Világgazdaság, 1989. május (21. évfolyam, 81/5087-101/5107. szám)

1989-05-03 / 81. (5087.) szám

1989. május 3 Új kamarák a láthatáron? Egyre gyakrabban hallani új kamarák alapításának szándékáról, így például egy mezőgazdasági kamara létrehozatalának szükségességét hangsúlyoz­ták az érdekeltek több fórumon is, és a hírek szerint hasonló szakmai szervezetet kíván alapítani az építőipar, szó van továbbá egy kulturális kamara felállításáról is. Számos szakma képviselői képzelik el szintén kamarai keretek között érdekvédelmi szövetségük működését. Nem ve­szélyeztetik ezek a törekvések a gazdasági kamara pozícióját? Ezt kér­deztük dr. Zányi Jenő alelnöktől. - Az érdekképviselet nem lehet monopólium. Annak a szervezetnek lesz hitele és társadalmi háttere, amelyik a legeredményesebben fog hozzá a prob­lémák megoldásához. Nekünk tudomá­sul kell vennünk, hogy az 1981 óta kialakult pozícióinkat versenyhelyzetben kell megőriznünk. A kamara eddig a gazdálkodói szféra érdekeit képviselte, s most tudomásul kell vennie, hogy differenciáltabb igényeknek kell eleget tennie. A május 15-i elnökségi ülésen azt fogjuk eldönteni, hogy milyen vál­toztatásokat kell végrehajtani, miképp tudunk megfelelni a felfokozott vára­kozásoknak. A dolgok szükségszerűen összefüggnek. Változóban van a parla­ment szerepe, alapvetően átformálódik a kormány munkastílusa, a gazdasági törekvésekben is kezdi éreztetni hatását az új politikai pártok programja. Ter­mészetesnek érzem, hogy változtatnia kell munkamódszerein a gazdasági kamará­nak is. - Látható ma már, hogy milyen tar­talmi és formai újításokra gondol a kamara irányító testülete? - A szakmai tagozatok például verti­kális szerveződés alapján jöttek létre. Akkor abból az alapelvből indultunk ki, hogy a tagozatoknak egy bizonyos ér­dekegyeztetési feladatot is el kell látni­uk. Ez szükségmegoldás volt,, eltorzult piaci mechanizmust próbált valameny­­nyire egyensúlyozni. Most, hogy a pi­aci működés már úgy-ahogy megindult, s az érdekegyeztetésnek ez a formája háttérbe szorult, a szakmai szervezetek homogénabb egységgé kívánnak szer­veződni. A kamarának tehát az a fel­adata, hogy homogénabb egységgé ala­kítsa a szakmai tagozatokat. El kell mozdulnunk a szakmai szövetségek irányába, elő kell segítenünk, hogy ne tipizált szervezeti keretek között indul­jon meg a szervezkedés. - Az agráripari vállalatok kiválása mindenképpen érzékeny veszteség az MGK részére. Nem tárgyalnak a leendő mezőgazdasági kamarával arról, hogy homogénabb szakmai keretek között, de a kamarán belül folytassák munkájukat? - Egyelőre egyáltalán nem jutottak közös nevezőre az agráripari vállalatok. A mezőgazdaságot is igen összetett gondok nyomasztják, s az agrárgazda­ság megújítása, új tulajdonformák ki­alakítása a tét. A hírek szerint ott is szerveződést igényelne a tagság, de ennek módjáról már meglehetősen különböz­nek a vélemények. Az állami gazdaságok önálló agrár­kamarát kívánnak létrehozni, a szövet­kezetek inkább a TOT megújításában látnak reális esélyt érdekeik képvisele­tére, az élelmiszer-ipari vállalatok pe­dig a gazdasági kamarán belül kíván­nak maradni. Vannak olyan hangok is, hogy a mezőgazdasági kamara lásson el hatósági funkciókat is, mások ezt nem tartják összeegyeztethetőnek a kamarai alaptevékenységgel. Mi mindenképpen elhatároztuk, hogy válaszolunk a kihí­vásra és a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari tagozatban megkezdjük a szakmai szervezést. