Világgazdaság, 1989. szeptember (21. évfolyam, 168/5174-189/5195. szám)
1989-09-01 / 168. (5174.) szám
XXL évfolyam, 168. (5174.) szám Készülődés az IMF-Világbank közgyűlésre Konferenciák a monetáris politikák nemzetközi összefonódásáról Még egy hónap van hátra a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank közös közgyűléséig, a nemzetközi pénzügyi szakemberek máris készülődnek a szeptember végi washingtoni pénzügyi „nagyhét” eseményeire. A napokban Japánban és az USA-ban rendeznek nagyszabású pénzügyi tanácskozást arról, hogy miképpen lehetne biztonságosabbá tenni a nemzetközi pénzügyi rendszer működését. Tokióban a japán pénzintézetek vezetői elemezték a dollár árfolyamának mozgását és az emögött meghúzódó gazdasági és politikai okokat. Abban mindenki egyetértett, hogy a dollár jegyzését elsősorban az alapvető gazdasági folyamatoknak kellene mozgatniuk, csak éppen abban nem sikerült közös nevezőre jutniuk, hogy ezek közül melyik legyen az árfolyamok „vezére”. A fejlett tőkésországok többsége bizonyos benne, hogy a dollár mostani ereje nem lehet tartós és hogy az amerikai valutának feltétlenül le kell értékelődnie, máskülönben nem fogják tudni helyreállítani a nemzetközi egyensúlyt. A konferencia résztvevői mindenesetre rövid távon a dollár erősödését várják, mert a jelek arra utalnak, hogy az USA-ban fenntartható a mérsékelt, alacsony inflációval párosuló növekedés. Az Amerikából folyamatosan érkező kedvező gazdasági statisztikai adatok növelték a dollár iránti bizalmat, aminek az lett a következménye, hogy az amerikai valuta jelentősen megerősödött a japán jenhez képest. Mivel a dollár ereje mögött valódi gazdasági teljesítmény húzódik meg, a japán szakemberek szerint egyelőre semmit sem lehet tenni ellene. Úgy látszik, a japán központi bank is belátta ezt, mert noha interveniált a valutapiacokon a dollár ellen, ezt csak félszívvel tette, nem olyan elszántan, mint általában. A biztató amerikai gazdasági adatok nemcsak a dollárt erősítik, hanem továbbra is vonzóvá teszik a külföldi befektetők számára az amerikai értékpapírokat. Mindez komoly gondot jelent például Japánban is, hiszen a távol-keleti ország megtakarításait ily módon az USA- ban hasznosítják. A japán szakemberek szerint az a legfőbb gond, hogy Japánban kevés a vonzó befektetés, ezért kiáramlik a pénz az országból. Az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy fölemelik a belföldi befektetések hozamát. Ehhez fel kellene emelni a japán kamatlábakat, ami viszont nehezen járható út, mert ezzel lassulna a belföldi kereslet növekedése, ráadásul kereszteznék a tokiói kormány azon erőfeszítéseit, hogy leépítse az óriási japán kereskedelmi aktívumot. A japán bankárok mindenesetre sürgetik, hogy a washingtoni pénzügyi konferencián a fejlett tőkésországok erősítsék meg együttműködésüket a nemzetközi árfolyammozgások befolyásolásában. Az amerikai Wyoming államban arról rendeztek konferenciát, hogy a különböző országok jegybankjainak a jövőben fokozottabban ügyelniük kell arra, hogy belföldi monetáris politikájuk kihathat a nemzetközi pénzügyi életre is. Világjelenség, hogy a pénzügyi élet egyre inkább nemzetközivé válik, ezért egy-egy belföldi monetáris intézkedés olykor nemzetközi hatású lehet, kiváltképp, ha olyan óriási gazdaságról van szó, mint amilyen az amerikai. Nem véletlen, hogy ha az USA 5 ezer milliárd dolláros gazdaságában történik valami, akkor az világszerte érezhető, hiszen Amerikának évi 100 milliárd dollár a külföldi tőkeigénye. Az amerikai és nyugat-európai bankárok megállapították: a jegybankoknak egyre nagyobb a szerepük abban, hogy közös erővel megakadályozzák az olyan típusú válságot, mint amilyen az 1987. októberi tőzsdei összeomlás volt. A világ három nagy pénzügyi központja egyébként is mindinkább integrálódik, s köztük még a jelenleginél is aktívabbá válnak a valutapiacokon át a kamatarbitrázsakciók, kiegyenlítve a különbségeket. Mindezt figyelembe kell venniük a hetek csoportjába tömörülő legfejlettebb tőkésországoknak, amikor az IMF és a Világbank közgyűlése előtt újra