Világosság, 1961. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1961 / 10. szám - TÜKÖR - Petőfi Sándor: Legenda: [Vers]
1 51 — Van egy szürke lovam, nem vinné el neki? — Dehogynem, én akármit. — Maradt még vagy három kalácsom az ünnepről, megsütök még három libát, meg gyűjtöttem egy kis pénzt, amit a férjem nem tud. Vigye el neki, hogy legyen mivel forgasson egy kicsit. Na meg most jut eszembe : a férjem elcsalt egy bundát egy asszonytól, vigye el szegénynek, hogy ne fázzék." A paraszt el is vállalja mindezt. Felnyergeli a lovat, s a sok ajándékkal tovább áll. Nemsokára hazaérkezik a kereskedő. Mikor megtudja, hogy mi történt, üldözőbe veszi a parasztot, de ez az ő eszén is túljár. Ez a változat a kereskedő és a paraszt alakjával jeleníti meg a társadalmi ellentétet. A ravasz kereskedő megbűnhődése erkölcsi elégtételt szolgáltat a parasztembernek, aki itt a paradicsomi mesét használja fel fegyverül. A szegényparaszti mesemondó és közönsége kettős élvezetet talál: egyrészt saját osztályának győzelmét, másrészt a hiszékenység bukását értékeli. Az anekdota számtalan változata azt mutatja, hogy sok népnél és széles körben elterjedt a paradicsomi utas története. Legérdekesebb változataiban a becsapott hiszékeny család egyházi körből kerül ki. Gyakran maga a pap jár rosszul az anekdotában. Ismerkedjünk meg egy amiklerikális jellegű változattal is. Az egyik finn változatban egy öregember állít be egy pap házába. Amikor a pap megtudja tőle, hogy az égből jött, megkérdi tőle : — „Mit csinál a Jó Isten odafenn? — Azon szomorkodik, hogy olyan kevés paraszt, s egy pap se kerül fel az égbe.” • A vallási tanítást gúnyoló és a gazdagok hiszékenységét kihasználó mesék és anekdoták száma igen nagy. A XVI. századtól kezdve nyomtatásban is sok változatuk jelent meg. Fabriau és drámai változat egészíti ki a népmeséi és anekdótikus szövegeket. A túlvilágról szóló tanítások szatírájának most csak ízelítőjét nyújthattuk az olvasónak, de ez is érzékelteti, hogy világnézeti szempontból jelentős mondanivaló művészi előadásáról van szó. Ezen az úton haladva a népköltészet tartalmi és formai kincseinek teljesebb értékeléséhez juthatunk el. Lengyel Dénes Petőfi Sándor LEGENDA „Megint panasz, hát már megint panasz ! És akiről szól, mindig csak pap az, Tart a panasz estétől hajnalig. Az ember még csak nem is alhalik !” Így szól az úristen nagy bosszúsan. „Már megtekintem, ott alant mi van." Felkelt az ágyról, gyertyát gyújtatott Felöltözék, és útra kelt legott. Amint elérte volna a kaput, Szent Péter, mint a bunda, úgy alult. Mert tegnap egy új vendég érkezik, S ily alkalomkor lakmát tart az ég. Mivel mostanság úgy áll a világ, hogy új lakó a mennyben ritkaság. Ilyenkor aztán Péter bácsinak kezében a kancsók jól forganak. „Keljen már kend fel, Péter ! hallja kend ?" így szólt az úr, amidőn odament, Hosszan cibálván üstökét, fülét. „Kelj föl, hogy a mennykő üssön beléd !" Fölébredt végre, s nyitja a kaput. S az úr egy hulló csillagon lefut, S a földre épp oda ereszkedett, Ahonnan a panasz fölérkezett. Egy ifjú ember mondd a panaszt, S az isten ekkép szólíta meg azt, S megszólítása hangzott nyájasan : „Beszélj, ne mondd, mi a bajod, fiam ?” „Hej, jó atyám, de nagy az én bajom ! Kapaszkodjék csak föl az ablakon, S kit ott a pap ágyában látni fog, A menyecskének férje én vagyok." Az úr nagy halkkal fölkapaszkodott, S nagy istentelenséget láthatott: Mert amint aztán leereszkék, Igen furcsán csóválá meg fejét, Ily szavakban törvén ki sóhaja : „Bize,fiam, kuruc história ! Segitnék rajta édes-örömest; De már késő, mert minden megesett. Hanem vigasztalásul mondhatom, Hogy a papot pokolba juttatom, Bár eddig is már a pokol fele, Sőt több felénél, pappal van tele." (Szegő Gizi rajzai) 4*