Világgazdaság, 1989. július (21. évfolyam, 124/5130-144/5150. szám)

1989-07-01 / 124. (5130.) szám

XXL évfolyam, 124. (5130.) szám 1989. július 1., szombat Az osztrák parlament megszavt a közös piaci szándéklevelet Még nem házasság, csak eljegyzés Ausztria természetesen akkor is életképes, ha kívülmarad az EGK egységes piacán. De csupán túl­élésre játszani egy ilyen szorgos nemzet esetében túl kevés, így fogalmazott csütörtökön az osztrák kancellár a parlament közös piaci vitáján, ahol eldöntetett, hogy Bécs levélben értesíti Brüsszelt belépé­si szándékáról. A végső szót oszt­rák oldalról majd a lakosság mond­ja ki az őszi népszavazáson. Jóllehet a parlamenti vitának, amely 8 órán át tartott, nem volt igazi tétje, hiszen a kormánypártok, valamint az ellenzéki Szabadságpárt (FPÖ) már előzetesen megállapodtak abban, hogy igennel fog­nak szavazni a csatlakozási szándékle­vélre, mégis fontos volt, hiszen újra és újra kifejeződtek a belépéssel összefüggő várakozások és félelmek. Igaza volt Rieg­­ler alkancellárnak, a Néppárt (ÖVP) el­nökének, aki azt mondta, hogy a közös piaci belépés Ausztria számára akkora horderejű kérdés, mint az államszerződés aláírása volt 1955-ben. Még a hét elején is úgy látszott, hogy a két kormányzó párt nem tud megegyezni az illetékesség dolgában, abban tehát, hogy kinek a feladata a csatlakozási ügyek irányítása. Lényegében a kancellár kapott teljhatalmat, a külügyminisztert a Brüsz­­szellel folytatandó tárgyalásokkal bízták meg, megengedve, hogy a belföldi elő­készületekre is rálátása legyen. A két írtnak némileg eltér az álláspontja a belépés ügyében, az ÖVP-n belül talán kevesebb a fenntartás, a szocialisták körében viszont, már csak ideológiai alapon is, több a szociális érzékenység. F­élő ugyanis, hogy az osztrák jóléti állam juttatásait a ridegebb piaci elveket valló Brüsszel meg akarja majd nyirbálni, Bécs viszont nem akar lazítani a szociális há­lón. Maguk a szocialisták sem teljesen egységesek, a balszárnyhoz tartozók nemcsak az EFTA-tagságot, a semleges­ség csorbítatlanságát is féltik, amit a parlamenti vitában Vranitzky is a csatla­kozás előfeltételéül szabott, hanem kele­ti kapcsolataikat is. Ez az aggály, vagy legalábbis szempont - persze más megközelítésből - a néppárti képviselők körében is érződött a televízió által közvetített parlamenti vitában. Andreas Kohl tiroli képviselő, aki az Európai Demokratikus Unió megbízásá­ból nemrégiben Budapesten járt, a parla­menti terem falát ékesítő kétfejű sasra mutatott, mondván, nem véletlen, hogy az egyik feje keletre, a másik nyugatra néz. Többen is hangsúlyozták, hogy a belépés nem veszélyeztetheti sem Ausztria híd funkcióját, sem pedig keleti kereskedel­mét. Végül is, mutattak rá, a szocialista országok is szorosabbra akarják fűzni kapcsolataikat az EGK-val, ehhez pedig Ausztria segédkezet nyújthat nekik. Voltaképpen a nyugat-európai integ­rációt még inkább elmélyítő egységes piac 1992-es megalakulása gyorsította föl Ausztriában a csatlakozási eseményeket, ebből kimaradni már sokkal veszélyesebb. Sok területen - így a minőségi bizonyla­tokban, az iskolai bizonyítványok elis­merésében, az iparvállalati engedélyek megadásában, az állami megrendelések­ből való részesedésben - kétoldalúan is meg lehetne állapodni, s a vámmentesség is fennmarad az EK-val való kereskede­lemben, a gyakorlatban