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ne csak a tagozatokon belül szövetkezzenek a szakmák, hanem különböző egységek keretei között. Így működik például a borszövetség, most pedig a textilesek kezdik meg egy szűkebb szakmai egye­sülésnek, a textilexportőrök szövetsé­gének a szervezését. Hasonló folyamat zajlik most az építőipari tagozaton be­lül, ahol igen erősen érezhetők az in­tegrációs törekvések. Az ingatlanokkal gazdálkodó vállalatok pedig ingatlanke­zelői tagozat létrehozatalát sürgetik.­­ A szakmai szerep erősítésén túl, milyen pontokon kíván még a kamara elébe menni a tagvállalatok várakozá­sának? - Sok mindenben változtatni akarunk a munka külső feltételein, így például módot akarunk adni arra, hogy a kü­lönböző parlamenti bizottságokkal a szakmai szervezetek szoros kontaktust teremtsenek. Rendszeressé akarjuk ten­ni az információs kapcsolatot a vállalati területen dolgozó képviselők és a tag­vállalatok között. Gondolunk arra, hogy az ágazati szervezetek a szakminiszté­riumokkal lépjenek szorosabb kapcso­latba. Az eddigi nagy, általános tago­zatoknak javasoljuk, hogy konkrét témákra szerveződjenek, így például elképzelhetőnek tartjuk, hogy a köz­­gazdasági tagozat mellett hitel- és adó­ügyekkel foglalkozó tagozat alakuljon, létrejöjjön egy újfajta integráció. Min­denképpen folytatnunk kell a területi szervezetek funkcióinak bővítését. Vi­szont semmiképpen sem kívánjuk meg­bontani a kamarai szervezet egységét, hiszen a Magyar Gazdasági Kamarának jó egy évtizede elni... an a legfőbb ereje. Bán Zsuzsa Felhívás A Magyar Gazdasági Kamara és a Lengyel Külkereskedelmi Kama­ra az 1987 decemberében Budapes­ten lezajlott lengyel-magyar válla­latvezetői konferenciához hasonló rendezvény megtartását tervezi ez év végén Varsóban. A találkozó célja a két ország vállalatai közötti köz­­vet­len kapcsolatok kialakításának előmozdítása, a meglévő együttmű­ködés bővítése. A konferencia ke­retében a hazai és lengyel vállala­tok képviselői folytathatnak köz­vetlen tárgyalásokat. A konferencián való részvétel költségeit maguk az utaztató vállalatok fedezik. Kérjük, hogy azok a vállalatok, amelyek a fentiek alapján a vállalatvezetői konferencia munkájában részt kívánnak venni, Sándor Istvánnál, a kamara lengyel tagozata titkáránál május 15-ig levélben vagy telexen jelentkezzenek. (MGK) VILAGGAZDASAG MAGYAR GAZDASÁG 3 Az idegenforgalom húzóágazat Tihanyban ülésezett az EGB munkabizottsága Az Európai Gazdasági Bizottság lakásügyi, építési és településfej­lesztési munkabizottsága az idegenforgalommal kapcsolatos tervezés­ről tanácskozott Tihanyban április 25-29. között A rendezvényen 13 ország és 4 nemzetközi idegenforgalmi szervezet képviselői vettek részt. A téma súlyát jelezve már a bevezető ülésen hangoztatták, hogy az idegenforgalom húzóágazat, rohamosan fejlődik, és egyre több ország gazdaságában már kulcsszerepet tölt be. A világ kereskedelmi for­galmának 5 százaléka a turizmusból származik, és a szolgáltatások 20 százaléka ehhez kapcsolódik. Az EGB nemzetközi konferenciájának elnöke dr.Lackó László belügyminisz­ter-helyettes volt, és részt vett a mun­kában Gellai Imre kereskedelmi minisz­terhelyettes, az Országos Idegenforgal­mi Hivatal vezetője. A hazai település­­fejlesztés és idegenforgalom két irányí­tójával a nemzetközi eszmecsere szá­munkra is hasznos tapasztalatairól be­szélgettünk. - A konferencia elnöke szerint mi foglalkoztatja ma leginkább az európai idegenforgalom tervezőit és szervezőit? - A