Világgazdaság, 2021. július (53. évfolyam, 125-146. szám)
2021-07-01 / 125. szám
2021. július 1, csütörtök VILÁGGAZDASÁG INTERJÚ Vállalkozások százezreit célozzák a KAVOSZ konstrukciói Startol a felturbózott Széchenyi-kártya JÁRD! ROLAND !A válság legproblémásabb időszaka remélhetőleg már lecsengett, ugyanakkor a mikro- és kisvállalkozások számára lehetőséget kell adni arra, hogy rá tudjanak fordulni a felpattanás időszakára. Erre az olcsó, kamattámogatott hitelek jó eszköznek bizonyulhatnak - mondta a Világgazdaságnak Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója. A járvány harmadik hullámának kezdetén azt nyilatkozta, hogy kiemelten fontos az oltás gyorsasága, mert ezzel a gazdasági bizonytalanság is hamarabb megszűnhet. Sikerült helyreállítani a bizalmat a piaci szereplők között? Most is ezt mondom. A bizalom az egyik legfontosabb dolog a gazdaságban, hogy elhiszi-e egy vállalkozás, hogy van lehetősége létezni és fejlődni. Ez azonban csak akkor tud működni, ha megszűnik az a fajta bizonytalanság, amely az elmúlt egy évet jellemezte. Éppen ezért volt óriási jelentősége az oltás felgyorsításának, ennek köszönhetően mostanra, úgy látom, legalább két lépéssel a többi uniós tagország előtt járunk. Az igazi kérdés azonban csak ezután jön, hogy miképpen lehet kitörni a Covid által okozott lefagyásból. A járvány alapvetően sok mindent átrendezett: a kereslet és a kínálat egyszerre omlott össze, az egész világ, benne Európa, Ázsia és Amerika, egy időben esett térdre. Ugyan a szektorok egy része nem volt alanya a megpróbáltatásoknak, számottevő része azonban teljesen padlót fogott. Egyszóval teljesen szokatlan válsággal néztünk szembe, emiatt ki lehet jelenteni, hogy egyedi megoldásokra, a normálistól eltérő receptre volt és van szükség. A válság egyben lehetőség is, de vajon megtanulták a 2008-as krízis után a leckét a vállalkozások? Szerintem nem, vagy csak kevesen. A legutóbbi válság után mindenki fogadkozott, hogy meg fog változni. Aztán úgy igazából semmi nem változott, mindenki visszaesett ugyanabba a korábbi megszokott működésébe, amely alapvetően előtte jellemezte. Szerencse, hogy volt utána hét konjunkturális év. Most viszont úgy látom, hogy van egy történelmi léptékű esély előttünk, amikor újra lehet definiálni a vállalkozások gondolkodását, az államnak pedig lehetősége van arra, hogy meghatározza, milyen gazdaságstratégiát tűz ki célul saját maga és a vállalkozások elé. Ehhez jön időben az is, hogy most indulnak a 2021—2027-es uniós ciklus pályázatai, amelyek szintén illeszthetők ehhez. Az unió ezúttal egyébként próbálta rugalmasan kezelni a válságot, és nem a 2008-as megszorításokon alapuló módon. Személy szerint most komoly lehetőséget látok arra, hogy ne ugyanarra a lábra érkezzünk vissza, mint amelyik lábról elugrottunk. Még egy ilyen esélyt nem nagyon kéne elpuskázni. Válság idején különösen fontos az állam szerepe. Jó helyen voltak a hangsúlyok a hazai válságkezelés során? Az elmúlt egy évben mindenki mindent kipróbált. Amerika öntötte az ingyenpénzhegyeket a lakosságra és a vállalkozásokra, amelyeket azonban a lezárások, kínálati korlátok miatt nem tudtak elkölteni. Emiatt beindult a tőzsdézés, és pillanatok alatt kialakult egy logika, vele a fundamentum nélküli, túlértékelt tőzsdei boom. Ezzel lesz is még baj. Ugyanakkor a kevésbé tehetős országok próbáltak megfelelő arányt találni a visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások között. Az NHP, az MFB, az Exim programjai és a Széchenyikártya-program kríziskonstrukciói is visszatérítendő, de nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten elérhető hitellehetőségek, amelyek igazolták, hogy jelentős igény van a vállalkozások körében kedvezményes finanszírozási forrásokra. A Széchenyi-kártya számai alapján az is kimondható, hogy a kisvállalkozások válságban főként a likviditási helyzetüket stabilizáló eszközöket keresik. Demján Sándor sokszor mondta, hogy válságban nincsen normativitás - nos, ezzel nagyon egyet kell érteni, és ilyenkor nincsenek szabályok, nincsenek korlátok, csak egy dolog fontos, hogy bármit lehet és kell is használni, ami segítheti a hazai vállalkozásokat. A Széchenyi-kártya krízisprogram jó lakmuszpapír volt az elmúlt egy évben, tudta közvetíteni a vállalkozói igényeket, és megerősítette, hogy az ilyen típusú gazdaságpolitikai eszközzel túl lehet élni egy válságot. A miniszterelnök a Világgazdaság csúcskonferenciáján jelentette be, hogy az NHP Hajrá megszűnik, és július elsejével indul a Széchenyi-kártya újraindítási program. Ez egy új fejezet a magyar gazdaságtörténetben? Pénzügyi eszközöket kell adni, és nem fejezeteket írni. Az NHP egyébként hihetetlenül fontos szerepet töltött be immár a második válságban is, és a jegybank pénzügytörténetet írt a programmal. A következő feladat most az, hogy a gazdaságvédelem után a gazdaság újraindítása legyen a cél. A válság legdurvább időszaka remélhetőleg lecsengett, ugyanakkor a legkisebb vállalkozások számára lehetőséget kell adni arra is, hogy rá tudjanak fordulni a válság utáni felpattanási időszakra. Erre az olcsó, kamattámogatott hitelek jó eszköznek bizonyulhatnak. Az elmúlt válságidőszakban 2020 májusától a Széchenyi-kártya program több mint 1400 milliárd forint többletforrást juttatott a gazdaságba, csaknem 44 ezer vállalkozás finanszírozása révén. Ez percenként 10 millió forintot jelent, a mostani interjú alatt tízpercenként százmillió forint kerül ki a programon keresztül a gazdaságba. Hogy néz ki a termékpaletta, amelyet kínálnak majd a cégeknek? A termékpalettát és a kondícióit is újra kellett gondolni, pontosan azért, hogy megnézzük, a válság alatt jelentkezett problémák helyett milyen új kérdések és igények merültek fel. Tavaly a legfontosabb a munkahelyek megtartása volt, erre külön dedikált támogatás volt a Széchenyi munkahelymegtartó hitel. Mostanra, hogy a munkaerőpiac helyreállt, ezt a terméket már ki lehetett vezetni. Ugyanakkor minden olyan hitelkonstrukciót megőriztünk és átalakítottunk, amely bizonyítottan működött, sőt mellé tettünk új elemeket is, így végeredményben egy öt plusz két hitelből álló termékportfóliót indítunk el. A folyószámlahitel kétéves, százmillió forintig terjedő, 0,1 százalékos fix kamatozású hitel, amely a napi költségeket fedi le. A 3 éves, 0,2 százalékos fix kamatozású likviditási hitel szabadon felhasználható forgóeszközhitel, ami minden olyan kiadásra felhasználható, amelyre a vállalkozásnak szüksége lehet. Mindezek mellett a beruházási hitel is a vállalkozások rendelkezésére áll, amely az üzletrészvásárlástól (a generációváltás megvalósítására is lehetőséget kínál) az ingatlanvásárláson és a beruházáson át a gépjármű- és egyéb tárgyieszköz-vásárlásra is használható egymilliárd forint összegig, 0,5 százalékos fix kamatozással, akár