Világgazdaság, 2011. február (43. évfolyam, 22/10537-41/10556. szám)

2011-02-14 / 31. (10546.) szám

21 VILAGGAZDASAG KOCSI MARGIT­­NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET ! Nagy vihart kavart a napokban a filozófusok sokmilliós pályázatai­nak ügye. Mit szól a botrányhoz? Nem botránynak nevezném. A Filozófiai Kutatóintézetben a pályázat pénzügyi elszámolása során az Akadémia belső ellenőrzése szabálytalanságra bukkant. Az intézet egykori igazgatója a kutatás egy részének elvégzésére szerződést kötött a saját maga által tulajdonolt és vezetett betéti társasággal. Ezt tiltja a közalkalmazottak jogállásáról szóló tör­vény. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalnál (NKTH) a kormánybiztos há­rom pályázatnál tett feljelentést, amely ismert embereket is érint. Ők itthon és külföldön is aláírásgyűjtést kezdemé­nyeztek, elérték, hogy az Akadémia hat­van külső és tiszteletbeli tagjának alá­írásával nyílt levelet intézzenek hoz­zám. A válaszomban arra hívtam fel a fi­gyelmet: a kutatás eredményének meg­ítélése a tudomány dolga, annak elbírá­lása, hogy történt-e bűncselekmény, az ügyészség és a bíróság feladata. • Szigorodik a pályázatok ellen­őrzése? A szigorú ellenőrzés helyes. A magyar pályázati rendszer nagy hibája, hogy széttöredezett, túlzottan sokféle pályá­zati típus van, ezek némelyikében a kormányhivatal tisztviselői döntenek például kutatók konferencián történő részvételéről. Ez szamárság. Az is ko­moly probléma, hogy a pályázati admi­nisztráció megélhetési lehetőséget je­lent: a pályázatírók és pályázatkezelők száma messze meghaladja az MTA inté­zeteiben dolgozó kutatók számát.­­ Mit tehet a változás érdekében? . Megalakult a Nemzeti Kutatási, Innová­ciós és Tudománypolitikai Tanács (NKITT), amelynek társelnöke vagyok. A tanács február 15-i ülésére konkrét előterjesztést készítettem a pályázati rendszer átalakítására. Egy másik elő­terjesztést arra, miként illesszék be a felfedező kutatások infrastruktúrájának megújítását az Új Széchenyi-terv pályá­zatai közé, illetve egy további tervet, hogy miként, milyen rendszerben lás­suk el a költségvetési intézmények ku­tatóit információval elektronikus úton. • Milyen az Akadémia és személy szerint az ön kapcsolata a kor­mánnyal? A kormány és az Akadémia viszonya ki­egyensúlyozott, hiszen mint említettem, az új kormány által létrehozott NKITT vezetője, Navracsics Tibor miniszterel­nök-helyettes a grémium társelnökéül kért fel. Ennek nemcsak szimbolikus je­lentése van, hanem gyakorlati is. Lehe­tőségem nyílik ugyanis arra, hogy a ta­nácsban előterjesztésekkel éljek, érvel­jek a tudományos élet kérdéseiben a ku­tatásért, fejlesztésért felelős miniszte­rek társaságában. A kapcsolat jó és élő, reméljük, hogy eredményeket is hoz. • Elégedett a tudománynak jutó költ­ségvetési forrásokkal? A kutatásra fordítható források soha nem elégségesek, ugyanakkor a finan­szírozási rendszer korábban említett be­tegségei miatt a meglévőket sem hasz­náljuk fel hatékonyan. Ha megkaptuk volna az idén a jelenleginél 3,6 milliárd forinttal több költségvetési forrást, ak­kor 1,3 milliárddal több jutott volna az Országos Tudományos Kutatási Alap­programra (OTKA), a kutatócsoportok­ra, és lett volna pénz az infrastruktúra megújítására is. De tisztában vagyok az ország nehéz gazdasági helyzetével. • Hogyan értékeli a magánszektor ku­tatás-fejlesztéshez való hozzáállását? A magánszektor nem fordít eleget a kutatás-fejlesztésre, ez az ipar szerke­zetéből adódik. A kutatási pénzek na­gyobb részét a nagyvállalatok adják. A kereskedelmi cégek innovációs já­rulék formájában járulnak hozzá a k+f-hez, ám ennek felhasználásában számos gondot látok, mert gyakran a befizetett pénzt ugyanezen nagyválla­latok használják fel. Az is előfordul, hogy olyan „kutatást’­ számolnak el k+f-ként, ami nem az. Kevés termelő vállalat igényli a magas színvonalú kutatást és fejlesztést, pedig ennek eredményeivel jobb piaci pozícióba kerülhetne.­­ Két éve indult a Lendület program, amelynek keretében fatal kutatókat csábítanak vissza. Ez a program jelentős szemléletválto­zást hozott a hazai kutatásban. A ko­rábban anyagi és szakmai okok miatt külföldre távozott tehetséges fiatalok közül szeretnénk minél többet haza­hívni, ám ez nem könnyű az itthoni szegényes kutatási feltételek, ala­csony jövedelmek és a hierarchikus tradíciók miatt. Ezt felismerve az Akadémián saját pénzforrásainkból két éve 500 millió forintot fordítot­tunk arra, hogy tizenkét, különféle szakterületen dolgozó fiatalt hazahoz­zunk a professzori fizetések kétszere­séért. Ők öt évet kapnak arra, hogy sa­ját kutatócsoportot alapítsanak ígére­tes kutatási programokra. Ha ez sike­rül, öt év után is számíthatnak az MTA támogatására.