szaúd-arábiai származású vezetőjét és Tunéziából való helyettesét. Bűnösök voltak, mert elítélték ugyan Salman Rushdie regényét, de azt merészelték mondani, hogy azért talán nem muszáj megölni a szerzőt. „Az iszlám világban, de Nyugat-Európában is, ahol már ötmillió muzulmán él, elég fanatikus található, aki az iráni vezető szavára hallgat és közvetlen utasítás nélkül is hajlandó a halálos ítélet végrehajtására” — írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Reuter amerikai szakértőket szólaltat meg a teheráni fordulattal kacsolatban. A szakértők szerint a Bejrút déli negyedében, vagy időközben már Teheránban fogva tartott amerikai túszok helyzete ismét aggasztó. De az Egyesült Államoknak „nincs mit tennie, nincs semmiféle opciója” a Montazeri leváltása utáni szituációra. A kemény vonal híveinek térnyerése valószínűleg a terrorizmus erősödésével jár. (Reuter, NZZ, IHT) A magáncégek importja korlátozásának megszüntetését és a valutaforgalom ellenőrzésének enyhítését jelentette be tegnap a jugoszláv kormány. Az árak, az import és a valutarendszer fokozatos liberalizálásának legújabb intézkedése eltörli a keményvalutában vezetett lakossági bankszámlákról való felvételre eddig érvényes 250 dolláros napi felső határt. Megszűnik az a 70 ezer dolláros éves korlátozás is, amely a magáncégek berendezés-, nyersanyag- és félkésztermék-importjának szabott eddig határt. A jugoszláv hírügynökség, a Tanjug által tegnap nyilvánosságra hozott közleményben az is szerepel, hogy Ante Markovics kormánya kizárta a bérek ellenőrzésének újbóli bevezetését. Emlékezetes, hogy a korábbi miniszterelnök, Branko Mikulics tavaly év végi bukásához nagyban hozzájárult az általa elrendelt bérstop miatti elégedetlenség. Az ország történetének — Sztane Dolanc, a jugoszláv államelnökség alelnökének szavaival élve — eddigi legsúlyosabb, Jugoszláviát alapjaiban megrázó gazdasági és politikai válsága kérdésessé teszi a liberális intézkedések eredményességét és tartósságát. Jugoszláv és nyugati közgazdászok véleménye szerint az évi rátán 346 százalékos inflációval és 22 milliárd dolláros külföldi adóssággal terhelt jugoszláv gazdaságot végleg felboríthatja a koszovói válság. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a külföldi cégek java befagyasztotta beruházási terveit, a nyugati utazási ügynökségek sorra mondják le jugoszláviai útjaikat és valószínűleg a külföldön dolgozó jugoszláv állampolgárok is kevesebb valutát utaltatnak a hazai bankokba. Az egyik nyugati ország nagykövetségének közgazdász szakértője úgy véli, hogy a valutabevételek elmaradása az ország fizetési mérlegét érintheti a legérzékenyebben, ennek további hatása a valutatartalékok esése, majd az adósságszolgálati képesség csökkenése lesz. A koszovói véres események gazdasági hátrányait leginkább Horvátország érzi majd meg — véli Zoran Popov, a belgrádi Ipargazdasági Intézet közgazdásza. A külföldi turisták ugyanis nemigen tudják, hogy Koszovó messze fekszik a tengerparti üdülőhelyektől, Koszovótól való félelmük így a tengerparti szakasz legnagyobb részét ellátó horvát szálloda- és vendéglátóipart sújtja. A londoni The Times Koszovóval kapcsolatban arról ír, hogy a második világháború után, különösen Titónak a Szovjetuniótól való távolodása után — ha nem is nyugat-európai, de — európai országnak tartották Jugoszláviát. Az elmúlt napok kiábrándító, véres koszovói eseményei alapján azonban a balkáni tradíciók feléledését vélik felfedezni Jugoszláviában. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kemény szavakat használ; úgy véli, hogy Koszovó hosszú időn át az egyik legsötétebb folt marad Európa térképén. A dán Jyllands Posten napilap pedig megjegyzi, hogy az el nem kötelezett politikát folytató Jugoszlávia nemzetközi jelentősége egyre halványabb. E megállapításban különösen az kedvezőtlen Belgrádra nézve, hogy a jugoszláv gazdaságnak eddig komoly segítséget nyújtó közös piaci döntéshozók is kezdik elveszíteni bizalmukat az ország iránt. Szintén a dán lap írja, hogy a szerbiai főtitkár, Milosevics pánszerb törekvései túlmutatnak Koszovón és a Vajdaságon, és ezt Horvátországban és Szlovéniában is érzékelik. Paradox módon amíg a koszovói válság negatív hatással van a horvátországi és a szlovéniai gazdasági helyzetre, addig segíti a két köztársaságban a liberalizálódási folyamatot. A Milosevics nemzetiségi, politikai és gazdasági vonalától való távolodás kifejezésének egyik módja ezekben a köztársaságokban ugyanis a demokratizálódási folyamatok erősítése. Különösen érvényes ez Szlovéniára, ahol vasárnap, az eddigiektől eltérően, közvetlen úton választanak elnököt a köztársaság élére. Az alkotmány ugyan a közvetett választást írja elő, de Szlovénia, úgy tűnik, az új alkotmányt megelőlegezendő, példát akar mutatni a többi köztársaságnak. Igaz, formailag most is a parlament választja majd meg az új elnököt, de a szlovén parlamenti választás ezúttal már csak megerősíti az előzőleg tartandó népszavazás eredményét. Közvélemény-kutatások szerint a népszavazás minden eddigi érdeklődést felülmúl majd, a részvétel az előrejelzések szerint 94 százalékos lesz. A korábbi hat jelölt közül kettő maradt talpon: az esélyesnek tartott 63 éves Marko Bulc vegyészmérnök és a 39 éves gazdasági szakember, Janez Dmovsek. A kitűnő szónok hírében álló Bulc , aki aktív politikus és a Szlovén Gazdasági Kamara elnöke — beszédeiben határozottan elítélte a koszovói eseményeket. Vetélytársa, Dmovsek elsősorban a jelenlegi gazdaságpolitikai irányvonalat támadta. A szlovéniai választások kimenetelét a köztársaság határain kívül is érdeklődéssel figyelik, hiszen a választásokból nyertesként kikerülő politikus tagja lesz a jugoszláv államelnökség testületének, és mivel a rotáció elve alapján éppen Szlovéniára kerül a sor, hamarosan egy évre átveszi az államelnöki teendőket a bosznia-hercegovinai Raif Dizdarevics Rendhagyó elnökválasztás Szlovéniában Már az egész jugoszláv gazdaságot veszélyezteti a koszovói helyzet A jugoszláv kormány — a tavaly megkezdett gazdasági reformintézkedések újabb lépéseként — feloldotta a magáncégek importjára vonatkozó korlátozásokat és enyhítette a valutaforgalom ellenőrzését. Az ország jelenlegi belgazdasági és belpolitikai helyzetének fényében kérdéses azonban, hogy a liberalizáló intézkedéseket meddig lehet érvényben tartani. A kételyt erősítik azok a minap elhangzott vélemények, melyek szerint a koszovói válság már az egész jugoszláv gazdaságot veszélyezteti: a külföldi tőke tartózkodása és a nyugati turistacsoportok elmaradása a fizetési mérleg teljes felborulásához vezethet A koszovói helyzet romlásával egy időben a demokratizálódás erősödő jelei láthatók Szlovéniában, ahol először kerül sor közvetlen úton történő elnökválasztásra. NAGY KÜLFÖLDI RÉSZESEDÉS A TUNGSRAMBAN Az osztrák Girozentrale pénzintézet nemzetközi befektetői konzorciumot hoznak létre, amely megvásárolja a magyar Tungsram Rt. izzólámpagyár részvényeinek 49,65 százalékát — erről írtak alá szerződést az érintett felek Budapesten, csütörtök este. A konzorcium a részvényeket azért vásárolja meg, hogy a későbbiekben külföldi befektetőknek áruba bocsássa. A Tungsram-részvények 91 százalékával jelenleg a Magyar Hitel Bank rendelkezik. Az eladás után a bank részesedése 41,38 százalékra csökken, míg a többi magyar részvényesek 8,97 százalékos tulajdoni hányada továbbra is megmarad. Ez a