azonban mégis megnőne a kiszorulás veszélye. A közös piaci vásárló két azonos termék közül nem a kívülállóét részesíti majd előnyben. Arról nem is beszélve, hogy Ausztriában, ahol irdatlanul nagy a külföldi tőke je­lenléte - átlagosan 40 százalék, de az elektronikában 70 százalék -, a külföldi cégek át akarnak hatolni a közös piaci falakon, s most már ennek esélyeit mér­legelve döntenek ausztriai beruházásaik­ról. Az osztrák ipar - vélik a szakértők - már most is erősen ki van téve a ver­senyszereknek; ahol igazán nagy meg­rázkódtatás várható, az a mezőgazdaság és a tercier szektor. Ez utóbbiban - a bank­szektorban, a biztosításban, a kereske­delemben - sok a kvázimonopólium, csekély a konkurencia. Nagy lesz tehát a gazdaságban az elhullás, de a túlélők jól járnak. Legfőképpen a fogyasztók, akik olcsóbban és nagyobb választékban vá­sárolhatnak, de végeredményben az ipar is, amely az előbb említett elkényelmes­­edett szektoroktól függ. S általában a gazdaság, amely új erőre kaphat nem csupán a termelésben, hanem a kutatás­ban, fejlesztésben is. Félni- és féltenivalója azonban min­denkinek van. Ezért is fogalmazott úgy a parlamenti szavazást megelőzően a kan­cellár: derűlátásra látok okot, eufóriára viszont egyáltalán nem. Földvári Zsuzsa KATONAI PUCCS SZUDÁNBAN A szudáni rádióban péntek reggel beolvasott közlemény szerint a hadse­reg egységei átvették a hatalmat Szadik al-Mahdi miniszterelnöktől azután, hogy elfoglalták a főváros, Kartúm kulcsfon­tosságú épületeit, és lezárták a Níluson keresztül vezető és a repülőtérhez vivő utakat. A Reuter értesülései szerint a puccs során Kartúm fő börtönébe szál­lították a kormányfőt és több miniszte­rét, Ahmed Alit, a hadsereg főparancs­nokát, valamint Idrisz al-Bannát, a szudáni kollektív elnökség, a Legfelsőbb Tanács ügyvezető elnökét. A hatalmat átvevő „Júniusi Forrada­lom” nevében a rádióközleményt be­olvasó katonatiszt a kormányt és a politikai pártokat a nép megtévesztésé­vel, nemzeti összeomlás és széthúzás okozásával vádolta. Emellett felrótta a Mahdi-kormánynak, hogy nem volt képes kellően ellátni a hadsereget, hogy az sikeresen küzdhessen a hat éve tartó polgárháborúban a déli Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg egységeivel. A katonai puccs, amelynek végleges eredményéről lapzártáig nem érkeztek pontos jelentések, több hónapi politikai zűrzavar után következett be. A Nimeri elnököt 1985-ben megbuktató katonák helyére az 1986-os - 17 év után első ízben tartott - választásokon győztes Umma párt került Mahdi vezetésével. A megalakulásakor a nemzeti megegye­zés kabinetjének tartott új kormány takarékossági gazdaságpolitikát vezetett be, ám ez sem volt képes megállítani a gazdaság hanyatlását. A gazdasági visszaesés és a polgár­­háború miatt a Mahdi-kormány műkö­dése alatt az élelmiszerhiány már átter­jedt Kartúmra is, miközben délen a szárazság és a harcok miatt az éhínség ezrével szedte áldozatait. 