Világosság, 1961. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

1961 / 7. szám - Hogy élő virágot szakítsunk...: A "Marx-Engels: A vallásról" című gyűjteményes kötet megjelenése alkalmából

d­it a­tt világtudatot, mert maga is visszájára fordított v­i­l­á­g." Ennek a „visszájára fordított” világnak a for­radalmi megváltoztatása, a láncok ledobása , a szocialista forradalom az egyetlen út afelé, hogy az ember ne szomjazza többé a vallás ópiumát, hogy képzelt virágok helyett élő virá­got szakítson, hogy élvezze a valóságos gazdag­ságot, nem valamilyen fantasztikus, természet- és társadalomfeletti teremtő adományaként, hanem mint saját munkájának gyümölcsét. S ugyanezen írás végén már az olvasható : az egyetemes emberi felszabadulás záloga egy olyan osztály, amely nem szabadulhat fel anélkül, hogy az egész társadalmat fel ne sza­badítaná : a proletariátus. Rövid idővel később, híres téziseiben Feuerbach­­ról és a „régi materializmusról”, Marx klasszikus tömörséggel így fogalmazza meg az új, a tör­ténelmi materialista álláspontot a vallással szemben : „Feuerbach a vallási önelidegenü­lésnek, a világ egy vallási, elképzelt, és egy valóságos világra való megkettőződésének tényéből indul ki. Munkája abban áll, hogy a vallási világot feloldja világi alapzatában. Szem elől téveszti, hogy ennek a munkának az elvégzése után a fődolog még hátra van. Ama tény ugyanis, hogy a világi alapzat elválik önmagától és magának a fellegekben önálló birodalmat rögzít meg, éppenséggel csak abból magyarázható, hogy ez a világi alapzat meg­­hasonlott önmagával és ellentmond önmagának. Ezt a világi alapzatot kell tehát először ellent­mondásában megérteni és azután az ellentmondás kiküszöbölésével gyakorlatilag forradalmasítani." A proletár ateizmus azáltal, hogy „a menny­ország kritikáját” ily módon „a föld kritiká­jává” tette, betetőzte az ateizmus fejlődését, s egyszersmind megfosztotta az ateizmust önálló világnézet-jellegétől, a munkásosztály forradal­mi ideológiájának egyik részévé változtatta. Mi­után az aktív proletariátus megjelent a világtör­ténelem porondján, túlhaladottá válik az az ate­izmus, amely megáll a vallási rendszerek, intéz­mények bírálatánál és nem támadja világi, anyagi alapjaikat. 2 „A vallás kritikája minden kritika előfeltétele." 2 Ezzel a kritikával indult meg Németországban az a fejlődési folyamat, amely a tudományos szocializmus kialakulásához vezetett. Marx és Engels már pályájuk kezdetén, idealista és forradalmi demokratikus korszakukban is har­cos, bátor ateistákként léptek fel. Marx első tudományos munkájának, doktori disszertáció­jának előszavában magáévá teszi Aiszkhülosz „Leláncolt Prométheusz”-ának büszke vallo­mását : „Nyíltan beszélek , minden istent gyű­lölök." „A hegeli jogfilozófia kritikájához” bevezetésének érintett tételei csírájában már magukban foglalják azt, amit leghatalmasabb művében, „A tőké”-ben Marx így fogalmazott meg : „A való világ vallási v­i­s­s­zf­é­n­y­e egyál­talán csak akkor tűnhetik el, ha majd a gyakorlati mindennapi élet viszonyai az emberek számára nap nap után egymással és a természettel való átlátszóan ésszerű kapcsolatokat jelenítenek meg. A társadalmi életfolyamatnak, vagyis az anyagi termelési folyamatnak az alakja csak akkor veti le misztikus ködfátylát, amikor az majd, mint sza­badon társult emberek terméke, ezek tudatos, terv­szerű ellenőrzése alatt áll." A vallás kérdésének ezt a tudományos, minden megalkuvást és ugyanakkor minden álforra­dalmi türelmetlenséget is elvető, az ateizmust a proletariátus egész osztályharcának alárendelő szemléletét természetesen sok támadás érte a munkásmozgalmon belül fellépő kispolgári — szektás, illetve opportunista — irányzatok részéről. Mi sem könnyebb, mint az ateizmust kötelező dogmává tenni a tagok számára, ahogy ezt a bakunyinisták követelték, vagy a vallást ren­deletileg eltörölni, ahogy a blanquisták és Dühring hívei akarták, s ezzel a még hívő munkásoknak, akiket osztályhelyzetük a mun­kásmozgalom felé hajt, megnehezíteni ezt az utat. „Annyi bizonyos — írja Engels 1874-ben —, az egyetlen szolgálat, amelyet manapság az istennek még tehetünk az, hogy az ateizmust kényszerrel hittétellé nyilvánítjuk és Bismarck egyházi kultúrharc-törvényeit általában a vallás betiltásával túllicitáljuk." („Emigráns irodalom”) Ugyanakkor ettől a minden álradikális túlzást ellenző tudományos megfontoltságtól egyálta­lán nem idegen a forradalmi, harcos kiállás, a vallási ideológia szenvedélyes elítélése, minden

Next