Világgazdaság, 1989. július (21. évfolyam, 124/5130-144/5150. szám)
1989-07-01 / 124. (5130.) szám
XXL évfolyam, 124. (5130.) szám 1989. július 1., szombat Az osztrák parlament megszavt a közös piaci szándéklevelet Még nem házasság, csak eljegyzés Ausztria természetesen akkor is életképes, ha kívülmarad az EGK egységes piacán. De csupán túlélésre játszani egy ilyen szorgos nemzet esetében túl kevés, így fogalmazott csütörtökön az osztrák kancellár a parlament közös piaci vitáján, ahol eldöntetett, hogy Bécs levélben értesíti Brüsszelt belépési szándékáról. A végső szót osztrák oldalról majd a lakosság mondja ki az őszi népszavazáson. Jóllehet a parlamenti vitának, amely 8 órán át tartott, nem volt igazi tétje, hiszen a kormánypártok, valamint az ellenzéki Szabadságpárt (FPÖ) már előzetesen megállapodtak abban, hogy igennel fognak szavazni a csatlakozási szándéklevélre, mégis fontos volt, hiszen újra és újra kifejeződtek a belépéssel összefüggő várakozások és félelmek. Igaza volt Riegler alkancellárnak, a Néppárt (ÖVP) elnökének, aki azt mondta, hogy a közös piaci belépés Ausztria számára akkora horderejű kérdés, mint az államszerződés aláírása volt 1955-ben. Még a hét elején is úgy látszott, hogy a két kormányzó párt nem tud megegyezni az illetékesség dolgában, abban tehát, hogy kinek a feladata a csatlakozási ügyek irányítása. Lényegében a kancellár kapott teljhatalmat, a külügyminisztert a Brüszszellel folytatandó tárgyalásokkal bízták meg, megengedve, hogy a belföldi előkészületekre is rálátása legyen. A két írtnak némileg eltér az álláspontja a belépés ügyében, az ÖVP-n belül talán kevesebb a fenntartás, a szocialisták körében viszont, már csak ideológiai alapon is, több a szociális érzékenység. Félő ugyanis, hogy az osztrák jóléti állam juttatásait a ridegebb piaci elveket valló Brüsszel meg akarja majd nyirbálni, Bécs viszont nem akar lazítani a szociális hálón. Maguk a szocialisták sem teljesen egységesek, a balszárnyhoz tartozók nemcsak az EFTA-tagságot, a semlegesség csorbítatlanságát is féltik, amit a parlamenti vitában Vranitzky is a csatlakozás előfeltételéül szabott, hanem keleti kapcsolataikat is. Ez az aggály, vagy legalábbis szempont - persze más megközelítésből - a néppárti képviselők körében is érződött a televízió által közvetített parlamenti vitában. Andreas Kohl tiroli képviselő, aki az Európai Demokratikus Unió megbízásából nemrégiben Budapesten járt, a parlamenti terem falát ékesítő kétfejű sasra mutatott, mondván, nem véletlen, hogy az egyik feje keletre, a másik nyugatra néz. Többen is hangsúlyozták, hogy a belépés nem veszélyeztetheti sem Ausztria híd funkcióját, sem pedig keleti kereskedelmét. Végül is, mutattak rá, a szocialista országok is szorosabbra akarják fűzni kapcsolataikat az EGK-val, ehhez pedig Ausztria segédkezet nyújthat nekik. Voltaképpen a nyugat-európai integrációt még inkább elmélyítő egységes piac 1992-es megalakulása gyorsította föl Ausztriában a csatlakozási eseményeket, ebből kimaradni már sokkal veszélyesebb. Sok területen - így a minőségi bizonylatokban, az iskolai bizonyítványok elismerésében, az iparvállalati engedélyek megadásában, az állami megrendelésekből való részesedésben - kétoldalúan is meg lehetne állapodni, s a vámmentesség is fennmarad az EK-val való kereskedelemben, a gyakorlatban azonban mégis megnőne a kiszorulás veszélye. A közös piaci vásárló két azonos termék közül nem a kívülállóét részesíti majd előnyben. Arról nem is beszélve, hogy Ausztriában, ahol irdatlanul nagy a külföldi tőke jelenléte - átlagosan 40 százalék, de az elektronikában 70 százalék -, a külföldi cégek át akarnak hatolni a közös piaci falakon, s most már ennek esélyeit mérlegelve döntenek ausztriai beruházásaikról. Az osztrák ipar - vélik a szakértők - már most is erősen ki van téve a versenyszereknek; ahol igazán nagy megrázkódtatás várható, az a mezőgazdaság és a tercier szektor. Ez utóbbiban - a bankszektorban, a biztosításban, a kereskedelemben - sok a kvázimonopólium, csekély a konkurencia. Nagy lesz tehát a gazdaságban az elhullás, de a túlélők jól járnak. Legfőképpen a fogyasztók, akik olcsóbban és nagyobb választékban