Világgazdaság, 1989. október (21. évfolyam, 190/5196-210/5216. szám)
1989-10-03 / 190. (5196.) szám
✓Újabb felajánlások Varsónak Folynak a megbeszélések a magyar és a lengyel reformok támogatásáról A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy véli, a washingtoni konferenciák véleményegyeztetése ellenére nagy még a tanácstalanság a nyugati országok körében arról, milyen módon és hatékonysággal tudnák támogatni Lengyelországot. Az Európai Közösség külügyminiszterei mindenesetre ma kezdik meg tanácskozásukat Luxemburgban, ahol a közösségi ügyek mellett nagy súllyal fog szerepelni Budapest és Varsó reformjainak támogatása is. Eközben a Washingtonból hazaérkezett Balcerowicz lengyel pénzügyminiszter a parlament előtt megerősítette: kemény, ámde következetes gazdaságátépítő programra számíthatnak a lengyelek a Mazowiecki-kormánytól. A lengyel gazdaságról készített nyugati elemzések katasztrofálisan rosszak, a rendelkezésre álló információk siralmasak, az új, Szolidaritás-kormány pedig túlterhelt - összegzi véleményét a Frankfurter Allgemeine Zeitung arról, hogy a nyugati kormányok - saját korlátaikon túl - miért nem képesek gyorsan cselekedni Lengyelország megsegítésében. Hallatszanak azonban olyan vélemények is, hogy politikai megfontolásokból fel kellene hagyni a kivárással, és az átmeneti időszakban még kellő információk hiányában is segítséget nyújtani a katasztrófába sodródó lengyel gazdaságnak. A FAZ értesülései szerint az Európai Közösség egyes tagjai is ilyen gyors, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Varsó közötti megegyezést megelőző segítségen dolgoznak. Warnke nyugatnémet gazdasági együttműködési miniszter például 1,2 milliárd márkás segélyalap létesítését javasolta Lengyelország számára. A többiek, akik hajlandóak lennének gyorssegélyt adni Varsónak, az IMF-fel való megállapodás, mint előfeltétel kikötését célszerűnek és indokoltnak, ám politikailag tarthatatlannak értékelik. A FAZ úgy tudja, hogy az IMF- fel párhuzamosan folynak a megbeszélések a nyugati hivatalos hitelezőket tömörítő Párizsi Klubbal is, továbbá megtörténtek az előkészületek arra, hogy a Lengyelország számára meghatározott átütemezési határidőt 5-ről 10 évre hosszabbítsák meg, és a könnyítéseket a kamatfeltételekre is kiterjesszék. Lengyelország persze elsősorban az NSZK-tól, legnagyobb nyugati partnerétől várja a segítséget. Waigel nyugatnémet pénzügyminiszter nemrég kijelentette, Bonn az IMF-fel kötendő megállapodás előtt is kész segíteni Varsónak. Kohl kancellár pedig a tervek szerint novemberben látogat a lengyel fővárosba, ahová a FAZ értesülései szerint magával hozza a Mazowiecki-kormánynak szánt nyugatnémet segélycsomagot is. Ebben a nyugatnémet napilap szerint szerepel az a lehetőség, hogy a korábban kapott egymilliárd márkás óriáshitelt Varsó zlotyban törleszthesse, továbbá az állami hitelgarancia-intézet, a Hermes ismét nyújt hitelgaranciákat Lengyelországnak, valamint szó van újabb átütemezési megállapodásról is. A nyugatnémetek egyebek mellett technikai, tanácsadói és szakemberképzési segítséget is kilátásba helyeztek Varsónak. Herrhausen, a Deutsche Bank elnöke pedig arról beszélt, hogy a külföldi befektetők számára „Lengyelország Alapot” kellene létrehozni, de ellentétben a párizsi csúcs előtt hangoztatott véleményekkel, úgy vélte, hogy ezen keresztül nemcsak kormányok, hanem bankok, esetleg magántőkések is befektethetnének Lengyelországban. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Gazdasági Kamara napilapja. VILÁGGAZDASÁG XXI. évfolyam, 190. (5196.) szám 1989. október 3., kedd Vállalati eredményhez kapcsolt béreket javasol a jugoszláv kormány A hét végén Belgrádban a képviselők elé tárta gazdasági csomagtervét a jugoszláv kormány. Markovics kormányfő hangsúlyozta, hogy a válságból kivezető út a piacgazdaság megteremtésén, a vállalatok működésének megreformálásán, a pénzkínálat szűkítésén, elsősorban azonban az infláció megfékezésén keresztül vezet. A kormánynak és a lakosságnak egyaránt újabb megrázkódtatást jelentett a statisztikai hivatal közlése: az infláció szeptemberben négyszámjegyűvé vált, éves szinten jelenleg közel 1200 százalékos. A jugoszláv kormány pénteken a szövetségi parlament előtt ismertette a gazdaság talpraállítására összeállított csomagtervét (VILÁGGAZDASÁG, 1989. szeptember 28., 1. oldal). A mintegy 20 törvényjavaslat között szerepel a vállalatokról, a bankokról, a számvevőszékről és a pénzügyek kezeléséről szóló - még az előző kormány által kezdeményezett - jogszabály átdolgozott változata. A vállalatok és a bankok átszervezését a gyorsan romló gazdasági helyzet miatt a kormány az év végére hozza előre. Ante Markovics kormányfő beszédében hitet tett a piacgazdaság létrehozatala, az árak szabad alakulása mellett, és aláhúzta, hogy a gazdasági felemelkedésben kiemelt szerepet kapnak a közös beruházások, és újabb külföldi hitelek felvételére is szükség lesz. A kormány a jövőben nagyobb önállóságot kíván adni a nemzeti banknak, hozzálátnak a tőke-, a pénz- és az értékpapírpiac mielőbbi kiépítéséhez. Kiemelt figyelmet érdemelnek az infláció megfékezésére javasolt lépések - különösen a statisztikai hivatal tegnapi jelentésének fényében. Az infláció ugyanis újabb csúcsot döntött szeptemberben, a havi pénzromlás 287,2 százalékos volt, az éves inflációs ráta ezzel csaknem 1200 százalékot ért el. A tervek szerint az árak a jövőben a gazdaság minden ágazatában szabadon alakulhatnak, de például a nyersolaj, az üzemanyag, a vas és a színesfémek, a szén és a gyógyszer árának változását a vállalatoknak közölniük kell a szövetségi árhivatallal. Új elem az inflációellenes intézkedések között, hogy a bérek nem követhetik automatikusan az inflációt, ha erre az adott vállalatnál nincs anyagi fedezet. A vállalatok csak akkor emelhetik havonta a fizetéseket, ha a gazdálkodásukról is havonta készítenek elszámolást. Ennek hiányában az előző elszámolási időszak utolsó hónapjában készített átlagos bruttó személyi jövedelem osztható ki az elkövetkező hónapokban. Megfigyelők szerint ez a jugoszláv viszonyok között egyet jelent a bérbefagyasztással, a gazdálkodó szervezetek ugyanis képtelenek arra, hogy havonta elszámolást készítsenek. (Folytatás a 2. oldalon) Az ACP-országok aggodalmai Brüsszel kelet-európai tervei miatt A Közös Piaccal szerződéses kapcsolatban álló fejlődő országok aggódnak amiatt, hogy a Lengyelországnak és Magyarországnak kilátásba helyezett EK-támogatás miatt nekik kevesebb marad - ez jutott kifejezésre az EK és az úgynevezett ACP- országok - 66 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni állam - parlamenti vegyes bizottságának ülésén, amelyet a hét végén