Világirodalmi Tájékoztató, 1956 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1956-01-01 / 1. szám
szatra könnyű, ám lényegében üres és felelőtlen élet keresésére csábítanak. Bármennyire megértő és önzetlen is az anyai szív, mégis csak az anya világnézetének, életelveinek és meggyőződéseinek rabja. Legnagyobb elkeseredésére Averinek Па, Arkagyij, tapasztalja ezt elsőnek, Arkagyij színész, s most éli át művészi fejlődésének nehéz szakaszát. A körülményekből ítélve tehetséges, ráadásul igényes is önmagával szemben: van benne annyi színészi hiúság, hogy ne érje be a tehetsége iránt közömbösek filléres bókjaival. Fiatalos büszkeségében túlságosan sokat követel önmagától, de még nincs tisztában természetének egyéni sajátságaival, s megtörténik vele a legrosszabb, ami csak fiatal művésszel történhet, már nem érti önmagát, s nem bízik önmagában. Menyasszonya, Masa Povakova próbálja megmagyarázni neki: «Vannak, akik könnyen haladnak előre, mások nehezebben, lassabban«.. De Arkagyit érzékenysége erősebbnek bizonyul a józan észnél. «Mit teketóriázol annyit ? Mondd egyszerűen, hogy te is tehetségtelennek tartasz !» - válaszolja Masának. Arkagyij leghívebb barátja, Masa érti meg legjobban a fiú lelki vívódásait. S bár Arkagyij, színészi gyötrelmeibe merülve, eltaszítja magától a lányt, türelmesen és önfeláldozóan óvja kapcsolatukat. Végülis nem mindennapos, de rendkívül mélyértelmű magyarázkodásra kerül köztük a sor : Masa. Azt hiszem, nincs rossz emlékezőtehetségem. Gondolatban fontolóra vettem minden érvedet, mégsem értem, miért ne találkozhatnánk többé. Arkagyit Mert elhatároztam. Masa Erősen? Arkagyij: Igen. Masa Végérvényesen? Arkagyij : Igen. Masa Miért? Arkagyij: Nehezemre esik erről beszélni, de ha tudni akarod az igazat... Masa : Tudni akarom ! Arkagyij Nem szeretlek. Masa Nem igaz ! Ezzel a két szóval -nem igaz] - Masa nagyon sokat mondott. Szeretni annyi, mint hinni, s ami még fontosabb, megérteni, megérezni, kitalálni - ha nem ésszel, akkor szívvel, ha nem szívvel, akkor minden idegszálunkkal, egész lényünkkel, minden csepp vérünkkel. Masának nem könnyű jóindulatú, kissé gúnyos mosollyal odavágni ezeket a szavakat «nem igaz», de szereti Arkagyijt, s ezért sokkal jobban megérti, mint a fiú önmagát. Ezért küzd - mert igenis küzd -szégyenkezés nélkül kettőjük kapcsolatáért, s ezért győzi le, ha szükséges, úgynevezett lányos hiúságát. Minden becsületesen gondolkodó és érző ember világosan látja, hogy viselkedésében sokkal több az igazi méltóság, mint azoknak a lányoknak szertartásos merevségében, akikbe gyerekkorukban belenevelték az ostoba gondolatot, hogy ha túlságosan kimutatják érzéseiket, ez megalázza őket. Masa nem alázkodik meg Arkagyü előtt, sőt megszégyeníti a fiút nyíllszívűségével, az emberi kötelékek szilárdságába és erősségébe vetett hitével. Bizony nem csoda, hogy Anasztaszija Jefremovna mindezt nem érti, s így nem értékeli kellőképpen a lányt, aki fiába szerelmes. Végeredményben az anyák mindig túlságosan elfogultak gyermekeik magánélete iránt. Mégis megbocsáthatatlan, hogy ilyen kényes kérdésben, mint Arkagya és Masa kapcsolata, rá akarja erőszakolni fiára saját előítéleteit. Amikor megtudja, hogy Masa továbbra is ittejált Arkagyijhoz, bár a fiú, saját bevallása szerint, kérte, hogy ne jöjjön többé, az anya mélységesen megbotránkozik : «Mégis eljött? Ilyen a mai divat...» Eszébe sem jut, hogy törje a fejét, mi történik voltaképpen Arkagyljal, mit érez valójában Masa iránt; fia életének csak a külső oldala érdekli, társadalmi és anyagi helyzete.