vásárolhatnak, de végeredményben az ipar is, amely az előbb említett elkényelmesedett szektoroktól függ. S általában a gazdaság, amely új erőre kaphat nem csupán a termelésben, hanem a kutatásban, fejlesztésben is. Félni- és féltenivalója azonban mindenkinek van. Ezért is fogalmazott úgy a parlamenti szavazást megelőzően a kancellár: derűlátásra látok okot, eufóriára viszont egyáltalán nem. Földvári Zsuzsa KATONAI PUCCS SZUDÁNBAN A szudáni rádióban péntek reggel beolvasott közlemény szerint a hadsereg egységei átvették a hatalmat Szadik al-Mahdi miniszterelnöktől azután, hogy elfoglalták a főváros, Kartúm kulcsfontosságú épületeit, és lezárták a Níluson keresztül vezető és a repülőtérhez vivő utakat. A Reuter értesülései szerint a puccs során Kartúm fő börtönébe szállították a kormányfőt és több miniszterét, Ahmed Alit, a hadsereg főparancsnokát, valamint Idrisz al-Bannát, a szudáni kollektív elnökség, a Legfelsőbb Tanács ügyvezető elnökét. A hatalmat átvevő „Júniusi Forradalom” nevében a rádióközleményt beolvasó katonatiszt a kormányt és a politikai pártokat a nép megtévesztésével, nemzeti összeomlás és széthúzás okozásával vádolta. Emellett felrótta a Mahdi-kormánynak, hogy nem volt képes kellően ellátni a hadsereget, hogy az sikeresen küzdhessen a hat éve tartó polgárháborúban a déli Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg egységeivel. A katonai puccs, amelynek végleges eredményéről lapzártáig nem érkeztek pontos jelentések, több hónapi politikai zűrzavar után következett be. A Nimeri elnököt 1985-ben megbuktató katonák helyére az 1986-os - 17 év után első ízben tartott - választásokon győztes Umma párt került Mahdi vezetésével. A megalakulásakor a nemzeti megegyezés kabinetjének tartott új kormány takarékossági gazdaságpolitikát vezetett be, ám ez sem volt képes megállítani a gazdaság hanyatlását. A gazdasági visszaesés és a polgárháború miatt a Mahdi-kormány működése alatt az élelmiszerhiány már átterjedt Kartúmra is, miközben délen a szárazság és a harcok miatt az éhínség ezrével szedte áldozatait. 1982-ben az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) 440 dollár volt Szudánban, s ezzel az ország a világ egyik legszegényebbike. A külföldi adósság hivatalosan 12 milliárd, külföldi közgazdászok szerint viszont legalább 14 milliárd dollár, az infláció jelenlegi nagysága éves szinten mintegy 80 százalékos. Tavaly decemberben lelepleztek egy állítólag Nimeri volt elnök által szervezett puccskísérletet, s ezt követően 14 katonatisztet és közel ötven polgári személyt tartóztattak le. Az utóbbi időben egyre nőttek az ellentétek a hadsereg és a Mahdi vezette kormány között. Februárban a hadsereg magas rangú tisztjeiből álló csoport ultimátumot nyújtott át Mahdinak, politikai és gazdasági reformokat követelve, valamint azt, hogy a kormány vagy fejezze be a déliekkel folyó polgárháborút, vagy pedig adjon több fegyvert a hadseregnek. (Reuter) V OECD a nyugati gazdaságok kilátásairól FEJLETTEK LEGVESZÉLYESEBB ELLENSÉGE AZ INFLÁCIÓ A legfejlettebb ipari országok gazdaságai jobb állapotban vannak, mint a nyolcvanas évek elején, de a vártnál erőteljesebb gazdasági növekedés az inflációt tette a további növekedés legfőbb veszélyévé - állapítja meg az OECD tegnap közzétett féléves jelentése. A tanulmány szerint a szervezethez tartozó országokban az év második felében és a következő évben visszafogottabb lesz a növekedés, nagyobb az infláció, csökkennek a fizetési mérlegek hiányai, enyhén nő a munkanélküliség, és visszaesik a belföldi kereslet. Az inflációs veszélyre való figyelmeztetés a visszatérő eleme a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által az idei év első félévéről készült jelentésnek. A világ 24 legfejlettebb ipari államát tömörítő szervezet szakértői szerint a fejlett országok jelenlegi gazdasági helyzete jobb, mint amilyen az évtized elején volt, de az emelkedő infláció alááshatja a hét éve folyamatosan tartó gazdasági növekedést, melyet a beruházások ösztökéltek. Javult a munka termelékenysége, és a munkanélküliek aránya is visszaesett az 1981-es 7 százalékos szintre. Éleződött ugyanakkor a kereskedelmi protekcionizmus, egyes