tihanyi tanácskozáson öt téma köré csoportosították mondanivalójukat a résztvevők. Már az első napon élénk vita alakult ki arra vonatkozóan, hogy az idegenforgalom tervezésében milyen legyen az egyes kormányok szerepe, illetve az állam és a magánszektorok kapcsolata. Ennek megítélésében nem tudtak közös nevezőre jutni az előadók, ezért az EGB titkárságának képviselője felkérte az egyes országok szakértőit, hogy számoljanak be saját gyakorlatukról. A legeltérőbb válaszok hangzottak el, Ausztriában vagy Svájcban például az állam szerepe minimális az idegenfor­galomban, másutt - így Dániában és Norvégiában - az állam támogatja az idegenforgalom magánvállalkozóit is. Annyi elmondható e témakörben, hogy az állami szektor szerepe általában az infrastruktúra kialakításában, a magán­­szektoré pedig a fogadóképesség meg­valósításában a jelentősebb. A kettő között azonban folyamatos és állandó együttműködésre, összhangra van szük­ség, mint többen hangoztatták, hiszen ha nem oda csoportosul az infrastruk­túra bővítése és fejlesztése, ahová a magántőke, akkor az mindkettő haté­konyságát rontja. A második témakör az idegenforga­lom tervezése volt. Ebben egyre nagyobb teret kapnak a közgazdasági szempon­tok és prognózisok. Élesen elkülönült két felfogás. Az angol delegáció sza­kértői rámutattak: az európai országok többségében szabályozzák az idegen­­forgalomra kijelölt területek fejlesztését, azután az erre vonatkozó tervek gyak­ran elavulnak, mert a gyakorlat mást bizonyít. Ezzel szemben például Ang­liában csak a kereteket tervezik meg, ez rugalmasabb, forma nekem nagyon szim­patikus - mondta a belügyminiszter­­helyettes. - A turistaforgalom és a környezet­védelem érdekeinek összeegyeztetése a legtöbb országban neuralgikus pontnak számít. Az EGB tihanyi tanácskozásán hogyan vélekedtek erről a résztvevők? - Az ma már egyértelmű, hogy a környezetvédelem és a természetvéde­lem összeegyeztethetőbb, ha mindkettőt megfelelő szakértelemmel és egymással összhangban végzik. Erre Magyaror­szágon is van már több jó példa. Máris ilyen vagy ilyen lesz a kiskunsági és a nagykunsági nemzeti park és Aggtelek térsége. Remélhetően ilyen lesz majd a Fertő tó körül tervezett nemzetközi park is, amely egyszerre szolgálja a környe­zet védelmét és az idegenforgalmat. A magyarországinál sokkal régebbi tapasztalatokról is beszámolt a tihanyi tanácskozáson az EGB titkárságának képviselője, aki évekkel ezelőtt részt vett az amerikai nemzeti parkok tervezésé­ben. Ezek a természetvédelmi területek ma már a szabályozott turizmus szín­helyei. A legnépszerűbb területekre előre be kell jelentkezni és bizonyos létszám felett már nem fogadnak látogatót - kikerül a megtelt tábla. Nemcsak egy adott országon belül, hanem nemzetközi méretekben is tervezni kell az idegenforgalmat - fogalmazták meg a tanácskozáson. -A tihanyi tanácskozáson részt vevő idegenforgalmi szervezetek mindegyike a turistaforgalom növekedésével számol. Mi a helyzet nálunk, a nemzetközi tapasztalatok birtokában milyennek íté­li meg a magyar lehetőségeket a keres­kedelmi miniszterhelyettes? - Ma Magyarországon a konvertibilis export 9 százalékát az idegenforgalom termeli. Nem mondhatjuk, hogy ezzel az első három húzóágazat között van, de nagyon gyors ütemű volt az elmúlt években az előrelépés, és ez várható a jövőben is. Ha kihasználjuk lehetősé­geinket, megvalósítjuk elgondolásainkat, akkor 2000-ig képesek vagyunk legalább megkétszerezni az elmúlt évi 668 mil­lió