tízéves futamidőre. Az agrárberuházási hitel az agrárvállalkozások beruházási igényeinek kielégítésére szolgál. Speciálisan a turisztikai szektor vállalkozásai számára pedig a nullaszázalékos kamatozással, nulla forint kezelési költség és nulla forint bírálati díj mellett érhető el a Széchenyi turisztikai kártya. Akkor, amikor a kamatok várhatóan emelkedni fognak, ezekkel a hitelkonstrukciókkal a vállalkozás biztos lehet abban, hogy a teljes futamidő alatt (azaz beruházási hitel esetén akár a következő tíz évben) a felvett hitelének a kamatszintje változatlan marad. Nagy előny ez és egyben lehetőség is. De átalakítjuk az uniós önerő-kiegészítő hitelt is, amely a 2021—2027-es uniós pénzekhez biztosít önerőt 0,5 százalékos kamattal tíz évre, és rövidesen elindul a Széchenyi-lízingkártya is, szintén fix, 0,5 százalékos kamattal. Mit lehet tapasztalni, mekkora az érdeklődés az indulás előtt? A bejelentés óta égnek a vonalak, folyamatosan vesszük fel a hiteligényléseket. Most pedig, hogy elindítjuk a Széchenyi-kártya program GOP-t, a kamara, a VOSZ és a KAVOSZ irodahálózatára még az eddigi rohamokhoz képest is nagyon jelentős nyomás fog nehezedni, de ahogy eddig, úgy most is bírni fogjuk. Kinek szól elsősorban ez a program, ezek a konstrukciók? Egymillió és egymilliárd forint közötti hiteleink vannak, a nanovállalkozásoktól egészen a közepesekig mindenkit érdekelhet a Széchenyi-kártya GO! programja, de azért alapvetően mi a kisebb vállalkozások hitelezői voltunk eddig, és leszünk továbbra is, azaz a nano-, a mikro- és a kisvállalati körhöz szólunk. Magyarországon körülbelül 800 ezer vállalkozás működik, amelynek csaknem a fele nano-, főként egyszemélyes vállalkozás, amelyet az egyén a saját maga fenntartására működtet. Efölött helyezkednek el a mikro- és kisméretűek. Körülbelül 300-350 ezer cégről beszélhetünk, ami jelentős merítési lehetőség. Ami pedig a lényeg, hogy ők nagyon értékelik, ha a problémáikra valós válaszokat kapnak. Érintette a gazdaságszerkezet kérdését, hogy ezek a programok miképp tudják ösztönözni a kkv-kat. Kell-e terelni őket? Érdemes szétválasztani egymástól a kkv-k világát, mert nagyon másképp gondolkodik egy nanovállalkozás, mint egy közepes. Van ez az általam sokszor mondott TTHPG pénzügyi eszközlista, azaz a tőke, a támogatás, a hitel, a pályázat és a garanciák. Ezen belül lehet érdemes és szükséges is mozogni, és az adott vállalkozás valós szükségleteinek függvényében ezekből meríteni. Mindegyik eszköz jó, de egyik sem varázsfegyver. Érzékenyen lehet és kell ezeket kombinálni, és nézni, hogy az adott vállalkozásnak adott életkorában, fejlettségi állapotában és a válsághelyzetben mire is van igazából szüksége. Minden arról szól, hogy a vállalat találjon saját magának egy nyomvonalat. A projektet, a céget és saját magát ugyanis neki kell kitalálnia, viszont nekünk, az államnak, a bankrendszernek, a kamaráknak és a VOSZ-nak mint piaci szereplőknek az a feladatunk, hogy meghatározzuk a kereteket, és biztosítsuk a lehetőségeket. Ezeknek a szereplőknek az együttműködése szavatolhatja, hogy ezúttal végre belátható közelségbe kerülhessen az a történelmi lehetőség, amelyet most, úgy érzem, igazán meg is tudnánk ragadni. ezer vállalkozás finanszírozásához járult hozzá a Széchenyi-kártya program 100 milliárd forintnyi többletforrása Krisán László: a normálistól eltérő receptre volt és van szükség FOTÓ: KAVOSZ