tárgyalóasztalhoz ülnek. Feltétlenül meg kellene állapodniuk az árfolyamkérdésekben és abban, hogy egyes országokban mekkora legyen a kereslet nominális növekedése. (Reuter) Amerikai biztosítók magyarországi tervei Amerikai biztosítótársaságok szívesen bekapcsolódnának az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító szakembereinek kiképzésébe, s felajánlották szakemberek kölcsönös cseréjét is - nyilatkozta az APA tudósítójának az amerikai szakértők delegációjának vezetője, James Long, aki NDK-beli, csehszlovákiai és magyarországi látogatása után Bécsben tájékozódik a biztosítási lehetőségekről. Az amerikai szakember felhívta a figyelmet az amerikai és a szocialista országok biztosítási rendszerének a különbségeire: míg az USA-ban megszámlálhatatlanul sok a biztosítótársaság, a szocialista országokban a biztosítók monopolhelyzetben vannak. A különbségek ellenére az amerikaiak szeretnének együttműködni a szocialista, s elsősorban a magyar biztosítókkal, főként a vagyon- és életbiztosítás területén, bevonva esetleg nyugat-európai biztosítókat is, például az osztrák Erste Allgemeine-Generali biztosítót - mondta az amerikai szakember. (APA) A Bank of England mexikói adósságelengedési programja A Bank of England ismertette a szigetország bankjaival, hogy a hitelezők és Mexikó közti hitelmegállapodásban szereplő 3 adósságcsökkentési javaslat alapján milyen programot állított össze. Mint ismeretes, a júliusban kötött megállapodás lehetővé teszi a bankok számára, hogy hiteleiket a névérték 65 százalékát érő, 30 éves lejáratú, piaci kamatozású kötvényekre váltsák át, vagy 30 éves lejáratú, kedvezményes kamatozású kötvényekre cseréljék, vagy új hitelt nyújtsanak. A kétfajta kötvény tőkerészére az amerikai kormány, a kamatokra pedig a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a japán kormány vállal garanciát. A Bank of England irányelveinek értelmében az első megoldást választó bankok hiteleik névértékének 35 százalékát elengedik, de nem kell újabb tartalékokat képezniük, hacsak a jövőben a mexikói adósságokra nem írnak elő új tartalékképzési szabályokat. A második lehetőséget választó bankok az eredeti hitelekre meghatározott tartalékokat kötelesek képezni. Az új hitelt nyújtó bankok a központi bank által a Mexikóra meghatározott tartalékot kötelesek képezni. A leértékelt kötvényeket a Bank of England ugyanolyan módon kezeli majd, mint a Mexikó és a J. P. Morgan cég között kötött 1987-es hitel-kötvény csereakció esetében. A brit bankok közül eddig csak a Midland Bank hozta nyilvánosságra, hogy melyik változatot választja. Augusztus elején jelentette be, hogy hiteleit csökkentett névértékű kötvényekre cseréli. Az ügylet 872 millió font értékű közép- és hosszú lejáratú mexikói hitelét érinti a banknak. A többi nagybank egyelőre még nem döntött, de bankkörökből származó értesülések szerint a legtöbb bank a kötvényre való konvertálást tartja vonzóbbnak, mert így nem kell új tartalékokat képezniük. A bankok döntését azonban még befolyásolhatják a készülőben lévő belföldi adószabályok. (AP-DJ) 1989. szeptember 1., péntek ______________________________________ AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER SÜRGETI KELET-EURÓPA TÁMOGATÁSÁT Bécs 6 milliárd dolláros akciót kezdeményezett Bécsi tudósítónktól. Bécs jelentős gazdasági és politikai eszközökkel kívánja támogatni Magyarországot és Lengyelországot - jelentette ki a Die Pressének adott nyilatkozatában az osztrák külügyminiszter. Nyilvánosságra hozta, hogy Ausztria már júniusban 6 milliárd dolláros nemzetközi segélyakciót kezdeményezett, sajnos, mindeddig visszhangtalanul. Mock felszólította az osztrák politikai és gazdasági szervezeteket, hogy ne várják ki a központi intézkedéseket, hanem önerőből is kezdeményezzenek támogatást. Hangoztatta, hogy Ausztria a segélyezettek érdekeit tartja szem előtt, ezért az elvi megfontolásokkal szemben a praktikus lehetőségeket részesíti előnyben. Hasonló értelemben foglalt állást a nyugati támogatás és a menekültek kérdésében az osztrák kancellár is. Ausztria 6 milliárd dolláros