Világosság, 1961. január-május (2. évfolyam, 1-6. szám)

1961 / 1. szám - Hévizi István: I. sz. 1961

kellett születnie. A későbbi egyházi becslések, látván az előző két közlés összeegyeztethetetlen voltát, ebből a számszerűleg viszonylag még leg­jobban megragadható adatból indultak ki.­ ­ Nem véletlen, hogy az evangéliumi hagyományok éppen a két megnevezett évet, i. e. 4-et és i. sz. 6­ 7-et ragadták meg Jézus születésének éveként. Messiási reményekkel terhes, elkeseredéstől és várakozástól túlfűtött évek ezek. Nem tették-e éppen ezeknek az éveknek eseményei kézzelfogható­vá a zsidó államiság összeomlását, a római uralom jelenlétét? Amikor Heródes halála után, Arche­­laosz az ellene kitört zavargások letörésére római csapatokat vezényel Jeruzsálembe és ezek véres pusztítást hajtanak végre a zendülők között — és amikor egy évtizeddel később római földmérők, tisztviselők és adószedők járják az országot, úgy tűnhetett, hogy itt van az a végső veszély, amelyben meg kell jelennie a Megváltónak. Homályos ótestamentumi jóslatok úgy hirdették, hogy a messiás akkor jő el, amikor Juda kezéből kihull a kormánypálca . . . Nem véletlen hát, hogy az i. sz. 6/7 évi felkelés vezetője, a galileai Juda, bizonyos messiási igényekkel lépett fel. Ha tehát a korai kereszténységnek legalábbis egyik hagyománya éppen arra az évre teszi a megváltó születését, amelyre a népi önállóság fanatikusai, a zelóták a maguk szájaíze szerinti „poli­tikai'’’’ megváltó megjelenését helyezték, ezzel csu­pán sajátos polémiát folytatott a kialakuló­ban levő egyház a zsidók politikai messiásképzete ellen. Mennél világosabban ismerjük azonban fel azokat a vallástörténeti összetevőket, amelyek ezt a hitet és a vele kapcsolatos számítást kialakították, annál kevésbé fogjuk a számszerű adatokat köz­vetlen történeti értékű közlésekként felhasználhatni. Jól ismert tény, hogy a 111 - I­V. század dogmatikai harcaiban Jézus szemé­lyének történetisége, konkrét adatokhoz kapcsolható volta központi kérdéssé vált. ,,Pontos” adatokra, jelentős eseményekhez és személyekhez való kapcsolódásra volt szüksége a gnosztikus eretnekmozgalmakkal küzdelemben álló egyháznak. Ez az igény alakította ki azokat a kísérleteket, hogy Jézus életét, tevékenységét meghatározott kronológia keretei közé szorítsák; maguk az evangéliumok, mint a születés évére, ugyanúgy Jézus tevékenységének időszakára és halálának pontos idejére sem nyújtanak adatokat. Az egységes kronológia keretei elsősorban E­u­­s­eb­i­u­s, a IV. század tudós egyházatyája mun­kássága nyomán váltak véglegessé. A IV. század egyházi kronográfusai, az eltérő közlé­seket mellőzve, Luk. 3,23 adatára építet­ték Jézus élete kronológiáját. Csupán a „mintegy” megszorítást kellett mellőzni, és olyan adathoz jutot­tak, amely nemcsak pontos és könnyen megálla­pítható, hanem a másik kettőnek mintegy közép­­arányosát is alkotja, így teszi már Eusebius is Jézus születését görög számítás szerint a 194. olimpiász 4. évére, a római számítás szerint pedig a Város alapításának 753. évére. Ez egyelőre csak kronológiai meghatározás volt, nem pedig valamely időszámítás alapja. Eusebius világkrónikája „megállapítja'’'’ (láttuk, mennyire ingatag alapon) Jézus születési évét, de az évek jelzésében a történeti irodalomban hagyományossá vált görög és római számítást alkalmazza. 4 Jézus „születési évének” Eusebius által meghatá­rozott dátuma némi módosítással csak a VI. század egyik egyházi írója, a szkíta származású római szerzetes, Dionysius E­xi­guu­s apát mun­kássága révén vált az időszámítás kiindulópont­jává — tehát már akkor, amikor a kereszténység meghódította a római birodalom egykori területét, amikor már csaknem másfélszáz éve elhaltak az olimpiai játékok és az egykor uralkodó Város, Róma, idegen hódítók lármát nyögte. A húsvét időpontjának kiszámítására szolgáló táblázatai­ban, elődeitől eltérően, az éveket nem Diocletianus császár uralomralépésének évétől (i. sz. 284), hanem „az Úr testtéválásától'' (ab incarnatione Domini) számította. Táblázatainak kezdőéve így lett a „Diocletianus szerinti éra 248. éve” helyett „az Úr 532. éve'”. Amikor Dionysius Jézus születését a Város ala­pításának 753. évére tette, nem csupán szolgai módon követte Eusebiusnak a Lukács-evangélium hozzávetőleges becslésen alapuló számításait, ha­nem más, ősi hagyományoknak és misztikus el­képzeléseknek is eleget óhajtott tenni. Március 25-e, az első olyan nap, amelyen a nappal már észrevehetően hosszabb az éjszakánál, évezredek óta hagyományos tavaszi ünnep volt. Amiként 3

Next