1982-ben az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) 440 dollár volt Szudánban, s ezzel az ország a világ egyik legszegényebbike. A külföldi adósság hivatalosan 12 mil­liárd, külföldi közgazdászok szerint viszont legalább 14 milliárd dollár, az infláció jelenlegi nagysága éves szinten mintegy 80 százalékos. Tavaly decemberben lelepleztek egy állítólag Nimeri volt elnök által szer­vezett puccskísérletet, s ezt követően 14 katonatisztet és közel ötven polgári személyt tartóztattak le. Az utóbbi idő­ben egyre nőttek az ellentétek a hadse­reg és a Mahdi vezette kormány között. Februárban a hadsereg magas rangú tisztjeiből álló csoport ultimátumot nyújtott át Mahdinak, politikai és gaz­dasági reformokat követelve, valamint azt, hogy a kormány vagy fejezze be a déliekkel folyó polgárháborút, vagy pedig adjon több fegyvert a hadseregnek. (Reuter) V OECD a nyugati gazdaságok kilátásairól FEJLETTEK LEGVESZÉLYESEBB ELLENSÉGE AZ INFLÁCIÓ A legfejlettebb ipari országok gazdaságai jobb állapotban vannak, mint a nyolcvanas évek elején, de a vártnál erőteljesebb gazdasági növekedés az inflációt tette a további növekedés legfőbb veszélyévé - állapítja meg az OECD tegnap közzétett féléves jelentése. A tanul­mány szerint a szervezethez tartozó országokban az év második fe­lében és a következő évben visszafogottabb lesz a növekedés, na­gyobb az infláció, csökkennek a fizetési mérlegek hiányai, enyhén nő a munkanélküliség, és visszaesik a belföldi kereslet. Az inflációs veszélyre való figyel­meztetés a visszatérő eleme a Gazda­sági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által az idei év első félévéről készült jelentésnek. A világ 24 legfejlettebb ipari államát tömörítő szervezet szakértői szerint a fejlett or­szágok jelenlegi gazdasági helyzete jobb, mint amilyen az évtized elején volt, de az emelkedő infláció alááshatja a hét éve folyamatosan tartó gazdasági növekedést, melyet a beruházások ösztökéltek. Ja­vult a munka termelékenysége, és a munkanélküliek aránya is visszaesett az 1981-es 7 százalékos szintre. Éleződött ugyanakkor a kereskedelmi protekcionizmus, egyes tagországokban állandóan magas szintű a munkanélkü­liség, a lakossági megtakarításokat több helyen a kormány költségvetési deficit­jének finanszírozására használják, és nem egy országban elengedhetetlenül szük­séges az állami kiadások szerkezetének és az adórendszernek a felülvizsgálata. Az infláció leszorítása mellett a másik legnagyobb feladat a költségvetési hiá­nyok lefaragása. Az OECD általános­ságban arra szólítja fel a tagországok kormányait, hogy stabilizációs politiká­val és strukturális reformokkal szilár­dítsák meg a világgazdaságot a nyolc­vanas évek végére, és a következő év­tizedben erre lehessen alapozni. A párizsi székhelyű szervezet aggo­dalmát fejezte ki a dollár túlzott meg­erősödése miatt, mert ez veszélyezteti a világkereskedelemben mutatkozó egyen­súlytalanságok kiküszöbölésére tett in­tézkedések eredményes voltát. A dollár árfolyamának emelkedése gerjesztőleg hat az inflációra, mivel drágábbá teszi a dollárban elszámolt exportot, ugyanakkor olcsóbbá az importot, növelve az USA kereskedelmi mérlegének hiányát. Da­vid Henderson, az OECD vezető köz­gazdásza szerint a dollár további erő­södése a nyugatnémet márkával és a japán jennel szemben a jelenleginél is nagyobb aggodalomra adhat okot a folyó fizetési mérlegek egyensúlyhiánya miatt. Henderson a „Gazdasági kilátások” című OECD-tanulmány megjelenésekor adott nyilatkozatában felhívta a figyel­met arra, hogy a szakértői jelentés május elején készült, amikor a dollár még nem haladta meg az 1990-es határt a márká­val szemben. Az azóta bekövetkezett változások csak fokozzák az aggodal­makat. Henderson megjegyezte azt is, hogy szerinte a jósoltnál