segély folyósítását javasolta a reformelkötelezett kelet-európai országoknak még júniusban, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Norvégiában tartott miniszteri értekezletén. Alois Mock osztrák külügyminiszter a Die Presse chmi bécsi lap csütörtöki számában hozta nyilvánosságra két hónappal ezelőtti felhívását, amelyet nem csupán az EFTA- országokhoz, hanem a Közös Piac és Észak-Amerika államaihoz is intézett. Ezzel jelentős gazdasági, s az összeg nagyságánál fogva egyúttal politikai támogatást is kapnának a lengyelországi és a magyarországi reformok - hangoztatta Mock az interjúban. Egyúttal sajnálkozásának adott hangot, mert a széles nyilvánosság elől mindeddig elzárt javaslatra egyetlen ország sem válaszolt, jóllehet az osztrák diplomácia vezetője a kezdeményezéshez biztatást kapott francia kollégájától, Dumas-tól. Mock kivált az EFTA- országok hallgatását fájlalta, már csak azért is, mert a javaslat határozottan növelte volna az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tekintélyét. Az osztrák külügyminisztert feltehetően az késztette a kezdeményezés „bevallására”, hogy minisztertársa, Erhard Busek, aki szintén az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezető politikusai közé tartozik, s a legelkötelezettebb „Kelet-Európafelelős”, bírálta az osztrák politikusokat és szervezeteket, amiért nem nyújtanak hathatós támogatást a reformtörekvéseknek, illetve az új mozgalmaknak. Ezzel összefüggésben Mock hangoztatta, hogy az osztrák segítséget nem felülről, gombnyomásra, minden részletre kiterjedően kell irányítani, hanem a politikai, gazdasági és kulturális szervezetek mindegyikének önállóan kell kezdeményeznie. Az osztrák politikus elmondta, hogy Ausztria nemzetközi fórumokon is támogatni kívánja a kelet-európai reformországok érdekeit. Az EFTA-nál például ki akarja eszközölni, hogy amit Jugoszlávia elért, azt Lengyelország és Magyarország is kapja meg. Arra a kérdésre, hogy Walesa segélyigényeivel összemérve elegendőnek tartja-e a támogatást, Mock azt válaszolta, hogy nem. „Az igény óriási, de mindenki keveset tett csak.” „Ahhoz, hogy a kelet-európai reformoknak esélyük legyen a sikerre - fejtegette a miniszter -, hatalmas erőbedobásra, ráfordításra van szükség. Az emberek rövid idő alatt kedvező gazdasági eredményeket várnak. Mindnyájan tudjuk, milyen sokáig tart, amíg a gazdasági reform beérik. Fennáll tehát a politikai veszély.” Mock szerint akkor válnak kockázatossá a dolgok, ha nem lesz fokozatos fejlődés. Itt sokan a visszarendeződés kockázatát mérlegelik, és kivárnak - mutatott rá a miniszter, helytelenítve a túlzott óvatoskodást. Bécs igyekszik minden szinten gyakorlatiasan eljárni. Mock példaadónak nevezte az Európai Közösség eljárását, hogy tudniillik az első 300 ezer tonna gabona szállításával nem várja ki, amíg elkészül a hitelektől az élelmiszer-támogatásig mindent átfogó segélyterv. A következő hetekben kell kiderülnie, hogy Ausztria milyen gyorsan tud bekapcsolódni a közös piaci segélyekbe. Mock egyértelműen kijelentette, hogy Ausztriának nem csupán az élelmiszerszállításokban kell részt vennie. Mindenesetre jelezte, országa valószínűleg nem tudja tartani a szeptember 1-jei terminust. Eddig az időpontig kell összeállítaniuk az EK-val megállapodásra jutott országoknak saját, Lengyelországnak szánt segítségüket. Az NDK-menekültek ügyében is a gyakorlati megközelítés fontosságát hangsúlyozta a miniszter, mondván: „Azoknak az embereknek, akik mindenüket hátrahagyva menekülnek, Ausztria meg kell hogy adjon minden konkrét segítséget.” (Tegnapi hír, hogy Ausztria felfüggesztette az NDK állampolgárainak vízumkötelezettségét.) Az alpbachi nemzetközi gazdasági fórumon az osztrák kancellár is hasonló szellemben foglalt állást. Vranitzky kijelentette, hogy Ausztria meggyőződött a magyar és a lengyel reformok komolyságáról, arról, hogy nem csupán kozmetikázó intézkedésekről van szó, hanem alapvető változásokról. Szerinte a két országnak olyan mérvű segítségre van szüksége, amely meghaladja az egyes támogató országok erejét. Ezért