megállapodás az első, amelynek eredményeként meglévő magyar vállalat részvényeinek egy része nyugati befektető tulajdonába kerül. A Tungsram az egyik legnagyobb magyar iparvállalat, jelentős nemzetközi érdekeltségekkel bír. 14 magyarországi üzemén és egy vegyes vállalatán kívül 13 leányvállalattal rendelkezik külföldön. Mint ismeretes, a magyar gazdasági diplomácia a közelmúltban már hozzálátott ahhoz, hogy megteremtse a feltételeket a külföldi tőke meglévő magyar vállalatokba történő bevonásához. Külföldi befektetőkkel megismertették azoknak a magyar vállalatoknak a listáját, amelyek hajlandók ilyen jellegű együttműködésre. Ezen a mintegy 50 vállalatot tartalmazó listán a Tungsram neve is szerepelt. (MTI) A mezőgazdaság a peresztrojka kulcsproblémája Vezető szovjet újságírók előtt mondott szerdai beszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára, államfő elismerte, hogy a vasárnapi parlamenti választásokon a szavazók türelmetlenségüket fejezték ki a reformok lassúsága miatt. A főtitkár ismét arra figyelmeztetett, hogy az egész peresztrojkát bukással fenyegeti, ha nem sikerül több élelmiszert juttatni az üzletek polcaira. Az USA mezőgazdasági minisztériumában pedig úgy vélik, a Szovjetunió gabonaimportja rövid távon még a mezőgazdasági reformok sikere esetén sem csökken. „Jelenleg az élelmiszer-probléma az alapvető probléma. Ha megoldjuk, az óriási győzelem lesz, nemcsak a gazdaság, hanem a politikai és a társadalmi szféra számára is” — idézi Gorbacsov szerdai beszédét a Pravda. Az SZKP főtitkára, a KB legutóbbi plénumán elfogadott agrárreformokhoz (VILÁGGAZDASÁG, 1989. március 18. 1. oldal) támogatást sürgetve, figyelmeztetett: „Ha nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor tönkre tehetjük az egész peresztrojkát, és a társadalom súlyos destabilizálódását idézhetjük elő.” Elkészítették első elemzéseiket a tervezett szovjet agrárreformról az amerikai mezőgazdasági szakértők is, természetesen a Szovjetunióba irányuló amerikai gabonaexport kilátásait kutatva. Nem várják a szovjet gabonavásárlások jelentős visszaesését rövid távon, ám a gépeket és berendezéseket szállító amerikai vállalatok eladásaik csökkenésére számíthatnak — teszik hozzá. „A reformok után még mindig sok megkötöttség marad. Tovább él a bürokrácia, az árakat változatlanul ellenőrizni fogják, és a parasztok szkeptikusak maradtak” — mondta a Harvard Egyetem Szovjetunióval foglalkozó kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Hozzátette: a szovjet agrárreformok valószínűleg növelni fogják az étkezési célokra alkalmas, jobb minőségű búza termelését, ám várhatóan növekedni fog a Szovjetunió kereslete a jelenleg is hazai termésből csak részben fedezett takarmánygabona iránt. A Szovjetunió ugyanis, hűvösebb éghajlata miatt, képtelen a szükséges mennyiségű kukoricát megtermelni, és ezért még sokáig rászorul az Egyesült Államokból érkező importra — véli a szakértő. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium becslései szerint az 1989-es pénzügyi évben a Szovjetunió 2,9 milliárd dollár értékű amerikai agrárterméket vásárol, és ezzel Kanadával együtt az amerikai mezőgazdasági cikkek harmadik legnagyobb vevője lesz. Tavaly a Szovjetunió 9,05 millió tonna búzát és 5,53 millió tonna kukoricát vásárolt az Egyesült Államoktól. A mezőgazdasági minisztérium szakértői megjegyzik: bár a reformokkal növelhető a szovjet mezőgazdaság termelékenysége, mindez egyelőre nem zavarja az amerikai exportkilátásokat, hiszen a kulcslépések megtételéhez legalább egy évre van szükség és még tovább tart, amíg a hatás vidéken is érződik. Hangsúlyozzák, hogy amennyiben nem születik egy világos törvény, amely (Folytatás a 2. oldalon)