Világgazdaság, 2021. július (53. évfolyam, 125-146. szám)

2021-07-01 / 125. szám

2021. július 1, csütörtök VILÁGGAZDASÁG INTERJÚ Vállalkozások százezreit célozzák a KAVOSZ konstrukciói Startol a felturbózott Széchenyi-kártya JÁRD! ROLAND !A válság legproblémásabb időszaka remélhetőleg már le­csengett, ugyanakkor a mikro- és kisvállalkozások számára lehetőséget kell adni arra, hogy rá tudjanak fordulni a felpattanás időszakára. Erre az olcsó, kamattámogatott hitelek jó eszköznek bizonyulhatnak - mondta a Világgazdaságnak Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója. A járvány harmadik hullámának kezdetén azt nyilatkozta, hogy kiemelten fontos az oltás gyorsasága, mert ezzel a gazdasági bizonytalanság is hamarabb megszűnhet. Sikerült helyreállítani a bizalmat a piaci szereplők között? Most is ezt mondom. A bizalom az egyik legfonto­sabb dolog a gazdaságban, hogy elhiszi-e egy vál­lalkozás, hogy van lehetősége létezni és fejlődni. Ez azonban csak akkor tud működni, ha megszű­nik az a fajta bizonytalanság, amely az elmúlt egy évet jellemezte. Éppen ezért volt óriási jelentősé­ge az oltás felgyorsításának, ennek köszönhetően mostanra, úgy látom, legalább két lépéssel a többi uniós tagország előtt járunk. Az igazi kérdés azon­ban csak ezután jön, hogy miképpen lehet kitörni a Covid által okozott lefagyásból. A járvány alap­vetően sok mindent átrendezett: a kereslet és a kí­nálat egyszerre omlott össze, az egész világ, benne Európa, Ázsia és Amerika, egy időben esett térd­re. Ugyan a szektorok egy része nem volt alanya a megpróbáltatásoknak, számottevő része azonban teljesen padlót fogott. Egyszóval teljesen szokatlan válsággal néztünk szembe, emiatt ki lehet jelente­ni, hogy egyedi megoldásokra, a normálistól eltérő receptre volt és van szükség. A válság egyben lehetőség is, de vajon meg­tanulták a 2008-as krízis után a leckét a vállalkozások? Szerintem nem, vagy csak kevesen. A legutóbbi válság után mindenki fogadkozott, hogy meg fog változni. Aztán úgy igazából semmi nem válto­zott, mindenki visszaesett ugyanabba a korábbi megszokott működésébe, amely alapvetően előt­te jellemezte. Szerencse, hogy volt utána hét kon­junkturális év. Most viszont úgy látom, hogy van egy történelmi léptékű esély előttünk, amikor újra lehet definiálni a vállalkozások gondolkodását, az államnak pedig lehetősége van arra, hogy megha­tározza, milyen gazdaságstratégiát tűz ki célul sa­ját maga és a vállalkozások elé. Ehhez jön időben az is, hogy most indulnak a 2021—2027-es uniós ciklus pályázatai, amelyek szintén illeszthetők ehhez. Az unió ezúttal egyébként próbálta rugal­masan kezelni a válságot, és nem a 2008-as meg­szorításokon alapuló módon. Személy szerint most komoly lehetőséget látok arra, hogy ne ugyanarra a lábra érkezzünk vissza, mint amelyik lábról el­­ugrottunk. Még egy ilyen esélyt nem nagyon ké­ne elpuskázni. Válság idején különösen fontos az állam szerepe. Jó helyen voltak a hangsúlyok a hazai válságkezelés során? Az elmúlt egy évben mindenki mindent kipróbált. Amerika öntötte az ingyenpénzhegyeket a lakos­ságra és a vállalkozásokra, amelyeket azonban a lezárások, kínálati korlátok miatt nem tudtak el­költeni. Emiatt beindult a tőzsdézés, és pillanatok alatt kialakult egy logika, vele a fundamentum nélküli, túlértékelt tőzsdei boom. Ezzel lesz is még baj. Ugyanakkor a kevésbé tehetős országok pró­báltak megfelelő arányt találni a visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások között. Az NHP, az MFB, az Exim programjai és a Széchenyi­­kártya-program kríziskonstrukciói is visszatérí­tendő, de nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten elérhető hitellehetőségek, amelyek igazolták, hogy jelentős igény van a vállalkozások körében kedvezményes finanszírozási forrásokra. A Széchenyi-kártya számai alapján az is kimond­ható, hogy a kisvállalkozások válságban főként a likviditási helyzetüket stabilizáló eszközöket ke­resik. Demján Sándor sokszor mondta, hogy vál­ságban nincsen normativitás - nos, ezzel nagyon egyet kell érteni, és ilyenkor nincsenek szabályok, nincsenek korlátok, csak egy dolog fontos, hogy bármit lehet és kell is használni, ami segítheti a hazai vállalkozásokat. A Széchenyi-kártya krízis­program jó lakmuszpapír volt az elmúlt egy évben, tudta közvetíteni a vállalkozói igényeket, és meg­erősítette, hogy az ilyen típusú gazdaságpolitikai eszközzel túl lehet élni egy válságot. A miniszterelnök a Világgazdaság csúcs­­konferenciáján jelentette be, hogy az NHP Hajrá megszűnik, és július elsejével indul a Széchenyi-kártya újraindítási prog­ram. Ez egy új fejezet a magyar gazdaság­­történetben? Pénzügyi eszközöket kell adni, és nem fejezeteket írni. Az NHP egyébként hihetetlenül fontos sze­repet töltött be immár a második válságban is, és a jegybank pénzügytörténetet írt a programmal. A következő feladat most az, hogy a gazdaságvé­delem után a gazdaság újraindítása legyen a cél. A válság legdurvább időszaka remélhetőleg lecsen­gett, ugyanakkor a legkisebb vállalkozások számá­ra lehetőséget kell adni arra is, hogy rá tudjanak fordulni a válság utáni felpattanási időszakra. Er­re az olcsó, kamattámogatott hitelek jó eszköznek bizonyulhatnak. Az elmúlt válságidőszakban 2020 májusától a Széchenyi-kártya program több mint 1400 milliárd forint többletforrást juttatott a gaz­daságba, csaknem 44 ezer vállalkozás finanszíro­zása révén. Ez percenként 10 millió forintot jelent, a mostani interjú alatt tízpercenként százmillió fo­rint kerül ki a programon keresztül a gazdaságba. Hogy néz ki a termékpaletta, amelyet kí­nálnak majd a cégeknek? A termékpalettát és a kondícióit is újra kellett gondolni, pontosan azért, hogy megnézzük, a vál­ság alatt jelentkezett problémák helyett milyen új kérdések és igények merültek fel. Tavaly a leg­fontosabb a munkahelyek megtartása volt, erre külön dedikált támogatás volt a Széchenyi mun­kahelymegtartó hitel. Mostanra, hogy a munka­erőpiac helyreállt, ezt a terméket már ki lehetett vezetni. Ugyanakkor minden olyan hitelkonst­rukciót megőriztünk és átalakítottunk, amely bi­zonyítottan működött, sőt mellé tettünk új ele­meket is, így végeredményben egy öt plusz két hitelből álló termékportfóliót indítunk el. A fo­lyószámlahitel kétéves, százmillió forintig ter­jedő, 0,1 százalékos fix kamatozású hitel, amely a napi költségeket fedi le. A 3 éves, 0,2 százalé­kos fix kamatozású likviditási hitel szabadon fel­használható forgóeszközhitel, ami minden olyan kiadásra felhasználható, amelyre a vállalkozás­nak szüksége lehet. Mindezek mellett a beruhá­zási hitel is a vállalkozások rendelkezésére áll, amely az üzletrészvásárlástól (a generációváltás megvalósítására is lehetőséget kínál) az ingat­lanvásárláson és a beruházáson át a gépjármű- és egyéb tárgyieszköz-vásárlásra is használha­tó egymilliárd forint összegig, 0,5 százalékos fix kamatozással, akár