Világosság, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 1. szám - Tarján Imre: Belső megújulás - vagy a halogatások zsinatja?: A II. vatikáni zsinat második ülésszakának mérlege

1­964. JANUÁR • V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM xenitomnes — a Szent Péter templom aulája ki­ürült, a zsinat második szessziója befejeződött. Nyolc hónap szünet következik, a zsinati atyák otthonaikba tértek. Vajon milyen érzésekkel? Henri Fesquet így vá­laszol erre a kérdésre a Le Monde-ban (december 10): „A zsinat második ülésszaka különösebb lelkesedés nélkül a bizonytalanság légkörében ért véget ... A püs­pökök . . . azt kérdezgették maguktól, hogyan számolja­nak be híveiknek arról a munkáról, mely kétségtelenül gazdag volt nagy pillanatokban, de mindent összevéve szegény maradt praktikus eredményekben”. A mérleg elkészítését a katolikus közvélemény első­sorban a legmagasabb személyiségtől, VI. Pál pápától várta. A pápa záróbeszéde azonban a leglényegesebb vonatkozásokban — melyekre cikkünk még visszatér — adós maradt a válasszal, de azzal a lelkes hangu­lattal is, mely a második ülésszak megnyitásakor mondott beszédét jellemezte. Itt újból Fesquet-re hivatkozunk, aki kétségkívül a legkülönb zsinati újságíró-szakértő, buzgó katolikus és VI. Pál nagy tisztelője, úgyhogy véleménye katolikus szempontból irányadó. „A pápa beszéde — írta Fesquet december 6-án — tartózkodásával, mértéktartásával, a lirizmus hiányával lepett meg, ami sajátságos ellentétben áll a szeptember 29-i pápai allokáció hangjával, mely telve volt lendülettel, erőteljes szárnyalással”. Majd így folytatja: „A felállított mérleg skrupulózusan becsüle­tes, minden nyomatéktól mentes, mintha nem tartotta volna illőnek, hogy olyan elragadtatást mutasson a második ülésszak iránt, mely nem áll arányban azzal a munkával, mely több dolgot hagyott függőben, mint amennyit elvégzett”. A „halogatások zsinatja” Ugyancsak a „bizonytalanság érzésére” céloz, sok más között egy protestáns lap, a Sonntagsblatt, mely szerint a pápa beszéde ezt az érzést „szimbolizálja és erősíti meg”. A világsajtó azonban a második ülésszak értékelésénél nem áll meg szubjektív érzéseknél, hanem végére akar járni, hogy „Miért romlott el a zsinat ?“ — ahogyan például a Time teszi fel a kérdést beszámolója főcímében. Az amerikai lap megállapítja, hogy az első ülésszak végén, noha egyetlen dön­tést sem hoztak, ,,a haladó erők megtisztogatták az utat a második ülésszak akciói számára”. A szüneti időre eltávozó püspökök ezzel szemben „egy átmeneti­leg megállásra kényszerült nagy, történelmi eseményt hagynak a hátuk mögött. Abból a zsinatból, mely azt ígérte, hogy a római katolicizmus söprő erejű benső megújulását hozza magával, a helyben topogás, a komp­romisszumok és halogatások parlamentje lett”. Ez a szókimondó bírálat csak morzsányi töredéke azoknak a hidegen tárgyilagos kommentároknak, melyek egy része még a második ülésszak befejezése előtt figyelmeztető szóval fordult az atyákhoz, mások a zsinat befejezését követték. Ismertetésükhöz meg kell elégednünk rövid, jellegzetes példákkal. Dr. Mario Galii, a nagyhírű svájci jezsuita hittudós, a bécsi rádióban valósággal óvást fogalmazott meg a zsinati procedúra káros lassúsága, a célratörés hiánya ellen. „A világ közvéleménye —­ mondotta — hosszú, széles árnyékot vet a zsinatra. Az atyák és a moderátorok a világ kiábrándulásától tarthatnak, ha ez ez ülésszak is fogható eredmények nélkül ér véget ... A zsinat eddig keményen dolgozott, de nem tudta kidolgozni a jövő érthető vonalát egy tárgyi, biztos átorientálás számá­ra.” A Le Monde és a Témoignage Chrétien vezér­cikkei már-már indulatosan jegyzik meg, hogy ,,a zsi­natot tétlen unalomba hagyták mélyedni”. A beszá­molók címeiben egymást érik az efféle szavak: krízis, elégedetlenség, bizonytalan jövő, meggondolkoz­­tató sivárság stb. Az egyes sajtóorgánumok a maguk nézetei szerint magyarázatot is igyekeznek adni arra, miért jutott a zsinat ebbe a helyzetbe. Erre vállalkozunk most mi is, segítségül híva a világsajtó összefoglalásait is. E feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges az átfogó kép arról, mi is történt ezen a ülésszakon. „ Belső megújulás — vagy a halogatások zsinatja? A II. vatikáni zsinat második ülésszakának mérlege

Next