nagyobb mér­tékben esik vissza a gazdasági növeke­dés 1990-ben. A tanulmányhoz tartozó táblázatok­ból (lásd 2. old.) kiderül, hogy az OECD a tagországok bruttó hazai termékének (GDP) növekedését a tavalyi 4,1 szá­zalék után ebben az évben 3,25 száza­lékra, jövőre pedig csak 2,75 százalékra jósolja. Az infláció, amelynek 1988-as OECD- átlaga 3,6 százalék volt, ebben az év­ben és a következő év első felében is 4,5 százalék lesz. Részletesen foglalkozik a jelentés az egyes tagországokkal. Az Egyesült Államokat arra szólítja fel, hogy stabi­lizálja a dollár árfolyamát, és a tervek­nek megfelelően építse le 1993-ra a kereskedelmi deficitet. Az NSZK kormányától a szakértők azt várják, hogy tegyen lépéseket a márka leértékelődése ellen, valamint hajtson végre adóreformot. Strukturális gazda­sági reformokat is vár az OECD Bonn­­tól: a rugalmasabb munkaidő- és bér­­struktúra megteremtését, valamint az elöregedett iparnak adott állami támo­gatások leépítését. Japánt arra biztatja a szervezet, hogy folytassa nyitási politikáját a külföldi áruk és befektetők előtt, és adjon nagyobb teret az árversenynek. Az OECD-jelentés napvilágra kerü­lésével egy időben nyilatkozott Henning Christophersen, az Európai Közösségek (EK) brüsszeli bizottságának gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős tagja. Christophersen elmondta, hogy munka­­csoportja felfelé módosította a közös­ség gazdasági növekedésére vonatkozó februári előrejelzését: a 12 tagország 3,5 százalékos növekedésre számíthat idén. Felgyorsult azonban az infláció, külö­nösen 1989 első felében, ezért a tavalyi 3,6 százalékos közös piaci átlagnál magasabb érték, 4,75 százalék várható az év végére. A közösségben 1988-ban 2 millióval több munkahelyet teremtettek, és az 1989/ 90-es időszakban további 2,5-3 millió­val számolnak. Ezzel sikerül 10 száza­lék alá szorítani a munkanélküliek ará­nyát az EK-n belül. A szakértő megjegyezte azonban, hogy amennyiben az infláció hatására nőnek a bérek, csökkenhet a nyereségesség, visszaeshetnek a beruházások, és nega­tív hatás jelentkezhet a gazdasági nö­vekedésben és a foglalkoztatottságban is. Különösen a Nagy-Britanniában, Görögországban és Portugáliában mért magas infláció ad okot aggodalomra - tette hozzá Christophersen. (Reuter, AP DJ, MTI) Tovább burjánzik a Bond-botrány Folytatódik az ausztrál Bond társaság alapítója körüli botrány. Mint már jelentettük, Alan Bondot üzleti etikátlansággal, megveszte­getéssel vádolják (VILÁGGAZ­DASÁG, 1989. június 28., 1. ol­dal). Bond a Reuter jelentése sze­rint a fellebbviteli bírósághoz for­dult az ellen a hatósági döntés el­len, hogy a fent említett vétkek miatt nem jogosult rádió- és tévéadások sugárzására. A határozat hétfőn született, de még nem döntöttek arról, hogy milyen büntetést rónak ki Bondra. A Bond elleni vizsgálat már egy éve tart, s állítólag kide­rült, hogy az ausztál üzletember rágalmazással, a bíróság megté­vesztésével, hamis bizonyítékok benyújtásával is vádolható. Bond mindazonáltal ádáz küzdelmet foly­tat a vádak ellen. Hangoztatta, hogy ez az ügy kihathat nemcsak a rá­dió- és tévéüzleteire, hanem cégei­nek más irányú tevékenységére is. Mint ismeretes, az ausztrál üzlet­ember Bond Hungária Telecom Rt. néven társaságot szeretne alapítani a ma­­i rádiótelefon-rendszer kiépítésér­e (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 