tízéves futamidőre. Az agrárberuházási hitel az agrárvállalkozások be­ruházási igényeinek kielégítésére szolgál. Speciá­lisan a turisztikai szektor vállalkozásai számá­ra pedig a nullaszázalékos kamatozással, nulla forint kezelési költség és nulla forint bírálati díj mellett érhető el a Széchenyi turisztikai kártya. Akkor,­ amikor a kamatok várhatóan emelkedni fognak, ezekkel a hitelkonstrukciókkal a vállal­kozás biztos lehet abban, hogy a teljes futamidő alatt (azaz beruházási hitel esetén akár a követ­kező tíz évben) a felvett hitelének a kamatszintje változatlan marad. Nagy előny ez és egyben lehe­tőség is. De átalakítjuk az uniós önerő-kiegészítő hitelt is, amely a 2021—2027-es uniós pénzekhez biztosít önerőt 0,5 százalékos kamattal tíz évre, és rövidesen elindul a Széchenyi-lízingkártya is, szintén fix, 0,5 százalékos kamattal. Mit lehet tapasztalni, mekkora az érdeklő­dés az indulás előtt? A bejelentés óta égnek a vonalak, folyamatosan vesszük fel a hiteligényléseket. Most pedig, hogy elindítjuk a Széchenyi-kártya program GOP-t, a ka­mara, a VOSZ és a KAVOSZ irodahálózatára még az eddigi rohamokhoz képest is nagyon jelentős nyomás fog nehezedni, de ahogy eddig, úgy most is bírni fogjuk. Kinek szól elsősorban ez a program, ezek a konstrukciók? Egymillió és egymilliárd forint közötti hiteleink vannak, a nanovállalkozásoktól egészen a köze­pesekig mindenkit érdekelhet a Széchenyi-kár­tya GO! programja, de azért alapvetően mi a ki­sebb vállalkozások hitelezői voltunk eddig, és leszünk továbbra is, azaz a nano-, a mikro- és a kisvállalati körhöz szólunk. Magyarországon kö­rülbelül 800 ezer vállalkozás működik, amelynek csaknem a fele nano-, főként egyszemélyes vállal­kozás, amelyet az egyén a saját maga fenntartá­sára működtet. Efölött helyezkednek el a mikro- és kisméretűek. Körülbelül 300-350 ezer cégről beszélhetünk, ami jelentős merítési lehetőség. Ami pedig a lényeg, hogy ők nagyon értékelik, ha a problémáikra valós válaszokat kapnak. Érintette a gazdaságszerkezet kérdését, hogy ezek a programok miképp tudják ösz­tönözni a kkv-kat. Kell-e terelni őket? Érdemes szétválasztani egymástól a kkv-k vi­lágát, mert nagyon másképp gondolkodik egy nanovállalkozás, mint egy közepes. Van ez az ál­talam sokszor mondott TTHPG pénzügyi eszköz­lista, azaz a tőke, a támogatás, a hitel, a pályázat és a garanciák. Ezen belül lehet érdemes és szük­séges is mozogni, és az adott vállalkozás valós szükségleteinek függvényében ezekből meríteni. Mindegyik eszköz jó, de egyik sem varázsfegyver. Érzékenyen lehet és kell ezeket kombinálni, és nézni, hogy az adott vállalkozásnak adott életko­rában, fejlettségi állapotában és a válsághelyzet­ben mire is van igazából szüksége. Minden arról szól, hogy a vállalat találjon saját magának egy nyomvonalat. A projektet, a céget és saját magát ugyanis neki kell kitalálnia, viszont nekünk, az államnak, a bankrendszernek, a kamaráknak és a VOSZ-nak mint piaci szereplőknek az a felada­tunk, hogy meghatározzuk a kereteket, és bizto­sítsuk a lehetőségeket. Ezeknek a szereplőknek az együttműködése szavatolhatja, hogy ezúttal végre belátható közelségbe kerülhessen az a történelmi lehetőség, amelyet most, úgy érzem, igazán meg is tudnánk ragadni. ezer vállalkozás finanszírozásához járult hozzá a Széchenyi-kártya program 1­00 milliárd forintnyi többletforrása Krisán László: a normálistól eltérő receptre volt és van szükség FOTÓ: KAVOSZ

Next