nemzetközileg is összehangolt intézkedéscsomagra van szükség. Az EK által koordinált, Lengyelországnak folyósítandó nyugati gyorssegélyt a kancellár az első lépésnek nevezte. De ennél jóval fontosabbnak mondta a szerkezetváltoztató kooperációs válalkozásokat, a piaci nyitás és az infrastruktúra-fejlesztés támogatását, a know-how átadást és a képzést. Az osztrák kormányfő is érintette a menekültproblémát: „A Kelet-Európából kivándorlók előtt a határok nem lesznek zárva. A humanitárius megfontolások és a demográfiai fejlemények alapján kell megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik, hogy a menekültek, akik nálunk akarnak élni és dolgozni, gyorsan, bürokráciamentesen és hatékonyan integrálódni tudjanak a társadalomba.” Ugyanilyen fontos mondandójának a második fele: „Az viszont senkinek sem áll érdekében, hogy Kelet-Európából Nyugatra tömeges népvándorlást bátorítson, támogasson.” Földvári Zsuzsa LENGYEL BANKOK IGYEKEZNEK MÁRKABETÉTET GYŰJTENI A lengyel bankok igyekeznek nyugatnémet márkára szert tenni azzal, hogy az NSZK-beli piaci kamatlábaknál magasabb kamatot kínálnak a márkabetétek után - közölte a nyugatnémet szövetségi bankfelügyeleti hivatal, amelynek szóvivője hozzátette, nem tudják, mekkora összegre rúgnak az NSZK banktörvényei által egyébként nem tiltott tranzakciók. A szóvivő elmondta, hogy a nyugatnémet márka lengyel számlákra gyűjtését a Mitteleuropäische Handelsbank végzi, amelyben lengyel bankoknak van többségi részesedésük. A Handelsbank szóvivője tagadta a Frankfurter Allgemeine Zeitung azon állítását, hogy már négymilliárd dollárnak megfelelő összeg került ilyen számlákra, és a tranzakciók értékét „jelentéktelennek” nevezte. A nyugatnémet szövetségi bankfelügyeleti hivatal adatai szerint a befektetők a lengyel számlákon tartott márkájukért egyéves lekötés esetén mintegy évi 9 százalékos kamatot is kapnak, miközben az NSZK-ban az egyéves lekötésű betétek piaci kamatlába jelenleg 7,2-7,3 százalék körül mozog. A hivatal szóvivője valószínűnek tartja, hogy a márkabetéteket Lengyelország keményvaluta-szükségletének fedezéséhez használják fel. (Reuter) AZ ELSŐ VÁLLALATI DEVIZAAUKCIÓ PRÁGÁBAN Vezetésváltást sürget egy csehszlovák szociológus Prágában a vállalatok számára megrendezték az első kísérleti devizaaukicót. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy 10 szervezet összesen 5 millió 650 ezer devizakorona értékben ajánlott fel nyugati fizetőeszközt, ezzel szemben a kereslet: 180 vállalat 156 millió devizakorona értékben jelentett be vásárlási szándékot. A devizahiányt mutatja, hogy a dollár hivatalos árfolyama 15 korona, az aukción viszont hétszeres áron, 105 koronáért adták el. A korlátozott devizapiac megteremtésével a szűkösen rendelkezésre álló külföldi valuta hatékonyabb elosztását akarják megvalósítani. A megfigyelők egyébként már a korlátozott devizapiacot is jelentős előrelépésnek tekintik - figyelembe véve a meghirdetett, de jobbára még csak bevezetésre váró reformokat, annál is inkább, mert mostantól kezdve minden hónap utolsó szerdáján rendszeresen megtartják az aukciót. Az ország gazdasági bajaiért egyértelműen az ország vezetését okolja Milos Zeman prágai szociológus. A szakember a Technicky Magazin című műszaki lap hasábjain szokatlanul éles hangnemben bírálja a kormányt, leszögezve: Csehszlovákia hamarosan Európa legelmaradottabb országa lesz, s ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha gyökeres változások lesznek az ország vezetésében. Megfigyelők az írást azzal hozzák összefüggésbe, hogy Csehszlovákiában is egyre növekszik az elégedetlenség a reformpártiak körében a keményvonalasokkal szemben. Az évek óta legkeményebb hangú bírálatban a szociológus azt említi a hibák fő forrásaként, hogy az embereknek nincs semmi beleszólásuk saját ügyeik irányításába. „Semmi szocializmusellenesség nincs az ellenőrzés nélküli hatalom inkompetenciájának bírálatában, sőt ellenkezőleg: az szocializmusellenes, ha ezt a hozzá nem értést toleráljuk, illetve segédkezet nyújtunk hozzá” - írja cikkében a prágai közgazdász. (Reuter, APA)