Világgazdaság, 2019. június (51. évfolyam, 105-123. szám)

2019-06-03 / 105. szám

2019. június 3., hétfő Világgazdaság magyar gazdaság INTERJÚ | Domokos László: nagy eredmény hogy a váratlan helyzetek megoldására nem kell másoktól elvenni pénzeket Háromhavi tartalékot a családoknak! NAGY LÁSZLÓ NÁNDOR ! Dicséretes, hogy a kormányzat a korábbi évtizedek hiánypolitikája után már a sokadik költségvetését tervezte meg számottevő tarta­lékokkal 2020-ra. Ez lehetősé­get teremt a nem várt esemé­nyek - például a gazdasági las­sulás - hatásaira adott gyors vá­laszintézkedésekre - mondja az Állami Számvevőszék elnöke. Domokos László szerint a mos­tani kegyelmi helyzetben a la­kosság, a családok válságálló­ságát is lehetne növelni, megte­­ remtve a lehetőséget, hogy min­den háztartás háromhavi tarta­lékkal rendelkezzen. Számvevőszéki szempontból mennyire ag­gályos, hogy a kormányzat rendre óriási tar­talékokkal számol a költségvetés kapcsán, amelyek felhasználása utána már messze nem a költségvetésre jellemző parlamenti vita alapján, hanem egyszerű kormánydön­tésekkel történik?­­ Én nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a magyar gazdaságban ma már olyan kérdésekről beszélhetünk, hogy jó-e, ha - mint 2017 decemberében - még tízmilli­­árdokat tud átcsoportosítani a kormány társadalmilag fontos területekre. A ko­rábbi években - 2014-ig - a büdzsé sta­bilitásához épp ellenkező beavatkozásra volt szükség: a költségvetésben biztosí­tott támogatásokat kellett befagyasztani, korábban eldöntött - s adott esetben már győztes közbeszerzéssel rendelkező - pro­jekteket leállítani. Szerintem ennél nega­tívabb dolog nincs, mert pont azt a kiszá­mítható gazdálkodást nehezíti meg, amely észszerűen addig nyújtózkodik, amíg a ta­karó ér - ha levágnak a takaróból... Most azt kell látni, hogy a kormány olyan több­letfeladatokra biztosít forrást, amelyek a kormányzati stratégiához illeszkedő te­rületekre juttatnak pénzt, ráadásul ezzel a következő év vagy évek költségvetését könnyíti meg. Azzal, hogy a kormány cél­hoz kötött támogatásokat ad - s nem hitel­­felvétel támogatásával, garanciával teszi bonyolultabbá a finanszírozást­­, szerintem egyszerűsíti a rendszert, és szavahihetőb­bé, kiszámíthatóbbá teszi a kormányzati politikát. Arról, hogy az adott kormányza­ti cél, amelyre forrást biztosít a kormány, helyes-e, a számvevőszék nem mondhat vé­leményt, hiszen ezek politikai döntések. Mi azt értékelhetjük, hogy a forrásjuttatás és az elszámolás a törvényeknek megfelelő­en történt-e. Eddig ezeket döntően rend­ben találtuk. Varga Mihály pénzügyminiszter óvatos, kon­zervatív büdzsét ígér most is, s a hírek sze­rint ismét tetemes tartalékokkal van tervez­ve a rendszer. Sokak szerint az a gond ezzel, hogy a Költségvetési Tanács is legfeljebb a végelszámolás ellenőrzésekor tudja véle­ményezni a juttatásokat... ■Ahogy már említettem, a korábbi évek­ben hiánypolitikát, 2014-ig egyfajta válság­gazdálkodást folytattunk, az Állami Szám­vevőszék pedig évek óta azt az álláspontot képviseli - a jelek szerint sikeresen - a Költ­ségvetési Tanácsban, hogy tartalékolási po­litikát kell bevezetni, amely lehetőséget ad a kormánynak, hogy az év közben jelent­kező új kihívások, tervezési hiba vagy épp új lehetőségek esetén azonnal lépni tud­jon. Szerintünk az átláthatatlanabb hely­zetet eredményezne, ha ezekre a célokra belső átcsoportosításokkal kellene forrást biztosítani. Nem szabad elfelejteni, hogy a költségvetési tervezést nagyon előre hoz­tuk, másfél évre előre igyekszik a kormány meghatározni a történéseket. Ha már itt tartunk: hasznos-e a következő évi költségvetést már júniusban elfogadni? ■Azt gondolom, a kiszámíthatóságot nagy­ban erősíti, hogy a társadalom és a gazda­ság szereplői több hónappal előre látják a fő irányokat, és képesek felkészülni, alkal­mazkodni például az új adószabályokhoz. Az egy másik oldal, hogy a gyorsan változó gazdasági környezetben ez nagyfokú kocká­zatokat is hordoz, de pont ez lehet az egyik fő érv a nagymértékű tartalékolás mellett. Mert így az átláthatatlan évközi korrekciók helyett egy teljes év kiszámítható lehetősé­geit teremti meg a kormány, a gazdasági környezet stabilizálódik, a költségvetésen belüli végrehajtás minősége javul. Ha ebből a szempontból nézzük meg a 2020-as költ­ségvetési terveket, akkor arra kell figyelem­mel lenni, hogy lényegében minden előre­jelzés a gazdasági növekedés lassulásával számol. Fontos kérdéseket vet fel a keres­kedelmi háborúk eszkalálódása és a Brexit is, hogy olyan egyéb tényezőkről, mint a klí­makatasztrófák és azok többletterhei, ne is beszéljünk. Mondhatjuk, hogy ezek minket egyelőre nem érintenek, hiszen az első ne­gyedévben a gazdasági növekedés kiemel­kedően magas, 5,3 százalék volt. Miért kel­lene ilyenkor tartalékolni? Mi azonban azt az álláspontot képviseljük, hogy pont most, amikor lehetőség van rá, az átlagosnál is jobban kell tartalékolni, felkészülni a nehe­zebb időkre. De ennél is tovább mennék! Azt gondolom, a mostani helyzetben a kor­mányzatnak meg kellene fontolnia, hogy a saját maga tartalékolásán túl a lakossági megtakarítások előmozdításában is konkrét lépéseket tegyen. Mire gondol? ■A 2008-as válság olyan helyzetben érte a magyar lakosságot, amikor nem volt érde­mi megtakarítása, sőt a devizahitelek mi­att kifeszítettek voltak a családi büdzsék. A háztartások sérülékenysége nagyban hoz­zájárult a gazdaság sérülékenységéhez.