­­ Mit szól ehhez az itthon kutató többség? A programot pozitívan fogadták, a legki­válóbbak versengenek azért, hogy „len­dületes” kutatók lehessenek. A kiváló­sági pályázat mellett ugyanakkor fontos biztosítani a merítési bázist, hogy a leg­­jobbakból lehessen majd kiválókat vá­lasztani.­­ Korábbi oktatási miniszterként ki­állt a felsőoktatás átalakítása mel­lett. Most újabb változás várható. Mik az Akadémia javaslatai ? A kormány által a napokban tárgyalt új jogszabály nem állítja feje tetejére a világot, a Semmelweis Egyetem to­vábbra is Semmelweis Egyetemként fog működni, és kitűnő orvosokat ké­pez, az Eötvös Loránd Tudományegye­temen kitűnő matematikusok végez­nek majd. Szerintem a jelenlegi felső­­oktatási törvény sok korábbihoz ha­sonlóan túlszabályoz. Sok kérdést rá lehetne bízni a felsőoktatási intézmé­nyekre. Az alapelveknek ugyanakkor világosan ki kell jelölniük a törvényi szabályozás kereteit.­­A felsőoktatási intézmények a fej­kvóták miatt a nagyobb hallgatói létszámban érdekeltek. Ami az egyik szempontból igazságos fi­nanszírozásnak tűnik a felsőoktatás­ban, az egy másikból komoly hátrányt jelent az elit egyetemek európai verse­nyében. Egyensúlyra kell törekedni, le­gyenek olyan intézmények, ahol a hall­gatók egy kisebb csoportjával kiemelke­dő professzorok foglalkoznak, és szük­ség van olyan intézményekre is, ahol nagyszámú hallgatóval foglalkoznak a szakmájukhoz értő, ám nem feltétlenül világhírű tudósként ismert oktatók.­­ Hogyan látja a tudomány társadal­mi megítélését? Sok múlik a tudomány művelésének otthont adó intézmények megítélésén. Az Akadémia mint köztestület például teljes autonómiát élvez, és kiemelt tár­sadalmi közbizalom övezi. Mindez nem jogosíthatja fel arra, hogy függet­lenedjék a társadalmi környezettől. Éppen a tekintélye és a társadalmi közbizalom kötelezi arra, hogy részt vegyen azon közügyek megtárgyalásá­ban, amelyekhez kompetenciával ren­delkezik. Azért is indítottam el azokat a stratégiai programokat, amelyek a vízgazdálkodással, az élelmiszer-biz­tonsággal, az energiastratégiával és legfontosabb közügyeinket érintő stra­tégiai céljainkkal foglalkoznak. Az Akadémia tartalmas párbeszédek és viták fórumát teremtheti meg, a tudo­mányos kutatás és a tudomány szabá­lyai szerinti vitákét.­­ Mennyit ér a magyar kutatók telje­sítménye? A felfedező kutatásokban Magyaror­szág az előnytelen feltételek ellenére jól teljesít. Azért érdemes erre költeni, mert csak így alakíthatjuk ki azon igé­nyes feltételrendszert, amelyben lehe­tőség van a szellemi képességek kibon­takozására. Ám az innováció és a sza­badalmak területén nem állunk jól. Ez részben oktatási, részben mélyebb tár­sadalmi probléma. Kevés a természet­­tudománnyal és a mérnöki tudomá­nyokkal foglalkozó kutató és a jó peda­gógus. Pedig a világban Magyarorszá­got a tudós nemzetek között tartják szá­mon. Az ország pozícióját feltehetően a kutatással, az innovációval lehetne a legkevesebb ráfordítás mellett a legna­gyobb mértékben javítani. Nagy előny kis ráfordítással Pálinkás József: A széttöredezettség a pályázati rendszer legnagyobb hibája INTERJÚ 2011. február 14., hétfő Az ország pozícióján kutatással és innovációval lehetne a legkisebb ráfordítással a legnagyobb mérték­ben javítani - mondta a Világgazdaságnak a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. Pálinkás József új pályázati rendszerre tesz javaslatot holnap, és azt tartja, hogy az ügyészségnek és a bíróságnak kell eldönteni: történt-e bűncselekmény a filozófusok korábbi pénztámogatása ügyében. NÉVJEGY: PÁLINKÁS JÓZSEF (59) 1977-ben szerzett fizikus­diplomát a József Attila Tudományegyetemen, majd a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének munkatársa lett. 1991 és 1996 között az intézet igazgatója, 1994-ben a Debreceni Egyetem kísérleti fizika tanszékének egyetemi tanára, később tanszékvezetője. Az 1980-as években Texasban és Stockholmban volt vendégkutató. 1995-től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. 1998 és 2001 között az Orbán-kormány Oktatási Minisztériumának poli­tikai államtitkára, 2001 és 2002 között oktatási miniszter. Nevéhez köthető a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program elindítása. 2006-08 országgyűlési képviselő. 2008 májusában a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választják.

Next