tagországokban állandóan magas szintű a munkanélküliség, a lakossági megtakarításokat több helyen a kormány költségvetési deficitjének finanszírozására használják, és nem egy országban elengedhetetlenül szükséges az állami kiadások szerkezetének és az adórendszernek a felülvizsgálata. Az infláció leszorítása mellett a másik legnagyobb feladat a költségvetési hiányok lefaragása. Az OECD általánosságban arra szólítja fel a tagországok kormányait, hogy stabilizációs politikával és strukturális reformokkal szilárdítsák meg a világgazdaságot a nyolcvanas évek végére, és a következő évtizedben erre lehessen alapozni. A párizsi székhelyű szervezet aggodalmát fejezte ki a dollár túlzott megerősödése miatt, mert ez veszélyezteti a világkereskedelemben mutatkozó egyensúlytalanságok kiküszöbölésére tett intézkedések eredményes voltát. A dollár árfolyamának emelkedése gerjesztőleg hat az inflációra, mivel drágábbá teszi a dollárban elszámolt exportot, ugyanakkor olcsóbbá az importot, növelve az USA kereskedelmi mérlegének hiányát. David Henderson, az OECD vezető közgazdásza szerint a dollár további erősödése a nyugatnémet márkával és a japán jennel szemben a jelenleginél is nagyobb aggodalomra adhat okot a folyó fizetési mérlegek egyensúlyhiánya miatt. Henderson a „Gazdasági kilátások” című OECD-tanulmány megjelenésekor adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a szakértői jelentés május elején készült, amikor a dollár még nem haladta meg az 1990-es határt a márkával szemben. Az azóta bekövetkezett változások csak fokozzák az aggodalmakat. Henderson megjegyezte azt is, hogy szerinte a jósoltnál nagyobb mértékben esik vissza a gazdasági növekedés 1990-ben. A tanulmányhoz tartozó táblázatokból (lásd 2. old.) kiderül, hogy az OECD a tagországok bruttó hazai termékének (GDP) növekedését a tavalyi 4,1 százalék után ebben az évben 3,25 százalékra, jövőre pedig csak 2,75 százalékra jósolja. Az infláció, amelynek 1988-as OECD- átlaga 3,6 százalék volt, ebben az évben és a következő év első felében is 4,5 százalék lesz. Részletesen foglalkozik a jelentés az egyes tagországokkal. Az Egyesült Államokat arra szólítja fel, hogy stabilizálja a dollár árfolyamát, és a terveknek megfelelően építse le 1993-ra a kereskedelmi deficitet. Az NSZK kormányától a szakértők azt várják, hogy tegyen lépéseket a márka leértékelődése ellen, valamint hajtson végre adóreformot. Strukturális gazdasági reformokat is vár az OECD Bonntól: a rugalmasabb munkaidő- és bérstruktúra megteremtését, valamint az elöregedett iparnak adott állami támogatások leépítését. Japánt arra biztatja a szervezet, hogy folytassa nyitási politikáját a külföldi áruk és befektetők előtt, és adjon nagyobb teret az árversenynek. Az OECD-jelentés napvilágra kerülésével egy időben nyilatkozott Henning Christophersen, az Európai Közösségek (EK) brüsszeli bizottságának gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős tagja. Christophersen elmondta, hogy munkacsoportja felfelé módosította a közösség gazdasági növekedésére vonatkozó februári előrejelzését: a 12 tagország 3,5 százalékos növekedésre számíthat idén. Felgyorsult azonban az infláció, különösen 1989 első felében, ezért a tavalyi 3,6 százalékos közös piaci átlagnál magasabb érték, 4,75 százalék várható az év végére. A közösségben 1988-ban 2 millióval több munkahelyet teremtettek, és az 1989/ 90-es időszakban további 2,5-3 millióval számolnak. Ezzel sikerül 10 százalék alá szorítani a munkanélküliek arányát az EK-n belül. A szakértő megjegyezte azonban, hogy amennyiben az infláció hatására nőnek a bérek, csökkenhet a nyereségesség, visszaeshetnek a beruházások, és negatív hatás jelentkezhet a gazdasági növekedésben és a foglalkoztatottságban is. Különösen a Nagy-Britanniában, Görögországban és Portugáliában mért magas infláció ad okot aggodalomra - tette hozzá Christophersen. (Reuter, AP DJ, MTI) Tovább burjánzik a Bond-botrány Folytatódik az ausztrál Bond társaság alapítója körüli botrány. Mint már jelentettük, Alan Bondot üzleti etikátlansággal, megvesztegetéssel vádolják (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 28., 1. oldal). Bond a Reuter