dolláros és 400 millió rubeles be­vételt. Számos tartalékunk van még. Ezek közül csak néhány példát említenék. Mindenképpen jók a kilátásaink a kong­resszusi és a szakmai turizmus bővíté­sére. A nagy kongresszusok mellett olyan kisebb létszámú rendezvényekre is gondolok, amelyeken nagyvállalatok mutatják be termékeiket, tájékoztatókat tartanak újdonságaikról. Köztudomású, hogy Magyarország rendkívül gazdag termál- és gyógyvi­zekben, az európai gyógyturizmus köz­pontja is lehetne. Ez azzal az előnnyel járna, hogy térben és időben is „szét­húzná” a turizmust, ehhez viszont meglévő gyógyvizeinknél bővíteni kel­lene az infrastruktúrát. - Az ön által felsoroltakban már szereztünk némi hírnevet, főleg ha Hévízre vagy Hajdúszoboszlóra gondo­lunk. Van-e még olyan ajánlatunk, amivel itthon a vállalkozóknak, külföldön a hazánk iránt érdeklődőknek nyújtanának újat? - A tihanyi tanácskozáson is sok szó esett a természetbarátokról, akik eljön­nének hozzánk akár egy ritka madár­füttyért is, ha megfelelő környezetet biztosítunk hozzá. Vannak is olyan te­rületeink, természetvédelmi értékeink, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot. A magam részéről egyetértek azzal a felfogással, hogy a természetvédelmi területeken is fogadják a turistákat, enélkül ugyanis öncélúvá válik az egész. Őrzik értékeit, de nem láthatja senki. A másik ilyen lehetőség­­ számos vidéki kastélyunk van, körülöttük gyö­nyörű arborétumokkal. Ha ezeket nem hasznosítjuk, lassan elpusztulnak. Ha viszont felújítjuk, megőrizzük értékei­ket és kiegészítjük sport-, gyógyászati vagy vadászati lehetőségekkel, akkor ez hasznos, gazdaságos befektetés lesz.­­ Tehát ha mindezt megvalósítjuk, ha az adottságainkat kihasználjuk, ön szerint elképzelhető, hogy az ezredfor­duló után az idegenforgalom Magyar­­országon is az első három húzóágazat közé tartozzék? - Én erről meg vagyok győződve - mondta az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke. Barta Éva MAGYAROK A LEGNAGYOBB KIÁLLÍTÁSI TERÜLETEN Grazi vásár­­ Szombaton Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnök és Wolfgang Schüssel újonnan meg­választott gazdasági miniszter jelenlétében ünnepélyesen nyitot­ták meg a Nemzetközi Grazi Vásárt. A 40 éves múltra visszatekintő vásá­ron 34 ország több mint 2 ezer kiállí­tója mutatja be és kínálja megvételre árucikkeit. Első ízben van jelen Len­gyelország, Kína, Japán, Malaysia, Dél- Afrika és Guatemala. A magyarok a hagyományosan jó kapcsolatoknak köszönhetően közel 1000 négyzetméteres területen szerepelnek, a legnagyobb kiállítóként. A magyar megjelenés a kishatárforgalom adta lehetőségeket illusztrálja. 16 magyar vállalat állít ki és árulja termékeit az élelmiszer-ipari termékektől kezdve az összeállított cserépkályháig. Sajnálatos, hogy a ruházati cikkek minőségben, a kozmetikai áruk pedig csomagolásukban nem tudják felvenni a versenyt az oszt­rák cikkekkel. Az elkövetkező években - mint azt Karl Robausch, a vásár saj­tófőnöke említette - az áruk fő vonalát a divattermékek fogják alkotni, s a magyar ruházati termékek kínálatát ismerve biztosan megállnák a helyüket Grazban. A két ország közötti gazdasági kap­csolatok elmélyítése céljából a Magyar Gazdasági Kamara a Stájer Kamarával közösen május 6-án információs napot tart, amelyet kulturális program követ. A vásár május 7-éig várja a magyar látogatókat is, akik a határ menti ide­genforgalmi irodákban 5 forintért vásá­rolhatnak belépőjegyet. (MGK) ­ Ganz Danubius Inspektor Érettek a függetlenségre Az utóbbi időben a Ganz Danubius neve gyakran szerepel a sajtó­ban. Gondok, problémák sorát kell megoldaniuk a nagyvállalatból nemrég megalakult rt.