30., 1 oldal). A kelet-európai adóssághelyzet a tőkés csúcs egyik fő kérdése Kelet-Európa adósságterheinek csök­kentésével is komolyan foglalkoznak majd a hét legfejlettebb tőkésország párizsi csúcsértekezletén, amelyet az idén július 14-16. között rendeznek meg. A szakemberek jóslata szerint valami hasonló programot dolgoznak ki, mint a tavalyi torontói csúcson, amikor elvi megállapodásra jutottak a fekete-afrikai országok eladósodásának enyhítésében. Emlékezetes, hogy az akkori program három lehetőséget kínált: az adósságok leírását, a kamatok csökkentését, illetve a futamidők meghosszabbítását. A párizsi csúcson valószínűleg álta­lános elveket dolgoznak ki, amelyek elég rugalmasak lesznek ahhoz, hogy a he­tek csoportjának tagjai szándékaik és lehetőségeik szerint értelmezzék őket. Alighanem lesznek olyan kormányok, amelyek messzebb mennek, mint a többiek. Az NSZK egyébként máris jó példával járt elöl, hiszen igen kedvez­ményes adósságleépítési programot javasolt Varsónak, egyebek között 500 millió dollárt leírna a lengyel tartozá­sokból (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 22., 1. oldal). (Reuter) Az amerikai képviselőház a kormányénál szigorúbb szankciókat javasol Peking ellen A Bush-kormányzat szándékait túl­licitálva, az amerikai képviselőház két­­párti indítvány alapján egyhangúlag a már bejelentett amerikai szankcióknál szigorúbbakat javasol Peking ellen az emberi jogok megsértése, a demokrati­kus tüntetők elleni véres megtorlások miatt. A külföldi segélyeket szabályozó törvényhez fűzött módosításként elfo­gadott rendelkezésekben a képviselőház dicséri a Bush által már meghozott szankciókat (VILÁGGAZDASÁG, 1989. június 22., 1. oldal), javasolja viszont emellett az amerikai elnöknek, hogy függessze fel a Kínának nyújtott keres­kedelmi és fejlesztési segélyek finan­szírozását, tartsa fönn a katonai szállí­tásokra vonatkozó engedélyek megta­gadását és szüneteltesse a bűnüldözés­hez szükséges berendezések szállítását Kínába. A képviselőházi javaslatban szerepel a kínai szállítórakétával felbocsátandó mesterséges hold szállításának megta­gadása, valamint a Kínába irányuló nukleáris célú export azonnali leállítása is. A módosításban arra is kötelezni szeretnék a Bush-kabinetet, hogy a COCOM-bizottság többi tagjával kezd­jen tárgyalásokat a stratégiai technika Kínába irányuló exportjának megtiltá­sára. A módosításban támogatják az elnök azon kezdeményezését, hogy a külföldi magánbefektetésekre garanciát vállaló kormányhivatal, az­ OPIC - amely éven­te 100-200 millió dollár értékű, Kíná­ban eszközölt külföldi magánberuházásra terjeszti ki garanciáját - függessze fel Kínával kapcsolatos biztosítékvállalását. A képviselőház bizottság felállítását is javasolta, amely kivizsgálná, miképpen tudnának segíteni az Egyesült Álla­mokban tanuló kínai diákoknak és más kínai állampolgároknak. A képviselőházi törvénymódosítás alkalmazhatóságának feltétele, hogy a szenátus is elfogadja azt, Bush elnök pedig kézjegyével lássa el. Baker kül­ügyminiszter azonban a kormányzat részéről elfogadhatatlannak minősítette a képviselőház határozatát, kijelentve, hogy „az emberi jogok kérdése nem az egyetlen alapelv, amely meghatározza az USA külpolitikáját". Baker leszögezte, hogy a Bush-kabinet jelen formájában nem támogatja a képviselőházi határozatot. (Reuter, AP-DJ)

Next