Világosság, 1961. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1961 / 10. szám - DOKUMENTUMOK - Vihar Béla: Változás: [Vers]
Ma törtnik valami, holnap ezer ember írja le, de ezerféleképpen. Olyan próféták, mint Krisztus, tömérdek sokan éltek, csakhogy nem volt alkalmuk híresekké lenni. Amiket Krisztus tanított , azok ősdolgok. Ha a kétezer év előtti Zendavestát nézed , ott vannak. Ha erre azt mondod, hogy később írták, Krisztus után, akkor is bebizonyított dolog, hogy az alaptanai régiségek. Ha azonban pap volnék, ezeket tudva is pap maradnék, mert amit az isten elmulasztott, hogy jóságot teremtett volna a szívbe, az a pap kötelessége isten nélkül is. A vallás különben is a műveletlen, az állatember vigasztalója. Nekünk van vigasztalásunk isten nélkül is, de annak nincs. És én mindezt nem azért írom le, hogy ezeket a gondolataimat a leírásra érdemesnek tartanám, hogy a te szép elmédet és szívedet gyümölcsözőbb munkára fordítsam. Inkább lássalak atillában, amint szívedre tett kézzel énekeled nemzeti örömeinket, minthogy lássalak reverendában hasra vágódva egy olyan hatalmas úr előtt, amelynek nyilvánulásai nyomán több könnyet látok, mint mosolyt. Láttam már nagyon vallásos, istennel élő, benne vakon bízó embereket vadállatként ordítani koporsó mellett. Meg tudtad-e vigasztalni a szegény családot, amelynek kenyérkeresőjét brutálisan elgázolta az isteni végzés? Ugyan hitted-e, amit mondtál: Isten megsegít. Minek segít ? Miért öl ? Hogy segíthessen. És legtöbb esetben bizony nem segít meg. Kedves jó papom, én nagyon szeretlek téged, hogy tiltakozol a sötétség ellen. De minek maga a sötétség is ? Hogy lássuk a világosságot. Minek akkor ez a sok ceremónia. 1894 Ölel: Gárdonyi Vihar Béla VÁLTOZÁS Mikor az istenek fényes trónjaikon e harsány szót hallják zengeni: Élet, — felhaboláznak, zeng a kacaj. A szilaj nevetés nem szűnik akkor sem körülöttük, midőn az idő süvítve kiáltja : Halál. De megborzong a büszke tekintet, és sziklahomlokukon a félelem árnya sötétlik, ha megdördül, felettük az Ítélet — és századok zúgják e szót : Változás. A Gárdonyi-röpiratra visszatér az Új Ember augusztus 13-ai számának glosszaírója is. Vita nélkül elismeri „a fiatal Gárdonyi antiklerikalizmusát”, de felveti, hogy érdekes volna nyomon követni, hogyan motiválódik ez öregsége idejére. Bizonyítékul Gárdonyi „Arany, tömjén, mirrha” című kötetének mottóját idézi, mint ami ,,vallomásnak fogható fel az életút végén járó író részéről” — nyilván vallásossága mellett. Egyet kell értenünk a glossza írójával abban, hogy „az író hitének különös színezettségéről és vallásos kérdésekhez való viszonyulásáról is igen gazdag színtörésű vallomás-skála bontakozik ki az előtt, aki műveiben lapozgat." Valóban, Gárdonyi nem maradt meg mindvégig fiatalkori ateizmusának magas szintjén, későbbi éveiben különböző misztikus tanítások híve lett. Tudjuk, hogy sokat foglalkozott teozófiával, erősen hatott reá Tolsztoj felfogása, magáénak vallotta a lélekvándorlás tanát ,s minden este lefekvés előtt elolvasott egy fejezetet Buddhából és fiainak is meghagyja, hozassák meg Buddha bibliáját német nyelven és olvasgassák naponta. Nagy lelki megnyugvást lehel szívükbe e szent könyv” — írja Gárdonyi József (i. m. 2. köt. 176. o.). „A katholicizmus dogmatikája azonban úgy, amint az ő lelkében kialakult, nem elégítette ki teljesen” — írja Sík Sándor (i. m. 37. o.), aki világnézetében a katolikus és buddhista elemek mellett még ősgermán miszticizmust is feltörni lát. További, minél előbb elvégzendő kutatást igényelne annak kimutatása, hogy ifjúkorának élményei, a dabronyi pap által rákényszerített házasság szörnyűségei hogyan hatottak reá és a gazdasági-társadalmi körülmények, a parasztság keserves sorsának megoldatlansága, a falu ínsége és elhagyatottsága hogyan vitte Gárdonyit a miszticizmus felé. Mindezt még fel kell fejteni , az azonban bizonyos, hogy az öreg Gárdonyi összetett, rendkívül bonyolult világnézetét alig lehet az „Arany, tömjén, mirrha” mottójára leegyszerűsíteni. Pamlényi Ervin 53