-knek, kft.-knek. Kevés szó esik azonban azokról az új gazdálkodó szervezetekről, amelyek sikeresen vették az önállóság első akadályait és máris eredményekkel dicsekedhetnek. Ezek közé tarto­zik a Ganz Danubius Inspektor Műszaki Ellenőrzési és Vállalkozási Kft. Az ügyvezető igazgatót, Szepesi Jánost arról kérdeztük, hogy milyen feladatokat kellett megoldaniuk az átalakulás során.­ ­ Mi a nagyvállalat minőség-ellenőr­zési főmérnökségéből alakultunk, amely akkor természetesen nem rendelkezett önálló gazdálkodással, így a teljes szám­viteli, gazdasági elszámolási rendszert és szervezetet ki kellett alakítanunk. Korábbi profilunkat pedig a nyereséges gazdálkodás érdekében kiegészítettük vállalkozói tevékenységgel. A minőség­­ellenőrzés hagyományos megbízásai mellett vállaljuk a működéshez szüksé­ges kiegészítő berendezések szállítását, szervizelését, a műszaki ellenőrzés so­rán talált hibák kijavítását. A vállalatból alakult rt.-kkel keret­­szerződéseket kötöttünk. Ez nemcsak számunkra, hanem számukra is bizton­ságot jelent. Gyártásellenőrzésre, az ellenőrzés előkészítésére, műszaki át­vételre, roncsolásos és roncsolásmentes anyagvizsgálat elvégzésére vállalkoznak. Új szín­munkánkban, hogy a Szovjet­unió Regiszteri Hivatalával kötött szer­ződés alapján, a céget képviselve, az úszóművek üzemeltetéséhez szükséges mindenféle ellenőrzést elvégzünk. Kül­földi megbízásokra is számítunk e te­rületen. - Mennyire dönthetnek szabadon? - Eddig még nem voltak problémá­ink. Bár az alapító részesedése betéte­inkből 92 százalékos, nem szól bele tevékenységünkbe. Első negyedéves eredményeink is bizonyítják, hogy éret­tek vagyunk a függetlenségre, nyeresé­get könyvelhetünk el. Mi elégedettek vagyunk az új szervezeti rendszerrel. - Hogyan vélekedik a Váci útról a Duna túlsó partján zajló eseményekről? - Óbudán, a Hajógyári-szigeten vé­leményem szerint valóban sokkal jöve­delmezőbb lenne az idegenforgalmi tevékenység - ezt a természeti környe­zet mindenképpen indokolja. A hajó­gyártás teljes vertikuma minden továb­bi nélkül áttelepíthető Angyalföldre. Ezt megalapozottan állíthatom, hiszen mint­egy húsz éve dolgozom a vállalatnál és hajóépítő mérnök vagyok. Az egész vállalkozásnak azonban csak akkor látom értelmét, ha a sziget el­adásáért befolyó pénz a Ganz Danu­­biushoz kerülne és ott hasznosítanák. A hajógyártásnak ugyanis mindenképpen van jövője. Sz. K. Hírek a kamarából A kamara kínai tagozata 1989 má­sodik felében piacfeltáró delegáció indítását tervezi Kína Hejlungkiang tartományába. A tartomány gazdasága elsősorban a mezőgazdaságra épül, de jelentős a könnyűipari (főként textilipari) termelés. A nehézipari ágazatok közül a vegyipari tevékenységet és a gép­gyártást lehet kiemelni. A tartomány importjában könnyűipari termékek, vegyipari és kohászati gépek és beren­dezések, híradástechnikai és egyéb elekt­ronikus és elektromos eszközök, gyógy­szeralapanyagok stb. szerepelnek. Kér­jük az érdekelt vállalatokat, hogy rész­vételi szándékukat (a tárgyalási témák rövid ismertetésével, valamint az eset­leges kínai tárgyalópartner igényének megjelölésével) Sándor Istvánnak, a tagozat titkárának levélben vagy telexen május 15-ig szíveskedjenek bejelenteni. A delegációban való részvétel költ­ségei a kiutazó vállalatokat terhelik.

Next