tartottak Versailles-ban. Az értekezlet szenegáli társelnöke - aki ezeknek az aggodalmaknak újságírók előtt hangot adott - természetesnek tartotta, hogy a két ország jogosult a támogatásra, de leszögezte: az EK-nak „nem szabad elfeledkeznie hagyományos partnereiről”. A szóban forgó fejlődő országokat aggasztja Nyugat-Európa tervezett egységesítése is. Attól tartanak, hogy 1992 után ki fognak szorulni onnan, az egységes piac elszívó hatással lesz majd a beruházásokra, a fejlesztési segélyeket is inkább az arra rászoruló, kevésbé tehetős európai államoknak adják majd, s mindez együttesen tovább súlyosbítja az ACP-országok helyzetét. A tárgyalásokon az EK-delegációt vezető Leo Tindemans volt belga külügyminiszter kijelentette, hogy a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó támogatás nem befolyásolja majd az ACP-országok megsegítését. Mitterrand francia elnök pedig arról biztosította a résztvevőket: nem kerülnek hátrányos helyzetbe a nyugat-európai piacon 1992 után, sőt „egy erősebb Európa sokkal inkább szolidáris tud lenni” - mondta. A mostani megbeszéléseken egyébként az év végén lejáró úgynevezett harmadik loméi egyezmény megújításáról volt szó. Az ACP-országoknak a Közös Piaccal fennálló szerződése keretében az EK jelentős anyagi támogatást nyújt. Ez a most lejáró szerződésben 8,5 milliárd ECU volt, ám az ACP-országok ennél jóval nagyobb támogatást kérnek. Brüsszel hajlandó is lenne a támogatást 50 százalékkal emelni, ezt azonban a közösség tagállamainak jelentős része - élükön Nagy-Britanniával - ellenzi. (Reuter, MTI) Peresztrojka + válságkezelési reformdiktatúra? SZTRÁJKTILALOM ÉS DE FACTO BÉRSTOP LEHETŐSÉGE A SZOVJETUNIÓBAN Azonnali hatállyal 15 havi általános sztrájktilalom elrendelésére tett javaslatot a kormány nevében a szovjet Legfelső Tanács hétfői ülésén Voronyin miniszterelnök-helyettes. A rendszabály része lenne egy nagyobb, rendkívüli gazdasági intézkedéseket tartalmazó csomagnak. Részleteket egyelőre nem tudni, de a tervezett sztrájktilalom azzal is összefügghet, hogy október 1-jén érvénybe lépett egy olyan, nyilvánosságot alig kapott törvény, amely bérbefagyasztással felérő, kemény adókorlátot szab az állami béremeléseknek. A sztrájkokat ma sem szabályozza törvény, de törvényen kívül helyezésük szándékának mozgatórugói világosak. A gyakran politikai, gyakran nemzetiségi indíttatású munkabeszüntetések elburjánzása súlyosbítja az amúgy is válságos gazdasági helyzetet, s a vezetés számára egyre nehezebben kezelhető, nyílt politikai konfliktusok forrása. Nagy kérdés azonban, hogy nem vezet-e még súlyosabb konfliktusokhoz, ha az alig kivívott - s még korántsem teljes körű - alapvető szabadságjogok közül az egyiket felülről megvonják. Annál is inkább, mert a nagyobb politikai szabadságon kívül a peresztrojka eddig nem sokat tud felmutatni. Valószínű, hogy a vezetés azzal érvel: a rendkívüli jogkorlátozást éppen a gazdasági válsághelyzet meghaladása, a gyakran fájdalmas gazdasági reform akadálymentes megvalósítása indokolja - csakhogy nincs világos reformkoncepció. Egyfajta reformdiktatúra sikere - a korrekciókat megkönnyítő visszajelzések lehetőségét megszüntetve, ismét felülről kikényszerített áldozatokkal - ugyancsak kétséges a rendszerről és a szocialista vállalatról. Rizskov hangoztatta: a tervezetek, ha elfogadják őket, a Szovjetuniót „a szocialista gazdaság új modellje” felé mozdítják el. A TASZSZ közleménye, miszerint a hétfői ülés foglalkozni fog az Örményország elleni rövid enyhülés után újra teljes körű azerbajdzsán blokáddal, már sejtette, hogy a hangulat aligha maradhat ünnepi. Gorbacsov elnök-főtitkár egy hete már ultimátumot intézett a két köztársaság vezetőihez: ha maguk nem rendezik a helyzetet, rendkívüli intézkedések következnek. Voronyin bejelentette, hogy az azerbajdzsáni vasutakat a blokád megtörésére különleges irányítás alá vonják. A miniszterelnök-helyettes azonban a Kaukázuson túli blokád felszámolásánál jóval szélesebb körre kért rendkívüli intézkedést, minden sztrájk betiltását az idei utolsó negyedévre és a jövő év egészére. Arról nem szólt, hogy a tervezett rendszabály megszegőit milyen módon büntetnék. Lapzártáig nincs hír arról, hogy a képviselők miként fogadták a javaslatot, amely súlyos döntés terhét helyezi a vállukra. S ha a képviselőket végül sikerül is meggyőzni az intézkedések szükségességéről, a peresztrojka e „kanyarját” még a lakossággal is el kell fogadtatni. (A tilalomhoz a hírügynökségi jelentés Igazi reformszellemben indult a szovjet Legfelső Tanács hétfői ülése. Rizskov miniszterelnök egy csomagban ismertette a gazdaság radikális átalakítására szánt törvénytervezeteket a tulajdonról, az adózásról, a földről, a bérletisekben nem részletett más gazdasági szükségintézkedések is csatlakoznak. Ilyen előkészületekre maga Gorbacsov és Voronyin is a parlamenti ülésszakon tett már homályos utalásokat. Elejtett szavaik azt sejtették: véleményük szerint a legégetőbb gondok megoldása, a piaci egyensúly helyreállítása szükségintézkedéseket igényel. Még az egyértelműen reformbarátnak számító Abalkin miniszterelnök-helyettes is, aki alapvetően gazdasági eszközöket vázolt a költségvetési hiány lefaragására, egy nyilatkozatában megjegyezte, bizonyos területeken szükségessé válhat a sztrájkok korlátozása. Alapvetően gazdasági válságkezelési megoldás - amelynek végrehajtását a sztrájktilalom ha nem is garantálja, esetleg megkönnyítheti - az az érthetetlenül csekély visszhangot kapott törvény, amelyet a Legfelső Tanács még augusztusban, ülésszakának végén fogadott el. Ha sikerül érvényt szerezni neki, a reálbérek lenyomásával javíthatja a piaci egyensúlyt. A törvény, amely október 1-jén, azaz vasárnap lépett hatályba, büntetőadóval sújtja az állami vállalatoknál az évi 3 százalékot meghaladó fizetésnövekedéseket, s csak a rendkívül eredményes vállalatokkal tesz kivételt. Szovjet szakemberek az inflációt évi 9 százalékosra becsülik, így a büntetőadó reálbércsökkentésre igyekszik szorítani a vállalatokat. A legalább 15 hónapig érvényben maradó büntetőadó törvénybe iktatása szinte észrevétlenül történt meg a parlament éles vitákkal tarkított első ülésszakának végén. Most azonban a képviselők körében olyan leningrádi szakszervezeti felhívást köröznek, amely a törvény visszavonását vagy az alapvető élelmiszerekre érvényes azonnali árstop egyidejű elrendelését követeli. Pavlov pénzügyminiszter a mostani parlamenti ülésszak első napján a jövő évi költségvetési elképzelések között sorolta fel a bérkiáramlás szigorú kordában tartását adók révén (VILÁGGAZDASÁG, 1989. szeptember 26., 1. oldal), a költségvetési deficit radikális csökkentésére. Furcsa mód azonban sem ő, sem