Világosság, 1963. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 1. szám - Balló István: Az állam és az egyházak viszonyának néhány kérdése

A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egyházak és az állam viszonyát illetően is nyugodt légkörben ment végbe. A lojális papok őszintén támogatták a mezőgazdaság átszervezését, mint a parasztság bol­dogulásának igazi útját. A reakciós papok viszont elszigetelődtek és kudarcot vallottak az elenyésző egyedi próbálkozások is. A termelőszövetkezetek meg­szilárdításának időszakában sem lehetett említésre méltó ellenállást tapasztalni a papok részéről. A szocializmus alapjainak lerakása során, a papság beilleszkedési törekvéseinek fokozódásával egyidejű­leg az egyházak egyre nagyobb súlyt helyeznek hit­­buzgalmi tevékenységükre,igyekeznek a hitbuzgalmi tevékenység új, „korszerű” módszereit kikísérletezni. ■A Tiltoktatásban­ egyre inkább az iskolán kívüli for­mákra, a templomi katekézis­ félórára helyezik a súlyt. Az egyházi szertartás nélkül tartott névadással, há­zasságkötéssel, temetéssel szemben is csökken az el­lenállás , viszont „ajánlják” a párhuzamos egyházi és világi szertartást. A hívek aktivizálására az ún. „világi apostolkodást” szorgalmazzák. A legális lehe­tőségeket maximálisan kihasználják, sőt olykor olyan módszereket is alkalmaznak, amelyek sértik az ál­lammal kötött megegyezést. A hitbuzgalmi tevékenység fokozódása elsősorban ter­mészetesen a hazánkban végbement társadalmi válto­zások és a szocialista tudatformálás nyomán növekvő hitközöny, laicizálódás ellensúlyozását van hivatva szolgálni, az egyházi pozíciók gyengülését van hivatva feltartóztatni, de emellett az egyházak anyagi bevé­telei csökkenésének megállítására is irányul — hiszen az emberek vallásos aktivitásának fokozása révén ál­dozatkészségüket is növelni igyekeznek. A papság hitbuzgalmi tevékenységének fokozódása világnézeti propagandamunkánk elé növekvő köve­telményeket állít. Ideológiai nevelő munkával segít­jük, hogy nőjön azok száma, akik a hitközöny felé haladnak, valamint akik a hitközönytől az aktív materialista állásponthoz jutnak el. Kormányunk a szocialista állam és az egyházak vi­szonyának rendezésére törekvő egyházpolitikája kiala­kításában is a marxizmus-leninizmus alapvető elvi tételeiből, a szocializmus építésének általános törvé­nyeiből és hazánk sajátos körülményeinek elemzésé­ből indul ki. Az egyházpolitika része a párt és a kor­mány általános politikájának és szoros kapcsolatban áll a vallásos ideológia elleni küzdelemmel is. Egyházpolitikánknak is kiindulópontja és fő célja, hogy elősegítse a dolgozó tömegeknek — a vallásosak­nak is — a szocialista építőmunkába való fokozott bevonását. Erőinket arra összpontosítjuk, hogy val­lásos és nem vallásos dolgozók egyre szorosabb egy­ségben tevékenykedjenek a szocializmus teljes győ­zelme érdekében. Ez megköveteli, hogy nagy türelmet tanúsítsunk a vallás kérdésében, mind a hívő, vallásos emberek, mind az egyházak irányában. (Ez a türelem természe­tesen nem vonatkozik a rendszer ellen tevékenykedő reakciósokra.) Ez nem taktika, mint azt egyesek gon­dolják. A szocializmus az egész nép számára, a ma még vallásos milliók számára is épül, megvalósítói maguk a" dolgozók. Az építőmunkában való részvétel alapvető érdeke a vallásos dolgozóknak is : kormányunk innen, a vallásos ember objektív érdekéből indul ki, amikor egyházpolitikáját a türelemre alapozza. Természete­­sen folytatni kell a világnézeti meggyőző munkát is a vallásos rétegek között, vitatkozunk velük a vallás kérdésében is, de soha ne feledjük, hogy ez a vita ma­guknak a vallásos embereknek az érdekében folyik. Az emberiség teljes felszabadítása és az egyes ember személyiségének szabad kibontakozása sem lehetséges anélkül, hogy a tudatban is megszüntessük a képzelt, természetfölötti erők uralmát. De a képzelt hatalmak uralma alól csak propagandával, csak a materializmus terjesztésével nem szabadíthat­juk fel a hívőket. Marxista-leninistákhoz nem méltó, lényegében idealista elképzelés volna, ha azt hinnénk, hogy a társadalmi lét gyökeres megváltoztatása nél­kül gyökeresen meg lehet változtatni az emberek tu­datát. Az a politikai elképzelés viszont, hogy külső kényszerrel, egy csapásra meg lehet szüntetni olyan felépítményi képződményeket, melyek évezredes múltra tekintenek vissza, és társadalmi bázisuk a szo­cializmus építésével csak most van eltűnőben, isme­retelméleti alapjuk pedig csak a kommunizmusban fog végleg eloszolni, egyenesen az anarchizmus rokona. Ha pedig ez így van, akkor politikánkban is tekin­tetbe kell vennünk, hogy — noha csökkenő számban —, de még hosszabb ideig lesznek nálunk hívő embe­rek, s lesznek papjaik is — lesznek tehát egyházak is. (Akadnak nálunk türelmetlen emberek, akik a szocia­lizmus építésében elért eredményeink nyomán úgy vélik, hogy talán most már nincs is létjogosultságuk az egyházaknak. Az ilyen nézetekkel nem lehet egyetérteni.) Ha pedig az egyházak még hosszú ideig létezni fognak, akkor fontos a hozzájuk fűződő vi­szony tisztázása is. A tőkésországok egyházai a burzsoá felépítmény ele­mei. Ez világosan látható egyrészt a vallásos ideoló­gia társadalmi gyökereiből, szerepéből, másrészt a burzsoázia és az egyházak politikai és gazdasági össze­fonódásából. Hazánkban viszont az egyházak az ál­lammal kötött megállapodásokban hivatalosan köte­lezettséget vállaltak arra, hogy lemondanak a szocia­lizmus elleni nyílt harcról. Megszakadtak az egyházak­nak a burzsoáziához fűződő gazdasági kapcsolatai és az egyházak nem gazdasági tényezők többé az ország

Next