­­ Az Állami Számvevőszék elnöke a 15 százalékos kamatadót eltörölné: rossz üzenet a hozam elvétele közgazdászok abban egyetértenek, hogy a váratlan helyzetekre való felkészüléshez a háztartásoknak legalább háromhavi bevéte­lüknek megfelelő összegű megtakarítással kell rendelkezniük. Ez készíti fel a társadal­mat arra, hogy ha tényleg jön egy lassulás, és ennek keretében Magyarország nagyob­bat zökkenne, a családok is képesek legye­nek alkalmazkodni. A felmérések azt mutatják, hogy a lakos­ság több mint 60 százaléka nem tud félre­tenni... ■Én pontosan itt látom a kormányzati fel­adatot. Nem feltétlenül az a jó kezdő lépés, ha az állampolgárra hagyjuk, hogy megta­karítson, ő ballagjon el a bankba vagy épp állampapírt venni. Tehet a kormányzat egy ajánlatot a foglalkoztatóknak - beleértve természetesen az államigazgatásban dol­gozók esetében saját magát -, hogy a kö­vetkező évek bértárgyalásainál nagyobb bérnövekedésre csak akkor kerülhessen sor, ha a munkabér-átutalás pillanatában a foglalkoztatók egy bizonyos összeget nem közvetlenül a dolgozónak fizetnek, hanem a dolgozó megtakarítási számlájára utal­nak. A háztartások így öt-tíz ezer forinton­ként össze tudnának rakni egy olyan meg­takarítási állományt, amely majd a nehéz időkben biztonságot ad nekik. Ráadásul - és ezt is nemzetközi példák bizonyítják - az átlagember, ha valamilyen okból megtaka­rítása keletkezik, elkezd a pénzről gondol­kozni, azaz pénzügyileg sokkal tudatosab­­bá válik. Talán furcsa, amit mondok, de a hitelfelvételek dinamikája megmutatja, hogy az emberek képesek megtakaríta­ni, hiszen a törlesztőrészletek kifizetésé­hez megtakarítás kell, az, hogy a család költségvetéséből hónapról hónapra félre­tegyék az aktuális részlet összegét. Miért ne próbálná az állam megfordítani a hely­zetet, és az előrehozott fogyasztás mellett a tartalékképzésben is segíteni az állam­polgárt? Jöjjön az alapkérdés: mi lehet ennek a fede­zete? ■Az elmúlt két évben a bérnövekedés két számjegyű volt, s bár mindenki a dinami­ka­ lassulását várja, továbbra is erős lesz. Az infláció az előrejelzési fronton 3 száza­lék körül alakul majd, miközben a fogyasz­tás növekedése a jelentékeny bérkiáramlás ellenére is viszonylag stabilan 5 százalék körül mozog. Ha így számolunk, akkor a rendszerben van 3-3,5 százaléknyi megta­karítási hányad, amelyet készpénz helyett le kellene kötnie az államnak. Ha a bérmeg­állapodásokon meg lehet állapodni arról, hogy a többletnövekedés egy részét eleve megtakarításba helyezik, a pénz is haszno­sul, s az állam ajánlatot tud tenni a polgára­inak a családok válságállóságára. Az emberek aligha örülnek majd annak, ha a pénzük felett nem ők rendelkezhetnek... ■Természetesen nem lehet kötelezővé ten­ni az ilyen számlanyitást. De az állam ösz­tönzőket adhatna arra, hogy az emberek zöme ezt a megoldást válassza. Egyrészt biztosíthatná az itteni megtakarítások ér­tékállóságát - vannak például inflációköve­tő állampapírok. A másik oldalon pedig, azt gondolom, itt az ideje a kamatadó eltörlésé­nek, nagyon rossz üzenet az embereket úgy ösztönözni megtakarításra, hogy a hozam egy részét elvesszük tőlük. Az állam épp ilyen feltételekkel teremtette meg a Magyar Állampapír Plusz konstrukci­ót, amely épp ma debütál... ■A MÁP+ más célra lő, hosszabb a megta­karítási idő. A mi javaslatunk egyértelműen a rövid távú likviditási problémák kezelé­sére, a sérülékenységmentes családi pénz­ügyi környezet megteremtésére irányul. A megoldás összekapcsolódik a kormányzat azon terveivel is, hogy a szabad készpénz­­állományt csökkentse. Ne feledjük el: még kegyelmi állapotban vagyunk, akár 1 szá­zalékos növekedési áldozatot is be tudunk vállalni azért, hogy egy esetleges válságra mind a gazdaságot, mind a háztartásokat fel tudjuk készíteni. Szükség van a költségveté­si stabilitásra, de legalább ekkora szükség van arra, hogy a magyar társadalmat pénz­ügyileg tudatos és erős, megtakarító csalá­dok alkossák. Az államnak minden eszközt fel kell használnia a családok pénzügyi biz­tonságának megerősítése érdekében.

Next