jelentése szerint a fellebbviteli bírósághoz fordult az ellen a hatósági döntés ellen, hogy a fent említett vétkek miatt nem jogosult rádió- és tévéadások sugárzására. A határozat hétfőn született, de még nem döntöttek arról, hogy milyen büntetést rónak ki Bondra. A Bond elleni vizsgálat már egy éve tart, s állítólag kiderült, hogy az ausztál üzletember rágalmazással, a bíróság megtévesztésével, hamis bizonyítékok benyújtásával is vádolható. Bond mindazonáltal ádáz küzdelmet folytat a vádak ellen. Hangoztatta, hogy ez az ügy kihathat nemcsak a rádió- és tévéüzleteire, hanem cégeinek más irányú tevékenységére is. Mint ismeretes, az ausztrál üzletember Bond Hungária Telecom Rt. néven társaságot szeretne alapítani a mai rádiótelefon-rendszer kiépítésére (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 30., 1 oldal). A kelet-európai adóssághelyzet a tőkés csúcs egyik fő kérdése Kelet-Európa adósságterheinek csökkentésével is komolyan foglalkoznak majd a hét legfejlettebb tőkésország párizsi csúcsértekezletén, amelyet az idén július 14-16. között rendeznek meg. A szakemberek jóslata szerint valami hasonló programot dolgoznak ki, mint a tavalyi torontói csúcson, amikor elvi megállapodásra jutottak a fekete-afrikai országok eladósodásának enyhítésében. Emlékezetes, hogy az akkori program három lehetőséget kínált: az adósságok leírását, a kamatok csökkentését, illetve a futamidők meghosszabbítását. A párizsi csúcson valószínűleg általános elveket dolgoznak ki, amelyek elég rugalmasak lesznek ahhoz, hogy a hetek csoportjának tagjai szándékaik és lehetőségeik szerint értelmezzék őket. Alighanem lesznek olyan kormányok, amelyek messzebb mennek, mint a többiek. Az NSZK egyébként máris jó példával járt elöl, hiszen igen kedvezményes adósságleépítési programot javasolt Varsónak, egyebek között 500 millió dollárt leírna a lengyel tartozásokból (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 22., 1. oldal). (Reuter) Az amerikai képviselőház a kormányénál szigorúbb szankciókat javasol Peking ellen A Bush-kormányzat szándékait túllicitálva, az amerikai képviselőház kétpárti indítvány alapján egyhangúlag a már bejelentett amerikai szankcióknál szigorúbbakat javasol Peking ellen az emberi jogok megsértése, a demokratikus tüntetők elleni véres megtorlások miatt. A külföldi segélyeket szabályozó törvényhez fűzött módosításként elfogadott rendelkezésekben a képviselőház dicséri a Bush által már meghozott szankciókat (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 22., 1. oldal), javasolja viszont emellett az amerikai elnöknek, hogy függessze fel a Kínának nyújtott kereskedelmi és fejlesztési segélyek finanszírozását, tartsa fönn a katonai szállításokra vonatkozó engedélyek megtagadását és szüneteltesse a bűnüldözéshez szükséges berendezések szállítását Kínába. A képviselőházi javaslatban szerepel a kínai szállítórakétával felbocsátandó mesterséges hold szállításának megtagadása, valamint a Kínába irányuló nukleáris célú export azonnali leállítása is. A módosításban arra is kötelezni szeretnék a Bush-kabinetet, hogy a COCOM-bizottság többi tagjával kezdjen tárgyalásokat a stratégiai technika Kínába irányuló exportjának megtiltására. A módosításban támogatják az elnök azon kezdeményezését, hogy a külföldi magánbefektetésekre garanciát vállaló kormányhivatal, az OPIC - amely évente 100-200 millió dollár értékű, Kínában eszközölt külföldi magánberuházásra terjeszti ki garanciáját - függessze fel Kínával kapcsolatos biztosítékvállalását. A képviselőház bizottság felállítását is javasolta, amely kivizsgálná, miképpen tudnának segíteni az Egyesült Államokban tanuló kínai diákoknak és más kínai állampolgároknak. A képviselőházi törvénymódosítás alkalmazhatóságának feltétele, hogy a szenátus is elfogadja azt, Bush elnök pedig kézjegyével lássa el. Baker külügyminiszter azonban a kormányzat részéről elfogadhatatlannak minősítette a képviselőház határozatát, kijelentve, hogy „az emberi jogok kérdése nem az egyetlen alapelv, amely meghatározza az USA külpolitikáját". Baker leszögezte, hogy a Bush-kabinet jelen formájában nem támogatja a képviselőházi határozatot. (Reuter, AP-DJ)