hallgatósága nem emlékezett rá, hogy az erre hivatott intézkedések már megszülettek, s napokon belül érvénybe lépnek. S. G. a Új lehetőségek a magyar-chilei kereskedelmi kapcsolatokban Tizenhat év után, október 1-jén ismét megnyílt Santiagóban a Chilei Magyar Kereskedelmi Kirendeltség. Ebből az alkalomból hétfőn sajtótájékoztatót tartottak a Kereskedelmi Minisztériumban, ahol ismertették a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását. Kereskedelmi kapcsolataink Chilével nem szüneteltek az alatt a 16 év alatt sem, amíg a két ország nem állt diplomáciai kapcsolatban egymással, ám most, hogy a kapcsolatok helyreálltak, a kereskedelem és a gazdasági együttműködés fellendülése várható. A két ország közötti kereskedelmi áruforgalom a legutóbbi időkig mérsékelt volt, a magyar export tavaly 1 millió dollárt tett ki, az import 20 milliót. A chilei importcikkek - elsősorban a réz és az állattenyésztéshez nélkülözhetetlen halliszt - európai közvetítőkön keresztül jutottak Magyarországra. A javulás már az elmúlt év végén érezhető volt, külkereskedőink hosszú idő után először közvetlenül vásároltak Chilétől 4 ezer tonna hallisztet. Idén, az év végéig látványos fellendülés nem várható ugyan, a Kereskedelmi Minisztérium illetékesei azonban úgy vélik, hogy exportunk 2,5 millió dollár körüli értéket ér el, az import pedig 15- 20 millió dollár lesz. A magyar exportban növekszik a Tungsram-fényforrások részaránya, ez az összes kivitelnek több mint a felét teszi ki. Cél az is, hogy az import és az export egyensúlyba kerüljön. Ezt feltehetően jól szolgálja majd a magyar vállalatok kiállítása október 25. és november 5. között a Santiago de Chile-i vásáron, amelyre nyolc magyar vállalat jelezte részvételét. A kiállítók közül a Medicor, a Medimpex és a Tungsram kapcsolatai már régebbi keletűek a délamerikai országgal, több vállalat azonban azért kíván részt venni a vásáron, mert új piaci lehetőségeket remél. Nemcsak a külkereskedelmi forgalom, hanem a gazdasági együttműködés más formáinak a bővülése is várható: több magyar és chilei vállalat már folytatja a 16 évvel ezelőtt megszakadt tárgyalásokat, egyebek között autóbuszok és más tömegközlekedési eszközök közös gyártásáról. Szó van arról, hogy tengeri kikötői berendezéseket, úszó- és portáldarukat szállíthatnak a magyar vállalatok Chilébe. Az ottani partnerek változatlanul igénylik azokat a magyar termékeket, amelyeknek az exportálásáról 16 évvel ezelőtt megkezdődtek a tárgyalások; ilyenek például az oktatási berendezések és a kórházi felszerelések. (MTI) TAJVAN NÖVELI SEGÉLYEINEK ÖSSZEGÉT Tajvan, amely a külföldi valutatartalékokat tekintve a világ élvonalában van, jelentősen növelni kívánja a harmadik világ országainak nyújtandó fejlesztési segélyek összegét - adták hírül hivatalos tajvani források. A kormány az 1988 októberében alapított Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Alapot a jelenlegi 1 milliárd dollárról 3-5 milliárd dollár közötti összegre kívánja bővíteni. A pénzügyi segítséget kedvezményes hitel formájában nyújtják 20 éves lejáratra, évi 3 százalékos kamattal. Egy kormánytisztviselő szerint a kelet-európai szocialista országok akkor részesülhetnek a kedvezményes hitelekből, ha a kereskedelmi és egyéb üzleti kapcsolatok már elértek egy bizonyos - most meg nem határozott - szintet. (Reuter)